Nyelvet olt angolul: melyik angol nyelvet érdemes megtanulni?

Ha általános célból szeretnél angolul tanulni, érdemes a standard angollal kezdened, majd később ahhoz a változathoz és nyelvjáráshoz igazodnod, amelyet azon a földrajzi helyen használnak, ahol élni, dolgozni vagy tanulni szeretnél. Ha külföldre mennél dolgozni, vagy már olyan országban élsz, ahol az angol hivatalos nyelv, akkor annak az országnak az angolját is meg kell értened, mert nemcsak beszélned kell, hanem azt is fel kell ismerned, amikor a helyiek hozzád szólnak.

Érdemes tehát a STANDARD ANGOL nyelvet tanulnod, és utána már specializálódhatsz, aszerint hogy hol akarsz élni, dolgozni. A tankönyvi angollal igenis lehet valamit kezdeni, mert a nyelv alapszabályait nagyon jól el lehet sajátítani, a leggyakrabban használt szavakat pedig be lehet gyakorolni, amire aztán tudsz építkezni, ahogy te szeretnél.

Miért nem érted a helyiek beszédét, ha évek óta tanulsz angolul?

Előfordul, hogy olyan leveleket kapok, melyben a tanuló arról panaszkodik, hogy évek óta tanul angolul, megérti a filmeket, tud beszélni, de amikor a „helyiek” beszélnek, nem érti őket. Ilyenkor mindig megkérdezem, milyen „helyiekre” gondol.

Legutóbb egy hölgy írt nekem hasonlókat, és amikor megkérdeztem, hol él, elmondta, hogy Manchesterben dolgozik, és ott is él, és nem érti az ottaniak beszédét. Ezért szoktam mindig hangoztatni, hogy egy idegen nyelvet ott, abban az idegen országban érdemes tanulni, ahol élsz.

Ha valaki külföldön tanulja a magyart, ő biztos nem úgy használja mint mi, még akkor sem, ha igazi magyar anyától szívja be a tudást. No, de akkor mit tegyen az, akinek nincs lehetősége, ideje, pénze stb, hogy külföldre vonuljon több hónapra, és ott napi több órában tanulja az angolt?

A nyelviskolai vagy tankönyvi angol és az élő beszéd között jelentős különbséget érzékelhetsz, különösen akkor, ha a beszélő erős helyi akcentust, dialektust, rövidítéseket vagy regionális szófordulatokat használ. 2012-ben többször volt alkalmam a barátnőmhöz kiutazni Angliába, ott rádöbbentem, hogy a tanult angol meg sem közelíti az élő nyelvet.

A kint élők még véletlenül sem a nekünk tanított nyelvezetet beszélik, és persze alig értettem valamit. Az anyanyelvieket ugyan még nehezen értem, de ez egy tanulási folyamat, ami kitartást és türelmet igényel.

Az angol nem egyetlen változatot jelent

Ha az angol nyelv előkerül, akkor mindeni Angliára, az USA-ra, Kanadára, Ausztráliára gondol, pedig rengeteg ország hivatalos nyelve az angol nyelv. Itt van például Jamaika.

A Jamaicai angol nyelvnek még hivatalos neve is van, patois, ami teljesen az angol nyelven alapszik. A fő eltérés természetesen a kiejtésben van, valamint a szókincsben.

De vehetnénk Ázsiát vagy Afrikát is, ahol szintén több ország hivatalos nyelve az angol. Egy bizonyos angol nyelven beszélő országnak van egy adott standard angol nyelve.

Ezért szokták tanárok és tanulók úgy emlegetni ezeket, hogy brit angol, amerikai angol, ausztrál angol stb, ezek az adott ország standard angol nyelvére utalnak. Nem, nem egy „standard angol” van.

Mi az a standard angol?

Számtalan angol nyelvjárás - vagy más néven - , dialektus van. A dialektusok az adott nyelv módosult változatai.

Ez vonatkozhat a nyelvtani szabályokra, szókincsre, illetve a kiejtésre. Az angol nyelven belül rengeteg dialektus van.

Még egy országon belül is. Vegyük például az Egyesült Államokat, ahol igen eltérő dialektusokat találunk szerte az országban.

