Az „indikátor” angol megfelelője leggyakrabban az indicator, de a pontos fordítás a szövegkörnyezettől függően változhat. Műszaki vagy általános értelemben használható az indicator, egyes kijelzők esetében a screen, míg például a repülési sebesség kijelzője az airspeed indicator.
Az angol nyelv tanulásában az indikátorok olyan támpontok is lehetnek, amelyek segítenek felismerni a nyelvtani szerkezeteket, az igeidőket, a mondat célját, a beszédhelyzetet és a megfelelő nyelvi regisztert. A folyékony kommunikációhoz azonban nem elegendő a szabályok felismerése: a nyelvi elemeket érthető kontextusban el is kell sajátítani.
Az „indikátor” angol megfelelői
Az „indikátor” főnév angolul leggyakrabban indicator. A szótárakban a „screen” és az „indicator” is megjelenhet a jelentéstől függően.
| Magyar kifejezés | Angol megfelelő |
|---|---|
| indikátor | screen; indicator |
| indikátorpapír | test paper |
| indikátor-diagram | indicator diagram |
| katódsugárcsöves indikátor | oscilloscope |
| repülési sebességmérő indikátor | airspeed indicator |
| homloküveg-indikátor, kivetített információk | head-up display |
| homloküveg-indikátor, kivetített információk rövidítése | HUD |
A megfelelő angol szó kiválasztásához mindig azt kell megvizsgálni, hogy az „indikátor” jelzőről, mérőeszközről, kijelzőről, diagramról vagy valamely nyelvi jelenség felismerését segítő támpontól szól-e.
Nyelvi indikátorok az angolban
Az angol nyelv tanulásakor gyakran felmerülhet bennünk a kérdés: ennek a szabálynak vajon mi értelme? Az angolban - egyebek mellett - a rendhagyó igék okozhatnak fejtörést.
Az angol nyelv sokak számára egyszerre vonzó és nehéz, mivel széles körben használt világnyelv, ugyanakkor sajátos nyelvtani, kiejtési és szókincsbeli jellegzetességei miatt kihívásokat is tartogat. A tanulás során az indikátorok segíthetnek felismerni, hogy egy mondat milyen időben áll, kérdésről vagy tagadásról van-e szó, illetve milyen jelentést hordoz az adott szerkezet.
Az igeidők mint nyelvtani indikátorok
Az angolban sokkal több igeidő van, mint a magyarban, amelyek gyakran nem feleltethetők meg egy az egyben a magyar múlt, jelen vagy jövő idejének. Habár hivatalosan 12 igeidő van, nem használjuk mindegyiket a való életben.
Van olyan igeidő, ami már kezdett kikopni a nyelvhasználatból, vagy leegyszerűsödött, szóval ez a szám valóságban szigorúan nézve kb. 9-re redukálódott, köznyelvben 7-8 igeidőt használnak csupán. Ugyanakkor az igeidők nagy mumust okoznak sokak számára.
Az igeidők túlbonyolítása, a szabályok magolása és a megszólalástól való félelem gyakran ahhoz vezet, hogy a tanuló tudja a szabályt, de nem képes azt spontán módon használni. A folyékony kommunikációhoz ezért nemcsak a nyelvtani indikátorok felismerésére, hanem a szerkezetek automatizálására is szükség van.
Segédigék mint jelentés- és szerkezetjelölők
A segédigék, például a can, could, must és might, árnyalatokat fejeznek ki, például képességet, lehetőséget vagy kötelezettséget. Ezeknek a jelentése kontextustól függően változhat.
Kérdéseknél és tagadásoknál a segédigék miatt külön nehézség adódhat, mert a szórend megváltozik, ha kérdő szórendet alkotsz. Ezentúl megjelennek a plusz úgynevezett segédigék a tagadás és a kérdés segítésére.
A segédige gyakran fontos indikátora annak, hogy milyen szerkezetet használunk, milyen időről beszélünk, illetve milyen jelentésárnyalatot szeretnénk kifejezni.
Szórend mint mondattani indikátor
Az angol szórend viszonylag kötött: SVO, vagyis alany, állítmány, tárgy. Kérdéseknél és tagadásoknál a segédigék miatt külön nehézség adódhat.
