A katalán igeidők használata

A katalán igeidők használata a latin eredetű nyelvekre jellemző rendszerbe illeszkedik, de a katalán nem a spanyol egyszerű dialektusa, hanem önálló nyelv, amely maga is mintegy húsz dialektusból áll. A katalán a franciával mutat meglepően sok hasonlóságot, ezért a katalán igeragozás megértéséhez nem elegendő automatikusan a spanyol szabályait alkalmazni.

Mindenekelőtt érdemes tisztázni, hogy amikor megszokásból „igeidő”-t említünk, ezen gyakorlatilag a különböző módokat és szemléleteket kifejező ragozásokat értjük, hiszen „idő” valójában minden nyelvben csak három létezik: múlt, jelen és jövő. Az igeidők használatakor ezért nemcsak azt kell figyelembe venni, hogy egy esemény mikor történik, hanem azt is, hogy befejezett vagy folyamatban lévő eseményként, tényként, lehetőségként, kívánságként vagy felszólításként jelenik-e meg.

Mit fejez ki az igeidő?

A latin tempus szó egyrészt időt, másrészt igeidőt jelent. A különböző nyelveket tekintve az igeidők kapcsán is hatalmas változatossággal találkozhatsz. Általánosságban azért elmondható, hogy a nyelvek többségében valamilyen szinten létezik múlt, jelen és jövő idő, noha olyan nyelvek is vannak, ahol nem az igék, hanem például az időhatározók jelzik a jelenségek idejét.

Az igeidő fogalma nem azonos a hétköznapi életben használt idő szó fogalmával. Ha azt mondod, holnap moziba megyek, akkor az igét jelen időben használod, viszont valójában a jövőre utalsz - vagyis a tényleges idő eltér az igeidőtől. Az időben elhelyezett jelenségek rendszerét ugyanis bonyolítja, hogy a beszéd idejéhez, azaz a beszédidőhöz is viszonyítható a jelenség ideje, eszerint létezik előidejűség, egyidejűség és utóidejűség - ezek pedig megfelelnek a múlt, jelen és jövő időnek.

A különböző nyelvek viszont nemcsak ezt a három különböző időt fejezhetik ki, mivel az igeidő kapcsolatba kerülhet többek között az igeszemlélettel - emiatt utalhat például a jelen idejű moziba megyek a jövőre, hiszen a moziba menés teljes időtartama nem esik egybe a két szó kimondásának idejével. A ragozott igéken, illetve az igék különböző idejű alakváltozatain kívül összetétellel, azaz segédigékkel is utalhatunk az időre.

Igeszemlélet és igejelleg

Fontos fogalom az igeszemlélet, más néven aspektus, valamint az igejelleg, vagyis akcióminőség, amelyek szorosan összefüggenek egymással és az igeidőkkel. E nehezen egyértelműsíthető fogalmak lényegét a következőképp fogalmazhatjuk meg egyszerűen.

Az igeszemlélet azt mutatja meg, hogy a cselekvést állapotként vagy eseményként szemléljük, így kifejezhetünk például befejezettséget (megtalálta a kulcsát) vagy folyamatosságot (havazik) is. Emellett azt is hangsúlyozhatjuk, hogy az adott esemény milyen mértékben változtatja meg a cselekvés tárgyának, illetve a történés alanyának állapotát.

Ha teljesen, akkor célra irányuló, azaz telikus (igekötős igével jelölve: befest, névszóval jelölve: zöldre fest, helyhatározóval jelölve: házfalra fest), ha pedig nem teljesen, akkor atelikus (fest) cselekvésről vagy történésről beszélhetünk. Az igejelleg a cselekvés lefolyási módjára utalhat aszerint, hogy például tartósságot (alszik), ismétlődést (sütöget), intenzitást (suttog - kiabál - üvölt) fejez-e ki.

