A szaknyelvben a stílus a gondolatok, ismeretek és szakmai tartalmak pontos, egyértelmű, rendszerezett nyelvi kifejezésmódja. Alapja a nyelv eszközkészlete és szabályrendszere, a szakmai közlésben pedig különösen fontos a szakkifejezések következetes használata, a logikus szerkesztés, a tárgyilagosság és az érzelmi hatások háttérbe szorítása.
A szaknyelvi szöveg jelentését nemcsak az egyes szavak alapjelentése határozza meg, hanem a szövegkörnyezet, a kommunikációs helyzet, a közlő célja, a címzett szakmai tudása és a használt műfaj is. A szaknyelv akkor tölti be megfelelően a feladatát, ha a közölt információt egyértelműen, félreérthetetlenül és a szakterület szabályaihoz igazodva közvetíti.
A stílus fogalma és eredete
A stílus eredeti jelentése: íróeszköz. Eredetileg az íróvesszőt jelentette, amivel a viasszal bevont táblákra a rómaiak a betűket karcolták. De jelentette valakinek az írásmódját is. Mai jelentése: gondolataink, érzéseink, szándékaink nyelvi eszközökkel való kifejezési módja.
Általában a kifejezés művészetét értjük alatta. Sokan használjuk a mindennapokban a stílus szót, azonban tisztában vagyunk-e azzal, hogy milyen sokrétű a jelentése? Mi is a stílus? Nehéz megfogalmazni, hiszen mindenkinek mást és mást jelent, rendkívül szubjektív fogalom, az biztos, hogy az önazonosság, a harmónia, az esztétikum mind-mind a stílus tárgykörébe tartozó fogalmak.
Minden ember (műveltségtől, szókincsétől, egyéniségétől, pillanatnyi hangulatától, lelkiállapotától függően) másképpen használja fel a nyelvi eszközöket, tehát más a stílusa. A stílus tehát válogatás és elrendezés eredménye.
A stílus az a sajátos mód, ahogyan gondolatainkat, közölnivalóinkat a nyelvi eszközök megválogatásával kifejezzük. A stílust a nyelvi elemek kiválasztása és elrendezésük módja alakítja ki. Bármely nyelvi elem stíluselemmé válhat.
A stílus és a nyelv viszonya
A stílus kifejezésmód, alapja a nyelv eszközkészlete és szabályrendszere. A nyelvi eszközök kiválasztása és azok elrendezése teremti meg a mondanivalónak stílusát. Tehát a stílus választás és elrendezés eredménye.
Egy adott nyelvi jelsort különböző tényező(k) tesznek egyedivé, sajátossá. Mindig választás és elrendezés eredménye; a válogatást és az elrendezést a kommunikáció tényezői határozzák meg.
A stílust befolyásolja a kommunikáció minden tényezője: a közlő egyénisége, a közlési csatorna, a nyelvi kód, a közlemény tárgya, célja, műfaja, formája, a közlési körülmények, a beszédtársak egymáshoz való viszonya, a korízlés, a korstílus változása.
A stílusnak vannak objektív és szubjektív tényezői is. A nyelvi elemek közötti válogatás alapja a szinonima.
A megnyilatkozás célja és a szaknyelvi közlés
Megnyilatkozásainknak mindig valamilyen célja van. Ez lehet:
- ismeretek, tapasztalatok közlése, tudományos megállapítás (értelmi nyelvi elemek túlsúlya),
- érzelmeinket, hangulatunkat nyilvánítjuk ki (érzelmi, hangulati jellegű),
- hatást akarunk gyakorolni vele, meg akarjuk győzni valamiről (érzelmi és értelmi jellegű stíluseszközök, hatásos elrendezése).
A szaknyelvi közlés elsődleges célja rendszerint az ismeretek, tapasztalatok és tudományos megállapítások közvetítése. Emiatt az értelmi nyelvi elemek túlsúlya, a pontos fogalmazás és a világos szerkezet jellemzi.
