Az angol nyelv a „spleen” fogalmát nevezte meg

Az angol nyelvben a spleen szó az élet iránti érdektelenséget, a világfáradtságot, az unalmat és a tartós kedvetlenséget jelölő fogalomként jelenik meg. A kifejezés jelentését különösen szemléletesen mutatja be Puskin Anyegin alakja, akit már sem a társasági élet, sem a szerelem, sem a szórakozás nem képes tartósan lelkesíteni.

„Beteg, nagy baj; tudósa lesz-e, Ki kóros titkot felfedez? Az angol nyelv spleen-nek nevezte. Orosz nyelvünkben handra ez;” Anyegint „minden dologgal szemben kihűlt” közöny jellemzi: komoran jár, nem lel örömet a társaságban, és a korábban izgalmasnak tartott élmények sem hatnak rá.

A spleen jelentése Puskin Anyeginjében

Anyegin életének korábbi szakaszát a társasági sikerek, a divat, a bálok, a színház, a fényűzés és a szerelmi kalandok töltötték ki. Tudott franciául udvarolni, jól írt, könnyedén táncolt mazurt, és fesztelenül hajolt meg; jó híre gyorsan terjedt, mert értelmes és kedves ifjúnak tartották.

Hősünk azonban nem pusztán művelt vagy társaságkedvelő fiatalember volt, hanem olyan ember, aki kivételesen ügyesen alkalmazkodott a társasági élet minden elvárásához. Minden tárgyhoz könnyen hozzá tudott szólni, szakértő képpel hallgatott komoly gondolatvitákat, epigrammákban szikrákat csiholt, és gyakran fakasztott női mosolyt.

Az udvarlásban is különleges tapasztalatra tett szert. Tudott tettetően szeretni, reményt titkolni, kijózanítani és elhitetni, komor képpel csüggeszteni; egyszer büszke volt, máskor engedelmes, közömbös vagy figyelmes, bágyadt és epedt, ha hallgatott, s lángolt, ha áradozva szólt.

Tudta, hogyan keressen mindig új színt, hogyan fogjon meg egy jámbor lányt tréfával, hogyan találjon hízelgő szavakat, hogyan használja ki a gyenge pillanatokat, és hogyan várja ki, hogy a lány önként szeressen. A szerelmi helyzeteket ésszel és szenvedéllyel irányította, míg végül négyszemközt leckét adott abból, aminek maga volt a mestere.

Anyegin életének háttere

Anyegin a Néva-parton született, Péterváron. Apja példásan szolgált, közben azonban egyre növelte adósságait, és minden évben három bált adott, míg végül tönkrement.

Jevgenyij nevelését először egy Madame, majd egy Monsieur irányította. A kedves, bár pajkos fiút Monsieur l’Abbé nem gyötörte kemény erkölcsi szabályokkal: a könnyű órák játszva teltek, hibáiért csak enyhén szidták meg, és a Nyári-kertbe is eljárt vele.

Amikor elérkezett lázas ifjúsága, sok bús és édes érzelemmel, vággyal és reménnyel, hirtelen elbocsátották Monsieur-t. Anyegin szabaddá vált, divatosan levágatta a haját, dandys ruhát öltött, és örömmel vetette bele magát a világ életébe.

Tanultsága elsősorban társasági műveltség volt. A latin már nem számított divatosnak, de valamennyit értett a szavakhoz és az egyes feliratokhoz, beszélhetett Juvenalisról, idézhetett két sort az Aeneisből, és jól ismerte a múlt idők anekdotáit Romulustól az újkorig.

A vers zenéjével viszont rossz lábon állt: jambus és choreus között botfülével nem tudott különbséget tenni. Theokritosz és Homérosz helyett inkább Adam Smith gazdaságtani gondolatai érdekelték, és mély ítéleteket mondott arról, hogyan növekedhet az állam jólétben és erőben.

A fényűző élet és a kiüresedés

Anyegin napjai a meghívások, az étkezések, a színházi előadások, a bálok és az átöltözések ritmusában teltek. Előfordult, hogy még ágyában hevert, amikor már három meghívást hoztak neki, három család tiszteltette, és gyermek-névnapra vagy bálba hívta.

