Német feltételes módú segédigék: würde, wäre, hätte és a módbeli segédigék

A német feltételes módot, vagyis a Konjunktiv II-t, lehetséges, nem valós vagy csupán elképzelt, kívánt dolgok és események leírására használjuk. Segítségével feltételeket, kívánságokat, bizonytalanságot, udvarias kéréseket és meg nem történt eseményeket fejezhetünk ki.

Ha cselekvésről van szó, általában a „würden” + főige szerkezetet használjuk, létezés vagy állapot kifejezésére a „wären”, birtoklás kifejezésére pedig a „hätten” alak szolgál. A módbeli segédigéknek, például a können, dürfen, müssen, sollen, mögen és wollen igéknek szintén saját Konjunktiv II alakjuk van.

A német feltételes mód jelentése

A feltételes mód alapvető funkciója, hogy lehetséges, nem valós vagy csupán elképzelt, kívánt dolgokat, eseményeket írjon le. A feltételes módot akkor használjuk, amikor egy esemény nem történt meg, de elgondolkodunk rajta, vagy feltételezünk egy lehetséges vagy lehetetlen helyzetet.

A „Konjunktiv” nélkülözhetetlen, ha nem biztos, hogy egy esemény bekövetkezik, vagy ha a feltétel teljesülése még bizonytalan. Mindennapi beszédben például: Könntest du nekem segíteni? (Tudnál segíteni nekem?).

A német feltételes módban szigorúbb szórendet és speciális kötőszavakat alkalmazunk, míg magyarban rugalmasabb szerkezeteket használunk. A német feltételes mód fontos az udvariasság, bizonytalanság vagy feltételesség megfogalmazására.

A Konjunktiv II és a német igemódok

A német kötőmód egy sajátos igemód, ami a magyarban ebben a formájában nem létezik. A német kötőmód jelen ideje többek között felszólítást, kívánságot, bizonytalanságot fejez ki, összetett múlt ideje és jövő ideje bizonytalanságot, míg egyszerű múlt ideje és régmúlt ideje a magyar feltételes mód jelentéstartalmát adja vissza.

A németben tehát nincs külön feltételes mód, hanem egy olyan igemód létezik, melynek jelen idejével részben a magyar felszólító mód alakjait, múlt idejeivel pedig részben a magyar feltételes módot fejezhetjük ki.

Nyelvtanulás szempontjából nevezhetjük a kötőmód Präteritum és Plusquamperfekt igeidőit a feltételes mód jelen és múlt idejének is, hiszen a kötőmód ezen igeidői ennek kifejezésére valók, ezért a kötőmód ezen két igeidejét, vagyis a Konjunktiv Präteritumot és a Konjunktiv Plusquamperfektet összefoglaló néven Konjunktiv II-nak is nevezik.

• Konjunktiv I: függő beszéd, vélemény, bizonytalanság, „pletyka” kifejezése.
• Konjunktiv II: a magyar feltételes mód, a nem valós vagy elképzelt helyzetek kifejezése.

A „würden” segédige cselekvések kifejezésére

A „würden” segédigével bármilyen cselekvést kifejezhetünk feltételes módban. Ez különösen akkor hasznos, ha az adott ige Konjunktiv II alakja nehezen megjegyezhető, vagy nem különbözik a kijelentő mód múlt idejétől.

A szerkezet: „würden” ragozott alakban + főige Infinitiv. A képlete tehát: werden Präteritum feltételesben + Infinitiv.

Ich würde gerne Deutsch lernen. - Szívesen tanulnék németet.

Wir würden spazieren gehen, wenn es nicht regnen würde. - Sétálni mennénk, ha nem esne az eső.

A „würde + Infinitiv” körülírásos alaknak is nevezhető. Ezt érdemes elsőként megtanulni, mert sokkal egyszerűbb, mint az igék önálló Konjunktiv II alakjainak megtanulása.

A „würde + Infinitiv” szerkezet ugyanazt a jelentést fejezi ki, mint az egy szóból képzett Konjunktiv II alak.

Mikor használjuk inkább a „würde” alakot?

A „würde-Form”-nak leginkább akkor van jelentősége, ha az egy szóból álló Konjunktiv Präteritum alakja egybeesik a kijelentő mód Präteritum alakjával, a gyenge igék esetében mindig, illetve szóban is sok más ige esetében.

