Az Atlanti-óceán a világ második legnagyobb óceánja, területe körülbelül 106,5 millió négyzetkilométer, és a Föld felszínének körülbelül 20%-át fedi le. Európa és Afrika kontinenseit választja el keleten Amerikától nyugatra, és északon a Jeges-tengertől délen a Déli-óceánig terjed.
Az Atlanti-óceán mintegy 16 000 kilométeren húzódik a Jeges-tengerhez közeli legészakibb pontjától a Déli-óceánhoz közeli legdélibb pontjáig. Átlagos mélysége az alkalmazott mérési és területi besorolástól függően körülbelül 3660-3926 méter, legmélyebb ismert pontja pedig a Puerto Rico-árokban található.
Az Atlanti-óceán legfontosabb méretadatai
| Jellemző | Adat |
|---|---|
| Világranglista | A világ második legnagyobb óceánja |
| Terület | Körülbelül 106,5 millió négyzetkilométer |
| Terület szomszédos tengerekkel | 85 133 000 négyzetkilométer óceáni területként számítva, a szomszédos tengerekkel együtt pedig a terület 29%-ra nő |
| A Föld felszínének részesedése | Körülbelül 20% |
| Hosszúság észak-déli irányban | Körülbelül 16 000 kilométer |
| Legnagyobb szélesség északon | 6900 kilométer Marokkó partjaitól Floridáig |
| Szélesség délen | 6500 kilométer a Horn-foktól a Jóreménység-fokig |
| Partvonal | Körülbelül 40 000 kilométer |
| Átlagos mélység | Körülbelül 3660-3926 méter |
| Legmélyebb árok | Puerto Rico-árok |
| Legnagyobb megadott mélység | 8648 méter, illetve más mérési adatok szerint 8376 vagy 9319 méter |
| Becsült térfogat | 354,7 millió köbkilométer |
| Átlagos felszíni sótartalom | 33-37 ezrelék, átlagosan körülbelül 35 ezrelék |
Az adatok közötti eltérés elsősorban abból adódik, hogy a különböző földrajzi rendszerek másképpen határozzák meg az Atlanti-óceán határait, illetve eltérő mélységmérési eredményeket használnak. Egyes számítások csak a nyílt óceáni medencét veszik figyelembe, mások pedig a hozzá kapcsolódó tengereket és öblöket is beleszámítják.
Hol helyezkedik el az Atlanti-óceán?
Az Atlanti-óceánt nyugaton Észak- és Dél-Amerika keleti partvonalai, keleten pedig Európa és Afrika nyugati partjai határolják. Északon a Jeges-tengerrel, délen a Déli-óceánnal kapcsolódik össze.
Az óceánt az Egyenlítő két nagy részre osztja: Észak-Atlanti-óceánra és Dél-Atlanti-óceánra. Az északi rész a Jeges-tengertől az Egyenlítőig terjed, és Észak-Amerika, Európa, valamint Észak-Afrika partvonalai határolják.
A déli rész az Egyenlítőnél kezdődik, és Dél-Amerika, Afrika partjai, valamint a közöttük elhelyezkedő szigetek között húzódik. Itt általában melegebb a víz, mint az Atlanti-óceán északi részén.
Az Atlanti-óceán területe és a határvonalak kérdése
Az Atlanti-óceán területére vonatkozó adatok nem minden forrásban azonosak. Az egyik meghatározás szerint területe 85 133 000 négyzetkilométer, ami az óceánok területének 22%-át teszi ki, és ez a terület 29%-ra nő, ha a szomszédos tengereket is beleszámítjuk.
Más földrajzi felosztások az Atlanti-óceánhoz tartozó tengereket, öblöket és peremtengereket is teljesebben számítják, ezért körülbelül 106,5 millió négyzetkilométeres kiterjedést adnak meg. A két adat eltérő területi besorolást tükröz, nem feltétlenül egymásnak ellentmondó mérést.
