Asszertív kommunikáció angolul: jelentése, alapjai és gyakorlati használata

Az angol assertive melléknév jelentése: határozott, magabiztos, önérvényesítő. Az asszertív kommunikáció olyan stílus, amelyben a személy nyíltan, egyenesen és tiszteletteljesen fejezi ki a gondolatait, érzéseit és igényeit, anélkül, hogy mások jogait megsértené.

Az angol nyelvben az assertion magabiztosságot, kiállást jelent valakinek az érdekében. Az asszertív ember képes kiállni magáért és a saját érdekeiért, miközben figyelembe veszi mások érzéseit és nézőpontjait is. Ez az egészséges kommunikáció alapja, amely egyenlő felek közötti kapcsolatokat feltételez.

Mit jelent az asszertív kommunikáció?

Az „asszertív” szó a latin „asserere” igéből származik, ami „kijelenteni”, „állítani” jelentéssel bír. Az asszertivitás a magyar nyelvhasználatban önérvényesítő viselkedést jelent, olyan magatartást, amelynek során az egyén eléri céljait, érvényesíti jogait.

Az asszertív kommunikáció azt jelenti, hogy képesek vagyunk tisztán, határozottan, egyértelműen képviselni a saját érdekeinket, igényeinket. Képesek vagyunk meghallgatni, meghallani és megérteni a másik fél valódi érdekeit és igényeit.

Kapcsolatot tudunk építeni embertársainkkal úgy, hogy a tiszta érdekérvényesítést és az értő meghallgatást az adott helyzetnek megfelelően alkalmazzuk. Nehéz helyzeteinkben, érdekütközések esetén olyan megoldásokat keresünk, amelyekben mindkét fél nyertesnek érezheti magát.

Az asszertív kommunikáció és szemléletmód tehát a tiszta és hatékony önkifejezés művészete, a másik ember meghallgatásának művészete, a másik emberhez kapcsolódás művészete, a nyer-nyer helyzetek és az erőszakmentes együttműködés művészete.

Az „assertive” angol melléknév azt jelenti, határozott. Asszertív személy az, aki magabiztosan viselkedik és nem fél kinyilvánítani a véleményét, meglátásait.

Az asszertív viselkedés egyfajta kommunikációs stílust ír le, amelynek lényege, hogy a személy nyíltan, egyenesen és tiszteletteljesen fejezi ki a gondolatait, érzéseit és igényeit, anélkül, hogy mások jogait megsértené.

Az asszertivitás két alappillére

A szakértők szerint az asszertív kommunikáció két alappillére a tiszta önkifejezés és az értő figyelem.

• Tiszta önkifejezés: amelynek során a személy magabiztosan, a saját érzéseit, igényeit, szükségleteit tudatosítva, ezeket őszintén felvállalva tud megnyilvánulni érzelmileg nehéz szituációkban is.
• Értő figyelem: amikor a személy képes arra, hogy meghallgassa, felfedezze és megértse a másik fél érzéseit, igényeit, szükségleteit is.

Vannak, akik az önkifejezésben jók, vannak, akik mások meghallgatásában erősek. Az asszertív ember képes mindkét alapvető kommunikációs képességet a helyzetnek és a beszélgetőpartnernek megfelelően használni, ezért is tekinthetjük az asszertív kommunikációt a kommunikáció jin-jangjának.

Az asszertivitás nemcsak viselkedés, hanem hozzáállás is: a tudatos döntés, hogy őszintén és empatikusan reagálunk a világra.

Fontos megjegyezni, hogy a befogadó, a másokra és a külvilágra odafigyelő attitűd kibontakozásához is bizonyos mértékű tudati és viselkedési aktivitás szükséges. A másik fél valódi meghallgatása akkor valósul meg igazán, ha a hallgató a jelenlétével, szavaival, testbeszédével aktívan támogatja a beszélő önkifejezési folyamatát.

Asszertivitás, passzivitás és agresszivitás

Az asszertivitást fontos megkülönböztetni a passzivitástól és az agresszivitástól. Az asszertivitás - mint kommunikációs stratégia - különbözik az agresszivitástól és a passzivitástól.

