Magyar–angol mese: Piroska és a farkas

A Piroska és a farkas angol címe Little Red Riding Hood, illetve Little Red-Cap. A klasszikus történetben a piros sapkát vagy köpenyt viselő kislány beteg nagymamájához indul az erdőn át, útközben azonban találkozik a farkassal, aki ravaszsággal próbálja félrevezetni őt.

A mese legismertebb tanulsága, hogy nem érdemes letérni a kijelölt útról, figyelmen kívül hagyni a józan tanácsokat, illetve megbízni egy ismeretlen, mézes-mázos beszédű idegenben. Az angol változat a magyar történethez hasonlóan a nagymama megtévesztését, a farkas álruháját, a híres kérdés-feleletet és a vadász közbelépését mutatja be.

A mese címe angolul

Az angol címekben egyáltalán nincs megemlítve a farkas - például: The Little Red Riding Hood, illetve Little Red-Cap.

Mese Piroskáról, a piros fejkendős és kabátkás kislányról, aki beteg nagymamáját megy meglátogatni.

A tale about the girl with red kerchief, called Little Red Riding-Hood, who went to the forest to visit her grandmother.

Piroska és a farkas - magyar meseváltozat

Volt egyszer egy kedves, aranyos kislány; aki csak ismerte, mindenki kedvelte, de legjobban mégis a nagymamája szerette: a világ minden kincsét neki adta volna. Egyszer vett neki egy piros bársonysapkát. A kislánynak annyira tetszett a sapka, hogy mindig csak ezt hordta; el is nevezték róla Piroskának.

Piroskáék bent laktak a faluban, nagymama pedig kint az erdőben, egy takaros kis házban. Egy szép napon azt mondja Piroskának az édesanyja: - Gyere csak, kislányom! Itt van egy kalács meg egy üveg bor, vidd el a nagymamának. Beteg is, gyönge is szegényke, jól fog esni neki.

Indulj szaporán, mielőtt beáll a hőség. Aztán szépen, rendesen menj, ne szaladgálj le az útról, mert elesel, és összetörik az üveg, kifolyik a bor, és akkor mit iszik a nagymama! Ha pedig odaérsz, ne bámészkodj összevissza a szobában; az legyen az első dolgod, hogy illedelmesen jó reggelt kívánj.

- Bízzad csak rám, édesanyám, minden úgy lesz, ahogy mondod - felelte Piroska az intelemre, azzal karjára vette a kosárkát, és útnak indult. Átvágott a mezőn, beért az erdőbe; hát ki jön szembe vele? Nem más, mint a farkas.

- Jó napot, Piroska! - köszönt rá a kislányra. Az meg mosolyogva, jó szívvel felelte: - Neked is, kedves farkas! - Nem tudta még, milyen alattomos, gonosz állattal van dolga.

- Hová ilyen korán, lelkecském? - szívélyeskedett tovább a farkas. - Nagymamához. - Aztán mit viszel a kosaradban? - Bort meg kalácsot.

Tegnap sütöttük; szegény jó nagymama gyönge is, beteg is, jót fog tenni neki, legalább egy kicsit erőre kap tőle. - És hol lakik a nagymama, Piroska? - Itt az erdőben, a három tölgyfa alatt.

Biztosan ismered a házát, mogyorósövény van körülötte. - Persze, persze, most már emlékszem rá; talán negyedóra járásra van innét.

„Ez a zsenge fiatalka jobb falat ám, mint az öreg! - gondolta magában a farkas, és a szeme sarkából végigmustrálta a kislányt. - De vigyázat! Lássunk furfangosan a dologhoz, hogy mind a kettőt megkaphassuk. Mert akármilyen öreg csont, azért a nagymama is elkel a bendőmbe!”

Egy darabig együtt mentek, aztán a farkas egyszerre csak felkiáltott: - Nézd csak, Piroska, mennyi szép virág virít körülöttünk! Én a helyedben bizony szednék egy szép csokrot a nagymamámnak!