Délelőtt divatos öltözetben végigsétált a korzón, majd amikor jó breguet-órája jelezte az ebédidőt, elindult. Este szánkóba ült, sürgette a kocsist, a zúzmarás levegő pedig hódprém gallérját lepte be.

A vacsora francia konyha remekeiből állt: roastbeefből, szarvasgombából, májpástétomból, Limbourg sajtból és aranyszínű ananászszeletből. Ezután új bor következett, majd a színházba sietett, ahol nézőként mindent szabad volt megtennie: tapsolhatott, pisszeghetett, és megmutathatta, hogy ő is számít valakinek.

A színház egykor valóságos bűvös világ volt. Fonvizin, Knyazsnyin, Ozerov, Szemjonova, Katyenyin, Sahovszkoj és Didelot neve kapcsolódott hozzá, és a narrátor is ott töltötte ifjú éveit a színfalak mögött.

Anyegin azonban már nem tudott igazán részt venni ebben a világban. A színpadot csak lusta, szórakozott szemmel nézte, majd elfordult és ásítozni kezdett: a balettet rossznak találta, Didelot pedig számára már szürkévé vált.

A bálterembe is megérkezett, ahol zene szólt, mazurkát táncolt a tömeg, zsúfoltság, zsivaj és meleg uralkodott, a bájos lábak pedig könnyedén mozogtak. A sok féltékeny dáma suttogását elnyelte a zene, a terem pedig zúgott a társasági élettől.

Mindez azonban már inkább szokás volt, mint valódi öröm. A bál egykor a fiatalság, a vallomások és a levélváltások legjobb helyének tűnt, de Anyegin számára a sokféle kedvtelés után mindinkább elvesztette vonzerejét.

A „spleen” kialakulása

Anyegin korábban szinte minden élményben megtalálta az izgalmat. A nők, a baráti társaság, a pezsgő, a pástétom, a beefsteak, a szellemes társalgás, a párbaj és a kockázat mind hozzátartoztak a világához.

Ám a mulatságok ismétlődése lassan kiégette. „Nem: már kihűlt s pihenni vágyik, Megunta a világ zaját, A nők sem bűvölték sokáig, Udvarlásban már célt se lát.”

Fárasztotta a hűtlenség és a csalárdság, untatta a barát és a barátság, és már a fényűző étkezések sem tudták tartósan feldobni. Amikor fájt a feje, nem tudott szikrázóan és vidáman élcelődni, a szerelmi ügyek sem adtak izgalmat, a kard és a golyó pedig szintén hidegen hagyta.

Ez az állapot nem egyetlen csalódás vagy konkrét tragédia következménye volt. Inkább a túl sok, ismétlődő élmény, a felszínes sikerek, az állandó társasági szerepjáték és a valódi cél hiánya tette közönyössé.

A „spleen” ebben az értelemben nem egyszerű unalom. A világfáradtság olyan állapota, amelyben az ember már előre ismeri a szórakozások menetét, és ezért egyikben sem képes maradéktalanul hinni vagy örömöt találni.

Az „angol nyelv spleen-nek nevezte” jelentése

Az idézett sorban a spleen angol szóként jelenik meg, míg az orosz nyelv ugyanerre az állapotra a handra szót használta. A magyar fordítás így kapcsolja össze az idegen eredetű fogalmat és Anyegin lelkiállapotát: „Az angol nyelv spleen-nek nevezte. Orosz nyelvünkben handra ez”.

A kifejezés a versben nem orvosi diagnózisként szerepel, hanem kulturális és lelki fogalomként. A sorok azt fejezik ki, hogy Anyegin olyan betegségben szenved, amelynek nincs könnyen felismerhető testi oka, mégis áthatja egész életét.

Anyegin várja, hogy ez az állapot növekedjen, miközben semmi sem képes megérinteni. A társaságban zord tekintet jellemzi, a hírek, a pletykák, a ravasz sóhajok és a szép szemek jelzései sem hatnak rá.

