Furcsa lehet, de a német nyelvtan múlt idejénél a Präteritum és a Perfekt közt nincs időbeli különbség, mint ahogy azt megszokhattuk az angol, francia vagy spanyol nyelvnél. Én azt szoktam mondani, hogy a kettő közt annyi különbség van, mint a két kezed közt. Vagy balkezes vagy jobbkezes vagy, és az határozza meg, hogy melyiket használod inkább. Többen jobbkezesek, így azt a Perfekt igeidőnek mondhatjuk, míg a bal a Präteritum igeidő. a. Ilyen a sein, és a haben ige, illetve a módbeli segédigék. b. Van, hogy jobban kézre esik az egyik igeidő, főleg, ha egy bonyolultabb mondatot mondasz, és a német szórendre is kell figyelned. c. Simán lehetséges, hogy egy-egy német igének nem fogod tudni megjegyezni a Präteritumos alakját. Én magántanárként annak a híve vagyok, hogy egy nyelv tanulása során érdemes lehet a lehető legtöbb szabályt tudni, alkalmazni, de akkor sem történik semmi, ha vannak vakfoltok.
A Partizip Perfekt alak a német nyelvben a befejezett melléknévi igenévnek felel meg, és az ige 3. alakjaként is szokták nevezni. Magántanárként látom, hogy a legtöbb német nyelvtanuló megküzd azzal, hogy sein, vagy haben igét kell használni a német Perfektben. De persze itt is vannak kivételek. Ha eddig minden tiszta a német Perfekt múlt idővel, akkor már csak pár dolgot kell megtanulni. Az egyik az, hogy tekintsünk erre az igeidőre úgy, mint egy keret. Tehát a német szigorú szórend szerint az összes többi részét a mondatnak a Perfekt elemei közé kell pakolni.
A módbeli segédigéknél nem használhatjuk a Partizip Perfektet, hanem helyette két infinitivet kell használnunk. Egyetlen esetben nem él ez a nyelvtani szabály, ha a módbeli segédige egymagában van. Érettségire készülsz éppen? 2022. 09. 28.A múltban történt események megfelelő kifejezése minden nyelvben központi kérdés. Az angolban például tucatnyi megoldás létezik az elmúlt történések közlésére, míg a magyarban csak egyféle múlt időt használunk. A német nyelv a kettő között helyezkedik el: bár három múlt időt is ismer, ezek a jelentést alig-alig befolyásolják.
Ha már van némi jártasságod a németben, akkor biztosan tudod, hogy kivételekkel és rendhagyó igékkel is számolnod kell. Ez valóban így van, hiszen bizonyos szavak meglepő alakot vesznek fel múlt idő esetén. A jelen idő természetesen a leggyakrabban előkerülő igeidő. Ahhoz, hogy boldogulj vele, először minden igének meg kell tanulnod a szótári alakját. Ez azonban nem nagy ördöngösség, mert a németben az igék túlnyomó többsége -en vagy -n végződést kap szótári alakban. Maradva a német igeragozásnál, tekintsünk egy percre a jövőbe. A harmadik igeidővel, azaz a múlt idővel később részletesen is foglalkozunk. Mielőtt azonban rátérnénk cikkünk tárgyára, vessünk egy pillantást az Umlautos és a Brechungos igékre.
Ezt a múlt időt kell a legjobban ismerned, mert az esetek túlnyomó többségében ezt használják a németek. Biztos felmerül benned, hogy mikor használj habent, és mikor kell a sein segédigéhez folyamodnod. Bár a Perfekt lényegében mindig helyes és bármikor használható, nem árt ismerni a Präteritum német múlt idő használatát sem. Akárhogy is hívod, a Präteritum képzése mindig ugyanúgy működik: a főnévi igenév végéről lekerül az -n vagy -en végződés, a helyére pedig a személyes névmásnak megfelelő rag kerül. Kivételek azonban akadnak, és ezek többsége a vegyes vagy az erős igékhez köthető. Néhány igen gyakori ige is ide tartozik, nem árt tehát időt szánnod a megtanulásukra. A jó hír az, hogy a rendhagyó igéknél az E1 és E3 alak ugyanaz, egy példa alapján pedig az összes többit már könnyű lesz létrehozni.
