Elég a közoktatás a nyelvtanuláshoz?

Elméletileg a közoktatás biztosítja az idegennyelv-tanulás lehetőségét, a gyakorlatban azonban ez önmagában sok diáknál nem elegendő a használható nyelvtudáshoz. Az iskolák között jelentős különbségek vannak az elérhető nyelvek, az óraszám, a tanárok felkészültsége, a csoportlétszám, a technikai feltételek és az alkalmazott módszerek tekintetében.

A nyelvtanulás eredményessége ezért nem pusztán az órák számán múlik. A diákok motivációja, a tanítás intenzitása, a gyakorlásra és megszólalásra fordított idő, a tanári stabilitás, az interaktív módszerek, valamint az iskolán kívüli nyelvi környezet egyaránt meghatározza, hogy a tanuló eljut-e a mindennapokban használható szintre.

Miért alapvető kérdés a nyelvtudás?

Az idegennyelv-oktatás célja a mindennapi életben jól alkalmazható idegennyelv-tudás biztosítása a tanulóifjúság számára. Ez egyre inkább előfeltétele a munkába állásnak, a felsőfokú tanulmányoknak, és a mindennapi élet is számtalan olyan helyzetet teremt, amelyben idegennyelv-tudás nélkül nem vagy csak alig lehet boldogulni.

Ezért a nyelvtudásnak ma igen magas a társadalmi értéke, hiszen a hasznossága egyértelmű. Joggal várja el a társadalom a közoktatástól, hogy minél több diák juthasson hozzá ehhez a kulcskompetenciához még a közoktatás keretén belül.

Egy országos méretű felmérést elemző tanulmányban a megkérdezett vállalatok a kulcskompetenciákhoz sorolják a csapatmunka, a tervezési, a problémamegoldó készség, a kommunikációs készségek mellett az idegen nyelvek ismeretét is. Tehát „a nyelvoktatás céljainak meghatározása általában véve pragmatikusabb és funkcionálisabb, mint a többi iskolai tantárgyé”.

Ma már elengedhetetlen legalább egy idegen nyelv magas szintű ismerete a munkaerőpiacon. Egy nagy múltú multinacionális cégnél pedig nem ritka, hogy akár két-három nyelv tárgyalóképes ismeretét is elvárják a jelentkezőktől.

Az angol kiemelt szerepe

„Gyakorlatilag minden új technológia angol nyelven születik meg, az ezekhez való hozzáférés könnyedségének kulcsa az angoltudás. Ezért ezt ki kell emelni a közoktatásban, ez igazi nemzeti érdek.”

Csapó Benő oktatáskutató szerint sem elég hangsúlyos az új NAT-ban az angoltudás szerepe. „Nem lehet elmenni a jelenség mellett, hogy ma - bármennyire is valljuk a nyelvek egyenrangúságát - a nemzetközi kommunikációban az angol kiemelt szerepre tett szert” - mondta az MTA konferenciáján.

Az angol nyelvtudás már szinte mindenhol alapkövetelmény, így igazán hasznos ezt választanunk gyermekünknek. Az angol és német mellett kiemelten fontos nyelv régiónkban a francia, hiszen ez nem csak az EU intézményeinek egyik hivatalos nyelve, de kaput nyit Afrika számos országa felé is.

Nem nyúlhatunk mellé, hogyha az angol mellett valamely másik világnyelvet választjuk gyermekünknek második nyelvként. Így megfontolandó lehetőség lehet a mandarin, spanyol, arab, portugál, vagy orosz nyelv.

Hozzáférés az iskolai nyelvoktatáshoz

„Az iskoláknak csak a 65 százalékában van meg annak a lehetősége, hogy valamilyen szintű angoltanítás történjen. Sőt az iskolák egy részében a hunglish tanítása folyik. Nem véletlenül tartunk ott nyelvi kompetenciában, ahol tartunk” - mondta az iskolai nyelvoktatásról Csépe Valéria.