Az Atlanti-óceánhoz kapcsolódó térségek közé tartozik többek között a Karib-tenger, a Földközi-tenger, az Északi-tenger, a Balti-tenger, a Labrador-tenger, a Norvég-tenger, a Mexikói-öböl, a Fekete-tenger, a Scotia-tenger és a Weddell-tenger.
Az Atlanti-óceán és a kontinensek
Az óceán számos ország partvidékét érinti, köztük az Egyesült Államokét, Kanadáét, Brazíliáét, Argentínáét, Franciaországét, Spanyolországét, Portugáliáét és az Egyesült Királyságét.
Az Atlanti-óceánt övező kontinensek szomszédságában nagy kiterjedésű kontinentális talapzat alakult ki. Az eurázsiai részen több világgazdasági jelentőségű perem- és beltenger található, a La Manche csatornától az Északi-tengeren és a dán-svéd szorosokon át a Balti-tengerig, illetve a Barents-tengeren keresztül a Csukcs-tengerig.
A kontinentális talapzat a szárazföldek víz alá nyúló, viszonylag sekély pereme. Az Atlanti-óceán partjai mellett különösen jelentős szerepet játszik a halászatban, a tengeri közlekedésben, a kikötők kialakításában és egyes nyersanyagok kitermelésében.
Az Atlanti-hátság és az óceán fenékdomborzata
Az Atlanti-óceán mélyét a Közép-Atlanti-hátság uralja. Ez a hatalmas, víz alatti hegylánc az óceán közepén húzódik, és nyugati, valamint keleti medencére osztja az óceánt.
A Közép-Atlanti-hátság körülbelül 16 000 kilométeren húzódik, így a Föld egyik leghosszabb hegylánca. A hátság általában 2-3 ezer méteres mélységben található, de egyes részei vulkáni szigetekként kiemelkednek a tengerből.
A hátság néhány kisebb vulkáni kúpon ülő szigeten, például Ascension, Tristan da Cunha, Bouvet és Szent Ilona szigetén, valamint Izlandon emelkedik a tenger szintje fölé. Izland területe nagyobb Magyarországénál.
Az Atlanti-hátság középvonalában található keskeny hasadékárokból folyamatosan bazaltos olvadék tör a felszínre. A feláramló magma megszilárdulása új óceáni kérget hoz létre, miközben a két oldal fokozatosan távolodik egymástól.
A hátságrendszer mentén gyakoriak a sekély fészkű, legfeljebb 70 kilométeres mélységben kipattanó földrengések, és itt a legnagyobb a Földön mérhető hőáram. A hátság működése a kontinensek lassú szétválásának egyik fontos geológiai alapfolyamata.
A hosszú küszöböt az Egyenlítő közelében a Romanche-árok osztja déli és északi részre. A Romanche-árok valójában transzform vetők együttese, és a fenékáramlások szempontjából is fontos képződmény.
A Walvis-gerinc
Az Atlanti-óceán déli részén fekvő Walvis-gerinc a világ leghosszabb tengeralatti gerince, amely több mint 3000 kilométeren húzódik az afrikai partoktól az Atlanti-óceán középső részéig. Úgy gondolják, hogy egy ősi hotspot-vulkán maradványa.
Az Atlanti-óceán legmélyebb pontjai
Az óceán legnagyobb mélységei a tengerfenék mély árkaiban alakultak ki. Ezeket a mélyedéseket a kőzetlemezek mozgása, különösen az egyik lemeznek a másik alá bukása, vagyis a szubdukció hozza létre.
Az Atlanti-óceán legmélyebb pontjaként több forrás a Puerto Rico-árok Milwaukee Deep nevű részét említi. A megadott mélység forrásonként 8376, 8648 vagy 9319 méter, ami a különböző mérésekből és területi meghatározásokból adódik.
| Mélytengeri árok | Elhelyezkedés | Megadott mélység |
|---|---|---|
| Puerto Rico-árok | A Karib-tenger és az Atlanti-óceán között, Puerto Ricótól északra | 8376-9319 méter |
| South Sandwich-árok | Az Atlanti-óceán déli részén, a South Sandwich-szigetektől keletre | 8224-8420 méter |
Puerto Rico-árok
A Karib-tenger és az Atlanti-óceán között elhelyezkedő Puerto Rico-árok a régió legmélyebb pontját és a világ egyik legmélyebb pontját jelöli. A Milwaukee Deep körülbelül 800 kilométer hosszú, és több mint 8,6 kilométerrel fekszik a tengerszint alatt.