A katalán mint önálló újlatin nyelv

Az általunk ismert spanyol nyelv a kasztíliai nyelv, amely latin eredetű, és az indoeurópai nyelvek közé sorolható. A katalán és a spanyol egyaránt a latin nyelvek csoportjába tartozik a franciával, az olasszal és a portugállal együtt.

Bár a két nyelv meglehetősen különbözik egymástól, mégis van néhány közös vonásuk, különösen azért, mert a galloromán nyelvből származnak. A katalán nem a spanyol nyelv egyszerű dialektusa, hanem önálló nyelv, amely maga is mintegy húsz dialektusból áll.

A latinból ered az időszámításunk előtti 2. századból, és a középkorban, a 12. század körül jelent meg, a trubadúrok nyelvének hatására. Ezután önállóan fejlődött, mint a francia vagy az olasz.

A nyelv megtalálható Dél-Franciaországban, Olaszország északnyugati részén (Piemont) és a katalán völgyben, amelynek fővárosa a gyönyörű Barcelona. A katalán a fő nyelv az iskolában Katalóniában: az iskolai oktatásban használt nyelv, az általános iskolától a felsőoktatásig.

Katalóniában a katalán a közigazgatásban és a munka világában használt nyelv, bár a kétnyelvűség gyakori, sőt elfogadott! Mindenképp meg kell azonban említeni, hogy a katalán ugyanúgy hivatalos nyelv Katalóniában, mint a spanyol.

A katalán és a spanyol közötti különbségek

Spanyolul tanulni nem ugyanaz, mint katalánul tanulni! Ez a két nyelv teljesen különbözik egymástól, és mindegyiknek megvannak a maga sajátosságai.

• Más nyelvtan: a katalán nyelvnek saját nyelvtankönyvei vannak, köszönhetően az Institut d'Estudis Catalans 1907-es megalapításának.
• Más szókincs: például az ablakokat katalánul finestrának, spanyolul ventanának hívják, vagy például a spanyol kettős "s" helyetti "ç" katalánul.
• Meghatározott területeken beszélik őket: Spanyolország és a spanyol nyelvű országok a kasztíliai nyelv esetében, Katalónia és néhány egyéb terület Európában a katalán nyelv esetében.
• A spanyolban az ékezetek mind ugyanabban az irányban vannak, míg a katalánban vannak balra (À) és jobbra (É) dőlő ékezetek.
• A spanyol nyelvben 5 magánhangzó van, míg a katalánban 8!
• A katalánból hiányzik a hímnemű magánhangzó, ami a spanyol nyelvben megtalálható: caballo / caball.

A kiejtésbeli eltérések a katalán igeidők hallás utáni felismerését is befolyásolják. A katalánban a diftongusok mindkét betűjét ki kell ejteni!

A hangokon kívül a katalán és a spanyol nyelvnek a nyelvi rendszerben is van néhány hasonlósága. Például a spanyolban van egy ser/estar és a katalánban egy ésser/estar ige. A "v" betűt mindkét nyelven [b]-nek ejtik.

A katalán igeidők és igemódok rendszere

Minden igemódba több igealak is tartozik. A spanyol igemódok: Kijelentő mód, Kötőmód, Felszólító mód, Feltételes mód. A katalán igeidők áttekintésekor ugyanezt az alapvető szervezési elvet érdemes követni: először az igemódot, majd az adott módon belüli időt és szemléletet kell azonosítani.

Úgy képzeld el ezeket mint négy zsákot, amibe az igeidőket pakolgatjuk. Mindegyik igeidő csak egy zsákba tartozhat, azaz csak egyféle igemódban állhat. Nincs keresztezés.

A kijelentő mód idői

A kijelentő mód a tényként, eseményként vagy állapotként közölt történések legfontosabb igemódja. A standard spanyol rendszerben a kijelentő módhoz a következő időket sorolják: jelen idő, közelmúlt, elbeszélő múlt, leíró múlt, régmúlt, jövő idő és összetett jövő idő.

