A „brit gyarmat” angolul: jelentése, fordítása és történelmi háttere

A „brit gyarmat” angolul leggyakrabban British colony. A kifejezés jelentése olyan terület, amely a Brit Birodalom fennhatósága alá tartozott, illetve amelyet Nagy-Britannia gyarmatként irányított.

A „brit gyarmat” további lehetséges fordításai a szövegkörnyezettől függően: British possession és British settlement. A „brit királyi gyarmat” angolul British Crown Colony.

A „gyarmat” angol megfelelői

A gyarmat angolul leggyakrabban colony. Bizonyos történelmi vagy földrajzi szövegkörnyezetekben a settlement, a dependency és a plantation is előfordulhat.

A „brit gyarmat” kifejezés használata

A British colony a legközvetlenebb és leggyakoribb fordítás. A British possession tágabb jelentésű, ezért olyan területre is használható, amely brit fennhatóság alatt állt, de nem feltétlenül rendelkezett a klasszikus gyarmat jogi státuszával.

A British settlement inkább egy brit településre vagy telepesek által létrehozott telepre utal. A „gyarmat” szó angol megfelelője tehát nem minden esetben ugyanaz, mert nem mindegy, hogy az adott szöveg politikai fennhatóságról, településalapításról vagy jogi státuszról beszél.

A Brit Birodalom jelentése és kiterjedése

A Brit Birodalom a világtörténelem legnagyobb birodalma volt, így okkal terjedt el róla a „birodalom, ahol a nap soha nem nyugszik le” megnevezés. Területe a Föld mintegy egynegyedére terjedt ki hatalmának csúcspontján, amivel az akkori világnépesség 23%-át birtokolta.

Mindez hatalmas területnek számít, főleg ha arra gondolunk, hogy Nyugat-Európa egy viszonylag kis szigetéről indult. A Brit Birodalom a világ minden kontinensén rendelkezett gyarmatokkal, ebből eredően nevezték a birodalomnak, ahol a nap sosem nyugszik le.

A Brit Birodalom tekintetében a történészek két időszakot különböztetnek meg, nevezetesen az Első és Második Brit Gyarmatbirodalmat. Az Első Brit Gyarmatbirodalom időszaka a 16. század fordulóján kezdődött az Újvilág gyarmatosításával és 1783-ig tartott, amikor is elveszítette az Egyesült Államokat mint gyarmati területüket.

A Második Brit Gyarmatbirodalmat a Csendes-óceán felé való terjeszkedés határozta meg, amely során Indiában, Ausztráliában és Új-Zélandon sikerült terjeszkedni. Britannia mindemellett Afrikában is jelentős területekkel rendelkezett.

A brit gyarmati terjeszkedés kezdetei

A 16. század végén a spanyolok és a portugálok visszatértek az Újvilág felfedezéséből, amelyet követően a felhalmozott zsákmányaik bőségében fürödhettek. Az ezzel járó presztízs miatt nem sokkal később már más fontos európai hatalmak, köztük Franciaország, Hollandia és Anglia is be akart szállni a felderítésbe.

Ekkor kezdődött meg a brit birodalmi tevékenység. I. Erzsébet felfedező politikát indított Amerikában, és elrendelte a spanyolok elleni tengeri összecsapásokba való bekapcsolódást.

Uralkodása alatt a leghíresebb felfedezők közé tartozott Walter Raleigh és Francis Drake, akik többek közt egyfajta kalózküldetést is vezettek I. Erzsébet megbízásából, amely engedélyezte számukra a spanyol felfedezők kifosztását. A két felfedező egyaránt vágyott arra, hogy az Újvilágban angol gyarmatokat létesítsenek.

Az angolok - az itáliai származású John Cabot 1497-es útját leszámítva - viszonylag későn jelentek meg a térségben. Sir Humphrey Gilbert 1583-ban jutott el Új-Fundlandba, az expedíció történésze a magyar humanista Stephanus Parmenius Budaeus volt.

Sir Walter Raleigh volt az első észak-amerikai angol gyarmatosító azzal, hogy 1584-1589 között létrehozott egy telepet Roanoke-szigeten, melyet szűz királynőjük tiszteletére Virginiának neveztek el. Az 1590-ben visszatért anyaországi angol hajósok már egyetlen lelket sem találtak. Az első amerikai angol gyarmat sorsát máig homály fedi.

