A nyelvtani jelenséget sokféleképpen emlegetik: Question tags, Tag questions, Echo questions, Ugye-kérdések, Utókérdések, Visszhangkérdések - ezek közül a legelterjedtebb a címben is szereplő kifejezés. A jelenség fölöttébb gyakori az angolban - és a britben különösképpen is (de más változatok is előszeretettel használják). Arról van szó, hogy egy kijelentéshez hozzácsapunk egy kérdő formulát, mintha magyarul az “ugye” szócskát tennénk oda. A formát részletesen tárgyalva megértjük, miként változik a segédige és a személyes névmás a kijelentés alanyához igazodva.
Mi a question tag és mikor használható?
A question tag kizárólag kijelentéshez (állításhoz vagy tagadáshoz) járulhat, és minden esetben a mondat után, vesszővel elválasztva jelenik meg. A formája a mondathoz igazított segédige állító vagy tagadó formájában, utána pedig a mondat alanyát helyettesítő névmás található.
Ez a megoldás erősen kötődik a beszélt nyelvhez: egyes változatokban a visszakérdezés célja nem tényleges információkérést, hanem megerősítést vagy bevonódást jelent. A kommunikációs szándék alapján a kérdés az intonációval is kifejezhető: ereszkedő hanghanggal a kapcsolattartás vagy megerősítés a cél, emelkedő intonáció esetén pedig tényleges megerősítést várunk.
További fontos szempont: a mondat alanyától és igeidőtől függően alakul a tag kérdő része. A segédige megválasztása attól függ, hogy a fő mondatban van-e segédige vagy a létige (be). Eredményként a tag a mondat végén egy rövid, a válaszban gyakran megismétlődő ige vagy névmás formájában jelenik meg.
A forma és a példák
A formában a segédige állító vagy tagadó formája az, ami a mondathoz igazodik, és ezt követi a személyes névmás a mondat alanyának megfelelően. A példák között jól látható a különbség a kijelentés és a visszakérdezés között:
- Jack is a really nice guy, isn’t he?
- You don’t like coffee very much, do you?
- Katie’s arrived, hasn’t she?
- Bob and Sheila went to university in London, didn’t they?
- This girl can’t sing very well, can she?
Az igeidő és a segédige összefüggései szerint a következő alapszabály érvényes:
- Ha a mondat a létige - azaz a be mondat - formájában van, akkor a TAG-ben ezt a létigét megfelelő igeidőben kell használni.
- Ha a mondatban semmilyen segédige nincs, akkor az általános megoldás a DO (present simple/múlt idő).
- Ilyenkor a pozitív állításnál a tagadó formát használjuk például: You get up early, don’t you?
- Az irányadó példákból jól látható, hogy a tag „előjele” ellentétes: ha a mondat állító, akkor a TAG segédigéje tagadó formában van; ha a mondat tagadó, akkor a segédige állító formában van.
Különleges esetek és használati tippek
Az igeidők és a módok teljes körét a cikkben megtárgyaltuk, de összegzésképpen:
- I am… szerkezeteknél a leggyakoribb a aren’t I, annak ellenére, hogy általánosan az I am…-hez illik az am formája. Például: I am your friend, aren’t I? - A barátod vagyok, nem igaz?
- Nagyobb diverzitás fordul elő a különböző stílusokban is: bizonyos stílusokban lehet „am I not” is, de ez ritkább és régiesebb stílusban fordul elő.
- A határozott névmások - nobody, somebody, anybody, everybody - visszakérdezésében gyakran a személyes névmás THIS. Például: Nobody came, did they?
- Nothing és Nothing occurrences esetén a visszakérdezésben IT lehet; Nothing happened, did it?
Az alábbi példák a hétköznapi kommunikációban gyakran előforduló mondatoktípusokat mutatják be:
- You are English, aren’t you?
- Your friend is English, isn’t he?
- Your friends are English, aren’t they?
- The capital city is Canberra, isn’t it?
- You’re not angry with me, are you?
Gyakorló feladat: értelmezés és szerkesztés
A gyorsteszt és a példák alapján érdemes megérteni, hogyan alakul a visszakérdezés a fő mondatban szereplő segédige vagy létige típusától függően. Az összetett mondatokban a visszakérdezés során a második tag a személyes névmás és a megfelelő segédige formáját veheti fel, figyelembe véve a mondat időtartamát és a jelentést.

25 kérdés a KÉRDÉSCÍMKÉK témában | középhaladó (B1) angol kvíz
Ha a mondatban a birtoklást a have/has got formával fejezzük ki, akkor is a have/has kerül a question tag-be: We have got two lessons today, haven’t we?
Ha a főmondatban a to be vagy más segédige a jelen vagy múlt idejében van összetett állítmány részeként, akkor a visszakérdezés ennek megfelelően alakul.