A nyelvi elemek közül a hatást befolyásolja:
- a mondanivaló,
- beszédhelyzet,
- a beszélő és a hallgató közötti viszony.
A szakmai szöveg megformálásakor figyelembe kell venni, hogy a címzett szakmai közönség vagy szélesebb olvasóközönség. A szakmai közönség számára a szakkifejezések és az idegen szavak használata természetes lehet, míg az ismeretterjesztő szövegben a fogalmak érthető magyarázata is szükséges.
Alapjelentés, mellékjelentés és stílusérték
Minden szó jelent valamit, a valóság egy mozzanatára, darabjára vonatkozik. Alapjelentése a szótárakban szereplő fogalom jelentése. Ez szilárd, állandó.
Mellékjelentései alkalmi beszédhelyzetekben fejlődnek ki, azáltal, hogy érzelmi-hangulati többlettel telítődik. Mindig az aktuális beszédhelyzet, a szövegkörnyezet határozza meg, hogy éppen melyik jelentése ölt testet.
A szó fogalmi (elsődleges) jelentéséhez társuló érzelmi-hangulati többletet nevezzük stílusértéknek. Stílusértékről akkor beszélünk, ha egy nyelvi elem a használatban minél több többlettartalommal telítődik meg, eltér az átlagostól, a megszokottól, ha fel kell figyelni rá.
A többlettartalom és az alapjelentés együttesen hat. A stílusérték lehet:
- állandósult: a nyelvi közösségben már közismert;
- alkalmi: adott szövegösszefüggésben az egyén által alkalmilag használt.
A szó fogalmi jelentésén kívül a szótárak az állandósult stílusértékre is utalnak, hiszen azok már nyelvi jelenséggé váltak.
A szaknyelvben a fogalmi jelentés pontossága alapvető követelmény. A szakkifejezésnek egy meghatározott fogalomra kell utalnia, ezért a jelentését nem szabad önkényesen vagy következetlenül megváltoztatni. Ugyanakkor a szakmai szövegben is szerepet kaphatnak olyan szavak, amelyeknek jelentését a szövegkörnyezet pontosítja.
A hangalak és a jelentés kapcsolata
A hangalak és a jelentés kapcsolata a nyelv szavainak nagy részében megszokáson alapul. A szavak lehetnek:
- motivátlanok: megszokáson alapuló hangalak és jelentés;
- motiváltak: a hangalakból megérezhető, kikövetkeztethető a jelentés; ilyenek a hangutánzó és a hangulatfestő szavak.
A képzett és az összetett szavak közül a nagyon kifejezők is ide sorolhatók. A motiváltság növeli a szó stílusértékét.
Minél nagyobb az eltérés a megszokottól, a hagyományostól, annál kifejezőbb, eredetibb a stílus. A szaknyelvben azonban nem minden esetben az eredetiség vagy a kifejezőerő a legfontosabb szempont, hanem az, hogy a szó pontosan és következetesen jelölje a szakmai fogalmat.
A szaknyelv mint stílusréteg
A társadalmi érintkezés különféle területein más a közlés jellege, a kifejezési mód. Meghatározott helyzetekben tipikusan alkalmazunk bizonyos nyelvi eszközöket. Ezek használatának köre a stílusréteg.
A stílus alakulását befolyásoló tényezők azt is eredményezik, hogy a nyelvi kifejezésmódok a társadalmi érintkezés meghatározott területeihez is kapcsolódnak, s így az eltérések ellenére többé-kevésbé azonos vonások is jellemzik egy-egy csoport nyelvi kifejezésmódját. Az így létrejött stílusváltozatok a stílusrétegek.
Más szóval: a stílusréteg a társadalmi érintkezés meghatározott területén jellemzően használt nyelvi kifejezőeszközök rendszere, illetve az ezek használatát szabályozó törvényszerűségek összessége.
A társadalmi érintkezés színterei szerint az alábbi stílusrétegeket különböztetjük meg:
- tudományos,
- publicisztikai,
- hivatalos,
- szónoki,
- társalgási,
- szépirodalmi.
