A Mont Blanc kerékpárral történő megközelítése nem hagyományos országúti túra, hanem nagy állóképességet, megfelelő felszerelést és komoly magashegyi tapasztalatot igénylő vállalkozás. Egy ilyen út során a kerékpározás, az alpesi hágók leküzdése, a jelentős szintemelkedés, a változékony időjárás és a Mont Blanc megmászása külön-külön is komoly feladatot jelent.
A Chamonix-Mont-Blanc régióban több mint 40 túrakerékpáros útvonal található, amelyek különböző erőnléti szintekhez igazodnak. Ezek között 25 könnyű, 8 közepes és 11 nehéz útvonal van, így a családi kirándulásoktól a komoly hegyi kihívásokig többféle lehetőség közül lehet választani.
Egy kerékpáros expedíció története
Az idei évem eddigi legnehezebb projektje ez volt. 2025.08.09 -én sikeresen feljutottam az egyik "Hópárduc hegyre" a Lenin-hegyre, amely 7134m tengerszint feletti magasságával a Pamír hegység második legmagasabb csúcsa.
Hosszas expedíciózásom után éppen csak pár órát töltöttem Magyarországon, amikor lehetőséget kaptam, hogy elutazzam Franciaországba a provence -i régióba sziklát mászni. Mivel mindig is szerettem, volna a Tour de France útvonalán tekerni, ezért magammal vittem a Neuzer kerékpáromat.
Indulás előtt abban a pár órában míg a budapesti albérletemben tartózkodtam, elkezdtem megtervezni az utat Chamonix -ba. Mondtam is maganak "csak egy rövid tekerés lesz".
A nyárra olyan csúcs mászását terveztem, amin még korábban nem járt magyar ember, de társ hiányában erre nem került sor. A másik tervem az volt, hogy lerakom a csákányt és biciklivel kelek át az Alpokon a TransAlp keretében.
Több mint egy évet futottam, bicajoztam, sífutottam és a verseny közeledtével rá kellett jönnöm, hogy ide sem indulhatok el társ nélkül. Aztán a két tervet összegyúrva ekkor született meg a gondolat: átkelek az Alpokon, és miután kitekerek Franciaországba, egy Magellan Pyxissel a hátamon megmászom a Mont Blanc-t, a biciklimnek is megmutatom milyen a kilátás odafenn.
Később rájöttem, hogy nem szabad túl sokat gondolkodnom…
A Chamonix felé vezető 250 kilométer
250km . Pallon közelében található Camping Allouviers indultam. A cél tehát Chamonix volt.
A Mappy szerint ez 250km és 4000m szint, a valóságban 250km és 4400m szint volt. Mindezt egy egészen nehéz batyuval, ami egy komplett hegymászó felszerelést tartalmazott.
(A jégcsákány és a hágóvas a biciklihez lett rögzítve ducttape -el.) Első nap 165km 2600m+ majd 2,5 óra alvás egy bicikli úton és jött a maradék 85km 1800m+.
Mivel februárban volt egy komplexebb bokaműtétem és igazából pár napja tértem vissza egy 7000m+os hegymászó expedícióról, így a bokám 120km környékén megadta magát. Ducttape -el fixáltam.
Kegyetlen volt így a tekerés. Elég erős volt az elszántságom ahhoz, hogy semekkora fájdalom se tántorítson el a kitűzött célomtól, ami nem is igazán a Mont Blanc volt, hanem a saját határaim feszegetése, megismerése, hogy mégis mi az a szint ami után már nem tudom folytatni a küzdelmet.
Chamonixból a Mont Blanc felé
Miután sikeresen eljutottam Chamonixba, fél nap pihenő után el is indultam fel a Mont Blancra. Les Houches -ből (~1000m) felbattyogtam 1750m -re kicsit szusszanni egy kisérteties kis házikóba, majd miután Svájcból érkező skót barátom is megérkezett 3200m -re, 1-1,5 óra forgolódás után felrohantunk a Mont Blancra majd rögtön vissza 1750m -re elkerülve az éjszakai nagy vihart.
A Mont Blanc megmászását így egy hosszú, nagy szintemelkedéssel járó kerékpáros szakasz előzte meg. A kerékpár nem a csúcsig közlekedő eszköz volt, hanem az Alpokon át vezető megközelítés és az expedíció szerves része.