Presente

A jelen idő olyan állapotokat, rendszeres cselekvéseket és általános érvényű tényeket fejezhet ki, amelyek a beszéd idejéhez kapcsolódnak. A jelen idejű alakok ugyanakkor bizonyos környezetekben jövőbeli eseményre is utalhatnak.

A jövő idejű jelenségek kifejezésére rendszerint a jelen idejű alakokat alkalmazták. A katalán jelen idő használata ezért nem azonosítható automatikusan kizárólag a beszéd pillanatában zajló eseményekkel.

Pretérito perfecto simple

A pretérito perfecto simple, amelyet gyakran pretérito indefinidónak neveznek, az igazi befejezett múlt. Lezárult események leírására használjuk, amikor a múltbeli történés egészként, befejezett eseményként jelenik meg.

Indefinidót használunk azonban lezárult események leírására: El viaje fue estupendo. → az utazásnak már vége, lezárult, hiszen már hazaérkeztünk.

Pretérito perfecto compuesto

A pretérito perfecto compuesto, azaz a ’befejezett múlt’-ként ismert összetett igeidő (pretérito perfecto compuesto), amelyet magyarul „közelmúlt”-nak is szoktak nevezni, valójában nem is múlt, hanem befejezett jelen idő, ezért is sokkal jobb rá az Andrés Bello-féle antepresente elnevezés.

Az összetett alakok segédigét használnak, és a beszélő jelenéhez kapcsolódó, befejezett eseményt jelölnek. A terminológia azért okozhat nehézséget, mert a hagyományos „közelmúlt” megnevezés a magyar nyelvtani érzék számára múltbeli eseményt sugall, miközben a szerkezet a jelenhez is szorosan kapcsolódik.

Pretérito imperfecto

A pretérito imperfecto, más néven copretérito, a múltbeli folyamatosságot, hátteret, ismétlődést, tartós állapotot vagy befejezetlenül bemutatott eseményt fejezheti ki. Nem az esemény lezártságát emeli ki, hanem azt, hogy milyen állapotban vagy folyamatban volt a múlt egy adott szakaszában.

Tudtad, hogy egyes igék jelentése módosul attól függően, hogy indefinidóban vagy imperfectóban állnak? Ilyenek pl.:

Ser esetében a különbség különösen szemléletes: a fue cselekvést vagy lezárult változást fejezhet ki, míg az era tulajdonságot vagy fennálló állapotot jelölhet. Colón fue el que descubrió América. - Kolumbusz volt az, aki felfedezte Amerikát.; era = vki vmilyen volt - tulajdonság kifejezése: Colón era italiano. - Kolumbusz olasz volt.

Indefinidót használunk azonban lezárult események leírására: El viaje fue estupendo. → az utazásnak már vége, lezárult, hiszen már hazaérkeztünk. DE! El hotel era muy elegante. → a hotel még mindig létezik és valószínűleg még mindig elegáns, az utazásunkkal ellentétben a hotelnek “nincs vége”, továbbra is létezik, csak mi nem vagyunk már ott.

Pretérito pluscuamperfecto

A pretérito pluscuamperfecto, más néven antecopretérito, egy múltbeli viszonyítási ponthoz képest korábban történt eseményt jelöl. Olyan múltbeli események között teremt sorrendet, amelyek közül az egyik már lezajlott, amikor a másik megtörtént.

A régmúlt megnevezés hasznos támpont lehet, de a lényeg nem egyszerűen az, hogy „még régebbi múltat” fejez ki, hanem az, hogy két múltbeli esemény közül melyik történt előbb. Ez az igeidő a múltbeli előidejűséget teszi egyértelművé.

Futuro simple

A futuro simple a jövőben bekövetkező események kifejezésére szolgál, de a spanyolban és a katalánban a jövő kifejezése nem kizárólag egyetlen ragozott jövő időre támaszkodik. A jövőbeli jelentést jelen idő, külön szerkezet vagy a jövő idejű ragozás is kifejezheti.

Spanyolban 3 jövő idő van: ir + a + főnévi igenév (amit nem jövő időként, hanem szerkezetként ismerünk), egyszerű jövő, összetett jövő.

