Az orvosi szaknyelv nem egységes nyelvváltozat, hanem rétegzett és sokszínű nyelvhasználati rendszer, amely magában foglalja a tudományos szaknyelvet, a klinikai szakmai párbeszédeket, az orvos-beteg kommunikációt, a dokumentációt, a betegtájékoztatást és az egészségügyi közvetítő nyelvet.
Nyelvészeti sajátosságait a pontos terminológia, a latin és angol eredetű szókincs, a szakosodás, a rövidítések, a műfaji és kommunikációs változatosság, valamint a szakember és laikus közötti kódváltás határozza meg. Az orvosi szaknyelv fejlesztésének célja ezért nem a teljes egységesítés, hanem a szabatos, következetes, érthető és az adott kommunikációs helyzethez illeszkedő nyelvhasználat.
Az orvosi szaknyelv fogalma és rétegzettsége
Az orvosi nyelvet annak rétegzettsége és sokszínűsége felől lehet megközelíteni. Egységes orvosi nyelv nem létezik, nem létezhet, mert ez ellentétes a nyelv és a nyelvhasználat természetével. Így van ez minden szaknyelv, sőt minden nyelv esetében is.
Az „orvosi nyelv” címke tehát (nyelvészeti szakkifejezéssel élve) az egész a rész helyett metonímia. Azaz magában foglalja a rétegzettséget, a különböző nyelvhasználati színtereket, beszédeseményeket, műfajokat stb.
Így például orvosi nyelvként „címkézzük” tárgyunkat, amikor a tudományos szaknyelvre gondolunk, de azt is, amikor a klinikai szakmai párbeszédekről vagy az orvos és a betege közötti nyelvhasználatról beszélünk. Ez a sokszínűség más-más feladatokat ró a kutatókra is, amelyek megoldása szükségszerűen tudományközi megközelítést és többféle módszert igényel.
| Nyelvhasználati színtér | Jellemző kommunikációs feladat |
|---|---|
| Tudományos szaknyelv | kutatási eredmények, tudományos közlemények és előadások közvetítése |
| Klinikai szakmai párbeszéd | diagnosztikai és terápiás információk szakemberek közötti átadása |
| Orvos-beteg kommunikáció | kórtörténet felvétele, diagnózis közlése, tájékoztatás és közös döntéshozatal |
| Orvosi dokumentáció | adatok, tünetek, vizsgálati eredmények és diagnózisok rögzítése |
| Közvetítő nyelv | szakmai tartalmak érthető továbbadása laikusoknak vagy más szakmák képviselőinek |
Egyes feladatoknál kifejezett igény a (szigorú) egységesítés (ilyen pl. a helyesírás), más esetekben ez szóba sem jöhet (például az orvos-beteg kapcsolatban). A tudománynak ezen a változatos „terepen” szükséges támogatást nyújtania és iránymutatást adnia.
A tudományos szaknyelvre vonatkozó feladatok mellett tehát a gyakorlati szakmai nyelvhasználat és az ún. közvetítő nyelv jellegzetességeinek felmérése is nagy jelentőséggel bír.
Történeti alapok: latin, magyar és angol hatások
Az orvosi nyelvet és a jogi nyelvet - azon túl, hogy mindkettő szaknyelv - hasonlóságok kötik össze, bár eltérések is vannak közöttük. Hasonlítanak abban, hogy a teológiával együtt a lassan ezeréves múltra visszatekintő egyetemi képzésben a „magasabb tudományokat” képviselték, melyeknél a praxis, a tudomány és az oktatás egymást formáló egységet képezett és ebben az erőtérben formálódott a nyelvezetük is.
E szaknyelv alapja a latin volt és részben maradt, ami a pontos fogalmazás biztosítása mellett az érthetetlenség kritikáját hozta e hivatások művelői fejére. S közös az is, hogy egyikük sem háríthatja el e kritikát: hivatásuk gyakorlása olyan súlyú beavatkozás lehet, amely teljesen megalapozza az érintett laikusok igényét, hogy értsék, mi történik velük.
Eltérés ugyanakkor, hogy míg a jogi nyelvben a latint szinte teljesen felváltotta a magyar terminológia a nyelvújítás eredményeként, az orvosi nyelvben ez jóval kisebb mértékben és ellentmondásosabban következett be. Az élő természettudomány státuszába jutott orvostudományban továbbá nagy teret nyert az új lingua franca: az angol, ami a jogi nyelvet eddig csak sporadikusan érintette.