Míg az írott amerikai angol viszonylag egységes, addig a beszélt amerikai angolban rengeteg dialektust lehet elkülöníteni. Hasonló a helyzet az Egyesült Királyságban is, amely eleve egy egységállam, tehát nem csak Angliát, de Észak-Írországot, Skóciát és Wales-t is magában foglalja, ahol az angol mindenhol hivatalos nyelv.

A standard angol az angol nyelvnek egy széles körben elfogadott változata, ezt tekintik úgy általában helyesnek. Azaz, bármilyen dialektust is beszélnek a „helyiek”, a standard angolt használják az újságok, a híradók stb, ezt az angol nyelvet találod a szótárakban.

Brit vagy amerikai angolt tanulj?

Ha nyelviskolába mész, akkor ott általában a brit vagy amerikai angolt oktatják, vagy ennek a keverékét, tehát ebből is kapsz, és abból is kapsz. Ez a két angol standard nyelv a leggyakoribb.

Én magam tanárként szeretek ilyet is és olyat is becsepegtetni óráimba. Nem hiszem, hogy a skót standard angolnak nagy kereslete lenne itthon.

Ha azért szeretnél angolul, mert angolul tudni kell, hiszen mindenhol körülvesz ez a nyelv, akkor a standard angol nyelvet kezdd el megtanulni! Érj el egy középszintet, és utána már tudsz specializálódni.

Ha külföldre szeretnél menni dolgozni, vagy külföldön dolgozol (ahol az angol a hivatalos nyelv), akkor annak az országnak az angol nyelvét kell megtanulnod, mert nem csak beszélned kell, de meg is kell értened, amikor hozzád szólnak.

Hogyan specializálódj a választott angol változatra?

A Youtube-on rengeteg csatorna van, ahol anyanyelvi angolok kifejezetten a beszélt angol nyelvi szófordulatokat, gyakori szóhasználatokat fejtik ki. Természetesen arra az adott földrajzi helyre vonatkozóan, ahol ők élnek.

Hiszen ha egy pennnsylvania-i angol kifejezést használnál London északi részén, akkor bizony furcsán tekintenének rád. Nem baj, ha ezekkel megismerkedsz, de nem feltétlen kell neked is használnod ezeket a beszédedben.

Tehát, mielőtt válaszolnál arra a kérdésre, hogy melyik angol tetszik vagy érthetőbb jobban, először ismerkedj meg párral, és utána válassz! Akár kezdő, akár haladó angolos vagy, érdemes a nyelv dallamára figyelni, nem arra koncentrálj, hogy mennyi szót tudsz értelmezni!

Érdekességként nézd meg ezt a videót, ahol az Egyesült Királyság 30 dialektusát (nyelvjárását) hallhatod. Jöjjenek az főbb amerikai kiejtések!

Miért fontos a kiejtés, a ritmus és az intonáció?

Míg pár évtizeddel ezelőtt az akcentus megléte oka lehetett annak, hogy egy anyanyelvi úgymond lenézze az idegent, addig mára egyfajta ünneplése van az akcentusok sokféleségének. Tény, hogy az akcentus erőssége meghatározza az érthetőséget, és itt most nem kizárólag az akcentust kell megemlíteni, mivel a rossz ritmus, a nyelvidegen intonáció és hangsúlyozás szintén gátolhatja az érthetőséget.

„Mit tanácsolnál egy olyan embernek, aki nagyon nehezen boldogul az angol kiejtéssel?” Lehet célzottan gyúrni a kiejtésre, vannak erre nagyon jó gyakorlatok.

Ezeket azonban nem kifejezetten nyelvtanulók számára fejlesztették ki, így speciális eseteket leszámítva. Amikor még mi tanultuk az angol nyelvet, a legfontosabb forrás a tanár volt.

Azonban az órák jó részt magyarul mentek, összefüggő angolt alig hallottunk. A nagy ritkán előkerülő órai magnó/CD angolja ezek után alig emlékeztetett arra, amit tapasztaltunk.

Miért kevés önmagában a külföldre költözés?

Egy ilyen döntés, mint a kiköltözés, alapos körültekintést igényel: ha azonban a nyelvtanulás a legfőbb mozgatórugó a külföld mellett, akkor azt javasoljuk, hogy inkább ne menj ki!

