Pilinszky János versei angol nyelven

Pilinszky János költészetének angol nyelvű megszólaltatásában Ted Hughes és Csokits János együttműködése meghatározó szerepet játszott. Csokits János készítette a pontos, megjelenítő közvetítő fordításokat, Ted Hughes pedig ezekből formált kész angol verseket, miközben Pilinszky János költői világának belső szerkezetét és gondolati zenéjét igyekeztek megőrizni.

Az angol változatok ezért egyszerre tekinthetők Pilinszky verseihez hű fordításoknak és önálló angol költeményeknek. Ted Hughes szerint a magyar vers felületi zenéje és feszültsége angolul elveszett, de a fordítások megőrizték a vers „csontvázát”, belső szerkezetét, majd új, angol versfelületet kaptak.

A Pilinszky-versek angol fordításának története

Pilinszky verseit Csokits János közvetítésével ismertem meg, vele, azt hiszem, 1960-ban találkoztam először. 1961-62-63-ban lefordította, igen nyersen, Pilinszky több versét, akinek költészetéért nagyon lelkesedett. A versek engem is azonnal megragadtak, és a nyers, szó szerinti fordításokban felismertem egy-egy igen szokatlan és szép angol vers körvonalait - nagyon érdekeltek.

Kíváncsi voltam, hogyan csinálhatnék belőlük végleges angol verseket. Így aztán a következő néhány évben egyre több verset fordítottunk le. De a verseket eredetileg Csokits János közvetítésével fedeztem fel.

Ritkán jut ki magyar költőnek, hogy egy kortárs angol költő, méghozzá talán a legkülönb angol költő, egy kötetét lefordítja. Ez engem valóban zavarba ejt. Itt nyilván személyes találkozásról is szó volt, a költészeten keresztül - először Csokits Jánossal, aztán Ted Hughes-zal.

Jánosnak sikerült közvetítenie, és azt hiszem, a fordítás teljes hűségével és egzaktságával. Ted Hughes egész biztos, hogy félelmes biztonsággal kiismerte magát; ezt én már 67-ben tapasztaltam, amikor először találkoztunk, aztán még inkább 69-ben, mikor egy-egy fordítást megbeszéltünk.

Három költő együttműködése

A Pilinszky-versek angol átültetése nem egyszerűen egyik nyelvből a másikba történő átvitel volt. A folyamatban három különböző költői szerep kapcsolódott össze: Pilinszky János eredeti versei, Csokits János közvetítő fordításai és Ted Hughes végleges angol költeményei.

Tehát egy nagyobb akadályt kell átugrani hozzá, és ha az akadályvétel sikerül, akkor megvan a dolog. Nagyon érdekes, ami minket elválaszt és összeköt.

Az ő gondolkodásmódja egy kicsit mitologikusabb, sőt az övé erősen mitologikus, az enyém meg, ha azt kéne mondani, akkor talán metafizikus.

Azt hiszem, igen. Amint mondtam, Csokits János változatainak nagy része mozdíthatatlan volt, angolságának végleges költői hatása olyan közvetlenül nyilvánult meg, hogy egyszerűen nem változtattam rajta. Rengeteg ilyen verssor van a kötetben.

Ezzel párhuzamosan Csokits felfedett előttem valamit Pilinszkyből, éspedig nagyon pontosan, ami, úgy éreztem, minden más költőtől, magától Csokitstól is elüt.

Szóval, úgy hiszem, hogy mi hárman, a szövegek lehető legcsekélyebb változtatásával és cserélgetésével, oly szorosan működtünk együtt, hogy az eltérések valóban elenyészőek.

A vers zenéje és a fordíthatóság határai

Ez, azt hiszem, rejtély. De úgy hiszem, egy versben többféle zene létezik. Mindjárt a felületen a szavak zenéje, aztán a vers szerkezetének, a vers mértékének az üteme, a kifejezések ritmusa, a hanglejtés, a beszéd dallama, az érzelmek és végül, felteszem, a gondolatok lépcsőzetes kiépülése is egyfajta zene.

Az elsőnek, a nyelv zenéjének lefordítására szerintem nincs remény. Ha a költő megpróbálkozik vele, olyan kuriózumok születnek, mint Ezra Pound fordításai, de a lényeghez nem jut el.

