Írásjelek nélküli angol könyv: hogyan mesélnek a silent bookok?

Az úgynevezett silent bookra még nem találtak ki frappáns magyar nevet, de alapvetően olyan (gyerek)könyvet jelent, amelynek története kizárólag a hiányzó szöveges részeket is helyettesítő képek segítségével érthető meg. Vagyis a silent book szavak nélküli képeskönyv.

Ennek a műfajnak még nem született pontos magyar megnevezése; egy olyan szöveg nélküli vagy csak minimális szöveggel ellátott képkönyvet jelöl, melyben a grafikus alkotja meg a képek általi történetet, viszont ez a történet befogadónként változik. Mindenki maga dönti el, hogy mit ragad ki belőle, hogyan alakítja a történetet.

A „silent book” elnevezés angol nyelvterületen használatos, de a könyvek nem valóban némák, hanem a vizualitás nyelvével mesélnek el egy történetet. Az sem baj, ha ez a történet minden egyes alkalommal másképp hangzik el.

Mi az a silent book?

Egy ilyen könyvet hajlamosak lehetünk automatikusan babáknak való “első könyvként” azonosítani, ezzel azonban igencsak mellélőnénk. A silent bookoknak (amelyekből Magyarországon is egyre több jelenik meg) angol nyelvterületen már igen terebélyes a szakirodalma, és egy valamit minden vonatkozó írás kiemel: ezek a könyvek a gyerekek lényegében bármilyen korosztálya számára melegen ajánlhatóak - azok számára pedig különösen nagy segítséget jelenthetnek, akik épp az olvasástanulás kezdeti szakaszában járnak.

A silent bookokban nincsenek mondatok, nincs narráció, vagyis ebben az esetben a szülőknek és a gyerekeknek is igen alaposan kell tanulmányozniuk az illusztrációkat, utána pedig önállóan kell ezek alapján egy történetet összeállítaniuk annak megannyi elemével: párbeszédekkel, leírásokkal, a környezet ábrázolásával együtt - szabadon megválasztható részletezettséggel.

Ez egy fantázialapú képi olvasás, ami koncentrált odafigyelést igényel. Minden kép saját történetet rejt, ezért a befogadó nem egyszerűen megnézi az illusztrációkat, hanem értelmezi, összekapcsolja és szavakba önti őket.

Miért különleges az írásjelek nélküli angol könyv?

Kép és szöveg kapcsolata talán egyetlen műfajnál sem olyan erős, mint a gyerekkönyvnél. Magyarországon az olvasók többsége elsősorban még mindig a szöveget keresi a könyvben: szülőként szeretünk olvasni és felolvasni, belekapaszkodni a szövegbe, és legfeljebb a böngészőket bújva nem bánjuk, ha teljesen hiányzik a kép mellől az írás.

De mi a helyzet azokkal a könyvekkel, amelyek szöveg nélkül mesélnek el egy teljes történetet? Mit kezdünk azokkal a kötetekkel, melyekben nincs egyetlen betű sem, vagy ha elvétve akad is, csak az illusztráció része?

A szöveg nélküli könyvek meséi a képek révén felkínálnak nekünk egy történetet, ám csak rajtunk múlik, hogyan öntjük szavakba. Egy silent book esetében például már a kötetcímre és a borítóra is érdemes nagyobb figyelmet fordítani, mert sokat segíthetnek a történet megformálásban.

A szöveg nélküli könyv és a szájhagyomány

A népmesék sajátossága, hogy ugyanannak a történetnek rengeteg változatát mesélik világszerte. Egyszerűen nem lehet hibázni, hiszen a mese és mondanivalója érvényes marad akkor is, ha bizonyos részletek megváltoznak.

Érdekes, hogy ez a viszonylag modern műfaj épp egy archaikus történetmesélési módhoz nyúl vissza, a szájhagyomány útján terjedő történetek korszakát idézi meg. A szöveg nélküli könyvek valóban arra késztetik az olvasót, hogy szabadon engedje a fantáziáját.

Egy ismert mese ebből a szempontból könnyebbséget is jelent, hiszen ismerjük a vázát, ez pedig segíthet a felidézésében, viszont nem szabad elfelejteni, hogy a fejünkben rögzült mesei fordulatok olvasóként akár gúzsba is köthetnek.

A silent book a vizuális korban

Ugyan vizuális korban élünk, az írott szöveget, úgy tűnik, mégsem kell félteni. Ennek ellenére reagálnunk kell a megváltozott befogadói igényekre, a legfiatalabb generációk eltérő olvasási szokásaira.