E három stílus között a különbségek legjobban a személyes határokkal való bánásmód, és a saját jogok kezelése kapcsán foghatóak meg.

A passzív vagy alkalmazkodó viselkedés

A passzív módon viselkedők nem védik meg személyes határaikat, és hagyják a másik félnek dominálni az interakciót, a szituációt. Megpróbálnak nem befolyásolni másokat, igyekeznek kerülni a konfliktust, és benne maradni a kapcsolatban.

Nem védik meg a jogaikat. Sokszor nem nyilvánítanak véleményt, elfogadják a másik álláspontját. „Ne szólj szám, nem fáj fejem.”

Az alkalmazkodó viselkedés során az emberek feladják a saját akaratukat, engedik, hogy a másik fél érje el, amit akar, és nem tudnak nemet mondani.

Így sokszor népszerűek, szeretik őket a rugalmasságukért, ám gyakran előfordul, hogy legbelül, vagy másoknak így panaszkodnak: „kihasználnak engem”, „nem jut időm arra, ami nekem fontos lenne”.

Érdekellentét, konfliktus esetén általában alkalmazkodnak, mert nem akarnak feszültséget, összekapást, veszekedést, ám magukban sokszor duzzognak, reklamálnak, őrlődnek, így a feszültség elkezd gyűlni bennük.

Hosszú távon ez sok stresszhez, „nem logikus” konfliktusokhoz és ellaposodó kapcsolatokhoz vezet.

Az agresszív viselkedés

Az agresszív emberek nem tisztelik mások határait, és képesek kárt okozni, miközben a szituáció dominálására törekszenek. Nem tartják tiszteletben mások jogait, mindent elkövetnek saját céljaikért.

„A ki erősebb, az a hatalmasabb.”

Az agresszív viselkedés során az emberek erőszakosan képviselik az érdekeiket, úthengerként lenyomják a többiek torkán a saját akaratukat. Így sokszor el is érik, amit akarnak, de csak rövid távon.

Hosszú távon általában megutálják őket, számos ellenséget szereznek, elvesztik a szövetségeseiket és sok stressz, veszekedés nehezíti az életüket.

Az agresszív ember viszont erőszakosan, másokat megsértve és manipulálva érvényesíti a saját akaratát.

Az asszertív viselkedés

Az asszertív személyek képesek legyőzni félelmüket saját maguk, álláspontjuk, érzelmeik megjelenítését illetően, és mindezt olyan módon teszik, hogy mások személyes határait ezzel nem sértik.

Saját jogaikat megvédik, mások jogait elismerik. Véleményüket kifejtik. „Ami szívén, az a száján.”

Az asszertív ember nyíltan, egyenesen és tiszteletteljesen fejezi ki a gondolatait, érzéseit és igényeit, miközben figyelembe veszi mások érzéseit és nézőpontjait is.

Az asszertív személy higgadtan beszél, ha kell, akár nyomatékosan is, de sosem bántja, kritizálja, ítéli el a másik felet, ehelyett tárgyilagos, tényszerű marad.

Az asszertív viselkedés a kettő közötti arany középút: „Én fontos vagyok, de te is az vagy.”

Az asszertivitás nem egyetlen állandó személyiségjegy

Az emberek viselkedésére valamilyen mértékben jellemző lehet mind az agresszív, mind a passzív, illetve az asszertív viselkedés is.

A különböző helyzetekben különböző mértékben lehetünk agresszívek, alárendelődők vagy asszertívek. Az egyének között azonban vannak olyanok, akik gyakrabban tudják jogaikat, érdekeiket érvényesíteni, és vannak olyanok, akik ritkábban és kevésbé hatékonyan.

Az asszertivitás szempontjaira elsősorban akkor érdemes figyelni, ha feszültebb, nehezebb, konfliktusos helyzettel állunk szemben, vagy ezt akarjuk megelőzni.