A többi, a hanglejtés, az érzelem zenéje minden nyelvben létezik, minden nyelvre átültethető. Az eszmék fejlődésének zenéje pedig mindenütt evidens, mint egy számtani haladvány, és ezt lehet fordítani.

Ha egy versben dominál a gondolati zene, ez rendszerint könnyen lefordítható.

Csokits János közvetítő fordításai

Mindent, amit az ember vers formájában, még ha nyersfordítás formájában fejez is ki, az személyes. De angol költőnek soha nem hittem magamat, angolul nem írok verset.

A nyersfordítás mégsem egészen vers, tehát magamat egészében vagy érzelmileg nem tudtam adni.

Én csak azt tudnám úgy lefordítani, ilyen nyersfordításban is, amit igazán kedvelek és megbecsülök.

Csokits János közvetítő szerepe nem merült ki a szavak jelentésének átadásában. A közvetítő fordításnak már előre érzékelnie kellett azt a nyelvi és költői közeget, amelyben a végleges angol vers megszületik.

Igen, én ezt így érzem. Hogyha nem angolra, hanem franciára vagy németre kellett volna fordítani, akkor már meg kellett volna keresnem azt a költőt, aki körülbelül úgy ír németül, vagy körülbelül úgy ír franciául, hogy ezeket a verseket valószínűleg a francia vagy a német olvasóhoz közelebb tudja hozni, mint egy másik francia vagy német költő.

És természetesen mindig, amikor beszélgetek egy némettel, franciával vagy angollal, akkor azon a nyelven gondolkodom, tehát nem magyarul gondolkodva fordítom le, hanem már azon a nyelven alakulnak a kérdések - jól vagy rosszul, de mindenesetre azon a nyelven gondolkodom.

Szóval tulajdonképpen helyes az a feltevésem, hogy egy vers átültetése egy más nyelv talajába, megkezdődik már a közvetítő fordításnál. Feltétlenül.

Ted Hughes módszere

Tulajdonképpen egyáltalán nem befolyásol. A jelen esetben például erősen átéreztem a versek tónusát. De hogy aztán amit éreztem, azonos volt-e a magyar eredeti tónusával, azt már nem tudhatom.

Végtére nem tudok magyarul. Igaz, hogy Csokits János rendkívül megjelenítő, szó szerinti nyersfordításainak angolsága sokszor olyan pontos és jó volt, hogy csak nagyon-nagyon nehezen lehetett javítani rajtuk.

Ilyen módon kialakult bennem egy tiszta és erős érzés a nyelv tónusáról és természetéről, a versbeszéd természetéről. Nem magát a nyelvet éreztem, de a hangnemet, a hangot, amelyet úgy tudtam megmunkálni, mintha tömör anyag volna és nagyon jól ismerném.

De azt hiszem, hogy itt azért volt egy bizonyos távolság az eredeti versek nyelvének felületétől.

Amikor a nyersfordítás alapján dolgoztunk, voltak könnyen félreérthető részek, és Ted Hughes mindig egy labirintusvezetőnek a biztonságával tette föl számomra a kérdéseket, hogy ez hogy van, az hogy van, és amikor feleltem, mindig azt mondta: igen, én is ezt választottam, ezt a megoldást.

Hűség és önállóság

Angol versek gyűjteménye, oly értelemben, hogy a fordítások közül számos darab versnek, befejezett versnek nevezhető, talán valamennyi az.

De közülük jó néhány a legjobb verseim közé tartozik, sőt ezeknél jobbat talán nem is írtam. Ebben az értelemben tehát befejezett, kész angol versek.

Ugyanakkor szó szerint hűek. Csokits úr gondoskodott róla, hogy ne kalandozhassam el semmilyen irányban, egyetlen szóval sem - nem engedtem meg magamnak semmilyen szabadságot.

Ahhoz, hogy egy szó szerinti fordítás kész verssé, eredeti angol verssé érlelődjék, időre volt szükség.

Nem tűnik idegennek, van benne valami nagyon ismerős, olyasvalami azonban, amihez én magam soha nem jutottam volna el. Aminek megírásában kifelé terjeszkedtem, ahelyett hogy magamból teremtettem volna meg.

Nem Pilinszky verseit változtattam sajátjaimmá, hanem én magam idomultam ahhoz, ami nagyon vonzott.