A jövő időt helyettesítheti a jelen idővel, ill. az ir a + infinitivo szerkezettel is. Arra viszont ne feltétlenül számítsunk, hogy egy anyanyelvi beszélő csak ezeket az igeidőket fogja használni a kérdésünkre adott válaszában.

Futuro compuesto

A futuro compuesto a jövő egy adott pontjához képest már befejeződött eseményt fejezhet ki. Összetett jövő időként olyan események sorrendjét és befejezettségét jelölheti, amelyek egy későbbi időponthoz viszonyulnak.

Az összetett jövő idő valószínűséget is kifejezhet a múltban, ha pretérito perfectót használnánk egyébként: ¿Dónde habrá estado Juan todo el día? - Hol lehetett Juan egész nap? (= ¿Dónde crees que ha estado Juan todo el día?)

A kötőmód használata

A kötőmód nem egyszerűen egy „másik múlt vagy jelen idő”, hanem olyan igemód, amely a beszélő viszonyulását is kifejezheti. Bizonytalanság, kívánság, értékelés, lehetőség, feltételezés és más mondatbeli függő viszonyok kapcsolódhatnak hozzá.

A kötőmódhoz a standard rendszerben a jelen idő, a közelmúlt, a leíró múlt és a régmúlt tartozik. A kötőmód folyamatos és régmúlt alakjaihoz két-két ragozási változat kapcsolódik.

A kötőmód jelen ideje

A kötőmód jelen ideje gyakran olyan mondatokban jelenik meg, amelyekben a beszélő nem egyszerű tényként közli az eseményt. Használata összefügghet kívánsággal, bizonytalansággal, értékeléssel vagy a főmondat által meghatározott nyelvtani környezettel.

Spanyolban többféleképp is kifejezhetjük, hogy valamit valószínűnek tartunk. Kezdhetjük a mondatot olyasmivel, mint „Creo que…“ vagy „Es posible que…“, de használhatunk határozószót is, mint pl. probablemente.

A kötőmód folyamatos múltja

A pretérito imperfecto de subjuntivo két ragozási változattal rendelkezik: cantara vagy cantase. Ezeket tekinthetjük egyetlen igeidő kétféle ragozásának, de számolhatunk két-két igeidőnek is, ha abból indulunk ki, hogy a tanulónak mindkettőt el kell sajátítania.

Nem minden esetben cserélhető fel a két alakváltozat, ezért a tanulás során nem elegendő pusztán a megnevezést ismerni. A választás a nyelvi környezettől, a stílustól és a használati hagyománytól is függhet.

A kötőmód régmúltja

A pluscuamperfecto de subjuntivo szintén két ragozási változattal rendelkezik: hubiera cantado vagy hubiese cantado. A két alak a múltbeli, kötőmódú előidejűség kifejezésére szolgál.

A quién névmással kezdődő óhajtó mondatok által kifejezett kívánság mindig teljesíthetetlen, a mondat állítmánya pedig mindig kötőmódban áll:

• a kötőmód folyamatos múlt idejében (imperfecto del subj.), ilyenkor a mondat a jelenre vagy a jövőre vonatkozik: ¡Quién lo supiera! - Bárcsak tudnám!
• a kötőmód régmúltjában (pluscuamperfecto del subj.), ilyenkor a mondat a múltra vonatkozik: ¡Quién lo hubiera sabido! - Bárcsak tudtam volna!

Figyelem! A quién szócskát ilyen mondatokban mindig ékezettel írjuk! A mondat állítmánya mindig E/3-ban van, azonban E/1-re vonatkozik.

A feltételes mód

A feltételes mód a feltételhez kötött, elképzelt, valószínű vagy nem biztosan bekövetkező események kifejezésére alkalmas. Két alapvető alakját különböztetjük meg: a condicional simple és a condicional compuesto formát.

