Angol ruhákról szóló mesék gyerekeknek

Az angol ruhákról szóló mesék játékos történeteken, ismétlődő kifejezéseken és könnyen felismerhető hétköznapi helyzeteken keresztül segítenek megismerni a ruhadarabok angol neveit. A téma különösen jól használható óvodáskorban és kisiskolásként, mert az öltözködés minden gyermek számára ismerős, mindennapi tapasztalat.

A téli ruhadarabokat bemutató történetek közül kiemelkedik a The Jacket I Wear in the Snow és a Froggy Gets Dressed, magyar mesék közül pedig a Kati öltözködik, Medvecukor kis zöld kabátja és A piros kabát kalandja kínál sok beszélgetnivalót. Ezek a mesék nemcsak a ruházattal kapcsolatos szókincset gyakoroltatják, hanem az önállóságról, az időjárásról, a megfelelő öltözékről és a ruhák rendeltetéséről is szólnak.

Miért hasznosak az angol mesék a ruhadarabok tanulásához?

A mesék segítenek abban, hogy a nyelv megragadjon a gyerekek fejében, ráadásul újra és újra megnézhetik őket. A történetbe ágyazott szavak könnyebben kapcsolódnak cselekvésekhez, szereplőkhöz és érzelmekhez, mint az önmagukban megtanult szókifejezések.

Én nagyon szeretem az oviban azt, hogy egy adott időszakban mindig egy bizonyos témát veszünk elő és akkor minden arról szól. Amikor például a ruhadarabokkal foglalkozunk, sapkás fogót játszunk, öltözködő versenyt rendezünk, papírból kivágott kesztyűt és sálat díszítünk és megszámoljuk mennyien vannak aznap kék, piros, vagy barna nadrágban.

Természetes dolog, hogy egy ilyen héten minden mese is a ruhadarabokról szól. Ha ti is éppen itt tartotok, válogassatok az alábbi történetekből!

Téli öltözködés angolul

Ilyenkor télen a napközisekkel (ovis korúak nagyrészt) azzal kezdjük az évet, hogy a télről „tanulunk” (értsd: segítenek nekem mesélni :)). Milyen kinn az időjárás (cold and snowy), mit csinálnak egyes állatok (they sleep [hibernate]), mit csinálnak a gyerekek kinn a szabadban (go sledging, skating, feed the birds etc.), és milyen ruházatot veszünk fel, hogy ne fázzunk kint.

Ez utóbbi témához mutatok most nektek két szuper könyvet, amelyet kezdők és haladók is élvezhetnek. (Kicsiknek és/vagy kezdőknek mindenképpen egyszerűsítsd a szöveget!)

The Jacket I Wear in the Snow

A téli ruhadarabokat halmozó formában, azaz sok-sok ismétléssel, rímes formában elénk táró mese. Kívülről halad a belső rétegek felé, miközben felsorolja az összes korábban említett darabot.

Ettől mókásabban nem is lehetne a gyerekek fejébe „csurgatni” a szavakat! A mese végén pedig az édesanya szabadítja meg a kis lurkót a ruhadaraboktól.

A történet kiválóan alkalmas arra, hogy a gyermek minden újabb ruhadarabot mozdulattal is eljátsszon. A felnőtt megnevezheti a ruhát, a gyermek megkeresheti ugyanazt a saját szekrényében vagy egy képen, majd eljátszhatja a felvételét és levételét.

Froggy Gets Dressed

Ez a mese egy kisbékáról szól, aki ahelyett, hogy téli álmát aludná, inkább ki szeretne menni játszani a hóba. Fel is öltözik, vagyis… elfelejt valamit, ezért az anyukája behívja.

Aztán megint lemarad valami, és így lesz ebben a mesében is sok-sok ismétlés. Ami az olvasást még élvezetesebbé teheti a gyerekek számára, az az, hogy a könyv tele van hangutánzó szavakkal (ahogy a béka a hóban totyog, felhúzza a ruhadarabokat stb.), amiket kötelező a felnőtteknek mókásan előadni, hogy a nevetés garantált legyen! 🙂

A visszatérő szerkezetek segítenek a gyermeknek megjósolni, mi következik, ezért a mese egyes részeit később már együtt is elmondhatjátok. A ruhadarabok nevei így többször, természetes helyzetben ismétlődnek.