Amit természetesen angolul teljesen elvesztettünk, az a felület zenéje, a magyar vers felületi feszültsége, ami minden versnek jelentős hányada.

Amit mi lefordítottunk, az a vers csontváza, belső szerkezete. De azért az angol változatban visszaszereztünk egy felületet, amely teljesen eltér Pilinszky Jánosétól, de amely mégis versfelület, éspedig, úgy hiszem, az enyém.

A műfordítás mint önálló irodalmi műfaj

Feltétlenül. Az angol irodalomnak hatalmas része műfordítás, és olykor a legfontosabb része.

Az angol irodalom legjelentősebb műve, amelynek hatása a legnagyobb: a Biblia, amely pedig versfordítás.

Az angol irodalom visszatérő jelensége, hogy a felvirágzás korszakai rendszerint egybeestek a műfordító tevékenység felélénkülésével, és a lefordított művek valahogyan visszahatottak a kor irodalmi tevékenységére, táplálták az új műveket.

Szerintem a modern angol költészet, költészetünknek egy igen érdekes része, műfordításokból áll. Más szóval, a műfordítás érvényes műfaj.

Ennek természetesen megint megvannak a hagyományai. Ted Hughes említette, hogy a Bibliának milyen nagy hatása volt a nyelvre és az irodalomra.

Ilyenformán önálló mű a magyar Biblia is, ugyanúgy megvan a kihatása, mint elsődleges műnek, a későbbi irodalomra.

Ez nagyon jó válasz volt. Nagyon nehéz erre felelni, mert attól önálló, hogy ugyanaz.

Szóval a fordítás - hogy mondjam -, amíg fordítás marad, addig, amíg nem kezd úgy dobogni a szíve, mint egy önálló versnek, addig sápadt, gyönge fordítással van dolgunk.

Azt hiszem, a műfordítás nagy tétje, hogy megérezze azt, hogy egy másik személyiségen belül…

Hasonlítsuk a versfordítást egy sakkpartihoz. Ez a sakkparti egy adott kultúrán belül folyik és egy adott személyiség sakkpartija.

Na most ebbe át kell lépni és át kell tenni egy más nyelvbe, hogy az a parti ugyanazt jelentse, vagy legalábbis a tehetségnek - hogy mondjam - ugyanazokat a húzásait, húzásformáit revelálja, mint ami az eredetiben volt.

Tehát egy nagy azonosulás és az önállóság kivívása történik egyszerre a jó fordításban.

Vannak például eredeti versek, amelyek olyanok - és ezt pejoratíve szoktuk mondani -, mintha műfordítások lennének. Vannak ilyen eredeti versek, és vannak olyan fordítások, amik tökéletesen önállóak, de nem azért, mert hűtlenek; nem föltétlenül azért.

Pilinszky János angolul olvasható versei

Az angol nyelvű Pilinszky-korpusz több fordító munkáját foglalja magában. A fordítások között szerepelnek Ted Hughes, Csokits János, N. Ullrich Katalin, Czire Szabolcs, Kathleen Jacobson, George Gömöri, Clive Wilmer, Leslie A. Kery, Peter Sherwood, Kenneth White és más fordítók változatai.

Az első kötet versei

• Fish in the net - Halak a hálóban
• To Myself - Magamhoz
• Autumn Sketch - Őszi vázlat
• On a Forbidden Star - Tilos csillagon
• Winter Sky - Téli ég alatt
• On The Coast - A tengerpartra
• On The Third Day - Harmadnapon
• Trapeze and Parallel Bars - Trapéz és korlát

A későbbi versek fontosabb angol címei

• I Believe - Azt hiszem
• Before - Mielőtt
• One Day - Egy szép napon
• The nadir celebrated - A mélypont ünnepélye
• And I'll Watch - Majd elnézem
• The Seventh Circle of Hell - A pokol hetedik köre
• Every Breath - Minden lélekzetvétel
• All The Rest Is Mercy - A többi kegyelem
• Straight Labyrinth - Egyenes labirintus
• By the Time You Come - Mire megjössz
• Dénouement - Végkifejlet
• Diary - Napló
• On The Back Of A Photograph - Egy fénykép hátlapjára
• To S. W. - S. W.-hez
• Crater - Kráter
• Hölderlin - Hölderlin
• Spaces - Terek
• Backwards - Visszafele
• Life Sentence - Életfogytiglan
• The good thief - Szent lator
• Metamorphoses - Átváltozások
• Van Gogh's Prayer - Van Gogh imája
• Tabernacle - Tabernákulum
• Secret - Titok
• Pilatus - Pilátus
• Psalm - Zsoltár