Az egy szóból álló alakokat akkor használjuk, ha a szövegkörnyezetből egyértelmű, hogy nem kijelentő módú, hanem kötőmódú alakról van szó.

Wenn ich Zeit hätte, zeigte ich dir meine Wohnung. - Ha lenne időm, megmutatnám neked a lakásomat.

Egyébként a „würde-Form” használata egyre jobban terjed az egyszerű alak rovására.

Mikor nem használjuk a „würde” alakot?

Egyes igék körülírásos alakját nem használjuk, csak az egyszerű alakokat, ilyenek a módbeli segédigék, a „sein”, a „haben” és a „wissen”.

Nem mondjuk tehát, hogy Ich würde haben vagy Ich würde sein, hanem inkább Ich hätte, Ich wäre és Ich wüsste.

Fontos: A „würden” segédige általánosan használható, ha nem tudjuk vagy nem akarjuk használni az adott ige saját Konjunktiv II alakját. A „wären” és „hätten” viszont önálló szereppel bír, mert ezek létezést vagy birtoklást fejeznek ki, és nincs szükség „würden” segédigére.

A „wären” segédige létezés és állapot kifejezésére

Ha létezésről beszélünk, a „wären” segédigét használjuk. A „wären” a „sein”, vagyis a „lenni” ige feltételes módú alakja, és segít olyan helyzeteket kifejezni, amelyek létezést, állapotot vagy tulajdonságot jelölnek.

Ich wäre traurig. - Szomorú lennék.

Ich wäre ein guter Fußballspieler. - Jó focista lennék.

Wenn ich an deiner Stelle wäre, würde ich mehr Deutsch lernen. - Ha a helyedben lennék, többet tanulnék németet.

A „sein” és a „werden” ige az erős igékre vonatkozó szabályt követi.

A „hätten” segédige birtoklás kifejezésére

Ha birtoklásról van szó, a „hätten” segédigét használjuk. A „hätten” a „haben”, vagyis a „birtokolni” ige feltételes módú alakja, és gyakran szerepel feltételes szerkezetekben.

Sie würde eine Katze haben. - Lenne egy macskája.

Wenn er mehr Geld hätte, hätte er ein Auto. - Ha több pénze lenne, lenne egy autója.

Ich hätte gerne mehr Freunde. - Szívesen lennének több barátom.

A magyar tanulók nagy része hajlamos a „würde sein” és a „würde haben” formát használni, holott ezt minden helyzetben kerülni kell.

Gyakori hiba a „würde haben” szerkezet: Ich würde gehabt haben helyett helyesen: Ich hätte gehabt.

A módbeli segédigék Konjunktiv II alakjai

A módbeli segédigék, vagyis a können, wollen, dürfen, mögen, sollen és müssen mind rendelkeznek saját feltételes ragozással.

A módbeli segédigék segítségével a magyar anyanyelvűek könnyedén kifejezhetnek szándékot, kívánságot, lehetőséget és kötelességet.

• könnten - tudna, képes lenne
• wollten - akarna
• dürften - engedélye lenne
• möchten - szeretne
• sollten - kellene, kötelesség lenne
• müssten - muszáj lenne

A „können” ragozása

Das Kind könnte schwimmen. - A gyerek tudna úszni.

Ich könnte schwimmen. - Tudnék úszni.

Du solltest lernen. - Tanulnod kellene.

Wir müssten gehen. - Mennünk kellene.

Ich möchte ein Stück Torte essen. - Szeretnék egy szelet tortát enni.

Udvarias kérések és kérdések

A feltételes mód, azaz Konjunktiv II, az igének egy olyan alakja, amely jelentésében és használatában a magyar feltételes módú igealaknak felel meg. Ezzel tudunk a németben például kívánságokat kifejezni, például a „szeretnék” jelentést.

Ezt az alakot használjuk akkor is, amikor udvarias kéréseket vagy kérdéseket fogalmazunk meg. Gyakran a „können” módbeli segédige feltételes módú alakját használjuk erre a célra.

A „können” módbeli segédigével kifejezett kérések többnyire kérdőmondatok.

• Könnte ich bitte mit Herrn Thoma sprechen?
• Könnten Sie Herrn Thoma bitte etwas ausrichten?
• Könnten Sie bitte etwas lauter sprechen?
• Könnten Sie bitte langsamer sprechen?
• Könnten Sie das bitte wiederholen?
• Könnten Sie mir bitte helfen?