Az első angol telepek Észak-Amerikában

1607-ben szálltak partra a Chesapeake-öbölben a London Kereskedelmi Társaság utasai, és hogy a spanyoloktól megvédjék magukat, várost alapítottak a királyukról elnevezett James folyó mentén - Jamestown néven.

Hosszú évek kemény küzdelmei során fennmaradt a virginiai angol település, sőt bő egy évtized múltán újabbal gyarapodott. 1620-ban indult útnak a százkét puritán zarándokot (pilgrim) szállító Mayflower nevű legendás hírű hajó, mely a Massachusetts-öbölben kötött ki, a mai Plymouth környékén.

Néhány év válságos vergődést követően 1629-ben itt alakult ki az északi partvidék vezető gyarmata, Massachusetts, Boston leendő központtal. Voltak magánalapítású gyarmatok, azaz hűbérek is, mint például a katolikus Lord Baltimore által létrehozott Maryland, mely I. Károly francia feleségének, Marie Henriette-nek a nevét őrzi, vagy Pennsylvania, melyet egy kvéker, William Penn alapított.

A 13 amerikai brit gyarmat

A 13 brit gyarmat, amelyből kialakult a mai Egyesült Államok: New Hampshire, Massachusetts, Rhode Island, Connecticut, New York, New Jersey, Pennsylvania, Delaware, Maryland, Virginia, Észak-Karolina, Dél-Karolina és Georgia.

Írország és a brit terjeszkedés

Erzsébet uralkodásának utolsó éveiben számos próbálkozást követően Angliának 1601-ben végül sikerült meghódítania Írországot, amellyel megkezdődött a protestáns angolok és skótok lassú betelepítése a katolikus Ír-szigetre.

Erzsébetet I. Jakab követte a trónon, aki uralkodása kezdetén megállapodott a spanyolokkal, így az angoloknak egyre kevésbé kellett az ibériai riválisaikkal való összetűzésekre összpontosítani.

Az angol gyarmatbirodalom megerősödése

A felvirágzó birodalom nyugat felé vette az irányt, pontosabban Észak-Amerika és a Karib-szigetek felé, ahol egyre inkább gyarmati települések létrehozására törekedtek. Miután Észak-Amerikában és a Karib-szigeteken sikerült gyarmatokat létesíteniük, az angolok megtiltották, hogy a kikötőikbe rajtuk kívül más hajók is befuthassanak.

Az elszigetelődés elvén működő politika célja az volt, hogy a gyarmati területekből származó minden lehetséges haszon a Brit Birodalmat illesse. Ez viszont gyorsan kiváltotta Nagy-Britannia ellenfeleinek nemtetszését.

Bár kezdetben még a holland haditengerészet dominált, a hollandokkal folytatott későbbi tengeri háborúk végül megteremtették a brit dominancia feltételeit. Az angolok egyre gyorsabb ütemben fejlesztették a saját haditengerészetük és sikerült holland területeket szerezniük, köztük a mai New Yorkot is az 1665-1667 közt zajló angol-holland háborúban.

Az 1688-as dicsőséges forradalom után a két ország fegyverszünetet kötött.

Az Első Brit Gyarmatbirodalom

Az Első Brit Gyarmatbirodalom időszaka 1707 és 1783 közé esett. A 18. század fordulóján a Brit Birodalom a hollandok és a portugálok oldalán belesodródott a spanyol örökösödési háborúba.

A háború 1714-ben ért véget, amikor V. Fülöp spanyol király lemondott utódai francia trónigényéről. Az utrechti szerződés aláírását követően Franciaország Angliára hagyta Új-Fundlandet és Acadiát, Spanyolország pedig átengedte nekik Gibraltárt és Menorca szigetét.

Gibraltár különösen jelentős nyereség volt, mivel Nagy-Britannia számára biztosította a Földközi-tengerhez való hozzáférés feletti ellenőrzést. Az afrikai rabszolga-kereskedelem feletti ellenőrzés a spanyolok kezéből szintén brit fennhatóság alá került.

A britek számára ez egy különösen jövedelmező bevételi forrás volt, ami a következőkben nagyban hozzájárult az amerikai hódításainak finanszírozásához. A spanyol hadigépezet közös európai meghódítása és az ezt követő jóvátétel kifizetése a jövőre nézve nem biztosította a stabilitást a zsugorodó Spanyolország és a növekvő Anglia között.

