Hogyan tanítsunk angolul gyerekeknek otthon és az iskolában?

A gyerekek úgy sajátítják el az angolt, ahogyan szinte minden más fontos készséget: használat közben, nem pusztán tanulással. Rendszeresen hallaniuk, beszélniük, olvasniuk és élvezniük kell a nyelvet, ahelyett hogy munkalapokon nyelvtani szabályokat memorizálnának.

A hatékony tanulás alapja a rövid, mindennapos nyelvi rutin, a játék, az éneklés, a közös történetolvasás, a valódi beszélgetés és az új szavak értelmes helyzetekben való használata. A módszert érdemes a gyermek életkorához, érdeklődéséhez, személyiségéhez és tanulási stílusához igazítani.

Mit jelent az angol mint második nyelv a gyermek számára?

Az angol mint második nyelv azt jelenti, hogy a gyermek úgy tanul angolul, hogy otthon már egy másik nyelvet használ. A gyermeket angol nyelvtanulónak vagy kétnyelvű nyelvtanulónak is nevezhetik, de ezek ugyanarra az alaphelyzetre utalnak.

Fontos megérteni, hogy a nyelvtanulás nem egyszerűen szavak memorizálását jelenti. A gyermeknek valódi lehetőségekre van szüksége ahhoz, hogy megértse a nyelvet, kipróbálja, hibázzon, meghallgassa, hogyan használják mások, és fokozatosan kommunikációra használja az angolt.

Gyakori, hogy a gyermek sokkal több angolt megért, mint amennyit hangosan ki tud mondani. Ez teljesen természetes, mert a megértés szinte mindig megelőzi a magabiztos beszédet.

Az otthon használt nyelv fontos, ezért nem kell háttérbe szorítani. A gyermek meglévő nyelve és az azon keresztül megszerzett tudása alapot jelent, amelyre az angol tanulása épülhet.

Az angol nyelvtudás fő részei

Ezek a készségek szorosan kapcsolódnak egymáshoz. A gyermek egy beszélgetésben megtanulhatja a hungry szót, később felismerheti egy történetben, uzsonna közben használhatja, majd egy mondat leírásakor le is betűzheti.

A tanítás fokozatos felépítése

1. Mérjük fel, mire képes már a gyermek

Mielőtt tevékenységeket választunk, érdemes megfigyelni, hogy a gyermek mit tud már angolul. Megérti az egyszerű utasításokat? Meg tud nevezni ismerős tárgyakat? Megválaszol alapvető kérdéseket? El tud olvasni egyszerű szavakat, rövid mondatokat, vagy követni tud egy rövid történetet?

Ne feltételezzük, hogy minden készsége azonos szinten van. Előfordulhat, hogy a gyermek viszonylag jól olvas, de beszéd közben zavarba jön, és ez önmagában teljesen természetes.

A tevékenységeket érdemes a Közös Európai Referenciakeret szintjeihez igazítani. Ha nem tudjuk pontosan, milyen szinten áll a gyermek, célszerű a pre-A1 szintű feladatokkal kezdeni, majd szükség esetén továbblépni A1 és A2 szintre.

Az ilyen tevékenységek a Cambridge English: Young Learners vizsgákon vizsgált készségek közül legalább egyet gyakoroltatnak: az olvasást és írást, a hallásértést vagy a beszédet. A feladatok olyan szavakat is tartalmaznak, amelyek az ezekhez a vizsgákhoz használt szólistákból származnak.

2. Induljunk ki már ismert témákból

Kezdjünk olyan témákkal, amelyeket a gyermek az első nyelvén már ismer: család, barátok, iskola, étel, állatok, játékok, ruhák, színek, számok, időjárás, hobbik, sportok és mindennapi rutinok.

Ha a gyermek már érti, mi az a kutya, akkor nem egyszerre kell megtanulnia a fogalmat és az angol dog szót. Ez eggyel kevesebb feladatot jelent számára.