Hasznos angol ruhadarabok a mesékben

A szavakat érdemes nem egyszerre, hanem a történethez igazítva bevezetni. Kezdőknek elegendő lehet néhány alapvető kifejezés, például a jacket, hat, scarf, gloves és boots, később pedig további ruhadarabokkal lehet bővíteni a szókincset.

Kati öltözködik

Amikor kislány voltam imádtam ezt a mesét, ezért most is szívesen mondom el a gyerekeknek:

- Peti! - kiáltotta egy vékony, éles hangocska. Borzas, alvástól kipirult arcú kislány ült az ágyban. Ő lármázott: - Peti! Peti-i-i!

Kora reggel volt. Az első napsugarak beragyogták a szobát. - Hö-ö-ö - jött a felelet, de nem a díványról, hanem a bölcsőből. Ádám, a kis pólyás baba gagyogott, rikkantott, és úgy hadonászott hozzá dundi kezével, hogy az egész bölcső ide-oda ringott.

- Petiii! - ébresztgette iskolás testvérét Kati, s kiugrott az ágyból. - Segíts öltözködni, eleget aludtunk!

- Mmm - mordult végre egyet Peti, s a másik oldalára fordult. Nem látszott belőle más, csak a tarkója. De már hiába próbálta folytatni a megszakított álmot.

A pólyás gagyogott, Kati fél lábon ugrált körülötte, a a napsugarak a párnáján táncoltak, s a feje búbját csiklandozták. Peti visszafordult és kinyitotta a szemét.

- Igazán felöltözhetnél egyedül, Kati! - morogta nyújtózkodva. - Nem vagy már pólyás.

Kati meghökkent. „Felöltözhetnél egyedül…Hm, hm.”

Az egyik szépen szépen egymásra hajtogatva sorakoztak Kati ruhái. Az a sok-sok ruha! A kising, a nadrág, a harisnyák, a blúz gombokkal! A hosszúnadrág, a két darab cipő - ugyan melyiket melyik lábra kell húzni? S a cipőket be is kell fűzni!

Kati kis ideig a szék előtt álldogált. Megbökte ujjacskájával az inget, aztán visszahúzta kezét, majd megint kinyújtotta az ing felé.

- Ha felöltözöl egyedül, kölcsönadom a vízfestéket! - biztatta Katit ingerkedve Peti, aki közben már egészen felébredt, s érdeklődve figyelte a kislány töprengését.

Kölcsönadja a vízfestéket! A pirosat, a kéket, a zöldet, a rózsaszínűt, a sárgát, a lilát! Az aranyat is? Azt is…

Kati gyorsan leráncigálta magáról a hosszú hálóinget, és nagy nehezen belebújt a nappali ingbe. Amikor elkészült, Peti felnevetett.

- És a mosakodás?

Csakugyan! Kati elszántan levetette a nagy nehezen magára húzott ingecskét, dereka köré csavarta a törülközőt, és bátan elindult a fürdőszoba felé.

- Várj - mondta Peti -, segítek.

Először Peti mosakodott meg, sokkal gyorsabban, mint máskor, azután segített Katinak a mosdásban.

- Kati nem sír - mondta Peti figyelmeztetően.

- Kati nem sír - ismételte Kati hősiesen.

Nem is sírt, pedig nagyon hideg víz folyt a csapból. Mosakodás után következett az öltözködés.

Kati is egyedül öltözködött, Peti is. Kati megküzdött az ing két kis ujjával, mint a kétfejű sárkánnyal - Peti csak a csücskét fogta.

Végigverekedte magát a barna hosszúnadrág két szárán, mint két sötét alagúton - Peti éppen csak a kantárt tartotta.

Beterelte a gomblyukakba a gombokat - Peti csak picit rántott rajtuk a gomblyuk másik oldalán.

S Kati kicsit ihegve, boldogan jelentette:

- Készen vagyok!

- Biztos? - kérdezte Peti, és a kislány lábára nézett.

- A cipők! - kiáltotta Kati.

Lekuporodott a szőnyegre, s nagy nehezen felrángatta a cipőcskéket. De szerencsétlenségére Peti éppen nem nézett oda, mert bélyeget áztatott a vizespohárban.

A cipők kegyetlenül szorították Kati lábát: a jobb cipőt húzta a bal lábára, a bal cipőt meg a jobbra. Úgy állt a lába feje, mint a kiskacsának. Elölről kellett kezdeni az egészet.