Brit-spanyol konfliktusok

Bár a kétéves angol-spanyol háborút (1712-1729) követően a spanyol király nem tudta visszafoglalni Gibraltárt, az új-spanyolországi kikötőkben állomásozó összes brit hajó lefoglalásával sikerült valamelyest bosszút állniuk.

Új-Spanyolország az újvilági spanyol gyarmatok gyűjtőneve volt, amely magában foglalta spanyolok amerikai, a Karib-térségi, sőt még az ázsiai és óceániai területeit is. A briteknek ezt követően ismét számos spanyol támadással kellett szembenézniük, amelyek bár katonailag nem jelentettek nagy veszélyt, anyagi szempontból annál költségesebbnek bizonyultak.

A britek és a spanyolok csak 1746-ban kezdtek a békéről tárgyalni, amely során a spanyol király beleegyezett, hogy felhagy a brit hajók megtámadásaival, de cserébe Britannia elvesztette a rabszolgakereskedelmi jogokat, amelyeket 35 évvel korábban jóvátételként kaptak.

Brit kereskedelem Indiában

Mindeközben Kelet-Indiában a Holland és Brit Kelet-indiai Társaság között kemény versengés zajlott. A két fél folyamatosan próbálta egymást felülmúlni a kereskedelem és a vagyongyűjtés szempontjából is.

Legtöbbet fűszerekkel és textillel kereskedtek. Végül a britek voltak képesek növelni a forgalmukat, így lépéselőnybe tudtak kerülni a hollandokkal szemben.

Mindez viszont nem tette őket utolérhetetlenné és számos fegyveres konfliktus, a karnátakai háborúk mellett a brit kereskedők és a Korona képviselői kiélezett versenyt folytattak a franciákkal, hogy betöltsék a Mogul Birodalom összeomlása után keletkezett hatalmi vákuumot.

A Brit Kelet-indiai Társaság végül csak 1757-ben tudta kiterjeszteni hatalmát India egészére, amely az összes közül a legértékesebb gyarmata volt.

A Robert Clive, Indiában csak Clive-ként ismert, vezette britek a bengáli Palashinál vívott csatában győzelmet arattak a franciák felett, amellyel India teljes katonai és politikai ellenőrzése a Brit Birodalom kezére került.

A hétéves háború és a brit tengeri fölény

A francia, brit és más európai hatalmak azonban továbbra is harcban álltak egymással a hétéves háború (1756-1763) keretein belül. Az 1763-ban aláírt párizsi békeszerződés megfosztotta a franciákat a gyarmataik jelentős részétől, amelyek nagy területeket foglaltak magukban Észak-Amerikában.

A franciáktól megszerzett észak-amerikai gyarmatok az indiai győzelmekkel együtt megalapozták a Brit Birodalom tengeri hegemóniáját.

Miért veszítette el Nagy-Britannia a 13 amerikai gyarmatot?

1763-ra a Brit Birodalom uralma alá tartozott a mai Egyesült Államok területének megközelítőleg egyharmada és a mai Kanada területének kétharmada. Emellett Dél-Amerikában is rendelkezett gyarmattal.

A kezdetben létrehozott 13 amerikai gyarmat angol telepesei azonban nehezményezték, hogy származásuk ellenére a birodalom mégis megsértette jogaikat. A telepesek kénytelenek voltak adót fizetni hazájuknak, miközben nem volt képviseletük a Brit Parlamentben.

A képviselet nélküli adózás okozta sérelmük indította el végül az amerikai függetlenségi háborút, amelyben a telepesek először megtagadták a parlamentáris kormányzatot, majd saját kormányt hoztak létre.

A Brit Birodalom válaszul katonákat és politikusokat küldött az észak-amerikai kontinensre a hatalom visszaállításának érdekében. A britek reakciója azonnali háborút váltott ki, melynek során nemcsak a másik oldalra átpártoló gyarmatosítókkal, hanem az ősellenségeinek tekintett Francia- és Spanyolországgal is szemben találták magukat.

Az amerikai függetlenségi háború nemzetközi háttere

A kontinentális hadsereg 1776-os megalakulását követően a franciák szinte rögtön utánpótlást és pénzt küldtek az amerikai seregnek, hogy meg tudják venni a szükséges fegyvereket.

Míg a franciák logisztikai és pénzügyi támogatást nyújtottak az amerikaiaknak, Spanyolország a csatába is becsatlakozott, amely során a brit seregekkel a mai Florida és a partvidéki területeken harcoltak.