„Korunk vizuális kor” - mondja Ernst. H. Gombrich osztrák-brit művészettörténész A látható kép című írásában. Ezt azzal indokolja, hogy bárhol is legyünk, akár otthon egy zabpelyhesdoboz társaságában vagy az utcán, ahol reklámplakátok sora kísér végig bennünket, képeket látunk, melyek mind hatást gyakorolnak a vizuális ingereinkre.

Gombrich azt is mondja, hogy egy olyan korszak hajnalán vagyunk, „amelyben a kép átveszi az írott szó helyét”. Kissé túlzó ez az állítás, hiszen a könyveket és az írott sajtót még azóta sem temettük el - s valószínűleg még jó sokáig nem is fogjuk -, de tény, hogy nem árt reagálni a megváltozott befogadói igényekre.

Azok a gyerekek, akik az internetuniverzumban nőnek fel (és fognak felnőni), másképp viszonyulnak az írott szöveghez, eltérnek az olvasási szokásaik és másképp tájékozódnak az információk között. A silent book segíti a kreatív gondolkodást, a történetmesélést, és az alapvetően vizuálisan tájékozódó legfiatalabb generációk is könnyebben rá tudnak kapcsolódni.

Hogyan fejleszti a gyerekeket?

A képekből pedig „kiolvashatják” a saját történetüket is, ami abban is segíthet, hogy később a hagyományos, szöveggel ellátott könyveket is a kezükbe vegyék. A silent bookok másik nagy előnye, hogy mivel nincsenek bennük szavak, az olvasni még nem (vagy egyelőre nem elég biztosan) tudó gyerekek számára nincsenek olyan elemek benne, amelyekről úgy hiheti, hogy nem tudja majd önállóan, segítség nélkül megérteni.

Ez egyfajta bizalmi viszonyt alapoz vagy erősít meg közte és a könyvek között, miközben növeli az önbizalmát is, ami aztán az új (olvasandó, leírandó) szavak esetében is előnyt jelenthet: hiszen ha azt éli meg, hogy egy képet alapos tanulmányozás után sikeresen képes értelmezni, akkor pozitív élményekkel felszerelkezve közelíthet később az elsőre sokszor úgyszintén érthetetlennek tűnő nyelvi elemek felé is.

Egy vonatkozó amerikai tanulmány kiemeli, hogy a különféle nézőpontok önálló beazonosítása és értelmezése, az általános hangütés dekódolása bonyolult, de a silent bookok segítségével könnyen elsajátítható részképességei a szövegolvasásnak, szövegértésnek.

A silent bookok ugyanis az ezeket önállóan kézbe vevő gyerekeket is mindenekelőtt arra inspirálják, hogy próbáljanak meg a látványból összefüggő, értelmes narratívát felépíteni, ami pedig egyébként (fogalmazások, saját élmények szóbeli vagy írásbeli visszaadása során) sok gyereknek nehézséget okoz ebben az életkorban.

A tanulmányban egy másodikos osztály példáját idézik, ahol nyolc silent book feldolgozása után egy olyan feladatnál, amikor is komplett mondatokat kellett alkotni megadott képekhez, már sokkal jobban tudtak koherens történeteket megfogalmazni a gyerekek, mint előtte.

Később pedig ez a tudás az íráshoz elengedhetetlen részkészségekhez is kapcsolódik, amilyen az ötletek elrendezése, a szóhasználat és a hangütés stabil megválasztása, valamint a nyelvtani szabályoknak is megfelelő mondatformálás.

Hogyan támogatja a nyelvi fejlődést?

Mivel jóval kevésbé vagyunk ilyenkor egyetlen előre meghatározott interpretációhoz kötve, lehetőségünk nyílik rá, hogy sokkal többet beszéljünk a részletekről a gyerekünkkel, hogy közösen értelmezzük, megvitassuk, továbbgondoljuk ezeket.

Ezzel egyfelől a képek olvasásának összetett gyakorlatát fejleszthetjük, hiszen a gyerekek így megtanulhatják, hogy milyen sok információt hordozhatnak egy ábrázolás vizuális részletei (a színek, a formák, a megrajzolt gesztusok és mimika, az ábrázolt elemek elrendezése, a keretezés).