3. Tanítsunk nyelvi környezetben, ne elszigetelt listákból

Az új szavakat olyan kifejezésekbe helyezzük, amelyeket a gyermek valóban használni tud. A hungry szó önmagában csak egy szó, de az „I am hungry” mondatban olyan szerkezet része, amelyet később újra alkalmazhat.

Építsünk rövid párbeszédet is: „Are you hungry?” / „Yes, I am hungry.” Így a gyermek egyszerre tanulja meg a szót és az ahhoz kapcsolódó mondatszerkezetet.

A szavak mondatban való hallása hasznosabb, mint az önálló szavak ismétlése, mert a mondat támpontokat ad a jelentéshez és a nyelvtani szerephez.

Például a freezer szó önmagában nem feltétlenül mutatja meg, hogy a fagyasztó egészére, az ajtajára vagy a benne lévő ételre vonatkozik. A „Let’s put the meat in the freezer. This will make the meat really cold so it will stay fresh.” mondat már világosabb jelentést és nyelvtani környezetet ad.

4. Biztosítsunk rendszeres hallgatási lehetőséget

A gyermekeknek sok rendszeres angol nyelvi tapasztalatra van szükségük történeteken, dalokon, beszélgetéseken, egyszerű utasításokon, hangoskönyveken, életkoruknak megfelelő videókon és közös tevékenységeken keresztül.

Az angol foglalkozások legyenek rövidek, gyakoriak és ismétlődőek. A British Council ajánlásai is ezt az irányt követik: a rövid, rendszeres alkalmak, amelyek történetekre, játékokra, mindennapi helyzetekre és dalokra épülnek, jól támogatják a nyelvi fejlődést.

5. Engedjük beszélni a gyermeket

Adjunk valódi okot az angol használatára: kérdezzük meg, mit evett, melyik a kedvenc állata, mit rajzol, hová tűnt a kék labda, vagy mi történt a történetben.

Ha a gyermek azt mondja: „He go school yesterday”, ne alakítsuk át azonnal a helyzetet nyelvtanórává. Válaszoljunk természetesen: „Yes, he went to school yesterday.” Így meghallja a helyes formát anélkül, hogy kellemetlen javításnak élné meg.

A beszéd folyamatosságát és a próbálkozás bátorságát kezdetben fontosabb előtérbe helyezni, mint minden nyelvtani hibát azonnal kijavítani.

6. Fokozatosan vezessük be az olvasást

Olyan szövegeket válasszunk, amelyek kissé megnyújtják a gyermek tudását, de nem okoznak számára túlterhelést. Jó kiindulópontot jelentenek a képeskönyvek, nagyon rövid történetek, ismétlődő szövegek, egyszerű versek és rövid párbeszédek.

Később áttérhetünk hosszabb történetekre, gazdagabb szókinccsel, gyermekmagazinokra, életrajzokra és életkorhoz illő cikkekre.

7. Kapcsoljuk össze az olvasást és az írást

Amikor a gyermek már követni tudja az egyszerű mondatokat, ösztönözzük saját mondatok írására. Ha például ezt olvasta: „Tom has a little dog”, írhat két mondatot a saját háziállatáról: „My dog is brown. I love my dog.”

A rövid, személyes mondatok valódi írásgyakorlást jelentenek. Az írás kezdődhet betűk átrajzolásával, rajzok feliratozásával, egyszerű mondatkezdések kiegészítésével és egyetlen napi mondat leírásával.

8. Térjünk vissza a szavakhoz többször

Egy gyermek nem tanul meg végleg egy szót egyetlen találkozás után. Ugyanazt a szót többféle tevékenységen keresztül kell újra elővenni.

Például hétfőn tanítsuk meg az apple szót, kedden rajzoljunk almát, szerdán keressük meg egy képen, csütörtökön mondjuk ki az „I like apples” mondatot, pénteken pedig olvassunk egy mondatot, amelyben szerepel.

Ugyanannak a szónak öt különböző helyzetben való hallása többet segít, mint ha ötször ugyanazt az elszigetelt szólistát ismételnénk.