Piroska szétnézett: valóban, a fák alja tele volt szebbnél szebb erdei virággal, a lombok közt meg úgy csicseregtek a madarak, hogy öröm volt hallgatni.

„Igaza van ennek a farkasnak - gondolta a lányka -, nem is hittem volna róla, hogy ilyen figyelmes jószág! Korán van még, nem kell sietnem; nagymama biztosan örülni fog a virágnak.”

Azzal letért az útról, és tépegetni kezdte a sok tarka virágot, egyik szálat a másik után, előbb csak az út mentén, aztán egyre beljebb; mert valahányszor egyet leszakított, mindig úgy találta, hogy odább az a másik még sokkal szebb.

Odafutott, azt is leszedte, és így mind mélyebbre és mélyebbre került az erdőben. A farkas megvárta, míg a lányka eltűnik a bozótban, akkor aztán szaladt egyenest a nagymama házához, és bekopogtatott.

- Ki az? - kérdezte a nagymama az ágyból. - Én vagyok, Piroska - felelte a farkas olyan vékony hangon, amilyet csak ki tudott szorítani magából. - Nyisd ki az ajtót, hoztam neked friss kalácsot, finom bort!

- Nincs kulcsra zárva - mondta az öregasszony -, csak a kilincset kell lenyomnod. Nagyon gyönge vagyok, nem tudok fölkelni.

A farkasnak se kellett kétszer mondani: benyitott, odarohant az ágyhoz, és se szó, se beszéd, bekapta a nagymamát.

- Ezzel hát megvolnánk - mondta elégedetten -, lássuk a következő fogást.

Ott volt a széken a nagymama ruhája, főkötője szép rendben ahogyan az este letette. A farkas magára kapta a szoknyát, belebújt a réklibe, föltette a főkötőt, befeküdt az ágyba, és behúzta az ágyfüggönyt.

Jól magára húzta a paplant, egészen az orráig, hogy minél kevesebb lássék ki belőle, és elkezdett halkan nyögdécselni, mint aki nagybeteg.

Piroska meg azalatt csak szaladt virágtól virágig, hallgatta a madárszót, figyelte a lepkék táncát, és csak akkor jutott eszébe a nagymama, mikor már olyan nagy volt a bokrétája, hogy alig fért a kezébe.

Nosza, útnak eredt, szaporázta a lépést, míg a három tölgyfa alatt föl nem tűnt a mogyorósövényes kis ház.

- Nagymama! - kiáltotta már messziről. - Nagymama! Én vagyok itt, Piroska!

Egy kicsit furcsállotta ugyan, hogy a ház ajtaja tárva-nyitva; de aztán azt gondolta: „Szegény nagyanyó biztosan nagyon várt már; nyitva hagyta az ajtót, hogy meghallja, ha jövök.”

Belépett a szobába, de valahogy odabent is olyan furcsa volt, hideg-e, meleg-e, maga s tudta, csak egészen beleborzongott.

És hogy a félelmét elűzze, nagyot kiáltott: - Jó reggelt kívánok, nagyanyókám! Nem felelt senki. Hanem az ágy felől mintha elhaló nyögdécselést halott volna.

- Nagymama, mi bajod? - kiáltotta ijedten Piroska, és elrántotta a függönyt.

Szegény öreg nagyanyó ott feküdt az ágyban nyakig betakarva, és olyan, de olyan furcsa volt!

- Ej, nagymama, de nagy a füled! - csapta össze Piroska a kezét. - Hogy jobban halljalak! - hangzott a felelet, de az is olyan különösen, olyan reszelősen, hogy a kislány rá sem ismert.

- Ej, nagymama, de nagy a szemed! - Hogy jobban lássalak! - Ej, nagymama, de nagy lett a kezed! - Hogy jobban megfoghassalak!

- Ej, nagymama, de szörnyű nagy a szád! - Hogy jobban bekaphassalak!

Alighogy kimondta, egy ugrással kint termett a farkas az ágyból, és bekapta szegény kis Piroskát. Aztán, mint aki dolgát jól végezte, visszafeküdt és elaludt.