Mindegyiknek jellegzetes szókincse, szerkezete és egyéb szövegtani jellemzői vannak, és tipikus műfajok formájában jelennek meg.
A tudományos és szakmai stílus jellemzői
A tudományos stílus célja: tájékoztatás; a valóság törvényeinek megismerése, egyértelmű megismertetése.
A tudományos stílus főbb jellemzői:
- logikus szerkesztésmód;
- érzelemmentesség;
- pontos, egyértelmű megfogalmazás;
- szakkifejezések használata;
- kijelentő mondatok;
- definíciók, levezetések, képletek, szakkifejezések, idegen szavak alkalmazása;
- ténymegállapító, kijelentő mondatok;
- világos, áttekinthető szórend;
- alárendelő összetett mondatok;
- kötőszók és utalószók használata.
A tudományos stílus műfajai: tudományos előadás, felszólalás, ismertetés, cikk, értekezés, tanulmány, monográfia, tudományos cikk, referátum, recenzió.
A tudományos stílus további műfajai: ismeretterjesztő szöveg, tanulmány, (szakértői interjú).
A tudományos szövegben nincsenek érzelmi hatások. A szerző egyértelműen, pontosan fogalmaz, és a szakmai tartalmat meghatározásokkal, érvekkel, levezetésekkel és hivatkozásokkal támasztja alá.
A tudományos szövegekben gyakori az ellentétes szerkesztésmód, a figyelemfelkeltő kérdések, az idézetek és a hivatkozások.
A szaknyelvi szöveg jelentésszervezése
A szaknyelvi szöveg jelentése több, egymással összefüggő szinten szerveződik. Az egyes szakkifejezések a szakterület fogalmi rendszerébe illeszkednek, a mondatok ezek között teremtenek kapcsolatot, a teljes szöveg pedig valamely tudományos vagy szakmai kérdés bemutatására, magyarázatára vagy bizonyítására szolgál.
A szakmai szövegben fontos szerepet kapnak a definíciók. A definíciók egy fogalom jelentését egyértelműen megismertetik, és lehetővé teszik, hogy a szöveg további részeiben a fogalom következetesen, azonos értelemben szerepeljen.
A logikus szerkesztésmód, a világos szórend, az alárendelő összetett mondatok, valamint a kötőszók és utalószók használata segíti a szakmai jelentés pontos kibontását.
A szaknyelvi közlésben a mondatok gyakran kijelentő formájúak, mert a cél a tények, állítások, összefüggések és következtetések közlése. Az érzelmi és hangulati elemek háttérbe szorulnak, hogy ne zavarják meg az információ értelmezését.
A szakmai szókincs és a szakkifejezések
A tudományos stílusban meghatározó a szakkifejezések használata. A szakkifejezések olyan nyelvi elemek, amelyek egy szakterület fogalmait nevezik meg, és a szakmai kommunikációban pontos, rendszerint rögzített jelentéssel rendelkeznek.
A szaknyelvi szövegben a szakkifejezések használata tömöríti és pontosítja a közlést. A szakmai közösség tagjai számára egyetlen szakkifejezés olyan tartalmat is közvetíthet, amelyet a köznyelvben csak hosszabb magyarázattal lehetne kifejezni.
A tudományos stílus jellemzői közé tartoznak a definíciók, levezetések, képletek, szakkifejezések és idegen szavak. A közérthetőség követelménye azonban azt kívánja, hogy az olvasó számára ismeretlen kifejezések jelentése világosan követhető legyen.
A szaknyelvi szöveg akkor pontos, ha ugyanazt a fogalmat következetesen ugyanazzal a kifejezéssel nevezi meg, és nem cseréli fel indokolatlanul egymással a hasonló, de eltérő jelentésű szavakat.