Életkor szerinti módszerek

1-3 éves gyermekek: hangok, dalok és játék

Ebben az életkorban a gyermekek még elsősorban a nyelv hangzását tanulják, mielőtt aktívan használni kezdenék. A legfontosabb az angol nyelvvel való rendszeres találkozás, az ismétlés és az örömteli interakció.

Énekeljünk ismert gyermekdalokat, például a Twinkle Twinkle Little Star vagy az Old MacDonald című dalokat. A kisgyermek akkor is utánozhat hangokat és ritmusokat, ha még nem tudja az összes szót.

Használjunk nagy, színes képeket és kevés szöveget tartalmazó lapozókat. Mutassunk rá a képekre, és mondjuk ki az objektumok nevét: „Look! That’s a cat. Can you say cat?”

Beszéljünk a mindennapi tevékenységekről: „Mama is cutting apples” vagy „We are putting on shoes.” Ez a passzív hallgatás fokozatosan bővíti a szókincset.

Ne aggódjunk a hibák miatt, és ne szakítsuk félbe a gügyögést vagy az első szavakat. A cél a hallásértés és a korai szókapcsolatok kialakítása játékon és interakción keresztül.

4-5 éves gyermekek: játékos szókincs és egyszerű mondatok

Óvodáskorban a gyermekek egyre kíváncsibbak, és meglepően gyorsan képesek megjegyezni szavakat és mintákat. Ebben az időszakban bevezethetjük a strukturáltabb játékokat és az egyszerű mondatformálást.

Használjunk képkártyákat, képrejtvényeket és interaktív játékokat a mindennapi szókincs fejlesztésére, például gyümölcsök, állatok, színek és érzelmek témájában.

Mutassunk képsorozatokat, majd kérjük meg a gyermeket, hogy mondja el, mi történik. Már az olyan egymondatos válaszok is jó kezdetet jelentenek, mint a „The dog is running.”

Játsszunk szerepjátékokat angolul: rendezzünk játékboltot, főzzünk képzeletbeli ételt, vagy játsszuk el, hogy állatok vagyunk. Használjunk olyan mondatokat, mint a „Can I have a banana, please?”

Az egyszerű kérdések könnyebben megválaszolhatók. A „Do you like this car?” kérdés megfelelőbb kiindulópont lehet, mint a „What is your favorite toy?”

Dicsérjünk meg minden próbálkozást, beleértve a részleges mondatokat és az új szavakat is: „Wow, you said blue balloon! That’s amazing!”

6-8 éves gyermekek: a folyékony beszéd alapjai

Ebben az életkorban a gyermekek elkezdik összekapcsolni azt, amit hallanak, mondanak, olvasnak és írnak. Ez megfelelő időszak a fonetika, az alapvető nyelvtan és a mindennapi beszélgetések összekapcsolására.

Tanítsuk a betűk és hangok kapcsolatát fonetikai dalokkal, alkalmazásokkal és hangokra épülő játékokkal. A „C-A-T says cat” típusú gyakorlatok fontos építőelemeket adnak.

Kezdjünk könnyű mesekönyvekkel, és engedjük, hogy a gyermek hangosan olvasson. Ezt kapcsoljuk össze rövid mondatok írásával a napról, rajzokról vagy kedvenc dolgairól: „Today I ate mango.”

Ha a gyermek csak annyit mond, hogy „Milk”, válaszoljunk teljes mondattal: „I want milk, please.” Így fokozatosan megtanulja utánozni a teljes mondatszerkezetet.

Használjunk szókereső játékokat, találós kérdéseket és kategóriafeladatokat, például: „Name 5 animals” vagy „Things that are yellow.”

Címkézzük fel a tárgyakat a lakásban, vagy jelöljünk ki egy rövid, angolul zajló időszakot a napban. Minél természetesebben jelenik meg az angol a gyermek életében, annál könnyebben sajátítja el.

