Szabó Péter Cambridge: környezettörténész és történeti ökológus tudományos munkássága

Péter Szabó környezettörténész és történeti ökológus, aki az emberi társadalmak és a közép-európai erdők, erdőségek és tájak kapcsolatának történetét vizsgálja a holocén kezdetétől napjainkig, különösen az elmúlt 800 évre összpontosítva. Munkája a történettudomány, az ökológia, a régészet, a dendrokronológia, a történeti földrajz és a természetvédelem módszereit kapcsolja össze.

Szabó Péter a Cseh Tudományos Akadémia Botanikai Intézetének Vegetációökológiai Tanszékén dolgozik, emellett a Masaryk Egyetem Társadalomtudományi Karának Környezettudományi Tanszékén oktat Brnóban. A „Cambridge” kapcsolat elsősorban olyan szakmai eseményekhez és intézményi környezethez kapcsolódik, amelyekben munkásságát az erdők története, a történeti ökológia és a tudományterületek közötti együttműködés szempontjából mutatták be.

Ki Szabó Péter?

Péter Szabó környezettörténész és történeti ökológus. A Cseh Tudományos Akadémia Botanikai Intézetének Vegetációökológiai Tanszékén és a Masaryk Egyetem Társadalomtudományi Karának Környezettudományi Tanszékén dolgozik Brnóban.

MA-fokozatot szerzett történelemből, angol nyelvből és középkori tanulmányokból, valamint PhD-fokozatot középkori tanulmányokból a budapesti Közép-európai Egyetemen. A Cseh Köztársaságba költözése előtt az Eötvös Loránd Tudományegyetem Régészeti Intézetében dolgozott.

Korábban a Közép-európai Egyetem Középkori Tanulmányok Tanszékén és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Középkori és Kora Újkori Régészeti Tanszékén is dolgozott. A Közép-európai Egyetem azóta Bécsben működik, Középkori Tanulmányok Tanszéke pedig a Történeti Tanulmányok Tanszékének részévé vált, míg az ELTE kapcsolódó egységének mai neve a Migrációs Korszaki és Középkori Régészeti Tanszék.

Szabó Péter és a Cambridge-hez kapcsolódó szakmai háttér

A Cambridge-hez kapcsolódó szakmai környezetben Szabó Péter munkássága azért jelentős, mert kutatásai az erdők és társadalmak hosszú távú kölcsönhatásait történeti és természettudományos bizonyítékok együttes felhasználásával értelmezik. Előadásai és szakmai beszélgetései a preindusztriális erdőkről, a középkori erdőgazdálkodásról, a történeti források használatáról és az ökológiai változások értelmezéséről szólnak.

Szabó Péter kutatása a történelem előtti erdődinamikától a középkori erdőgazdálkodáson át az elmúlt két évszázad nagy szélviharainak erdőkre gyakorolt hatásáig terjed. Különösen fontosnak tartja az interdiszciplináris kutatócsoportok munkáját, és ilyen együttműködést vezetett az Európai Kutatási Tanács által finanszírozott LONGWOOD projektben.

Szabó Péter a történeti ökológia és a történelem-ökológia kapcsolatának fogalmi kérdéseiről is kiterjedten publikált. 2017 és 2019 között az European Society for Environmental History elnöke volt.

Kutatási területei

• közép-európai erdők és erdőségek története;
• az emberi társadalmak és a tájak hosszú távú kapcsolatai;
• középkori erdőgazdálkodás és erdőhasználat;
• sarjaztatásos erdőgazdálkodás és annak felhagyása;
• hagyományos erdőkezelés és természetvédelem;
• agroerdészet és történeti földhasználat;
• erdőirtás, erdőszerkezet és növényfaj-diverzitás;
• történeti klíma- és erdőzavarok;
• régészeti, levéltári, dendrokronológiai és ökológiai adatok integrációja;
• a történeti ökológia módszertana.

