A globális felmelegedés a Föld globális átlaghőmérsékletének hosszú távú és tartós emelkedését jelöli. A globális felmelegedés mögött - az uralkodó tudományos konszenzus szerint - elsősorban az emberi tevékenység következményei állnak.
A jelenség az éghajlatváltozás egyik - bár talán legfontosabb - részfolyamata, amelyet főként az üvegházhatású gázok, mindenekelőtt a szén-dioxid légköri koncentrációjának növekedése idéz elő. Következményei közé tartozik a hőhullámok és aszályok gyakoribbá válása, a gleccserek és sarkvidéki jégtakarók olvadása, a tengerszint emelkedése, a biológiai sokféleség csökkenése, valamint súlyos társadalmi és gazdasági károk.
A globális felmelegedés fogalma és kialakulása
A globális felmelegedés fogalma a nemrég elhunyt Wallace Smith Broecker nevéhez fűződik. Az amerikai geofizikus egy 1975-ös tanulmányában használta először a kifejezést, előrejelezve, hogy a szén-dioxid koncentrációjának növekedése a légkörben világszerte felmelegedéshez fog vezetni.
A felmelegedés a legsúlyosabb globális környezeti problémák közé tartozik. Az IPCC adatai szerint 1906 és 2005 között a Föld átlaghőmérséklete 0,74 Celsius-fokkal melegedett. A 2006 és 2015 között mért globális átlaghőmérséklet már 0,87 °C-kal haladta meg az 1850-1900 közötti értékeket.
A globális átlaghőmérséklet jelenleg évtizedenként 0,1-0,3 Celsius-fokkal nő. A Föld átlagos hőmérséklete bizonyíthatóan közel 1 Celsius-fokkal nőtt a 19. század vége óta.
| Jelenség vagy időszak | Megfigyelt vagy becsült érték |
|---|---|
| 1906-2005 | 0,74 Celsius-fokos globális melegedés |
| 2006-2015 az 1850-1900-as időszakhoz képest | 0,87 °C-os eltérés |
| Magyarország 1901 óta | 1,15 Celsius-fokos emelkedés |
| Globális melegedési ütem | Évtizedenként 0,1-0,3 Celsius-fok |
Fontos tudni, hogy Magyarországot az átlagosnál jobban érinti a felmelegedés. Az Országos Meteorológiai Szolgálat tanulmánya szerint az országos átlaghőmérséklet 1,15 Celsius-fokkal emelkedett 1901 óta.
A globális felmelegedés eddig legsúlyosabb mértékben az Északi-sarkvidéket sújtotta, itt az átlagosnál kétszer-háromszor nagyobb hőmérséklet-emelkedést figyeltek meg.
A globális felmelegedés és az éghajlatváltozás különbsége
Nagyon sokszor tévesen tesznek egyenlőségjelet a klímaváltozás, magyarosabban éghajlatváltozás, és a globális felmelegedés fogalma közé. Holott a két jelenség összekapcsolódik, de nem fedi teljes mértékben egymást.
A globális felmelegedés a klímaváltozás egyik - bár talán legfontosabb - részfolyamata. A klímaváltozás ma ismert részfolyamatai közé tartozik még többek között az időjárási szélsőségek egyre gyakoribbá válása, az óceánok elsavasodása és a tengerszint emelkedése.
Mindezek többnyire a globális átlaghőmérséklet emelkedésének következményei, de közben vissza is hatnak a globális felmelegedésre, tovább erősítve a folyamatot. A klímaváltozás és a globális felmelegedés tehát két különböző fogalom, ugyanakkor a kiváltó okuk ugyanaz: az üvegházhatású gázok, elsősorban a szén-dioxid koncentrációjának növekedése a légkörben.
A globális felmelegedés bizonyítékai
Ma már biztosan állítható, hogy a globális felmelegedés létezik. A jelenség valódiságát irdatlan mennyiségű, egymástól függetlenül mért tudományos adat támasztja alá.
A Meteorológiai Világszervezet adatai szerint a rendszeres meteorológiai mérések 19. század közepi megjelenése óta a valaha mért 20 legforróbb évből 18 az utóbbi két évtizedben volt. A folyamat ráadásul bizonyosan nem fog megállni ezen a ponton.