„Meg sem hatotta semmi sem, Komoran járt s közömbösen.” Ez a rövid megfogalmazás tömören összefoglalja a spleen lényegét: nem feltétlenül teljes kétségbeesésről van szó, hanem az érzelmi reakciók tartós lehűléséről.

A spleen és a társasági élet ellentéte

Anyegin elfordul a kényes női társaságtól is. A magas tónus számára unalmassá és elkoptatottá vált, a társalgás pedig akkor sem bizonyult vonzónak, amikor Benthamet és Say-t idéztek benne.

A női társaság látszólag hibátlan volt: a hölgyek pontosak, fenségesek, nemesek, értelmesek, jámborak, istenfélők, óvatosak és makulátlanok. Anyegin számára azonban éppen ez a hibátlanság tette lehetetlenné a közeledést: „Elég, ha látod, s itt a spleen.”

A korábbi világban a társasági érintkezés, a flört, a bál és a titkos levélváltás izgalmat jelentett. Később ugyanezek a helyzetek ismétlődő, kiszámítható és üres formákká váltak.

A spleen ezért a társadalmi siker mögötti belső ürességként is értelmezhető. Anyegin kívülről továbbra is művelt, elegáns és tapasztalt embernek látszik, belül azonban már nem tud kapcsolódni ahhoz, amit korábban élvezett.

A divat, a szerepjáték és az önazonosság hiánya

Anyegin különös gondot fordít a megjelenésére. A modern divat minden kellékét igyekszik beszerezni, és öltözőjében mindent felhalmoz, amit London és Párizs kínál.

A szobájában sztambuli borostyánkő pipák, bronz- és porcelántárgyak, kristályüvegek, illatszerek, reszelők, fésűk, ollók és harminc különféle kefe található, köztük fog- és körömkefe is.

Jó három órát veszít naponta, amíg az öltözőben ül. Mire a tükör mellől kikerül, már a csélcsap Venus szép alakjához hasonlít, aki maszkot és férfiruhát visel, majd álarcosbálba érkezik.

A részletek azt mutatják, hogy Anyegin önmagát is szerepként építi fel. A divatos ruházat, a mozdulatok, a társalgási készség és az udvarlás technikái mind azt szolgálják, hogy a társaság elismerje.

Ez a gondosan kialakított külső azonban nem oldja meg belső problémáját. A forma megmarad, de az érzelmi tartalom eltűnik; a szerep tökéletes, miközben az ember egyre kevésbé vesz részt saját életében.

Az angol nyelv helye és fejlődése

Az angol nyelv jelenleg egyike a Föld leggyakrabban használt nyelveinek. Eredetileg Nagy-Britanniában alakult ki, és napjainkban többek között Ausztráliában, az Amerikai Egyesült Államokban, Dél-Afrikában, Írországban, Jamaicában, Kanadában, az Egyesült Királyságban és Új-Zélandon használják.

Az angol az indoeurópai nyelvcsaládba, azon belül a germán nyelvekhez, a nyugati germán nyelvekhez és az anglofríz nyelvekhez tartozik. Írásrendszere a latin írás, nyelvkódja pedig ISO 639-1 szerint en, ISO 639-2 szerint eng.

Az angolnak nincs szabályozó szervezete. Hivatalos vagy munkanyelvként jelen van több államban, az Egyesült Nemzetek Szervezetében, az Európai Unióban és a Nemzetközösségben.

Az angol nyelv történetének főbb szakaszai

Angolszász vagy óangol

A rómaiak távozása után germán törzsek érkeztek a brit szigetekre, és ezzel megkezdődött az angol nyelv mai formájának kialakulása. A betelepülő törzsek ugyanazt a nyelvet, az óangolt vagy angolszász nyelvet beszélték.

A brit szigeteken való hódításaiknak köszönhetően ez lett az általánosan elterjedt beszélt nyelv. A latin jelentős hatással volt rá, mert az írni és olvasni tudó emberek többsége latinul is tudott, és a kereszténység elterjedése révén latinul beszélő papok érkeztek a szigetre.