Szabó Péter munkájában azt próbálja megérteni, hogyan alakult az emberi társadalmak és a közép-európai erdők, erdőségek és tájak kapcsolata a holocén kezdetétől napjainkig, különösen az elmúlt 800 évben. Emellett az interdiszciplinaritás szerepe is érdekli a bölcsészet- és természettudományok közötti szakadék áthidalásában.

Történeti ökológia

A történeti ökológia az ember és a természet közötti hosszú távú kapcsolatok vizsgálatára épül. A megközelítés nem kizárólag a jelenlegi ökológiai állapotot elemzi, hanem azt is feltárja, hogy a korábbi földhasználat, erdőgazdálkodás, éghajlati változások, társadalmi folyamatok és természeti zavarok miként alakították a mai ökoszisztémákat.

A történeti ökológia múltbeli környezeti állapotok rekonstruálására használ történeti, régészeti, paleoökológiai, botanikai, térinformatikai és dendrokronológiai adatokat. A kutatás célja annak megértése, hogy az ökoszisztémákban megfigyelhető változások mely részei vezethetők vissza az éghajlatra, melyek az emberi beavatkozásokra, és hogyan hatott egymásra a két tényező.

Szabó Péter egyik alapvető tézise szerint a történelem nélkül gyakran nem érthető meg a jelenlegi ökológiai állapot. A mai fajösszetétel, az erdőszerkezet és a növényközösségek sok esetben korábbi gazdálkodási módok örökségét őrzik.

Az interdiszciplináris módszer jelentősége

Szabó Péter kutatásai történészek, ökológusok, régészek, erdészek, dendrokronológusok, geográfusok és természetvédelmi szakemberek együttműködésére épülnek. A különböző tudományterületek eltérő forrásokat és módszereket használnak, ezért az adatok összevetése lehetővé teszi az erdők múltjának pontosabb értelmezését.

A történeti források információt adhatnak az erdők használatáról, tulajdonviszonyairól, kitermeléséről és szabályozásáról. A növényökológiai vizsgálatok a jelenlegi fajösszetételt és vegetációs mintázatokat tárják fel, míg a régészet és a dendrokronológia az egykori földhasználat, építkezés és fakitermelés időbeli változásait segít rekonstruálni.

A történeti ökológia egyik legfontosabb kérdése, hogyan lehet ezeket a részben eltérő léptékű, pontosságú és típusú adatokat közös elemzési keretben használni. Szabó Péter munkássága ehhez módszertani és gyakorlati példákat egyaránt kínál.

A LONGWOOD projekt

2012 és 2016 között Szabó Péter vezette az Európai Kutatási Tanács Starting Grant támogatásával megvalósuló LONGWOOD projektet. A projekt a közép-európai erdők hosszú távú történetének, az erdőhasználat változásainak és a történeti adatok ökológiai értelmezésének vizsgálatára épült.

A LONGWOOD keretében a kutatók történeti forrásokat, térképeket, régészeti adatokat, növényökológiai megfigyeléseket és dendrokronológiai eredményeket kapcsoltak össze. A projekt egyik fontos célja annak vizsgálata volt, hogyan alakította a múltbeli erdőgazdálkodás a mai erdők szerkezetét és biodiverzitását.

Középkori erdők és erdőgazdálkodás

Szabó Péter egyik kiemelt kutatási területe a középkori erdők és erdőgazdálkodás története. A középkori erdőket nem pusztán érintetlen természetként vizsgálja, hanem olyan tájakként, amelyekben az emberi használat, a gazdasági igények, a jogi szabályozás és a természeti folyamatok együttesen alakították az erdőszerkezetet.

A középkori erdők faanyagot, tüzelőt, építőanyagot, legelőterületet, vadászati lehetőséget és különböző erdei termékeket biztosítottak. Az erdők használata ezért szorosan összekapcsolódott a települések, uradalmak, mezőgazdasági rendszerek és kézműves tevékenységek fejlődésével.

Szabó Péter a középkori Magyarország erdeinek kiterjedését és kezelését is vizsgálta. Kutatásai azt mutatják, hogy az erdők története nem választható el a településterületek változásától, a népességmozgásoktól, a háborúktól és a gazdasági szerkezet átalakulásától.