A klímaszkeptikusok ezért legtöbbször nem is a globális felmelegedés tényét szokták megkérdőjelezni, sokkal inkább azt, hogy a folyamat valóban az emberi tevékenység következménye lenne. Mások az ember okozta globális felmelegedést is elfogadják, de vitatják, hogy a hatásai összességében negatívak lennének az emberi civilizációra nézve.
A globális felmelegedés természetes és emberi okai
A globális felmelegedés és a klímaváltozás okai között három nagy csoportot lehet megkülönböztetni. Az első az éghajlati rendszer belső ingadozásai.
A földi klíma egy megszámlálhatatlanul sok tényező által befolyásolt, elképesztően bonyolult rendszer, amelyen belül a legapróbb kilengések is nagyobb régiókat befolyásoló változásokat hozhatnak.
A második csoportot a természetes külső tényezők alkotják. Ilyen például a Nap sugárzásának időbeli ingadozása, a napállandó fluktuációja, valamint a vulkánkitörések is.
A harmadik csoportba az úgynevezett antropogén hatások, vagyis az emberi tevékenység következményei tartoznak. Ide tartozik az üvegházhatás erősödése, a földi növényzet szerkezetének megváltozása, például az erdőirtás és az állattenyésztés területigénye miatt, valamint az emberi hőtermelés olyan helyi következményei, mint a városi hősziget-hatás.
Az energiaegyensúly és a sugárzási kényszer
Hogy megértsük, a tudósok miért az emberi tevékenységet teszik meg a globális felmelegedés fő okozójának, először azt kell tisztázni, mi kell az éghajlati rendszer stabilitásához.
A legfontosabb szabály, hogy a Föld és fő energiaforrása, a Nap közötti energiamérlegnek egyensúlyban kell lennie. Ez azt jelenti, hogy az éghajlati rendszernek ugyanannyi energiát kell kibocsátania, mint amennyit kívülről, a Naptól, valamint kisebb részben a Föld saját belső hőjéből kap.
Mivel az egyensúlynak minden körülmények között fenn kell állnia, ha a fenti tényezők és hatások változást indítanak be az éghajlati rendszeren belül, akkor növekszik a sugárzási kényszer. A rendszerbe kívülről érkező, vagy a rendszeren belül termelődő többletenergia ugyanis hősugárzás formájában hagyja el a Földet.
Az IPCC klímamodelleken alapuló összegző jelentései szerint az iparosodás kezdete óta eltelt 250 évben az emberi tevékenység következményei összességében +1,6 Wm-2 sugárzási kényszert okoztak. Összehasonlításképpen: a naptevékenység becsült természetes ingadozása tizenháromszor kevesebb, mindössze +0,12 Wm-2 sugárzási kényszerrel járt.
A globális felmelegedés okai között az emberi hatások a legmeghatározóbbak. Ezek közül is toronymagasan kiemelkedik az üvegházhatású gázok koncentrációjának emelkedése a légkörben.
Az üvegházhatású gázok szerepe
A szén-dioxid-kibocsátás a globális felmelegedés legfontosabb oka. 2018-ban 33,1 milliárd tonna szén-dioxid került a légkörbe.
A Föld légkörében természetes módon is megtalálható üvegházgázok hasonló funkciót töltenek be, mint a melegházak üvegburája. Beengedik a Nap fényét, de kifelé viszont elállják az útját.
A legfontosabb üvegházgázok a szén-dioxid (CO2), a metán (CH4), a dinitrogén-oxid (N2O) és a halogénezett szénhidrogének.
A szén-dioxid üvegházhatása kevésbé erős, mint például a metáné, mégis egymaga 63 százalékban felelős a globális felmelegedésért. Egyszerűen azért, mert irtózatos mennyiségben bocsátja ki az emberiség a fosszilis energiahordozók elégetésével.
| Üvegházhatású gáz | Fontos jellemző |
|---|---|
| Szén-dioxid (CO2) | A globális felmelegedés legfontosabb oka; nagy mennyiségben kerül a légkörbe. |
| Metán (CH4) | A globális felmelegedés becslések szerint 19 százalékáért felelős. |
| Dinitrogén-oxid (N2O) | A legfontosabb üvegházgázok egyike. |
| Halogénezett szénhidrogének | Az üvegházhatást erősítő gázok közé tartoznak. |
A szén-dioxid és a metán légköri koncentrációja
A szén-dioxid légköri koncentrációja az ipari forradalom előtti 280 ppm értékről 2005-re földi átlagban 379 ppm-re nőtt. 2018-ban egy hawaii obszervatórium 410 ppm-es átlagos értéket mért.