Ahogy már említettük, a Präteritum bizonyos esetekben egyszerűbb, mint a Perfekt. Akkor kerül elő a nyelvhasználat során, ha összetett mondatot alkotsz, amelyben két múltbéli cselekvés is található. Ami a képzését illeti, vérbeli hibrid módszer, hiszen a Präteritum és a Perfekt keveréséből áll össze. Átveszi a Perfekttől a habent vagy a seint, csakhogy itt nem jelen időben, hanem Präteritum alakban kell a mondatba helyezned. A Plusquamperfekt tipikusan három esetben jön elő. A harmadik eset, amikor a Plusquamperfekt előkerül, ha egy esemény nagyon régen, a távoli múltban történt.
Legyen szó német kérdőszavakról vagy éppen a számok világáról, egészen biztosan jobban jársz, ha szórakozva próbálod megtanulni a helyes használatukat. A múlt idő óhatatlanul előkerül a beszélt nyelvben és írásban is, ezért lépten-nyomon lehetőséged van gyakorolni. Egy egyszerű fiatalember nyár derekán szülővárosából, Hamburgból, a Graubünden-kantonbeli Davos-Platzba utazott. Ein einfacher junger Mensch reiste im Hochsommer von Hamburg, seiner Vaterstadt, nach Davos-Platz im Graubündischen. A német meglehetősen logikus nyelv, vagyis az egyes elemek egymásra épülnek. Ha az egyik logikáját megtanulod, már sokkal egyszerűbb lesz egy másik.
A német múlt idővel pedig egyszerre van könnyű és nehéz dolgod. Könnyű a helyzeted, mert a Perfekt az esetek 99%-ában bőven elegendő, és mindent el tudsz vele mondani, amit szeretnél. Ha viszont szeretnéd egy kicsit színesíteni a beszédet, vagy összetettebb mondatokat alkotnál, már a többi igeidőre is szükséged lesz. Itt vannak a durchdrehen igével kapcsolatos ragozási táblázatok. A kijelentő módú igeidők a leggyakrabban használatos ragozási idők a németben. A felszólító mód (Imperativ) és a melléknévi igenevek (Partizip) igeidejei a német ragozásban. Az Imperativot a német nyelvben utasítás, felszólítás kifejezésére használjuk, vagy ha egyszerűen csak meg akarunk kérni valakit, hogy tegyen meg valamit. Ezt az igemódot igen gyakran használják a németül beszélők. A Partizip I és a Partizip II a ragozott igéket vagy mellékneveket hivatottak helyettesíteni. A Konjunktiv II-t főleg irreálisnak tekintett cselekvések, történések kifejezésére szolgál. Ezáltal szakadék keletkezik beszéd és valóság között.
Könnyű dolga van annak, aki az angol nyelv mellett tette le a voksát. Legalábbis az igeragozás szempontjából, hiszen a világ legnépszerűbb nyelve ebben a tekintetben igen egyszerűnek mondható. Más a helyzet anyanyelvünkkel, a magyarral, hiszen nálunk az igerag utalhat a cselekvők személyére és számára vagy éppen a cselekvés tárgyára. A jó hír az, hogy a németben nem létezik külön tárgyas ragozás, a rossz hír pedig az, hogy az igeidők jelentősen módosítják az igéket. Márpedig Goethe és a Rammstein nyelvében igen változatosak az igeidők, szóval nem árt odafigyelni. És természetesen nem is a német nyelvről lenne szó, ha nem létezne fél tucat kivétel és speciális eset.