Két keréken a Mont Blanc-ra
Augusztus 20. Balassagyarmatról indultam. Mindenki ünnepel, én tekerek…
Augusztus 21. A soproni határátlépést követően, igen erős szélben, majd esőben haladtam. A menetszélnek és a napnak köszönhetően a délutáni órákban már szárazan érkeztem meg az Alpok lábához.
Ezzel megkezdődtek a hegyi szakaszok. A térképek pontatlanok, a srácok: Pernye Attila (Hamu) operatőr és Bérci László sofőr rendre eltévedtek. Nekem is sikerült 20 km-rel többet tekernem.
Éjszakába nyúlóan összesen 170 km-t tettem meg. Egy hangulatos kis osztrák város, Leoben mellett, az erdő szélén állítottuk fel a sátrat.
Augusztus 22. Felhős reggelre ébredtünk, gyorsszerviz után pattantam a nyeregbe. Szinte egész nap áztatott az eső, és ahogy ilyenkor az lenni szokott, a szél sem kímélt, folyamatosan szembe fújt.
Viszont a táj szépsége kárpótolt minden fáradságért: rétek, tanyák, tehenek - emberek, emberek - tehenek, tanyák, rétek. A lényeg mindig ugyanaz, csak a sorrend változott.
A Magellan jóvoltából egy Pyxis nyergében szeltem az Alpok meredek ösvényeit. Az indulás előtt nem sok időnk volt megismerni egymást, de a hosszú út során jó házastársi viszony alakult ki köztünk.
Együtt keltünk, ettünk, tekertünk, áztunk, aludtunk és alkalom adtán fürödtünk, egyszóval összeértünk. Wargain község közelében egy hegyi patakkal szomszédos havasi réten vertük fel a sátrat.
Ausztria alpesi útjain
Augusztus 23. Már tartottam attól, hogy szomorú szürke, gomolygó fellegek alatt kell végigtekernem Ausztrián, de 11 óra magasságában végre felcsillant a remény, a felhőket áttörve derengő fény vetődött a fejem felett tornyosuló sziklafalakra.
Kisütött a nap! Feléledt a táj! A takaros farmokat színes virágoktól hemzsegő havasi rétek ölelték körbe, melyeken mindenfelé jellegzetes alpesi tehenek legelésztek.
Olykor a hegyi ösvényeken sem volt ritka, hogy egy-két megtermett példány pont egy beláthatatlan kanyar után, épp keresztben álljon az úton, hogy még véletlenül se férjek el mellette.
Több alkalommal is megtörtént, hogy a nagy sebességnek köszönhetően a tehén szarva vagy koszos feneke helyett, inkább a bokorral ütköztem.
A 0. kilométer Ausztria legmagasabb csúcsa a Grossglockner lábánál két ló társaságában fogyasztottam el az ebédet. A hegy 3798 magas csúcsa - mely akkor éppen felhőkben állt - egy nagyon kedves barátomat jutatta eszembe, aki éppen ennek a hegynek az árnyékában talált örök nyugalomra.
A menetszélnek és a melegebb levegőnek köszönhetően végre megszáradtak rajtam a ruhák. A 110. km-nél dupla defektet kaptam, a kígyóharapás féléből.
Próbáltam megragasztani, de a hosszú lyuk miatt nem jött össze, így fel kellett használnom mindkét tartalék belsőmet. Ennek csak abból a szempontból volt jelentősége, hogy amennyiben esetleg ismét kilyukad a gumi, akkor szerepcsere áll be, és nekem kell vinnem a kétkerekű csodát.
Természetesen Murphy-törvénye most is igazolta önmagát, így 1órás utat kellett megtennem bringával a vállamon, amíg végre beértem az egyik faluba.
Lejtők, hágók és technikai tapasztalatok
Augusztus 24. Csodaszép hajnalra ébredtünk. A horizont felett a kócos felhők vörösen izzottak, a felkelő nap sugarai fenyőfák sűrű tűlevelei között jutottak el a kilátóhoz és ébresztettek minket.
Az operatőrünk frissességének köszönhetően lencsevégre kapta a fényeket. Kereken öt fok volt.
A tegnapi hosszú mászásnak megvolt az eredménye: 35 km száguldás, 60-70 km/h sebességgel. Nagyon élveztem!
A kerékpár ismét bizonyított: a teleszkóp minden apró gödröt kiegyenlített, a tárcsafék hatékonyságát pedig itt lehetett csak igazán érezni.
A teleszkópnak és a féknek köszönhetően az alkarom nem halt el és az ujjaim sem zsibbadtak.