Álmában olyan horkolást csapott, hogy csak úgy rezegtek tőle a kis ház ablakai. A vadásznak éppen arra vitt az útja.

Ahogy meghallotta a nagy fűrészelést, csodálkozva állt meg. „Ejnye, hogy horkol ez az öregasszony - gondolta. - Csak nincs valami baja?”

Bement a szobába, odalépett az ágyhoz; hát látja, hogy a farkas fekszik benne!

- Megvagy, vén gonosztevő! - kiáltotta. - Mennyit kerestelek!

Kapta a puskáját, le akarta puffantani. Már-már elhúzta a ravaszt, de akkor eszébe jutott: hátha a farkas megette a nagymamát!

Nem lőtt rá, hanem előkereste a fiókból az ollót, fölvágta a vén ragadozó hasát, és kiszabadította Piroskát is meg a nagymamát is.

Szegény öreg alig pihegett már; Piroska meg, ahogy kikerült a napvilágra, felsóhajtott: - Jaj, de féltem! Olyan sötét volt a farkas gyomrában!

Köveket hoztak, megtömték velük a farkas hasát, aztán a vadász összevarrta a bőrét. Az ordas nemsokára fölébredt.

Odébb akart állni, de ahogy kiugrott az ágyból, a nehéz kövek lehúzták a földre: lerogyott, elterült, és kiadta a páráját.

Akkor az erdész megnyúzta a vadállatot, és hazavitte a bundáját. Nagymama megette a kalácsot, megitta a bort, és új erőre kapott tőle.

Piroska pedig megfogadta: - Soha többé nem térek le az útról, és nem szaladgálok be az erdőbe, ha egyszer édesanyám megtiltotta.

A második farkas története

És ezzel vége is volna a mesének, ha folytatása nem volna. Mert - így beszélik - Piroska egyszer, nem sokkal ezután, ismét kalácsot vitt az erdőbe a nagymamának, és útközben találkozott egy másik farkassal.

Alattomos, komisz jószág volt az is, szerette volna mindenáron letéríteni a kislányt az útról. De beszélhetett, amit akart!

Akármilyen mézes-mázosan szólítgatta is, Piroska most már okosabb volt, ügyet sem vetett rá, sietett egyenesen a nagymamához.

Letette a kosárkát az asztalra, aztán nyomban mesélni kezdte, mi történt.

- Képzeld, nagymama, megint találkoztam egy farkassal! Tisztességgel köszönt, nyájasan szólt hozzám, de a szeme semmi jót nem ígért.

Ha nem nyílt úton történik a dolog, biztosan bekapott volna! - Akkor jó lesz bereteszelni az ajtót, nehogy ránk törjön! - mondta a nagymama.

Csakhamar kopogtatott is a farkas. - Nyiss ajtót, nagyanyó, én vagyok itt, a kis unokád, friss kalácsot, finom bort hoztam!

Hanem azok odabent egy mukkot sem szóltak. A farkas egy ideig kapargatta, feszegette az ajtót, de hiába: a retesz jól tartott.

Bosszúsan odébb ment hát, aztán megint visszajött, bekémlelt az ablakon, kódorgott a ház körül, végül pedig fölkapaszkodott a háztetőre, hogy majd ott kivárja, míg Piroska este hazaindul; akkor - gondolta - majd utána lopakodik a sötét erdőben, és fölfalja.

De a nagymama kitalálta a szándékát, és túljárt az eszén. Azt mondta Piroskának: - Fogd a vödröt, kislányom, hurkát főztem tegnap, mit álljon itt a leve, hordd ki a házból, öntsd oda az eresz alá, abba a nagy kőteknőbe!

Piroska nekiállt, hordta a hurkalevet, egyik vödörrel a másik után, míg tele nem lett vele az öblös kőteknő.

Odfent a háztetőn a farkas orrát csakhamar megcsapta a hurkaszag. Ettől egyszerre nagyon nyugtalan lett, nyújtogatta a nyakát, szimatolt, topogott, csiklandozta az ínyét a finom illat.