A sarjaztatásos erdőgazdálkodás

A sarjaztatásos erdőgazdálkodás olyan erdőkezelési forma, amelyben a kivágott fák tuskóiról vagy gyökérzetéről új hajtások fejlődnek. A módszer rendszeres vágásokkal biztosíthatott tűzifát, kisebb átmérőjű faanyagot és más erdei termékeket.

A sarjaztatásos erdők szerkezete eltér a magas törzsű erdőkétől. A rendszeres vágás befolyásolja a fák korosztályát, a fényviszonyokat, a cserjeszintet, a lágyszárú növényzetet és az erdei fajok előfordulását.

Szabó Péter kutatásai a sarjaztatásos erdők történeti mintázatait, a sarjaztatás felhagyásának következményeit és a természetvédelmi kezelés lehetőségeit is vizsgálják. A sarjaztatásos erdők felhagyása nem minden esetben vezet azonnali ökológiai javuláshoz, mert a korábbi gazdálkodás hosszú időn át meghatározhatja a növényközösségek szerkezetét.

A sarjaztatás felhagyása és annak következményei a növényfajok diverzitására különösen fontos kérdés. A történeti használat megszűnése egyes fajok visszaszorulásához, más fajok terjedéséhez és a növényközösségek nem véletlenszerű átalakulásához vezethet.

Az erdei növényközösségek történeti öröksége

A mai erdei növényközösségekben gyakran kimutatható a korábbi erdőhasználat öröksége. A történeti alomgyűjtés, a sarjaztatás, a legeltetés, a fakitermelés és az erdőszerkezet megváltoztatása hosszú időn keresztül befolyásolhatja a fajösszetételt.

A történeti alomgyűjtés során az erdő talajáról összegyűjtött növényi anyagot állati alomként használták. Ez a gyakorlat módosíthatta a talaj tápanyagviszonyait, és olyan növényközösségi mintázatokat hozhatott létre, amelyek még a használat megszűnése után is fennmaradnak.

Szabó Péter és munkatársai a történeti alomgyűjtés mérsékelt égövi erdei növényközösségekre gyakorolt örökségét is vizsgálták. E kutatások a jelenlegi biodiverzitási mintázatok értelmezéséhez a korábbi emberi használatot is figyelembe veszik.

Az erdőgazdálkodás és a biodiverzitás kapcsolata

Az erdei biodiverzitás alakulása nem értelmezhető kizárólag az erdő korával vagy természetességi fokával. Az egykori gazdálkodási módok, az éghajlati stressz, a vadállomány hatása, a talajviszonyok és a közelmúltbeli kezelések együttesen alakítják a növényfajok gazdagságát.

A mérsékelt övi lombhullató erdők növénydiverzitása az ősi és a közelmúltbeli környezeti stresszhatások kölcsönhatását tükrözheti. A hosszú távú vizsgálat ezért segít megkülönböztetni a természetes folyamatokat a történeti földhasználat következményeitől.

A patás vadak hosszú távú hatása szintén összetett lehet. Bizonyos körülmények között a legelés és a taposás növelheti a növényfajok gazdagságát, más helyzetekben azonban károsíthatja a regenerációt és módosíthatja az erdő szerkezetét.

Nyílt tölgyesek és erdős tájak

Szabó Péter kutatásai a közép-európai nyílt erdők, különösen a nyílt tölgyesek történetére is kiterjednek. Ezek a tájak az erdő és a gyep közötti átmeneti állapotokat képviselhetik, amelyek kialakulásában az éghajlat és az emberi használat egyaránt szerepet játszott.

A nyílt tölgyesek modern veszélyekkel néznek szembe, és fennmaradásuk a következő évtizedekben a kezelési módoktól, a természetvédelmi céloktól és a környezeti változásoktól is függ. Történetük vizsgálata segíthet annak eldöntésében, hogy egy adott nyílt erdő természetes, történeti vagy kombinált eredetű-e.