Az angol szórend a mondat funkcióját is jelezheti. A kijelentő mondat, a kérdés és a tagadás eltérő szerkezetet követhet, ezért a szórend felismerése fontos segítség a mondat értelmezésében.
Névelők mint nyelvtani indikátorok
A határozott és határozatlan névelő, vagyis az a/an és a the használata sok hibalehetőséget rejt, hiszen a magyarban nincs ilyen rendszer.
Az angolban a főneveknek nincs nemük, nem kell egyeztetni velük semmit, így azért ez jóval egyszerűbb, mint mondjuk a németben, a franciában vagy akár a spanyol nyelvben.
Az igék szerepe az angol nyelvben
Az ige cselekvést, történést vagy létezést kifejező, ragozható szó, és általában az állítmány szerepét tölti be egy mondatban. Az igék időbeli folyamatokat fejeznek ki a mondatokban.
Utalhatnak cselekvésre, történésre vagy létezésre. Egy-egy igének több funkciója is lehet.
- Állítást fogalmaz meg: The cat ran away. - A macska elfutott.
- Segít a kérdésfeltevésben: Did the cat run away? - Elfutott a macska?
- Felszólít: Run away! - Fuss el!
- Cselekvést fejez ki: The cat ran away from me. - A macska elfutott előlem.
- Kifejez egy állapotot: The cat is tired from running. - A macska fáradt a futástól.
Az angol igék fő típusai
Az angol nyelv öt fajta igét különböztet meg, melyeket használhatunk a mondatokban.
Cselekvő igék
A cselekvő igék, angolul action verbs, cselekvésre utalnak. Például: run, talk, walk.
A cselekvés lehet szellemi tevékenység is, például choose, dream vagy think, vagy akár birtoklás is, például have és own.
Kapcsolóigék
A kapcsolóigék, angolul linking verbs, olyan igék, mint a be, look, smell vagy taste, amelyek összekapcsolják a mondat alanyát az állítmányt alkotó főnévi vagy melléknévi kifejezéssel.
Jane is happy. - Jane boldog.
Segédigék
A segédigék, angolul auxiliary verbs vagy helping verbs, továbbárnyalják vagy éppen módosítják a mondat fő igéjét. Tipikus példa a did és a was, valamint a can, a must, a need és a will.
Tárgyas igék
A tárgyas igék, angolul transitive verbs, önmagukban nem állnak meg, mindenképp iránytárgyat, angolul direct object, kell mögéjük helyezni. Kiegészíthetők részeshatározóval is, angolul indirect object.
Ide tartozik egyebek mellett a give, a show, a love és a want ige is. I sent John a letter. - Levelet küldtem Johnnak.
Tárgyatlan igék
A tárgyatlan igék, angolul intransitive verbs, olyan igék, amelyeknek nem létezhet tárgya. Jellemző példák: sit, arrive, go, broke.
Az angol igealakok mint szerkezeti indikátorok
Az angol igék alakjai kapcsán megemlítendő az infinitive, azaz a főnévi igenévi alak. Kétféle formában létezhet: az egyik a „to” infinitive, a másik pedig a bare vagy zero infinitive.
A „to” infinitive a „to” szót tartalmazó főnévi igenév, míg a bare vagy zero infinitive a csupasz, azaz a „to” nélküli főnévi igenév, amely a szótárakban rendszerint alapalakként, címszóként szerepel.
Az -ing alak használata
Szintén muszáj szót ejteni az -ing-es „igékről”, melyeket gerund néven ismer a nyelvtudomány. Valójában azonban ezek nem is igék, hanem főnevek, melléknevek, határozók vagy melléknévi igenevek.
A Learning English is easy. - Az angoltanulás könnyű. mondatban a learning gerund főnévi szerepet tölt be, amelyet ugyanakkor a learn igéből képeztünk.
Present participle
A folyamatos melléknévi igenév, angolul present participle, esetében az ige alapalakja -ing toldalékot kap. Például: eat - eating, play - playing.
Többek között akkor érdemes ezt a szerkezetet alkalmazni, ha tömöríteni szeretnénk a mondanivalónkat. Seeing Jack at the office, Paul went to say good morning to him. - Meglátva Jacket az irodában, Paul odament hozzá jó reggelt kívánni.