Addig izgett-mozgott, míg egyszer csak megcsúszott; elvesztette az egyensúlyát, legurult a tetőről, belepottyant a teknőbe, és megfulladt a hurkalében.

Meg is érdemelte!

A Grimm-változat angolul

Once upon a time there was a sweet little girl. Everyone who saw her liked her, but most of all her grandmother, who did not know what to give the child next.

Once she gave her a little cap made of red velvet. Because it suited her so well, and she wanted to wear it all the time, she came to be known as Little Red Riding Hood.

One day her mother said to her: "Come Little Red Riding Hood. Here is a piece of cake and a bottle of wine. Take them to your grandmother.

She is sick and weak, and they will do her well. Mind your manners and give her my greetings.

Behave yourself on the way, and do not leave the path, or you might fall down and break the glass, and then there will be nothing for your sick grandmother."

Little Red Riding Hood promised to obey her mother. The grandmother lived out in the woods, a half hour from the village.

When Little Red Riding Hood entered the woods a wolf came up to her. She did not know what a wicked animal he was, and was not afraid of him.

"Good day to you, Little Red Riding Hood." - "Thank you, wolf." - "Where are you going so early, Little Red Riding Hood?" - "To grandmother's."

"And what are you carrying under your apron?" - "Grandmother is sick and weak, and I am taking her some cake and wine. We baked yesterday, and they should give her strength."

"Little Red Riding Hood, just where does your grandmother live?" - "Her house is a good quarter hour from here in the woods, under the three large oak trees.

There's a hedge of hazel bushes there. You must know the place," said Little Red Riding Hood.

The wolf thought to himself: "Now there is a tasty bite for me. Just how are you going to catch her?"

Then he said: "Listen, Little Red Riding Hood, haven't you seen the beautiful flowers that are blossoming in the woods?

Why don't you go and take a look? And I don't believe you can hear how beautifully the birds are singing.

You are walking along as though you were on your way to school in the village. It is very beautiful in the woods."

Little Red Riding Hood opened her eyes and saw the sunlight breaking through the trees and how the ground was covered with beautiful flowers.

She thought: "If a take a bouquet to grandmother, she will be very pleased. Anyway, it is still early, and I'll be home on time."

And she ran off into the woods looking for flowers. Each time she picked one she thought that she could see an even more beautiful one a little way off, and she ran after it, going further and further into the woods.

But the wolf ran straight to the grandmother's house and knocked on the door.

"Who's there?" - "Little Red Riding Hood. I'm bringing you some cake and wine. Open the door for me."

"Just press the latch," called out the grandmother. "I'm too weak to get up."

The wolf pressed the latch, and the door opened. He stepped inside, went straight to the grandmother's bed, and ate her up.

Then he took her clothes, put them on, and put her cap on his head. He got into her bed and pulled the curtains shut.

Little Red Riding Hood had run after flowers, and did not continue on her way to grandmother's until she had gathered all that she could carry.

When she arrived, she found, to her surprise, that the door was open. She walked into the parlor, and everything looked so strange that she thought: "Oh, my God, why am I so afraid? I usually like it at grandmother's."

Then she went to the bed and pulled back the curtains. Grandmother was lying there with her cap pulled down over her face and looking very strange.

"Oh, grandmother, what big ears you have!" - "All the better to hear you with."

"Oh, grandmother, what big eyes you have!" - "All the better to see you with."

"Oh, grandmother, what big hands you have!" - "All the better to grab you with!"

"Oh, grandmother, what a horribly big mouth you have!" - "All the better to eat you with!"

And with that he jumped out of bed, jumped on top of poor Little Red Riding Hood, and ate her up.

As soon as the wolf had finished this tasty bite, he climbed back into bed, fell asleep, and began to snore very loudly.

A huntsman was just passing by. He thought it strange that the old woman was snoring so loudly, so he decided to take a look.

He stepped inside, and in the bed there lay the wolf that he had been hunting for such a long time.

"He has eaten the grandmother, but perhaps she still can be saved. I won't shoot him," thought the huntsman.

So he took a pair of scissors and cut open his belly. He had cut only a few strokes when he saw the red cap shining through.