Az Alpok ritmusa és a tájékozódás nehézségei
1000 km-en túl Az Alpok sajátossága: völgyből fel, hegyről le, fel-le, fel-le.
Nekem nagyon bejön, sokakkal ellentétben én szeretek felfelé kapaszkodni, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy a száguldás ne esne jobban.
A térképek pontatlansága miatt csak végszükség esetén hagyatkozhatok rájuk, így a hegyi falvakba betérve mindig a helyi lakosság segítségével araszolgattam előre a térképen.
Hangos „Guten Tag” mellett mutatva az irányt és mondva, hogy hová is tartok gurulva kérdeztem meg, jó felé haladok-e?
Az alagutak veszélyei
Az egyik alkalommal kellemetlen élményben volt részem, betekertem egy 5 km hosszú alagútba.
A nagy por és az erős szmog miatt próbáltam nem teli tüdővel lélegezni, ennek meg az lett az eredménye, hogy szédelegve tekertem a száguldó autók között.
Minél beljebb mentem, annál jobban erősödött a zajhatás, szinte már kibírhatatlanná fajult. Az idegeim pattanásig feszültek, és ez még csak fokozódott, mert a mellettem dudálva elrohanó autók menetszele a falról visszaverődve, olyan örvényt váltott ki, mely megimbolyogtatta alattam a kétkerekű „barátomat” is.
Tekertem, ahogyan csak bírtam, mint a kísérleti egér a labirintusban. Bizony volt egy kis pánik!
Kiérve az alagútból alig volt időm fellélegezni, máris egy rendőr állított meg.
Elkérte az útlevelemet és valami olyasmit kérdezett, hogy merre jöttem, de én, mint jó konfliktuskerülő nem erre válaszoltam, hanem arra, hogy honnan.
Széles mosollyal hangosan mondtam: Magyarországról! Szemmel láthatólag nem elégítette ki a válasz, de én mindeközben tovább mosolyogtam, a helyes feleletről lemondva ezúttal azt kérdezte, hogy hová tartok.
Franciaországba - válaszoltam. Ha eddig nyugodt volt, mostanra teljesen megbokrosodott, valamit hangosan mondott és mutogatott majd felírta az adataimat.
Azt gondolhatta, hogy hülyének nézem, ezért odaléptem hozzá és megmutattam a foghíjas térképen, hogy honnan, hová tartok.
Ettől aztán visszanyerte a színét, elmondta, hogy ő is szokott biciklizni, gratulált és hangos: „Guten Tag, őrült biciklis ember” - felkiáltással mosolyogva búcsúzott.
2200 méteres hágó és szélsőséges időjárás
Ezen a napon értem el egy csodaszép folyó menti várost, mely Tirol fővárosa: Innsbruck.
Mikor a városba beértem még szakadt az eső, amikor viszont kijöttem már hét ágra sütött a nap. Az utolsó 40 km szinte végig emelkedett, az erdei ösvényen nem voltak ritkák a 16- és a 21%-os kapaszkodók sem.
Még a felénél sem tartottam az útnak, mikor egyik pillanatról a másikra hatalmas felhőszakadás zúdult le az égből.
Az úton hömpölygött a sáros víz, a hegyi patakok pillanatok alatt háromszorosára duzzadtak. Az időszakos medrek is gyorsan megteltek.
Volt olyan kisebb híd, amit magával ragadt a sodrás. A szapora, sűrű eső meg csak esett.
Aztán megjelentek a tintaszínű haragos felhők is, bár ne jöttek volna, mert akkora jégeső kerekedett, hogy több centiméter jég állt az út mentén.
Próbáltam védelmet keresni a jég elől, de sehol nem leltem, így tekertem úgy, ahogy csak tudtam, hátha kiérek a felhők alól.
Kühtai hágó és hideg éjszaka
Úgy 1500 m felett járhattam, az 5 fokos hőmérséklettől, a hideg esőtől és széltől, na meg a kimerültségtől már nagyon fáztam.
Mire felértem a 2020 m magas Kühtai hágó tetejére, már nem éreztem a kezemet-lábamat, és a fogvacogást sem tudtam abbahagyni.
Közel 600 km megtétele után már némi izomlázat éreztem a bal combomban, de ez csak amolyan jóleső érzés volt.
A hágó alatt egy tóparton vertünk sátrat, dideregve bújtunk a hálózsákjainkba. Egész éjjel szakadt az eső…
Svájc felé a hegyi utakon
Augusztus 25. Tegnap, amikor felállítottuk a sátrat már felhőkbe burkolódzott a táj, de reggelre tovatűntek a szürke óriások.
