Az aktív, passzív és aktivizáló szókincs fogalma

A szókincs egy adott nyelv szavainak összessége. Egyénekre vonatkoztatva is használjuk, ekkor arra utalunk vele, hogy a személy mennyi szót ismer a nyelvből.

Az egyéni szókészlet felbontható aktív és passzív szókincsre. Az aktív szókincsbe azok a szavak tartoznak, amelyeket rendszeresen használunk, míg a passzív szókincs azokat a szavakat tartalmazza, amelyeket ismerünk, de nem használunk.

Mit jelent az aktív és a passzív szókincs?

A mentális lexikonunk, vagyis a szókincsünk alapvetően meghatározza a stílusunkat. A szókincs általában két típusra oszlik: aktív és passzív.

Míg az aktív szókincs esetében a szavakat rendszeresen használja az ember a szóbeli beszédben és az írásban, addig a passzív szókincs azon szavak halmaza, amelyeket egy személy ismer vagy ért szóbeli közléskor vagy olvasás közben, de maga nem használja őket.

Az aktív szókincs az, amelyet a beszédben és írásban használunk, saját gondolataink kifejezésére. Az aktív szókészleted azokat a szavaknak az összessége, amelyeket gyakran használsz beszélőként, a passzív szókincsed pedig ennek az ellentéte.

A passzív szókincsünk mindig jóval nagyobb, mint az aktív, és ez alól nem kivétel az anyanyelvünk sem. Általában a passzív szókincs mennyisége többszörösen meghaladja az aktív szókincsét.

Mi az aktivizáló szókincs?

Az aktivizáló szókincs kifejezés olyan szavakra utal, amelyeket a tanuló már ismer, de még nem vagy csak ritkán használ, és amelyeket beszéddel, írással, ismétléssel, játékos feladatokkal és tudatos előhívással fokozatosan az aktív szókincs részévé tesz.

A passzív szókincs egy része természetesen az egyén életében történő események és változások hatására mozoghat a két szókincs halmaza között. Az aktív és a passzív szókincsünk természetesen folyamatosan változik, köztük nagy az átjárás.

Ha például valaki elkezd Jókai-olvasókörbe járni, könnyen lehet, hogy passzív szókincséből az aktívba vándorol a hagymázos önkívület és a pallér.

Az aktivizálás lényege tehát nem pusztán az, hogy új szavakat ismerjünk meg, hanem az is, hogy a már felismert és megértett szavakat saját mondatainkban is használni kezdjük.

Miért nagyobb a passzív szókincs?

A passzív szókincsünk azért nagyobb, mert sokkal több szót ismerünk fel és értünk meg, mint amennyit rendszeresen kimondunk vagy leírunk.

Ha nyelvet tanulunk, szinte mindennapos az a kudarcélmény, hogy beszéd közben egy adott szó nem jut eszünkbe. Ilyenkor a tanítványaim gyakran magukat hibáztatják, legszívesebben a falba vernék a fejüket, s miután megtudják, melyik szót keresték, azt dünnyögik, hogy: de hát ezt ismerem! vagy: de hát vagy húszszor láttam már leírva!

Pedig legtöbbször teljesen természetes jelenség áll a dolog hátterében: előfordulhat, hogy valami hirtelen blokkolja az agyat, ami bárkivel, még egy nyelvtanárral is előfordulhat, hiszen olykor magyarul sem jut eszünkbe egy szó.

Gyakran pedig az adott szó csak a passzív szókincsünkben van benne, az aktívban nem. Mindenkinek van aktív és passzív szókincse, méghozzá minden nyelven, amin egy picit is beszél, vagyis az anyanyelvén is.

Az aktív szókincsünkbe azok a szavak vagy kifejezések tartoznak, amelyeket képesek vagyunk magunktól kimondani, például a csatorna, a beképzelt és a dumál. A passzív szókincsünkbe pedig azok a szavak tartoznak, amelyeket sosem mondunk vagy mondanánk ki, viszont hallva vagy olvasva értjük őket.

Ilyen lehet például az eszkimócsók, a kikupálódik és a fickós. Ilyen lehet, vagyis előfordulhat, hogy némelyik olvasónk épp ezekkel a szavakkal fekszik és kel, tehát ezek a szavak az aktív szókincsük részét alkotják.

Nincs tehát mindenki számára változatlan, egyszer és mindenkorra rögzített aktív és passzív szókincs, mert ugyanaz a szó egyik embernél aktív, másik embernél pedig passzív lehet.