Ezek az értékek messze magasabbak, mint az elmúlt 650 ezer évből ismert bármely adat. Hogy milyen lehetett a földi légkör összetétele több százezer évvel ezelőtt, különböző geológiai mintákból lehet tudni.
A becslések szerint a globális felmelegedés 19 százalékáért felelős metán légköri koncentrációja szintén nagyot nőtt, ugyanakkor a növekedési üteme - ellentétben a szén-dioxidéval - csökkent 1990 óta.
A metán már 8-12 év után lebomlik, azonban a szén-dioxid-molekulák akár 200 évet is a légkörben maradnak, mielőtt az óceán vagy a bioszféra képes lenne elnyelni őket.
Ennek két súlyos következménye is van. Az első az, hogy ha most azonnal beszüntetné az emberiség a szén-dioxid-kibocsátását, a légkörben eddig felhalmozódott mennyiség még akkor is sokáig felmelegedést okozna.
A második, hogy nem kell növekednie a jelenlegi szén-dioxid-kibocsátásnak ahhoz, hogy tovább emelkedjen a CO2-koncentráció a légkörben.
Összefoglalva az eddigieket: a tudósok által alkalmazott klímamodellek szerint nem lehet semmilyen természetes belső vagy külső tényezővel magyarázni a Föld átlagos hőmérsékletének drámaian gyors ütemű emelkedését, csak az ember által kibocsátott üvegházhatású gázokkal.
A tudomány mai álláspontja ezért teljesen egyértelmű: a globális felmelegedésért jórészt az ember, pontosabban az emberi tevékenység hatására a légkörbe kerülő hatalmas mennyiségű üvegházhatású gáz, ezek között is elsősorban a szén-dioxid a felelős.
A globális felmelegedés várható következményei
A globális felmelegedés a Föld minden térségét érinti, bár a hatásai régiónként eltérő erősségűek lehetnek. Az előrejelzések szerint számos formában mutatkoznak majd meg a folyamat következményei.
Több következményt - például a nyári hőhullámok egyre hevesebbé és hosszabbá válását, valamint a száraz időszakok elhúzódását - már most is tapasztalhatunk, itt Magyarországon is. Más várható következményekkel - köztük a lakhatatlanná váló területekről érkező klímamenekültek tömegeivel - csak a jövőben fogunk szembesülni.
Az IPCC 2018-as különjelentése szerint az 1,5 Celsius-fokos globális átlaghőmérséklet-emelkedés a jelenlegi kibocsátással számolva már 2040-re bekövetkezik.
A párizsi klímaegyezményben is kívánatos felső határként emlegetett 1,5 °C azért fontos érték, mert a fél fokkal magasabb 2 °C a klímakutatók szerint már olyan pont, úgynevezett visszafordíthatatlansági küszöb, ahonnan nemigen lenne visszaút.
Három tényt érdemes ezzel kapcsolatban leszögezni. Az egyik, hogy a globális felmelegedéssel kapcsolatos kockázatok a 2 °C-os emelkedéshez képest lényegesen alacsonyabbak 1,5 °C esetében.
A második pedig az, hogy sajnos már a 1,5 Celsius-fokos emelkedés sem biztonságos a Föld összes lakója számára. Sőt, sok száz millió ember lakóhelye, megélhetése és egészsége kerülhet közvetlen veszélybe már 1,5 Celsius-fokos emelkedés esetén is.
Ráadásul fontos látni azt is, hogy az 1,5-2 Celsius-fokos globális átlaghőmérséklet-növekedés egyes régiókban sokkal magasabb, akár 10 °C-os átlaghőmérséklet-emelkedést is jelenthet.
Olvadó sarkvidék és emelkedő tengerszint
A globális felmelegedés hatására a sarkvidékeket borító jégtakarók és a gleccserek olvadásnak indulnak, megemelve ezzel a világ óceánjainak és tengereinek vízszintjét.