A magyar orvosi nyelv a XVI. századi kezdetektől, ám különösen a XVIII. század 30-as éveitől igen sikeresen fejlődött. Nagyjából a XX. század első évtizedeire szókészletében, gördülékenységében, stílusában és kifejezésmódjában egyaránt fejlett nemzeti szaknyelvvé vált.
Történetileg elsőként Markusovszky Lajos indította útjára a magyar orvosi szaknyelv művelését azzal, hogy 1857-ben megalapította az Orvosi Hetilapot, 1860-ban pedig kiadta az Orvos-gyógyszerészeti Műszógyüjteményt (1883-ban Balogh Kálmán szerkesztett új Orvosi Műszótárt.) A magyar orvosi szaknyelv további jelentős úttörői: Rácz Sámuel, Bugát Pál és Balassa János.
A magyar orvosi nyelven évszázadok nemzedékei, tudatosan vagy ösztönösen munkálkodtak: „nevehomályosult” emberek és nevükmegőrzött jeles személyek sokasága, emberöltők színe-java jobbította, bővítette, pallérozta.
A nemzetközi orvoslás, a határok feletti együttgondolkodás nyelve, az angol, csak áthidalja, de nem helyettesítheti a nemzetek saját orvosi nyelvét. Összeköt a világgal, átvétele azonban elszigetelne attól, orvostudományunk fejlődésének gátja lenne.
A terminológia sajátosságai
Az orvosi szaknyelv egyik legfontosabb nyelvészeti jellemzője a terminológia központi szerepe. A terminusok egy-egy betegség, tünet, anatómiai képlet, vizsgálati eljárás, gyógyszer, beavatkozás vagy kórélettani folyamat pontos megnevezését szolgálják.
A magyar orvosi szaknyelv helyzetét tekintve elfogadott nyilatkozat megállapítja, hogy az egyetemes magyar orvosi nyelv még alkalmas a magyar nyelvű tudományírásra, de írásmódja részben szabályozatlan, szókincse pedig némileg hiányos: jó néhány nemzetközi kifejezésnek nincs magyar megfelelője.
A szókincs hiányosságának kiküszöbölése, a nemzetközi szakkifejezések magyarítása folyamatos feladat. A magyarítás csak együttgondolkodással, egyezményesen lehet sikeres.
Hasonlóképpen együttesen kell meghatározni a szabatos egyetemes magyar orvosi nyelvet; a helyénvalónak tartható szókincset és az alkalmazási szabályokat. Nyelvészeti kifejezéssel: az egyetemes magyar orvosi nyelv normáját.
Ennek alapvető eleme a hazai orvosi nyelvi értelmező szótár - ez is készül.
Nemzetközi szakkifejezések és magyarítás
A magyar orvosi nyelv gondjai részint külső hatásokra (latinoktatás hanyatlása, angol nyelv világuralma, globalizáció, az olvasáskultúra háttérbe szorulása stb.), részint belső okokra (szakosodás, a szókészlet robbanásszerű bővülése, a digitális kultúra terjedése, magyarok külföldi tanulmányai, munkavállalása stb.) vezethetők vissza.
Ezek a folyamatok, úgy tűnik, megállíthatatlanok. A jövőben tehát nem a szakszókincs magyarosítására kell törekednünk, mert az lehetetlennek látszik, hanem az orvosi nyelv gondolati-stiláris javítására, az érthetőségének fönntartására.
A művelt magyar orvosi nyelvnek a magyar orvosi szakszókincs a feltétele. A magyar orvosi nyelven évszázadok nemzedékei, tudatosan vagy ösztönösen munkálkodtak: „nevehomályosult” emberek és nevükmegőrzött jeles személyek sokasága, emberöltők színe-java jobbította, bővítette, pallérozta.
A latin szerepe
A latin az orvosi nyelv történeti és terminológiai alaprétegét alkotja. Az anatómiai nómenklatúrában, a diagnózisokban, a gyógyszerészeti terminológiában és számos hagyományos szakkifejezésben ma is meghatározó.
A latinoktatás és a magyar orvosi nyelv tantárgy óraszámának növelése is fontos legalább az orvosi karokon.
A betegközpontú tájékoztatásban ugyanakkor a latin terminusok önmagukban nem biztosítják a megértést. A látleletekben a kórisméket latin mellett magyar nyelven is fel kell tüntetni.
Az angol mint új lingua franca
Az orvostudomány nemzetközi nyelve napjainkban elsősorban az angol. Az angol nyelvű kutatási eredmények, adatbázisok, folyóiratok és nemzetközi konferenciák jelentős hatást gyakorolnak a magyar orvosi szaknyelv szókincsére és mondatszerkesztésére.