A legtöbb általános iskolában az alaptanterv részét képezi az idegen nyelv oktatása. A szórás ugyanakkor igen nagy. Egyes intézményekben első évtől tanulhatnak nyelvet a gyerekek, míg másokban csak felsőbb évfolyamon kerül az órarendbe az idegen nyelv.

Az alap nyelvoktatás mellett ugyanakkor természetesen emelt szintű, nyelv tagozatos iskolákkal is találkozhatunk, ahol első osztálytól kezdve magas óraszámban tanulhatják a gyerekek az angolt vagy a németet.

Jelenleg ugyanis az általános iskolákban dominánsan még mindig e két nyelv közül választhatnak a szülők. Középiskolában jellemzően már szélesedik a paletta.

Falusi iskolák és területi különbségek

A 2017-ben végzett idegen nyelvi mérés eredményeiből kiderül: a községekben élő szülők zöme nem dönthet szabadon arról, gyermeke milyen nyelvet tanuljon, mert a községi iskolák 80 százaléka csak egy idegen nyelvet oktat, minden harmadik csak németet.

„A községi iskolák általában kisebbek, ami magyarázhatja, hogy ezekben az iskolákban gyakran csak egyféle nyelvet oktatnak” - olvasható az eredményeket taglaló tanulmányban, amely azt is hozzáteszi: a községektől a nagyobb településtípusok felé haladva az angolul tanulók aránya nő, a németül tanulóké csökken.

A kizárólag németet oktató 408 iskola közül 339 valamelyik községben található - vagyis leginkább a falvakban élő gyerekek szembesülnek azzal a helyzettel, hogy az iskolában nincs lehetőségük az angol nyelv tanulására.

Budapest és a községek között óriási a különbség: a fővárosban tanulóknak csak az egyhatoda tanulja a németet első idegen nyelvként, míg a községi gyerekeknek több mint harmada.

Az iskolák közötti különbségek nem csupán a település méretében jelennek meg. A nyelvválasztást befolyásolja, hogy milyen nyelvszakos tanár áll az iskola rendelkezésére, milyen tankönyvek érhetők el, illetve milyen nyelvi programot tud kialakítani az intézmény.

A szabad nyelvválasztás korlátai

A szabad nyelvválasztás teoretikusan ugyan létezik, de számos esetben ez attól függ, hogy milyen nyelvszakos tanár áll az iskola rendelkezésére, vagy hogy a családi környezet mit preferál.

Csapó Benő tanulmányában a nyelvválasztást befolyásoló tényezők között említi, hogy az ország mely részén tanul a tanuló, milyen nagyságrendű községben, illetve városban lakik, milyen a szülők iskolai végzettsége, milyen a tanulók képességeinek fejlettsége és milyenek a tanulók teljesítményei.

Egy felmérés szerint két nyugat-dunántúli megye kivételével mindenütt többen választják az angol nyelvet. Minél nagyobb a település, annál inkább választják az angolt, és minél magasabb az anya iskolai végzettsége, annál többen tanulnak angolt.

Azoknak a tanulóknak, akik nem angollal vagy némettel kezdik a nyelvtanulást, komoly nehézségeik adódhatnak a nyelvtanulás folytatásával a középiskolában. Ők többnyire kezdőként kerülnek be egy tanulócsoportba.

Ilyen módon a szabad nyelvválasztás csupán látszatszabadság. A jelenlegi tantervi helyzet nem kedvez a kis nyelveknek: az általános iskolában már csak a tankönyvek hiánya miatt is alig lehetnek jelen, a középiskolák pedig nem szívesen kezdenek egy kis nyelvet kezdő szintről tanítani.

Egyre jobban elszakad egymástól az „idegennyelv-tanulás” és a „világnyelv-tanulás”. Magyarországon a nyelveket beszélők nyelvtudását illetően egyre meghatározóbb lesz az a tendencia, hogy az anyanyelv mellett csak az angol ismerete lesz széles körben elterjedt, és egyre kevesebben fognak több idegen nyelvet tanulni és tudni.

Az idegen nyelvek aránya az iskolákban

Elég-e az óraszám?