9-12 éves gyermekek: nyelvtan, írás és nyilvános beszéd

Ebben az életkorban a gyermekek egyre önállóbban használják az angolt tanulási és társas helyzetekben. A hangsúly a folyékonyabb, pontosabb és kifejezőbb nyelvhasználatra kerül.

A nyelvtant ne kizárólag szabályok bemagolásával tanítsuk, hanem írásban, olvasásban és valódi beszélgetésekben. Történetíráskor gyakorolhatjuk az igeidőket, a szinonimákat és az olyan kapcsolószavakat, mint a however és a meanwhile.

Ösztönözzük naplóbejegyzések, fogalmazások, kritikák és levelek írását. Használhatunk ilyen témákat: „If I were invisible for a day…” vagy „The best holiday I ever had…”

Segítsünk a gyermeknek világos bekezdéseket alkotni, amelyeknek van eleje, közepe és vége.

Vezessük be a képeskönyveknél összetettebb olvasmányokat, például fejezetes könyveket, életrajzokat, gyermekmagazinokat és életkorhoz illő cikkeket. Kérjük meg a gyermeket, hogy foglalja össze, amit olvasott, vagy írjon rövid értékelést.

Gyakoroltassuk a nyilvános beszédet biztonságos, alacsony nyomású helyzetekben. A gyermek magyarázza el, hogyan készül a kedvenc szendvicse, mutassa be a kedvenc rajzfilmjét, vagy tartson egyperces beszédet arról, hogy miért legyen ő az osztályfelelős.

Engedjük, hogy véleményt alkosson, egyetértsen vagy tisztelettel vitatkozzon. A „Do you think video games are good or bad?” kérdés arra ösztönzi, hogy angolul gondolkodjon, ne csak lefordítsa a gondolatait.

Ebben az életkorban a gyermekek könnyen zavarba jöhetnek, ezért ne szakítsuk félbe őket minden mondat közben. Mondhatjuk inkább: „Let’s try that sentence again together”, vagy jegyezzük fel a gyakori hibákat, és később beszéljük át őket.

A tanulási stílus figyelembevétele

• Vizuális tanulók: használjunk képeket, könyveket és képkártyákat.
• Auditív tanulók: építsünk dalokra, mondókákra és beszélgetésekre.
• Kin esztetikus tanulók: alkalmazzunk mozgásos játékokat, szerepjátékokat és kézzel végezhető feladatokat.

Az életkor mellett a gyermek temperamentumát, személyiségét, érdeklődését és aktuális élethelyzetét is figyelembe kell venni. Egyes gyermekek érzékenyebbek, mások pedig olyan családi helyzetek miatt viselkednek nehezebben, amelyek feszültséget okoznak.

A válás, a családban bekövetkező haláleset vagy az új otthonba költözés stresszt jelenthet, és hatással lehet a gyermek viselkedésére. A nyelvtanulás során is fontos megérteni azokat az életkörülményeket, amelyek befolyásolhatják a gyermek figyelmét, motivációját és reakcióit.

Angol a mindennapi helyzetekben

Az angol tanulásnak nem kizárólag egy íróasztal mellett kell történnie. A nap hétköznapi pillanatai természetes lehetőséget teremtenek új szavak bevezetésére és az egyszerű mondatszerkezetek gyakorlására.

Reggeli rutin

Kérdezzük meg: „What do we need today?” A gyermek válaszolhat például így: „Toothbrush, soap, towel.” Ezután folytathatjuk a kérdezést: „What do we do with a toothbrush?”

Öltözködés és mosás

Beszéljünk a ruhákról öltözködéskor vagy a mosás szétválogatásakor: „Let’s put on your blue socks” vagy „It’s Dad’s T-shirt.”

Rendrakás

Használjuk a játékokat és a bútorokat a szókincs gyakorlására: „Let’s put your teddy bear on the bed!” vagy „Where is the blue car?”