A magyar orvosi nyelvben az angol szavak és kifejezések tömeges beáramlása nehezíti az egymás megértését nemcsak a szakterületek között, hanem a szakterületen belül is. A rövidítések sokasága csak tovább rontja a helyzetet.
Az egyetlen megoldás a magyar orvosi nyelv javítására irányuló minden erőfeszítés, az angol orvosi kifejezések, szavak és fordulatok magyarra fordítása, valamint a magyar orvosi nyelv folyamatos használata és oktatása.
Helyesírás, írásmód és szabványosítás
Az orvosi helyesírásban - jó néhány egyéb kérdés mellett - az okozza a legfőbb gondot, hogy az idegen szavak kétféleképpen - idegen vagy magyaros, azaz kiejtés szerinti írásmóddal is - írhatók: a nehézséget a két lehetőség közti választás okozza, tudniillik, hogy mi alapján döntsünk.
Az ortográfia a helyesírás tudománya, célja, hogy kidolgozott elvek alapján egységes írásmódot adjon a kezünkbe.
1992-ben született meg a „zöld könyv”, vagyis az Orvosi helyesírási szótár, melynek alapelvei a mai napig normaértékűek. Ez egy egységes orvosi helyesírási szótár összeállításával és ahhoz való egységes igazodással haladható meg.
A különféle orvosi könyvek kézbevételekor csodálkozással vegyes értetlenséggel látjuk, hogy a szakszövegek írásmódja kiadványonként változik: ahány kiadó, annyiféle leírás. Legtragikusabb, ha a helyesírás egy könyvön belül sem egységes, következetlen.
Az Orvosi Hetilap szerkesztésénél két forrásra alapozzuk az egységes és következetes írásmódot: Orvosi helyesírási szótár (1992) és Magyar helyesírási szótár (2017).
Az egységes írásmód jelentősége
A szaknyelvi szövegben a következetes írásmód nem pusztán formai kérdés. Az egységes terminológia segíti a szakemberek közötti pontos információcserét, megkönnyíti az adatbázisok kereshetőségét, támogatja a fordítást, az oktatást és a digitális szövegfeldolgozást.
Az orvosi szaknyelv helyes alkalmazásának útja: a nyelvhelyességi szabályok kidolgozása; az új orvosi szótár létrejöttével párhuzamosan elkészíthető lenne az elektronikus szövegjavító; az egyetemi oktatók nyelvi képzése; szakfolyóiratok és -könyvkiadók szerkesztőinek közös szabálykövetése.
A jövőben tehát nem a szakszókincs magyarosítására kell törekednünk, mert az lehetetlennek látszik, hanem az orvosi nyelv gondolati-stiláris javítására, az érthetőségének fönntartására.
Az orvosi szaknyelv műfaji változatossága
Az orvosi szaknyelv különböző műfajokban jelenik meg, és minden műfaj sajátos nyelvi, szerkezeti és kommunikációs követelményeket támaszt. Más nyelvi megoldások szükségesek egy tudományos közleményben, egy kórházi dokumentumban, egy szakmai előadásban, egy látleletben és egy betegnek szóló tájékoztatóban.
Az orvosi kommunikációt jellemző beszédhelyzetek és szövegtípusok vizsgálata ezért az orvosi szaknyelv nyelvészeti kutatásának egyik fontos területe. A kutatás a terminológián túl a szövegek felépítésére, a beszélői szerepekre, az információátadás módjára és a megértés feltételeire is kiterjed.
| Szövegtípus | Elsődleges címzett | Nyelvi hangsúly |
|---|---|---|
| Tudományos közlemény | kutatók és egészségügyi szakemberek | pontosság, bizonyíthatóság, szakmai terminológia |
| Szakmai előadás | szakmai hallgatóság | strukturált információátadás és szemléltetés |
| Kórházi dokumentáció | ellátó szakemberek és intézmények | adatpontosság, következetesség, dokumentálhatóság |
| Látlelet | orvosok, igazságügyi szakértők, hatóságok és bíróságok | részletes, egyértelmű sérülésleírás és kórismézés |
| Betegtájékoztató | laikus beteg | érthetőség, fokozatosság, terminológiai közvetítés |
| Online egészségügyi tanácsadás | laikus kérdező | köznyelv és szaknyelv összehangolása, szociopragmatikai illeszkedés |
A tudományos orvosi nyelv
A tudományos orvosi szaknyelv feladata a kutatási eredmények, módszerek, megfigyelések és következtetések pontos közvetítése. Jellemzője a terminológiai sűrűség, a fogalmi pontosság, a logikus szövegszerkesztés és a nemzetközi tudományos kommunikációhoz való igazodás.