A kormány által elrendelt, több mint nyolcezer diák és 1118 nyelvtanár bevonásával készített kutatásból kiderül: az általános iskolákban 504 tanórát ülnek végig a diákok, a középiskolákban további 432 tanórán vesznek részt a diákok.

Ennyi órának - elvileg - elegendőnek kellene lennie ahhoz, hogy egy diák legalább a B1-es vagy a B2-es szintet elérje, az Association of Language Testers in Europe nevű szervezet szerint az alapfokú nyelvvizsgáig 350-400 60 perces órával el lehet jutni.

Az alacsony óraszámban hosszú időre elnyújtott nyelvtanulás sokkal kevésbé hatékony, mintha rövidebb ideig, ámde intenzíven tanulhatnák a fiatalok az idegen nyelvet.

Azonban az alacsony hatékonyság nem vezethető vissza kizárólag az óraszámra. Vannak ugyanis olyan adatok, amelyek nem mutatnak ki közvetlen összefüggést például a teszteredmények és az óraszám között: a tanulók hasonló eredményeket értek el alacsonyabb és magasabb óraszám mellett.

Tehát az idő pedagógiailag hatékony kihasználása legalább olyan fontos tényező, mint az óraszám. Bár a magyar közoktatás világszinten is kimondottan elöl áll a tanított idegen nyelvi órák számában, ez önmagában nem sokat ér, ha a diákokat leginkább magolásra késztető oktatási módszertannal párosul.

Miért nem elég önmagában a heti két-négy óra?

A gyerekek - hacsak nem nyelvi tagozatos vagy kéttannyelvű iskolába járnak - jellemzően csak heti kettő-négy órában foglalkoznak egy idegen nyelvvel iskolai keretek között, ami a legtöbbször nem elegendő egy közép vagy felsőfokú nyelvvizsga megszerzéséhez.

Középiskolában a legtöbb esetben a gimnazistáknak már két nyelv is be van építve az órarendjükbe - angol, német, olasz, spanyol, francia vagy akár orosz. Így megvan a lehetőségük arra, hogy akár két nyelvből is nyelvvizsgával zárják a gimnáziumi éveket.

Ha az ötlet átmegy a kormányon, a középiskolások heti 3-4 óra helyett 6-8 órában tanulnának angolul vagy németül. Az Eduline által korábban megkérdezett nyelvtanárok nem tartják jónak az ötletet, az ugyanis egyértelmű, hogy nem az óraszámokkal van baj.

Régóta folyik szakmai vita arról, hogy milyen szakaszolásban, milyen óraszámban lehet, kell és érdemes nyelveket tanítani. A kérdés az, hogy képes-e egy tanuló 9, de akár 12 éven át motiválni magát arra, hogy folyamatosan, azonos óraszámban tanulja ugyanazt a nyelvet.

A jelenlegi európai trend a több nyelv különböző céllal és intenzitással való tanulását erősíti. Tehát az első idegen nyelv tanítását/tanulását lehetne intenzívebb és szintfenntartó szakaszokra bontani, annak tükrében, hogy mikor lép be a második esetleg a harmadik idegen nyelv.

A tanítás eredményessége nem azonos a nyelvvizsgával

A szakirodalom többször felveti azt a kérdést, mennyire hatékony a hazai nyelvoktatás, de annak a tisztázása elmarad, hogy valójában mit is értünk hatékonyság alatt.

Sok iskolában azon mérik le a nyelvtanár munkájának eredményességét, hogy hány diákja tette le valamilyen szinten az állami nyelvvizsgát, esetleg hányan érettségiztek az adott nyelvből.

Ezek a vizsgák azonban nem veszik figyelembe a diákok életkori sajátosságait, a világról szerzett addigi ismereteit. Ha ez lenne valóban a hatékonyság mércéje, akkor mindazok, akik egy nyelvet második idegen nyelvként tanítanak vagy az alsófokú közoktatásban dolgoznak, már eleve nem lehetnek hatékonyak.

Az osztályzatok sem jelentenek valós tájékoztatást az eredményességről, mert jelenleg két ötös osztályzat egészen különböző szintű nyelvtudást is takarhat.