A seeing szó használata ebben az esetben kiváltja azt, hogy részletesen le kelljen írnunk, hogy amikor Jack meglátta Pault, akkor ment oda jó reggelt kívánni.
A present participle akkor is előkerül, ha valaminek az okára szeretnénk utalni. Knowing that his girlfriend was coming, he cleaned the flat. - Tudván, hogy jön a barátnője, kitakarította a lakást.
Folyamatos melléknévi igenév nélkül ugyanez így festene: Because he knew that his girlfriend was coming, he cleaned the flat. - Mivel tudta, hogy jön a barátnője, kitakarította a lakást.
Past participle
A befejezett melléknévi igenév, angolul past participle, használatakor az ige harmadik alakjára van szükség. Például: eat - eaten, play - played.
Ez az igealak fontos szerepet játszik a passzív szerkezetekben. The film was directed by Quentin Tarantino. - A filmet Quentin Tarantino rendezte.
A participle-igeformák különlegessége, hogy melléknévként is használhatók egy-egy mondatban. Ilyenkor egy főnevet jellemeznek, a képzésük pedig a már ismert módokon történik.
- This is an amazing house. - Ez egy csodálatos ház.
- This movie was rather boring. - Ez a film elég unalmas volt.
- I was tired after work. - Munka után fáradt voltam.
- My laptop is broken, I can’t use it. - A laptopom rossz, nem tudom használni.
Rendhagyó igék az angolban
Ahogy a nevük is mutatja, a rendhagyó igék nem illeszkednek a szabályos ragozási sorba, a múlt időkben használt második és harmadik alakjuk ugyanis nem a szabályos -ed toldalékra végződik.
A rendhagyó igék száma viszonylag magas, és ráadásul épp a leggyakrabban használt igék, például a do, go, say és take tartoznak ebbe a csoportba.
A rossz hír az, hogy az angolban nagyjából 200 rendhagyó ige van, és ezek épp a leggyakrabban használt igék. A jó hír pedig az, hogy ezek a „különcök” öt csoportba oszthatók, így némi kapaszkodó akad a megtanulásukhoz.
Mivel minden igének három alakja van, a szótári alapalak, az egyszerű múlt, amely a második alak, valamint a befejezett melléknévi igenév, amely a harmadik alak, a rendhagyó igék adott esetben akár három különböző formát is felvehetnek.
Amikor nem változik semmi
Az első csoportba azok az igék tartoznak, amelyeknek mindhárom alakja ugyanaz. Könnyű tehát megjegyezni őket, hiszen csak egy szót kell fejben tartanod.
Példaként nézzük meg a bet - fogad igét!
- I always bet on my favourite team. - Mindig a kedvenc csapatomra fogadok.
- I bet on my favourite team yesterday. - Tegnap fogadtam a kedvenc csapatomra.
- I have bet on my favourite team. - A kedvenc csapatomra fogadtam.
Ebbe a csoportba tartozik még egyebek mellett a cut, a hit, a let vagy éppen a read ige is. A read esetében fontos kiemelni, hogy az alapalak kiejtése eltér a múlt idejű alakok kiejtésétől, noha az írásmód azonos.
Amikor a múlt közös
Ezeknél az igéknél az egyszerű múlt és a past participle alak ugyanaz, a szótári alapalak azonban eltér. Az egyik legfontosabb angol ige, a have is ezt a csoportot erősíti.
- I have two cats. - Két macskám van.
- I had several cats when I was a child. - Gyerekkoromban sok macskám volt.
- I have had a horrible toothache. - Borzalmasan fájt a fogam.
Néhány további ige, amely ugyanígy viselkedik: buy, catch, find, hear, make.
Amikor az egyszerű múlt különbözik
Azokat az igéket sorakoztathatjuk fel ebben a csoportban, ahol a szótári alapalak és a past participle alak megegyezik, az egyszerű múltnál azonban módosul az ige.
A leghétköznapibb példa a run.
- I love to run. - Szeretek futni.
- I ran home. - Hazafutottam.