Közben pedig valószínűleg jóval többet beszélünk - hiszen rá vagyunk úgyszólván kényszerítve -, változatosabb szóhasználattal élünk, mint sok hagyományosabb illusztrált mesekönyv esetében ebben a korai (kisiskolás korig nyúló) életszakaszban, ami előnyös hatást gyakorol a gyerekek nyelvi képességeire.

Ahogy mondani szokás, egy kép sokszor többet mondhat ezer szónál - de mint láthatjuk, meg is nyithatja az utat az ezer (majd újabb és újabb ezer) szó felé.

Hogyan olvassunk egy szöveg nélküli könyvet?

1. Első a gyerek

Mindig legyünk tekintettel a gyerek korára és hangulatára. Nem számít, ha nem a könyv elejéről akarja hallani a mesét, hiszen a műfaj megengedi, hogy szinte bárhol belépjünk a történetbe, igaz, nagy valószínűséggel, akkor az már egy másik mese lesz, mintha az elejéről kezdenénk.

De ez nem baj, itt mindent szabad. Az viszont fontos, hogy legyen elég idő a képekre, és ne kelljen gyorsan végigszaladni rajtuk. Hagyjunk időt a történet kibontására.

2. Mit látunk?

Ha teljesen tanácstalanok vagyunk, célravezető kiemelni, amit a képen látunk, összehasonlítani az oldalpárokat és az egymást követő oldalakat. Szintén segíthetnek a részletek, hiszen jó felfedezni őket, elmerülni bennük.

Az általában igen részletgazdag képek segítségével egy gyerek megértheti, hogyan épül fel egy történet, mi a jelentősége egy elbeszélés elemei sorrendjének, miközben a kreativitása is fejlődik, hiszen számos részletet ő maga találhat ki.

3. Kérdezz!

Ne féljünk kérdéseket feltenni a gyereknek, hiszen a válaszok szintén elindíthatnak vagy éppen előrelendíthetnek egy történetet. Nem biztos, hogy egy gyereknek szüksége van rá, de a szülők ilyenkor rámutathatnak ok-okozati összefüggésekre, és számos kérdéssel segíthetik, hogy koherens történetet tudjon összeállítani.

• Mi történik a képen?
• Hogyan érzi magát egy adott szereplő?
• Vajon miért?
• Mit szeretne elérni a főhős?
• Hogyan próbálja elérni?
• Vajon még hogyan csinálhatta volna?
• Te hogyan csináltad volna?
• Mire gondolhat egy szereplő a képen?
• És miből tudhatjuk, hogy éppen erre gondol?
• Mit mondhat itt?
• Mi fog szerinted történni vele a következő oldalon?

4. Láss a képek mögé!

Minden kép saját történetet rejt, ne féljünk felfedezni és kibontani azt. Beleszőhetünk történeteket a saját családunk vagy a gyerekünk mindennapjaiból is.

Ezzel együtt pedig a silent book azt is “megengedi”, hogy egyszerűen csak a képekre koncentráljunk: megkérhetjük például gyerekünket, hogy válassza ki, melyik volt a kedvenc rajza, és megbeszélhetjük vele, hogy mi ragadta meg elsősorban: a színek, a formák, a figurák, a humor, vagy valami egészen más?

5. Játssz a történettel!

Az élmény egyedi, csak te és a mese hallgatója tudjátok előállítani. A mesét annyiféle formában mesélhetitek, amennyiben csak szeretnétek.

Sosem lesz ugyanolyan, hiszen a képek rengeteg lehetőséget adnak arra, hogy ne csak te magad meséld el a történetet, hanem közösen fedezzétek fel azt!

Silent book közös olvasáskor és önálló lapozgatáskor

Egy silent book közös olvasás és önálló lapozgatás esetén is komoly lehetőségeket rejt magában. Az elsőnél érdemes észben tartani (figyelemmel aktuális fáradtsági szintünkre), hogy az ilyen könyvvel való kezdeti ismerkedés a szokásos mesekönyveknél tapasztaltnál jelentősebb szintű aktivitást követel meg a szülőktől - cserébe azonban a silent book a gyerekek fantáziáját is alaposabban meglódíthatja.

Mivel a képekhez nincs egyetlen kötelező magyarázat, a szülők és a gyerekek közösen alakíthatják ki a történet hangulatát, szereplőit és eseményeit. Az újraolvasás során a történet akár meg is változhat.

A silent bookhoz kicsit le kell lassulni: oda kell figyelni, befelé kell fordulni. Ennél a könyvnél 100 százalékig oda kell figyelni, hiszen mindenkinek el kell merülnie, hogy a saját kis történetét megtalálja benne.