A nyelvtanítás eredményességének fontos jele nemcsak a vizsgateljesítmény, hanem az is, hogy a tanuló képes-e megérteni és használni a nyelvet valódi kommunikációs helyzetekben. A nyelvet tanulónak nem bonyolult nyelvtani teszteket kell megoldania, hanem azt kell elérni, hogy minél jobban ki tudja magát fejezni mind szóban, mind írásban.

Tanárhiány, gyakori tanárcsere és eltérő tudásszintek

A gimnáziumi és szakgimnáziumi igazgatók a legégetőbb problémának sokkal inkább a diákok motiválatlanságát és tanulási nehézségeiket tartják, de a megfelelő tanárok is sokszor hiányoznak a rendszerből.

Anyanyelvi lektorokra is szükség lenne, de arra is kitértek az intézményvezetők, hogy a nyelvtanárok sokszor nem rendelkeznek megfelelő eszköztárral, hogy az összes diákot megfelelően kezeljék.

A gyakori tanárcserét is a saját bőrükön érzik a diákok, minden negyedik megkérdezett gimnazista arról számolt be, hogy négy, öt, hat vagy ennél is több pedagógus tanította őket az első idegen nyelvre, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy minden tanévben új nyelvtanárt kaptak.

Az angol nyelv esetében a középiskolások tanulmányaik kezdetekor már valamennyire „megfertőződtek” az angol nyelvvel, tehát itt nem lehet szó kezdő szintről. Ez azonban azt is jelenti, hogy nagyon különböző tudásszintű és képességű tanulók kerülnek egy-egy csoportba.

Ez komoly feladatok elé állítja a nyelvtanárt. A magas csoportlétszám, az eltérő előismeretek és a tanárok hiánya együtt megnehezíti, hogy minden tanuló a saját szintjének megfelelő támogatást kapjon.

Technikai feltételek és taneszközök

Az általános iskolai igazgatók szerint a nyelvoktatás akkor is hatékonyabbá válna, ha a tárgyi és a technikai feltételek adottak lennének, például lenne wifi és működő okostábla a tantermekben.

A második legtöbbet említett zavaró tényező az általános iskolákban is a tanulók motiválatlansága, de a tanárhiány és a pedagógusok módszertani felkészültségének hiányosságai és a magas csoportlétszám is komoly problémát okoz az általános iskolákban.

Nem könnyű válaszolni arra a kérdésre, hogy sok vagy kevés a nyelvkönyv a hazai tankönyvpiacon. Ez attól függ, melyik nyelv, melyik évfolyam, milyen nyelvi szint tanulásáról és tanításáról van szó.

A módszertan problémái

A Magyarországon bevett nyelvoktatási módszerek mellett elment az idő: a frontális, tanárközpontú oktatás egy tantárgy esetében sem ideális, de az idegen nyelveknél, ahol a diák gyakran megszólalni sem tud, különösen hátráltatja a fejlődést.

„Azok a frontális, tanárközpontú módszerek, amelyek a magyar közoktatásban még mindig sok helyen normának számítanak, nagyon kevéssé alkalmasak készségfejlesztésre, ami a nyelvtanítás lényege.”

Ahelyett, hogy a tanár kiáll, és felmondja a tananyagot, a csoportban és párban végzett munkára kellene fektetni a hangsúlyt, a nyelvtani szabályok bemagoltatása helyett pedig érdekes, gondolkodásra és cselekvésre késztető, interaktív feladatokra lenne szükség.

A diákok szerint egyénként a nyelvórákon még mindig kevés a páros és a csoportmunka, sokat beszélnek az órákon magyarul, és még mindig alig jut idő arra, hogy egy-egy tanuló megszólaljon az adott idegen nyelven.

Feladatközpontú és kommunikációs nyelvoktatás

A feladatközpontú nyelvoktatás olyan keretet kínál, amelyben a nyelvtanulás jelentésközpontú tevékenységeken, interakción és valódi kommunikációs helyzeteken keresztül történik.