- I have run 5 kilometers. - 5 kilométert futottam.
A run igéhez hasonlóan gyakran használt ige a come és a become is, melyek szintén ebbe a csoportba tartoznak.
Amikor a befejezett melléknévi igenév különbözik
A beat igénél a szótári alapalak és az egyszerű múlt alakja megegyezik, a past participle azonban megváltozik.
- These teams always beat us. - Ezek a csapatok mindig megvernek minket.
- We beat the home team last year. - Tavaly megvertük a hazai csapatot.
- I have beaten this record. - Megdöntöttem ezt a rekordot.
Amikor minden más
A legnehezebben megjegyezhető igék azok, ahol mindhárom alak teljesen különböző. Néha ugyan van benne logika, például előfordul, hogy az i betűből először a lesz, majd u, de sajnos vannak igék, amelyek semmilyen logikát nem követnek.
Ilyen az angol létige, a be is.
- It must be love. - Ez biztosan szerelem.
- I was in love. - Szerelmes voltam.
- You were in love. - Szerelmes voltál.
- It must have been love. - Biztosan szerelem volt.
További példák: do, go, know, take, drive.
Miért fontos a helyes igehasználat?
Akár szóban, akár írásban kommunikálsz, az angol anyanyelvűek azonnal kiszúrják, ha rosszul szerepel az ige egy-egy mondatodban. A választékos nyelvhasználat elsajátításához elengedhetetlen a rendhagyó igék beható ismerete.
Egyes esetekben a jelentést is befolyásolja, hogyan használod az adott igét. A lie szó például egyszerre jelenti azt, hogy feküdni és hazudni.
A hazudni értelemben szabályosan viselkedik, a feküdni értelemben azonban rendhagyó igeként használjuk, ekkor lie, lay, lain a három alakja.
Más igéknél, például a burn, a dream vagy a learn esetében, a rendhagyó és a szabályos alak is elfogadott: burnt/burned, dreamt/dreamed, learnt/learned.
Eltérést már ma is tapasztalhatunk a brit és az észak-amerikai angol között, ugyanis vannak olyan igék, amelyek rendszerint a brit angolban rendhagyóak, míg az észak-amerikai angolban a szabályos -ed végződést kapják.
Univerzális szabályok sajnos nincsenek, ezért nemigen marad más, mint a magolás és a nyelvérzékre hagyatkozás. Jó tudni viszont, hogy a rendhagyó igék listája rendszerint megtalálható az angol egy- és kétnyelvű szótárakban.
Kiejtési és helyesírási indikátorok
Az angol szavak írásmódja és kiejtése legtöbbször nem esik egybe, például through, though, tough. Ez valóban az egyik legnehezebb aspektusa az angolnak.
Hasonló hangzású, de eltérő írású szavak például a their, there és they’re. Itt a gyakorlás a kulcs, főleg írásban és a tudatosítás.
Az angolban olyan hangok is vannak, amelyek a magyarban nincsenek, például a th hang a think és a this szavakban, vagy a rövid és hosszú magánhangzók megkülönböztetése a ship és a sheep szavakban.
Ezekkel már a legelején meg kell ismerkedni, és el kell kezdeni begyakorolni a kiejtésüket és képzésüket, különben rosszul fog rögzülni a szavak ejtése, ami félreértésekhez vezethet az értésben.
A hangsúly mint jelentésjelölő
Az angolban a szóhangsúly sokszor hullámzó, van, amit erősen, és van, amit gyengébben ejtünk, és a hangsúly helye megváltoztathatja a szó jelentését.
A record például főnévként és igeként eltérő hangsúlyozással használható. Tehát mind a szavak esetében fontos ez, nem mindegy, melyik szótagot nyomjuk meg, és a mondatok esetében egyaránt.
Szókincsbeli és jelentésbeli indikátorok
Poliszémia
Sok angol szónak több, egymástól távoli jelentése is van, például a set, a get és a run. Ha még társulnak egy prepozícióval, például about, in, on vagy at, újabb jelentések jönnek létre.
Idiómák
Rengeteg állandósult idiómát és frázist használ az angol, amelyek jelentése nem következik logikusan a szavakból.