Magyarországon megjelent szöveg nélküli könyvek

Magyarországon még viszonylag ismeretlen a műfaj; 2006-tól kezdve például a Csimota Kiadónál jelentek meg olyan szöveg nélküli könyvek, melyek teljes történeteket meséltek el.

Ez a Design-könyvek sorozat, amelyben a felkért illusztrátorok (mások mellett Kárpáti Tibor, Baranyai (b) András, Nagy Dia, Kasza Juli, Bodonyi Panni) olyan ismert meséket dolgoztak fel, mint a Piroska és a farkas, a Csipkerózsika vagy a Csizmás kandúr.

Az európai kultúrkör szerves részét képező történeteket vizuálisan elmesélő kötetek száma immáron eléri a 23-at. Eleinte csak már meglévő, ismert mesék képi interpretációjaként jelentek meg az első silent bookok; ilyen volt a 2006-ban megjelent Piroska és a farkas meséjét ábrázoló sorozat, amit öt illusztrátor formált át képekre, meglehetősen különböző stílusban.

A Csimota Kiadó gondozásában később több másik silent book sorozat is megjelent - a Csizmás kandúr, a Csipkerózsika, a Három kismalac stb. -, ami tökéletes választás lehet a kisgyerekek számára.

Ismert magyar silent bookok

Rofusz Kinga: Otthon

Illusztráció: Rofusz Kinga Otthon című könyvéből

Októberben jelent meg Otthon című silent bookja a Vivandra Kiadónál, mely a költözés, az elszakadás belső lelki folyamatait meséli el a képek segítségével. A történet középpontjában egy régi ház áll, melyet a család elad, és el kell költözniük.

A könyv főhőse egy kisfiú, akinek a szülei eladják a régi házat, hogy újba költözhessenek. A kisfiú megtapasztalja a költözéssel járó érzelmi hullámvasút minden pillanatát: a fájdalmat, a visszavágyódást, és azt is megéli, hogy milyen egy új helyen otthonra lelni.

„A könyv egy kisfiú szemszögéből mutatja meg, hogy a régi otthon elhagyása tulajdonképpen egy gyászfolyamat, hiszen el kell válnia, el kell szakadnia, amit természetesen drámának él meg. Az idősebb generációt a szülők mellett a nagymama képviseli, aki a maga bölcsességével, de a régihez való ragaszkodásával is jelen van ebben a történetben.

Az Otthonban azt akartam megmutatni, hogy egy ilyen elszakadást igenis el kell gyászolni, és majd utána felépülhet valami új” - meséli Rofusz Kinga.

A kötet majdnem két évig készült, ennek oka az is, hogy a megalkotásánál egészen másképp kellett gondolkodnia, hiszen itt valóban csak a képek mesélnek.

„A kép az eszközünk: az, amit megmutatunk és az is, amit nem. A kihagyás ugyanis legalább olyan fontos, mint amit megjelenítünk. Ezt eddig is így gondoltam, de ebben az esetben aztán végképp, hiszen az egész történet dramaturgiáját csak a kép tudja megtámogatni.

Egyetlen szó nincs benne, ami segíthetne. Ráadásul, amiről a könyv szól, az nagyrészt egy belső, lelki folyamat, amit úgy kellett előhozni és megmutatni, hogy egy pillanatig se legyen szájbarágós” - meséli.

Az illusztrátor a szöveg nélküli könyv megalkotását egy stratégiai játékhoz hasonlította: „Nemcsak az a fontos, hogy az egyik kép átadjon a másiknak, hanem az is megeshet, hogy három kép múlva beesik egy olyan információ, amely a történet szempontjából különösen lényeges”.

Maros Krisztina: Milyen színű a boldogság?

A Milyen színű a boldogság? a boldog pillanatok könyve: eredetileg egy kislány lett volna a főszereplője, aki a kötet lapjain bejár egy képzeletbeli utat, amelynek állomásai egy-egy boldog emléket idéznek fel benne.

„Csak később, menet közben forrta ki magát a történet olyanná, amilyen végül lett: nemcsak egy szereplő van, hanem ahány oldalpár, annyiféle. Tehát a sokszínűség ilyen értelemben is érvényesül, és izgalmasabbnak érzem, ha azt látjuk, hogy mikor boldog a macska, mitől boldog a medve vagy a majom, mintha csak egy karakter szemén át néznénk a világot.