Aztán együtt fűzték be a cipőt.

- Hová kell dugni a zsinórt? - kérdezte Kati.

- Ide- mutatott a soron következő lyukra Peti.

- Hová? Ide?

- Ide.

- És most hová, ide?

- Ide.

Kati meg- megnyalta a fűzőt - ezt Petitől látta -, megsodorta, jó messziről megcélozta a lyukat, nagyot sóhajtott és megkönnyebbülten húzta ki a fűzőt a túlsó oldalon.

Így lassan-lassan elfogytak a lyukak. Amikor már éppen a legeslegutolsó lyuknál tartott, kinyílt az ajtó és belépett rajta anyu.

Csodálkozva nézett körül és összecsapta a kezét.

- Kati, hát te egyedül öltözködtél? Micsoda meglepetés!

Kati igen szerette meglepni a felnőtteket. És Peti nem árulta el, hogy egy icipicit ő is segített.

A kis Ádám sem árult el semmit, és ismét csak annyit mondott: „Hö-ö-ö!”

De a legeslegutolsó lyuknál anyu még meglátta, hogy Kati nyalja a cipőzsinór végét.

- Ne vedd a szádba, Kati! Az piszkos!

- Ha bekenem ragasztóval, megkeményszik! - ajánlkozott Peti, mert neki nemcsak festéke volt, hanem mindenféle kincse, dobozai, lombfűrésze, bélyege, még ragasztója is.

Mindjárt jó erősen bekente ragasztóval a cipőfűző végét. Ezután már nem kell nyalni a fűzőt -hiszen az nem fagylalt.

Kati pedig a Petitől kölcsönkapott vízfestékkel rögtön leült a kisasztalhoz. Sok-sok piros és kék virágot festet, a papír egyik felső sarkába meg szép aranysárga napocskát.

A napocskából úgy álltak ki a fényes sugarak, mnit a tűpárnából a tűk. Nagyon szép képet festett.

Nagyon szép nap volt ez, hiszen Kati ma öltözködött először egyedül!

Medvecukor kis zöld kabátja

Medvecukor eldöntötte: ha már elég nagy ahhoz, hogy egyedül öltözzön, akkor ahhoz is elég nagy, hogy egyedül döntse el, mit vegyen fel.

- A kis zöld kabátomat akarom, és kész! - toppantott.

Macimama megpróbálta meggyőzni:

- Kisfiam, a kis zöld kabátod túl elegáns ahhoz, hogy iskolába menj benne. Minden ruhadarabnak megvan a feladata: a bunda és a dzseki megvéd a hidegtől, a szalmakalap pedig nem engedi, hogy a fejedet túlságosan megsüsse a nap.

Ha fázik a kezed, akkor kesztyűt húzol, ha pedig valami különleges alkalomra készülsz, ünnepi ruhába öltözöl.

Medvecukor azonban kötötte az ebet a karóhoz. Macimama pedig elég okos volt ahhoz, hogy tudja, jobb, ha kisfia megtapasztalja a dolgokat.

A kabát tehát maradt, és Medvecukor parádézva indult iskolába. Ünnepi hangulata egészen addig tartott, amíg Kata véletlenül rá nem fröccsentette a tintát a kabátra.

(Azt hiszem, Kata is csak parádézott a testvére tollával, hiszen egy előkészítő osztályosnak minek kellene egyébként tintával író töltőtoll?)

Medvecukor tehát szomorúan baktatott haza és sóhajtva adta mama kezébe a kis zöld kabátot:

- Azt hiszem, mégsem megyek benne többet iskolába. Veszélyes hely az iskola az én szegény, védtelen kabátkámnak.

Mama kimosta a kabátot és nem tudom hogyan, de sikerült eltüntetnie a tintafoltot. Talán tejben áztatta mosás előtt.

- Majd inkább akkor hordom, ha látogatóba megyünk valahová! - határozta el Medvecukor. - Hadd lássa mindenki, milyen jóképű, daliás medveifjú vagyok!

Másfél óra múlva a jóképű medveifjú már cseppet sem daliás módon, görnyedezve sopánkodott: a kis zöld kabáton óriási csokifoltok virítottak.