Würden Sie uns bitte fotografieren? - Lefényképezne minket?

A módosuló jelentéseket kontextusban kell értelmezni: például a Könntest du mitjönni? nem puszta képességet, hanem udvarias kérést fejez ki.

A Konjunktiv II jelen időben

A német feltételes mód jelen idejű alakját Konjunktiv Präteritum-nak is szokták nevezni, így a Präteritum igeidő ismerete segít a képzésénél.

A német feltételes mód jelen idejű alakjait kétféleképpen képezhetjük. Az egyik a segédige nélküli, önálló Konjunktiv II alak, a másik pedig a „würde” segédigés szerkezet.

Gyenge igék

A szabályos, más néven gyenge igék kijelentő mód Präteritum alakjukat „-te” végződéssel képzik, és a tőben nincs változás.

A gyenge igék Konjunktiv Präteritum alakja teljesen megegyezik a kijelentő mód Präteritum alakjával. Ezek soha nem kapnak Umlaut-ot kötőmód Präteritum-ban.

Ezért például az ich kaufte azt is jelenti, hogy „vettem”, és azt is, hogy „vennék”.

Erős igék

Az erős igék kijelentő mód Präteritum-ban nem kapnak „-te” végződést, és a tőben valami változás történik.

Az erős igék Konjunktiv Präteritum alakját úgy képezzük a kijelentő mód Präteritum alakjából, hogy, amennyiben Umlaut-képes magánhangzó van a tőben, vagyis „a”, „o” vagy „u”, az Umlaut-ot kap, és a következő végződéseket kapja az ige: „-e, -est, -e; -en, -et, -en”.

Néhány erős ige tőhangzója megváltozik a kijelentő mód Präteritum-hoz képest. Tehát nem csak Umlaut-ot kap, hanem maga a tőhangzó is más lesz.

• befehlen - befahl → beföhle
• beginnen - begann → begönne
• empfehlen - empfahl → empföhle
• gewinnen - gewann → gewönne
• helfen - half → hülfe
• schwimmen - schwamm → schwömme
• sprechen - sprach → spröche
• stehen - stand → stünde
• sterben - starb → stürbe
• werfen - warf → würfe

Azonban a rendhagyó alakok mellett a szabályos alakok is használhatóak, például: begann → begänne.

Vegyes igék

A vegyes igék esetében egyszerre változik meg az igék töve is, és az igék Präteritum-os végződést is kapnak.

A „bringen”, „denken”, „haben” és „wissen” igék az erős igékhez hasonlóan Umlaut-ot kapnak.

A többi vegyes ige kijelentő mód Präteritum-ának „a”-ja kötőmód Präteritum-ban „e” lesz.

A módbeli segédigék képzése

A német módbeli segédigék egy része is vegyes ige. A „bringen”-hez és a „wissen”-hez hasonlóan Umlaut-ot kapnak, kivéve a „sollen”-t és a „wollen”-t, amelyek gyenge igék.

Feltételes múlt idő

A feltételes múlt idejű alak a Konjunktiv Plusquamperfekt, másik nevén Konjunktiv II Vergangenheit. A feltételes múlt összetettebb szerkezet, és gyakran okoz fejtörést a magyar diákoknak.

A múlt idejű feltételes módot a „haben” vagy a „sein” segédige Konjunktiv Präteritum alakjával és a főige Partizip Perfekt alakjával képezzük.

A „haben” vagy a „sein” segédigét kell ragozni Konjunktiv Präteritum-ban, ezzel keretet alkot a főige Partizip Perfekt alakja.

A „sein” vagy „haben” kiválasztására ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint a többi összetett múlt időnél.

Ich hätte das gemacht. - Én megcsináltam volna azt.

Ich wäre gegangen. - Elmentem volna.

Ich wäre brav gewesen. - Engedelmes lettem volna.

A feltételes múlt árnyaltabb jelentést hordoz, mint a jelen idejű: gyakran bánat, sajnálkozás, ki nem mondott vágy vagy cél jelenik meg benne.

A feltételes múlt módbeli segédigével

Ha módbeli segédige és mellette egy főige is van a mondatban, Partizip Perfekt helyett két Infinitiv áll a mondatban.

