Etelka sokáig pontosan fel tudta idézni, hogy a szótárfüzete bal oldalán, körülbelül a harmadik sorban szerepel a keresett angol szó, de magát a jelentést nem tudta felidézni. A felismerés később az volt, hogy vizuális típus lévén nem elsősorban elszigetelt szavakra, hanem szövegkörnyezetre, képekre és jól megjegyezhető mondatokra volt szüksége.
A tanulókártyák azért segítettek neki, mert nyelvtanilag helyes, a való életben azonnal használható fordulatokat tartalmaztak, és biztonságot adtak a tanuláshoz. Az angol így fokozatosan kötelező feladatból szórakozássá és szenvedéllyé vált: Etelka ma már TED-előadásokat hallgat, egyiptológiát tanul angolul, és külföldön is képes ügyeket intézni.
Amikor a szótárfüzet jobban tudott angolul
Etelka emlékezett rá, hogy a szótárfüzet bal oldalán a harmadik sorban szerepel a kívánt szó. Csak épp a szóra nem. Pedig pontosan tudta, látta maga előtt, hogy ott van, ő írta bele, de akárhogy is próbálta meg elővarázsolni a keresett kifejezést, nem akart beugrani.
Sokáig nem értette, miért van ez, és miért tud nála sokkal jobban a szótárfüzete angolul, mikor ő annyira igyekszik. Aztán egyszer csak villámcsapásként érte a felismerés…
Etelka története azt mutatja meg, hogy a szorgalom önmagában nem mindig elegendő, ha a tanulási módszer nem illeszkedik az ember emlékezeti sajátosságaihoz. A szavak bemagolása helyett számára a szövegkörnyezet, a vizuális kapaszkodók, a hallott példák és a gyakorlati mondatok hozták meg az áttörést.
Kiindulópont: orosz, német, majd angol
Etelka a Balaton mellett él a családjával és egy utazási irodában dolgozik. Általános iskolában még kötelezően oroszt tanult, gimnáziumban pedig németet, de nem igazán szerette.
Későbbi tanulmányai során a nemzetközi utazásszervezői szakmai minősítéshez szüksége volt a középfokú német nyelvvizsgára, így kénytelen volt keményen nekihasalni a tanulásnak. Minden idejét erre fordította.
Rengeteget szótárazott, fordított, teszteket töltött ki. Emlékszik, hogy mennyit szenvedett a szavakkal.
Nagyon kemény munkával és kitartással szerezte meg a nyelvvizsgáját, s bár tudta, hogy nem úszhatja meg az angolt sem, úgy gondolta, a német után az angol sokkal könnyebb lesz. Nem így lett.
Miért tűnt nehéznek az angol?
Ráadásul az angolt sokáig nem szerette. Miközben nagyon tetszett neki az olasz és a spanyol nyelv dallamossága, temperamentuma, nagyon nem tetszett, hogy az angol elnyeli a szavakat.
És az sem, hogy a szavak írásmódja köszönőviszonyban sincs a kiejtéssel. Sokáig azt gondolta, hogy angolul csak az tud megtanulni, aki angol nyelvterületen él.
A munkája miatt viszont muszáj volt belekezdenie az angolba, ezért tanfolyami keretek között elvégzett egy kezdő kurzust. De nem szerette meg a nyelvet, habár benne megvolt a szándék.
A tanfolyam arról szólt, hogy az olvasmányokat lefordították, a szavakat kiírták, néhány nyelvtani szabályt bemagoltak, sok-sok tesztet kitöltöttek. Egy szót se beszéltek, egy fogalmazást se írtak.
El tudta mondani a nevét és a lakcímét, de egy pohár vizet nem tudott volna szebben kérni, mint „please water”, ennyit viszont tudott a tanfolyam előtt is. Még az a trauma is kísértette, amit a tanár sulykolt beléjük, hogy az angolban 12 igeidő van, amit képtelenség megtanulni.
Így kicsit szomorúan vette tudomásul, hogy az angol és ő nem lesznek barátok.
A némettel való állandó összehasonlítás
Visszagondolva a kezdeti nehézségekre, a legnagyobb problémát az okozta, hogy folyamatosan a némettel hasonlította össze, és állandóan versenyeztette őket egymással.
Néha belelkesedett, hogy jó, 12 igeidő van az angolban, de alig kell ragozni, míg a német mindig ragoz. A legjobban a kiejtéssel szenvedett.
