Gyermekeink életének első két éve különösen fontos időszak, hiszen ilyen gyors és intenzív változások egyetlen más életszakaszban sem történnek. Ha ekkor bármilyen fejlődési elmaradást észlelünk, annak hatása lehet a gyermek későbbi fejlődésére. Ez az elmaradás azonban ebben a korai időszakban jelentős mértékben kiegyensúlyozható, vagy akár vissza is fordítható folyamat. Éppen ezért rendkívül fontos a korai felismerés és fejlesztés. A kérdőívvel - mely a magyar anyanyelvű kisgyermekek beszéd- és nyelvi fejlettségének feltérképezését szolgálja - szeretnénk segítséget nyújtani Önöknek abban, hogy gyermekük fejlődését nyomon követhessék. A kitöltéssel nagymértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy a logopédus kollégák minél pontosabban megismerjék gyermekük nyelvi fejlettségét, és szükség esetén a megfelelő támogatást nyújthassák számára.
A kérdőív 45 kérdéscsoportból áll, kitöltése körülbelül 30-40 percet vesz igénybe. Ezek az adatok elengedhetetlenek ahhoz, hogy a logopédus kolléga értékelhesse az eredményeket, és felvehesse Önökkel a kapcsolatot. Természetesen minden adatot szigorúan bizalmasan kezelünk az adatvédelmi tájékoztatóban foglaltaknak megfelelően. Ha nem szeretnék ezeket az adatokat online megadni, lehetőségük van személyesen is felkeresni a területileg illetékes pedagógiai szakszolgálatot, és papíralapon kitölteni a kérdőívet. Fontos, hogy a kérdőívet csak akkor töltsék ki, ha gyermekük rendelkezik budapesti lakcímmel, vagy ha jelenleg Budapesten jár bölcsődébe vagy óvodába.
A beszédhangunk, mint elsődleges kommunikációs eszközünk, végig kíséri életünk minden szakaszát. A megfelelő hanghasználat jelentősen hozzájárul kommunikációs képességünkhöz, ezáltal javulhat az érvelési technikánk és információátadási képességünk is. Ahogyan az idő múlásával a testünk minden egyes szerve, úgy a beszédhangot előállító szerveink is veszítenek teljesítőképességükből. Szeretsz gyerekekkel, fiatalokkal foglalkozni? Empatikus, segítőkész vagy? 2018. A pedagógiai - és családsegítő munkatárs óvodákban, iskolákban, családsegítő szakszolgálatokatnál dolgozik. Munkáját felsőfokú végzettségű pedagógus irányítása alatt végzi. Eszerint ha közoktatásban helyezkedik el, segít a pedagógusnak a foglalkozások, tanórák előkészítésében, foglalkozik a gyermekekkel, kíséri őket, szabadidős tevékenységeket szervez nekik. Családsegítősként viszont kapocs a családok és az adott intézmény között, és - intézményes keretek között - mindent megtesz a hátrányos helyzetű gyermekek megsegítéséért. Feladatának ellátásához empatikusnak, segítőszándékúnak és pedagógiai beállítottságúnak kell lennie.
A tanfolyam és a kapcsolódó képzések tanúsítják a Pedagógiai, pszichológiai feladatok; Családpedagógiai alapismeretek; Program és szabadidő szervezés; Kommunikáció és viselkedéskultúra; Gondozás és egészségnevelés; Foglalkoztatás I. témákat. A tanfolyam végén komplex szakmai vizsgát lehet tenni. Amennyiben szeretnéd, előzetes tudásod/ismereteid beszámítjuk (erről bővebben alább olvashatsz). Az előzetes tudásmérést és a képzési tanácsadást ingyenesen biztosítjuk. A szakmai egészségügyi alkalmassági vizsgálatokat megszervezzük, nem kell egyénileg intézni a Résztvevőknek.