A szaknyelv és a többi stílusréteg kapcsolata
Irodalmi és köznyelvünkben a következő főbb stílusrétegeket különböztetjük meg:
Írott nyelvi stílusok
- Tudományos stílus
- Publicisztikai stílus
- Hivatalos stílus
- Szépirodalmi vagy művészi stílus
- Levélstílus
Beszélt nyelvi stílusok
- Társalgási stílus
- Szónoki stílus
- Előadói stílus
A szakmai szövegek leggyakrabban a tudományos stílushoz kapcsolódnak, de az előadói és a hivatalos stílus is tartalmazhat szaknyelvi elemeket. A stílusrétegek nem minden esetben válnak el élesen egymástól.
Az előadói stílus
Az előadói stílusban a tudományos és a szónoki keveredése figyelhető meg. Célja, hogy mondanivalóját a hallgatóság megértse, valamilyen tudományos kutatási témáról szakmai közönségnek véleménye igazságát bizonyítja.
Az előadói stílusban fontos az ismertetés és magyarázat, a témára vonatkozó bevezetés, valamint a fogalmak és a kérdések más megfogalmazásban történő megismétlése. Tudományos szakszavakat használ, de érthetőségre törekszik.
Jellemző rá a kérdő és felszólító mondatok használata, az igényes mondatszerkesztés, a világos, jól követhető szöveg, továbbá az ismétlések, az utalószók és a kötőszók alkalmazása.
Az előadás menete:
- Bevezetés: téma, témaválasztás oka, előadás menete.
- Tárgyalás: érvek, állítások, fogalmak, tételmondat, idézetek, hivatkozások.
- Összefoglalás: összefoglalni a tanulságokat.
A hivatalos stílus
A hivatalos stílus műfajai: törvények, hivatalos levél, felszólítás, idézés, kérvény.
A hivatalos stílus törvényalkotásban, rendeletekben, közleményekben, kérvényben, pályázatban, hivatalos levélben, hivatalos tájékoztatóban és jegyzőkönyvben jelenik meg.
Célja: tájékoztat. Nincsenek érzelmi hatások, személytelen hangnem, jogi szaknyelv, kötőszók, sajátos műszavak, kifejezések és idegen szavak jellemzik.
A hivatalos stílus további jellemzői a szóhalmozás, az ismétlések, a szószaporító, gyakran helytelen kifejezések, valamint a bonyolult, gyakran nehezen érthető mondatok.
A hivatalos stílusban fontos a pontos adatok és tények közlése, a tárgyilagosság, a szigorú, formális szerkesztésmód, a szaknyelv, általában a jogi szaknyelv használata, valamint a magázó forma.
A publicisztikai stílus
A publicisztikai stílus jellemzői a közérthetőség, a hatásos cím, a meggyőzés, akár a manipuláció, a világos mondatszerkesztés és az érzelmi töltet. Lehet dialogikus és monologikus.
Műfajai: hír, tudósítás, riport, interjú, cikk.
A publicisztikai szövegben szakkifejezések és szleng is előfordulhat. A szakmai tartalom ebben a stílusrétegben rendszerint közérthetőbb formában jelenik meg, és a szerző a tájékoztatás mellett hatást is akar gyakorolni az olvasóra.
A szónoki stílus
A szónoki stílus közéleti szövegekben, szónoki beszédben, előadásban, felszólalásban és hozzászólásban jelenik meg. A szónoki beszédek, szónoklatok célja a hallgatóság meggyőzése igazáról, megfelelő állásfoglalásra bírja.
Fontosak az érzelemkifejezés eszközei, a választékos, ünnepélyes, túlzó szavak, a fokozás, a rokon értelmű szavak, a cáfolás és a bizonyítás.
A szónoki stílusban gyakoriak a halmozott mondatrészek, a felsorolások, a felkiáltó és kérdő mondatok, az alakzatok, a szóképek, a zenei eszközök, a költői kérdések, a felszólítások és a felkiáltások.
A társalgási stílus
A társalgási stílus közvetlen, természetes, hétköznapi kifejezésmód. Sokszínű szókincs jellemzi, amelyben csoportnyelvi, tájnyelvi, zsargon-, argó- és idegen szavak is előfordulhatnak.
