A klasszikus Cambridge-óra logóként ismert Corpus Clock a cambridge-i Corpus Christi College Taylor Library könyvtára előtt álló különleges mechanikus óra. Az órán nincsenek hagyományos mutatók és számok: az időt három koncentrikus körben elhelyezett kék LED-fények jelzik, miközben a tetején ülő félelmetes rovar, a Chronophage, vagyis az „időfaló”, minden percben kitátja és összecsapja állkapcsát.
Az órát Dr. John C. Taylor, a college egykori hallgatója tervezte és finanszírozta, majd 2008. szeptember 19-én Stephen Hawking világhírű fizikus mutatta be a nyilvánosságnak. A Corpus Clock egyszerre mérnöki alkotás, filozófiai állítás és művészeti látványosság: azt fejezi ki, hogy az idő megállíthatatlanul múlik, és minden elmúlt pillanat végleg elveszett.
Hol található a Cambridge-óra?
A Corpus Clock a cambridge-i Corpus Christi College Taylor Library könyvtára előtt, a King’s Parade mellett található. A szerkezet egy 1866-ban épült, Horace Francis építész által tervezett épület egykori NatWest-bankbejáratának helyén kapott helyet.
A NatWest bérleti szerződése 2005-ben lejárt, és a college-ban szükségessé vált a hallgatók számára biztosított könyvtári férőhelyek bővítése. A régi bankbejáratot azonban műemléki és építési előírások miatt nem lehetett egyszerűen befalazni, ezért új funkciót kellett találni számára.
A megoldást Dr. John C. Taylor találmánya jelentette, aki megtervezte a Corpus Chronophage Clockot, majd az órát a Huxley Bertram mérnöki vállalat készítette el. Taylor az órát a college-nak ajándékozta, és jelentős támogatója volt az új undergraduate könyvtárnak is, amely az ő nevét viseli.
A Corpus Clock legfontosabb adatai
| Jellemző | Leírás |
|---|---|
| Helyszín | Corpus Christi College, Taylor Library, Cambridge |
| Tervező és finanszírozó | Dr. John C. Taylor |
| Bemutatás | 2008. szeptember 19. |
| Avató | Stephen Hawking |
| Számlap | Aranyozott, körülbelül 1,2 méter átmérőjű |
| Időkijelzés | Három koncentrikus LED-gyűrű |
| Órajelző | A legbelső gyűrű |
| Percjelző | A középső gyűrű |
| Másodpercjelző | A külső gyűrű |
| Felső figura | Chronophage, vagyis időfaló |
| Mechanizmus | Grasshopper escapement, azaz sáskamű |
Az időfaló: a Chronophage jelentése
A számlap tetején egy nagyméretű, rovarszerű mechanikus figura ül. A Chronophage elnevezés a görög chronos, vagyis „idő”, valamint a phage, vagyis „enni” szavakból származik, jelentése tehát „időfaló”.
A figurát gyakran szöcskének vagy sáskának nevezik, mert alakja a grasshopper escapement mechanizmusára utal. A helyi hallgatók szeretetteljes beceneveket is adtak neki, köztük a „Hopsie” és a „Rosalind” elnevezést.
A rovar állkapcsa minden percben kinyílik, majd a perc végén összecsapódik. A figura mozgása azt a gondolatot jeleníti meg, hogy az idő minden pillanatban elfogyaszt egy újabb darabot az életünkből. A szerkezet zöld szeme rendszerint világossárgán villog, amikor a Chronophage „megeszi” az elmúlt időt.
A számlap fölött ülő figura 1,2 méteres, 24 karátos arannyal futtatott felület fölé emelkedik. A rémisztőre stilizált sáska nem játékos vagy barátságos díszítőelem, hanem a múlandóság és a halandóság szándékosan nyugtalanító jelképe.
Hogyan mutatja az időt?
A Corpus Clocknak nincsenek hagyományos óramutatói és számai. Az időt három kék LED-kerék jelzi, amelyek összesen 2736 LED-fényt tartalmaznak, és a számlapba vágott keskeny nyílások mögött helyezkednek el.