A múltbeli lehetőségek elmaradását, megbánt döntéseket vagy nem teljesült feladatokat a hätten sollen, hätte müssen és hasonló szerkezetekben írjuk le.

Ich hätte mehr lernen sollen. - Többet kellett volna tanulnom.

Ich hätte das machen können. - Meg tudtam volna csinálni azt.

Ich hätte gehen müssen. - El kellett volna mennem.

Du hättest nicht so viel essen sollen. - Nem szabadott volna annyit enned.

Wenn du das wüsstest, hättest du nicht kommen wollen. - Ha ezt tudtad volna, nem akartál volna eljönni.

Wir wissen, dass wir das Geschirr hätten abwaschen sollen. - Tudjuk, hogy el kellett volna mosogatnunk.

Du hättest den Test schreiben können, wenn du studiert hättest. - Meg tudtad volna csinálni a vizsgát, ha tanultál volna.

Wir hätten nicht auf das Gras treten dürfen. - Nem szabadott volna rálépnünk a fűre.

Ezeknek mindig két része van, és gyakran bonyolult a szórend. Egyes segédigéknek a múlt idejű feltételes alakja ugyancsak összetett: például ich hätte gehen müssen.

A „würde” alak feltételes múltban

A Konjunktiv Plusquamperfekt-et is kifejezhetjük körülírásos módon. Ilyenkor a „würde” igével a befejezett főnévi igenév, vagyis az Infinitiv Perfekt alkot keretet.

Ich würde gelernt haben. - Tanultam volna.

Er würde gekommen sein. - Jött volna.

Ez az alak kevésbé jellemző, és sok esetben könnyebben el lehet rontani, mint a „hätte” vagy „wäre” segédigével képzett szerkezetet.

A módbeli segédigék és a szórend

Az előző mondatok az első szórendi típusba tartoznak, ahol az ige, illetve az igei állítmány ragozott része a második helyen áll. Kijelentő mondatok és kiegészítendő kérdő mondatok sorolhatók ide.

A harmadik szórendi típus a mellékmondati szórend, ahol rendesen az utolsó helyen áll az állítmány ragozott része.

Kijelentő mód módbeli segédige nélkül: Ich weiss, dass du kommst.

Kijelentő mód módbeli segédigével: Ich weiss, dass du kommen sollst.

Feltételes mód módbeli segédige nélkül: Es wäre schön, wenn du kämest.

Feltételes mód módbeli segédigével: Es wäre schön, wenn du kommen könntest.

Feltételes múlt módbeli segédigével: Es wäre schön gewesen, wenn du hättest kommen können.

A módbeli segédigét tartalmazó mondatokban az igei csoport sorrendjére különös gondossággal kell figyelni.

Feltételes mellékmondatok

A Konjunktiv II alakjai gyakran fordulnak elő feltételes mellékmondatokban. Ilyenkor a „wenn” után KATI szórend áll.

Wenn ich Zeit hätte, ginge ich spazieren. - Ha lenne időm, sétálni mennék.

Wenn ich Zeit gehabt hätte, wäre ich spazieren gegangen. - Ha lett volna időm, sétálni mentem volna.

Ha a „wenn”-nel bevezetett mellékmondat a főmondat előtt áll, akkor a főmondatban fordított szórend lesz, mivel a mellékmondat mondatrész értékű, és egy mondatrész helyét foglalja el.

Ha a főmondat áll az első helyen, akkor a főmondatban egyenes szórend van, a mellékmondatban pedig természetesen továbbra is KATI szórend áll.

Ich ginge spazieren, wenn ich viel Zeit hätte. - Sétálni mennék, ha sok időm lenne.

Ich wäre spazieren gegangen, wenn ich viel Zeit gehabt hätte. - Sétálni mentem volna, ha lett volna sok időm.

A németben úgy is megoldhatjuk ezt, hogy a „wenn”-t elhagyjuk a mondat elejéről, és fordított szórenddel kezdjük a mellékmondatot, mintha kérdő mondat lenne.

Hätte ich Zeit, ginge ich spazieren. - Ha lenne időm, sétálni mennék.

Hätte ich Zeit gehabt, wäre ich spazieren gegangen. - Ha lett volna időm, sétálni mentem volna.