A szókincs fejlődése gyermekkorban

Az új szavak tanulásának folyamata egész életen át tart, és kisgyermekkorban kezdődik. A csecsemők az első valódi szavaikat általában egyéves koruk körül kezdik el használni.

A gyerekek szókincse másfél éves korra 50-150 szót tartalmaz, amelyek nagy része passzív, csak néhány tucat szót használnak aktívan.

Hároméves korukra a gyerekek aktív szókincse eléri a 900-1000 szót, míg 7 éves, iskolaérett korukra elsajátítják a nyelv bonyolult rendszerét és a tízezres nagyságrendű szókincset.

Az egyik legfontosabb kommunikációs eszközünk a beszéd. Ami számunkra már természetes, hogy elmondhatjuk, mit szeretnénk, elmesélhetjük, mi történt velünk aznap, hogy mit érzünk egyes szituációkban, addig ez egy kisgyermeknek egy nagyon hosszú út, de annál izgalmasabb felfedezés.

A sok új mozgás megtanulása mellett a beszédet, a kifejezést, majd később az érzelmek megfogalmazását sok gyakorlás és tanulási folyamat előz meg és kísér végig.

A gyermek újabb és újabb szavakat hall a szüleitől, játszótársaitól, a közösségekből, a rádióból és a tévéből. Ezeket összegyűjti és feldolgozza.

Az új kifejezéseiket összeköti a tapasztalataival, majd az új szavakat megpróbálja használni. Így fordul elő, hogy a gyermek passzív szókincse, vagyis azoknak a szavaknak a köre, amelyeket megért, mindig nagyobb, mint az aktív, vagyis azoké a szavaké, amelyeket használ.

Természetesen sokszor nem tudja, mit beszél, mert képekben gondolkodik, így az átvitt értelmű szavakat minden bizonnyal nem olyan értelemben használja, ahogy mi gondoljuk. Ezért sose nevessük ki!

A zene, a mondókák és a mesék szerepe

Számos kutatást végeztek már arról, hogy az egész pici gyermekkorban zenével, mondókával és később mesével körbevett gyerekek szókincse jelentősen nagyobb az iskolakezdés pillanatában, mint azoké a gyerekeké, akiknek ez nem adatott meg az első éveikben.

„A mese az az ábécéskönyv, amelyből a gyermek megtanul saját lelkében olvasni.” Bruno Bettelheim amerikai gyermekpszichológus és író fogalmazta meg így a mese fontosságát.

A legjobb, ha a szülő mesél a gyereknek, emellett több érv is szól. Egyrészt a későbbi olvasástanulást is kedvezően befolyásolja, hiszen így a gyermek nem készen kapja a mese képeit, mint a televízióban vagy a neten, hanem neki kell elképzelnie, a fantáziája segítségével megalkotnia.

Emellett, ha van a mesében a gyermek számára ismeretlen szó, azt a szülő megmagyarázhatja, így bővül a szókincse. Nem a művészi előadás, hanem a szülők megnyugtatóan ismerős hangja, az ölelés melege, a ráfigyelés és a kapcsolat elmélyülése a lényeg.

A szülő, figyelve a kisgyermek reakcióira, sok mindent megtudhat róla: olykor egy visszakérdezésből, de akár egy fintorból vagy egy összerezzenésből kiderülhetnek apró, de sok szenvedést okozó félreértések, elfojtott szorongások és félelmek.

Hogyan segítik a mondókák a passzív szókincset?

A gyakran ismételt, egyszerű ritmikus mondatok hatására könnyen megjegyezhetővé válik a mondókákban fellelhető szókincs, ami önmagában egy nagy passzív szókincset alakít ki a gyerekeknél még a beszéd megindulása előtt.

Ezt azzal is elősegíthetjük, hogy a kedvencek mellett tematikusan, vagyis a látottakhoz köthető mondókákat használjuk, így egy vizuális információhoz is kötik a gyerekek a hallottakat.

Ha pedig az énekeket mozgással vagy mutogatásokkal is kísérjük, akkor rögzül leginkább az eljátszott szöveg, és kerül a hosszú távú memóriába az említett szavak és szituációk, emellett így válhat passzív, de már beépült szókinccsé.

Érdemes lenne ezt a fajta memorizálási módot, vagyis a „látom, hallom, leírom, mutogatom” módszert iskolás korban is folytatni.

„Azt mondják a cinegék, itt a tavasz, nyitni kék! Kék ibolya, gyöngyvirág, csupa öröm a világ!”

Minden mondókában és gyerekdalban újabb és újabb szavakat tanulhatnak játszva a gyerekek, és a játék a legjobb módja a tanulásnak.