He cut a little more, and the girl jumped out and cried: "Oh, I was so frightened! It was so dark inside the wolf's body!"

And then the grandmother came out alive as well. Then Little Red Riding Hood fetched some large heavy stones.

They filled the wolf's body with them, and when he woke up and tried to run away, the stones were so heavy that he fell down dead.

The three of them were happy. The huntsman took the wolf's pelt.

The grandmother ate the cake and drank the wine that Little Red Riding Hood had brought.

And Little Red Riding Hood thought to herself: "As long as I live, I will never leave the path and run off into the woods by myself if mother tells me not to."

A mese angol szókincse

A mesék nyelvezete nem is olyan könnyű, mint azt sokan gondolnák. Ellenben rengeteget lehet tanulni belőlük.

Nem csak a történet tanulságát, hanem egy rakat hasznos szókincs elemet is. Próbáld csak ki!

Szókincsbővítő feladat

Helyezd vissza a jól ismert Grimm-mese, a Piroska és a farkas angol nyelvű történetébe a következő 20 kifejezést!

Once upon a time there lived a sweet little girl, who was beloved by every one who saw her; but her grandmother was so excessively fond of her that she never knew when she had thought and done enough of her.

One day the grandmother presented the little girl with a red velvet cap; and as it fitted her very well, she would never wear anything else; and so she was called Little Red-Cap.

One day her mother said to her "Come, Red-Cap, here is a piece of nice meat, and a bottle of wine: take these to your grandmother; she is ill and weak, and will relish them.

Make haste before she gets up; go quietly and carefully; and do not run, lest you should fall and break the bottle, and then your grandmother will get nothing.

When you go into her room, do not forget to say 'Good morning;' and do not look about in all the corners."

"I will do everything as you wish," replied Red-Cap, taking her mother's hand.

The grandmother dwelt far away in the wood, half an hour's walk from the village, and as Little Red-Cap entered among the trees, she met a wolf; but she did not know what a malicious beast it was, and so she was not at all afraid.

"Good day, Little Red-Cap," he said. "Many thanks, Wolf," said she. "Whither away so early, Little Red-Cap?"

"To my grandmother's," she replied. "What are you carrying under your apron?"

"Meat and wine," she answered. "Yesterday we baked the meat, that grandmother, who is ill and weak, might have something nice and strengthening."

"Where does your grandmother live?" asked the Wolf.

"A good quarter of an hour's walk further in the forest. The cottage stands under three great oak-trees; near it are some nut bushes, by which you will easily know it."

But the Wolf thought to himself, "She is a nice tender thing, and will taste better than the old woman: I must act craftily, that I may snap them both up."

Presently he came up again to Little Red-Cap, and said, "Just look at the beautiful flowers which grow around you!

I believe you don't hear how beautifully the birds sing. You walk on as if you were going to school; see how merry everything is around you in the forest."

So Little Red-Cap opened her eyes and when she saw how the sunbeams glanced and danced through the trees, and what spendid flowers were blooming in her path, she thought, "If I take my grandmother a fresh nosegay she will be very pleased; and it is so very early that I can, even then, get there in good time;"

And running into the forest she looked about for flowers. But when she had once begun she did not know how to leave off, and kept going deeper and deeper among the trees in search of some more beautiful flowers.

The Wolf, however, ran straight to the house of the old grandmother, and knocked at the door.

"Who's there?" asked the old lady. "Only Little Red-Cap, bringing you some meat and wine: please open the door," replied the Wolf.

"Lift up the latch," cried the grandmother; "I am too weak to get up."

So the Wolf lifted the latch, and the door flew open; and jumping without a word on the bed, he gobbled up the poor old lady.

Then he put on her clothes, and tied her cap over his head; got into the bed; and drew the blankets over him.

All this time Red-Cap was still gathering flowers; and when she had plucked as many as she could carry, remembered her grandmother, and made haste to the cottage.

She wondered very much to see the door wide open; and when she got into the room, she began to feel very ill, and exclaimed, "How sad I feel! I wish I had not come today."