Miután elvégezted a tanfolyamot, díjmentesen részt vehetsz „Ingyenes álláskeresési tréning” című workshopunkon, amely számos témában nyújt segítséget. A tudásszintmérő teszteket egy jól meghatározható folyamat eredményeként tudjuk elkészíteni. Ennek a folyamatnak a legfontosabb lépéseit mutatja a 8.1. 8.1. ábra. A 8.1.2. fejezetben már részletesen tárgyaltuk a lehetséges mérési célokat és helyzeteket. A tananyag elemzésekor lényeges feladat annak beazonosítása, hogy milyen szinten kellett elsajátítaniuk a tanulóknak a tudáselemeket a tanítási-tanulási folyamat adott szakaszában. Ez a lépés azért fontos, mert ennek megfelelően lehet meghatározni azt, hogy milyen szinten szükséges a tanulóknak a tudásukat alkalmazniuk a tesztfeladatok megoldásakor. Ez alapján lehet tehát azt eldönteni, hogy a feladatok felismerés, kapcsolás, kivitelezés vagy értelmezés követelményszintet mérjenek-e. Mérési hiba adódik akkor, ha a tanulóknak bizonyos tudáselemeket felismerés, illetve kapcsolás szintjén tanítottunk meg, a tesztfeladatokban viszont alkalmazási feladatok szerepelnek. A tananyag elemzését követően tudjuk megtervezni a feladatlapot, vagyis azt állapíthatjuk meg, hogy a teszttel milyen tartalmat, követelményt akarunk mérni, hogy elvárásaink szerint milyen szinten alkalmazzák a tanulók a tudásukat. Ez határozza meg azt is, hogy milyen típusú feladatokkal és milyen feladatmegoldó tevékenységgel vizsgáljuk a tanuló tudását. Célszerű mindezt egy tartalom- és követelményrendszerben rögzíteni. Ehhez használhatunk egy négy oszlopból álló táblázatot, ami megadja, hogy mit, milyen szinten, milyen típusú feladattal és a teszten belül hol akarunk mérni. Az alábbi táblázat példaként a 7. 8.2. táblázat. A feladatírási folyamatban lényeges mozzanat, hogy a készített feladatok megfeleljenek a feladattipológiai szabályoknak, alapelveknek. A teszt alkalmazásának utolsó fázisa az eredmények feldolgozása, értelmezése. Ennek a lépésnek a szemléltetésére példaként a 7. fejezet végén lévő diagnosztikus teszt eredményeit használjuk (8_Tesztelemzés.xls). A mellékelt adatbázis azt mutatja, hogy az összegyűjtött adatokat hogyan célszerű elrendezni az elemzéshez. Függőlegesen látható minden diák eredménye, vízszintesen pedig az, hogy a hallgató milyen eredményeket ért el az itemeken, a feladatokon és a teszt egészén. Itemszinten a helyes válasz 1, a helytelen vagy hiányzó válasz 0 pontot ér. Ebből a táblázatból néhány fontos következtetést már meg tudunk fogalmazni az itemek, a feladatok és a teszt szintjén, valamint a tanulócsoport teljesítményét illetően. Az itemeket jellemző nehézségi indexet az átlag segítségével fejezhetjük ki, és azt várjuk, hogy az érték 0,25 és 0,80 között legyen; az ez alatti itemek túl nehezek, az efölöttiek pedig túl könnyűek az adott csoportban. Ezek az itemek általában nem szolgáltatnak pontos információt a tanulókról, jellemzően a differenciáló erejük is alacsony. Ez utóbbi paramétert a szórással számíthatjuk ki. Az itemek megbízhatóságát jelölő korrelációs együttható értéke -1 és 1 között van, és azt várjuk, hogy legalább 0,3 fölött legyen. Az ez alatti értékkel rendelkező itemek általában mást is mérnek, mint a teszt egésze, például tippeléssel megoldható az item, vagy félreérthetően fogalmaztuk meg. Feladat- és (szub)tesztszinten általában az átlagot és a szórást vizsgálva láthatjuk, hogyan teljesítettek a tanulók. Ezeket a paramétereket célszerű százalékpontban kifejezni, hogy az eredmények összehasonlíthatók legyenek.