Ennélfogva csak most találkoztunk a minket koszorúként körbeölelő tájjal. A tópartot mindenfelé havas hegycsúcsok díszítették.
Kétezer méter felett már csípősek a reggelek, az óra 4 fokot mutatott. Megszokott, gyors mozdulatok sorozatát követően bekaptam néhány szem kekszet és az anyu házi lekvárjából pár kanállal, aztán már pattantam is a nyeregbe.
Amiért tegnap keményen megdolgoztam, azt ma arattam le. Meredek szerpentineken 33 km-t száguldottam.
A kanyarban sodródó első kerék megcsúszott, majd megakadt a gyökerekben, ennélfogva én egy laza mozdulattal a tarka óriás mellett értem földet.
Furcsán nézett rám, hisz ha olvasta a Kisherceget, azt hihette, hogy tán meg akarom szelídíteni, pedig nem! Bajom nem lett, csak a kesztyűm lyukadt ki.
Lefelé még lovakkal is találkoztam, velük óvatosabb voltam.
A völgybe érve hangulatos parasztgazdaságokon át vezetett az utam. Hegy-völgy-hegy, aztán a svájci határ - három óra magasságában léptem át Martinánál.
A vadregényes tájnak köszönhetően - melyben mindenhol homokszínű csúcsok meredtek az égre - úgy éreztem, jobban meg kell dolgoznom a kilométerekért.
A hegyekben több a bicajos, mint az osztrák sógorainknál, és itt előztek meg először montival.
Hágók, szálláskeresés és bivak
Már szürkületben értem az 1426 m magasan fekvő, igazán apró hegyi városba, Sushba. Ott próbáltunk alvóalkalmatosságot keresni.
Reménytelen! Svájcban megbüntetik a vadkempingezőket, ezért olyan helyet kerestünk, ami kellően rejtve van az emberi szemek elől.
Nagy nehezen találtunk ilyet, és kis vita árán meg is egyeztünk, hogy az éjszakát egy vasúti töltés oldalában, erdővel szegélyezett réten töltjük.
A vacsora elkészítésére már nem nyílt lehetőségünk, ugyanis minél kevesebbet igyekeztünk világítani, nehogy eláruljuk magunkat.
Az első és egyben az utolsó olyan nap volt ez, mely során nem áztam el.
Augusztus 26. A hatodik napon hatkor kelt a csapat, gyors reggeli, bicikliszerviz, fotók, WC és irány a hosszú szerpentin, amelyen a 2385 m magas Weisshorn-hágó tetejére kellett felpedáloznom.
Nekem teljesen új volt, hogy amennyiben nem lockolom a telót hegynek felfelé akkor sem himbázik fel-le, csak az alulról jövő út egyenetlenségeinek parancsára mozdul meg, ezzel nem nehezíti, sőt, inkább segíti a mászást.
Hosszú lejtmenet Franciaország irányába
Szikrázó napsütés, 20 fok, rövid filmezés, fülhallgató a fülben, majd kezdődött az ereszd el a hajamat jellegű száguldás.
Lefelé menet fantasztikus kilátás nyílt a völgyben, a folyó mellett elterülő falvakra. Épp hogy csak befogadtam szépségüket, már tova is szállt, hisz percek alatt leértem és már másik látószögből, a szűk utcáin biciklivel gurulva csodálhattam ékességüket.
Kedvem lett volna leülni egy kis kút mellé és Hamvas Béla társasságában eltölteni ott néhány órát. De az idő ketyeg és a kilométereknek fogynia kell…
A srácok mára már türelmetlenekké váltak a mostoha körülmények miatt, ennek folytán minél előbb szerettek volna Chamonix-ba érni.
Szinte egész nap a napsütésben fürödve tekerhettem, ellenben 19 óra után már vizesen róttam a kilométereket.
Alagutakon keresztül, óriási sziklafalak alatt kapaszkodtam az esti szálláshelyünk felé. Egy domboldalon álló juhhodály mellett vertünk tanyát.
Kerékpáros útvonalak Chamonix-Mont-Blanc térségében
A Chamonix-Mont-Blanc völgy igazi paradicsom a szerelmesek számára kerékpár és hegyi kerékpár.
Látványos tájak, változatos ösvények, jelzett útvonalak, technikai ösvények: a régió számos lehetőséget kínál minden szint számára, a családi kerékpáros turistáktól a tapasztalt enduro hegyikerékpárosokig.