A vízszint emelkedéséhez hozzájárul az is, hogy a melegedő víz térfogata nő. A két jelenség együttes hatására számos part menti és alacsonyan fekvő terület és település kerülhet víz alá a jövőben.
Már a 20. század folyamán 15 centiméterrel növekedett a tengerek vízszintje, de a tudósok szerint, ha nem sikerül elkerülni a 2 Celsius-fokos átlaghőmérséklet-emelkedést az ipari forradalom előtti értékekhez képest, akkor ennél sokkal rosszabb jöhet: a 21. század végéig akár 110 centiméteres tengerszint-emelkedés sem elképzelhetetlen.
A veszélybe került területeken világszerte 280 millió embernek kellene elhagynia az otthonát. A megemelkedő vízszint teljesen elönthet egy sor óceániai szigetet, köztük például Kiribati teljes területét.
De itt, Európában is rengeteg gondot okozhat a jelenség. Gondoljunk például az egyre gyakrabban víz alá kerülő Velencére, vagy az Északi-tenger emelkedése miatt különösen veszélyeztetett Hollandiára és Kelet-Angliára.
Súlyos következményekre lehet számítani az Indiai-óceán partvidékén, az Egyesült Államok és Latin-Amerika több partszakaszán is.
Szélsőséges időjárási viszonyok
A globális felmelegedés hatására világszerte egyre szélsőségesebbé válhat az időjárás. Sok régióban elhúzódó aszályokra, növekvő szárazságra lehet számítani, és az extrém hőség sem lesz ritkaság.
A globális felmelegedés hatására egyre kiszámíthatatlanabbá válhat az időjárás. Az előrejelzések alapján gyakoribbak lesznek az olyan szélsőséges időjárási jelenségek, mint a heves esőzések és áradások, aszályok, hőhullámok és a szárazság okozta erdőtüzek.
1,5 Celsius-fokos globális átlaghőmérséklet-emelkedéssel számolva az emberiség 14 százaléka - jelenlegi népességgel számolva mintegy 1 milliárd ember - lesz ötévente legalább egyszer extrém hőségnek kitéve.
Az európai és a magyarországi következmények
Közép- és Dél-Európában - Magyarországon is - csökken a csapadék mennyisége, gyakrabban kell majd hőhullámokkal és aszályos időszakokkal szembenézni, a mediterrán térségben tovább nő a szárazság.
Észak-Európában a klímamodellek szerint jelentősen nőni fog a csapadék mennyisége, rendszeressé válhatnak a téli árvizek is.
Azonban a fejlettebb régiókhoz képest még kiszolgáltatottabb helyzetben van sok fejlődő ország, ahol az emberek megélhetése még ma is nagy mértékben függ az időjárástól és a természeti környezettől.
Társadalmi és gazdasági következmények
A globális felmelegedés által okozott szélsőséges időjárás, árvizek és extrém hőhullámok gazdaságra és társadalomra gyakorolt hatásai előre szinte felmérhetetlenek.
Az biztosnak látszik, hogy tetemes károkra lehet számítani az időjárásnak jobban kitett gazdasági ágazatokban, mint amilyen a mezőgazdaság, az energiaszektor, a turizmus és az erdőgazdálkodás.
Mindeközben a világnak meg kell barátkoznia a klímaváltozás által kikényszerített tömeges menekülthullámokkal is.
A Világbank 2018-as jelentése szerint a globális felmelegedés hatására Afrika szubszaharai régiója, Latin-Amerika és Dél-Ázsia bizonyos részei 2050-re teljesen lakatlanná válhatnak. Mindez több mint 140 millió klímamenekülttel járhat.
A globális felmelegedés hatása az állat- és növényvilágra
A globális felmelegedés annyira gyors folyamat, hogy rengeteg állat- és növényfaj nem tud időben alkalmazkodni a változó életkörülményekhez.
1,5 Celsius-fokos emelkedéssel számolva a becslések szerint a gerincesek 4, a növények 8, és a rovarok 6 százaléka veszíti el természetes élőhelyének legalább felét.
A tengeri halállomány 1,5 millió tonnával csökkenhet. 2 °C-os globális átlaghőmérséklet-emelkedés esetén kétszer-háromszor súlyosabb becsléseket hoznak a tudósok, akár a ma ismert fajok 30 százalékának kihalását is előrevetítve.
