A neveléstudományi szaknyelv címei és fő területei

A neveléstudományi szaknyelv a nevelés, az oktatás, a tanulás, a képzés, a pedagógiai gyakorlat és az ezekhez kapcsolódó társadalmi, pszichológiai, jogi, politikai és kulturális folyamatok tudományos megnevezéseinek rendszere. A szaknyelv címrendszere ezért nem korlátozódik a neveléselméletre: magában foglalja a pedagógiatörténetet, a pedagógiai pszichológiát, az oktatáskutatást, a kutatásmódszertant, az intézményrendszerek vizsgálatát, a pedagógiai innovációt és a szakmai kommunikációt is.

A neveléstudomány szaknyelvének legfontosabb címei és témakörei a következők: neveléstudományi elmélet és fogalomrendszer, elméleti és történeti pedagógia, pedagógiai antropológia, összehasonlító pedagógia, nevelés- és oktatáselmélet, pedagógiai pszichológia, neveléstörténet, iskolapedagógia, szociálpedagógia, felnőttképzés, felsőoktatás-pedagógia, kutatásmódszertan, pedagógiai értékelés, oktatásmenedzsment, pedagógiai kommunikáció és pedagógiai innováció.

A neveléstudományi szaknyelv történeti kialakulása

A hazai pedagógiatörténetben a 18. századtól kezdődően mindig aktuális, kardinális feladat volt az, hogy milyen intézmény, szervezet legyen a kiadója az elméleti jellegű szakmai-tudományos műveknek és azoknak, amelyek a praxishoz az oktatás (az iskoláztatás) teljes vertikumát lefedő tankönyveket biztosítják. A szabályozások sorában (ha csak két fontos törvényt emelünk ki a 18. és a 19. századból), különösen nagy hatású volt a Ratio Educationis (1777) és az 1868. évi 38. törvény.

Bár a nem ezek hatásaként készült neveléstudományi és tankönyvkiadások is jelentősek voltak, azonban az állami (társadalom- és oktatáspolitikai célú) szándék és akarat mindig egyértelművé tették azt, hogy az elméleti alapokra támaszkodó tankönyvek (és kézkönyvek, útmutatók, segédletek stb.) megalkotásában, kiadásában tartalmi és módszertani szempontból szükség van egy közös minimum meghatározására, betartására. Bár 1945-ig a különböző iskolafenntartók által indukált tankönyvkiadás igen széles spektrumú volt, azonban a didaktikai és módszertani szempontú behatároltság mégis számos ponton egységességet eredményezett.

Gondoljunk csak az ábécés, vagy a történelem, a természetrajz, a számtan-matematika stb. könyvekre: az ezekből történt megtanultság - ha a város-vidék iskoláztatása dichotómiáját csak az eltérő életviszonyokra vezetjük vissza - színvonala kiegyenlítettnek látszik. E relációban az iskoláztatásban részt vevők aránya azonban jelentős különbséget mutat.

A magyar neveléstudományi szaknyelv fejlődési szakaszai

A hazai kiadású neveléstudományi könyvek provenienciája evolúciós folyamaton ment keresztül. A 18. századtól - néhány kivételtől eltekintve - a reformkorig az elméleti és módszertani pedagógiai könyvek (főképpen német nyelvűek köréből történt) fordítások vagy adaptációk voltak.

A hazai szerzős művek folyamatos térhódítása a 19. század második felétől lett intenzív, és ekkortól alakult-formálódott az önálló magyar neveléstudomány. A 20. században a harmincas évekre bár a neveléstudósaink figyelembe vették, s részben még felhasználták a külföldi elméleti és módszertani neveléstudományi eredményeket, koncepciókat, főképpen német, angolszász, frankofón, olasz forrásokból, de már joggal tarthatjuk európai színvonalúnak a magyar elméleti pedagógiatudományt.

Ez természetesen a tankönyvszerzők tartalmi és módszerbeli nézőpontjait is pozitívan változtatta meg. 1948-tól viszont a pártállami meghatározottságú, szovjet orientációjú pedagógiára alapozott pedagógiánk (elmélete és praxisa) totális fordulatot vett.