S hogy a hollandok se maradjanak ki, ők is csatlakoztak a harcokhoz, és bár fő céljuk nem az amerikaiak támogatása volt, mégis segítették a kontinentális hadsereg felszerelését és ellátását.

A hollandoknak gazdasági érdekük volt az északi kontinensen, ugyanis sokat kereskedtek a telepesekkel, emellett pedig a franciákkal és spanyolokkal is, ami a britek nemtetszését váltotta ki.

A konfrontációk végül teljeskörű háborúba torkolltak, amelyet a hollandok és a britek vívtak, miközben a Korona csapatai megpróbálták visszaszerezni az ellenőrzést területeik és népük felett.

A britek szemszögéből ez egyedül vívott harc volt, ugyanis nem voltak szövetségeseik, és így az egyidejűleg két kontinensen folytatott háború hamarosan kimerítette a pénz- és hadseregtartalékait.

Az amerikai gyarmatok elvesztése

A yorktowni csata (1781) döntő győzelmet hozott az amerikaiaknak, amely a békeszerződés aláírására kényszerítette a Brit Birodalmat. A párizsi békeszerződés Amerikát független nemzetnek nyilvánította.

Egy ilyen nagy és népes terület elvesztése az Első Brit Gyarmatbirodalom végét jelentette.

A Második Brit Gyarmatbirodalom kialakulása

Amerika mint gyarmat elvesztése után a britek figyelme Ázsia és a Csendes-óceán felé irányult, ezt követően pedig Afrikában is sikerült területeket meghódítaniuk.

Az új felfedezéseket és területszerzeményeket részben az Amerikával kialakított kereskedelempolitika finanszírozta, amely sokkal nagyobb gazdasági fellendülésnek bizonyult, mint amire először számítottak.

Az amerikai gyarmatok elvesztésének egyik hátránya az volt, hogy a britek nem tudták hová szállítani a foglyokat. 1718 óta mindenféle bűnözőt a gyarmatokra hurcoltak, hogy ott töltsék le büntetésüket, amely az Atlanti-óceánon át egy viszonylag rövid útnak számított.

Ausztrália lett Nagy-Britannia új büntetőgyarmata.

A Brit Birodalom fénykora

A Brit Birodalom 1815-1914 közt élte fénykorát, amelyre a „britek évszázadaként” (The British Century) is hivatkoznak. Ez az időszak az amerikai függetlenségi háború utáni periódust ölelte fel.

A háború elvesztése további terjeszkedésre ösztönözte a briteket a Csendes-óceán és Kelet-Ázsia irányában, amellyel a birodalom elérte a valaha volt legnagyobb kiterjedtségét.

A Mongol és Római Birodalomhoz hasonlóan a Brit Birodalomban is létezett egy békésebb időszak, az úgynevezett Pax Britannica. A béke a britek megkérdőjelezhetetlen uralmának és a területeiken virágzó kereskedelemnek volt köszönhető.

A haditengerészet szerepe

Más nagy birodalmakkal, például az Orosz, Mongol vagy Csing Birodalommal ellentétben a Brit Birodalom az óceánon keresztül vált naggyá.

A brit haditengerészet volt a legnagyobb, amely valaha létezett, amelynek hadereje hódításokhoz, majd a birodalom kialakulásához vezetett. Innen ered a Britannia Rules the Waves híres hazafias dal.

A világkereskedelem és a gyarmatok gazdasági szerepe

Míg a gyarmatok közül a maguk módján mind rendkívül értékesnek bizonyult, a britek számára főként az erőforrásaik, iparuk és munkaerejük miatt voltak fontosak.

Emellett számos gyarmatot a globális kereskedelmi útvonalak megkönnyítése céljából alapítottak, ugyanis a kereskedelmi társaságok gyakran az imperializmus fő mozgatórugói voltak.

India például a Brit Kelet-indiai Társaság által, a haditengerészet segítségével vált brit gyarmattá, míg a hollandokkal a dél-afrikai Fokvárosért vívtak csatát, amely megállóhelyet biztosított az Atlanti-óceánról az Indiai-óceán felé vezető úton.

A magánkereskedelem és a kormányzati hatalom összefonódását jól mutatja Cecil Rhodes üzletember, bányász és gyémántkereskedő példája, aki Dél-Afrika miniszterelnöke lett, és akiről Rhodesiát is elnevezték.

