Az oldal tartalma jelnyelven Juhász Péter Juhász Péter, matematikatanár, térképész, programozó matematikus. Korábban az MTA SZTAKI, illetve az ELTE Matematikai Intézet munkatársa, jelenleg az MTA Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet Didaktikai Csoportjának vezetője. Tanít a Szent István Gimnáziumban és a Budapest Semesters in Mathematics Education programban. Pósa Lajos tanítványaként és munkatársaként elsősorban tehetséggondozással foglalkozik, de hisz abban, hogy az általa és munkatársai által alkalmazott felfedeztető matematikatanítás minden gyermek számára élvezetesebbé és érthetőbbé tenné a matematikát.
Megközelítés és célok a felfedeztető oktatás terén
A kutatócsoport tagjai három különböző területen vizsgálják meg a felfedeztető matematikatanítás előnyeit. Egyrészt a hátrányos helyzetű diákok körében tesznek kísérletet arra, hogy megtalálják a tehetséges diákokat, majd a felfedeztető matematikatanítással kibontakoztassák a bennük rejlő tehetséget. Másrészt - többek között egy kísérleti osztály indításával - megvizsgálják azt a kérdést, hogy a „normál” gimnáziumi tanterv követelményei hogyan taníthatók meg a felfedeztető módszer eszközeivel, mennyire hatékony ez a felfogás ebben a környezetben, mekkora esély mutatkozik arra, hogy ez a módszer a tanárok szélesebb körében is elterjedhessen. Harmadrészt pedig az országban tíz helyen működő, speciális matematika tagozatos osztályok tanárainak munkáját szeretnék segíteni, illetve ezt a közösséget hatékonyabbá tenni, hozzájárulva a nemzetközileg is híres magyar matematikai tehetséggondozás egy nagyon fontos komponensének a megőrzéséhez. A nemzetközi matematikatanári közösséget is szeretnék jobban megismertetni ezzel a módszerrel.
Tanári gyakorlat és tanártovábbképzés
Tanév végén meg szoktam kérni a tanítványaimat, hogy mondják el, melyik volt az az óra (bármelyik tantárgyból), amelyet a legjobban élveztek, amelyből érzésük szerint a legtöbbet tanultak. Eleinte megdöbbentem, hogy hiába terveztem én hihetetlen projekteket, kooperatív órákat, interaktív tanulási programokat, a diákok szinte kivétel nélkül frontális órákat emlegettek a legemlékezetesebbekként. Hogyan legyek én így 21. századi tanár, ha éppen a gyerekek vágynak az ódivatú megközelítésre? Egyáltalán milyen tanár legyek?
Rugalmasság és adaptivitás a pedagógiában
Egyre többet hallunk a pedagógiai gyakorlat megváltoztatásának szükségességéről. Erről szól a Digitális Oktatási Stratégia, de a legújabb PISA felmérések eredményei is kiemelték valamilyen adaptív változás szükségességét. Megváltoztak a diákok, a későbbi megélhetéshez szükséges képességek, általában a tudásról alkotott képünk és annak produktív használatának képlete is. Ahhoz, hogy hatékonyabb lehessen a közoktatás, ezeket a fontos változásokat a pedagógiai tanulmányokban is hasznos (és talán szükséges) lenne megjeleníteni.
Tanártovábbképzés és kiadványok
A tanártovábbképzésben egyre nagyobb igény mutatkozik az ilyen témájú, ám erősen gyakorlati jellegű, kiadványok iránt (pl. A 21. századi tanár meglepő sikere 2015-ben). Az egyetemi tanárképzésben, illetve a tanártovábbképzési programokban a jelenleg használt tankönyvek, kézikönyvek tovább gondolása, kiegészítése, az új oktatási paradigmához szükségszerűen és organikusan kapcsolódó kiadványra komoly szükség és igény lenne. A módszer alkalmazása a tanártól minden esetben komoly előkészítést igényel, függetlenül attól, hogy az előző ábra melyik végéhez, a felfedező vagy komplex kutatásalapú megoldáshoz van közelebb. Nagyon pontosan meg kell terveznie a feladatot és pontosan ki kell alakítania az értékelés szempontjait.
Időbeosztás és interdiszciplinaritás
A másik kérdés, és egyben nehézség az időigényes kutatási beillesztése a tanmenetbe. A kutatási tevékenységek lényege rugalmasság és a dinamizmus, ami a kötött tantervvel nehezen egyeztethető össze. Az egyik legfontosabb kihívás, hogy életszerű és a diákokat izgató problémán alapuljon a felfedező vagy kutatásalapú munka. Tankönyv-ízű, kihívást nem tartalmazó, eleve megoldott probléma esetén a felfedezés és kutatás iránti motiváció drámai módon lecsökken. Végül, a legtöbb kutatás interdiszciplináris megközelítést igényel, ami azt jelenti, hogy a kutatási tevékenységek akkor igazán eredményesek, ha a kivitelezésben különböző tantárgyakat tanító pedagógusok működnek együtt, aminek az összehangolása szintén okozhat szervezési nehézségeket.
Századi tanár és a gyerekek motivációja
Annak ellenére, hogy maga a módszer több ezer éves múltra tekint vissza (hiszen már Szókratész is kérdések mentén igyekezett diákjaival megértetni a "tananyagot"), alkalmazása a hagyományos tudásátadó tanításhoz képest ma is innovációnak tekinthető. A felfedeztető és kutatásalapú tanulás átfogó fogalom, több tanulási módszert foglal magába, amelyeket a következő közös elemek jellemeznek: valós kérdések, problémák vizsgálata, kezdeti, probléma-orientált kérdések mentén magasabb rendű gondolkodási készségek és metakognitív készségek fejlesztése együttműködés a társakkal, önszerveződés, szerepek leosztása, csoportmunkában megoldás keresése összetett problémákra. Aktív tanulási módszer, amelynek első lépése a tanulók kíváncsiságának felkeltése.
Hátterében az ősrégi tapasztalat húzódik meg: a kisgyereket minden érdekli, folyton kérdéseket tesz fel. Az innovatív tanár a kutatásalapú módszerrel képes ezt a "tudni akarást" felébreszteni. A nagyobb önállóságot igénylő kutatás esetében az egyik legnagyobb kihívás a csoport megszerveződése, a vezetők kijelölődése, a csoportdinamika lesz.
tags: #felfedezteto #oktatas #angolul