S ahogy gyászos képpel átnyújtotta mamának, azt sóhajtotta:

- Ki hitte volna, hogy Mari néni ikrei úgy gondolják, ha látogatóba megyek hozzájuk, mindenképpen sütidobáló-versenyt kell rendezniük?! És miért pont én kellettem nekik céltáblának? - tört ki belőle. - Azt hiszem, vendégségben is veszélyek leselkednek szegény kabátomra. Majd itthon hordom. Itt biztonságban van. - határozta el.

Mama újra kimosta a kabátot és nem tudom hogyan, de a csokifoltokat is sikerült eltüntetnie. Talán ecetben áztattta mosás előtt.

Szombat reggel Medvecukor hümmögve huzigálta a kis zöld kabát ujjait:

- Te, mama - mondta végül - , én egyre daliásabb leszek, mert egyre jobban feszül rajtam a kis zöld kabát!

Mama pedig csak annyit kérdezett Medvecukortól:

- Egészen biztos,hogy itthon akarod hordani? Valami egyszerűbb játszóruha nem lenne jobb helyette?

- Szó sem lehet róla! - toppantott újra Medvecukor. - Ha már az iskola meg a vendégség életveszélyes szegény kabátomra nézve, itthon fogom hordani.

A nagy elegancia csupán délig tartott, és Medvecukor gyászos hangulatban adta át ismét mamának a festékfoltoktól tarkálló kis zöld kabátot:

- Itthon is veszélyes. Mézi véletlenül rám borította a festőállványt … ez itt a legújabb őszi képe a kabátomon. -tette hozzá sóhajtva.

Mama még egyszer kimosta a kis zöld kabátot, és nem tudom, hogyan, de sikerült eltüntetnie a festékfoltokat is. Talán forró vízben áztatta mosás előtt…

Vasárnap reggel Medvecukor hüledezve nézte az egészen kicsi zöld kabátot:

- Az nem lehet, hogy én ennyire daliás legyek! Ez összement! Egészen biztosan összement a mosásban! - tette hozzá szomorúan, és hosszasan szemezett az apró kabáttal.

Aztán határozottan talpra ugrott, beviharzott Mézi szobájáa és felkapta az ágyról Barna Macit:

- Gyere, te játékmackó - sóhajtotta és nekilátott feladni rá a kis zöld kabátot -, ma te leszel a legelegánsabb plüssállat a bábszínházban!

A piros kabát kalandja

- Huj…huj…. - Matyiék ablaka alatt fütyült, dudált a szél, és a kertben a fák nyöszörögve hajladoztak, s hullajtották a leveleiket.

- Hullanak a falevelek. Jön az ősz. - mondta Matyi.

- Ki is mosom a piros kabátodat - mondta mami -, a szélben hamarosan megszárad majd.

- Jó, legalább holnap már a piros kabátomban sétálhatok!

Mami kimosta a piros kabátot, kivitte a kertbe, két fa közé kötelet feszített, arra akasztotta.

- Huj….huj…. - fütyült a kegyetlen szél.

Fölkapta a kabátkát a kötélről, s röpítette. Addig röpítette, míg a piros kabát fönnakadt egy öreg tölgyfa ágán.

- Látogatóba jöttél hozzám? - kérdezte az öreg tölgyfa.

- Nem hiszem - mondta piros kabát -, úgy történt, hogy éppen ide fújt a szél. De szeretnék visszamenni Matyiék kertjébe.

- Majd csak érted jön valaki - suttogott az öreg tölgyfa.

De a piros kabátkáért nem jött senki; sem Matyi, sem mami nem tudta, hogy elvitte a szél. A piros kabát sírdogálni kezdett, nagyon vágyódott Matyi után.

Egyszer csak hallja ám:

- Muuuú… muuuú…

S a tölgyfa alá állt egy pirostarka tehénke.

- Vegyél le, tehénke - kérlelte a piros kabát -, vegyél le a tölgyfáról, és vigyél haza Matyiék kertjébe!

A pirostarka tehénke szarva nem ért föl a piros kabátkáig.

- Bee… beee…

A tölgyfa alá állt egy fehér szőrű bárányka.

- Vegyél le, bárányka - kérte a piros kabát -, vegyél le a tölgyfáról, és vigyél haza Matyiék kertjébe!

De a fehér szőrű bárányka nem tudott felugrani a piros kabátkáig.

- Nyihihihi… - nyerített egy fekete lovacska, és a tölgyfa alá állt.