A vikingek szintén sok szót hoztak magukkal. A francia Hódító Vilmos anyanyelve pedig különösen nagy hatást gyakorolt az angolra, kezdetben elsősorban a hivatali és kormányzati kifejezésekben.

Középangol

Az ezredfordulótól hozzávetőlegesen az 1500-as évekig használták a középangolt. Anglia normann uralom alá került, a francia lett a hivatalos nyelv, miközben a közemberek angolul beszéltek.

A vezetők francia anyanyelvűek voltak, a lakosság pedig angolul beszélt; ennek a keveredése alakította a középangolt. Az évszázadokon át tartó francia behatás igen nagy jelentőséggel bírt a nyelvre.

A nagy pestisjárvány elpusztította a lakosság jelentős részét, köztük a vezetők közül is sokakat, így ismét angol anyanyelvű emberek kerültek a hivatalok élére.

Modern angol

A XV. századtól kezdve a mai napig ezt a nyelvet hívjuk angolnak. A modern angol folyamatosan változik, írásos emlékeiben pedig meghatározó Shakespeare munkássága és az első Biblia-fordítás.

Ebben az időszakban egységesítették a helyesírást is. Fontos kezdeti esemény volt a nagy magánhangzócsúszás, amelynek pontos okai a mai napig nem ismertek.

A középangolban még sok esetben megegyezett a kiejtés és az írásmód, később azonban megváltozott a magánhangzók kiejtése. Ezt a jelenséget a nyelvészek ma is tanulmányozzák.

Az angol nyelv szókincsének forrásai

Az angol nyelv szókincsének két legfontosabb forrása az ógermán, ahonnan maga az angol nyelv ered, valamint a latin, amely túlnyomórészt a francián keresztül hatott rá.

Számos fogalmat germán és latin eredetű szóval egyaránt ki lehet fejezni. Ezekben a szópárokban általában a germán eredetű szó hétköznapibb és közönségesebb hangzású, a latin eredetű pedig előkelőbb, fennköltebb vagy hivataloskodóbb.

A két fő rétegen túl az angol számos más nyelvből, például az ógörögből is vett át szavakat. Shakespeare pedig nagyságrendileg kétezer szóval gazdagította anyanyelvének szókincsét.

Az angol nyelv fontosabb nyelvtani sajátosságai

Az angol főleg izoláló nyelv, vagyis a mondatokban a fő nyelvtani funkciókat a szavak sorrendje határozza meg. Ugyanakkor indoeurópai örökségként számos példáját hordozza a flexiónak, és a pongyolább köznyelvben egyre gyakrabban bizonyos agglutináló vonások is megjelennek.

A „Peter sees Laura” mondatban Péter látja Laurát, míg a „Laura sees Peter” mondatban Laura látja Pétert. A szórend megváltoztatása tehát megváltoztatja az alany és a tárgy szerepét.

A „Laura saw Peter” mondatban a múlt idő a see alak saw formájával jelenik meg. A mai angolban már nincsenek a magyarhoz hasonló esetek, mert az eredeti esetragok lekoptak.

Főnevek és többes szám

A köznevek kisbetűvel íródnak. A többes számot általában a szó végéhez kapcsolt -s jelzi, de számos rendhagyó alak is létezik.

Ilyen például a man - men, a woman - women, az ox - oxen, a mouse - mice, a goose - geese, a foot - feet, a tooth - teeth és a child - children.

A jövevényszavak egy része többféle többes számot is használhat, például a bureau - bureaux vagy bureaus, illetve az appendix - appendices vagy appendixes alakot.

Igék és igeragozás

A szabályos igék egyes szám harmadik személyű ragja -(e)s, a múlt idő és a befejezett melléknévi igenév jele pedig -(e)d.

Az angol fejlett igei szerkezetekkel fejezi ki az időbeli folyamatokat és azok lezártságát. Az „I have done it” azt jelenti, hogy megcsináltam és kész van, az „I am doing it” azt, hogy folyamatosan csinálom, az „I have been doing it” pedig azt, hogy már régóta csinálom.