Emellett az élettel foglalkoznak, és az életről tanulnak, hiszen a legtöbb mondókánk a természetről, az időjárásról, az évszakokról, az állatokról, a színekről, a formákról és a mindennapi tevékenységeinkről szól.

A gyermekdalokból és mondókákból árad a pozitív szemlélet és a problémamegoldó képesség fejlesztésének lehetősége, amelyeket nemcsak kisgyermekként építhet be majd az életébe, hanem a későbbi gondolkodásmódját is meghatározhatja.

Természetesen ezekhez a mondókákhoz és kis dalocskákhoz eleinte elengedhetetlen a szülők jelenléte, részvétele, játékossága és mosolya. A mondókázás és éneklés a passzív szókincs építése mellett az egyik legjobb módja annak, hogy minőségi időt tölthessünk együtt a gyermekünkkel.

Hogyan válik a passzív szókincs aktívvá?

A passzív szókincs bővítése később az értő olvasást is előkészíti. Könnyebben olvasunk el olyan szót, amelyet ismerünk, hallottunk és találkoztunk vele.

A passzív szókincs fejlesztése azonban önmagában nem jelenti azt, hogy a szavakat használni is fogjuk. Az aktivizáláshoz szükség van arra, hogy a szavakat saját mondatokban mondjuk ki és írjuk le.

Tehát ha az aktív szókincsedet akarod fejleszteni, akkor nem elég sokat olvasnod vagy idegen nyelvű szövegeket hallgatnod. El kell kezdened szavakba önteni a gondolataidat: írnod és beszélned kell!

A beszéd gyakorlása elsőre nehezen kivitelezhetőnek tűnik, ha nincs beszélgetőpartnered. Pedig mi sem egyszerűbb: beszélj önmagaddal!

Ha ezt elsőre nevetségesnek találod, akkor gyorsan próbáld elhessegetni ezt a negatív gondolatot, mert a sikeres beszédfejlődés egyik alapköve, hogy elfogadd és alkalmazd ezt a módszert.

Ráadásul a „magadban beszélés”, vagyis a self-talk, egy másik, nyelvtanulók által olyannyira vágyott képességet is kiválóan fejleszt: a gondolkodást az adott idegen nyelven.

Tehát csak bátorítani tudlak, hogy kezdd el már most: meséld el magadnak, mi történt tegnap, és fogalmazd meg, mire vágysz. A nyelvtanulás kezdetén gyors fejlődést érhetsz el, ha megnevezed a magad körül látott tárgyakat és eseményeket, majd rövid mondatokba foglalod őket.

Mitől aktív az aktív szókincs? Az aktív szókincs az, amelyet a beszédben és írásban használunk, saját gondolataink kifejezésére.

Az aktivizáló gyakorlatok alapelvei

• Az új szavakat ismételjük el többször is más-más szituációkban, így hamar megtanulja a gyerkőc.
• Mindig dicsérjük meg, ha egy új szót használ, még ha nem is pont helyesen.
• Magyarázzunk el mindent.
• Lapozgassunk együtt könyveket és képes lexikonokat, így újabb és újabb szavakat tud konkrét dolgokkal összekötni a gyermekünk.
• Játszunk szerepjátékot, így mer beszélni, illetve közben is új szavakat tanulhat.
• Egyszerűen csak beszélgessünk arról, kivel mi történt aznap.
• Próbáljunk olyan apró dolgokat is elmondani, amelyeket egyébként nem szoktunk, mert nem fontosak.

A meseolvasás nemcsak este rendkívül fontos, hogy fejlődjön a szókincs. Ha sétálunk vagy állatkertbe megyünk, magyarázzuk el a táblák jelentését és a fogalmakat.

Játékos módszerek a szókincs aktivizálására

Gyűjtsük a kosárba a gyümölcsöket!

Rajzoljatok is minél több gyümölcsöt! Csak azt teheted bele a kosárba, amelyiket a nevén tudod szólítani!

Tedd bele a szerszámokat a szerszámosládába!

Csak azt teheted bele, amelyiknek tudod a nevét!

Soroló

Mondok egy gyümölcsöt, vagy szerszámot, vadállatot, játéktárgyat, ruhafélét, te is mondj egyet! Most megint én mondok, most újra te következel! Addig folytatjuk, amíg valakinél elakad a játék.

Keresem a rokonomat!

Ugye te is szívesen játszol a testvéreddel vagy rokongyerekekkel? Velük azért is jó játszani, mert sok mindenben hasonlítanak.