Attól ugyanis, hogy (akár évekig) angol anyanyelvűek között élsz, még nem feltétlenül találnak rád a kedvező körülmények, amelyek a nyelvi készségeidet előreviszik. Fórumokon gyakran olvasunk tippeket olyanoktól, akik megerősítik, hogy külföldre költözvén a közepes angol tudásuk magabiztossá vált, majd hozzáteszik, hogy “kellett azonban az az alap, amit kemény tanulással szereztek”.

Az angol közeg hatására tudták levetni magukról azt a koloncot, amelyet a magyar nyelvű nyelvoktatás rájuk aggatott. A nyelvtanulásban a haladás kulcsa az, hogy a tanuló tartalmilag értse a közléseket.

Ez nem azt jelenti, hogy minden szót ismernie kell, hanem azt, hogy az értett kontextusban felbukkanó új szavak és kifejezések értelmet tudnak nyerni. Mindent ezen kell mérni, ha tanulásról beszélünk.

Hogyan fejleszd a hallásértést?

Amikor egy szöveget úgy hallgatunk, hogy a szöveg előttünk van, agyunk hajlamos a szemre támaszkodni. Ennek következménye az, hogy a hallás másodlagossá válik, olyan érzése van az embernek, mintha egy hangszigetelt szobából hallgatóznánk kifelé.

A nyelvtanulásban a haladás kulcsa az, hogy a tanuló tartalmilag értse a közléseket. A filmek és más angol nyelvű anyagok akkor segítik a tanulást, ha a tanuló érti a közlések tartalmát.

Ha a nyelvtanulás során fejlődő készségek természetes sorrendjét vesszük alapul, akkor normális dolognak tekinthetjük azt, hogy megérteni valakit könnyebb, mint elmondani valamit. Ennek az oka egyszerűen az, hogy a beszéd az értett angolból fejlődik.

Jelenleg is gondjaim vannak a hallott szöveg megértésével, és mert sokat tanultam csendben, magamban, később rájöttem, hogy egyes szavakat sem kiejteni, sem leírni nem tudok megfelelően.

Ezt így utólag hatalmas nyelvtanulási hibának értékelem, mert a rosszul rögzült szavakat nagyon nehéz már korrigálni. Itt, Ausztráliában is többen mondták, hogy ugyan a szókincsem már advanced, viszont ajánlatos fejlesztenem a kiejtést, de még jobban a szövegértést, mert zavaró, hogy állandóan visszakérdezek.

Miért nem elég a szavak és nyelvtani szabályok bemagolása?

Mondatok bemagolása - bármilyen szelíd módszerrel történik is - nem vezet tartós eredményre a nyelvtanulásban. A bemagolt nyelvi kijelentések nem relevánsak a szempontodból ezért az elméd nem tárolja el azokat tartósan.

Lehet, hogy hatékonynak érzed, de hosszú távon kontra produktív a fáradozásod. Angol mondatok hangos felolvasása viszont működhet, amennyiben a szavak, kifejezések kiejtésével kapcsolatban minimális bizonytalankodás merül fel.

A beszédkészség nem abból fejlődik, hogy szavakat, kifejezéseket, mondatokat, párbeszédeket memorizálunk és ebből táplálkozva beszélni kezdünk. Azok a tanulók, akik ezen a szinten működnek, egy éles helyzetben szembesülnek azzal a ténnyel, hogy vajmi keveset tudnak hasznosítani ezekből az ismeretekből.

A klasszikus módszer szerint: ismertessünk meg egy nyelvtani szabályt, adjuk meg a szerkezet vázát, építsünk köré valamilyen tematikus szólistát és hagyjuk, hogy a tanuló mondatokat kreáljon - szóban és/vagy írásban. A helyzet az, hogy ebből nem lesz beszéd, bármennyit is kreál a tanuló.

A mai nyelvoktatás a nyelvet darabokra szedve értelmezi és oktatja: szavakra, szókapcsolatokra bontja és a nyelvtant agyon elemzi. Aztán ezekből az adatokból “építi fel” a “nyelvet”.

A nyelvtanulásnak azonban nem erről kellene szólnia. A nyelvtanulás célja a nyelvi készségek fejlesztése.

Tanulható-e az angol kizárólag angolul?

Ha élőben meg tudom mutatni a dolgot, vagy tudok mutatni egy képet, az értés azonnali. Vagy ha el tudom neked magyarázni angolul úgy, hogy biztosítom az értést a számodra, akkor megint csak nincs gond: a magyar nyelv nélkül szereztél értést.