A legtöbb útvonalon májustól októberig lehet kerékpározni. Télen is lehetséges a kerékpározás, de gyakran speciális felszerelést és a hóviszonyok ismeretét igényli.
Az útvonalak a Mont Blanc-masszívum, a magas csúcsok és olyan gleccserek látványát kínálják, mint a Mer de Glace és a Bossons-gleccser.
Alpesi tavakat, például a Lac Blanc-t és a Lacs des Chéserys-t, valamint kihívást jelentő hágókat, például a Voza-hágót és a Col de Balme-ot is felfedezhetjük.
Könnyebb és családbarát útvonalak
A völgyfenék közelében könnyebb, síkabb lehetőségek is elérhetők. Les Houches, Chamonix és Flégère között új kerékpárutak kapcsolódnak össze, amelyek 20 km-es oda-vissza útvonalat alkotnak, korlátozott forgalommal.
A Lac Passy környéke szintén forgalomtól mentes ösvényeket kínál, amelyek családok és kezdők számára is alkalmasak.
Gaillands-tó túra Könnyű, családbarát, kivételes kilátással a Mont Blanc-hegységre. Tökéletes egy első kiránduláshoz.
Chamonix-ból Vallorcine-ba Green Way-en - biztonságos útvonal az Arve folyó mentén, enyhén lejt, gyermekek számára is megközelíthető.
Lavancher-torony - enyhe hurok közvetlenül a szállodától indul, kilátással az Aiguilles-hegységre.
Közepes nehézségű hegyi útvonalak
Chamonix - Les Houches - Servoz - Egy igényesebb, de annál kifizetődőbb hegyi útvonal.
Teljes elmerülés a vadonban technikás szakaszokkal és lélegzetelállító lejtőkkel.
A környéken számos körút található, amelyek ugyanazon a helyen kezdődnek és végződnek.
Ilyen például a Montets-hágó - Mont Blanc-kilátás körút Les Bossonsból, valamint a Bossons-gleccser látképe - Les Houches körút Les Moussoux-ból.
Nehéz útvonalak tapasztalt kerékpárosoknak
Chamonix-Mont-Blanc a megerőltető emelkedéseiről és jelentős szintkülönbségeiről ismert.
A Col des Montets - Col de la Forclaz (Valais) körút Argentière-ből 40,4 mérföld hosszú, és több mint 2100 méter szintemelkedést tartalmaz, ezért megfelelő választás a kihívást kereső, tapasztalt kerékpárosoknak.
Az olyan ikonikus hágók, mint a Col de la Colombière, a Col des Saisies és a Col des Aravis, szintén legendás túrákat kínálnak.
Brévent-túra - Hegykerékpárosoknak kötelező program: kanyargós ösvények, lélegzetelállító kilátás, technikás lejtők.
A Nagy Déli Erkélyek - Tapasztalt hegyikerékpárosoknak: technikás lejtők, meredek szakaszok, csodálatos panoráma az alpesi csúcsokra.
Joran és Vallorcine terve - egy gleccserszakaszokkal rendelkező, tapasztalt hegymászók számára is járható, technikai útvonal.
Chamonix Kerékpárpark Planards-ban - jelzett lesiklópályák, törzserősítés és adrenalin.
Elektromos kerékpárral Chamonix környékén
Az elektromos hegyikerékpározással (e-MTB) Chamonix minden szint számára nyitott.
Nem kell sportolónak lenned: mássz szenvedés nélkül, élvezd a lejtőket, és tedd meg a hihetetlen távolságokat kimerülés nélkül.
Ideális választás családok, párok és vegyes csoportok számára.
Chamonix-Mont-Blanc jól kiépített kerékpáros infrastruktúrával rendelkezik, és számos kerékpárüzlet kínál országúti, hegyi, elektromos és fatbike kerékpárokat.
A kerékpárkölcsönzők sisakot, védőfelszerelést és GPS-navigációt is biztosítanak.
Kerékpáros útvonalak megközelítése
Chamonix-Mont-Blanc jól kiépített tömegközlekedési hálózattal rendelkezik, beleértve a buszokat és a vonatokat, amelyek hasznosak lehetnek a különböző kerékpáros útvonalak kiindulópontjainak eléréséhez vagy az egyirányú túra utáni visszatéréshez.