- kick the bucket - meghal
- out of the blue - váratlanul
- cross your heart - ígérd meg
Beszélt angolban gyakoriak az idiómák és a szólások. Az idiómák és közmondások tanulmányozása a nyelvtanulás egyik legszórakoztatóbb része.
Hamis barátok
Hamis barátoknak nevezzük azokat a szavakat, amelyek hasonlítanak a magyarra vagy más európai nyelvekre, de mást jelentenek.
- actual nem „aktuális”, hanem „valódi”
- college nem „kollégium”, hanem „főiskola”
A szókincsed fejlesztése és folyamatos bővítése, aktívvá tétele a legfontosabb feladatod, ha jól akarod beszélni és érteni az angol nyelvet.
Nyelvi regiszterek és kulturális indikátorok
Az angolban sokkal több árnyalat van a megszólításban és a kérésekben, például Could you…? és Would you mind…?, amelyek túl bonyolultnak tűnhetnek egy magyar anyanyelvű számára.
Az angol nem magázódó nyelv, hanem tegeződő formát használ, ezért muszáj árnyalni tudni a mondatokat, mert nem mindegy, hogy mikor mit mondasz valakinek.
Ezért fontos külön foglalkozni az informális, vagyis köznyelvi, és a formális, vagyis hivatalos nyelv közti különbségekkel. Nagy a különbség a formális és informális nyelvhasználat között, sokszor a szóhasználat és a nyelvtani szerkezetek is eltérnek.
És akkor ott van még a szleng is. Ezek mind külön világok, mindegyikkel lehet külön-külön foglalkozni a nyelvfejlesztés során.
Brit és amerikai angol
A brit és az amerikai angol között eltérő szókincs, helyesírás és kiejtés jellemző. Például a brit angolban a lift, az amerikai angolban az elevator használatos, illetve a colour és a color helyesírása is eltér.
Vannak bőven eltérések a szóhasználatban, sőt a dialektusokban és akcentusokban is, például a skót, ír, ausztrál és kanadai angolban, amelyek kiejtése jelentősen eltérhet a „standard” brit vagy amerikai angoltól.
Ezek miatt nem kell megijedni, csupán minél többféle angolt érdemes hallgatni, hogy idővel hozzászoktassuk a fülünket a különböző kiejtésmintákhoz.
A monitor és a folyékony angol kommunikáció
A barátom ugyan nem beszél helyesen, de megérteti magát. Én más vagyok. Én nem merek megszólalni, mert félek attól, hogy helytelenül mondok valamit.
A két véglet a nyelvtanulók között. Ennek az okozója nem más, mint a már korábbról megismert monitor.
Mi a monitor?
A monitor a tudatos tanulás során kialakult belső ellenőrzési rendszer, amely az elmében létrejött angol gondolatokat felügyeli és a kiejtés előtt „leellenőrzi”, és csak akkor engedi tovább, ha megbizonyosodott arról, hogy minden rendben van.
Hatékony-e a monitor a folyékony kommunikáció szempontjából?
A kutatások megdöbbentő eredményeket hoztak. Nyelvészek azt tapasztalták, hogy a tudatos tanulás során megismert nyelvi elemek élő, spontán kommunikációban nem jönnek elő.
Egyik alkalommal egyetemistáknak írásbeli fogalmazási feladatot adtak elegendő időt hagyva a munkára, külön kiemelve azt, hogy figyeljenek oda a nyelvi struktúrákra. Az eredmény: az írások nyelvhelyességi szintje jól tükrözte a tanulók nyelvi elsajátítási szintjét.
Másképp fogalmazva: a tanulók hibáztak azokban a nyelvi elemekben, amikről már tanultak ugyan, de még nem sajátították el. Amikor azt a feladatot kapták, hogy javítsák ki a hibáikat, ugyanez történt.
Csak azokat a nyelvi hibákat tudták felismerni és kijavítani, amelyekről nem csak tanultak, hanem amelyeket már mélyen el is sajátították. A kutatások azt mutatták meg, hogy csakis az írásbeli tesztfeladatok során képes egy nyelvtanuló előhívni a tudatos szinten lévő nyelvi elemeket.