A magyar orvosi tudományírás nyelvének és nyelvhasználatának felmérése, valamint javaslatok és teendők meghatározása a szabatos egyetemes magyar orvosi nyelv megteremtésére és egységes használatára egyaránt fontos feladat.
A számítógépek világában az anyanyelvünk ismerete sokat romlott a közélet minden területén. Ez a jelenség az orvosi közleményekben, előadásokban, internetes népszerűsítő egészségügyi honlapokban nyilvánul meg legjobban, különösen ott, ahol nincs nyelvi lektor.
Legkevesebb hiba a nagy múltú kiadók könyveiben van. A helyzet diktálta feladat: a nevelési, nyelvoktatási hiányosságok csökkentése; továbbá nyelvi lektorok kellenének a világhálóra is, a szaklapok szerkesztőségébe pedig a szakmai lektorokon kívül nyelvi lektorok is kellenek.
A tudományos szöveg szerkezete és stílusa
A szakszerkesztő a szöveg egységéért, a logikus elrendezésért, tagolásért kezeskedik. Felelőssége még a tartalmi, nyelvi és formális kérdésekre is vonatkozik.
A könyvek, közlemények ugyanis „nevelik” vagy éppen fertőzik a ma olvasóját, a holnap szerzőjét. A szakkönyvekben rendszeresen felbukkanó helytelen nyelvhasználatot sokan - és joggal - mintának tekintik.
Azt is mondhatnánk, hogy jóhiszeműen utánozzák a hibákat. Arra gondolnak ugyanis, hogy ha mindez a szerkesztőség tudtával történt, és nyomtatásban is megjelent, akkor ez nyilván elfogadott.
A nyelv változik, hangoztatják egyesek. A változás azonban lehet rossz és jó irányú. A nyelvhasználatnak azonban vannak alapvető törvényei, ezek némelyikének feladása is „változás”.
Az orvosi dokumentáció nyelvi jellemzői
Az orvosi dokumentáció az egészségügyi ellátás egyik legfontosabb írásos kommunikációs formája. A kórházi dokumentáció kutatásának célja a kórházi dokumentáció szövegtípusainak stilisztikai és terminológiai elemzése, konvencionalizálódott terminológiai frazémáinak vizsgálata és adatbázisba gyűjtése.
Az eredmények visszaforgathatók az orvosi és szakorvosi terminológia és az orvosi dokumentáció vezetésének, írásának oktatásába, valamint a modern nyelvek szaknyelvoktatásába.
A sérülésekkel kapcsolatos orvosi, fogorvosi és gyermekorvosi dokumentáció vizsgálata a dokumentációs hibák és azok terminológiai okainak felfedésére és kategorizálására, majd a dokumentáció minőségi javításához irányelvek kidolgozására összpontosít.
A pontosság és egyértelműség követelménye
A nem elegendő adattartalmú, hibás vagy önellentmondó látlelet büntetőeljárások kimenetelét változtathatja meg. Mivel a büntetőeljárásoknál az igazságügyi orvos szakértőknek gyakran a sérülések ellátásához képest későbbi időpontban, a szakorvosi látleletek alapján kell feltárniuk a sérülések súlyosságát és keletkezésük lehetséges módját, elengedhetetlen a sérülések pontos leírása és kórismézése a szakorvosi leletekben.
Ez különösen igaz azokban az esetekben, ha a szakorvosi irat nem kerül igazságügyi orvos szakértő kezébe. E szakmai szempontból káros jogalkalmazói gyakorlat - tapasztalataink szerint - az utóbbi időben sajnálatos módon terjed.
A látleletek a nyomozó hatóságok és a büntetőeljárás résztvevői számára is készülnek, ezért továbbra is a vitatott érvényességű, az Országos Igazságügyi Orvostani Intézet 16-os számú módszertani levele a testi sérülések és egészségkárosodások igazságügyi orvosszakértői véleményezéséről című kiadvány alapján, magyar nyelven kell megfogalmazni bennük a sérülések leírását, a kórisméket pedig latin mellett magyar nyelven is fel kell tüntetni.
Kiemelten fontos lenne, hogy a gyakorló orvosok tisztában legyenek azzal a nevezéktannal, melyet az igazságügyi orvostan használ az egyes sérüléstípusok leírására és kórismézésére.