Legtöbben a gyerekkori nyelvtanulós élmények miatt az anyanyelvet is használó szövegfordítós, nyelvtanozós, kifejezés-memorizálós oktatási formákban mozognak otthonosan, holott rengetegen tanulnak így, de nagyon kevesen tanulnak meg angolul: ezeknek a hatékonysága rendkívül alacsony.

„Miért baj az, hogy a nyelvtani magyarázatok magyarul mennek, ha minden más angolul zajlik az órán?” Az angol nyelv elsajátításának a kulcsa az érthető angol nyelvű közlés.

A nyelvtanulók legnagyobb csapdája azonban éppen az analitikus gondolkodás. Pontosan érthetem a szót, ha nem szótározok?

Mit érdemes használni tanulás közben?

Az alapelvünk az, hogy minden jöhet, amit a tanuló képes angolul követni. Mivel a nyelv elsajátításának alapja a mennyiségi és minőségi angol közlés, így a tanulás előre haladtával és az egyre magasabb szintek elérésével az alkalmas anyagok száma drasztikusan növekszik.

Bátran, jóval az aktuális nyelvi szintem feletti cikkeket olvastam, egyszerűen azért, mert az kötött le. Az érdeklődésemet felkeltő témákkal kapcsolatban szerettem volna másokat is megérteni és a saját gondolataimat is megosztani.

Így szépen lassan ez a tevékenység egyfajta szokássá vált. Szinte habzsoltam a különféle cikkeket és video anyagokat.

A szókincsem és nyelvtani kifejezéstáram is nagyon szépen fejlődtek. Sokkal szívesebben leülök egy órás dokumentumfilm elé, vagy olvasok végig egy szakmai cikket, vagy egy hírt a BBC oldalán angolul, minthogy megnézzek egy akciófilmet, vagy bármely bulvárhírt, amelyek magyarul sem vonzanak.

A rendszeres, érdeklődésen alapuló tanulás előnyei

Az angol nyelv elsajátítása nálam gyerekkori álom volt. Akkoriban még az orosz volt a kötelező nyelv, nem volt YouTube, mp3, sőt, műholdas tv csatornák sem léteztek még hazánkban.

Én mindeközben egyfolytában édesapám bakelit lemezeit bújtam, és próbáltam kisilabizálni a borítón lévő dalszövegek alapján, vajon miről is énekelhetnek. Természetesen néhány alap kifejezésen kívül, semmit nem értettem, de sóvárogva hallgattam azokat, akik bármilyen szinten is beszélték a nyelvet.

17 éves koromtól kezdve megközelítően 30 éves koromig folyamatosan munka mellett tanultam. Tökéletesen tisztában voltam az idegen nyelv fontosságával, de így mégsem tudtam már beleszorítani a szűkös időmbe.

Nagyjából 36 éves voltam, mikor ráeszméltem, hogy még mindig nem tudok angolul. A gyermekkori vágyaim beteljesületlenek maradtak.

Mi akadályozhatja a fejlődést?

Több tanfolyamot kipróbáltam, de felnőttként egyrészt le sem kötöttek az egyes témakörök, másrészt a hagyományos oktatási módszerek sem működtek már nálam. Így pár év múlva ráeszméltem, jobban haladok, ha magam tanulok.

Másik akadályozó tényezőnek a koromat éreztem olyan szempontból, hogy a hagyományos tanítási módszerek nálam már nem működtek. Képtelen vagyok füzetnyi szavakat bebiflázni pár nap alatt, nem elégszem meg azzal, hogy így, vagy úgy mondják, és ezt fogadd el.

A tanulótársaim fiatalok, mást tudnak, teljesen más szókészlettel rendelkeznek, tőlem merőben eltérő érdeklődési körrel, ami jellemzően meghatározta az órák témáját, és így tovább. Sok esetben a tananyaggal nem tudtam megbékélni.

A folyamatos munkahelyi leterheltség miatt az órák jelentős részére el sem tudtam menni, vagy teljesen kómás állapotban, két, három, sok bevallás között estem be az iskolába minden felkészülés nélkül. Évek teltek el így…

Annyit sikerült elérni, hogy a semminél mégis többet foglalkoztam az angollal, így nem kezdtem el felejteni, de összekeverni az addig tanultakat már igen. Amikor az egyik társunknak sikerült a komplex középfokú nyelvvizsga, úgy éreztem, minden törekvésem ellenére nekem sosem lesz meg az a szint.