Mire végre megtanulta, hogy ejtsen ki egy szót, az a szó mondatba kerülve már egészen másképp hangzott. A hangsúlyról ne is beszéljünk.
Így arra a döntésre jutott, hogy először megtanul olvasni és írni, és majd ha ezek jól mennek, jöhet a beszéd. A szállásfoglalásokkal és kirándulásokkal kapcsolatos levelezés nem okozott gondot, de amikor telefonon kellett volna egyeztetnie a vendégekkel, csak hebegni tudott, és olyan kínosan érezte magát, hogy legszívesebben kinyomta volna a telefont.
Rövid idő alatt rádöbbent, hogy a beszéd elkerülhetetlen, de még mindig fogalma sem volt arról, hogyan lehet ezt megtanulni.
A kiejtés logikájának felfedezése
Netes egerészés közben bukkant rá Gönczy Edit kiejtéstréningjére, ami annyira megtetszett neki, hogy jelentkezett a képzésre.
Fantasztikus volt megtapasztalni, hogy van logikája az angol kiejtésnek. Hogy amit addig utált, mert nem is hallotta és nem is értette, mit mondanak, annak oka van.
És ez megtanulható.
A kiejtés megértése azért jelentett számára fordulópontot, mert az angol hangzás többé nem teljesen kiszámíthatatlan jelenségként jelent meg. A korábbi frusztráció helyére fokozatosan magyarázható és gyakorolható minták kerültek.
Más módszerek, amelyek nem váltak be
Kezdetben használta a Duolingót, de ez inkább volt játék, mint tanulás. Próbálkozott az ANKI-val is, de nem igazán tetszett neki, hogy a program határozta meg, mikor melyik szavakat ismételje, mert voltak kedvencei a jelentésük vagy a hangzásuk miatt, és voltak mostohagyerekek.
Mivel akkor még nem tudta, hogy az ANKI milyen rendszer szerint működik, gyorsan meg is vált tőle. Próbálkozott egyedül kurzuskönyvből is tanulni, de a sablonszövegek és az unalmas feladatok nem tudták fenntartani az érdeklődését, így hamar ráunt.
Ezek a próbálkozások megmutatták, hogy számára fontos a változatosság, a személyes érdeklődés, a játékosság és az, hogy a tanult anyag valamilyen módon kapcsolódjon a való élethez. Nem elegendő volt számára az ismétlés önmagában: érteni és látni is szerette volna, hogyan használható egy-egy kifejezés.
Az első találkozás a tanulási módszertanokkal
Gabit és az AngolNyelvTanitas.hu oldalt Gönczy Edit ajánlotta, s mivel akkor már lelkes rajongója volt Edit gyönyörű hangjának, biztos volt benne, hogy amit ő ajánl, az jó lesz.
Gabi egyik cikkét a másik után olvasta nyelvtanulási technikákról és trükkökről, szinte falta ezeket az írásokat. Mindent lementett és kinyomtatott, igazi kincsként tekintett rájuk.
Az 51 legjobb cikkről készült pdf könyvecskét minden nyelvtanulónak el kellene olvasnia, sőt, az iskolákban is kötelezővé tenné. Szerinte szerethetővé teszi a nyelvtanulást, és leszámol az olyan berögzült sztereotípiákkal, mint „nekem nincs nyelvérzékem”, „én már öreg vagyok nyelvet tanulni” vagy „nincs időm erre”.
Gabi szlogenjét, az „angoltanítás elfoglalt, rohanó felnőtteknek” megfogalmazást azért találja nagyon jónak, mert ezzel a módszerrel valóban 10-15 perceket kiszakítva a taposómalomból is lehet hatékonyan tanulni.
Miért lehet hatékony a rövid, mindennapos tanulás?
Nem egy kurzuskönyv felett kell kuporognia vagy a Present Perfectet magolnia, hanem minden nap néhány kártyát olvas át és meghallgatja a hanganyagát, használja a munkafüzetet, játszik például a Grammar Cubes nyelvtani társasjátékkal, vagy elolvas egy sztorit a Weekly Jokes naptárból.
Mióta a mindennapjai részévé vált az angoltanulás, reggelente negyed órával korábban kel fel, mint régebben, és meghallgat egy minisztorit vagy néhány mondatot.
Munkába menet és hazafelé jövet is angolt hallgat. Igyekszik minél többet magával hangosan beszélni, ez segít, hogy hozzászoktassa magát a saját hangjához angolul is.
Elfoglalt felnőttként sosem tudunk annyit foglalkozni az angollal, amennyit szeretnénk. Ezért jó hír, hogy a rövid, rendszeres tanulási alkalmak is beépíthetők a mindennapokba.