A condicional simple valószínűséget fejezhet ki a múltban, ha valamelyik múlt időt használnánk, kivéve pretérito perfecto: ¿Dónde estaría Juan la semana pasada? - Hol lehetett Juan múlt héten? (= ¿Dónde crees que estuvo Juan todo el día?)

A feltételes mód múlt ideje összetett alak. A gyakorlati elemzésnél érdemes elkülöníteni a feltételes módot az időviszonytól: a condicional compuesto egyszerre jelöli a feltételességet és az előidejűséget.

A felszólító mód

A felszólító mód utasítást, kérést, tanácsot, felszólítást vagy tiltást fejez ki. A hivatalos rendszerben az imperativo és a tagadó felszólítás külön is megjelenik.

A tiltás ugyanis megegyezik a kötőmód jelen idejű alakjaival. Ezért felmerülhet a kérdés, hogy az imperativo egyetlen igeidőnek számít-e, vagy a két önálló állító alak miatt kettőnek.

A nem személyes igealakok

A személyes ragozás mellett a katalán és a vele rokon újlatin nyelvek rendszerében fontos szerepet játszanak a nem személyes igealakok is. Ezeket nem az igeidők számolásakor kell figyelmen kívül hagyni, mert a mondatalkotásban és az összetett szerkezetekben gyakran nélkülözhetetlenek.

A személyes névmások igékkel kombinált használata szintén nagy falat lehet. Az igenevek, az összetett igeszerkezetek és a névmási kapcsolódások ezért a katalán igeidők gyakorlati használatának fontos részét alkotják.

A jövő kifejezése

A jövő idő kifejezése többféle szerkezettel történhet. A ragozott jövő idő mellett a jelen idő és az infinitívusszal alkotott szerkezet is használható.

Azt már mindannyian tudjátok, hogy ezt a szerkezetet a közeljövő kifejezésére használjuk, ilyenkor pedig az ir igét jelen időben ragozzuk. De más igeidőben, sőt igemódban is lehet ragozni az ir igét ebben a szerkezetben, ekkor pedig teljesen más jelent.

Konkrét jövőbeli tervek és szándékok kifejezésére a be + going to kifejezés használható: We are going to get married next month. - A jövő hónapban házasodunk össze. Ez az angol példa jól mutatja, hogy a jövő kifejezésére a nyelvek gyakran több szerkezetet használnak, nem kizárólag egyetlen morfológiai igeidőt.

Valószínűség és időviszony

Az igeidő bizonyos nyelvekben nemcsak időt, hanem valószínűséget is kifejezhet. Spanyolban az egyszerű jövő idő például valószínűséget fejez ki a jelenben: Pedrito tendrá unos 5 años. = Pedrito úgy 5 éves lehet. (= Pedrito probablemente tenga 5 años. / Creo que Pedrito tiene 5 años.)

Az összetett jövő idő valószínűséget fejez ki a múltban, ha pretérito perfectót használnánk egyébként: ¿Dónde habrá estado Juan todo el día? - Hol lehetett Juan egész nap? (= ¿Dónde crees que ha estado Juan todo el día?)

A feltételes mód jelen ideje szintén valószínűséget fejezhet ki a múltban, ha valamelyik múlt időt használnánk, kivéve pretérito perfecto: ¿Dónde estaría Juan la semana pasada? - Hol lehetett Juan múlt héten? (= ¿Dónde crees que estuvo Juan todo el día?)

Hány igeidő van?

Gyakori kérdés, hogy „összesen hány spanyol igeidő van”. Bár ránézésre egyszerűnek tűnhet a válasz, annyira viszont mégsem az.

Először is kérdés, hogy csak a mai nyelvben használatos igeidőket vegyük-e figyelembe, vagy azokat is, melyeket ma már nem használnak, csak régi irodalmi (pretérito anterior), esetleg jogi szövegekben (futuro de subjuntivo) lelhetőek fel.