Nem minden helyzetben az asszertív a legjobb és a követendő kommunikációs stílus. Inkább úgy fogalmaznék, hogy érdemes erre törekedni, de vannak helyzetek, amikor más stílusok célravezetőbbek.

Amikor nincs energiám, vagy túl indulatos vagyok, akkor rövid távon hasznosabbnak érezhetem az alkalmazkodást. Ha viszont vészhelyzet van, mondjuk tűz, baleset fenyeget, és csak én tudok erről, vagy én tudom, mi a jó megoldás, akkor lehet, hogy épp erős önérvényesítésre van szükség.

Szerintem az tud a legtöbbet kihozni társas helyzeteiből, aki mindhárom stílust képes alkalmazni, azaz képes arra, hogy a lelkiállapotának, a helyzetnek és a másik embernek leginkább megfelelő módon viselkedjen.

Asszertív kommunikáció a gyakorlatban

Az asszertív kommunikáció gyakorlati lényege, hogy nyugodtan és pozitívan, mégis határozottan tudunk kiállni a saját vagy mások jogaiért. Mindezt anélkül tesszük, hogy rossz értelemben agresszívan viselkednénk vagy megadnánk, alárendelnénk magunkat.

1. Zavaró hangos zene

Ha lakótársad, párod vagy gyereked a szomszéd szobában hangosan zenét hallgat, és ez zavar téged az olvasásban, akkor többféleképpen reagálhatsz.

Nem szólsz neki, csak magadban mérgelődsz: „Miért kell ilyen hangosan hallgatnia a zenét, nem igaz, hogy nem veszi észre magát!”

Vagy azt vágod neki idegesen: „Muszáj ennyire üvöltetned azt a hülye zenét, miért nem tudsz egy kicsit tekintettel lenni másokra is?!”

Vagy el tudod neki higgadtan mondani: „Figyu, egy fontos szöveget olvasok, de a zenétől nem tudok rendesen koncentrálni, mindig elakadok benne. Nagyon zavar, hogy nem haladok semmit, pedig délelőtt szeretnék a végére érni. Lejjebb vennéd a hangerőt?”

Kívülről nézve egyszerűnek és nyilvánvalónak tűnik a megoldás, ám amikor élesben részesei vagyunk egy ilyen szituációnak, sajnos sokszor inkább csak agresszív, vagy alkalmazkodó megoldások jutnak eszünkbe.

2. Ismétlődő késés egy csoportos programon

Buszos társasutazáson egy pár sorozatosan lekési a csoporttalálkozó időpontját. Ez idegesíti a csoporttagok többségét, ám az idegenvezető nem jelzi a párnak a problémát.

Sokan magukban, egymás között azt mondogatják: „Micsoda emberek vannak! Hogy lehetnek ennyire figyelmetlenek?! Ezeknek senki nem tanította meg, mi az a pontosság?! Le fogjuk késni az utolsó látványosságokat.”

Mások keményen odaszólnak a későknek: „Nem igaz, hogy nem tudnak pontosak lenni! Igazán figyelhetnének másokra is!”

Asszertív kommunikáció esetén valaki határozottan, de nem bántóan így fogalmaz: „Ez már a harmadik alkalom, hogy csak 10 perccel a megbeszélt időpont után tudunk továbbmenni. Őszintén szólva kezdünk egyre feszültebbek lenni, mert tartunk tőle, hogy a késések miatt nem látunk majd minden látványosságot, pedig nagyon szeretnénk. Kérem legközelebb legyenek pontosak.”

Ha asszertíven kapnak egy őszinte, tárgyilagos visszajelzést, akkor sokkal nagyobb az esélye, hogy olyan megoldás születik, amely a csoport szintjén a legjobb.

3. Kevés közösen töltött idő párkapcsolatban

Gyakran előforduló élethelyzet, hogy egy párkapcsolatban valaki kevésnek találja, hogy mennyi időt tölt vele a párja.