A kerékpárosoknak ellenőrizniük kell a helyi szállítási szabályokat, különösen a kerékpárok szállítására vonatkozó előírásokat és a csúcsszezoni korlátozásokat.
A főbb településeken és falvakban, például Chamonix-ban, Les Houches-ban és Argentière-ben általában található parkoló.
Sok útvonal, például a Montets-hágó - Mont Blanc-kilátás körút, könnyen megközelíthető helyekről, például Les Bossonsból indul, ahol parkolási lehetőség is található.
Chamonix stratégiai elhelyezkedése a Francia Alpokban lehetővé teszi a határon átnyúló kerékpározást.
A Col des Montets - Col de la Forclaz (Valais) körút Svájcba is átnyúlik, így több országot érintő túrára és olyan hágók leküzdésére is lehetőség nyílik, mint a Col de la Forclaz.
Felkészülés a Mont Blanc környéki kerékpározásra
A magaslati zivatarok hevesek lehetnek, ezért indulás előtt meg kell nézni az időjárás-jelentéseket.
Sisak, víz, harapnivaló, esőkabát, napszemüveg és naptej kötelező.
Nem szabad alábecsülni a tengerszint feletti magasságot, amely az útvonaltól függően 1000 és 2500 m között lehet.
Az útvonalak ki vannak jelölve, de egy IGN térkép felbecsülhetetlen értékű marad.
A változó hegyvidéki időjárás miatt a napsütés, a hideg, az eső, a köd és a jégeső akár ugyanazon a napon is megjelenhet.
A nagy szintkülönbségek miatt fontos a megfelelő áttétel, a megbízható fékrendszer, a jó állapotú gumiabroncs, a tartalék belső, a javítókészlet és az időjárásnak megfelelő ruházat.
A Tour du Mont Blanc mint gyalogos kiegészítés
A Tour du Mont Blanc (TMB) egy klasszikus alpesi trekkingtúra: bő egy hét alatt bejárhatod Franciaország, Olaszország és Svájc legszebb hegyi ösvényeit.
2000 méter feletti hágókon vezet keresztül a túraútvonal egyik országból a másikba, miközben bármerre nézünk, csodás alpesi panorámában gyönyörködhetünk.
Átszelünk havasi legelőket, fenyveseket, a gleccserek által felhalmozott morénadombokat és túrázunk kihívást jelentő sziklás terepeken 2500 és 3000 méteres magasság között.
Mivel a túra a Mont Blanc masszívumot megkerülve vezet a hágókon keresztül egyik mély völgyből a másikba, ezért meglehetősen nagy szintkülönbségeket küzdünk le minden nap lefelé és felfelé is, ám a látvány mindenért kárpótol.
A Tour du Mont Blanc a világ egyik legismertebb és legikonikusabb gyalogtúra-útvonala, amely egy látványos kört alkotva kerüli meg a Mont Blanc-masszívumot.
A túra Franciaország, Olaszország és Svájc határvidékén vezet végig, magashegyi ösvényeken, alpesi hágókon, zöld völgyeken és hangulatos hegyi falvakon keresztül.
A TMB különlegessége, hogy technikailag nem extrém, mégis igazi alpesi élményt nyújt: gleccserek, panorámás gerincek és Európa legmagasabb hegyének folyamatos közelsége kíséri az utat.
A változatos tájak, a kultúrák találkozása és a jól kiépített infrastruktúra miatt a Tour du Mont Blanc egyszerre kihívás, élmény és valódi klasszikus az alpesi túrázás világában.
A TMB leglátványosabb szakaszai
A túra során 7 egymást követő napon végigjárjuk a TMB legszebb szakaszait, összesen 116 km-t és nagyjából 6350 m szintemelkedést leküzdve!
Néhány helyen felvonók segítségét vesszük igénybe, a túrák végén pedig kényelmes alpesi hotelekben pihenjük ki a túrázás fáradalmait.
Kísérő autó lesz a segítségünk a csomagok szállításában és a transzferekhez a szállás és a túraútvonal között, így mindig csak egy napi felszereléssel kell túrázni, ami elég nagy könnyebbséget jelent ezen a terepen.
Lélegzetelállító tájak, a legszebb panorámákkal az Alpok szívében.
Európa legismertebb magashegyi túraútvonala.
A Mont Blanc látványa minden irányból.
Három ország: Franciaország, Svájc és Olaszország érintése.
A Bossons- és Miage-gleccser környéke: morénák, jégfolyamok és zord, mégis lenyűgöző hegyi környezet.