A piros kabát sírva kérte:

- Vegyél le, lovacska, és vigyél haza Matyiék kertjébe!

De a fekete lovacska hiába ágaskodott, nem érte föl a piros kabátot.

- Csip-csirip - csiripelte egy színes tollú madárka, és a tölgyfa ágára szállt.

- Éppen téged vártalak! - örvendezett a piros kabátka. - Végy a csőrödbe, és vigyél haza Matyiék kertjébe!

A madárka a csőrébe kapta a piros kabátot, de a szél kitépte a csőréből, és röpítette, röpítette, vitte árkon-bokron át, s egyszer csak szépen letette Matyiék házának küszöbére.

Matyi kinyitotta az ajtót, és azt mondta:

- Nézd csak, mami, a szél már meg is szárította a piros kabátomat, és idehozta a küszöbre!

Pilleruha

Volt egyszer egy takácsműhely, benne hét szövőszéken szőtt egyszerre a takács, akkora volt a szövőtudománya.

De ha jól meggondoljuk, nem is volt ebben semmi csodálatos, hiszen a Pók volt a takácsmester, a pókok meg úgy jönnek erre a világra, hogy már töviről hegyire ismerik a takácsmesterséget.

Egy napon a káposztapille kopogtatott be hozzá:

- Jó napot, jó napot, Pók mester!

- Neked is jó napot, kis káposztapille!

- Látom, látom, sző kegyelmed…

- Szövök, szövök, szövögetek, hétféle selyemszövetet…

- Selyemszövet kellene nekem is… Pilleruhának való jó selyem! …Minden lepke olyan fényes, olyan kényes, szivárványos, ragyogó, csak én vagyok ilyen szegényes…

- No, ezen könnyen segíthetünk! Hétszer hétféle csillogó selymem van… Mindből lehet pilleruhátá varratni… A feleségem szépen varr… Olyan ruhád lesz, kis káposztapille, hogy a Pillangók Királynője sem visel különbet!…

Válogatott, válogatott a káposztapille, mire kiválasztotta, Pókné asszony már mértéket is vett róla, mire kifizette a selyem árát, már kész is volt a selyemruha.

Hej, pomádé, parádé, karalábé! A káposztapille nem ismert magára.

Hálálkodott a Póknak, hálálkodott a Póknénak, s kilibegett az ajtón. Libegett, libegett a kertben.

- Nicsak, de kiöltözködött a kis káposztalepke! - szólt le a nap az égről.

- Rettentő! - komorodott el a lepke. - Megismert a nap! Nem elég díszes a pilleruhám!!!

Azzal visszaszállt a pók műhelyébe.

- Takácsom, takácsom, én kedves takácsom, egy a kívánságom: szebb ruhára vágyom!

Hét szövőszéken szőtt a Pók, úgy felelt munka közben:

- Válassz magadnak selymet…megvarrja a feleségem…!

Válogatott, válogatott a káposztapille, mire kiválasztotta legtarkábbat, Pókné asszony már mértéket is vett róla, mire kifizette a selyem árát, már kész is volt a selyemruha.

Hej, pomádé, parádé, karalábé! a káposztapille nem ismert magára.

Hálálkodott a póknak, hálákodott a Póknénak, s kilibegett az ajtón. Libegett, lebegett a réten.

- Nicsak, de kiöltözködött a kis káposztalepke! -nevetett le rá a kék ég.

- Rettentő! - komorodott el a lepke. - rám ismert az ég is…!

Azzal visszaszállt a pók műhelyébe.

- Takácsom, takácsom, én kedves takácsom, egy a kívánságom: szebb ruhára vágyom!

Hét szövőszéken szőtt a Pók, úgy felelt munka közben:

- Válassz magadnak selymet…megvarrja a feleségem…!

Válogatott, válogatott a káposztapille. Válogatott három nap és három éjjel.

Mire kiválasztotta legcsillogóbbat, Pókné asszony már mértéket is vett róla, mire kifizette a selyem árát, már kész is volt a selyemruha.

A legcsillogóbb pilleruha. Hej, pomádé, parádé, karalábé! A káposztapille nem ismert magára.

Hálálkodott a póknak, hálákodott a Póknénak, s kilibegett az ajtón. Libegett, lebegett a tó felett.