Ilyenkor sokan hajlamosak magukban őrlődni, duzzogni, reklamálni, vagy egy barátnak, barátnőnek panaszkodni: „A párom mostanában egyre kevesebbet van otthon. Eljár mindenhova, csak ne kelljen hazajönnie. Alig látom.”

Ha agresszív stílusban mondja el a problémáját, akkor nyilvánvaló, hogy partnere miért viselkedik úgy, mint egy „fal”.

Ehelyett valószínűleg mindketten többet nyernek, ha a panaszos őszintén megosztja a partnerével, hogy mit érez, mire vágyik: „Mostanában olyan ritkán látlak. Őszintén szólva, félek, hogy elveszítelek, emiatt érzem, hogy egyre feszültebb vagyok, ingerülten reagálok már apró dolgokra is. Hiányoznak a régi beszélgetéseink, közös programjaink, annyira szeretnék munka után veled teázni, vagy együtt álmodozni. Elmondod, hogy te mit érzel, s keresünk rá megoldást?”

A másik fél válaszolhat így: „Azért vagyok kevesebbet itthon, mert nehezen viselem a sok feszültséget, kiabálást, stresszt. Sokszor csak azt hallom, hogy miért nem normális az, amit csinálok. Szeretnék több időt itthon tölteni, de arra van szükségem, hogy nyugi legyen, ha hazajövök és igazán ki tudjak kapcsolódni.”

Ha a panaszos asszertíven beszél a párjával, akkor a párja nagyobb eséllyel válaszol őszintén.

Kiderülhet, hogy ez egy csapdahelyzet: egyiküknek elege van abból, hogy párját egyre távolabb érzi, és ezt kiabálással orvosolja, a párjának pedig elege van a kiabálásból és ezt távolléttel orvosolja.

Az én-üzenet szerepe

Az asszertív kommunikáció lényege, hogy nem hibáztatunk másokat, hanem a saját érzéseinket és gondolatainkat fogalmazzuk meg „én”-üzenetek formájában.

A Salter-féle terápiában már helyet kapott az én-közlés technikája. Ennek során tudatjuk partnerünkkel érzéseinket, vágyainkat, kérésünket saját álláspontunkból, anélkül, hogy megítélnénk, vagy hibáztatnánk őt érzéseink miatt.

Ugyanezt a technikát, kibővítve, én-üzenet formájában Thomas Gordon amerikai pszichológus is javasolta az általa megalkotott tréningek során.

A hatékony én-üzenet elemei

• a közlő saját érzelmeinek megfogalmazása az eset kapcsán, minősítés és vádaskodás nélkül;
• a szóvá tett történés vagy viselkedés tárgyszerű megfogalmazása;
• indoklás;
• belátható következmény;
• közvetlen hatás.

Példa a fentiekre: „Aggódom, amikor későn érsz haza, mert azt hiszem, hogy valami bajod történt.”

Az „én-üzenetek” megváltoztatják a beszélgetés dinamikáját: az elutasítás helyett párbeszéd születik.

„Te mindig félbeszakítasz!” helyett: „Úgy érzem, nehezen tudom befejezni a gondolataimat, amikor közbevágunk egymásnak.”

Az asszertív kommunikáció a munkahelyen

A modern munkahelyeken a kommunikáció szinte minden folyamat alapja: a feladatok kiosztásától a visszajelzésekig, a csapatmunkától a konfliktuskezelésig.

Ha valaki passzívan viselkedik, könnyen elsikkad a hangja. Ha agresszívan kommunikál, elveszíti a bizalmat. Az asszertív ember viszont egyértelműen, de tisztelettel kommunikál, és ezzel stabil, hiteles kapcsolatrendszert épít.

Az asszertív kommunikáció segíthet abban, hogy világos, nyitott és ésszerű módon fejezd ki magad otthon vagy a munkahelyen, az ügyfelekkel vagy a főnökkel való kommunikáció során.

Egy asszertív válasz a túlterheltségre így hangozhat: „Szeretném jól elvégezni a munkát, de a mostani határidőkkel ez nehezen férne bele. Meg tudjuk nézni, mi az, amit priorizálhatunk?”