Szükséges lenne továbbá azt is tudatosítani a gyakorló orvosokban, hogy bizonyos, széles körben elterjedt kifejezések használata félreérthető az igazságügyi orvos szakértők számára, és a későbbiekben mind a büntetőeljárás, mind az esetleges polgári peres eljárás kimenetelét is befolyásolhatja.
Az orvos-beteg kommunikáció nyelvészeti jellemzői
Az orvos-beteg kommunikációban a nyelv nem pusztán információközlő eszköz. A beszélgetés egyszerre szolgálja a tünetek és panaszok feltárását, a bizalom kialakítását, a diagnózis közlését, a terápiás lehetőségek ismertetését, a döntéshozatalt és az együttműködés támogatását.
A betegközpontú kommunikáció elméletének, háttértudományainak, alkalmazási lehetőségeinek feltérképezése a betegközpontú kommunikáció gyakorlatában, továbbá oktatásmódszertani stratégiák kidolgozása tantermi kutatásra támaszkodva történik.
A betegközpontú diagnózisközléshez szükséges kódváltás terminológiai és kommunikációs stratégiáinak vizsgálata háziorvosi konzultációkban, valamint az eredmények közvetlen visszaforgatása az oktatásba a betegközpontú diagnózisközlés szaknyelvi vonatkozásai című interprofesszionális gyakorlati kurzuson zajlik.
Kódváltás szaknyelv és köznyelv között
A beteg és az orvos gyakran eltérő fogalmi és nyelvi rendszerben beszél ugyanarról a jelenségről. Az orvos szakmai terminusokat használ, a beteg pedig saját tapasztalatai, mindennapi szókincse és betegségértelmezése alapján fogalmaz.
A Webbeteg portál online tanácsadásának terminológiai és szociopragmatikai vizsgálata a köznyelvi és az orvosi terminológia eltéréseire és a kódváltásokra fókuszál.
További célja a tanácskérés és -adás szociopragmatikai jellemzőinek feltárása, a hatékony nyelvi stratégia irányelveinek kidolgozása.
Az írott és szóbeli betegtájékoztató szövegek terminológiai és szociopragmatikai vizsgálata a betegközpontú orvos-beteg kommunikáció nyelvi stratégiáinak kidolgozását, a terápiaterv segítését és terminológiai adatbázis építését célozza.
A diagnózisközlés nyelvi feladatai
A diagnózis közlésekor az orvosnak egyszerre kell szakmailag pontosnak és a beteg számára érthetőnek lennie. A szakmai terminusok teljes elhagyása pontatlansághoz vezethet, a magyarázat nélküli használatuk viszont megnehezítheti a megértést.
A kutatás célja a betegközpontú diagnózisközléshez szükséges kódváltás terminológiai és kommunikációs stratégiáinak vizsgálata háziorvosi konzultációkban, valamint az eredmények közvetlen visszaforgatása az oktatásba.
A beszélgetéselemzés alapja a hangzó szövegek gépi és manuális elemzése, valamint a szövegekből készült és manuálisan ellenőrzött transzkripció vizsgálata a metaadatok figyelembevételével.
Betegtájékoztatás, érthetőség és betegbiztonság
A betegtájékoztatás jellegzetességei közé tartozik a szakmai információk fokozatos, világos és a beteg előzetes tudásához illeszkedő közvetítése. A kommunikáció nyelvi formája hatással van arra, hogy a beteg hogyan értelmezi a diagnózist, a kockázatokat, a terápiás lehetőségeket és a következő lépéseket.
A kutatás magyar nyelven írt vagy magyar nyelven elhangzott szövegek rögzítésére, szövegkorpusz építésére és empirikus, kvalitatív és kvantitatív elemzésére vállalkozik.
A kutatás során a MemoQ, a Sketch Engine, az Alrite szoftverek segítségével fókuszba kerül a betegelégedettség és a betegközpontú orvos-beteg kommunikáció jellemzőinek feltárása és leírása, integrálása az oktatásba.
A kutatás célja a betegközpontú orvos-beteg kommunikáció nyelvi stratégiáinak kidolgozása, a terápiaterv segítése, terminológiai adatbázis építése.
A betegbiztonság és kommunikáció multikulturális és többnyelvű egészségügyi környezetben című kutatás azt vizsgálja, hogy különböző országok hogyan vonják be a tolmácsokat és fordítókat az egészségügyi ellátásba, hogy egyenlő esélyeket, biztonságos környezetet és minőségi szolgáltatásokat tudjanak nyújtani a helyi nyelvet nem beszélő betegeik számára.