Az explicit szabálytanítás önmagában nem vezet valódi nyelvi kompetenciához, míg az inputra és interakcióra épülő, jelentésközpontú tanulás hatékonyan támogatja az implicit tanulási mechanizmusok működését.

A nyelvelsajátításban fontos szerepet tölt be az input, az implicit feldolgozás, az interakció és a formára irányuló figyelem. Ezek a tényezők együtt járulnak hozzá a nyelvtudás fejlődéséhez.

A feladatközpontú nyelvoktatás a magyar nyelv esetében is képes támogatni a természetes nyelvelsajátítási folyamatokat.

Motiváció és társadalmi környezet

A gimnáziumi és szakgimnáziumi igazgatók a legégetőbb problémának a diákok motiválatlanságát és tanulási nehézségeiket tartják. A nyelvtanulás hosszú, sok szakaszában monoton folyamat, ezért nagyon fontos, hogy a tanuló meg legyen győződve arról, hogy tényleg szüksége van az idegen nyelvre.

Mivel Magyarország nyelvileg és kulturálisan is meglehetősen homogén ország, azok az iskolások, akik a szüleik anyagi lehetőségei miatt keveset utaznak külföldre, vagy turisztikai szempontból nem túl érdekes helyen élnek, joggal gondolhatják azt, hogy semmi értelme sincs idegen nyelvet tanulni.

A motivációjukat az sem növeli, hogy még mindig rengeteg munkahely van, ahol nincs szükség idegennyelv-tudásra. A külföldi továbbtanulás, a munkavállalás, az utazás, a nemzetközi kapcsolatok és az internet azonban közvetlenebbül láthatóvá teszi a nyelvtudás gyakorlati értékét.

A javulás inkább annak köszönhető, hogy mivel Magyarország sokkal szorosabban részt vesz az európai mobilitásban, egyre többen jutnak el külföldre, ahol szembesülnek az idegen nyelvekkel.

Emellett az internet adta kulturális kapcsolódások szerepe sem elhanyagolható, hiszen gyakorlatilag elkerülhetetlenné vált az, hogy idegen nyelvekkel, legfőképpen persze továbbra is az angollal, találkozzanak a fiatalok.

Ha a mémek, a nemzetközi Facebook-csoportok vagy a feliratos Netflix-filmek révén nem is tanulják meg a present perfect continuous helyes használatát, az ilyen élmények „az egyszeri lelkesedésnél sokkal mélyebben fekvő, tartósabb, és kevésbé tudatos motivációt hoznak a nyelvtanulásra”.

Nyelvtudás Magyarországon

Az Eurostat 2016-os adatai szerint a 25-64 éves magyar lakosság 57,6 százaléka egyetlen idegen nyelven sem beszél, ezzel az uniós országok közül csak Romániát előzzük - a kizárólag az anyanyelvüket beszélők uniós átlaga 35,3 százalék.

2018-ban az is kiderült, hogy a 15-30 év közötti magyarok 38 százalékának nincs is igénye megtanulni valamilyen idegen nyelven, ezzel az egész EU-ban a legkisebb nyelvtanulási hajlandóságot mutatva, messze a 23 százalékos uniós átlag mögött.

Az elmúlt tíz évben indult csökkenésnek a nyelvvizsgázók száma, és bár 2013 és 2019 között stagnált ez a mennyiség, sőt 2017-től növekedésnek indult, a 2011-ben vizsgázott 166 ezer nyelvtanulóhoz képest még mindig karcsú a 2019-es adat (124 ezer).

A nyelvek és szintek szerinti bontásból az látszik, hogy homogenizálódik a nyelvvizsgák piaca: míg az angol vizsgák számának alakulása követi az összesített trendeket, a másik két legnépszerűbb idegen nyelv, a német és a francia egyértelműen visszaszorul a diákok körében.

Korai nyelvtanulás és kognitív fejlődés

A nyelvtanulás különösen fontos szerepet tölt be a gyermek fejlődésében. Azok a gyermekek, akik már fiatalon elkezdenek tanulni és gyakorolni egy másik nyelvet, számos előnnyel rendelkeznek az élet különböző területein.