A társalgási stílusban megjelenhetnek tréfás, gúnyos, durva és vulgáris szavak, becézés, kedveskedés, nagyítás és túlzás. Gyakoriak az egyszerű, könnyen érthető, rövid mondatok, a tagolatlan mondatformák, a nem teljes vagy hiányos mondatok, a közbevetések és a félbeszakítások.
A társalgási stílusra nem olyan átgondolt tagolás és következetes fölépítés jellemző, gyakori a témaváltás, a kifejtetlenség, az ismétlés és a redundancia, vagyis a terjengősség. Fontosak a módosítószók, az indulatszók, a kötőszók és a nem nyelvi jelek.
A társalgási stílus nem azonos a szaknyelvvel, de szakmai beszélgetésekben a társalgási forma és a szakmai szókincs együtt is megjelenhet. Ilyenkor a közvetlen beszédmód mellett szakkifejezések hordozzák a szakmai jelentést.
A szépirodalmi stílus
A szépirodalmi stílusban minden műalkotás egyedi. Ez a legváltozatosabb, leggazdagabb, legválasztékosabb stílusréteg, amelyben nagy szerepűek a stíluseszközök.
A szépirodalmi stílus célja az érzelemkifejezés és az esztétikai hatáskeltés. Nagy az expresszivitása, fontos a szavak konnotációja, vagyis többletjelentése, és kiemelt szerep jut az olvasónak.
A szépirodalmi stílus változatos nyelvhasználatú, képes nyelvű, és minden egyéb stílusréteg jellemzőit tartalmazhatja. Műfajai a tanult irodalmi műfajok, valamint az esszé, amelyben szépirodalmi és tudományos igény egyszerre jellemző.
Stílusárnyalatok és szakmai tárgyilagosság
Egy szöveg stílusának elemzésekor fontos szempont a stílus hatásának vizsgálata. A szövegben kifejtett tartalom akkor hat igazán, ha a megformálás módjának, a stílusnak kifejezőereje van.
A stílus kifejezőereje erősíti a szövegben foglalt tartalmi hatást. Minél jobban élünk a nyelvi eszközök nyújtotta lehetőségekkel, stílusunk annál hatásosabb lesz.
Stílusárnyalatnak nevezzük a stílusnak azt a sajátosságát, amelyben mindez kifejeződik. A stílusárnyalat egy konkrét szöveges jellemző vonása, tehát egyedi jelenséghez kötött.
A stílusárnyalatok sokfélék lehetnek:
- kedélyes, tréfás, fennkölt (a beszélő lelkiállapotára),
- ünnepélyes (a helyzetre, az alkalomra utal),
- bizalmas, közvetlen,
- hideg (A beszélő és a hallgató viszonyára utal).
A stílusárnyalatok között megtalálható az ironikus, a szatirikus, a melankolikus, a tárgyszerű és a szenvtelen is.
A szaknyelvi szövegben rendszerint a tárgyszerű és a szenvtelen stílusárnyalat kerül előtérbe. Ez nem jelenti azt, hogy a szakmai szöveg teljesen hatástalan lenne, hanem azt, hogy a hatást elsősorban a pontos fogalmazás, a logikus érvelés és a bizonyítható állítások hozzák létre.
A személyesség és a szakmai közlés
A személyesség: a beszélő gondolatainak, érzelmeinek, hangulatának, képzelőerejének kifejezése, közvetítése a hallgatónak rendkívül fontos.
A személyességben kifejeződik a beszélőnek:
- a témához,
- a hallgatóhoz,
- a beszédhelyzethez való viszonya.
Stílusunk nemcsak gondolatainknak, hanem érzelmeinknek, hangulatunknak és akaratunknak is kifejezője. Célunk több, mint gondolatainknak közlése, megértése. Hatni is akarunk a hallgatóra, érzelmeket, hangulatot kelteni benne.
A szaknyelvben a személyesség általában korlátozottabb, mint a társalgási vagy a szépirodalmi stílusban. A szakmai szöveg középpontjában nem a szerző személyisége, hanem a vizsgált jelenség, a fogalom, az adat, az eljárás és a következtetés áll.