A nyelvi segítségnyújtás célja, hogy idegen nyelvű fordítások formájában nyelvi segítségnyújtást kínáljon mind a kórházak, mind a magyarul nem beszélő betegek számára, annak érdekében, hogy elkerülhetők legyenek a nyelvi akadályokból származó nemkívánatos események, valamint hogy a betegek információhoz való joga és az egészségügyi szolgáltatás minősége ne csorbuljon.
Pragmatikai és beszélgetéselemzési szempontok
Az orvosi kommunikáció nyelvészeti kutatása nem korlátozódik a szavak és kifejezések vizsgálatára. A pragmatikai elemzés azt is feltárja, hogyan függ össze a megnyilatkozás jelentése a beszédhelyzettel, a résztvevők szerepével, céljaival, társadalmi viszonyával és előzetes tudásával.
A konverzációelemzés az orvosi találkozások szerkezetét, a beszédváltásokat, a kérdés-felelet mintázatait, a javításokat, a megszakításokat, a lezárásokat és a résztvevők együttműködését vizsgálja.
Az orvosi kommunikációt jellemző beszédhelyzetek, szövegtípusok, az orvos-beteg kapcsolati modell nyelvi megjelenési formái, valamint az orvosi beszélgetésvezetés speciális nehézségei és nyelvi megoldásai egyaránt fontos kutatási területek.
A beszélgetéselemzés alapja a hangzó szövegek gépi és manuális elemzése, valamint a szövegekből készült és manuálisan ellenőrzött transzkripció vizsgálata a metaadatok figyelembevételével.
Beszédhelyzetek és szerepek
Az orvos-beteg találkozás intézményesült kommunikációs helyzet, amelyben az orvos és a beteg eltérő tudással, jogokkal, felelősséggel és kommunikációs lehetőségekkel vesz részt. Az orvos kérdez, értelmez, magyaráz és döntési lehetőségeket vázol fel, a beteg pedig panaszairól, tüneteiről és tapasztalatairól számol be.
Az orvos - beteg kommunikáció nemhez kötött jellegzetességeinek tükröződése a nyelvhasználatban szintén vizsgálható. A kapcsolati modell nyelvi megjelenési formái a megszólításban, a személydeixisben, a kérdezésben, a visszajelzésekben, a beszédtempóban és a beszélgetés irányításában is megmutatkozhatnak.
A személydeixis és önreprezentáció az orvos-beteg találkozáson az első személyű deiktikus elemek mintázataiban is vizsgálható.
Meggyőzés, szuggesztió és érzelmi dimenzió
A meggyőzés nyelvi eszközei az orvos-beteg kommunikációban a tájékoztatás, az együttműködés és a terápiás döntések támogatását szolgálhatják. A kommunikáció módja hatással lehet arra, hogy a beteg miként értelmezi saját állapotát és a javasolt kezelést.
A szuggesztív kommunikáció a szomatikus orvoslásban, a szülészetben és más klinikai helyzetekben is vizsgálható. A nyelvi megoldások mellett a hanghordozás, a beszédtempó, a hangsúlyozás és a nem verbális viselkedés is része a kommunikációs hatásnak.
A tabu és eufemizmus az egészségügyi szakfordításban, tolmácsolásban és szaknyelvekben című kutatás az orvos-beteg kommunikáció során megvalósuló információátadás stratégiának és jellemzőinek leírására vállalkozik, különös figyelmet fordítva a laikus betegek érzelmi dimenziójára, az eufemizmus és a tabu jelentőségére.
A kutatás interkulturális és interdiszciplináris keretben zajlik autentikus és fordított, magyar, angol, francia és spanyol nyelvű szóbeli és írott szövegek korpuszépítésével, kvalitatív és kvantitatív elemzésével.
Interkulturális és többnyelvű egészségügyi kommunikáció
Az egészségügyi kommunikáció gyakran többnyelvű és interkulturális környezetben zajlik. A kommunikáció sikerét ilyenkor nemcsak a szókincs és a nyelvtani helyesség befolyásolja, hanem az eltérő kulturális normák, egészségértelmezések, udvariassági szabályok és kommunikációs elvárások is.
A nyelvpedagógiai módszertan fejlesztése felkészíti a hallgatókat az egészségügyi interkulturális kommunikációra, az angol mint lingua franca használatára.