A gyerekek agya rendkívül fogékony a nyelvi impulzusokra és a nyelvi mintázatokra gyerekkorban. A nyelvtanulás nemcsak új szavak és kifejezések megtanulását jelenti, hanem a kognitív folyamatok fejlesztését is, beleértve a memóriát, a figyelmet és a problémamegoldó képességet is.

Az új nyelvi struktúrák és szókincs elsajátítása arra ösztönzi a gyermekeket, hogy új módokon gondolkodjanak és kreatív megoldásokat találjanak a problémákra.

A különböző nyelvek tanulása során a gyerekek megtapasztalják, hogy egy adott probléma többféleképpen is megoldható, ami fejleszti a rugalmas gondolkodást és az innovációs készségeket.

Az új nyelvek megtanulása lehetőséget ad arra, hogy a gyerekek megismerjék más kultúrák gondolkodásmódját, hagyományait és értékeit.

Azáltal, hogy megtanulnak egy új nyelvet, képesek lesznek jobban kifejezni magukat, világosabban és érthetőbben kommunikálni. Ez különösen fontos a társas kapcsolatokban és a későbbi munkahelyi környezetben.

Mikor érdemes elkezdeni?

A kérdésben, hogy mikor érdemes elkezdeni egy új nyelvvel megismertetni a kicsiket, gyakran alakul ki parázs vita a szülők között. Nem könnyíti meg a helyzetet, hogy a szakértők, nyelvtanárok között sincs teljes egyetértés a témában.

Van, aki szerint érdemes minél hamarabb, akár csecsemő korban megismertetni a piciket az anyanyelv mellett egy idegen nyelvvel is. Mások arra esküsznek, hogy hároméves kortól érdemes játékosan - mondókákkal, énekekkel - fokozatosan megismertetni a gyerekeket az angol, vagy német nyelvvel.

Egy harmadik tábor szerint később, 10-11 éves korban érdemes csak elkezdeni a nyelvtanítást, amikor a gyerekek már magabiztosan tudnak írni, olvasni az anyanyelvükön.

Egy amerikai kutatás eredményei szerint az emberi elme 17-18 éves korig nagyon hatékony az idegennyelv-tanulásban. A magas szintű nyelvtudáshoz ugyanakkor érdemes évekkel korábban elkezdeni ismerkedni egy új nyelvvel.

Ahhoz, hogy gyermekünk nyelvtudása aktív legyen, érdemes minden nap foglalkozni egy kicsit a tanulással. A lényeg, hogy úgy is tanulja a nyelvet, hogy az közben szórakozás is.

Nem érdemes túlzsúfolni a napirendjét nyelvórákkal, mert az idegen nyelv megszerettetése helyett könnyen az ellenkezőjét érhetjük el.

A közoktatás és az esélyegyenlőség

A közoktatás elméletileg biztosítja az idegennyelv-tanulás lehetőségét, a gyakorlatban ez azonban többnyire nem működik, mert nincsenek meg hozzá a szükséges feltételek: szakképzett tanár, órakeret, intenzitás, technikai eszközök és megfelelő tanulási környezet.

Azok a szülők, akik tehetik, illetve a nyelvtudást fontosnak tartják, igyekeznek gyermeküknek megadni az idegennyelv-tanulás lehetőségét privátórák vagy tanfolyamok megfizetése révén.

Az idegennyelv-tanítás tehát a jelen helyzetben nem járul hozzá az esélyegyenlőség megteremtéséhez, éppen ellenkezőleg, azoknak kedvez, akik pluszszolgáltatásokat meg tudnak fizetni.

A szülők támogatása és bátorítása elengedhetetlen a gyermek nyelvtanulási folyamatában, különösen akkor, ha az iskolai nyelvoktatás nem elég színvonalas.

Mit adhat a magántanár?

Magántanárhoz leginkább egy már meglévő alap tudással kezdenek el járni a fiatalok, mondjuk iskolai nyelvórák mellett, ha a kitűzött cél egy intenzívebb vagy személyre szabott nyelvi fejlesztést igényel.