A stílus erősítésének és enyhítésének eszközei
Ez a szándék készteti a beszélőt arra, hogy mondanivalója erősítésére vagy enyhítésére megfelelő, hatásos kifejezéseket használjon.
Az erősítés eszközei:
- az ismétlés,
- a halmozás,
- a fokozás,
- expresszív, vagyis kifejező rokonértelmű szavak,
- a nyelv zenei eszközeinek felhasználása.
Az enyhítés eszközei:
- pozitív tartalmú szó használata negatív helyett,
- kérdő mondat a felszólító helyett,
- a beszéddallam, a hangsúly, a tempó és az eufémizmus.
A szaknyelvi szövegekben az erősítés és az enyhítés eszközei csak meghatározott célból jelennek meg. A szakmai állításokban a fokozás vagy az érzelmi hatáskeltés nem helyettesítheti a bizonyítást, a pontos adatokat és a logikus érvelést.
A szaknyelvi és a köznyelvi jelentés eltérése
Ugyanaz a szó a köznyelvben és valamely szakterületen eltérő jelentéssel is használható. A szó fogalmi jelentése a szakmai közösségben pontosabbá, szűkebbé vagy rendszerezettebbé válhat.
Mindig az aktuális beszédhelyzet, a szövegkörnyezet határozza meg, hogy éppen melyik jelentése ölt testet. Ezért a szaknyelvi szöveg értelmezésekor nem elegendő önmagában megvizsgálni egy szót; figyelembe kell venni a szöveg egészét és a szakterület fogalomrendszerét is.
A stílusérték az a többlet, amely egy-egy nyelvi elemnek a sajátja, és amely alkalmas arra, hogy különböző hatást váltson ki. A szaknyelvi kifejezések stílusértékét gyakran a pontosság, a szakszerűség és a tárgyilagosság adja.
A szaknyelvi szöveg szerkezete és műfajai
A tudományos és szakmai szövegek gyakran előre meghatározott szerkezetet követnek. A szerkezet a közlés céljától és műfajától függ, de a logikus felépítés, az áttekinthetőség és a fogalmak rendezett bemutatása általában alapvető követelmény.
A szakmai műfajok közé tartozik a tudományos előadás, a felszólalás, az ismertetés, a cikk, az értekezés, a tanulmány, a monográfia, a tudományos cikk, a referátum és a recenzió.
A szakmai közlés különböző formái eltérő nyelvi megoldásokat igényelnek. A tudományos cikkben a fogalmi pontosság és a hivatkozások, az előadásban a követhetőség és az érthető magyarázat, a hivatalos szövegben pedig a formális szerkezet és a tények pontos közlése kap hangsúlyt.
| Stílusréteg | Elsődleges cél | Jellemző nyelvi eszközök | Tipikus műfajok |
|---|---|---|---|
| Tudományos, szakmai | Tájékoztatás; a valóság törvényeinek megismerése, egyértelmű megismertetése | Szakkifejezések, definíciók, levezetések, kijelentő mondatok, logikus szerkesztés | Tanulmány, tudományos cikk, értekezés, monográfia, referátum, recenzió |
| Előadói | A mondanivaló megértetése és szakmai állítások bizonyítása | Magyarázat, ismétlés, utalószók, kötőszók, kérdő és felszólító mondatok | Tudományos előadás, ismertetés, felszólalás |
| Hivatalos | Tájékoztatás | Személytelenség, formális szerkesztés, jogi szaknyelv, pontos adatok | Törvény, rendelet, hivatalos levél, kérvény, jegyzőkönyv |
| Publicisztikai | Tájékoztatás és meggyőzés | Közérthetőség, érzelmi töltet, hatásos cím, világos mondatszerkesztés | Hír, tudósítás, riport, interjú, cikk |
A szaknyelvi stílus elemzésének szempontjai
A szaknyelvi szöveg elemzésekor fontos megvizsgálni, hogy mi a szöveg célja, kik a címzettjei, milyen szakterülethez kapcsolódik, milyen műfajban íródott, és milyen kommunikációs helyzetben használják.