A külső koncentrikus gyűrű a másodperceket, a középső a perceket, a legbelső pedig az órákat mutatja. Amikor a szerkezet működésbe lép, a fények körkörösen futónak látszanak, majd a megfelelő óra-, perc- és másodpercértéknél megállnak.
A fények nem egyszerű elektronikus animációt alkotnak, hanem mechanikusan válnak láthatóvá, amikor a menekítőkerék elmozdul. Emiatt az óra fényjátéka egyszerre elektronikusnak és mechanikusnak tűnik.
A sáskamű és John Harrison öröksége
A Corpus Clock egyik legfontosabb műszaki különlegessége a grasshopper escapement, magyarul sáskamű vagy sáska-járat. Ezt a mechanikus szerkezetet John Harrison találta fel a XVIII. században, és a Chronophage mozgása erre a találmányra állít emléket.
John Harrison eredetileg ács volt, később azonban a korszak egyik legjelentősebb órásmestere lett. Ő találta fel azt a tengeri kronométert is, amely lehetővé tette a hajósok számára a hosszúság meghatározását.
A menekítőmechanizmus olyan mechanikus kapcsolat, amely ellenőrzi és időzítve felszabadítja az óra fogaskerék-rendszerét, így az fogról fogra előrehaladva mozgatja az idő kijelzését. A sáskamű egyik előnye, hogy az óraszerkezet csaknem súrlódásmentesen és folyamatos kenés nélkül működhet.
A Corpus Clock menekítőkereke a világ egyik legnagyobb grasshopper escapement szerkezete. Egyetlen acéllapból készült, arannyal bevonták, majd vákuumban végrehajtott robbantássorozattal alakították ki rajta a sugárirányú hullámokat.
A fémből kiinduló, körkörösen terjedő hullámok az ősrobbanásra, vagyis a Big Bangre utalnak. Ez a részlet jól mutatja, hogy az óra nem pusztán működő szerkezet, hanem tudatosan megtervezett szimbolikus kompozíció.
Miért jár szabálytalanul az óra?
A Corpus Clock egyik legérdekesebb tulajdonsága, hogy nem a hagyományos órák egyenletes járását utánozza. A szerkezet időnként lelassul, felgyorsul, sőt néha meg is áll, majd a Chronophage megrázza az egyik lábát, és az óra újraindul.
Ez a szabálytalanság nem hibának számít, hanem a konstrukció részét képezi. Az óra azt a gondolatot jeleníti meg, hogy az idő érzékelése az élethelyzetünktől függően változik: néha rohan, néha ólomlábakon jár, néha pedig úgy érezzük, mintha teljesen megállna.
A szerkezet az egyik leírás szerint ötpercenként egyszer pontos, más értelmezés szerint a kijelzés pontossága csak meghatározott időpontokban teljes. A fények fennmaradó mozgása elsősorban dekoratív és filozófiai szerepet tölt be, nem pedig a hagyományos értelemben vett pontos idő kijelzését szolgálja.
Az óra ötven különböző trükköt tartalmaz. Különleges trükksorozatot alkalmaznak John Harrison születésnapján, március 25-én, John Taylor születésnapján, november 25-én, újév napján és Corpus Christi napján.
Amikor ezek a trükkök működésbe lépnek, az óra kissé eltér a pontos időtől, de akár tíz százalékkal is gyorsabban képes járni, hogy gyorsan újra összehangolja magát. Ez a tulajdonság a nyári időszámítás változásainak kezelését is lehetővé teszi.
Hangok: lánc, kalapács és koporsó
Az óra egész órakor nem hagyományos harangjátékkal jelzi az idő múlását. Harangszó helyett láncok zörgése hallatszik, majd egy kalapács egy fából készült koporsóra csap.
A lánc a koporsóba esik, a koporsó fedele pedig lecsapódik. Ez a morbid hanghatás emlékezteti a szemlélőt arra, hogy minden elmúlt óra közelebb visz az élet végéhez.
A hangos mechanizmus különösen szokatlan lehet a könyvtár közelében, ahol a látogatók és a hallgatók tanulnak. A hagyományos kakukk vagy harang helyett alkalmazott koporsó tudatosan nyugtalanító jelképként működik.