Ennek a nyelvtanulási formának nagy előnye, hogy a tanár kizárólag gyermekünk tudásszintjének megfelelő feladatokat ad, az ő céljait támogatja, így nem kell másokhoz alkalmazkodnia.

Érdemes magántanárhoz járatni csemeténket, ha igazán intenzív és személyre szabott oktatásra van szüksége a későbbi tervei miatt.

Egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek az online nyelvórák, akár magyar, akár anyanyelvi tanárral. Utóbbi elsősorban a kommunikációs készséget fejleszti az adott nyelven.

Természetesen az előnyök mellett hátrányai is lehetnek ennek a nyelvtanulási formának. Előfordulhat például, hogy gyermekünket feszélyezi, ha csak egyedül van a tanárral és minden figyelem rá hárul.

Kétnyelvű iskolák és csereprogramok

Léteznek kéttannyelvű gimnáziumok is, ahol a nulladik évnek nevezett plusz tanévben szinte csak nyelvet tanulnak a gyerekek azért, hogy később az adott nyelven sajátíthassák el az alaptantárgyakat is, így a matematikát, történelmet, irodalmat.

Olyan kéttannyelvű gimnáziumokkal is találkozhatunk, ahol a nulladik év célja egy idegen nyelv magas szintű ismerete, a nyelvvizsga megszerzése, és ezt követően az oktatás már magyar nyelven zajlik.

Egy biztos, egy ilyen iskola egy nyelvből akár felsőfokú nyelvvizsgára is felkészítheti diákjait. A két tannyelvű iskolák dolgoznak a leghatékonyabban, ahol a nyelvet intenzíven és céljának megfelelően - tehát nem öncélként, hanem a tanulás eszközeként - tanítják.

Felső tagozatos kortól számos iskolában lehetőséget biztosítanak a gyerekeknek diákcsere-programban való részvételre. Ennek keretében a fiatalok 7-10 napot tölthetnek külföldön egy családnál vagy egy külföldi diákot fogadhatnak be az otthonukba.

Egy ilyen program az állandó nyelvhasználat miatt nagyot lendíthet a gyerekek nyelvtudásán.

A tantervek korlátai

A nyelvoktatást sokáig döntően a nyelvkönyvek határozták meg. Változást a NAT sem jelentett igazán a napi oktatási gyakorlatban.

A kerettanterv azonban már kötöttebben írja elő a nyelvoktatás menetét. Ez a rendszer nem eléggé rugalmas ahhoz, hogy a tanulók valóban eljussanak a kívánt nyelvi szintre.

A kerettanterv sokkal kötöttebb, többet ír elő, csak azt nem árulja el, hogyan juthat el a tanár és diákja a kitűzött célhoz.

A kerettanterv egyik nagy hiányossága, hogy nem tartalmaz az idegennyelv-oktatás számára módszertani ajánlásokat. Jó ugyan a tanári szabadság, a megfogalmazott célok azonban nem érhetők el akármilyen módszerekkel.

Szükségszerű a szemléletváltás, és ennek tükröződnie kellene a tantervekben is. Sokkal rugalmasabb oktatási formákra lenne szükség, de ilyeneket a jelenlegi iskolai rendszer aligha tesz lehetővé.

Első és második idegen nyelv

Az MTA Közoktatási Elnöki Bizottságának anyaga azt is leszögezi: az új NAT-ban a második idegen nyelvre is legyenek előírások.

„Messzemenően elavult szemléletnek tartjuk és a 21. században Magyarországon kifejezetten káros „egy idegen nyelvről” beszélni. Régen a magyar értelmiség 2-3 nyelvet is tudott” - írják.

Nem meglepő, hogy kiemelték a második idegen nyelv oktatásának kérdését. Szeptemberben az Innovációs és Technológiai Minisztérium bejelentette: megvizsgálják, érdemes-e átcsoportosítani a középiskolákban oktatott második idegen nyelv óraszámát az első nyelv tanítására.

