A kurzus elvégzése után sem engedem el a kezed, több, mint 30 videó vár még rád a gyakorláshoz, amit az ‘INGYENES TUDÁSTÁR’ fül alatt érhetsz el. Az Angol hétvégék mindig 2 naposak, lehetőséged van arra is, hogy akár csak az egyikre gyere el, de érdemes mind a két napon részt venni a siker érdekében. A kurzus elvégzése után sem engedem el a kezed, több, mint 30 videó vár még rád a gyakorláshoz, amit az ‘INGYENES TUDÁSTÁR’ fül alatt érhetsz el.
Az angol nyelv alapjairól érdemes megismerni, hogy:
Az angol nyelv története és fő összetevői
Az angol nyelv két fő változata él: az amerikai (American English) és a brit (British English); természetesen ezek további dialektusokra tagolódnak, amelyek jelentősen eltérhetnek a standard változatoktól. A két változat között számottevő különbség a kiejtésben és a szókincs egy részében, valamint egyes szavak írásában mutatkozik. A brit angol nyíltabb hangzású, több hehezettel kell beszélni, és legtöbb akcentusa nem rotikus. Ezzel szemben az amerikai kissé zártabb ejtésű, legtöbb akcentusa rotikus, továbbá sokszor a hosszú [ɑː] hang helyett rövid [æ]-t ejtenek.
Az angol nyelv alapvető forrásai a germán és a latin nyelvek. A germán hatás jelentős része érezhető a szókincsben és a nyelvtanban: a nyelv alapvető szókincse nagyrészt germán eredetű, és a latin nyelv hatása is megjelenik, különösen a tudományos és a jogi kifejezésekben a francia közvetítésen keresztül. A megnövekedett latin hatást például a irodalomtudomány és a filozófia területén találjuk meg, ahol olyan kifejezések kerültek át, amelyek a latin gyökerekre épülnek.
Az angol nyelv szerkezete és az igék
Az angol nyelv izoláló jelleggel rendelkezik: a szavak grammatikai jelentése nem ragokból származik, hanem a mondatban elfoglalt helyükből. Az igeidők és a nyelvtani szerkezetek kifejezésében gyakran használnak segédigéket és alakváltozatokat. Az angol igék három alakot különböztetnek meg: jelen, múlt és a befejezett melléknévi igenév (present, past, past participle). Például a give, gave, given három alakja: ad, adott, adva. Az első kettő a mai magyar nyelvben is megtalálható, de a jelentésük kissé eltérhet. A leggyakrabban használt igék túlnyomó többsége rendhagyó, és nagy része germán eredetű.
A szókincs alakulását befolyásolja az is, hogy a nagybetűket főként tulajdonnevek, földrajzi nevek, hónapok és napok nevei, valamint egyes címek írásában használják. Az angol nyelv írásrendszere viszont az 26 Latin betűre támaszkodik, és a kiejtéshez IPA leírás is hasznos lehet. A mondatstruktúra szerint az ige általában a mondat második helyén áll, és a tárgy után következik, míg az alany általában megelőzi az igét.
Nyelvi sokszínűség és kultúrális hatások
Az angol nyelv modern használatában két fő változat mellett számos dialektus létezik, amelyek közül az általános standardtól való eltérések változatosak lehetnek. A germán és a latin nyelvek hatása mellett számos más nyelv is hozzájárult az angol szókincs gazdagodásához, például a francia és a német nyelv beemelése révén. Ezek a szavak gyakran különböző szakterületek szókincsét gyarapították, és sok esetben az eredeti helyesírás is megmaradt. A modern angol szókincset áthatja továbbá a latinról átvett kifejezéseket gyakran fordítanak vagy magyarázzák a mindennapi nyelvben is.
Gyakorlati távlatok a nyelvtanulóknak
Több, mint 450 online tanult meg angolul, és több, mint 1700-an vettek részt Angol hétvégén. A nyelvtanulásban a logikai módszertan és a gyakorlati alkalmazás hangsúlyos szerephez jut, anélkül hogy varázsigéket vagy alfa-állapotot ígérnének. A hangsúly a gondolkodás képességén van: képesek vagyunk gondolkodni, ami megkönnyítheti a következő számsorok elsajátítását is a memorizálás helyett.
Nyelvi jellegzetességek és példák
A pronominalis rendszerben a you eredetileg te vagy ti formákat jelentett, de a mai használatban ez a különbség már nem látható; a thou és a tegeződés visszaszorult a modern angolban. Például: I see you. You see me. Az igei vonzatok határozzák meg a mondat jelentését, és a szórend sokszor a második helyre irányítja a hangsúlyt. Ily módon az angol megtartja az egyszerűséget a mondatszerkezetben, kivéve a rendhagyó igéket és a nem szokványos igealakokat.