A mezolitikumban és a középkorban Európában egyaránt előfordultak nyílt erdei formációk. A két időszak közötti kapcsolat azonban csak többféle bizonyíték összevetésével értelmezhető, mert a hasonló növényzeti állapotok különböző folyamatok eredményeként is kialakulhattak.

Az agroerdészet története

Az agroerdészet olyan földhasználati rendszer, amelyben a fák és a mezőgazdasági termelés ugyanazon tájban vagy termelési rendszerben jelennek meg. A történeti agroerdészet vizsgálata azt mutatja meg, hogy a fák mezőgazdasági területeken való használata nem új jelenség.

Szabó Péter a csehországi agroerdészet történeti elterjedését, a 19. századi földhasználati mintázatokat és a hagyományos rendszerek modern visszatérésének akadályait is kutatta. A történeti példák az agroerdészeti rendszerek korábbi formáira és társadalmi feltételeire világítanak rá.

A Cseh Köztársaságban az agroerdészet egykor hagyományos földhasználati rendszer volt, amelynek újjáéledését intézményi, gazdasági, szabályozási és gyakorlati tényezők nehezíthetik. A történeti elemzés hozzájárulhat annak megértéséhez, hogy mely korábbi gyakorlatok alkalmazhatók a jelenlegi körülmények között.

Éghajlat, szélviharok és erdőzavarok

Szabó Péter a történeti erdőökológia részeként a nagy szélviharok és az erdőzavarok múltbeli történetét is vizsgálta. A cseh területeken az 1801 és 2015 közötti szélviharok elemzése lehetővé teszi a ritka, de jelentős erdőkárok hosszú távú összehasonlítását.

A történeti éghajlati adatok, a korabeli beszámolók, az erdészeti dokumentumok és a dendrokronológiai bizonyítékok együtt segíthetnek a viharok időzítésének és következményeinek rekonstruálásában. Az ilyen kutatások a múltbeli erdőzavarokat a jelenlegi erdőgazdálkodási és természetvédelmi kérdésekkel is összekapcsolják.

A kéregbogár-járványok korábbi meteorológiai és éghajlati kiváltó tényezőinek vizsgálata szintén történeti perspektívát igényel. A múltbeli események elemzése segíthet feltárni az időjárási stressz, az erdőszerkezet és a biológiai károk közötti kapcsolatokat.

Régészet, levéltári források és dendrokronológia

Szabó Péter kutatásaiban a levéltári anyagok, a régészeti adatok és a természettudományos vizsgálatok egymást kiegészítő bizonyítékokat szolgáltatnak. A történeti források az erdőhasználat szabályait és gazdasági céljait mutathatják be, míg a régészeti és dendrokronológiai adatok a tényleges anyaghasználatról árulkodhatnak.

A dendrokronológiai elemzések a fák évgyűrűinek vizsgálatán alapulnak. Segítségükkel meghatározható a fák kivágásának időpontja, az épületek faanyagának eredete és bizonyos időszakok építési vagy erdőhasználati aktivitása.

A helyi faanyag dominanciája a preindusztriális építkezésben levéltári és dendrokronológiai adatok segítségével is vizsgálható. A faanyag kiválasztása kapcsolatban állhatott a helyi erdők összetételével, a szállítási lehetőségekkel és az építési hagyományokkal.

A történeti erdőhasználati adatok geoadatbázisba rendezése különösen összetett feladat, mert az erdőt nem csupán fákkal borított területként, hanem társadalmi, gazdasági, jogi és ökológiai rendszerként kell ábrázolni.

Erdők, háborúk és társadalmi változások

A közép-európai erdők történetét a háborúk és a politikai változások is alakították. A háborús időszakok hatással lehettek a településszerkezetre, az erdőhasználatra, a faanyag iránti igényre és az erdők ellenőrzésére.

Az oszmán-magyar háborúk és az erdei erőforrások kapcsolatának vizsgálata azt mutatja, hogy az erdők katonai, gazdasági és stratégiai jelentősége egyszerre érvényesülhetett. A határvidékeken a víz- és erdőhasználat története különösen szorosan kapcsolódott a háborús eseményekhez.