Ez a progresszív polgári neveléstudomány teljes ellehetetlenítéséhez, a korábbi, közel egy évszázadon át szervesen fejlődött nemzeti (és keresztény-keresztyén) alapú neveléstudomány teljes kiiktatásához vezetett. Az 1956 elején fordulatnak vélt pedagógiai tanácskozás eredményei megvalósíthatatlanok lettek.

Ismét pártállami, de a szovjet ortodox pedagógiától bizonyos távolságot tartó, és mind erőteljesebben lett mód arra, hogy a szocialista „társországok” és a nyugati neveléstudomány eredményeire is figyelő elméleti és gyakorlati pedagógiánk jelentős hazai innovációkat is magában fogadjon.

A neveléstudomány fő szaknyelvi címei

Oktatáspolitikai és jogi háttér

Az 1961-es oktatási törvény még a túlszabályozottságával, az 1985-ös viszont már a szubszidiaritást is figyelembe véve foglalta keretbe a lehetséges és elvárt eredményeket, főképpen a praxispedagógia outputja (a kimenő teljesítmény) minőségét, és az iskolával kapcsolatban teret ad a környező lokális társadalom szegmenseinek.

Ami viszont a törvény által megengedő pluralizmusára vezethető vissza: nem rendelkezett a tankönyvekről, amelyek ekkora már de facto a többszereplős kiadók érdekkörébe kerültek. A rendszerváltást követő társadalmi mozgások az oktatáspolitika alakulására is jelentős hatást gyakoroltak.

Ennek egyik vetülete lett a hektikusnak, gyakorinak nevezhető 1990. évi 28., majd az 1993. évi 76. tv. gyors (1995., 1996., 1999., 2000., 2002. évi) módosításai. Olyan alternatív- és reformpedagógiai koncepciók retro-beemelései és hazai új innovációk jelentek meg, amelyek nem csakhogy tartalmukban szélesítették ki a hazai neveléstudomány (és ennek könyvkiadási) portfólióját, hanem olyan „tankönyv-robbanásnak” lehettünk tanúi, amelyek túlmutattak még a polgári kor időszaka szinte mértéktelenül elaprózódott tankönyvkiadásán is.

Ennek hátterében vállalkozói/piaci érdekek húzódtak meg. Az egyes kiadók az óvodapedagógusok, a tanítók, a tanárok, a főiskolai és az egyetemi oktatók számára a tanulók/hallgatók tankönyveihez (és az ezekhez kapcsolódó kiadványaikhoz) igyekeztek, ha nem is neveléstudomány elméleti alapozású, de legalább szakmailag hiteles kézikönyveket, útmutatókat stb. megjelentetni - mintegy deklarálva a tan- és a szakmai-tudományos könyveik kettős kötődésében megjelenő pedagógiai értéket és szakmai szabadságot.

A képzés és a neveléstudományi szaknyelv kapcsolata

A neveléstudomány szaknyelvének elsajátítása a pedagógusképzés és a neveléstudományi mesterképzés egyik alapvető feladata. A képzési programokban az elméleti fogalmak, a kutatási módszerek, a pedagógiai gyakorlat és a szakmai kommunikáció egymással összekapcsolva jelenik meg.

A pedagógusképzéshez kapcsolódó neveléstudományi könyvészeti anyagot a képző intézmények alapvetően a képzési céljaik szerint jelentetik meg. Számos intézmény kooperációban ad közre könyveket, olyanokat, amelyekkel nem csak deklarálják az együttműködést, hanem a speciális jelleg miatt is (pl. konferenciaköteteket).

A törvényalkotásoknak ez a sorozata nehéz feladat elé állította a neveléstudományi könyvek szerzőit, a lektorokat és a kiadókat is. Ennek a hektikusságnak egyik következménye az, hogy a főiskolák és az egyetemek a saját portfóliójukon (akkreditáción átesett programjukon) belül ennek megfelelően dolgoztak/dolgoztattak ki önmaguk számára szakkönyveket, tudományos igényű tankönyveket, és szerveztek olyan konferenciákat, amelyeknek a témái (tartalmuk) adaptálhatók voltak a képzési rendjükhöz, vagy bennük/velük a távlati szakmai-tudományos céljaikat vetítették ki és ezeket monitoroztatták.