Eltűnő korallzátonyok
A korallzátonyok már 1,5 Celsius-fokos globális átlaghőmérséklet-emelkedés esetén is teljes egészében eltűnhetnek a Földről.
A jelenlegi kibocsátási tendenciával ezt 2040-re érjük el. Amennyiben nem csökken drasztikusan a jelenlegi szén-dioxid-kibocsátás mértéke, egy emberöltőn belül, már 2040-re teljesen elpusztulhatnak a korallzátonyok.
A korallzátonyok egyébként már most nagyon kényes helyzetben vannak: egy tanulmány szerint 2015 és 2018 között az Ausztrália partjainál fekvő Nagy-korallzátony mintegy harmada „főtt meg” a szokatlanul magas hőmérsékletű tengervízben.
A globális felmelegedés kapcsolata más globális problémákkal
A globális problémák bolygónkat és az emberiséget fenyegető gondok összessége. Ezek közül több szorosan összefügg a globális felmelegedéssel és az éghajlatváltozással.
Túlnépesedés és élelmiszerválság
A népesség növekedésének üteme a XX. században gyorsult fel. A legnagyobb problémát a déli félteke elmaradott országai jelentik.
A népesség növekedését az oktatás, az egészségügy és a munkahelyek száma nem tudta követni, ezért elképesztő ott a nyomor. A túlnépesedés legsúlyosabb következménye az élelmiszerválság.
Összességében lenne elegendő táplálék, de nem egyenlő az eloszlása. A fejlett országokban túltermelés van, az elmaradottabbakban éhínség.
Elsivatagosodás
Az elsivatagosodás nem csak a csapadék hiányának következménye. A túlzott legeltetés és az erdőirtás következtében a növényzet elpusztul, a talaj kiszárad, a termőréteget elfújja a szél, a terület elsivatagosodik.
Élelem- és vízhiány miatt emberek milliói halnak meg.
Anyag- és energiaválság
Az előrejelzések szerint a kőolaj és a földgáz 40-50 évig, a szén 200-400 évig még elegendő. Anyag- és energiatakarékos eljárásokat kell kifejleszteni.
A hulladékot újra kell hasznosítani, megújuló energiaforrásokat kell alkalmazni, például szél-, víz-, nap- és geotermikus energiát.
Civilizációs ártalmak
A rohanó élettempó, a zaj, a szennyezett levegő és a stressz aláássák az emberek egészségét. Gyomorfekély, szív- és érrendszeri betegségek, valamint az idegrendszer működési zavarai jöhetnek létre.
Egyre gyakoribbá válnak a rosszindulatú daganatok.
Ózonréteg-elvékonyodás
Az ózonréteg elvékonyodása a levegőszennyezés következménye. A freongáz nagyban felelős ezért a problémáért.
Már betiltották a használatát, de az ózonréteg regenerálódása nagyon sok időbe kerül. Következménye pedig az, hogy megnőtt a bőrrák veszélye.
Savasodás
A levegőbe kerülő kén-dioxid és nitrogén-oxidok felelősek a savas esőkért. Ezek a gázok ugyanis a levegő páratartalmával egyesülve savakat hoznak létre.
A savas esők következtében elsavanyodnak a talajok és a tavak, valamint tönkremennek a növények és az épületek.
Hulladékgazdálkodás
El kell terjeszteni a szelektív hulladékgyűjtést és a hulladékok újrahasznosítását.
Tengerek és édesvizek szennyezése
A tengerek szennyezése származhat a szárazföldről, a légkörből és a tengeren közlekedő hajókból. Bizonyos fajok száma lecsökken a szennyezés, valamint az esztelen halászat és vadászat miatt.
Az ivóvizet óvni kell, hiszen csak kevés áll rendelkezésünkre.
Az emberiség feladatai
A környezeti katasztrófák csak úgy előzhetők meg, ha a világ népei összefognak és egyesült erővel gátat vetnek az emberiséget fenyegető veszélyeknek.
Az anyag- és energiatakarékos eljárások, a megújuló energiaforrások alkalmazása, a hulladékok újrahasznosítása és az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése egyaránt fontos része a globális problémák kezelésének.
tags: #globalis #felmelegedes #tetel #angol