A névmások a beszéd elengedhetetlen kellékei, különösen az angolban, ahol a rejtett alany és tárgy ismeretlen fogalom. A névmások arra valók, hogy a mondatban máshol is szereplő személyekre vagy tárgyakra úgy tudjunk utalni, hogy nem mondjuk ki az eredeti szót, hanem a(z általában rövidebb) névmást használjuk. Az angol névmások rendszere sokban hasonlít a magyarhoz, bár vannak kisebb eltérések.
Az egyik fontos eltérés a magyarhoz képest az, hogy az angolban az "ő" az mindenképpen férfi- (he) vagy nőnemű (she), tehát nincs olyan, hogy semleges nemű. Ezért ha nem tudjuk az "ő" nemét, akkor vagy azt mondjuk, hogy he or she, vagy azt, hogy they. A másik említésre méltó dolog az, hogy a fenti felsorolásban szereplő hangsúlytalan "ez" úgy értendő, hogy amit it-tel mondunk angolul, annak a magyar fordításában a legtöbbször semmilyen névmás nem áll az it-nek megfelelő helyen a mondatban. A hangsúlyos (a magyar fordításban mindig megjelenő) "ez" egy mutató névmás, a this. Biztos ami biztos alapon célszerű úgy megjegyezni, hogy a két névmás (az it és a this) közül a this fordítandó "ez"-nek (vagy valamilyen ragozott alakjának, pl. Lássuk most a személyes névmások tárgyas/részes eseteit!
Itt annyi érdekességet láthatunk mindössze, hogy van olyan névmás, aminek a tárgyas/részes esete megegyezik az alany esettel. Megjegyzendő azonban, hogy általános szabály az angolban, hogy prepozíció után mindig ezt az esetet kell használni. Az angol jelzői birtokos névmások magyarul eleve (\"a\", ill. A jelzői birtokos névmásokat nem szabad összekeverni a birtokos névmásokkal!). This is my car. This car is mine. Magyarul ezek a kifejezések mindig névelővel (\"a\", ill. Szintén fontos tudni, hogy a tárgy esetük megegyezik az alany esettel, tehát pl. 2022. 05. Az angol névmások sok nyelvtanuló számára kihívást jelenthetnek a nyelv elsajátítása során - de miért is van ez így?
Nos, az angolszász nyelvek nyelvtana sok szempontból eltér a magyartól, ezért számunkra igen szokatlan lehet a használatuk. A személyes névmások azonban még éppen abba a kategóriába esnek, ami egyáltalán nem is olyan különböző a magyar gyakorlattól. A következőkben átvesszük veled az angol személyes névmások alapvető típusait, megismertetünk néhány, számunkra nem megszokott szabállyal és különlegességgel is. Az angol személyes névmások rendszere nem kifejezetten szövevényes és bonyolult, de ahhoz, hogy megértsd, tisztában kell lenned az alapokkal. A biztos alapokra a későbbiekben még biztosabb tudást építhetsz fel. Kezdjük azzal, hogy átvesszük az angol személyes névmások alaptípusait, amelyek a következők: alanyeset, tárgyeset, jelzői, illetve önálló birtokos névmások. Ezeknek minden számban és személyben megvan a maguk kifejezése, egyes esetekben viszont a kifejezések megegyeznek, ami talán okot adhat egy kis bizonytalanságra.
Emellett, mint oly sok angolszász nyelvben, az angolban is vannak hímnemű és nőnemű alakok (he, she) - azonban nem minden számban és személyben. Ilike cartoons. - Én szeretem a rajzfilmeket. look tired. - Fáradtnak tűnsz./Fáradtnak tűntök. (Alanyesetben az egyes szám második személyre ugyanazt a szót használjuk, mint a többes szám második személyre. Ezekben az esetekben a szövegkörnyezetből derül ki, hogy melyikre gondol a beszélő.) know how to swim. Is it your dog? They know me. Can they teach you? - Meg tudnak tanítani téged?/Meg tudnak tanítani titeket?
Will you take them? That is his bag. It is your responsibility. - Ez a te felelősséged./Ez a ti felelősségetek. Do you think it is their book? A példamondatokból máris kitűnik, hogy a magyar nyelv mennyivel bonyolultabb, mint az angol, hiszen egy dolgot sokkal többféleképpen fejezzünk ki. Egy-egy névmás helyett különböző ragokat, toldalékokat használunk - számtalan bonyolult szabály alapján. This cat is mine. - Ez a macska az enyém. The arriving boat is yours. - Az érkező hajó a tiétek./Az érkező hajó a tiéd. That room will be ours. A fentiekben láthattál példákat olyan nyelvtani esetekre, amelyek a magyar fülnek - vagy ebben az esetben szemnek - egy kissé szokatlanok.
Jóval hamarabb látható, hogy az alanyesetnél, tehát a legegyszerűbb esetben is kitűnik valami, ami számodra is furcsa lehet. Az én-t nem más jelöli, mint egy nagy I betű. Ez minden alkalommal naggyal írandó, teljesen mindegy, hogy a mondatban hol helyezkedik el. Azt már láthatod, hogy hogyan használjuk az angolban a nemeket. A szavaknak szabály szerint nincs nemük, azonban egyes szám harmadik személyű mondatokban női (she), férfi (he), és élettelen (it) is lehet a megjelölés. Illetve, ma már nem mehetünk el szó nélkül a politikailag korrekt kifejezések mellett sem. Ha valaki nem szeretné, hogy a neme szerint határozzák meg, akkor a semleges they a megfelelő kifejezés.
Újabb hasonlóság a magyar nyelvvel: az önálló és a jelzői birtokos névmások esete. A két nyelv ugyanis megegyezik abban, hogy mindkettőben megvan a birtokos forma két típusa, és a két típus között van különbség - még stílusban is. This pen is mine. - Ez a toll az enyém. It’s my pen. Ugye, érezhető a különbség?
Most már láthatod, hogy az angol névmások esete közel sem olyan nagy ördöngösség, mint amilyennek első ránézésre tűnik. A példamondatokból azonnal kitűnik, hogy a felépítésük és használatuk átlátható és minden esetben logikus. Tanuljuk meg a birtokos névmások használatát az angolban, tettem egy interaktív nyelvtani kvízt is a végére nektek!
This is not my cup of tea! - Ez nem az én bögre teám! Ne keverd össze az its szócskát az it is rövid formájával (it’s) és az it has rövid formájával (it’s)! Továbbá ne keverd a your birtokos névmást a you are rövid formájával (you’re), és a their birtokos névmást a there (ott) helyhatározóval sem!
This is my dog. Ez az én kutyám. This is your dog. Ez a te kutyád. This is his dog. Ez az ő (hímnemű) kutyája. This is her dog. Ez az ő (nőnemű) kutyája. This is our dog. Ez a mi kutyánk. This is your dog. Ez a ti kutyátok. This is their dog. Ez az ő kutyájuk. A különbség a birtokos névmás és az önálló birtokos névmás között az, hogy a birtokos névmás nem állhat önmagában, azt mindig követi egy főnév. A birtokos után (ami általában főnév - tulajdonnév vagy köznév) egy másik főnév szokott állni. A birtokos és a birtok is lehet egyes és többes számban. I’m going on holiday at the end of the month. There is a little cottage on the top of the hill. Only a small group of students learn German at our school. Ez azonban nem mindig igaz. My house is bigger than Tom’s (house). Eric’s sister is taller than Peter’s (sister). These books are more interesting than yours (or your books).