Főzés és bevásárlás

Főzéskor tanítsunk étellel kapcsolatos szavakat. A boltban adjunk a gyermeknek feladatot, hogy megtaláljon bizonyos dolgokat, akár képek, akár szavak alapján.

Vásárlás közben játszhatunk „I Spy” játékot: „I spy something green and crunchy.” A gyermek megnevezheti a brokkolit vagy a salátát, megszámolhatja a gyümölcsöket, leírhatja a színeket, vagy összehasonlíthatja a méreteket.

Játszótér

Használjunk igéket valós helyzetekben: „Let’s slide down” vagy „Can you jump over the rope?” Nevezzük meg a gyermek cselekvéseit: „I am climbing” és „You are swinging.”

A nap eseményei

Egy tevékenység után kérdezzük meg: „What did we do today?” A gyermek egyszerű mondatokkal elmondhatja az események sorrendjét.

Ez nemcsak a szókincset fejleszti, hanem az összefüggő gondolatok és teljes mondatok kialakításában is segít. Tegyünk fel nyitott kérdéseket angolul, és türelmesen hallgassuk végig a gyermeket.

Ne javítsunk minden apró hibát. Arra figyeljünk, mit szeretne kifejezni. Ha a gyermek biztonságban érzi magát, hogy kísérletezzen a nyelvvel, az önbizalma gyorsabban és természetesebben fejlődik.

Szókincsfejlesztés, amely tartósan megmarad

A szókincs minden más nyelvi készség alapja, de a gyermeknek nem kell egyszerre rengeteg szót megtanulnia. Először a gyakran használható szavakat tanítsuk meg, majd alkalmazzuk a „Lásd, halld, mondd, használd” módszert.

1. Mutassunk képet vagy valódi tárgyat.
2. Mondjuk ki világosan a szót.
3. Engedjük, hogy a gyermek megismételje.
4. Használjuk a szót mondatban vagy tevékenység közben.

A jump szó tanítása például történhet úgy, hogy megmutatjuk az ugrást, kimondjuk a szót, megkérjük a gyermeket az ismétlésre, majd arra, hogy ő is ugorjon. Ezután mondatba helyezzük: „I can jump.”

Tanítsunk szócsaládokat is, ne csak elszigetelt szavakat. A play összekapcsolható a player, playful és playing szavakkal, a happy pedig az unhappy és happily szavakkal.

Csoportosítsuk a szavakat kategóriákba: állatok, ételek, iskola és időjárás. Az állatokhoz tartozhat a dog, cat, rabbit és horse, az ételekhez a rice, bread, apple és banana, az iskolához a book, pencil, desk és teacher, az időjáráshoz pedig a sunny, rainy, windy és cloudy.

A kategóriák rendszert adnak az új szavaknak, így könnyebbé válik a megjegyzésük és későbbi előhívásuk.

Történetekkel az angol fejlesztéséért

A történetek azért hatékonyak, mert a szókincset és a nyelvtant olyan tartalomba ágyazzák, amelyre a gyermek valóban figyelni szeretne.

A gyermek talán nem jegyzi meg a múlt idő magyarázatát, de emlékezhet erre a mondatra: „The boy opened the door.” A mondat közben ugyanazt a nyelvtani szerkezetet tanulja meg, de a tanulás nem tűnik külön nyelvtanórának.

A történetek ismétlődő mintákat, érzelmeket, érdekes szereplőket és kiszámítható mondatokat tartalmaznak, amelyek megkönnyítik a nyelv elsajátítását.

Ugyanaz a történet háromféleképpen

Első alkalommal a megértés legyen a cél. Olvassuk végig a történetet anélkül, hogy minden szónál megállnánk magyarázni.

Másodszor emeljünk ki néhány hasznos szót vagy kifejezést. Harmadik alkalommal a gyermek már gyakran ismeri a történetet annyira, hogy bekapcsolódjon.

Álljunk meg egy mondat közepén, és engedjük, hogy befejezze: „The little rabbit ran into the…” A gyermek válasza gyakran ez lesz: „Forest!”