Ugyanekkor a pedagógusképzésük során figyelemmel kellett lenniük a közoktatási törvények (alap- és módosítások) olyan előírásaira, amelyeket pl. a tantervekben határoztak meg, mert a hallgatók számára ezeket majd a gyakorlatban kell megvalósítaniuk, tehát a praxis jellegű képzésüket erre (is) kell alapozni azzal, hogy a hivatalos, államilag engedélyezett tankönyvekből kell majd tanítaniuk.

A neveléstudományi mesterképzés szaknyelvi területei

A mesterképzési szak megnevezése: neveléstudomány (Educational Science). A mesterképzési szakon szerezhető végzettségi szint és a szakképzettség oklevélben szereplő megjelölése végzettségi szint: mester- (magister, master; rövidítve: MA-) fokozat szakképzettség: okleveles neveléstudomány szakos bölcsész.

A szakképzettség angol nyelvű megjelölése: Educational Scientist. Képzési terület: bölcsészettudomány. A képzési idő félévekben: 4 félév. A mesterfokozat megszerzéséhez összegyűjtendő kreditpontok száma: 120 kredit.

A képzés célja olyan szakemberek képzése, akik megfelelő tudással rendelkeznek a neveléstudomány művelése és alkalmazása területén. Képesek a köznevelésben és a felsőoktatásban, illetve az oktatásügyben kutatói és alkalmazói feladatokat ellátni, részt vállalni a rendszerszintű működtetés feladataiból, a kutatás és a fejlesztés terén feladatokat végezni, hazai és nemzetközi szakmai fórumokon a nevelésügy hazai eredményeit kommunikálni.

Felkészültek tanulmányaik doktori képzésben történő folytatására. A szakmai gyakorlat a köznevelés- és a felsőoktatás különböző színterein, intézményeiben végzett terepmunka, amelynek időtartamát a specializációkhoz kapcsolódóan a képzés tanterve határozza meg.

A neveléstudományi szaknyelv tudáselemei

Elméleti és fogalmi tudás

Átfogóan ismeri a neveléstudomány és a hozzá kapcsolódó társ- és határtudományok legfontosabb hazai és nemzetközi elméleteit, összefüggéseit és probléma megoldási módszereit. Ismeri a nevelés-oktatás elméleti modelljeinek hátterét, a különböző elméleti paradigmák evolúcióját, rendszerbe tudja foglalni a multi- és interkulturális pedagógia nemzetközi megközelítéseit.

Mély ismeretekkel rendelkezik a tanulásra vonatkozó tudományos elméletekben, ismeri a tanulás stratégiáit, módszereit, a tanulás és tanítás, nevelés támogatásának eljárásait, érti a tanulás különböző tereinek és környezeteinek szerepét az élethosszig tartó és az élet és kultúra minden területére kiterjedő tanulásban.

Kutatásmódszertani tudás

Alaposan ismeri a neveléstudományi, társadalomtudományi kutatások kvalitatív és kvantitatív és kevert módszereit, eszközeit és ezek alkalmazási lehetőségeit és korlátait. Ismeri a kutatásra vonatkozó etikai normákat.

Tisztában van a neveléstudomány és határtudományai legújabb kutatási eredményeivel, a releváns pedagógiai innovációkkal, ezeket kritikusan elemzi, értelmezi. A neveléstudomány és társdiszciplínák köréből származó információk gyűjtésében, hazai és nemzetközi adatbázisok kezelésében releváns nézőpontok szerint képes választani, ezeket feladataiban felhasználni, önállóan alkalmazni.

Intézményi és szakpolitikai tudás

Átlátja a szakmapolitikai fejlesztési irányokat, ismeri az oktatási rendszerek fejlesztésének európai és világtendenciáit szakterülete és a hozzá kapcsolódó egyéb ágazati ellátó rendszerek működésének szabályozását és összefüggéseit. Ismeri a neveléstudomány szaknyelvét anyanyelvén és legalább egy idegen nyelven.

Ismeri a tevékenységét meghatározó jogi és szakmai dokumentumok strukturális és tartalmi követelményeit. Képes szakmáját meghatározó dokumentumokat véleményezni, értékelni, intézményi szintű dokumentumokat összeállítani.