Az önálló tanulás és a többféle forrás kombinációja

Már korábban észrevettem, hogy jó taktika egyszerre több forrásból is tanulni, mert azok egyszer csak összeállnak a fejemben, és szinte mindegyikhez kötődik valamilyen emlékem.

Mivel közben folyamatosan jártam magántanárhoz is, a kettő teljesen kiegészítette egymást. Amiket a kártyákból tanultam, visszaköszöntek a magántanárnál, az órákon, és fordítva.

Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy az addig tanultak elkezdenek az aktív szókincsem részévé válni, szépen lassan belekúsztak a mindennapi kifejezéstáramba. A tanárom például nagyon kedvelte, ha pár soros magyar nyelvű cikkeket fordítunk le angolra.

Szépen lassan elkezdtem kimászni a saját gödrömből. Időnként visszatérek korábbi cikkekhez, könyvekhez - melyeket simán „bevágtam a sarokba”, mondván, sosem fogom érteni -, hogy na vajon most hogyan értékelem, és egyértelmű a fejlődés!

A tanult kifejezések folyamatosan visszaköszönnek a cikkekben is, amelyeket olvasok, így a visszacsatolás állandóvá vált számomra. A németnek köszönhetően könnyedén el tudtam szakadni az anyanyelvemtől, könnyedebben tudtam alkalmazni a kötöttebb szórendeket, és a szókincsbővítő, önálló tanulásomnak köszönhetően egy meglehetősen stabil és választékos szókincsre tudtam szert tenni, így szinte száguldottam az intermediate szintig.

Miért hasznosak a kifejezések és kész panelek?

Az Angolutca oldalán több olyan cikket is olvastam, ami nálam is igazolást nyert. Ilyen például, hogy panelmondatokat tanuljunk és ne szavakat, hogy nem biztos, hogy az állandó szótárazás a legcélravezetőbb módszer, helyette mondjuk alkossunk játékosan szóhálókat a rokonértelmű kifejezésekből, és hasonlók.

Amiket a kártyákból tanultam, visszaköszöntek a magántanárnál, az órákon, és fordítva. A kártyák kifejezései teljesen beépültek a szókincsembe, és - mint kész paneleket - elő tudom őket hívni a memóriámból, amikor szükséges.

A rengeteg olvasás következményét erősítve a mondatalkotásra is nagyon pozitív hatással voltak. Szinte fel sem tűnt, hogy a kiutazásomat teljesen angolul intéztem, néhány bizonytalanságot leszámítva nem éreztem semmiféle nehézséget.

Az útikönyvek szintén angol nyelvezetűek és csak jó néhány oldal után észrevettem, hogy hiszen nem is magyarul olvasok. Ma már teljesen természetes, hogy angolul kommunikálok, írok és olvasok.

A hibáktól való félelem és a beszédbátorság

És kicsit sem aggódok a hibáimért, hiszen itt senki sem arra koncentrál! Rengeteg a turista és a bevándorló és senki sem ítél meg minket, senki sem strigulázza a hibáinkat, sőt!

Értékelik, hogy idegen nyelven próbálkozol és csodálattal veszik, hogy olyan messziről kiutaztál. És szinte bármit el tudok intézni, dacára a folyamatos önbizalomhiányomnak.

Visszahúzódó személyiségemből adódóan sok esetben még ma is nehezemre esik megszólalni, rémképek villannak fel bennem, de erőt veszek magamon és megoldom a helyzetet. Sokszor én vagyok a legjobban meglepődve, mennyire gördülékenyen is veszem az akadályokat, és hogy rémképeim mind délibábok voltak.

Ha a nyelvtanulás természetes folyamatában zavar keletkezik, kialakulnak olyan sajátos jelenségek, készségbeli hangsúlyeltolódások, amelyek rendes körülmények között (a tanulás törvényszerűségeinek figyelembe vétele mellett) sosem alakultak volna ki.

Akár kezdő, akár haladó angolos vagy, érdemes a nyelv dallamára figyelni, nem arra koncentrálj, hogy mennyi szót tudsz értelmezni! A standard angol stabil alapot ad, a helyi kiejtés és dialektusok megértése pedig fokozatosan, rendszeres hallgatással és gyakorlással építhető fel.

tags: #nyelvet #olt #angolul