ÍRÁSBELI ÉS INTERAKTÍV MINTAFELADATOK: a hangsúly a gyakorlati megközelítésen van, ahol a tesztfeladatok úgy kerülnek megfogalmazásra, hogy azok érvényességi és megbízhatósági szempontoknak megfeleljenek. A pedagógiai kutatásokban elvárt tudásszintmérő megközelítések közé tartozik a feleletválasztó és a feleletalkotó feladatok különböző típusainak alkalmazása, az értékelési útmutatók precíz megfogalmazása, valamint a pontozási rendszerek világos dokumentálása. A folyamat során kiemelt figyelem jut a tartalmi validitás, a mintavételi validitás, a funkcionális validitás, a skálázási validitás és az előrejelző (prediktív) validitás fontosságára. A mérendő terület sokoldalú elemzése, a tudáselemek funkcionális elemzése és a tananyag szerkezetének feltárása nélkülözhetetlen a hiteles méréshez. A tesztkészítés végső célja, hogy a mérendő tudásforma megfeleljen a céloknak, a követelményeknek és a tananyagnak, és hogy az eredmények megbízhatóan tükrözzék a tanulók tudását.
Bevezető áttekintés a szintfelmérő tesztek strukturájáról
A mérendő terület elemzése a teszt érvényességének alapja. A tartalmi validitás megértése három fő aspektusból áll: a szakmai validitás, a mintavételi validitás és a működés azonosságának ellenőrzése. A funkcionális validitás a mérendő pszichikus struktúra és a feladatmegoldó tevékenység közötti viszonyra utal. A skálázási validitás pedig arra koncentrál, hogy hogyan tükrözi a pontozás a nehézséget és a fontosságot. A prediktív validitás a felvételi tesztek nélkülözhetetlen tulajdonsága a gyakorlati pedagógiában. Ezek a formák együtt adják meg a mérés megbízhatóságát és értékét a tanulók teljesítményének értékelésében.
A terület listázása az első lépés a mérés céljainak meghatározásához: (1) a tananyag tagolása, (2) ismeret-fajtánkénti áttekintése, majd (3) fogalmi struktúrák alkotása. Ezt követően a tudáselemek funkcionális elemzése során a tananyag szerkezetében elfoglalt helyüket, szerepüket és fontosságukat értékeljük. A mérésre kiválasztott elemek súlyát az is kifejezi a tesztben, hogy milyen szintű feladatokkal mérjük a tudásukat. Ebben a tekintetben praktikus a következő szintek alkalmazása: (1) a ráismerés (ismeret-szint), (2) a reprodukálás és (3) az alkalmazás szintje. A feleletválasztó feladatok és a feleletalkotó feladatok szerkesztése különösen fontos a pedagógiai mérésekben, és mindkettő más-más típusú tudást mér.
A feleletválasztó feladatok típusai között így találjuk meg az állítás-igaz-hamis, a megoldás helyességének értékelése, a többes válasz lehetőségeket tartalmazó feladatokat, és a párosítási feladatokat. A feleletválasztó feladatok előnye, hogy számítógépes tesztelésre is könnyen adaptálhatók, a hibák csökkenthetők, és a javítás egyszerűsíthető. A feleletalkotó feladatok viszont lehetővé teszik magasabb rendű kognitív műveletek felmérését, például a problémamegoldás elemzését és szintézisét, de a konstrukciójuk sok munkaigényesebb lehet. A két típus közös jellemzője, hogy a tanuló a saját válaszát adja meg, ami objektív értékelést igényel a pontos útmutatók és a javítókulcs kidolgozásával.
A tanulói teljesítmény értékelésének során fontos a pontszámok egyértelmű jelölése: az egyes feladatok mellett tüntetjük fel a megszerezhető pontokat, és a végső összegzés során az eredményeket százalékpontban adjuk meg, hogy az összehasonlítások egyszerűek legyenek. A korábbi kutatások hangsúlyozzák, hogy a megfelelő súlyozás és a pontos javítási útmutatók nélkülözhetetlenek a validitás és a megbízhatóság érdekében. A gyakorlatban tehát a feladatelemek súlyait úgy állítják be, hogy tükrözzék a tudáselemek fontosságát és nehézségét, ami meghatározza a teszt egészének értékelését.