Mikor mindez összeállt, utána fűztem föl egyetlen szálra ezt a sok-sok apró élményt, így lapozáskor együtt haladunk a dombokon, vizeken, levegőben - tulajdonképpen végigmegyünk egy teljes napon, amelyben mindenkinek megvan a saját boldog pillanata.”

Maros Krisztina könyve különböző színekben ajánlja fel a boldogság különböző formáit, melyben mindenki maga döntheti el, hogy melyik színt választja.

A kötet döntősként szerepelt a Silent Book Contest nemzetközi versenyében; később Szabó T. Anna verseivel egészült ki.

A kötet a Pozsonyi Pagony gondozásában végül nem szöveg nélkül, hanem egy verssel jelent meg. „Ebben a könyvben a képek dominálnak, a képeké a főszerep, és tulajdonképpen mindenféle szöveg nélkül is teljes értékűek - mint ahogy eredetileg mindenféle szöveg nélkül készültek” - meséli Kovács Eszter, a Pagony főszerkesztője.

A kiadó mégis felkérte Szabó T. Annát, hogy picit „illusztrálja” a képeket - szöveggel. „Egyszerűen az a tapasztalatunk, hogy egy könyv szöveg nélkül a magyar olvasó számára nem könyv (kivételt képeznek - talán - a böngészők).

Nem nézők vagyunk, nem is egyszerűen befogadók, hanem olvasók, és a könyvet aszerint mérjük, mennyi szöveg van benne. Ez nemcsak úgy igaz, hogy gyakorlatilag nincs szöveg nélküli, csak képes könyv, hanem úgy is, hogy általában sokkal több a szöveg a mi gyerekkönyveinkben, mint az angolszász, francia vagy olasz mesekönyvekben - a magyar ember szövegcentrikus.

Attól tartottunk, ha kiadunk egy könyvet teljesen szöveg nélkül, akkor a szülők egyszerűen nem tudnak majd mit kezdeni az egésszel - de nem szerettük volna elrontani az eredeti koncepciót sem.

Ezért hangsúlyoztuk, hogy itt a képek ihlették a verset, és nem a versre készült az illusztráció. Ez a szöveg Szabó T. Anna olvasata a képekről, de mindenkit, gyereket és felnőttet egyaránt, arra biztatunk, hogy miután (vagy mielőtt) elolvasták Anna gyönyörű sorait, merüljenek el Maros Krisztina képeiben.

Fedezzék fel az apróságokat, az összefüggéseket, az áttűnéseket, az oldalak egymásutániságát, böngésszenek, találjanak ki történeteket, írjanak hozzá verset - tapasztalják meg, milyen az, amikor nem a szöveget, hanem a képeket olvassuk!”

Maros Krisztina is úgy véli, hogy bár az ilyen típusú könyvek alapvető funkciója az, hogy elmeséltessék az olvasóval a saját benyomásait, és hagyják, hogy mindenki maga fedezze fel a képeken megbújó részleteket, Szabó T. Anna gyönyörű verse is egy ilyen sajátos értelmezése a képeknek.

„Ha vannak olyan szülők, akik kedvet kaptak hozzá, hogy maguk is saját mesét alkossanak, én annak nagyon örülök, és csak azt tudom tanácsolni, hogy bátran! A hagyományos képeskönyvekkel szemben - a megfogalmazást illetően - itt végtelenek a lehetőségek.”

Máray Mariann: Elérhetetlen

Mindenkinek megvan a saját védőburka, a saját világa, ami védelmet biztosít a sebezhetőség ellen, ugyanakkor kirekeszt és elszeparál. Hol érnek össze ezek a világok és vajon képesek vagyunk-e beengedni egymást? - teszi fel a kérdést Máray Mariann Elérhetetlen című silent bookja.

Máray Mariann: Az a sok magányos ember

Hasonlóan elgondolkodtató kérdéseket szegez nekünk Máray Az a sok magányos ember című könyve is, melyben a magány kap főszerepet, illetve az, hogy miként tudjunk egymás felé fordulni, gondoskodni, és kimutatni a szeretetünket.

Miért lehet hasznos az írásjelek nélküli angol könyv nyelvtanulóknak?

Az angol nyelvű silent book különösen akkor lehet hasznos, ha a tanuló még nem rendelkezik biztos angol szókincscsel. A történet megértéséhez nem kell minden szót ismerni, mert a képek önállóan is támpontot adnak.

A képekhez kapcsolódó angol szavak, mondatok és kérdések fokozatosan építhetők fel. A tanuló először megnevezheti, mit lát, később leírhatja a szereplők érzéseit, majd összefüggő történetet alkothat.