Melléknevek és határozószók

Az angol többnyire különbséget tesz a „hogyan?” és a „milyen?” kérdésre felelő szavak között. A nice jelentése „szép”, a nicely jelentése „szépen”.

Vannak azonban kivételek. A fast jelentése lehet „gyors” és „gyorsan”, míg a hard és a hardly szópár jelentése nem egyszerűen a melléknév és határozószó szabályos kapcsolata, mert a hardly jelentése „alig”.

Az angol helyesírás sajátosságai

Az angol helyesírás még az anyanyelvűek számára is rejtélyes lehet. A kiejtés sok esetben különbözik az írásmódtól, ezért az angol nyelvű országokban betűző versenyek is kialakultak.

A következő szavak kiejtése hasonló vagy azonos, írásban azonban különböznek:

A nagybetűhasználat több ponton hasonlít a latin eredetű írásbeliséget követő nyelvek gyakorlatára. Nagy kezdőbetűvel írják a tulajdonneveket, az országnevekből képzett mellékneveket, a hónapok és napok nevét, bizonyos tantárgyakat, valamint a könyvek és filmek címének jelentős szavait.

A személyes névmások közül kizárólag az egyes szám első személyű I írandó mindig nagy kezdőbetűvel.

Brit és amerikai angol

Az angol nyelvnek két fő változata a brit angol és az amerikai angol, amelyek további dialektusokra tagolódnak. A két változat között számottevő különbség mutatkozik a kiejtésben, a szókincs egy részében és egyes szavak írásában.

A brit angol nyíltabb hangzású, több hehezettel kell beszélni, és legtöbb akcentusa nem rotikus. Az amerikai angol kissé zártabb ejtésű, és legtöbb akcentusa rotikus.

Ezek az eltérések egyáltalán nem akadályozzák a kölcsönös megértést. A különböző dialektusok azonban eltérő szókincset, kiejtést és helyesírási szabályokat hozhatnak létre.

Az angol nyelv elterjedtsége és változatossága

Az angol több mint másfél milliárd ember számára jelent valamilyen szintű kommunikációs eszközt. A statisztikák szerint 446 millió anyanyelvi beszélője van, és mintegy 650 millióan beszélik jól első vagy második nyelvként.

A világ első számú másodikként használt nyelve az angol, miközben két-három milliárd közé teszik azok számát, akik néhány szót megértenek belőle. Az angolt tanulják a világon a legtöbben, és egyben ez a legelterjedtebb számítógépes nyelv is.

Az angol különösen gyorsan változik és bővül. Egyes becslések szerint minden órában két új szóval gazdagodik a szókincse.

Az angol nyelv dialektusokra oszlik, amelyek közül jelentősebbek az angliai, az amerikai és az ausztráliai változatok. A médiában beszélt angol ugyanakkor hozzájárulhat a tájnyelvek visszaszorulásához és egy egységesebb beszélt változat kialakulásához.

Ismeretes a Pidgin English is, amely a Karib-tenger környékén beszélt, afrikanizált és erősen leegyszerűsített angol nyelvváltozat. A Basic English pedig az angol mesterségesen 850 szóra csökkentett változata.

Az angol mint nemzetközi nyelv

Az angol a világ pénzügyi és üzleti nyelve. Nemzetközi kapcsolatokban, tudományos életben, technológiában, médiában és a mindennapi nemzetközi kommunikációban is széles körben használják.

A nyelv történetének ismerete segíthet a szavak és kifejezések teljesebb megértésében. A nyelvtanulás során egy szó jelentésének sokkal teljesebb értelmet adhat az eredetének ismerete.

Az angol története ezért nem választható el teljesen a brit szigetek történelmétől, a germán törzsek betelepülésétől, a viking hatástól, a kereszténység elterjedésétől, a normann hódítástól, a francia nyelvű vezetés korszakától és a modern angol kialakulásától.

tags: #az #angol #nyelv #spleennek #nevezte