A nyelvtanulók három típusa
1. A túlszabályozók
Vannak olyan nyelvtanulók, akik túlszabályoznak. Ők állandóan próbálják monitorizálni beszédüket, aminek a következménye az, hogy kommunikációjuk bizonytalanná és nehezen követhetővé válik.
Gyakran a kiejtett szavak közepén próbálnak módosítani, ami teljesen megöli a folyékonyságot és az értő beszédet. Ők a formákra koncentrálnak a közlendő helyett.
A túlszabályozás egyik oka a nyelvoktatás során rájuk kényszerített nyelvtan-központú megközelítés. Ezek a nyelvtanulók a nyelvoktatási rendszer áldozatai.
Számukra a nyelvtanulás egyenlő a formák megtanulásával, amire rá lehet húzni a kommunikációt. Az így gondolkodó tanulókban megvan annak az illúziója, hogy ők tudnak angolul - épp csak sosem jön ki belőlük a kommunikációban.
El tudják mondani a szabályokat, de az életben megbuknak, mert sohasem sajátították el a nyelv elemeit. Az ilyen diákok tanulásfüggővé válnak: állandóan tudatosan kell tanulniuk az angolt, hogy felszínen tudjanak maradni, de nem képesek kontextusból spontán megérteni dolgokat.
A legtöbb ilyen tanuló nemcsak tanulásfüggő, hanem tanárfüggő is, hiszen számukra csak a tanár tud „tananyagot” átadni. A túlszabályozás másik oka a személyiségben keresendő.
Az ilyen tanulóknak volt alkalmuk elsajátítani egy csomó nyelvi elemet, illetve el is sajátítottak egy csomó dolgot az angol nyelvből, de nem bíznak meg a spontán tudásukban.
Biztos, ami biztos alapon ellenőrzik mindazt, amit kimondanának. Az eredmény hasonló: bizonytalan beszéd, sok korrekció.
2. Az alulszabályozók
A nyelvtanulók egy másik csoportjába azok tartoznak, akik talán sohasem tanultak angolt. Ők filmekből, játékokból, könyvekből szedték fel a tudásukat, ezért őket a monitor nem befolyásolja, mert nincs bennük.
Vagy tanultak ugyan angolul, de nem szívesen hagyatkoznak a monitorra. Érdekes, hogy ezek a tanulók szinte egyáltalán nem reagálnak a külső, például a tanártól vagy a környezettől érkező javításokra.
Csak érzésből korrigálnak, csak az elsajátított tudásra hagyatkoznak. Természetesen ennek is megvannak a veszélyei, különösen akkor, ha valamit hibásan sajátított el a tanuló.
Mivel a külső korrekció gyakorlatilag lepattan ezekről a tanulókról, a tanár feladata az, hogy az alulszabályozó hozzáállásból átsegítse a tanulót az optimálisan szabályozók csoportjába.
3. Az optimálisan szabályozók
A nyelvtanítás egyik célja tehát az, hogy a tanár kialakítsa a tanulóban az optimális monitorozás készségét. Az optimálisan szabályozók akkor monitorizálnak, amikor az nem megy a kommunikáció rovására.
Egy hétköznapi beszélgetés alkalmával a mondandóra koncentrálnak, nem a formára. Írás alkalmával vagy tervezett szóbeli prezentáció alkalmával azonban tudatosabban használják a nyelvi elemeket.
Az optimálisan szabályozók írásban akár anyanyelvi szinten képesek kommunikálni. A tudatos szinten lévő, tehát a még mélyen el nem sajátított elemeket kiegészítőként használják.
Ez azt jelenti, hogy a monitort csak abban az esetben engedik működni, ha „nehéz” nyelvi elemet próbálnak felhasználni. Minőségi szempontból ez azonban nem egyenértékű az elsajátítással.
A koncentrált tanulás és az elsajátítás
A koncentrált tanulás során bizonyos elemeket a már tartalmilag, nem nyelvtanilag megértett kontextusból kiemelünk és megvizsgálunk, új kontextusba helyezzük, majd visszatesszük.
Ezután agyunk képes az új elemet regisztrálni, felismerni és mélyebben megérteni. Az elsajátításhoz azonban elégszer kell találkoznunk az elemmel érthető kontextusban.