Az értékelés megvalósítása a gyakorlatban
Az értékelő rendszer formai-technikai követelményei képezik az objektivitás alapját. A teszt készítőinek egyértelműen elő kell írnia, hogy mit kell a teszt megoldójának tennie, és a tesztet javítónak pedig pontosan kell tudnia, mi az elvárt megoldás az egyes feladatokra: az érthető, világos útmutató, javítókulcs elkészítése éppoly fontos feladat, mint a teszt megszerkesztése. Valójában már a kérdések, feladatok megfogalmazásával előkészítjük az értékelést. Például ha a kérdéseket kérdő mondat formájában jelenítjük meg, ahol azt is nyilvánvalóvá tesszük, hogy eldöntendők vagy kiegészítendők. Ha válaszalternatívákat adunk meg, pontosan közöljük, hogy mi az elvárt teendő, egy vagy több jó válasz van, a jót kell bekarikázni, vagy a rosszat áthúzni. Ha megköveteljük a jók megjelölése mellett a rosszak áthúzását is, akkor láthatjuk majd, hogy a választ tanuló nem tudta, vagy neki sem kezdett. Ugyanakkor amennyiben valamilyen feladattal kapcsolatban túl sok magyarázatra van szükség, felmerülhet a kérdés, hogy egyáltalán jó-e, átfogalmazással javítható-e, esetleg nem volna-e jobb elhagyni.
Célszerű a tesztlapon az egyes feladatok mellett is feltüntetni az elérhető pontokat. Például megtehetjük ezt a lap szélén feladatelemenként külön kis kódkockákban. A szerezhető pontszámok ismerete nemcsak a teszt kitöltésekor orientálhatja a tanulókat, hanem a javító munkáját is egyszerűsíti, hiszen a pontozáshoz - a részpontszámok írogatása helyett - elég csak a megfelelő kis négyzeteket pipálgatni, s természetesen az összegzés is könnyen elvégezhető. Mindamellett ennek a megoldásnak fontos visszacsatoló funkciója is van, hiszen a kijavított tesztből a tanuló részletezve megismerheti, melyek azok feladatelemek, amelyeket nem oldott meg helyesen. A legkisebb önállóan értékelhető feladatelem (alternatív egység) az item, amely nyilván már csak jó vagy rossz lehet. Egyébként az értékelési útmutatónak szintén tartalmaznia kell javaslatokat a javításhoz, és megvilágíthatja a félreérthető megoldásokat. A javítókulcsban pedig közöljük mindenegyes feladat - itemekre bontott - helyes megoldását az adható pontszámokkal együtt. Ne feledjük, hogy a feleletalkotó feladatok esetében a válaszokban elvárt összes gondolatot fel kell sorolni.
Ha jó a javítókulcs, akkor a javításkor nem fordulhat elő olyan helyes válasz, ami ne lenne a pontozási lapon feltüntetve. További kérdés, hogy mennyi legyen az egyes feladatelemekhez, itemekhez rendelt, tervezett pontszám. Ez az eljárás a súlyozás és a kijelölt pontszám feladata. A követelmények megítélése során szakértők álláspontja mellett empirikus megközelítés is alkalmazható, ha a tesztet megfelelő mintán kipróbáljuk. A gyakorlati gyakorlás során a tartalmak arányos súlyozása és a nehézség koordinálása segít abban, hogy a teszt valós képet adjon a tanulók tudásszintjéről.
- A tananyagba rendezés első lépése a terület listázása: a tananyag tagolása, ismeret-fajtánkénti áttekintése, majd fogalmi struktúrák alkotása.
- A tudáselemek funkcionális elemzése során meghatározzuk azok helyét, szerepét és fontosságát a tananyag szerkezetében.
- A feladatok kiválasztásánál meg kell határozni, hogy milyen típusú feladatokkal és milyen feladatmegoldó tevékenységgel mérjük a tudásukat.
tags: #pedagogiai #es #csaladsegito #szintfelmero #teszt