Then she said "Good morning", but received no answer; so she went up to the bed, and drew back the curtains, and there lay her grandmother, as she thought, with the cap drawn half over her eyes, looking very fierce.

"Oh grandmother, what great ears you have!" "The better to hear with," was the reply.

"And what great eyes you have!" "The better to see with."

"And what great hands you have!" "The better to touch you with."

"But, grandmother, what great teeth you have!" "The better to eat you with;"

and scarcely were the words out of his mouth, when the Wolf made a spring out of bed, and swallowed up poor Little Red-Cap.

As soon as the Wolf had thus satisfied his appetite, he laid himself down again in the bed, and began to snore very loudly.

A mese eredete és változatai

Piroska számtalan feldolgozást ért meg az elmúlt száz évben, eredete mégis kevéssé ismert.

A változatok sűrű erdejében az ismert mese, mely első címe A bóbitás Piroska, a 19. században került a Grimm-testvérek mesegyűjteményébe, ezt megelőzően pedig 1600 körül jegyezték le először Európában.

Ám a történet eredete ennél sokkal messzebbre nyúlik vissza. A szájról-szájra terjedő mese osztrák, észak-olasz és francia gyökerekkel egyaránt rendelkezik.

Azonban nem csak európai közegben ismert a Piroska és a farkas - Afrikában, Ázsiában, de például Japánban, Kínában, Burmában és Koreában is mesélik a gyerekeknek, igaz számtalan különböző változatban.

A történet számos változatát - köztük a Tigrisnagymama címűt - mesélik Afrikában és Ázsia sok országában, köztük Japánban, Kínában és Koreában is.

A farkas és a hét kecskegida keletkezett korábban, feltehetőleg az i. e. 1. században.

A történetben a farkas a kecskegidák anyjának adja ki magát, majd felfalja őket - a mese Európában, illetve a Közel-Keleten egyaránt népszerű.

A Piroska és a farkas pár ezer évvel később keletkezhetett, így eredeztethető a korábbi meséből.

A történelmi-földrajzi irányzat úgy véli, a hasonló történetek nemzetközi típusokba sorolhatók, és az egyes csoportok visszavezethetők egy közös, ősi, eredeti meséig.

Olyan matematikai modellt - filogenetikai analízist - használt a kutató, amellyel a biológusok tanulmányozzák a fajok eredetét és kialakulását.

A modell segítségével most elkészült a Piroska és a farkas "evolúciós fája". A tanulmány a PLOS ONE tudományos lap friss számában jelent meg.

Jamie Tehrani, a Durhami Egyetem antropológusa, a tanulmány szerzője kimutatta, hogy a Piroska és a farkas és egy másik népszerű, sok nép ajkán élő mese, a Farkas és a hét kecskegida című mese közös ősre vezethető vissza.

Tehrani a mese 58 változatát tanulmányozta a filogenetikai elemzésnek nevezett módszerrel.

A munka során 72 változóra koncentrált, többek közt arra, a főszereplő kislány-e vagy kisfiú, esetleg testvérek, farkas, tigris vagy valami más állat "személyesíti meg" a gonoszt, milyen cselhez folyamodott a ragadozó, illetve megmentették-e végül a főhőst, vagy sem.

Minden változó pontszámokat kapott annak alapján, mekkora a valószínűsége, hogy közös az eredetük.

A pontszámok alapján rajzolható fel a fa, amely a történet terjedésének legvalószínűbb útjait ábrázolja.

A népszerű feltevés szerint a Piroska és a farkas eredeti változata egy kínai népmese, innen terjedt a történet nyugat felé - magyarázta Tehrani.

Elemzéséből azonban kiderült, a kínai változat alapul európai szájhagyományon, és nem fordítva.

Ugyanezzel a módszerrel más népmesék eredetét is elemzi a kutató, és reméli, az így nyert információ adalékokkal szolgálhat az ősi népvándorlások megértéséhez.