Ez a mondat nem támad, mégis világos. Tiszteli a másik felet, miközben kiáll a saját határokért.

Nemet mondani asszertíven

A munkahelyen az egyik legnagyobb kihívás a határhúzás. Sokan nehezen mondanak nemet, mert nem akarnak csalódást okozni vagy konfliktust vállalni.

Pedig a nemet mondás nem udvariatlanság - hanem önbecsülés.

Az asszertív nemet mondás így hangzik: „Köszönöm, hogy rám gondoltál ezzel a feladattal, de most nincs rá kapacitásom. Ha a következő héten is aktuális lesz, szívesen átnézem.”

Őszinte, világos és tiszteletteljes. A határaid kijelölése nem zárja ki az együttműködést - csak egyértelmű kereteket ad neki.

Asszertív vezetői kommunikáció

Az asszertív vezetők kulcsszereplők a biztonságos csapatműködésben: nem parancsolnak, hanem meghallgatnak, tisztán kommunikálnak, és mernek felelősséget vállalni.

Egy vezető, aki asszertíven kommunikál, nem azt mondja: „Ez így elfogadhatatlan.” Hanem inkább így fogalmaz: „Szeretném, ha pontosabban kommunikálnánk a határidőket, hogy mindannyian nyugodtabban dolgozhassunk.”

A különbség látszólag apró, de a hatása mély: nem félelem, hanem bizalom lesz az alap.

Asszertív visszajelzés

A visszajelzésadás különösen kényes terület. Itt a Pendleton feedback modell lehet segítség: ez az asszertív kommunikáció gyakorlati kerete.

A lényege, hogy először pozitívumot emelünk ki, majd megkérdezzük a másik fél véleményét, és csak ezután mondjuk el a fejlesztési javaslatot.

A végén pedig biztatással és támogatással zárunk. Ezzel a módszerrel a visszajelzés nem bírálat, hanem közös fejlődés lesz.

Hogyan fejleszthető az asszertív kommunikáció?

Az asszertivitás - mint kommunikációs stílus, konfliktuskezelési technika, gondolkodási mintázat vagy viselkedés - tanulható, fejleszthető.

Ennek módja elsősorban az önismeret fejlesztése, az önbizalom kialakítása, a belső kontrollosság erősítése. Fejleszteni lehet a kommunikációt, a konfliktuskezelési képességeket is, amely visszahat önértékelésünkre, önbizalmunkra.

Az asszertivitás alapja tehát az önismeret. Az asszertivitás készsége olyan, mint egy stabil tengely, egy erős gerinc.

Gyakorlati lépések

• Figyelj a saját reakcióidra: gondold végig, mikor vagy hajlamos passzívra vagy agresszívra váltani.
• Használj én-üzeneteket: ezek segítenek elkerülni a vádaskodást.
• Tarts szemkontaktust, maradj nyitott testtartásban: a nonverbális kommunikáció is számít.
• Kérj visszajelzést: egy őszinte kérdés, mint például „Szerinted világosan fogalmaztam?”, rengeteget segít.
• Tanulj tudatos jelenlétet: a mindfulness segít abban, hogy reagálás helyett tudatosan válassz, mit mondasz.

Mindez idővel szokássá válik, és átalakítja a munkahelyi kapcsolataidat is. Az asszertív ember nemcsak jobban kommunikál - kiegyensúlyozottabb és hitelesebb is lesz.

Mit nem jelent az asszertivitás?

Az asszertivitás nem pusztán önérvényesítés

Elterjedt mítosz, hogy asszertivitás = önérvényesítés, azaz az asszertív viselkedést az önérvényesítéssel azonosítják.

Aki egy kapcsolatban csak önérvényesít, azaz kizárólag a saját érdekét képviseli határozottan, az nem asszertív, inkább túlzottan önérvényesítő, sőt sok esetben agresszív.

Angol nyelvterületen és hazánkban is legtöbben azt értik asszertivitás alatt, hogy erősen képviseljük a saját érdekeinket, miközben tekintettel vagyunk a másik ember érdekeire is.