Kommunikációs tudás

Érti a kommunikáció általános elméleteit, alkalmazásának formáit vertikális és horizontális irányban. Érti az online kommunikáció fontosságát, ismeri a modern kommunikáció tereit, lehetőségeit.

Magas szintű szakmai kommunikációra képes szóban és írásban, ehhez alkotó módon alkalmazza a web-es információszerzési technikákat. Képes egy idegen nyelven magas szintű szakmai szövegértelmezésre és alapszintű szakmai kommunikációra.

A neveléstudományi szaknyelv képességterületei

Alkalmazza az interdiszciplináris modelleket, képes egy adott probléma több szempontú elemzésére, ami a reális helyzetértelmezést és a konkrét szituációkban történő hatékony alternatív megoldásokat is lehetővé teszi. Elemzéseiben alkalmazza a multi- és interkulturális szemlélet összefüggéseit, ezeket kezdeményezően hasznosítja munkájában.

Képes összehasonlítani a kutatási eredményeket a pedagógiai gyakorlattal. Képes gyakorlati implementációs javaslatokat megfogalmazni. Képes kisebb önálló és csoportos kutatási projekteket tervezésére és kivitelezésére, biztonsággal és önállóan tudja használni a kvantitatív és kvalitatív kutatási módszereket, biztonsággal alkalmaz matematikai statisztikai eljárásokat.

Képes önálló szempontok szerint szakmai anyagok elkészítésére, kutatásai eredményeinek objektív bemutatására, elemzésére, és rövidebb szakmai tanulmányok önálló megírására. Képes értelmezni a szaktudományos vitákat, össze tudja hasonlítani a különböző álláspontok argumentumait, képes azokat interpretálni.

Differenciáltan és adaptívan kommunikál szakmai közegben, és pedagógiai szituációkban, szakmai kommunikációs helyzeteket képes irányítani, moderálni. Képes pályázatokat önállóan kezdeményezni, tervezni, lebonyolítani, értékelni. Képes szakmai közösséget építeni.

A neveléstudományi szaknyelv attitűd- és felelősségdimenziói

Szakmai identitásában fontosnak tartja a társadalomtudományi nézőpontot, nyitott a neveléstudomány interdiszciplináris megközelítésére. Folyamatosan átértékeli saját viszonyulásait a társadalmi és kulturális különbségekhez, a kisebbségek helyzete iránti érzékenység és az emberi jogok tisztelete jellemzi.

Fontosnak tartja szakmai munkájában a társadalmi egyenlőtlenségekből fakadó problémák figyelembevételét és magáévá teszi a méltányosság szemléletét. Törekszik a széleskörű szakmai együttműködésre, a problémahelyzetekre nyitott és megfontolt, képes azok professzionális megítélésére.

Szakmailag megalapozott kritikai szemlélettel rendelkezik, és elkötelezett az érték- és tudásalapú szakmai elemzések iránt. Kreatív megoldásokat keres adott témakörök mély megismerésére, a releváns kutatási módszerek alkalmazására, nyitott a kutatási kooperációra, felismeri a közös munka jelentőségét.

Értékelő, értelmező reflektivitással közelít a gyakorlat és elmélet kapcsolatához. Megalapozott szakmai kritikát fogalmaz meg, saját véleményét meggyőzően és szabatosan fejti ki, szakmai vitákban érvelni tud.

Tudatos önfejlesztés révén felelős önálló munkavégzésre képes, mely során a személyes és szakmai céljait össze tudja egyeztetni. Kezdeményező szerepet vállal a jelenségek megértetésében, a felelős gondolkodásra ösztönzésben, saját tevékenységeiben, döntéseiben a tudományos-szakmai szempontokat juttatja érvényre.

Megbízható szakmai partner a különböző együttműködésekben, a kooperációban vezető és vezetett szerepeket is hatékonyan betölt. Felelősséget vállal saját kommunikációjáért és annak folyamatos fejlesztéséért. Felelősen kezdeményez és vezet innovációs folyamatokat.

A neveléstudomány szakmai területeinek rendszere

A szakképzettséghez vezető tudományágak, szakterületek, amelyekből a szak felépül: a neveléstudomány elméleti-fogalmi rendszere [elméleti és történeti pedagógia, pedagógiai (kultúr)antropológia, összehasonlító pedagógia] 15-20 kredit.