A történet után kérdezzük meg: Ki szerepelt benne? Hová mentek? Mi történt? Melyik szereplő tetszett a legjobban? Mit tett volna a gyermek az adott helyzetben?

Olvasás előtt néhány új szót is bemutathatunk. Olvasás közben mutassunk rá a szavakra, és bátorítsuk a gyermeket, hogy kapcsolódjon be az ismert mondatokba.

Dalok és mondókák

A dalok és mondókák ugyanazokat a hangokat, szavakat és mondatszerkezeteket ismétlik, de a zene miatt az ismétlés nem tűnik unalmasnak.

Különösen hasznosak a mozgással kísért dalok, mert a kisgyermekek tapsolással, mutatással és mozdulatokkal akkor is bekapcsolódhatnak, ha még nem értik minden szöveg jelentését.

Használhatunk mozgásos dalokat, mondókákat, ábécédalokat, számolós dalokat, rímelő játékokat, valamint állatokról, testrészekről és napi rutinokról szóló dalokat.

A „head, shoulders, knees, and toes” típusú dalok a testrészek szókincsét mozgással és jelentéssel kapcsolják össze, ezért a szavak könnyebben rögzülnek.

Játékok, amelyekből kommunikáció lesz

A játékokban az angol nem maga a cél, hanem az eszköz. A gyermek nem feltétlenül úgy érzi, hogy angolt gyakorol, hanem azért használja a nyelvet, hogy megoldja a feladatot vagy megnyerje a játékot.

Simon Says

A játék alkalmas testrészek, cselekvések, elöljárószavak és utasítások gyakorlására: „Simon says touch your nose.” „Simon says stand up.” „Simon says put your hands on your head.”

What’s Missing?

Tegyünk öt tárgyat az asztalra, és nevezzük meg őket együtt. A gyermek csukja be a szemét, miközben kiveszünk egy tárgyat, majd megkérdezzük: „What’s missing?” A válasz lehet: „The pencil is missing.”

Twenty Questions

Gondoljunk egy állatra, tárgyra vagy személyre, és engedjük, hogy a gyermek igen-nem kérdésekkel találja ki: „Is it big?” „Can it fly?” „Does it live in water?”

Ez a játék a szókincs mellett a kérdésalkotást is gyakoroltatja.

Picture Detective

Mutassunk egy képet, és adjunk keresési feladatokat: „Can you find something red?” „Where is the dog?” „What is the boy holding?”

Story Sequencing

Adjunk a gyermeknek három vagy négy, összekevert képet egy történetből. Rendezze őket sorrendbe, majd mondja el, mi történt.

Ez a feladat egyszerre fejleszti a szókincset, a beszédet, a szövegértést és a logikus gondolkodást.

Képkártyás játékok

A képkártyák alkalmasak a szókincs tanítására és ismétlésére. Játszhatunk Memoryt, Kim’s game-et, Snapet vagy Happy Families-t.

A kártyákat azonban érdemes játékos, értelmes beszélgetésekbe beépíteni, mert a gyermekek a szavakat legjobban valódi tevékenységek és interakciók közben jegyzik meg.

Angol tanítása otthon tanári végzettség nélkül

A szülőknek nincs szükségük tanári diplomára, és az sem feltétel, hogy tökéletesen beszéljenek angolul. A legfontosabb a lelkesedés, a következetesség, a kreativitás és a bátorítás.

Ha a szülő nem beszél magabiztosan angolul, akkor érdemes azon a nyelven kommunikálnia a gyermekkel, amelyen teljesen természetesen és kényelmesen tud reagálni. Így gazdagabb és érzékenyebb interakciót tud biztosítani.

Ne aggódjunk, ha a gyermek nem kezd el azonnal angolul beszélni. Időre van szüksége ahhoz, hogy befogadja a nyelvet, és saját tempójában kezdje használni.

Rövid, rendszeres foglalkozások

Az egészen fiatal gyermekeknél tizenöt perc is elegendő lehet. Ahogy nő a gyermek figyelmi ideje, fokozatosan hosszabbíthatjuk a foglalkozásokat.