Az ipari forradalom és a Brit Birodalom

A 19. század folyamán az ipar területén végbemenő fejlődések a Brit Birodalmat egyfajta világműhellyé tették. A brit kereskedelem és iparcikkek uralták a világot, mivel a brit haditengerészet és az anyaországban kirobbanó ipari forradalom kombinációja biztosította az áruk olcsó és gyors előállítását és azok könnyű forgalmazását.

Az ilyen mértékű fejlődést főként a gyarmatoktól származó vagyon és erőforrások tették lehetővé, például az indiai textiliparból érkező nyersanyag.

Mit jelentett a „gyarmat” a brit történelemben?

A történelem iránt érdeklődő magyar olvasóknak, ha a gyarmat szót hallják vagy látják, elsősorban olyan afrikai, ázsiai, latin-amerikai vagy óceániai területek jutnak eszébe, amelyek ma a fejlődő világ részét képezik, még mindig nyögik a gyarmati múlt örökségét, gazdasági fejlettség tekintetében pedig messze elmaradnak a fejlett világtól.

Nem olyan régiókra vagy országokra gondolnak, amelyek ma a világ vezető gazdasági és politikai hatalmai. Mai fejjel nagyon nehéz elképzelni, hogy földünk egyik vezető gazdasági és politikai tényezője, az Amerikai Egyesült Államok is egy másik ország gyarmataként indult el a világhatalommá válás útján.

Persze nem mindegy, hogy a különböző történelmi korszakokban, illetve az egyes területeken mit értettek gyarmat alatt, s milyen kifejezéseket alkalmaztak az ilyen területek leírására. Ráadásul ezek jelentéstartalma az egyes országok esetében is változásokon ment keresztül.

Colony vagy plantation?

Amikor az első állandó észak-amerikai angol birtokok a 17. században létrejöttek, a korabeli angol nyelvben több kifejezést is használtak az olyan nem angliai területek megjelölésére, amelyeken angol telepeket alapítottak.

Még mielőtt az első ilyen telepet Virginiában létrehozták volna, az angolok Skóciában és Írországban már sokkal korábban is alapítottak ilyeneket.

Ezekre olyan vállalkozásokként tekintettek, mint amelyek az ókori római kolóniákhoz hasonlóan alá vannak vetve az anyaország fennhatóságának, s amelyek egyik fő funkciója a kelta eredetű lakosság civilizálása.

Az angolok az Amerikában létrehozandó telepeket hasonló megfontolások jegyében alapították meg, azzal az eltéréssel, hogy a barbár kelta lakosság helyett az indiánok civilizálása jelent meg az egyik célként.

A krikett mint birodalmi kulturális jelenség

A krikett immár két évszázada az angol identitás megtestesülésének számít. Ahhoz, hogy Anglia nemzeti játékává váljon, mind eredetében, mind karakterében angolnak kellett lennie, jóllehet, francia és holland játékokból fejlődött ki.

És amikor az angolok útra keltek a nagyvilágban, hogy birodalmat hozzanak létre, magukkal vitték „nemzeti játékukat” is. A XIX. századi társadalom jellegzetes angol elemeket szőtt a krikettbe, egyúttal harsogva hirdették, hogy a játék a brit demokrácia és a birodalom építőköve, a fair play, az egyenrangúság és a hűség megtestesítője.

A krikett örökérvényű, laza természetességgel szőtte át a XIX. században az ipari jelennel ellentétben álló bukolikus múltba vágyódást, ami szilárdan beágyazta az angol történelembe és a kultúrába a sportágat.

A viktoriánus korban már a legkisebbekkel is megismertették ezeket az eszméket. A közoktatási rendszer az erkölcsök, az igazságosság, a vallás, sőt, maga az élet szimbólumaként emelte mitológiai magasságokba a sportot.

A krikett révén a fiúk - és később a lányok, a nem keresztények és a gyarmatok lakói is - a Brit Birodalom példás polgáraivá váltak.

A krikett elterjedése a gyarmatokon

A birodalomnak abban a korszakában, amikor a britek szorgalmasan exportálták értékeiket a világ minden tájára, nem kellett sok idő ahhoz, hogy a kriketthez kapcsolódó nemzeti és birodalmi érzelmek a gyarmatokon is gyökeret verjenek.