A szavaknak is vannak rokonaik. Ők abban hasonlítanak, hogy szinte ugyanazt jelentik. Keressünk rokont!

• szép - gyönyörű
• vidám - jókedvű
• nevet - kacag
• fut - szalad
• kicsi - aprócska

Szóláncozás

Ez a klasszikus játék számomra az örök kedvenc. Néhány egyszerű szabály:

• minden szó az előző utolsó hangjával kezdődjön;
• először csak egy szót kelljen hozzáadni;
• később folytathatjuk, ameddig meg nem unjuk.

Lapát-táska-angyal-lábas-sirály-lyuk-kakas-sapka-ablak-kefe-egér-ribizli.

Ez a játék nagyon hasznos a hallási differenciálás fejlesztéséhez, vagyis le kell tudni választani hozzá az utolsó hangot.

Mivel ez a gyermeknek nem olyan könnyű és magától értetődő, mint a felnőttnek, először mindenképpen csak egy szó hozzáadásával kezdjük. Csak akkor „fűzzünk láncot”, amikor a hangleválasztás már nem okoz gondot!

Az aktív szókincs tudatos fejlesztése

A szókincs gyarapítására és fejlesztésére számos direkt és indirekt módszer ismert. Az egyik legáltalánosabban elterjedt módszer az olvasás és a szótárhasználat, mivel ezek könnyen elérhetők, illetve az új információk és ennek megfelelően az új szavak egyik fő forrásai is.

Az aktív szókincs bővítése történhet szókártyák alkalmazásával, szinonimák gyűjtésével, keresztrejtvényfejtéssel, memóriajátékokkal, párosítóval, szóvonattal és egyéb nyelvi játékokkal.

Tegyél egy kísérletet: figyeld meg, hogy ha megdicsérsz valamit, mindig ugyanazokat a szavakat használod-e, például nagyon szép, klassz, szuper vagy gyönyörű.

Ha igen, akkor próbálj tudatosságra törekedni, és keress más rokon értelmű szavakat a szépség kifejezésére, például mutatós, dekoratív, festői és álomszép.

Használhatsz határozószavakat is a melléknevek hatásának fokozására: kifejezetten mutatós, különösen megkapó, elképesztően praktikus.

Ha nyelvet tanulsz, tedd ugyanezt az idegen nyelven: tudatosan keresd a választékosabb szinonimákat, és fokozatosan építsd be őket az aktív szókincsedbe.

Amikor szintet akarsz lépni, például középfokról felsőfokra, akkor nem ragadhatsz le a már ismert szavak használatánál. Keresd tudatosan a rokon értelmű szavakat, és tanuld őket együtt, ahelyett, hogy a magyar fordításhoz kötnéd a jelentésüket.

Nézzünk egy példát arra, hogyan fejezhetünk ki hasonló mondanivalót különböző szinteken:

• Farmers couldn’t work on the fields because there was a lot of rain.
• Heavy rains caused problems for farmers who wanted to work on the fields.
• Heavy precipitation generated significant difficulties in agriculture and prevented farmers from cultivating the land.

Egy jó szinonimaszótár elengedhetetlen ahhoz, hogy választékos szókincsre tegyél szert.

Szókincs idegen nyelven

Nincs ez másként idegen nyelven sem. Nem érdemes tehát bosszankodni azon, hogy egy adott nyelven lényegesen nagyobb a passzív, mint az aktív szókincsünk.

Egy számodra tanult idegen nyelvben a passzív szókincs azoknak a szavaknak az összessége, amelyeket ritkán használsz. Idegen nyelvtanuláskor arról nem beszélhetünk, hogy azok a szavak tartoznak a passzív szókincsedbe, amelyeket nem ismersz.

Ha olvasol vagy angol szöveget hallgatsz, akkor a passzív szókincsedre támaszkodsz, és felismered a szavakat és kifejezéseket a szövegkörnyezetben.

Pedig ez olyan lenne, mintha azon gyötrődnénk, hogy miért van tíz ujjunk vagy miért nő haj a fejünkön, legalábbis egy darabig. Így, ilyen „gazdaságosan” van a rendszer kitalálva.

Ha a túlélő szintet nézzük, feltétlenül szükségünk van a víz, a fizet és a szép szavakra, de amennyiben nem mi vagyunk Lady Gaga színpadépítő munkásai, mi szükségünk lenne arra, hogy mikrofonállvány?

Ha mégis életmentőnek bizonyulna a szóban forgó tárgy, még mindig körül tudjuk írni.