Másrészt kérdés, hogy mit számítunk egyáltalán „igeidőnek”: pl. az imperfecto de subjuntivo és a pluscuamperfecto de subjuntivo is két-két ragozási változattal rendelkezik (cantara vagy cantase, ill. hubiera vagy hubiese cantado), amelyeket számolhatunk két-két igeidőnek is, de tekinthetjük őket egy-egy igeidőnek kétféle ragozással.

Vagy pl. az imperativo, mely összesen két önálló, állító alakkal rendelkezik, igeidő? Ha igen, akkor egy, vagy kettő? A tiltás ugyanis megegyezik a kötőmód jelen idejű alakjaival.

Ha az összes igeidőt nézzük és a kötőmód folyamatos és régmúltját csak egy-egy igeidőnek tekintjük két-két ragozási változattal, valamint a felszólító módot is csak egy igeidőnek számoljuk, a két önálló alakja miatt, akkor ez a szám 17, amiből viszont hármat már nem használnak, tehát a gyakorlatban ez csak 14.

Mindazonáltal nem biztos, hogy sok értelme van az igeidőket számolgatni, hiszen nem attól lesz könnyebb a dolgunk, hogy nem 17 igeidőt kell megtanulni, hanem csak 14-et: a helyes és spontán használatuk elsajátítása a lényeg.

Mely alakokkal érdemes kezdeni?

Sokszor felmerül az is, hogy „melyek a leggyakrabban használt spanyol igeidők”. Ezekre a kérdésekre azért nehéz válaszolni, mert egy anyanyelvi beszélő nyilván nem fog gondolkozni azon, hogy milyen igeidőt használjon, hogy a külföldi nyelvtanuló megértse.

Ettől függetlenül elmondható, hogy a legalapvetőbb igeidők, amelyekkel már valamennyire lehet boldogulni, a kijelentő mód jelen ideje, a három leggyakoribb múlt idő, a kötőmód jelen ideje, valamint talán még a felszólító mód.

Valószínűleg egy turistának nem lesz szüksége bonyolult, pl. feltételes összetett mondatokat használnia, így meglesz a kötőmód többi ideje nélkül is, míg a jövő időt helyettesítheti a jelen idővel, ill. az ir a + infinitivo szerkezettel is.

Arra viszont ne feltétlenül számítsunk, hogy egy anyanyelvi beszélő csak ezeket az igeidőket fogja használni a kérdésünkre adott válaszában. A megértéshez ezért nemcsak a saját mondataink felépítését, hanem az összes gyakori igeidő felismerését is gyakorolni kell.

A katalán igeidők tanulásának gyakorlati szempontjai

A legnagyobb feladat valószínűleg az igeragozás, de a spanyol nyelvtanulásnak nincs korhatára! A katalán igeragozás elsajátításakor azonban a spanyolhoz való hasonlóságok mellett a különbségeket is tudatosítani kell.

Telefonos appok segítségével is meg lehet tanulni egy bizonyos szintig spanyolul, de a bonyolultabb nyelvtani szabályok és kifejezések megértéséhez és elsajátításához valószínűleg szakember, vagyis spanyoltanár segítségét kell majd kérned. Ugyanez az általános tanulási elv a katalánra is alkalmazható: az alakok bemagolása önmagában nem pótolja a használati környezet megértését.

Nem attól lesz könnyebb a dolgunk, hogy kevesebb alakot számolunk, hanem attól, hogy felismerjük az egyes formák szerepét. A jelen idő, a lezárt múlt, a háttérként szolgáló imperfecto, a múltbeli előidejűség, a kötőmód és a jövő kifejezésének különböző módjai egymással összefüggő rendszert alkotnak.

A katalán és a spanyol sok tekintetben különbözik egymástól, mégis két, a latinból származó nyelvről van szó, amelyekben számos közös pont van. A katalán igeidők helyes használatához ezért a közös újlatin alap ismerete hasznos kiindulópont, de minden alakot a katalán saját nyelvtani és használati rendszerében kell megtanulni.

tags: #katalan #igeidok #hasznalata