Az árok a térségben számos tragikus szökőárért és földrengésért felelős. Mélysége miatt az Atlanti-óceán legfontosabb földtani képződményei közé tartozik.
South Sandwich-árok
Az Atlanti-óceán második legmélyebb pontjaként a South Sandwich-árok mintegy 8,42 kilométeres mélységgel szerepel. A Meteor Deep több mint 956 kilométer hosszan nyúlik el a South Sandwich-szigetektől 100 kilométerre keletre.
Az árok a Dél-amerikai-lemez legdélebbi részének és a kis South Sandwich-lemeznek a szubdukciós zónájában jött létre. A területen különösen aktív vulkáni tevékenység figyelhető meg.
A vízmélység övezetei
Az óceánok mélye változatos domborzatú: fennsíkok, völgyek, síkságok, hegyek és árkok szabdalják. Ezek a képződmények méretükben gyakran vetekszenek, sőt meg is haladják a szárazföldi formákat.
Az óceánok átlagos mélysége körülbelül 3,5 kilométer. A 200 méternél mélyebb övezetet litorális övnek, 200-3000 méter között batiálisnak, 3000-6000 méter között abisszálisnak, míg a 6000 méternél mélyebb területet hadális övnek nevezzük.
- Litorális öv: 200 méternél mélyebb tengeri övezet.
- Batiális öv: 200-3000 méter közötti mélységtartomány.
- Abisszális öv: 3000-6000 méter közötti mélységtartomány.
- Hadális öv: 6000 méternél mélyebb, főként óceáni árkokban kialakuló terület.
A hadális zóna 46 régióból áll, és 33 árok található benne. Ezek közül 26 a Csendes-óceánban, 3 az Atlanti-óceánban, 2 az Indiai-óceánban, 1 pedig a Déli-sark közelében helyezkedik el.
Az Atlanti-óceán tengerei és öblei
Földközi-tenger
A Földközi-tenger Európa, Afrika és Kis-Ázsia között terül el. A Gibraltári-szoroson keresztül kapcsolódik az Atlanti-óceánhoz.
Karib-tenger
A Karib-tenger az Atlanti-óceán nyugati részén található, és a Nagy- és Kis-Antillákkal, valamint Közép- és Dél-Amerikával határos. Meleg, tiszta vizeiről, korallzátonyairól és szigeteiről ismert.
Északi-tenger
Az Északi-tenger viszonylag sekély tenger Nagy-Britannia, Norvégia, Dánia, Németország, Hollandia, Belgium és Franciaország partjai között. A La Manche csatornán keresztül kapcsolódik az óceánhoz.
Az Északi-tenger fontos a kereskedelmi halászat, a tengeri olaj- és gázkitermelés, valamint a tengeri kereskedelem szempontjából.
Balti-tenger
A Balti-tenger Európa északkeleti részén található, és Svédországgal, Finnországgal, Oroszországgal, Észtországgal, Lettországgal, Litvániával, Lengyelországgal, Németországgal és Dániával határos. A dán szorosokon keresztül kapcsolódik az Atlanti-óceánhoz.
Labrador-tenger
A Labrador-tenger Kelet-Kanada partjainál, Labrador és Grönland között található. Az Atlanti-óceán északi részének része, hideg vizeiről, erős áramlatairól és a téli hónapokban kialakuló jelentős jégtakarójáról ismert.
Mexikói-öböl
A Mexikói-öböl nagy víztömeg, amelyet az Egyesült Államok délkeleti része, Mexikó és Kuba határol. A Floridai-szoroson keresztül kapcsolódik az Atlanti-óceánhoz.