A szókincs nagysága és változása

A gyerekeknek folyamatosan bővül a szókincsük, ahogy új ismeretekre tesznek szert az óvodában és iskolában.

A kutatások azt mutatták, hogy egy tizennyolc hónapos kisgyermek körülbelül naponta 5 új szót tanul meg, így iskolakezdésre átlagosan 8 ezer szó körüli szókincsre tesz szert, míg a középiskolát befejező tanulók körülbelül 40 ezer szót ismernek.

Más adatok szerint az ember már egyéves korában legalább ötven szót ismer, és kétéves koráig hetente tanul meg száz újabb és újabb szót.

Az egyéni szókészlet életkor, tapasztalat, tanulás, olvasás, társas környezet és nyelvhasználati helyzet szerint is változik. Egyes szavak gyakori használat révén aktívvá válnak, míg mások hosszabb ideig a passzív szókincsben maradnak.

Sőt egyes tanulmányok szerint van szunnyadó szókincsünk, ami teljesen logikus: aligha hiszem, hogy valaki úgy érezné, ne tudná a kakis pelenka vagy a büfiztet szavakat kimondani, ellenben szinte biztos, hogy ha nincs éppen kisgyermeke, nem használja sűrűn ezeket a szavakat.

A passzív szókincs egy része az egyén életében történő változások függvényében mozog a két szókincs között.

1. Az új szó először hallott vagy olvasott formában jelenik meg.
2. A jelentését a szövegkörnyezetből, magyarázatból vagy tapasztalatból értjük meg.
3. Ismétléssel és többféle helyzetben való találkozással a szó rögzül.
4. Beszédben és írásban történő előhívással a szó aktivizálódik.
5. Rendszeres használat esetén az aktív szókincs részévé válik.

Gyakorlati különbség a megértés és a használat között

A passzív szókincshez tartozó szót felismerjük, amikor más mondja ki, vagy amikor olvasás közben találkozunk vele. Az aktív szókincshez tartozó szót viszont önállóan is elő tudjuk hívni, és megfelelő helyzetben ki tudjuk mondani vagy le tudjuk írni.

Ezért fordulhat elő, hogy egy szó jelentését azonnal megértjük, de beszéd közben nem jut eszünkbe. Ilyenkor nem feltétlenül arról van szó, hogy nem ismerjük a szót, hanem arról, hogy az adott pillanatban nem tudjuk előhívni.

Az aktív és a passzív szókincs közötti különbség különösen jól látható nyelvtanuláskor, amikor egy olvasott szöveget már viszonylag jól megértünk, de ugyanazokat a kifejezéseket beszédben még nem tudjuk magabiztosan használni.

Az aktivizáló gyakorlatok ezért a felismerést összekapcsolják az előhívással: a tanulónak nemcsak meg kell értenie a szót, hanem kérdésre, kép alapján, játékhelyzetben, beszélgetésben vagy írásban is használnia kell.

Az aktivizálás során fontos a fokozatosság. Először elegendő lehet egy szó megnevezése, később rövid mondatot, majd összefüggő szöveget is alkothatunk vele.

A játékos, ismétlő és változatos gyakorlás lehetővé teszi, hogy a szó ne elszigetelt adatként, hanem több jelentéshez, helyzethez, képhez, mozdulathoz és másik szóhoz kapcsolódva rögzüljön.

A családi kommunikáció jelentősége

Egyszerűen csak beszélgessünk, kivel mi történt aznap. Próbáljunk olyan apró dolgokat is elmondani, amelyeket egyébként nem szoktunk, mert nem fontosak.

Lapozgassunk együtt könyveket és képes lexikonokat, így újabb és újabb szavakat tud konkrét dolgokkal összekötni a gyermekünk.

Magyarázzunk el mindent. Ha sétálunk vagy állatkertbe megyünk, magyarázzuk el a táblák jelentését és a fogalmakat.

Az új szavakat ismételjük el többször is más-más szituációkban, így hamar megtanulja a gyermek. Mindig dicsérjük meg, ha egy új szót használ, még ha nem is pontosan helyesen.

Játszunk szerepjátékot. Így mer beszélni, illetve közben is új szavakat tanulhat.

A szókincs bővítése tudatosan is végezhető megfelelő kommunikációval, különböző játékos, nyelvi feladatokkal, meséléssel vagy olyan játékokkal, amelyeket kifejezetten a szókincs bővítésére készítettek, például képeskártyákkal.

tags: #aktiv #passziv #aktivizalo #szokincs #fogalma