Érthető környezetre van szükség, ahol már spontán módon értjük az angolt, koncentráció nélkül. Ezt a nyelvtan- és fordításközpontú oktatás nem képes megadni.
Ezt csak az angol nyelven történő tanulás tudja biztosítani. Előző esetben a tanuló tanulás- és tanárfüggővé válik, utóbbi esetben viszont önálló tanulóvá.
Minden, ami angol nyelvű anyag, az elsajátítást segíti és viszi előre. Ez a tanuló kommunikálni tud - folyékonyan és egyre precízebben.
A négy fő nyelvi készség
Az angol nyelv négy fő készsége az olvasás, az írás, a beszéd és a hallgatás. Mindegyik készség különböző képességeket foglal magába, valamint külön-külön gyakorolható és fejleszthető.
- Olvasás: az írott angol nyelv megértésének képessége, beleértve a szókincset, a nyelvtant és a szövegértést.
- Írás: az írott angol nyelv előállításának képessége, beleértve a nyelvtant, a szókincset, a fogalmazást és a szerkesztést.
- Beszéd: a beszédkészség, beleértve a kiejtést, az intonációt és a folyékony beszédet.
- Hallgatás: a beszélt angol nyelv megértésének képessége, beleértve a szövegértést, a szókincs és a nyelvtan megértését, valamint az érvelés vagy vita követésének képességét.
A négy készség bejövő és kimenő információkra bontható. A spoken input beszélt, beérkező információ, azaz listening, vagyis hallgatás.
A spoken output beszélt, kimenő információ, azaz speaking, vagyis beszéd. A written input írott, bejövő információ, azaz reading, vagyis olvasás.
A written output írott, kimenő információ, azaz writing, vagyis írás.
Ezek a készségek összefüggnek egymással, és függnek egymástól. Ahhoz, hogy folyékonyan tudj angolul beszélni, jól kell értened a nyelvtant és a szókincset, és ahhoz, hogy jól tudj angolul írni, jó olvasási és hallási készségekre van szükséged.
Az angol nyelvtudást jellemzően a négy készség, vagyis az olvasás, az írás, a beszéd és a hallás segítségével mérik, mivel ezeket a készségeket tartják a legelemibbnek a hatékony nyelvi kommunikációhoz.
A CEFR-szintek mint tudásszint-indikátorok
A Közös Európai Referenciakeret, vagyis a CEFR, egységes rendszerbe foglalja a nyelvi tudásszinteket. A referenciakeret hatféle szintet különböztet meg az A1-es kezdő szinttől a C2-es mesterfokig.
Mindegyik szint három-három blokkra tagolódik: A vagy alapszintű nyelvhasználók, B szintű vagy önálló nyelvhasználók és C szintű vagy mesterfokú nyelvhasználók.
A referenciakeret leírja, hogy melyik szintnél mire képes a tanuló beszédben, olvasásban, hallás utáni értésben vagy írásban.
| Szint (CEFR) | British Council | IELTS | Cambridge English |
|---|---|---|---|
| A1 | Kezdő | - | - |
| A2 | Alapozó | 3.5 | A2 Key (KET) |
| B1 | Középhaladó | 4-5 | B1 Preliminary (PET) |
| B2 | Haladó | 5.5-6.5 | B2 First (FCE) |
| C1 | Felsőfokú | 7-8 | C1 Advanced (CAE) |
| C2 | Mesterfokú | 8.5-9 | C2 Proficiency (CPE) |
Ha valaki a tanulmányai, munkavállalás vagy külföldre költözés miatt szeretné fejleszteni nyelvtudását, a referenciakeret segítségével összehasonlíthatja az IELTS-, Aptis- vagy Cambridge-vizsgákon elérhető eredményeket vagy szinteket a megcélzott oktatási intézmény vagy más szervezet követelményeivel.
Az angol nyelvtudás mérése
Az angol nyelvtudás mérésére szabványosított tesztek, tantermi tesztek, szóbeli vizsgák, portfólióalapú értékelések és önértékelés is használható.
- Szabványosított tesztek: számos szabványosított teszt létezik az angol nyelvtudás felmérésére, például a TOEFL, az IELTS és a Cambridge English vizsgák.