A nevelés, oktatás és képzés pszichológiai, társadalmi, politikai, jogi háttere és azok magyar és nemzetközi aspektusai, trendjei (a nevelés és intézményeinek társadalmi szociológiai, pszichológiai, jogi, irányítási és menedzsment alapjai) 15-20 kredit.

Nevelés-, oktatás-, és művelődéskutatás főbb területei és azok kutatás-módszertana (művelődés és oktatáskutatás, a neveléstudományi kutatások módszerei, a különböző kutatási stratégiák kutatásmetodikai megalapozása) 15-20 kredit.

Nevelés és oktatás iskolai, valamint iskolán kívüli intézményrendszerei, továbbá a pedagógiai innováció, a szervezetfejlesztés támogatásának intézményes és szocializációs formái (a kisgyermekkor pedagógiája, iskolapedagógia, szakképzés, szociálpedagógia, felnőttképzés és tudásmenedzsment, felsőoktatás-pedagógia) 25-30 kredit.

Kötelezően választandó szakos specializáció 40-45 kredit. A 4.2. pontban megadott oklevéllel rendelkezők esetén a mesterképzési képzési ciklusba való belépés minimális feltételei: a mesterképzésbe való belépéshez a korábbi tanulmányok alapján szükséges minimális kreditek száma legalább 50 kredit a pedagógia, pszichológia, andragógia, szociológia, jogi, társadalomtudományok, gazdaságtudományok, egészségtudományok ismeretköreiből.

A gyakorlat szaknyelvi fogalmai

Csecsemő-és kisgyermeknevelő alapképzési szakon a szakmai gyakorlat részét képezik csoportos és egyéni intézményi gyakorlatok összefüggő komplex gyakorlat. A csoportos és egyéni intézményi gyakorlatok helyszíne elsősorban bölcsőde, azonban hallgatóink betekintést nyerhetnek más szakterületek munkájába is.

Ennek megfelelően gyakorlatot teljesítenek óvodában, családi bölcsődében, de megismerkedhetnek a korai fejlesztést végző intézmények tevékenységével is. Az összefüggő komplex szakmai gyakorlat időtartama nappali tagozaton a képzés utolsó évében legalább 6 hét.

Gyógypedagógia alapképzési szakon a szakmai gyakorlat részét képezi a szakirányhoz kapcsolódó hallgatói hospitálások, az egyéni és kiscsoportos tanítási gyakorlatok, az önismereti, kommunikációs, fejlesztő tréningek, a gyakorlatorientált stúdiumok keretében végzett gyakorlatok az összefüggő szakmai gyakorlat.

Az összefüggő szakmai gyakorlat, a képzés utolsó félévében folyó egyéni gyakorlat, amelynek kreditértéke szakiránypár elvégzése esetén 30 kredit. A teljesítés dokumentációs bemutatása portfólió készítéssel valósul meg mindegyik szakirány vonatkozásában.

Óvodapedagógus alapképzési szakon a szakmai gyakorlat részét képezik csoportos és egyéni gyakorlatok keretében komplex, párhuzamosan is végezhető, differenciált tevékenységek tervezése, szervezése és vezetése, ezek elemzése, dokumentálása, reflexiók, önreflexiók készítése az óvodapedagógus-jelölt komplex egyéni szakmai gyakorlata, aminek időtartama a hatodik félévben 8-10 hét.

A gyakorlati képzés az elméleti képzéssel párhuzamosan halad, tartalmában, időtartamában és az elmélyülés mértéke szempontjából is fokozatosan bővül, a szakma megismerését és az egyre önállóbb munkavégzést lépésről lépésre teszi lehetővé és a reflektivitást helyezi előtérbe.

Tanító alapképzési szakon a szakmai gyakorlat részét képezik hospitálás óvodában és általános iskolában a csoportos és egyéni iskolai gyakorlatok és ezek elemzése, dokumentálása a tanítójelölt komplex gyakorlata, aminek időtartama a nyolcadik félévben 8-10 hét.

A gyakorlati felkészítés során a maga komplexitásában mutatjuk be az iskolai tevékenységeket, a pedagógus-szerepkört. A gyakorlat célja, hogy segítse a korszerű ismeretek tudatos alkalmazását, az oktató-nevelő munkához szükséges készségek és képességek fejlődését a nevelési, a tanítási-tanulási folyamat minden színterén.