Az írásjelek nélküli angol könyvben a történet nem egyetlen előre rögzített szöveghez kötődik. Ez lehetőséget ad arra, hogy ugyanazokat a képeket kezdőbb és haladóbb nyelvi szinten is feldolgozzuk.

Az angol nyelvű silent bookokban a szókincsedet szeretnéd bővíteni, egy izgalmas krimit olvasnál angol nyelven vagy tanuláshoz szükséges tankönyvekre van szükséged, akkor nálunk biztosan megtalálod a neked való könyvet.

Nézelődhetsz akkor is angol könyveink között, ha a nyelvtudásod még nincsen magas szinten. Kínálatunkban a könnyített olvasmányoknak már alapfokú tudással is nekikezdhetsz.

A gyerekek számára a színes, interaktív angol nyelvű gyerekkönyveket is találhatsz, míg a diákoknak a reál- és humán tankönyvek segíthetnek a kéttannyelvű oktatásban vagy a külföldi továbbtanulásban.

Az angol nyelvű silent book feldolgozásának ötletei

• A tanuló nevezze meg angolul a képen látható szereplőket és tárgyakat.
• Írja le rövid mondatokkal, mi történik az oldalon.
• Hasonlítsa össze az egymást követő képeket.
• Fogalmazza meg, hogyan érezheti magát egy szereplő.
• Keressen ok-okozati kapcsolatokat az események között.
• Jósolja meg, mi történhet a következő oldalon.
• Alkosson párbeszédet a szereplők között.
• Mesélje el ugyanazt a történetet egyszerűbb, majd összetettebb angol mondatokkal.
• Írjon saját címet a könyvhöz vagy egy fejezethez.

Az ilyen feldolgozás egyszerre fejlesztheti a képek olvasását, a szövegértést, a szókincset, a mondatalkotást és a történetmesélést. A képek biztonságos kiindulópontot adnak, miközben a nyelvtanuló saját szintjéhez igazíthatja a megfogalmazást.

A silent bookok másik nagy előnye, hogy nem kell minden alkalommal ugyanazt a szöveget elmondani vagy megtanulni. Minden olvasás új történetet hozhat létre, ezért a könyv hosszabb távon is változatos gyakorlási lehetőséget biztosít.

Az illusztrátor szerepe a szöveg nélküli könyvben

Mindez kihat az illusztrátor munkájára is. Maros Krisztina számára a Csipkerózsika esetében épp az jelentette a kihívást, hogy ezt a közismert mesét, melyet olyan sokszor és sokféleképpen bemutattak már, hogyan tudja a saját képi nyelvére lefordítani, milyen atmoszférát hoz létre és milyen eszközökkel éri el azt.

„Egy saját képeskönyv kitalálásában viszont épp az a nagy feladat, hogy egy mások számára teljesen ismeretlen mögöttes tartalmat hogyan lehet a lehető legprecízebben átadni, vagyis megértetni magam csakis a képeken keresztül” - meséli az illusztrátor, aki 2017-ben a bolognai gyerekkönyv-vásáron döntős lett a szöveg nélküli könyvek versenyén.

Maros Krisztina egyébként úgy gondolja, hogy akkor tud jól működni egy szöveg nélküli könyv, ha az illusztrációk segítségével oldalról oldalra kibontakozik a mesélnivaló, és az sem baj, ha egy picit mindenki másképp önti szavakba a látottakat.

Rofusz Kinga fontosnak tartja, hogy a silent bookhoz kicsit le kell lassulni: oda kell figyelni, befelé kell fordulni. „Amikor egy sima könyvet olvasunk, a saját belső olvasatunknak akkor is elő kell jönnie.”

Miért lehet újra és újra elővenni?

Biztosan lesznek olyan olvasók, akiket kicsit elrettent a szöveg hiánya. Pedig a forma rengeteg lehetőséget rejt magában, és egyben felszabadító is lehet.

Az olvasó maga is alkotóvá válik, hiszen a saját szavaival, a gyerekére figyelve, annak életkori sajátosságait és hangulatát figyelembe véve mesélhet el egy olyan történetet, ami soha nem válik unalmassá, hiszen minden alkalommal picit változik.

Rofusz Kinga is úgy véli, hogy egy ilyen típusú képes könyvben mindenkinek ott rejtőzik a saját története. A silent bookból mindenki kiolvashatja a saját történetét.

tags: #irasjelek #nelkuli #angol #konyv