A harmincéves háború idején Közép-Európában az időjárás és az éghajlat az emberi társadalmakra, a gazdaságra és a társadalmi válaszokra is hatással volt. Az ilyen történeti vizsgálatok az éghajlati és társadalmi folyamatokat nem különálló tényezőkként, hanem egymással összekapcsolódó rendszerekként kezelik.

A természetvédelem történeti alapjai

Szabó Péter szerint a természetvédelem számára lényeges kérdés, hogy egy jelenlegi élőhely milyen történeti folyamatok eredményeként alakult ki. A természetvédelmi célok meghatározásakor ezért nem elegendő kizárólag egy pillanatnyi állapotot megőrizni.

A természetvédelmi kezelések egy része olyan korábbi gazdálkodási formákat próbál fenntartani vagy helyreállítani, amelyek hozzájárultak egy adott élőhely kialakulásához. Ilyen lehet a sarjaztatás, az alomgyűjtés, a legeltetés vagy a nyílt erdei állapot fenntartása.

A történeti ökológia segíthet meghatározni, hogy mely élőhelyi jellemzők tartósak, melyek alakultak ki viszonylag nemrég, és milyen kezelési forma tarthatja fenn a kívánt biodiverzitást. A múlt ismerete ezért nem pusztán történeti érdeklődés, hanem a természetvédelmi döntések egyik alapja.

Szabó Péter és Radim Hédl az ökológia és a történelem integrációjának előmozdítását, valamint a történeti adatok természetvédelmi alkalmazását is vizsgálták. Munkájuk központi kérdése, hogyan lehet a történeti információt a kortárs ökológiai problémák megértésére használni.

Fontosabb kutatási projektek és tisztségek

Szabó Péter az Environment and History és a Global Environment folyóiratok szerkesztőbizottságában is szolgál. A Global Environment transzdiszciplináris történeti folyóiratként a környezettörténeti, társadalomtudományi és természettudományi kutatások közötti kapcsolatokat erősíti.

Cambridge-i szakmai beszélgetés az erdők történetéről

Szabó Péter Tania Munz-cal folytatott szakmai beszélgetésben vizsgálta, mit tudunk a preindusztriális erdőkről, és hogyan szerezhetünk ismereteket róluk. Szabó kutatása a témák és módszerek széles körét öleli fel, a történelem előtti erdődinamikától a középkori erdőgazdálkodáson át a nagy történeti adatbázisok használatáig.

A beszélgetés középpontjában a különböző szakértők, köztük történészek, ökológusok és gyakorlati szakemberek együttműködésének lehetőségei és nehézségei álltak. A cél annak megértése volt, hogyan léptek kapcsolatba az emberek az erdőkkel az idők során.

A szakmai programban Tania Munz, a Forest History Society elnöke és vezérigazgatója is részt vett. Korábban a Cambridge-i (Massachusetts) American Academy of Arts & Sciences vezető programigazgatójaként dolgozott, ahol a tudományt, a bölcsészetet, a nemzetközi ügyeket és az oktatást érintő kutatásokat felügyelő független kutatóközpont munkáját vezette.

Tania Munz tudománytörténetet és környezettörténetet oktatott a Princeton Egyetemen, a Sarah Lawrence College-ban, a Chicagói Egyetemen és a Northwestern Egyetemen. PhD-fokozatát a tudománytörténet területén a Princeton Egyetemen szerezte.

Válogatott publikációk

Történeti ökológia és természetvédelem

• Historical ecology: past, present and future (2015), Biological Reviews 90 (4), 997-1014.
• Advancing the integration of history and ecology for conservation (2011), Conservation Biology 25 (4), 680-687.
• Why history matters in ecology: an interdisciplinary perspective (2010), Environmental Conservation 37 (4), 380-387.
• The practice of historical ecology: what, when, where, how and what for (2024), Ambio 53, 664-677.
• Global research priorities for historical ecology to inform conservation (2024), Endangered Species Research 54, 285-310.