Norvég-tenger
A Norvég-tenger Norvégia partvonala, a Grönlandi-tenger és az Északi-tenger között található. Több szoroson és csatornán keresztül kapcsolódik az Atlanti-óceánhoz.
Fekete-tenger
A Fekete-tenger Délkelet-Európa és Kis-Ázsia között terül el, és Ukrajnával, Oroszországgal, Törökországgal, Bulgáriával, Romániával és Grúziával határos. A Boszporusz-szoroson keresztül kapcsolódik az Atlanti-óceánhoz.
Scotia-tenger és Weddell-tenger
A Scotia-tenger az Atlanti-óceán déli részén, Argentínától és a Falkland-szigetektől délre található. A Drake-átjárón keresztül kapcsolódik az Atlanti-óceánhoz, és viharos tengereiről, erős szeleiről, valamint fókáiról, pingvinjeiről és bálnáiról ismert.
A Weddell-tenger az óceán déli részén, az Antarktiszi-félszigettől keletre található. Kiterjedt jéglapjai és jéghegyei vannak, és szerepet játszik az Antarktisz fenékvizének kialakulásában.
Az Atlanti-óceán szigetei
Az Atlanti-óceán számos szigetnek ad otthont, köztük a világ legnagyobb szigetei közé tartozó Grönlandnak. Jelentősebb szigetcsoportjai és szigetei közé tartozik Új-Fundland, a Brit-szigetek, az Azori-szigetek, a Zöld-foki-szigetek, a Karib-szigetek, a Falkland-szigetek, Ascension, Tristan da Cunha, Bouvet és Szent Ilona.
Az óceán közepén fekvő vulkáni szigetek közül több a Közép-Atlanti-hátság felszín fölé emelkedő része. Izland különösen fontos, mert területén közvetlenül tanulmányozható az óceáni hátságokhoz kapcsolódó vulkáni és lemeztektonikai működés.
Az Atlanti-óceán hőmérséklete és sótartalma
Az Atlanti-óceán felszíni hőmérséklete a földrajzi helytől és az évszaktól függően változik. A legészakibb részeken körülbelül -2 °C, az Egyenlítő közelében pedig körülbelül 30 °C lehet.
Az Atlanti-óceán felszíni sótartalma 33 és 37 ezrelék között változik. Átlagosan 3,5%-os, vagyis minden 1000 gramm tengervízben körülbelül 35 gramm oldott só található.
A sótartalmat az elpárolgás, a csapadék, a folyók édesvíz-utánpótlása, a tengeri jég képződése és olvadása, valamint a víztömegek keveredése befolyásolja. Egyes részeken, például a Földközi-tenger térségében, az Atlanti-óceán és a Bengáli-öböl környékén magasabb lehet a sótartalom.
Áramlatok és vízkörzés
Az Atlanti-óceánban több jelentős áramlat működik, köztük a Golf-áramlat, az Észak-atlanti-sodródás, a Kanári-áramlat és a Labrador-áramlat. Ezek az áramlatok jelentős szerepet játszanak a globális időjárási mintákban és az óceánok keringésében.
Az Atlanti-óceán északi részén az óceáni örvénylés általában az óramutató járásával megegyező irányú, míg a déli részén ellenkező irányú. A meleg és hideg víztömegek mozgása hatással van a partvidékek éghajlatára, a csapadékra és a tengeri élővilág elterjedésére.
Az Atlanti-óceán északi részének áramlatai
Az Atlanti-óceán északi részén jelentős óceáni áramlatok tapasztalhatók, mint például a Golf-áramlat, az Észak-atlanti-sodródás és a Labrador-áramlat. Ez a térség fontos szerepet játszott a történelmi feltárásban és a kereskedelmi útvonalak kialakulásában.
A Golf-áramlat meleg vizet szállít az Atlanti-óceán északi része felé, míg a Labrador-áramlat hideg vizet vezet dél felé. A két áramlat találkozási térsége kedvező feltételeket teremthet a tápanyagban gazdag vizek és a gazdag halállomány kialakulásához.