- Lám, a kis káposztalepke! - mosolyodott el a tó. - A ragyogásával akarja becsapni a világot…

Elszégyellte magát a káposztapille. Szégyenében visszaszállt a takácsműhelybe.

Bekopogott az ajtón, de senki sem válaszolt a kopogásra, mert a Pók feleségestül elutazott ezüstös ökörnyálon.

A káposztapille levetette a csillogó pilleruhát, s odaakasztotta a kilincsre. Még most is ott van, ha el nem fújta a szél.

De azóta, ha bárhol lebeg a káposztalepket, így szól a nap, az ég, a tó:

- Nézzétek, milyen szép ez a kis fehér káposztalepke!

Papucsok Kisfaluban

Kisfaluban kicsik a házak, mind fehér, a tetők pirosak, az ablakok zöldek. Az udvarok tisztára söpörve, az út is tiszta.

Minden házban van kisgyerek, mind papucsban jár, pirosban, kékben, zöldben.

Kisfalu nagyon rendes kis falu, csak a gyerekek rendetlenek. Amikor este aludni mennek, egyik sem teszi a helyére a papucsát.

Másnap reggel aztán kereshetik az asztal alatt, a kemence mögött, apa kabátzsebében. Keresik, de nem találják.

Egy reggel, mikor már az egész falu a meleg kávé édes illatával teli, Jancsi hiába kereste a papucsát.

- Anya, hol a papucsom? - kérdezte.

- Miért nem tetted a helyére? - felelte anya.

- Látod, most elvitte a cica.

Angol mesék, rajzfilmek és videók a ruházati szókincs gyakorlásához

A rajzfilmek és videók manapság gyakran oktató jellegűek. Ez teszi őket angol tanulási forrássá.

Jó ötlet, ha segítesz gyermekednek eldönteni, hogy melyik műsort nézze meg angolul. Vond be őket, és bátorítsd őket, hogy mondják el a véleményüket.

De légy óvatos, hogy mit választasz - egyes rajzfilmek passzív nézővé teszik a gyerekeket. Ha a gyermeked „TV üzemmódba” lép, előfordulhat, hogy nem tanul semmit.

A British Council Kids' Stories programjában különböző, feliratozott rajzfilmek közül választhatsz, hogy a gyerekek is gyakorolhassák az olvasást.

A Super Simple TV számos műsort kínál olyan tevékenységekkel, amelyek segítségével a gyerekek interakcióba léphetnek az adott műsorral, például kitalálós játékokkal és kérdésekkel a történésekről.

A Peppa Pig sok gyerek határozott kedvence. Rengeteg hétköznapi nyelvezetet tartalmaz, amelyet a gyerekek felismernek, és a karakterek nagyon megnyerőek.

A Learning Time with Timmy a British Council és a Aardman másik videósorozata. Biztosan népszerű lesz a gyerekek körében, főleg ha már kedvelik a Shaun the Sheep és Chicken Run.

Játékos feldolgozási ötletek

Szinte kötelező rajzfilmeket nézni a gyermekeddel. Miért? Számos szólást ismerhettek fel, és ráveheted a gyermekedet, hogy kedvenc karakterével együtt mondja ezeket a kifejezéseket.

A szólásokon kívül a gyermeked megtanulja a dalokat is, amelyek általában tele vannak érdekes nyelvezettel!

• Mutassátok meg egymáson a jacket, hat, scarf és gloves szavakkal jelölt ruhadarabokat.
• Játsszatok öltözködési versenyt, és minden felvett ruhadarabot nevezzetek meg angolul.
• Rajzoljatok egy gyermeket téli ruhában, majd címkézzétek fel a rajzon szereplő ruhákat.
• Rendezzétek sorba a ruhadarabokat aszerint, hogy melyiket veszitek fel először és melyiket utoljára.
• Játsszátok el a Froggy Gets Dressed ismétlődő jeleneteit hangutánzó szavakkal.
• Beszéljétek meg, melyik ruhadarab való hideg, esős, havas vagy ünnepi időre.

A széles kínálatból hagyhatod, hogy gyermekeid válasszanak, így függetlenebbnek érezhetik magukat, amitől még jobban meg akarják majd nézni az angol videókat!

Az a fontos, hogy szokássá váljon az angol nyelvű videók nézése, legyen szó szórakoztatásról vagy naprakész információkról.

tags: #angol #ruhakrol #mesek