Egy német ige szótári alakja jellemzően „-en”, „-n” végződést kap: gehen, lernen, stehen, wissen. Amikor ragoznod kell, ez a végződés eltűnik, és a helyére illesztheted a személyragot. Bár cikkünkben csak a cselekvő igeragozás (das Aktiv) kijelentő módját vesszük górcső alá, érdemes tudnod, hogy felszólító és kötőmódban más és más az igeragozás, illetve a szenvedő igeragozás (das Passiv) is fontos része a német nyelvtannak. A jelen idejű igeragozás igazán egyszerű a németben: a lernen igén keresztül már korábban bemutattuk, hogyan viselkednek az igék ebben az esetben. A német nyelv legtöbb igéje szabályos igének számít, így a fenti szabálynak engedelmeskednek. Igen ám, de mégsem minden ige mondható szabályosnak. Ezek a rendhagyó igék, és ide tartozik például a tun (csinálni) és a wissen (tudni). A létigék különleges eseteknek számítanak minden nyelvben, hiszen általában a legrégebbi szavak közé tartoznak. A németben a Perfekt, vagyis a befejezett múlt időt kell majd a leggyakrabban használnod. Azért hívják így, mert egy már befejezett cselekvésre utal, aminek ugyanakkor hatása van a jelenre is (nem aludtam jól - vagyis fáradt vagyok). A gyenge igék ragozása igazán egyszerű: „ge” + igekötő + t. A „ge” előtagot azonban nem minden ige kapja meg. A Perfekt mellett az Imperfekt is gyakorta használatos múlt idő, ami akkor kerül elő, ha egy hosszú, múltbeli eseményt akarsz elmesélni. A jövő idő a német igeragozás egyik legkönnyebb fejezete. Hiszen itt tulajdonképpen nem is magát az igét kell ragoznod, hanem a jövőbeliséget kifejező werden segédigét. A németben hat darab módbeli segédige van, és sajnos ezek egyáltalán nem követik az eddig megismert szabályokat.
Kétféle tőhangváltós ige létezik a német nyelvben: az Umlaut és a Brechung. A tőhangváltás azt jelenti, hogy az alapigében múlt idő esetén, egyes szám második és harmadik személyben megváltozik a magánhangzó. Brechungnál ez úgy néz ki, hogy az igében lévő „e” hang „i”-re vagy éppen „ie”-re módosul. Tipikusan ilyen szó a geben, a sehen, a nehmen és a treffen. Az Umlautos igéknél az „a”, „au” vagy „o” hang változik: nomen est omen, két pöttyöt kapnak, vagyis „ä”, „äu” vagy „ö” lesz belőlük. Ilyen ige egyebek mellett a schlafen, a laufen, a fahren vagy a stoßen. A német nyelv megannyi területére igaz, hogy a szabályok mellett rengeteg kivétel és speciális eset Tarkítja a nyelvtant. Az igeragozás kapcsán is olvashattál egy-két aranyszabályról, ugyanakkor az erős és vegyes ragozású igéknél sokszor csak a magolás marad. Hasonló a helyzet az Umlautos igékkel is: míg a laufen tőhangváltós ige, a teljesen hasonló hangzású kaufen nem az (du kaufst, er, sie, es kauft).
A német nyelv elsajátítása során az igeidők helyes használata kulcsfontosságú. 1. A német nyelvben összesen hat igeidő van, amelyek két fő csoportba sorolhatók: jelen és múlt idő. 2. A jelen idő (Präsens) a legegyszerűbb és leggyakrabban használt igeidő a német nyelvben. Ich gehe jetzt zur Arbeit. Morgen fahre ich nach Berlin. 3. Ich habe gestern einen Film gesehen. Gestern sah ich einen Film. 4. A Plusquamperfekt-et akkor használjuk, ha egy múltbeli esemény előtt történt valamiről beszélünk. Nachdem ich den Film gesehen hatte, ging ich schlafen. 5. Ich werde morgen ins Kino gehen. Bis morgen werde ich den Bericht geschrieben haben. 6. A német igeidők elsajátítása kulcsfontosságú a nyelvtanulás során. Gyakorlás és következetes tanulás révén könnyen alkalmazhatóvá válik mind a beszédben, mind az írásban. Ne feledd, hogy a nyelvtanulás nem sprint, hanem maraton - lépésről lépésre haladj, és ne félj hibázni, mert a hibákból tanulunk a legtöbbet! Ha úgy érzed, elmélyítenéd tudásod, akkor nagyon szívesen segítünk ebben!