Az asszertivitás számomra nemcsak önérvényesítést jelent, hanem együttműködő kommunikációt és életfelfogást is.

Az asszertivitás nem manipuláció

Ha asszertíven kommunikálunk, az még nem garancia arra, hogy automatikusan megoldódik egy adott nehézség. Nem garancia arra, hogy a másik azt fogja tenni, amit mi akarunk.

Az asszertivitás nem manipulációs technika, amelyet elég elkezdeni használni, és máris az történik, amit én akarok.

Az asszertivitás azt segíti elő, hogy tisztábban lássuk a magunk és a másik fél helyzetét, azaz, hogy ténylegesen felismerjük, kinek mi a fontos, és mit szeretne kapni.

Sokszor könnyebbé teszi a megoldást. Sokszor megnöveli a megoldás valószínűségét. De nem minden esetben.

Léteznek olyan élethelyzetek, amelyekben nem érdemes tovább maradnunk, és ez pont azáltal derül ki, ha asszertíven kommunikálunk önmagunkkal és embertársunkkal.

Az asszertivitás történeti háttere

Az asszertivitás kifejezés bevezetése Andrew Salter amerikai pszichológus, viselkedésterapeuta nevéhez fűződik. Bár ő maga sosem használta a kifejezést, munkássága nyomán kezdték meg pályafutásukat az asszertivitás-tréningek 1961-től.

Salter 1949-ben tette közzé terápiás módszerét, a feltételesreflex-terápiát. Módszerének fontos eleme volt, hogy a pszichoterápiás órán kielemzett problémahelyzetek megoldását a személynek aktívan gyakorolnia kellett a maga valóságos életében.

Joseph Wolpe amerikai pszichiáter, pszichoterapeuta, viselkedésterapeuta munkássága szintén hozzájárult az asszertivitás-tréningek sikeréhez.

Ezen belül is a reciprok gátlás 1958-ban publikált elve, technikája volt jelentős.

Mindezekkel párhuzamosan Marshall Bertram Rosenberg amerikai pszichológus, szakíró az 1960-as évek elejétől kidolgozta, majd folyamatosan bővítette az erőszakmentes kommunikáció módszerét.

Az erőszakmentes kommunikáció szimbólumának a zsiráfot választotta, mert a szárazföldi emlősállatok közül a zsiráfnak van a legnagyobb szíve.

Továbbá nagyon erős, ugyanakkor nagyon szelíd állat: egyetlen rúgásával harcképtelenné tehetné a társát - csak épp nem teszi.

Nyálával képes feloldani a tövist, ami azt a készséget jelképezi, hogy mások „fullánkjait” együttérzéssel és empátiával dolgozhatjuk fel.

Az asszertív kommunikáció hatása a kapcsolatokra

Ha a kommunikációban fel tudom vállalni a véleményemet, az érzéseimet, az igényeimet, azt, amire szükségem van, akkor jobban fogom érezni magam, erősebbé válok belül és erősebbnek láthatnak kívül.

Önazonos leszek, ami belső súlypontot ad. Ha a kommunikációban önmagamat adom, akkor azok fognak kapcsolódni hozzám, akikkel jobban önmagam tudok lenni.

Az asszertív kommunikáció nemcsak az egyénnek, hanem az egész csapatnak jót tesz. Ha mindenki mer beszélni, visszajelzést adni és kérni, pszichológiai biztonság jön létre.

A jövő munkahelye nem az, ahol a legerősebb hang hallatszik, hanem ahol minden hang számít. Az asszertív kommunikáció ezt a szemléletet testesíti meg: tiszta, őszinte, együttműködő.

Az asszertivitás nem keménység, hanem bátorság. Bátorság kimondani, amit gondolsz - és meghallgatni, amit más gondol.

Bátorság határokat húzni, de nyitottnak maradni. Aki asszertíven kommunikál, az nem a hangerőre, hanem a hitelességre épít.

tags: #asszertiv #kommunikacio #angolul