- Tantermi tesztek: a tanárok osztálytermi teszteket is használhatnak a diákok angol nyelvtudásának mérésére.
- Szóbeli vizsgák: ezek során a tanuló egy vizsgáztatóval vagy egy másik vizsgázóval beszélget a vizsgáztató jelenlétében.
- Portfólióalapú értékelés: ez a tanuló munkájának vagy munkáinak egy bizonyos idő alatt készült gyűjteményének értékelése.
- Önértékelés: ezzel a tanulók saját nyelvtudásukat értékelhetik.
Fontos megjegyezni, hogy az ilyen értékelések eredményeit az értékelés más formáival, például az osztálytermi megfigyeléssel és az informális értékelésekkel együtt kell használni, hogy átfogó képet kapjunk a tanuló nyelvtudásáról.
Az angol nyelv négy készségének külön-külön történő mérése bizonyos hátrányokkal járhat. Az egyes készségek külön-külön történő értékelése nem feltétlenül tükrözi pontosan a tanuló általános nyelvtudását.
Előfordulhat például, hogy egy tanuló jól teljesít az olvasási tesztben, de a beszédkészséggel nehezen boldogul, vagy fordítva. Az egyes készségek külön-külön történő értékelése nem veszi figyelembe azt a kontextust, amelyben a nyelvet használják.
Egy olyan teszt, amely csak egy készségre összpontosít, nem biztos, hogy átfogó képet ad a tanuló nyelvtudásáról. Az angol nyelv négy készségét külön-külön mérő tesztek nem feltétlenül tükrözik a valós élethelyzeteket.
E korlátok miatt fontos, hogy a tanulók angol nyelvtudásának értékelésekor az értékelési módszerek kombinációját alkalmazzuk, és figyelembe vegyük azt a kontextust, amelyben a nyelvet használják.
Az angol nyelv négy készségének fejlesztése
Olvasás
Olvass különféle angol nyelvű szövegeket, például újságcikkeket, novellákat, regényeket és nem-fikciós könyveket. Próbáld meg növelni a nehézségi szintet, ahogy az olvasási készségeid fejlődnek.
Próbálj meg hangosan is olvasni, hogy javítsd a kiejtésedet és az intonációdat, vagyis a hanglejtésedet.
Írás
Írj rendszeresen angolul, például vezess naplót, írj e-maileket vagy leveleket anyanyelvi beszélőknek, írj esszéket vagy novellákat.
Gyakorold a saját munkád szerkesztését és lektorálását, és kérj visszajelzést másoktól.
Beszédkészség
Beszélj anyanyelvi beszélőkkel, amikor csak lehet, akár személyesen, akár online nyelvcsereprogramokon keresztül.
Gyakorold a beszédet egyedül úgy, hogy felveszed magad, és meghallgatod a saját beszédet, vagy próbáld meg „megtanítani” az angol nyelvet valaki másnak.
Hallgatás
Hallgass különféle angol nyelvű anyagokat, például zenét, podcasteket, hírműsorokat, filmek vagy tévéműsorok párbeszédeit.
Próbáld megérteni a fő gondolatokat és a konkrét részleteket, vagy akár nézd őket újra felirattal is.
Azt is fontos szem előtt tartani, hogy mind a négy készség gyakorlása és a kihívást jelentő területekre való összpontosítás segít abban, hogy javítsd általános nyelvtudásod.
A pedagógia célja
A pedagógia célja a fentiek tükrében nem a tananyag átpasszírozása, leadása. A pedagógia célja az, hogy a tanulót folyékony beszélővé tegye.
Ehhez meg kell teremteni az elsajátítás környezetét és a tanulókat optimális szabályozóvá kell képeznie. A monitor akkor segíti a kommunikációt, ha nem akadályozza a beszéd folyamatosságát.
A cél az, hogy a tanuló idővel úgy tudjon megszólalni, hogy ne kelljen minden egyes mondat előtt tudatosan ellenőriznie az összes nyelvtani elemet. A folyékony és pontos beszédhez a nyelvi elemeknek fokozatosan automatikussá kell válniuk.

tags: #indikatorok #angol #nyelv