Ha igével kezdődik a mondat, de nincs a végén kérdőjel, akkor tudhatjuk, hogy itt egy feltételes mondatról van szó, amit „wenn”-nel is ki lehetne fejezni.

A „wenn” után nem mindig Konjunktiv II állhat, hanem kijelentő mód is.

Wenn ich Zeit habe, gehe ich spazieren. - Ha van időm, megyek sétálni.

Hasonlító mondatok: „als ob”, „als wenn” és „als”

A feltételes mód gyakori használati terület az összehasonlításokban és a hasonlító mondatszerkezetekben is.

Az als ob vagy als wenn kötőszavak feltételezett állapotot fejeznek ki, jelentésük: „mintha”. Az „als ob” és az „als wenn” után KATI szórend áll, az „als” után pedig fordított szórend.

Er tut so, als ob er alles wüsste. - Úgy tesz, mintha mindent tudna.

Er fährt, als ob er betrunken wäre. - Úgy vezet, mintha részeg lenne.

Wir hatten das Gefühl, als wenn der Zug gestoßen hätte. - Az az érzésünk volt, mintha a vonat ütközött volna.

Wir singen, als wären wir betrunken. - Úgy énekelünk, mintha részegek lennénk.

Óhajtó mondatok és kívánságok

A Konjunktiv szerkezeteket gyakran használjuk kívánságok vagy vágyak kifejezésére is. A németben ebben segítenek a wenn … nur és wenn … doch szerkezetek.

A „bárcsak” szónak nincs szó szerinti megfelelője a németben. Úgy fejezhetjük ki a jelentését, hogy a mondat elejére „wenn”-t teszünk, a mondatba az alany után pedig a „nur” vagy „doch” szót illesztjük.

Wenn ich nur ein Raumschiff hätte! - Bárcsak lenne egy űrhajóm!

Wenn ich doch ein Landhaus hätte! - Bárcsak lenne egy vidéki házam!

Wenn ich doch nur ein Jahr in Berlin verbringen könnte! - Bárcsak eltölthetnék egy évet Berlinben!

Wenn ich nur mehr Zeit gehabt hätte! - Bárcsak lett volna több időm!

Wenn wir doch dort hätten essen können! - Bárcsak ehettünk volna ott!

Ezekben a szerkezetekben is fontos a helyes szórend, hiszen a németben a kötőszóval bevezetett mellékmondatban az igei állítmány ragozott része a mondat végére kerül.

A leggyakoribb hibák

• A „würde sein” és a „würde haben” használata a „wäre” és „hätte” helyett.
• A módbeli segédige elhagyása a feltételes múltban.
• A Partizip Perfekt és az Infinitiv összekeverése módbeli segédigés szerkezetekben.
• A KATI szórend figyelmen kívül hagyása mellékmondatokban.
• A főmondat fordított szórendjének elhagyása, amikor a „wenn”-es mellékmondat áll elöl.
• A feltételes mód és a kijelentő mód Präteritum alakjának összekeverése.

A magyar anyanyelvűek néha hajlamosak elhagyni a múlt idejű segédigét, vagy összekeverni az igealkatot - ezt csak sok gyakorlással lehet kiküszöbölni.

A gyakorlás egyszerű módja, ha köznapi helyzetekben magyar mondatokat próbálunk németre fordítani, majd önellenőrzéssel vagy tanárral közösen értékeljük az eredményt.

Gyakorlófeladatok

1. Fordítsd németre: „Ha gazdag lennék, utaznék a világban.”
2. Egészítsd ki: „Ich ______ mehr Wasser trinken.”
3. Írj három mondatot múlt idejű feltételes módban!
4. Fordítsd németre: „Ha én a helyedben lennék, többet tanulnék németet.”
5. Fordítsd németre: „Ha ott lettetek volna, láttátok volna.”
6. Fordítsd németre: „Ha megcsináltuk volna a házit, most értenénk a nyelvtant.”
7. Fordítsd németre: „Ha Angela tudna franciául beszélni, akkor Párizsban élne.”
8. Fordítsd németre: „Ha szabadna cigizni itt, akkor nyugodtabbak lennének.”

A német feltételes mód elsajátítása nem bonyolultabb, mint bármely más nyelvtani szerkezeté - a lényeg a kitartó gyakorlás és a bátor alkalmazás.

tags: #nemet #felteteles #mod #segedige