Klasszikus hágóátkelések a Grand Col Ferret-en és a Col de la Seigne-n.
Az olasz oldalon fekvő Val Ferret és Val Veny zöld rétjei, pásztorkultúrája és nyugodt hangulata.
Chamonix, Courmayeur és a svájci hegyi falvak hangulata jól megmutatja, mennyire különböző arcát mutatja az Alpok három országban - mindez egyetlen túra alatt.
A TMB szakaszai röviden
La Flégère - Montrock
Reggeli után elindulunk a felvonóhoz, amivel felemelkedünk az 1877 méter magas La Flégère-re, ahol becsatlakozunk a TMB útvonalára.
Itt azonnal gyönyörködhetünk a Mont Blanc északi lejtőin elterülő Mer de Glace-völgy lélegzetelállító kilátásában.
Elindulunk a Tour du Mont Blanc ösvényen, amely egyből egy nagyon látványos szakaszon a hegyoldalban, és egyenletesen emelkedünk a Lac Blanc (2353 m) felé, ahonnan csodálatos kilátás nyílik majd a hegyvidékre.
Itt piknikezünk egyet, miközben gyönyörködünk a Les Drus, az Aiguille Verte, az Aiguille du Midi és a Mont Blanc csúcsának tiszta kilátásában.
Délután folytatjuk az utat a Cheserys-tavak mellett, majd leereszkedünk Franciaország egyik legszebb ösvényén.
Túra hossza: 13km, szint: 550m fel, 1200m le. Kb 5-6 óra
Charamillon - Champex
Átkelünk az első hágón, a Col de Balme-n, ami jó bemelegítés a 2191 méteres magasságával. És meg is érkeztünk Svájcba!
Innen hosszú ereszkedés következik Trient-be, ahol megebédelünk, majd folytatjuk az utat.
Egy vörösfenyőerdőn keresztül indulunk el, hogy elérjük Bovine magas legelőit, miközben gyönyörködünk a Martigny-völgyre és a környező hegyekre nyíló kilátásban.
Kanyargós úton haladunk lefelé az erdőben, átkelünk hűvös hegyi patakokon és délután megérkezünk a bájos tóparti faluba, Champex Lac-ba, ahol a mai nap túrája véget ér.
Túra hossza: 19km, szint: 1150m fel, 1600m le. Kb 7-8 óra
La Fouly - Val Ferret
A mai szakaszt La Fouly-ból folytatjuk a TMB ösvényen.
Elindulunk a völgyben felfelé a Grand Col Ferret (2537 m) felé, amely Svájc és Olaszország határát jelenti.
A hágó tetejére érve lélegzetelállító kilátás nyílik előttünk a Val Ferret-re és a Mont Blanc-hegység olasz oldalára.
A Mont Dolent (3823 m) magas csúcsa mindhárom ország közös határaként szolgál; ezután következik a Grandes Jorasses és a Dent du Géant (4013 m), a távolban pedig maga a Mont Blanc csúcsa.
Túra hossza: 14km, szint: 1000m fel, 850m le. Kb 6-7 óra
Arnouvaz - Courmayeur
Az első emelkedő után az ösvény nagy része sík, ami igazi felüdülést jelent, ezen a szakaszon zavartalanul élvezhetjük a tájat.
Útközben elhaladunk a híres Rifugio Walter Bonatti és a Rifugio Bertone menedékházak mellett, ahol megebédelünk.
Ezután kanyargós erdei ösvényeken ereszkedünk le Courmayeurba és az előző napi szálláson töltjük az éjszakát.
Túra hossza: 17km, szint: 650m fel, 1200m le. Kb 8-9 óra
Courmayeur - La Visaille
Courmayeur-t elhagyva fokozatosan emelkedünk ki a város környezetéből, és hamar megérkezünk a Val Veny tágas, zöld völgyébe.
Az ösvény alpesi rétek, patakok és legelők között halad, miközben egyre közelebb kerülünk a hatalmas gleccserek világához.
A szakasz egyik legnagyobb látványossága a Miage-gleccser környéke, ahol testközelből tapasztalható meg a magashegyi környezet ereje.
Morénák, jégfolyamok és sziklás hegyoldalak adják meg ennek a résznek az igazi alpesi karakterét.
Túra hossza: 15km, szint: 1200m fel, 800 m le. Kb 7-8 óra
La Visaille - Les Chapieux
Felmászunk a völgyben a Lac Combal fennsíkra, elhaladva a fenséges Glacier du Miage gleccser mellett, amely a Mont Blanc magas oldalairól ereszkedik le.