Pölöskei Gáborné szakképzési helyettes államtitkár néhány nappal később arról beszélt, gondolkodnak azon, hogy koncentrálják a nyelvoktatást, azaz az óraszámot nem csökkentenék, de alapvetően egy nyelvet oktatnának a szakképző iskolákban.

Az újabb nyelvpolitikai megoldásoknál egyszerre kellene figyelembe venni az angol nemzetközi szerepét, a többnyelvűség értékét, a tanulók és családok választási lehetőségeit, valamint a kisebb nyelvek fennmaradását.

Iskolai reformok és hosszú távú tervezés

Az elmúlt tíz évben nem volt olyan reform, ami az oktatást, a tanári munkát segítette volna, sem olyan, ami az iskolák munkáját támogatta volna.

Az oktatáskutató szerint a pedagógiai modernizáció hosszabb tervezést, távlatos gondolkodást, lassú építkezést igényelne. A bizonytalanság és a hirtelen döntések kifejezetten károsak az oktatáspolitikában.

Mivel az oktatásban egy stratégiai változtatás legalább tízéves távlatban hoz csak eredményeket, nehéz olyan politikai döntéseket végigvinni, amelyeknek a kedvező hatása csak később válik láthatóvá.

A nyelvoktatás fejlesztéséhez ezért nemcsak több óra, hanem kiszámítható stratégia, megfelelő tanárképzés, módszertani támogatás, összehangolt tantervek és rendszeres mérés is szükséges.

Mit tehet a család?

A szülők támogatása és elismerése növelheti a gyermek önbizalmát és motivációját. Az elért eredmények megünneplése és a folyamatos bátorítás fontos szerepet játszik a nyelvtanulásban.

A szülők bevonódhatnak a nyelvtanulásba közös játékokkal, könyvolvasással vagy nyelvi tevékenységekkel. Ez nemcsak a gyermek nyelvi készségeit fejleszti, hanem erősíti a családi kapcsolatokat is.

Ha az iskolai nyelvoktatás nem elegendő, a szülők kiegészítő forrásokat is biztosíthatnak, például nyelvtanuló alkalmazásokat, magántanárokat vagy nyelvi táborokat.

Ahhoz, hogy gyermekünk nyelvtudása aktív legyen, érdemes minden nap foglalkozni egy kicsit a tanulással. Ilyen lehet például, ha gyermekünk egy könyvet idegen nyelven olvas el, vagy a filmeket eredeti nyelven, magyar felirattal nézi meg, nem szinkronizálva.

Fontos, hogy gyermekünk motivációja és nyitottsága megmaradjon az idegen nyelvek iránt. Egy ráerőltetett céllal ugyanis könnyen kiirthatunk belőle minden motivációt.

Mi szükséges a használható nyelvtudáshoz?

• rendszeres és lehetőleg folyamatos nyelvi találkozás;
• megfelelően képzett, stabil nyelvtanár;
• az egyéni tudásszintekhez igazított csoportmunka;
• páros és csoportos kommunikációs feladatok;
• az idegen nyelven történő megszólalásra fordított elegendő idő;
• intenzív tanulási szakaszok és szintfenntartó gyakorlás;
• működő technikai eszközök és korszerű tananyagok;
• értelmes, a tanulók céljaihoz kapcsolódó feladatok;
• iskolán kívüli olvasás, filmnézés, beszélgetés vagy digitális nyelvhasználat;
• olyan értékelés, amely a valódi kommunikációs kompetenciát is méri.

A közoktatás fontos és nélkülözhetetlen alapot adhat a nyelvtanuláshoz, de önmagában csak akkor elég, ha az iskola megfelelő óraszámot, intenzitást, tanári stabilitást, korszerű módszereket és valódi nyelvhasználati lehetőségeket tud biztosítani. Sok intézményben ezek közül több feltétel hiányzik, ezért a heti néhány nyelvóra nem garantálja a magabiztos, használható nyelvtudást.

tags: #eleg #a #kozoktatas #nyelvtanulashoz