A déli Atlanti-óceán vízmozgása
A déli Atlanti-óceán általában melegebb vizeket tartalmaz, mint az északi rész. A régióban a brazil partok gazdag tengeri élővilága, a délnyugat-afrikai Benguela-áramlat, valamint a Falkland-szigetek és Ascension egyedülálló növény- és állatvilága is jelentős.
Széljárás és hullámzás
Az Atlanti-óceán északi része a legszelesebb és legviharosabb óceáni térségek közé tartozik. A téli nyugati szél sebessége meghaladhatja az 55 kilométer/órát, és 30° és 60° északi szélesség között több mint 4,5 méter magas hullámokat kelthet.
A legnagyobb hullámokat a medence keleti partjai felé továbbítják a légköri és óceáni folyamatok. Jelentős szezonális ingadozás figyelhető meg, mivel nyáron a szelek és a hullámok általában gyengébbek.
A 30° északi szélesség körül elhelyezkedő magas szubtrópusi területekről az Egyenlítő felé fújó keleti északkeleti szelek egész évben fennállnak, de gyengébbek, mint az Északi-Csendes-óceánon.
Az egyenlítői térségeket kiterjedt, enyhe szelű vagy szélcsendes övezet uralja. Kivételt jelent a Guineai-öböl térségében július körül érezhető gyenge délnyugati monszun.
A Dél-Atlanti-óceán szokatlan abból a szempontból, hogy teljesen mentes a trópusi viharoktól. Az Andok által alkotott földrajzi gát mérsékli a délkeleti passzátszelek erősségét, és a délnyugati térségben jelentősen csökkenti a hullámzást.
Az Atlanti-óceán élővilága
Az Atlanti-óceán tengeri élőlények sokféleségének ad otthont. Különféle halfajokat támogat, beleértve a tőkehalat, a heringet, a tonhalat és a kardhalat.
Vizeiben bálnák, delfinek, fókák és más tengeri emlősök is élnek. Egyes részein korallzátonyok találhatók, például a Karib-tengerben.
Az Atlanti-óceán déli részének szigetein és partvidékein egyedülálló növény- és állatvilág alakult ki. A Falkland-szigetek, Ascension, Tristan da Cunha és más elszigetelt szigetek fontos élőhelyet biztosítanak tengeri madaraknak és emlősöknek.
A púpos bálnák évente több ezer kilométert tesznek meg a sarki régiókban lévő táplálkozóhelyeiktől az Egyenlítőhöz közeli melegebb vizekig, ahol szaporodnak és szülnek.
A Sargasso-tenger különlegessége
A Sargasso-tenger az Atlanti-óceán északi részének közepén található régió, amely a Sargassum nevű lebegő hínárjáról ismert. A legtöbb hínárral ellentétben a Sargassum szabadon lebeghet, és nagy szőnyegeket képezhet az óceán felszínén.
A Sargasso-tenger azért különleges, mert nincsenek szárazföldi határai. Ez az egyetlen tenger, amelynek nincs partvonala; határait óceáni áramlatok jelölik ki.
Az Atlanti-óceán szerepe az éghajlatban
Az óceánok döntő szerepet játszanak a Föld éghajlatának és hőmérsékletének szabályozásában. A hőt napenergia elnyelésével és elosztásával szabályozzák, ami jelentős hatással van a csapadék kialakulására.
Az Atlanti-óceán víztömegei hőt szállítanak a trópusi területekről a magasabb földrajzi szélességek felé, miközben hideg, sűrű vizek süllyednek a mélybe. Ez a folyamat a globális óceáni keringés része.
A Déli-óceánnal és a Jeges-tengerrel együtt az Atlanti-óceán az éghajlati rendszer egyik fontos eleme. A tengeri áramlatok, a párolgás, a jégképződés és a víztömegek sűrűségkülönbségei kontinensek éghajlatára is hatnak.