Az elméleti alapokra és oktatási gyakorlatra támaszkodó kutatás során validált oktatási és mérési anyagokat dolgozunk ki.
A nyelvi segítségnyújtás célja, hogy idegen nyelvű fordítások formájában nyelvi segítségnyújtást kínáljon mind a kórházak, mind a magyarul nem beszélő betegek számára, annak érdekében, hogy elkerülhetők legyenek a nyelvi akadályokból származó nemkívánatos események, valamint hogy a betegek információhoz való joga és az egészségügyi szolgáltatás minősége ne csorbuljon.
A nyelvi segítségnyújtást mintafordítások, kétnyelvű szószedetek és fordítási útmutatók formájában tervezzük megvalósítani.
Orvosi szaknyelvoktatás
Az orvosi szaknyelv oktatásának célja, hogy a hallgatók megismerjék a szakmai nyelvhasználat elméleti és gyakorlati vonatkozásait. Az orvosi kommunikáció és az orvosi szaknyelv nyelvészeti kutatási eredményeire alapozva az előadássorozat célja a hallgatók megismertetése a szakmai nyelvhasználat elméleti és gyakorlati vonatkozásaival.
A szaknyelvoktatás nem kizárólag terminusok megtanulását jelenti. Magában foglalja a beszédértés, a beszédkészség, a kiejtés, a szövegértés, a dokumentációírás, a betegtájékoztatás és az interkulturális kommunikáció fejlesztését is.
A beszédkészség és beszédértés fejlesztésének lehetőségei a magyar orvosi és fogorvosi szaknyelvet tanuló hallgatók körében című kutatás vizsgaszituációban rögzített, gépi eszközökkel leiratozott hangfelvételek hibaelemzésére épül.
A magyar szókincs, nyelvtan és kiejtés érthetőségre gyakorolt hatásának vizsgálata nem magyar anyanyelvű hallgatók beszédprodukcióiban történik.
Az érthetőség és a beszédértés meghatározott szempontrendszer szerinti mérése, az eredmények közötti összefüggések feltárása. A cél a szaknyelv hatékony oktatása empirikus adatokra építve, tananyagfejlesztés támogatása, valamint a hallgatók klinikai kommunikációs sikerességének elősegítése.
A szaknyelvoktatás szükségességének és létjogosultságának alátámasztása már a kezdő szinttől.
A tananyagfejlesztés nyelvészeti alapjai
A terminológiai szakmódszertan kutatócsoport célja innovatív, legfrissebb kutatási eredményeken alapuló orvosi terminológia tananyag kialakítása, különös tekintettel a magyar, angol és német orvosi nyelv jellegzetességeire, eltéréseire.
A betegágy mellett azonnal hasznosítható tudás átadására irányulnak a tananyagfejlesztést megelőző tudományos kutatásaink a latin nyelvű anatómiai nómenklatúra, az autentikus klinikai dokumentáció és a gyógyszerészeti terminológia területén.
A tartalomalapú tananyagfejlesztés a szaknyelvi tartalmakat és a nyelvi készségek fejlesztését összekapcsolja. A kutatási eredmények közvetlenül beépíthetők az oktatási anyagokba, a gyakorlati feladatokba és a klinikai kommunikációs tréningbe.
Az anatómiai és gyógyszerészeti terminológia
Az anatómiai nevek kutatásának célja a magyar anatómiai nevek terminológiai adatbázisba gyűjtése, a leíró anatómia és a klinikai ágak anatómiai neveinek egységesítése.
A hiányzó anatómiai nevek szaknyelvi szövegek (tankönyvek, folyóiratcikkek, betegtájékoztatók) és orvosi dokumentumok elemzésén alapuló megalkotása a latin nemzetközi anatómiai nómenklatúra változásainak figyelembe vételével történik.
Az eredmények közvetlenül visszaforgathatók az oktatásba és a szakemberek számára ajánlások fogalmazhatók meg az akadálymentes orvos-beteg kommunikáció érdekében.
A terminológiai szakmódszertan kutatásai a latin nyelvű anatómiai nómenklatúrára, az autentikus klinikai dokumentációra és a gyógyszerészeti terminológiára is kiterjednek.
Terminológiai változás és determinologizáció
A szaknyelvi terminológia nem marad kizárólag a szakmai közösség használatában. Egyes szakkifejezések bekerülnek a köznyelvbe, jelentésük módosulhat, általánosabbá válhat, vagy a laikus kommunikációban új összefüggésekben jelenhetnek meg.