Erdőgazdálkodás és erdőtörténet

• Woodland and forests in Medieval Hungary (2005), BAR Publishing.
• The rise and fall of traditional forest management in southern Moravia: A history of the past 700 years (2014), Forest Ecology and Management 331, 104-115.
• Driving forces of stability and change in woodland structure: A case-study from the Czech lowlands (2010), Forest Ecology and Management 259 (3), 650-656.
• Intensive woodland management in the Middle Ages: spatial modelling based on archival data (2015), Journal of Historical Geography 48, 1-10.
• Traditional woodland management, forest legislation, and modern nature conservation in east-central Europe (2020), in Conservation’s Roots: Managing for Sustainability in Preindustrial Europe, 1100-1800, 304-326.

Sarjaztatásos erdők és növényközösségek

• Non-random extinctions dominate plant community changes in abandoned coppices (2013), Journal of Applied Ecology 50 (1), 79-87.
• Coppice abandonment and its implications for species diversity in forest vegetation (2015), Forest Ecology and Management 343, 88-100.
• Tree-rings mirror management legacy: dramatic response of standard oaks to past coppicing in Central Europe (2013), PLoS ONE 8 (2), e55770.
• Standards versus underwood: historical patterns of tree taxon occurrence in coppice forests (2021), Journal of Vegetation Science 32, e12963.
• Coppice reintroduction in the Czech Republic: extent, motivation and obstacles (2024), European Journal of Forest Research 143, 305-317.

Tájhasználat és agroerdészet

• Agroforestry in the Czech Republic: what hampers the comeback of a once traditional land use system? (2021), Agronomy 12 (1), 69.
• Traditional agroforestry on forested land: a comprehensive analysis of its distribution pattern in the 19th century (2024), Agroforestry Systems 98, 115-127.
• Historie agrolesnictví (2019), Botanika 2019/2, 23-24.
• Agrolesnictví v odborné zemědělské a lesnické literatuře 19. století (2022), in Stromy v zemědělství. Historie a současnost agrolesnictví v České republice, 33-43.

Erdőzavarok és történeti klíma

• Windstorms and forest disturbances in the Czech Lands: 1801-2015 (2018), Agricultural and Forest Meteorology 250-251, 47-63.
• The extraordinary windstorm of 7 December 1868 in the Czech Lands and its central European context (2017), International Journal of Climatology 37, 14-29.
• The second most disastrous windstorm of the nineteenth century in the Czech Lands, 26-27 October 1870 (2018), Theoretical and Applied Climatology 132, 1201-1216.
• Meteorological and climatical triggers of notable past and present bark beetle outbreaks in the Czech Republic (2022), Climate of the Past 18, 2155-2180.

Újabb kutatási témák

Szabó Péter újabb munkái között szerepel a hegyvidéki gyepek, az alpesi erdőhatár, a tűz használata, a szén- és kátránytermelés, a történeti agroerdészet, a hagyományos erdőgazdálkodás és a biodiverzitás kapcsolata.

A Jeseníky- és Rychlebské-hegységben végzett kutatások a szubalpin gyepek és a hegyvidéki erdőhatár kezeléstörténetét vizsgálják. A vizsgált tájak alakulásában az ökrös gazdálkodás, a szénahasználat, a tűz és a turizmus különböző korszakokban eltérő szerepet játszott.

A PoTaRCh projekt az erdőből származó melléktermékek, köztük a faszén, a gyanta, a kátrány és a hamuzsír középkortól kora újkorig tartó történetét és környezeti hatásait vizsgálja.

Szabó Péter történeti ökológiai kutatásai a jelenlegi természetvédelmi gyakorlat számára is hasznosítható ismereteket adnak. A kutatások egyik fő tanulsága, hogy az erdők és tájak mai állapotának megértéséhez figyelembe kell venni a hosszú távú használati, társadalmi és éghajlati folyamatokat.

tags: #szabo #peter #cambridge