A neveléstudományi könyvek és kiadványok címtípusai

A könyvek jellemzői (formájuk és tartalmuk szerint): önálló neveléselméleti mű, tanulmánykötet, konferenciakötet, bibliográfia, tiszteletkötet jubiláns személy számára, intézménytörténet (jelentősebb évfordulóra), évkönyv, dokumentumkötet, album, PhD- és MTA-doktori disszertáció.

Az utóbbi évtizedekben a különböző neveléstudományi műhelyek (egyetemek, főiskolák és ezek alrendszerei: intézetek, tanszékek, kutatóközpontjaik stb.) könyvkiadásában számos közös és eltérő jellemző állapítható meg.

A „tudomány szabadsága” révén számos olyan mű, sorozat jelent és jelenik meg, amelyek bár kompaktak, például a felsőoktatási törvényekben megfogalmazott célokkal, azonban a felsőoktatás intézményi autonómiája megengedően alkalmazható abban, hogy milyen neveléstudomány-elméleti alapú az oktatás, és ennek következményeként a könyvek koncepcionális irányultsága, tartalma.

A könyvkiadás/könyvmegjelenések nem csak az intézmény, hanem a szerzők tudományos teljesítményének is értékmérői, amelyek természetesen akkor jelentenek valódi értéket, ha ezeket a hallgatók (BA, MA, PhD), a szerzők intézményi és mások oktatói, kutatói felhasználják.

A szaktudományos könyvek példányszáma igen tág határok közötti. Többek között függ a megjelentetés pénzügyi lehetőségétől, a várható kereslettől (a vásárlási szándékoktól, mint lehetséges opciótól), korlátozott, ha a mű speciális témájú, ha a felhasználása szűk körre terjed(het) ki, vagy ha több éven át a könyvpiacon tartható.

A felsőoktatási körben készített tudományos (vagy ilyen jellegű) könyvek megjelentetésénél is mérvadó az elavulási idő, s ehhez igazítják a példányszámot. Természetesen ez ellentmond a tudományetikai szempontoknak, mert számos könyvet még évtizeden túl is nemcsak érdemes, hanem szükséges is kézbe venni, különösen akkor, ha monográfia jellegű, távlatos tudományos koncepciót jelenít meg, vagy értékhordozó retrospektív mű (aktuális bevezetővel, értelmező tanulmánnyal) stb.

Neveléstudományi műhelyek és kutatási területek

A főiskolai és egyetemi kutatóközpontok olyan tudományos szerveződések, amelyek többnyire külső pénzügyi forrásokból végeznek el a pályázatokban megjelölt feladatokat. A külső pályázatok mellett az intézményieknek is jelentős szerepük van a kutatómunkában, s ezek eredményeként a tudományos művek elkészítésében, megjelentetésében.

Számos egyetem konzorciumban vállal kutatómunkákat, mert a humán erőforrás koncentrációjának nem csak a pályázat elnyerésében van döntő szerepe, hanem a kutatómunka eredményességében is. Ez utóbbiak alapján természetes, hogy többszerzős/többszerkesztős könyvek jelennek meg, amelyek tudományetikai szempontú megközelítésben nem egyszer kétségeket támasztanak abban, hogy a megjelöltek milyen mértékben és tudományos tartalommal járultak hozzá a közös munkához.

A neveléstudományi kutatás szaknyelvi címei között megtalálhatók a szociális kompetenciák, a szociálisprobléma-megoldás, az érzelmi kompetencia, a pedagógiai értékelés, a diagnosztikus mérés, a tanulásban akadályozottak pedagógiája, az integrált oktatás és a pedagógusképzés.

A szociálisprobléma-megoldás alakulása és fejlesztésének lehetőségei gyermek- és serdülőkorban. A szociálisérdek-érvényesítő (együttműködési, segítési, versengési, vezetési) képességek fejlettsége és fejlesztési lehetőségei gyermek- és serdülőkorban.

Az elkerülés jellemzői gyermek- és serdülőkorban. A negatív orientáció és az elkerülés kapcsolata gyermek- és serdülőkorban.