A honvágytól gyötört gyarmati tisztviselők akárhova is mentek, szorgosan kriketteztek. A feljegyzések szerint 1721-ben egy csapat angol tengerész, miközben a hajójuk a nyugat-indiai Cambay-öbölben horgonyzott, krikettmérkőzést vívott.

Horace Walpole író, aki utálta a krikettet, 1766-ban mégis megnézett Párizsban egy mérkőzést, Horatio Nelson pedig 1793-ban Nápolyban szervezett egy játékot.

Az első játékosok főleg a fegyveres erők tagjai közül kerültek ki. A Nyugat-Indiákon a krikettre való legkorábbi ismert hivatkozás a két helyőrség között lezajlott mérkőzésre vonatkozik 1806-ból, de a brit hadsereg mindenütt alapított klubokat Ranguntól (1825) és Buenos Airestől (1831) kezdve egészen Sanghajig (1858).

A „fehér ember sportja”

Noha a világon mindenütt kriketteztek, ezt a játékot elsődlegesen a „fehér ember sportjának” tekintették.

Az 1830-as években, amikor a brit hadseregben indiai katonák kezdtek el játszani az ezred csapataiban, aligha fogadták őket tárt karokkal. A krikett segített a fehér katonáknak abban, hogy megkülönböztessék magukat az őket utánzó „bennszülöttektől”.

Amikor egy indiai ezred kénytelen volt egy párszi klub ellen játszani, csak azzal a feltétellel egyezett bele, ha a mérkőzést úgy játsszák, mint esernyős tisztek az ütős bennszülöttek ellen.

Hasonlóan zajlottak a dolgok a Nyugat-Indiákon, a feketéknek 1895-ig kellett várniuk, míg részt vehettek bármiféle versenyben. Ugyanebben az évtizedben Barbados jelezte: nem hajlandó Trinidaddal játszani a Challenge Kupában, ha fekete játékosok is a pályára lépnek.

A „civilizáló küldetés” és a sport

Míg a fehér katonák a birodalom előretolt helyőrségeiben igyekeztek kizárni a helyieket a krikettből, a brit politikusok egyre inkább ráéreztek arra, hogy a játék a birodalom kovásza lehet.

Úgy vélték, a krikett mindennél jobb kulturális kapocsként szolgálhat a gyarmatosítók és a gyarmatosítottak között. A gyarmatosítás, a brit uralkodó elit nagy büszkesége - legalábbis az ő szemükben - erkölcsi kötelezettséget is hordozott magában.

A birodalomépítést „civilizáló küldetésnek” tekintették, és a krikettet tartották a színes bőrű őslakosok legjobb nevelési eszközének.

Úgy vélték, hogy az „izgatott ázsiaiak” hátrányban vannak a pályán a „flegma angolszászokkal” szemben. Szerintük az angol természet az elme és a test tökéletes harmóniáját testesítette meg, míg a fekete nyugat-indiaiak a „durva testiséget” képviselték, a „keletiek” pedig csak intelligenciával rendelkeztek, testi rettenthetetlenség nélkül.

A misszionáriusok és a krikett

Kétségtelen, hogy a krikett leglelkesebb támogatói a keresztény misszionáriusok voltak. Charles Darwin 1835-ben az új-zélandi Waimate North-ban látott egy felszabadított maori rabszolgák által játszott mérkőzést, amit egy misszionárius fia vezetett.

Amikor a misszionáriusok a Pápua Új-Guinea partjai mentén fekvő Trobriand-szigeteken bevezették a krikettet, az őslakosok saját képükre alakították, növelték a csapatok létszámát, tánccal és dalokkal egészítették ki, sőt, az ütőket is átalakították.

A gyarmatosítók Sanghajtól Szamoáig Isten igéjének terjesztésére használták a krikettet, és amellett, hogy így hasznos tevékenységgel töltötték ki a „pogány bennszülöttek” szabadidejét - az elméjüket is pallérozták.

A krikettet főként az iskolákban és az egyetemeken terjesztették abból a célból, hogy a gyarmatokon is meghonosítsák az angol állami iskolák szellemiségét.

Ezekbe az intézményekbe az adott régió legbefolyásosabb családjainak sarjai jártak, akik azután vezető szerepet játszottak abban, hogy a krikett a közemberek körében is elterjedjen.