„Azt hiszem” - magyar és angol változat

Azt hiszem

Azt hiszem, hogy szeretlek; lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz. De láthatod, az istenek, a por, meg az idő mégis oly súlyos buckákat emel közéd-közém, hogy olykor elfog a szeretet tériszonya és kicsinyes aggodalma.

Ilyenkor ágyba bújva félek, mint a természet éjfél idején, hangtalanúl és jelzés nélkűl. Azután újra hiszem, hogy összetartozunk, hogy kezemet kezedbe tettem.

I Believe

I think I love you; with closed eyes I cry that you exist. But you can see, the gods, the dust, the time yet raises such grievous mounds between you, between me, that now and then I’m confined by dread of love’s vastness, and its peddling anguish.

In bed I hide now in fear, like nature at midnight, noiselessly, and without trace. Then I believe again we belong together, that I put my hands into yours.

„S. W.-hez” - magyar és angol változat

S. W.-hez

Megkaptad végűl a kegyelmet? Vagy olyan egyedűl maradtál, mint az a férfi, aki tegnap - vagy az a fiú, aki ma - egyszóval, mint azok a lények, akik számára a világ már semmi más, mint tárgyi bizonyíték?

To S. W.

Did you in the end receive pardon? Or did you remain as lonesome as the man who yesterday - or the boy who today - in one word the beings for whom the world’s already nothing else but a piece of evidence?

„Harmadnapon” - a feltámadás költői képe

Harmadnapon

És fölzúgnak a hamuszín egek, hajnalfele a ravensbrücki fák. És megérzik a fényt a gyökerek. És szél támad. És fölzeng a világ.

Mert megölhették hitvány zsoldosok, és megszünhetett dobogni szive - Harmadnapra legyőzte a halált. Et resurrexit tertia die.

On The Third Day

And the ashen grey skies start blustering, the trees of Ravensbrück towards dawn. And the roots start to feel the light. And wind rises. And the world resounds.

Because perfidious mercenaries may have killed him, and his heart may have stopped beating, - on the third day he triumphed over death. Et resurrexit tertia die.

„Halak a hálóban” - a közös kiszolgáltatottság képe

Halak a hálóban

Csillaghálóban hányódunk partravont halak, szánk a semmiségbe tátog, száraz űrt harap. Suttogón hiába hív az elveszett elem, szúró kövek, kavicsok közt fuldokolva kell egymás ellen élnünk-halnunk!

Szívünk megremeg. Vergődésünk testvérünket sebzi, fojtja meg. Egymást túlkiáltó szónkra visszhang sem felel; öldökölnünk és csatáznunk nincs miért, de kell.

Bűnhődünk, de bűnhődésünk mégse büntetés, nem válthat ki poklainkból semmi szenvedés. Roppant hálóban hányódunk s éjfélkor talán étek leszünk egy hatalmas halász asztalán.

Fish in the net

Writhing in a star-net like fish hauled on land we gasp in the emptiness our gills filled with sand The element we've left and lost whispers in vain we pant on the shingle were we've been thrown.

Crammed one against the other fighting for breath we struggle and tremble in the face of death. From the wriggling mass come stifled cries but the massacre continues till one, then other, dies.

Atonement and repentance are the language of the soul but nothing can save us from this hopeless hell - We writhe in the net of some cosmic fisherman and maybe at midnight will be in his frying pan.

A fordítások tematikus világa

Pilinszky angolul olvasható verseiben is visszatérnek azok a motívumok, amelyek magyar költészetének középpontjában állnak: a bűn, a kegyelem, a magány, a szenvedés, a halál, a feltámadás, a szeretet, a száműzetés, a háborús tapasztalat és az ember végletes kiszolgáltatottsága.