Érdemes figyelni a következő szempontokra:
- a szöveg témája és közleményének tárgya;
- a közlő és a címzett viszonya;
- a szöveg célja;
- a használt szakkifejezések;
- a fogalmak meghatározásának módja;
- a mondatok szerkezete;
- a kötőszók és utalószók szerepe;
- a kijelentő mondatok túlsúlya;
- a szöveg logikai felépítése;
- az érzelmi és hangulati elemek jelenléte vagy hiánya;
- a szöveg műfaja;
- a szöveg stílusárnyalata.
A stíluselemzés során azt is vizsgálni kell, hogy a nyelvi elemek kiválasztása és elrendezése mennyiben szolgálja a közlés célját. A szakmai szöveg akkor tekinthető megfelelően megformáltnak, ha a nyelvi megoldások támogatják a pontos értelmezést.
A szaknyelvi szöveg érthetősége
A tudományos stílusban a szakkifejezések és idegen szavak használata természetes, de a szakmai szövegnek az érthetőségre is törekednie kell. A szakmai pontosság és a közérthetőség nem zárják ki egymást.
Az előadói stílus különösen jól mutatja, hogy a szakmai tartalom magyarázattal, ismétléssel és világos szerkesztéssel tehető követhetővé. A fogalmak, kérdések és elhangzottak más megfogalmazásban történő megismétlése segíti a megértést.
A szakmai szöveg nehézsége nem önmagában a szakkifejezések számától függ, hanem attól is, hogy a szöveg szerzője milyen kapcsolatokat teremt közöttük, hogyan magyarázza őket, és mennyire világosan jelzi az állítások közötti összefüggéseket.
A stílus, a jelentés és a kommunikációs helyzet összefüggése
A stílus kifejezésmód, amelyben egyszerre jelenik meg a nyelv eszközkészlete, a közlő szándéka és a kommunikációs helyzet. A jelentés nem független a használattól, mert ugyanaz a nyelvi elem más beszédhelyzetben és más szövegkörnyezetben eltérő hatást kelthet.
A stílust a kommunikáció minden tényezője alakítja: a közlő egyénisége, a közlési csatorna, a nyelvi kód, a közlemény tárgya, célja, műfaja, formája, a közlési körülmények, a beszédtársak egymáshoz való viszonya, a korízlés és a korstílus változása.
A szaknyelvben ezek közül különösen fontos a közlemény tárgya, célja, műfaja, a címzett szakmai ismerete és a közlési körülmény. Ezek határozzák meg, hogy milyen szakkifejezéseket, mondatszerkezeteket és magyarázó eljárásokat célszerű alkalmazni.
A stílus tanulhatósága és tudatos használata
A stílus szerencsére nem csupán adottság kérdése, hanem tanulható képesség. A stílus tudatos használatához ismerni kell a nyelvi norma fogalmát, a kommunikációs és stilisztikai alapfogalmakat, valamint a különböző stílusrétegek jellemzőit.
A cél az, hogy megtapasztald, hogy a nyelvi elemek stílusértéke a konkrét szövegben, nyelvhasználatban miként kap szerepet; a stílust hogyan befolyásolja a beszélő, a kommunikációs helyzet, a megnyilatkozás célja.
Fontos, hogy felismerd és alkalmazd a megismert jelentéstani, stilisztikai, szövegtani jelenségeket a mindennapi élet nyelvi jelenségeinek megítélésében, szövegalkotásban.
A jellegzetes stílustípusok, vagyis stílusárnyalatok megismerése és felismerése lehetővé teszi a szöveg hatásának elemzését. A szaknyelv használatában ez azt jelenti, hogy a közlő a szakterülethez, a címzetthez és a kommunikációs célhoz illő nyelvi eszközöket választja ki, majd ezeket világos és logikus rendben kapcsolja össze.
tags: #stilus #es #jelentes #a #szaknyelvben