A Rifugio Elisabetta után az ösvény meredekebbé válik és egy idő után eléri a Col de la Seigne hágót (2516 m), ahol elhagyjuk Olaszországot és átlépünk a francia határon.
A hágó tetejéről leereszkedünk a hosszú, távoli völgybe Les Chapieux-ba (1549 m), ahol egy rövid transzferrel eljutunk a hegyvidéki Bourg Saint Maurice városában található szállodába.
Túra hossza: 19 km, szint: 850 m fel, 1000 m le. Kb 7-8 óra
Les Chapieux - Contamines
Túránk utolsó napján egy végső megpróbáltatás vár ránk.
Les Chapieux-ból indulunk, hogy megmásszuk a Col de la Croix du Bonhomme (2433 m) meredek emelkedőjét.
Ebéd után továbbmegyünk a Col du Bonhomme-hoz (2329 m), majd meredek lejtőn ereszkedünk le a Bois de la Rollaz legelőire, át a fenyőerdőn, végül egy ősi római útra, amely a Notre Dame de la Gorge kis kápolnájához vezet.
A völgy alját követve eljutunk Les Contamines városába, ahol számunkra véget ér a TMB túra.
Túra hossza: 19km, szint: 950m fel, 1300m le. Kb 8-9 óra.
Nehézség, felszerelés és biztonság
A túraútvonal közepesen nehéz, nehéz magashegyi gyalogtúrának számít. A kihívást az egymás utáni napok sorozatterhelése és a viszonylag rövid távokon megtett nagy szintkülönbségek adják, helyenként magashegyi, sziklás terepen.
Korábbi gyalogtúrás tapasztalat és jó állóképesség megléte ajánlott, mielőtt velünk tartasz erre az útra.
Könnyebbség a klasszikus TMB körtúrához képest, hogy csak a napközben szükséges felszerelést kell magunkkal vinni, nem kell egy heti cuccot cipelni, illetve van több szállás, ahol több éjszakát töltünk, így ha valaki kihagyna 1-1 túranapot, maradhat a szálláson pihenni.
Szükség lesz egy kényelmes túrabakancsra vagy trekking cipőre és kényelmes túraruházatra.
Rossz idő esetére esőkabáttal, esőnadrággal és melegebb aláöltözettel, dzsekivel is készüljetek.
Hasznos lehet egy olyan esőponcsó, ami alá befér a hátizsákunk.
Hátizsáknak megfelel egy kisebb, 30-35 l-es túrahátizsák, ami alkalmas egy napi felszerelés, étel, ital tárolására.
A napi túrákhoz szükséges 2-3 l víz tárolásához hozzatok ivópalackot vagy ivózsákot.
Ezen kívül a fejlámpát, napkrémet, napszemüveget se hagyjátok otthon.
Nagyon nagy segítség lehet egy pár túrabot, mivel viszonylag nagy szinteket mászunk és sokat is ereszedünk a napi túrákon, a túrabot használata jelentősen kíméli a térdeket.
Az időjárás a hegyvidéki éghajlatnak megfelelően változékony.
Az átlagos napközbeni hőmérséklet 20-25 °C, de előfordulhat lehűlés, nagyobb mennyiségű csapadék.
Fontos az UV-sugárzás elleni védelem, ami a nagyobb tengerszint feletti magasságokban erősebb a megszokottnál.
Extrém időjárási körülmények esetén a túra programja változhat.
Kerékpár vagy gyalogtúra a Mont Blanc körül?
A kerékpáros megközelítés gyorsabb és nagyobb távolságok megtételét teszi lehetővé, ugyanakkor a csomag, a forgalom, a defektek, az alagutak, az időjárás és a hágók miatt komoly önállóságot követel.
A gyalogos TMB ezzel szemben a Mont Blanc-masszívum körüli alpesi ösvényekre, hágókra, völgyekre és gleccserekre összpontosít.
A két forma különböző terhelést jelent: kerékpárral hosszabb közlekedési szakaszok, meredek országúti emelkedők és gyors lejtők, gyalog pedig egymást követő napokon nagy fel- és lejtmenetek várnak.
A Mont Blanc kerékpárral történő elérése ezért nem egyszerű városnéző program, hanem összetett alpesi expedíció, amelyben a kerékpár a hosszú megközelítés, a hágók leküzdése és a hegyvidéki önállóság eszköze.