Gazdasági és közlekedési jelentőség
Az Atlanti-óceán továbbra is a nemzetközi kereskedelem egyik létfontosságú útvonala, amely összeköti Amerikát, Európát és Afrikát. Kereskedelmi hajók és haditengerészeti flották évszázadokon keresztül keltek át rajta.
Az óceán fontos a kereskedelmi halászat, a tengeri szállítás, a kikötői infrastruktúra, a tengeri olaj- és gázkitermelés, valamint a kontinensek közötti információáramlás szempontjából.
Az Atlanti-óceán a transzatlanti kommunikáció csatornájaként is szolgál, tenger alatti kábelekkel és műholdas rendszerekkel, amelyek lehetővé teszik a kontinensek közötti gyors információcserét.
Az Atlanti-óceánhoz kapcsolódó norvégiai Atlanterhavsveien, vagyis az Atlanti óceáni út 8274 méter hosszan halad, és a világ egyik legérdekesebb, legszebb útjaként ismert.
Az Atlanti-óceán történelmi szerepe
Az Atlanti-óceán története összefonódik az emberi civilizáció történetével. Az ókori föníciai és karthágói civilizációk, majd a görögök és a rómaiak is merészkedtek vizeire, és kereskedelmi útvonalakat építettek ki Afrika, Európa és a Földközi-tenger partjai között.
Viking terjeszkedés
A viking korban, a 8. és a 11. század között, a skandináv tengerészek felfedezték és benépesítették az óceán északi részének egyes területeit. Eljutottak Grönlandig, és gyarmatokat hoztak létre Izlandon, valamint Vinlandon, amely a mai Kanada területén található.
A felfedezések kora
Az Atlanti-óceán döntő szerepet játszott a felfedezések korában, a 15-17. században, amikor az európai hatalmak új kereskedelmi útvonalakat kerestek és birodalmaikat kiterjesztették.
Kolumbusz Kristóf 1492-es utazásai megnyitották az utat az amerikai kontinens európai feltárása és gyarmatosítása előtt. Más nevezetes felfedezők, például Vasco da Gama, Ferdinand Magellan és John Cabot is jelentős átkeléseket hajtottak végre az Atlanti-óceán térségében.
A transzatlanti rabszolga-kereskedelem
Az Atlanti-óceán hatalmas szenvedések és tragédiák helyszínévé vált a transzatlanti rabszolga-kereskedelem miatt. A 16. és a 19. század között rabszolgasorba vetett afrikaiak millióit szállították erőszakkal az óceánon át Amerikába, elsősorban azért, hogy ültetvényeken és bányákban dolgozzanak.
A kereskedelemnek súlyos társadalmi, gazdasági és kulturális hatásai voltak mind Afrikában, mind Amerikában. Az Atlanti-óceán történelmi jelentőségének vizsgálata ezért nem választható el a gyarmatosítás, a kényszermunka és a rabszolgaság történetétől.
A vitorlázás kora
A vitorlák korában, a 17. század közepétől a 19. század közepéig, az Atlanti-óceán a kereskedelem és a közlekedés fő útvonalaként szolgált. Kereskedelmi hajók és haditengerészeti flották keltek át rajta, árukat, embereket és eszméket szállítva Európa, Afrika és Amerika között.
Világháborúk
Az Atlanti-óceán kritikus szerepet játszott mind az első, mind a második világháborúban. A második világháború alatt német tengeralattjárók támadták a szövetséges konvojokat az atlanti csatában.
Az óceán feletti ellenőrzés kulcsfontosságú volt a szövetséges erők európai sikeréhez. A tengeri szállítási útvonalak biztosítása meghatározta a hadianyag, az üzemanyag és az élelmiszer utánpótlását.
Híres utazások és közlekedés
Az Atlanti-óceán számos történelmi utazásnak volt tanúja, köztük Kolumbusz Kristóf 1492-es expedíciójának, amely Amerika európai felfedezéséhez vezetett.