Legendás gyarmati játékosok és iskolai hagyományok

Ranjitsinhji, aki 1896 és 1902 között kimagasló eredménnyel játszott az angol csapatban, és később Jam Sahib, címzetes herceg lett a Nawanagar Hercegségben, a rendszer leghíresebb alakja.

1879-ben két, Cambridge-ben végzett brit iskolaigazgató Ceylonban, Srí Lankán, éves mérkőzéseket szervezett a Colombo Academy, most Royal College, és a St. Thomas’ College között.

A rangadókat azóta is megtartják, és ez az összecsapás-sorozat a világ legrégebbi iskolai kriketthagyományai közé tartozik.

Krikett Ausztráliában, Új-Zélandon és Dél-Afrikában

De nem minden gyarmatosító látta úgy, hogy a sport népszerűsítése a küldetése. Ausztráliában, Új-Zélandon és Dél-Afrikában a fehér telepesek többsége elhatárolódott a helybéli befolyásos köröktől és a krikettélettől, a fehérek e kis zárt köreiben politikusok, katonatisztek és gazdag üzletemberek elnököltek.

Az ausztrálok számára a krikett az exkluzív, faji előítéletekkel terhes nacionalizmust testesítette meg, ami lehetővé tette számukra, hogy a brit világ polgáraiként, de nem feltétlenül a birodalom alattvalóiként azonosítsák magukat.

Ausztráliában a gyarmati tisztviselők, őrök, elítéltek és a szabad telepesek körében megerősítette a nemzeti összetartozás érzését, ha krikettben legyőzték Angliát.

Ugyanakkor az angol felmenőkkel rendelkezők a pályán ünnepelhették angol mivoltukat. Miután Ausztrália önkormányzattal rendelkező domíniummá vált, nemzeti identitása a kriketten keresztül is kifejezést nyert.

A krikett és a diplomácia

Az 1932-1933-ban alkalmazott „bodyline” technika, amely során az angol labdavetők azt az alávaló taktikát alkalmazták, hogy rövid, gyors dobásokat irányítottak az ausztrál ütőjátékos ellen, a töréspont szélére juttatta a két ország diplomáciai kapcsolatait.

A diplomáciát is befolyásoló krikett az őslakos csapatok esetében hatékony eszköznek bizonyult. Az indiai hercegek különösen szívesen támogatták a sportot, hiszen így könnyebben integrálódhattak a brit uralkodó osztályba.

Részben nekik köszönhető, hogy a XIX. század végén és a XX. század első felében egyre több olyan barátságos meccset rendeztek, amelyek során a brit krikettjátékosok sokfelé utaztak, többek között Indiába is.

És ez nem csak egyirányú út volt. Amikor az ausztráliai őslakos krikettjátékosok 1868-ban Londonba érkeztek, lényegében kikövezték az Angliába vezető utat más őslakos krikettjátékosok előtt - többek között az 1880-as években két párszi csapat és 1911-ben egy összindiai csapat számára.

A krikett mint a gyarmati uralom elleni tiltakozás

A XX. század második negyedére érezhetően megváltozott a gyarmatosítók és gyarmatosítottak közötti kapcsolat. Bár a krikettet nem tekintették a gyarmati hatóságokra gyakorolt jó benyomás eszközének, az indiai és karib-tengeri középosztály a krikett segítségével akarta cáfolni a férfias erényeiket érintő brit kritikát.

A sport a gyarmati uralom egyenlőtlensége elleni tiltakozás szimbolikus eszköze lett. Amikor 1926-ban C. K. Nayudu két óra alatt 153 pontot szerzett, köztük 11 hatost az MCC, a krikett londoni bázisú irányító testületének, csapata ellen, az egyik néző szerint mindegyik találat egy-egy szöget vert a birodalom koporsójába.

A Brit Birodalom hanyatlása

Néhány történész szerint a II. világháború vége függetlenségi mozgalmak hullámát váltotta ki szerte a birodalomban, amellyel a birodalom fokozatosan megszűnt. Mások szerint viszont a Brit Birodalom csak 1997-ben szűnt meg, amikor Hongkong visszakerült Kínához.

A birodalom politikai öröksége így nem egyetlen dátumhoz kötődik. A brit fennhatóság megszűnése különböző területeken eltérő időpontokban zajlott, miközben a gyarmati rendszer kulturális, gazdasági és nyelvi hatásai később is megmaradtak.

A kapcsolódó angol szókincs

tags: #brit #gyarmat #angolul