A fordítások címei között egyaránt szerepelnek bibliai, történelmi, metafizikai és személyes vonatkozású darabok. Az Apocryph, az On The Third Day, a Passion of Ravensbrück, a Agonia Christiana, a Private Judgement és a Psalm a vallási és történelmi tapasztalat különböző rétegeit kapcsolják össze.

A Fish in the net, a Trapeze and Parallel Bars, a Straight Labyrinth, a Winter Sky és a On a Forbidden Star olyan képekre épülnek, amelyekben a testi, térbeli és kozmikus tapasztalat egyaránt jelen van.

A Life Sentence, az All The Rest Is Mercy, a Grace, a Crime And Punishment, a Sin és a Repentance címei a bűn és a kegyelem erkölcsi-metafizikai szókincsét viszik tovább az angol nyelvű változatokban.

A „labirintus” és a költői azonosulás

Tehát van, úgy látszik, valóban létezik pontos és elmélyült nyersfordítás, amely be tud vezetni egy költő legrejtettebb műhelyébe, s amely tulajdonképpen nehezebb, mint a nyelvi akadály.

Nem is a nyelv az, ami elválasztja az egyik költőt a másiktól, hanem az, hogy az egyik a másik labirintusát kiismerje, hogy a másik labirintusába be tud-e lépni.

Pilinszky költészetének angol megszólaltatásában ezért nem a szavak mechanikus megfeleltetése volt a döntő, hanem a költői gondolkodás útjainak felismerése. A fordítónak meg kellett értenie, miként épül fel a vers képi, érzelmi és gondolati rendszere.

Amikor egy vers más nyelven születik újjá, az eredeti költői személyiség nem tűnik el, de az új nyelv saját hangot ad neki. A fordítás akkor válik erőteljessé, amikor az eredeti vers belső szükségszerűsége az új nyelven is érzékelhető marad.

A költői rokonszenv szerepe

Hát, ezen én nem nagyon gondolkodtam, mert nekem nem jutna eszembe olyat fordítani… Szóval mondjuk ez kívül esik a problematikámon, de nem kizárt.

Nem kizárt, tudniillik helyet hagy, ha nem is ilyen nívójút talán, szóval igazi nívójút talán nem, de alkalmat ad a virtuozitásra.

Például színészeknél lehet látni, hogy nem a legjobb szerepekben a legjobbak. Szóval ad egyfajta szabadságot, egyfajta könnyedséget.

Azt hiszem, ha jó a fordító, ha jó költőről van szó, akkor alkalmat ad neki - ahogy előbb mondtam - bizonyos virtuozitásra.

Némi visszaélésre ad alkalmat, és csillogásra, de azért nem hinném, hogy mondjuk belső szeretet vagy érdeklődés nélkül lehetséges lenne.

Pilinszky Jánosnak a költészetét harminc év óta kísérem figyelemmel, és nagyon fontosnak tartom. Nagyon szeretem, és ezért is kezdtem el beszélni róla Ted Hughes-nak.

Az angol változatok helye Pilinszky életművében

Pilinszky János verseinek angol nyelvű változatai nem pusztán nemzetközi közvetítő szerepet töltenek be. A fordítások a költői életmű különleges értelmezései is, amelyekben az eredeti magyar szövegek belső szerkezete más nyelvű ritmusban, képekben és hangnemben szólal meg.

A magyar és az angol változatok egymás mellett olvasva mutatják meg legvilágosabban, hogyan különül el a vers felszíni nyelve a mélyebb költői szerkezettől. Az eredeti magyar szöveg megőrzi a magyar hangzás, a rímek, a szótagszerkezet és a hanglejtés sajátosságait, az angol változat pedig új ritmikai és képi rendben közvetíti a vers jelentését.

Az angol fordítások révén Pilinszky költészetében azok a rétegek is hozzáférhetővé válnak, amelyek nem kizárólag a magyar nyelv hangzásához kötődnek: a metafizikai kérdezés, a bibliai képalkotás, a történelmi trauma, a magány tapasztalata és a kegyelem utáni vágy.

A fordítások így egyszerre őrzik Pilinszky költészetének azonosságát és mutatják meg annak új nyelvi alakját. A magyar versek belső világa angolul nem változatlanul ismétlődik meg, hanem új hangon, más felületen, de felismerhető belső szerkezettel szólal meg.

tags: #pilinszky #versek #angol #nyelven