A feliratok és rejtett jelentésük
A számlap alatt latin felirat olvasható: mundus transit et concupiscentia eius. Ennek jelentése: „A világ elmúlik, és annak vágyai is.” A mondat a Vulgata 1. János 2:17-ben szereplő szövegéből származik.
A felirat a világ mulandóságára, a földi vágyak átmeneti természetére és az idő könyörtelen múlására emlékeztet. A Chronophage mozgása, a koporsó hangja és a latin mondat ugyanazt a filozófiai gondolatot erősíti.
A lengőinga szintén feliratot visel. A „Joh” a Johannes, vagyis John rövidítése, a „Sarto” Taylorra, a „Monan” a Monanensis, vagyis Man-szigeti származásra, az „Inv.” az Invenit, vagyis „alkotta” vagy „létrehozta” kifejezésre, az „MMVIII” pedig a 2008-as évre utal.
A teljes jelentés szerint John Taylor, a Man-szigetről származó feltaláló 2008-ban készítette a szerkezetet. A lengőinga bizonyos trükkök működésekor a legalján elhelyezett ródiumtál tíz csúcsára mutat, ami újabb tisztelgés John Harrison pontossága előtt.
Az óra filozófiája
John Taylor szerint a mindennapi életben számos kifejezés kapcsolódik az időhöz: rohan az idő, ólomlábakon jár az idő, vagy megáll az idő. Az idő megélése nem szabályos, hanem attól függően változik, hogy éppen mi történik velünk.
A Corpus Clock ezért nem elsősorban a pontos idő kijelzésére készült. A hagyományos órák egyenletes mozgása helyett a szabálytalan járás az élet kiszámíthatatlanságát és az idő szubjektív érzékelését fejezi ki.
A szerkezet célja az volt, hogy érdekessé tegye az idő múlását. A Chronophage minden percben megnyíló és összecsapódó állkapcsa azt jelképezi, hogy az idő pusztít, és az elmúlt percet soha többé nem kaphatjuk vissza.
Az óra nem hagyományos dísztárgy, hanem a mérnöki gondolkodás, a művészi kifejezés és a filozófiai elmélkedés egyetlen látványos alkotásban. A szabálytalan mozgás, a fények, a félelmetes rovar és a koporsó hangja együtt kérdőjelezik meg az időről alkotott megszokott elképzeléseket.
John C. Taylor és az óra létrejötte
John C. Taylor a Corpus Christi College egykori hallgatója és feltalálója. Nevéhez fűződik többek között az elektromos vízforralókban használt bimetál termosztátvezérlés feltalálása, emellett órásmesterként is foglalkozott az időméréssel.
A Corpus Clockot ő tervezte, és saját költségén finanszírozta. Az órát egykori college-ának ajándékozta, miközben az új egyetemi könyvtár létrehozását is jelentős támogatással segítette.
Taylor célja az volt, hogy a hagyományos órák egyhangúsága helyett olyan időjelzőt hozzon létre, amely gondolkodásra készteti a járókelőket. A szerkezet ezért nem egyszerűen azt kérdezi, hogy „mennyi az idő?”, hanem azt is, hogyan érzékeljük, mire használjuk, és mit veszítünk el minden elmúló pillanattal.
A kulcs és a további részletek
Mint minden jelentős órának, a Corpus Clocknak is van kulcsa, ez azonban kizárólag szertartásos szerepet tölt be. Ha megpörgetik, a kulcs megmutatja, melyik órához tartozik.
Az óra több eleme John Taylor találmányaira is utal. A felső bal oldali képen a vízforralóban használt bimetál termosztát látható, amely összekapcsolja a feltaláló műszaki munkásságát a cambridge-i óra történetével.
A Corpus Clock látványa egyszerre lenyűgöző és zavarba ejtő. A mechanikus szöcske, a villódzó fények, az időt elnyelő állkapocs, a koporsóba zuhanó lánc és a mulandóságra utaló latin felirat mind ugyanarra az alapgondolatra irányítják a figyelmet: az idő folyamatosan halad, miközben az emberi élet véges.