A Szaknyelvi terminológia a köznyelvben kutatócsoport célja az új terminusok keletkezésének és beilleszkedésének megfigyelése és leírása, a szaknyelvi terminológia a Covid-19 világjárvány kapcsán tapasztalható felgyorsult determinologizációjának, valamint határon túli magyar nyelvváltozatok orvosi terminológiájában zajló folyamatok korpuszalapú vizsgálata.
A kutatás internetes hírportálok anyagait tartalmazó szövegkorpuszok (Covid corpus és Transylvanian news corpus) alapján vizsgálja a terminológiai változásokat.
A terminusok köznyelvbe kerülése növelheti az egészségügyi témák társadalmi hozzáférhetőségét, ugyanakkor félreértésekhez is vezethet, ha a szakmai és köznyelvi jelentés eltérése nem válik világossá.
Digitális és korpuszalapú vizsgálatok
Az orvosi szaknyelv digitális környezetben egyre nagyobb mennyiségű írott és hangzó adatban jelenik meg. Az online tanácsadás, az egészségügyi honlapok, az elektronikus dokumentáció, a digitális adatbázisok és a közösségi felületek új szövegtípusokat és új kommunikációs helyzeteket hoznak létre.
A kutatócsoport célja az online aszinkrón orvositanácskérés és tanácsadás anyagából szövegkorpusz építése, és ennek szoftveres terminológiai és szociopragmatikai vizsgálata.
A kutatás a köznyelvi és az orvosi terminológia eltéréseire és a kódváltásokra fókuszál. További célja a tanácskérés és -adás szociopragmatikai jellemzőinek feltárása, a hatékony nyelvi stratégia irányelveinek kidolgozása.
A XIX-XX. századi kórboncolási jegyzőkönyvek terminológiáját korpusznyelvészeti módszerekkel vizsgálják. A magyar nyelvű leírások és a latin nyelvű diagnózisok mai orvosi dokumentumokkal is összevetésre kerülnek.
Cél az archív jegyzőkönyvek magyar és latin nyelvhasználatának leírása, a diakrón vizsgálatok alapján terminológiai adatbázis összeállítása és a kéziratos jegyzőkönyvek publikálása.
Nyelvi lektorálás és szakmai felelősség
Minden orvos kötelessége lenne szakmája nyelvének művelése. A könyvek, közlemények ugyanis „nevelik” vagy éppen fertőzik a ma olvasóját, a holnap szerzőjét.
Szaknyelvünk milyenségéért elsősorban mi vagyunk felelősek: mindnyájan, akik azt beszélik, írják vagy akik ellenőrzik.
Felelőssége - ha tetszik bűnrészessége - van természetesen minden orvosi lapnak, könyvkiadónak, azok lektorainak és szerkesztőinek.
A szakmai lektorálás a tartalmi és szakterminológiai pontosságot, a nyelvi lektorálás pedig a helyesírást, a mondatszerkesztést, a stílust, a szövegkohéziót és az érthetőséget ellenőrzi.
A szaklapok szerkesztőségébe a szakmai lektorokon kívül nyelvi lektorok is kellenek.
Az orvosi szaknyelv jövőbeli feladatai
A jövőben az orvosi szaknyelv gondozásának középpontjában az érthetőség, a terminológiai következetesség, a szabályozott írásmód és a kommunikációs helyzethez illeszkedő nyelvhasználat áll.
Ennek eszköze lehet az orvosi nyelvoktatás, a nyelvi-stiláris ellenőrzés az írásműveknél, orvosi adattárak létrehozása, magyar nyelvű cikkek és fórumok ösztönzése, új magyar orvosi helyesírási szótár létrehozása a világhálón.
Ezek közül az új (világhálós) orvosi helyesírási szótár és magyar orvosi szótár megalkotása lenne a legfontosabb, illetve az anyanyelvi szakmai honlapok fenntartása és színvonalának emelése.
Fontos a latinoktatás és a magyar orvosi nyelv tantárgy óraszámának növelése is legalább az orvosi karokon.
Az orvosi nyelv művelése nem szűkíthető a szókincs magyarítására. A gondolati-stiláris javítás, az érthetőség fenntartása, a műfaji tudatosság, a betegközpontú kommunikáció, a pontos dokumentáció és a többnyelvű egészségügyi közvetítés egyaránt hozzátartozik.
A magyar orvosi nyelv egyetemi tantárgya és tankönyve eme új lendület gyermeke, és reménykedem, hogy mérföldköve is.
tags: #orvosi #szaknyelv #nyelveszet