Az első sikeres, megállás nélküli, egyedüli transzatlanti repülést Charles Lindbergh hajtotta végre 1927-ben, amikor New Yorkból Párizsba repült.
A Titanic roncsai
Az 1912-es tragikus elsüllyedéséről híres RMS Titanic roncsai az Atlanti-óceán északi részén fekszenek. A roncsokat 1985-ben fedezték fel, körülbelül 3800 méterrel a felszín alatt.
A Titanic helyzete jól szemlélteti, hogy az Atlanti-óceán mélyebb medencéi milyen nehezen hozzáférhetők. A több kilométeres vízoszlopban uralkodó nagy nyomás miatt a mélytengeri kutatás különleges műszaki eszközöket igényel.
A Bermuda-háromszög
A Bermuda-háromszög, más néven Ördög-háromszög, az Atlanti-óceán északi részének olyan területe, ahol több repülőgép és hajó is eltűnt rejtélyes körülmények között.
Bár számos magyarázatot javasoltak, a Bermuda-háromszög továbbra is a tengeri rejtélyek és a populáris kultúra egyik ismert témája. A térség valódi földrajzi és meteorológiai viszonyai közé tartozik a változékony időjárás és az erős tengeri forgalom.
Környezeti kihívások
Az Atlanti-óceánnak számos környezeti kihívással kell szembenéznie, beleértve a túlhalászást, a szennyezést és az éghajlatváltozást. Ezek a tényezők hatással lehetnek a tengeri ökoszisztémák egészségére és a part menti közösségek megélhetésére.
A túlhalászás csökkentheti a halállományokat és megzavarhatja a táplálékhálózatokat. A műanyag hulladék, az ipari szennyezők és a folyók által szállított anyagok a nyílt óceán és a part menti tengerek élővilágára egyaránt hatással lehetnek.
Az éghajlatváltozás a tengervíz hőmérsékletének emelkedésével, a tengeri ökoszisztémák átalakulásával, a tengerszint emelkedésével és az óceán savasodásával járhat. Ezek a folyamatok különösen érzékenyen érinthetik a korallzátonyokat, a halállományokat és a part menti településeket.
Az Atlanti-óceán nevének eredete
Az óceán nevét a legendás Atlantisz szigetről kapta, bár nincs közvetlen kapcsolat az óceán és a sziget között. Az óceán szó a görög Ókeanoszból származik, amely világtengert jelent.
A magyar nyelvbe a latin Oceanus átvételével került még az 1600-as évek elején, de használata csak a 18. század vége felé terjedt el. Az irodalomban a mérhetetlenül nagy szinonimájaként használták.
Az óceánok helye a Föld rendszerében
A Föld felszínének 71%-át víz alkotja, ennek 97%-át teszik ki az óceánok. Az óceánok elengedhetetlenek bolygónk túléléséhez, és kulcsfontosságú szerepet játszanak az éghajlat és az időjárás szabályozásában.
A Föld öt óceánja a Csendes-óceán, az Atlanti-óceán, az Indiai-óceán, az Antarktisz-óceán és az Északi-sarkvidék óceánja. Az Atlanti-óceán közülük a második legnagyobb.
Az óceánoknak a kontinensek között elterülő, nagy kiterjedésű és mélységű, önálló áramlási rendszerrel rendelkező világtengereket nevezzük. Tudományosan az oceanográfia foglalkozik velük, amely a hidrológia egyik ága.
A Nemzetközi Hidrográfiai Szervezet és a National Geographic Society öt óceánt tart nyilván. A Déli-óceánt a Nemzetközi Hidrográfiai Szervezet 2000-ben, a National Geographic Society pedig 2021-ben nyilvánította külön óceánná.
Az Atlanti-óceán mérete ezért nem pusztán egyetlen területi vagy mélységi számmal írható le: a több mint százmillió négyzetkilométeres víztömeghez hatalmas medencék, tengeralatti hegyláncok, mélytengeri árkok, peremtengerek, szigetek és összefüggő áramlási rendszerek tartoznak.