A rövid, gyakori alkalmak hatékonyabbak, mint az alkalmankénti, hosszú órák. Egy tizenöt perces, örömteli angol tevékenység többet érhet, mint egy ritka, egyórás foglalkozás, amely kötelességnek érződik.

A tevékenységek legyenek rövidek és változatosak. Próbáljunk bizonyos feladatokat mindig ugyanabban az időben végezni, például iskola után angol játékot játszani, vagy lefekvés előtt angol mesét olvasni.

Ha van rá lehetőség, alakítsunk ki egy angolsarkot könyvekkel, játékokkal, filmekkel és a gyermek saját alkotásaival.

Példa egy rövid otthoni rutinra

1. Öt perc szókincsjáték.
2. Öt perc mese vagy mondóka.
3. Öt perc beszélgetés.
4. Öt perc rajzolás vagy írás.

Ez a felosztás nem kötelező, és nyugodtan módosítható a gyermek figyelme, érdeklődése és hangulata alapján.

Angol a játékban

Babákkal, autókkal és társasjátékokkal való játék közben váltsunk angolra. A gyermek akár „tanár” is lehet: kérjük meg, hogy tanítson nekünk angol szavakat, vagy mondjon el egy történetet angolul.

Napi angolnapló

Kérjük meg a gyermeket, hogy rajzoljon vagy írjon minden nap egy mondatot angolul. Ez lehet ilyen egyszerű: „I ate rice today.”

Rajzfilmek és beszélgetés

Nézzünk angol nyelvű rajzfilmeket, például a Peppa Pig vagy a Word Party epizódjait, majd beszéljük meg őket.

Megállíthatjuk a videót, és megkérdezhetjük: „What did he say?” vagy „Why did she laugh?” Így a gyermek nemcsak hallja az angolt, hanem figyel az értelmére is.

Érzelmileg biztonságos kommunikáció a gyermekkel

A gyermekekhez intézett szavak hosszú távú hatással lehetnek az önértékelésükre. Sok ember még felnőttként is emlékszik valamire, amit évekkel korábban mondott neki egy szülő, nagyszülő, testvér vagy tanár.

Senki sem tökéletes szülő, és előfordulhat, hogy valaki olyat mond, amit később megbán. A beszélgetésekben azonban törekedhetünk arra, hogy szavaink őszinték, szeretetteljesek és tiszteletteljesek legyenek.

Válasszunk kedves szavakat

A szavainkkal magyarázzuk el, mit érzünk vagy gondolunk, ne pedig olyan kifejezéseket használjunk, amelyek vereségérzést keltenek a gyermekben.

Ne nevezzük sértő néven a gyermeket, és ne használjunk olyan mondatokat, amelyek veszélyeztetik az önértékelését.

Legyünk őszinték, de a saját érzéseinkről beszéljünk

Rendben van, ha elmondjuk a gyermeknek, hogy szomorúak vagyunk egy helyzet miatt, vagy csalódottnak érezzük magunkat. Fontos azonban, hogy a hangsúly azon legyen, mit érzünk mi, ne azon, hogy a gyermek milyen címkét kap.

Figyeljünk az időzítésre és a környezetre

Ha nincs biztonsági probléma, szánjunk néhány percet arra, hogy átgondoljuk, mit szeretnénk mondani. Keressünk csendes, privát helyet kevés zavaró tényezővel, ahol a gyermek ránk tud nézni, és mások figyelme nem irányul rá.

A megszégyenítés rendkívül káros lehet, és hosszan tartó hatással járhat. A beszélgetés a szülőről és a gyermekről szól, nem pedig a közelben lévő többi emberről.

Ügyeljünk a hangszínre, a hangerőre és a testbeszédre

Ha azonnal beszélni kell a gyermekkel, először ereszkedjünk le a magasságára, nézzünk a szemébe, és beszéljünk nyugodt hangon.