A mese tanulsága

A történet egyébként egy tanmese, vagyis egy fabula - mely röviden annyi, hogy ne térj le az ismert útról („Járt utat járatlanért el ne hagyj!„), illetve ne barátkozz idegenekkel, vagy legalábbis ne bízz meg bennük teljesen.

A korai változatok a ma ismertnél sokkal durvábbak, erőszakosabbak és véresebbek voltak - de az idő előrehaladtával sokkal pozitívabbá vált a végkifejlete.

A pozitív befejezéshez leginkább a vadász jelenléte szükséges, hiszen ő menti meg a kislányt és nagymamát is végül.

Feldolgozások és filmes változatok

A mese egyik legrégebbi filmes adaptációja, az 1922-ben készült Walt Disney alkotás.

Habár sokak által ismert mesének mondható a Piroska és a farkas, a Walt Disney mégsem készített belőle egész estés animációs mesefilmet - így marad számunkra ez több mint kilencven éves rövidfilm.

Közel tíz évvel később egy alternatívabb verzió is megjelent Disney rendezésében, a Little Red Riding Hood, Three Little Pigs and The Wolf.

Ahogy a címben is olvasható, itt két Grimm-mesét egy mesébe sűrít a rövidfilm.

David Kaplan rendezésében jelent meg 1997-ben az a tizenkét perces fekete-fehér rövidfilm, melyben a főszereplő Christina Ricci.

A filmben az egyetlen beszédhang a narrátor, Quentin Crisp.

Másik különlegesség, hogy a kisfilm sok mindent átvesz a korai olasz meséből, a La Finta Nonna-ból, A hamis nagymamából.

A PiROSSZka - A jó, a rossz, a farkas, MEGAnagyi című animációs vígjáték 2004-ben jelent meg, mely nem teljesen hű az igazi történethez - ám, nem is ez a célja.

A karaktereket kiemelve az eredeti közegükből egy alternatív mesébe helyezi át a rendező - így a animációs film jóval újszerűbb, modernebb és a nyomasztó részeknek nyoma sincsen.

Két évvel később jelent meg egy brazil kalandfilm, a Red Riding Hood, ami talán csak egy az újabb és újabb adaptációból.

Ennél jóval ismertebb a 2011-es A lány és a farkas Catherine Hardwicke rendezésében és Amanda Seyfried főszereplésével.

Itt Daggerhorn lakosai igyekeznek évszázadok óta csillapítani az erdő mélyén élő vérfarkas étvágyát - ám hirtelen tragédia történik a városban, a farkas maga öli meg az egyik lányt, Valerie nővérét.

Miközben Daggerhorn lakósai próbálják megállítani a ‘szörnyet’, Valeria magánéleti válságba is keveredik, szülei egy gazdag úrhoz adják, ám ő egy szegény favágóba szerelmes.

Egyértelmű, hogy a film nem követi az eredeti mesét, ám egyes karaktereket kiragadott, favágó-vadász, Piroska-Valerie, farkas-vérfarkas, illetve a fabula egyik vélt értelmezését is a filmbe szövi - A farkas és Piroska szerelmi szálát.

Angol nyelvű diafilm

Mese Piroskáról, a piros fejkendős és kabátkás kislányról, aki beteg nagymamáját megy meglátogatni. Útja a sűrűn erdőn át vezeti, ahol találkozik a mézes-mázos farkassal.

A mese nyelve: angol.

A klasszikus tale illustrated on the film strip by the lovely pictures of Sándor Lengyel.

Szépen, kifejező módon megrajzolt állóképek, érdekes történet, érzékletes előadásmód, nyugalom, együttlét, meghittség, összetartozás érzése, a világról való tudás - ezt adják a diafilmek.

A diafilm Lengyel Sándor gyönyörű rajzait tartalmazza, melyek megragadják a mese hangulatát.

Angolul tanuló gyermekeknek: Segít a nyelvtanulásban szórakoztató módon. Klasszikus mesék kedvelőinek: A jól ismert történet gyönyörű képekkel elevenedik meg.

A diafilm angol nyelvű, és 4 éves kortól ajánlott.

tags: #magyar #angol #mesek #piroska #es #a