Specializációk és alkalmazási területek

A KRE Pedagógiai Kara a neveléstudomány mesterképzési szak indításával az európai (keresztény/keresztyén) nemzeti értékrenden alapuló neveléstudomány területén jelentkező hiátust kívánja betölteni, így a képzés szakmai koncepciójában a hangsúlyt a tudományos pedagógiára helyezte.

Választható specializációk: Kora gyermekkor pedagógia specializáció. Elméleti és történeti kutatások specializáció.

Főbb ismeretkörök: a neveléstudomány elméleti-fogalmi rendszere; nevelés, oktatás és képzés pszichológiai, társadalmi, politikai, jogi háttere, magyar és nemzetközi aspektusai, trendjei; a nevelés-, oktatás-, és művelődéskutatás főbb területei és azok kutatásmódszertana; tudományos kommunikáció és forráselemzés; nevelés és oktatás helyszínei; pedagógiai innováció és kommunikáció; elméleti és történeti kutatások; neveléselméleti kérdések.

Neveléstudományi mesterszakunkon az alap- és törzsképzésben tanulhat: nevelés- és oktatáselméletet, pedagógiai pszichológiát, információs társadalomelméletet, kutatásmódszertant, neveléstörténetet, mentálhigiénét, iskolapedagógiát és ifjúságszociológiát, oktatásmenedzsmentet, felnőttképzést és médiapedagógiát.

Választhat digitális pedagógia, művészeti nevelés, kora gyermekkor (3-12 év) pedagógiai családpedagógia specializációt.

A pedagógia alapszakon választhat e-learning fejlesztő, ifjúsági közösségszervezés, drámapedagógia, alternatív pedagógiák specializációt.

A szaknyelv használata a pedagógiai gyakorlatban

A neveléstudományi szaknyelv nem pusztán elméleti fogalmak gyűjteménye, hanem a pedagógiai tervezés, a megfigyelés, a dokumentáció, az értékelés, a kutatás és az intézményi együttműködés eszköze is. A szakmai gyakorlat tervezett tevékenységeiről a hallgató egyéni munkatervet állít össze, az elvégzett feladatokról dokumentációt készít.

A szakmai gyakorlat általános célja a szak képzési és kimeneti követelményeiben meghatározott és a képzés során elsajátított ismeretek, valamint a képességek, attitűdök és szakmai felelősségvállalás kompetenciáinak reflektív elmélyítése, az elsajátított ismeretek intézményi terepmunka folyamatában való alkalmazása, a kutatásalapú szakmai fejlődés támogatása.

A szakmai gyakorlat a köznevelés, a közművelődés, a gyermekkultúra intézményeiben, különböző színterein, végzett terepmunka, a két specializációnak megfelelően, vezetőpedagógus irányítása mellett folytatott egyéni szakmai gyakorlat.

A szakmai gyakorlat a köznevelés- és a felsőoktatás különböző színterein, intézményeiben végzett terepmunka, amelynek időtartamát a specializációkhoz kapcsolódóan a képzés tanterve határozza meg.

A szakmai kommunikáció és a tudományos nyelv

A neveléstudományi szaknyelv használata megjelenik a tudományos tanulmányok, a kutatási beszámolók, a konferencia-előadások, a szakdolgozatok, a doktori értekezések, a képzési dokumentumok és az intézményi fejlesztési tervek elkészítésében.

Önálló szempontok szerint szakmai anyagok elkészítésére, kutatásai eredményeinek objektív bemutatására, elemzésére, és rövidebb szakmai tanulmányok önálló megírására képes. Képes a szakmai vitákban való részvételre, az álláspontok argumentumainak összehasonlítására és a tudományos eredmények pedagógiai gyakorlatba történő átültetésére.

A pedagógiai szakmai tudását felhasználva, az adott munkahelye elvárásait figyelembe véve képes munkavállalói jogait érvényesíteni. Szakmaközi kapcsolatokban szakmai értékeit-elveit képviseli, érvel mellette.

Elkötelezett a folyamatos szakmai fejlődés terén, törekszik a szakmáját, szakterületét érintő kérdések folyamatos követésére, ezért különösen nyitott az új szakmai eredmények megismerésére, munkájában való hasznosítására és azok értékelésére.

tags: #nevelestudomany #szaknyelv #cimek