A mutatóujj felemelése, a gyermek fölé hajolás, a túl hangos beszéd vagy a durva hangszín nem tanítja meg a gyermeket arra, hogyan viselkedjen megfelelően.

Hagyjuk érezni és beszélni

Gyakran túl gyorsan szeretnénk megfeddni a gyermeket, majd hallani tőle a „bocsánat” szót, hogy továbbmehessünk. Bár a bocsánatkérés fontos, a gyermeknek időt kell adnunk a helyzet feldolgozására és az őszinte bocsánatkérés megtanulására.

Mutassunk példát azzal, hogy mi magunk is elmondjuk, mit érzünk. Amikor a gyermek fejlődési szintje ezt lehetővé teszi, adjunk neki lehetőséget arra, hogy empátiát gyakoroljon.

Beszéljünk és cselekedjünk szeretettel

A felnőttek könnyen belekerülnek saját érzelmeikbe, és elfelejtik, hogy a negatív viselkedés kijavítása mellett a gyermek biztonságérzetét is meg kell őrizni.

Mindig emlékeztessük a gyermeket arra, hogy szeretjük, és ezt szavakkal, valamint öleléssel vagy puszival is fejezzük ki.

Ha szeretettel kommunikálunk és mutatunk példát, a gyermek biztonságban érzi magát, és magabiztosabban fejlődik. A gyermek első tanárai vagyunk, ezért fontos, hogy olyan viselkedést modellezzünk, amelyet ő is tovább tud vinni a másokkal való kapcsolataiba.

Angol tanítása az iskolai csoportban

A tanárok akkor segíthetik jobban az angol megértését, ha a világos nyelvet vizuális, fizikai és társas támogatással kapcsolják össze.

A képek, valódi tárgyak, gesztusok, diagramok, bemutatók és arckifejezések mind segíthetik az új szavak rögzülését. A szókincset többféle módon érdemes bemutatni, nem csupán szóbeli magyarázattal.

Rövid és világos utasítások

Az utasítások akkor érthetőbbek, ha rövidek. A hosszú mondat, például „Before beginning the activity, organize yourselves into small groups and discuss the instructions”, helyett mondhatjuk ezt: „Make groups of three. Read the instructions. Talk to your group. Start.”

Négy rövid mondat ugyanazt a feladatot írja le, de kisebb eséllyel veszíti el a tanuló a lényeget.

Mondatkeretek

A mondatkeretek kapaszkodót adnak a beszédhez:

• „I like ___ because ___.”
• „My favorite animal is ___.”
• „I think ___ because ___.”
• „First, ___. Then, ___.”
• „Yesterday, I ___.”

Ahogy nő a gyermek önbizalma, természetesen kezd túllépni a mondatkereteken. Ezt az átmenetet nem kell erőltetni.

A Cambridge English: Young Learners készségeinek gyakorlása

Az angol nyelvi tevékenységek akkor a leghasznosabbak, ha több készséget kapcsolnak össze. Egy történet például egyszerre fejlesztheti a hallásértést, az olvasást, a szókincset, a beszédet és az írást.

A játékok és dalok különösen jól támogatják a hallásértést és a kiejtést, a képek leírása a beszédet, a rövid mesék az olvasást és szövegértést, a napló vagy a rajzok feliratozása pedig az írást.

A tevékenységeket fokozatosan nehezíthetjük. Ha a gyermek már könnyedén megérti az egyszerű utasításokat, megnevez tárgyakat és válaszol rövid kérdésekre, áttérhetünk hosszabb mondatokra, rövid történetekre és egyszerű írásfeladatokra.

A legfontosabb, hogy az angol ne elszigetelt tantárgyként jelenjen meg, hanem kommunikációs eszközként, amelyet a gyermek valódi célokra használhat: kérhet valamit, elmondhat egy történetet, kifejezheti az érzéseit, megoszthatja a véleményét és kapcsolatot teremthet másokkal.

tags: #gyerekekkel #foglalkozni #angolul