Az első tanulókártya-csomag és a kezdeti bizonytalanság
Először tanulási módszertanokat rendelt meg: a Sikeres tanulás tréninget, a 17 egyszerű lépés hogy beszélj, írj és érts angolul című anyagot, majd a Nulladik Angolóra angol nyelvtanulási tréninget.
Mindegyiket imádta, rongyosra olvasta és hallgatta. Közben kíváncsi lett, milyenek lehetnek a kártyák, s mivel akkor már feliratkozott a hírlevelekre, először a (Re)Start csomagot rendelte meg.
Amikor megérkezett az első kártyacsomag, sokáig nézegette, de nem tudott vele mit kezdeni. Elképzelni sem tudta, hogyan lehet ezzel tanulni, hiszen minden kártyán volt 2-3 mondat, ő viszont csak szavakban tudott gondolkodni.
Szavak, szavak és szavak… Ragaszkodott a saját módszeréhez, ezért fogta a szótárfüzetét, és szépen kiírt a kártyákról minden szót.
Bal oldalra angolul, jobb oldalra magyarul írta őket, és nem értette, mitől más ez a módszer, mint az, ahogyan eddig tanult. Abban azonban biztos volt, hogy van hozzá egy kulcs, csak meg kell találnia.
A döntő felismerés: nem elszigetelt szavakat kell tanulni
Változatlanul lelkesen olvasgatta az Angolutca.hu-t, a cikkek egyre jobban lenyűgözték, és már nem is az motiválta, hogy megtanuljon angolul, hanem az, hogy megtanuljon tanulni.
Egyszer csak a bejegyzésekből megértette, mi a kártyák titka. Az egyik cikk arról szólt, hogy a szótárfüzete jobban tud angolul, mint ő, vagyis nem szabad a szavakat szövegkörnyezetükből kiragadni.
A másik cikk pedig arról szólt, hogy akik vizuális típusok, azoknak kifejezetten ajánlott a kártyák használata. Ekkor értette meg: ezért emlékezett arra, hogy a szótárfüzet bal oldalán a harmadik sorban van az a szó, amelynek a jelentése csak nem jut eszébe, mert vizuális típus.
Így kötött barátságot a kártyákkal, és ma már számára az a kérdés, miért nem így tanítanak az iskolákban is.
Mit jelentett számára a vizuális tanulás?
Mindig szeretett rajzolni és firkálni, s ezt a szenvedélyét a kártyákon kedvére kiélhette.
A felismerés nem pusztán arról szólt, hogy egy újabb taneszközt talált. Arról is szólt, hogy megértette saját tanulási működését: a füzet oldalán elfoglalt helyet és a szó képét megjegyezte, de a jelentést önmagában nem tudta előhívni.
A szövegkörnyezetbe helyezett mondatok, a vizuális elrendezés, a hanganyag és a személyes jegyzetek együtt olyan kapaszkodókat adtak, amelyekkel könnyebben tudta felidézni és használni az angol kifejezéseket.
Milyen eredményeket hoztak a tanulókártyák?
A tanulókártyák az első pillanattól kezdve megadták neki azt a biztonságot, hogy egyrészt a mondat nyelvtanilag helyes, nem kell azon agyalnia, hogy melyik igeidőt használja, másrészt a való életben azonnal bevethető fordulatokat tartalmaznak.
Egyértelműen a kártyáknak köszönheti, hogy a tudása intermediate szintre fejlődött, mert a biztos alapokat a kártyák teremtették meg, és innen már könnyen tudott tovább építkezni.
Ezt egyedül biztosan nem érte volna el, régen feladta volna. A megszerzett tudást nemcsak a munkájában tudja kamatoztatni, hanem olyan lehetőségek is megnyíltak előtte, amelyeket az angolnak köszönhet.
| Terület | Etelka tapasztalata |
|---|---|
| Nyelvtan | A mondatok nyelvtanilag helyesek, ezért nem kell azon agyalnia, melyik igeidőt használja. |
| Szókincs | A szavak nem szövegkörnyezetükből kiragadva, hanem mondatokban jelennek meg. |
| Beszéd | A kártyák a való életben azonnal bevethető fordulatokat tartalmaznak. |
| Tanulási szint | A tudása intermediate szintre fejlődött. |
| Tanulási rutin | Minden nap néhány kártyát átolvas és meghallgatja a hanganyagát. |
Az angol mint kapu az egyiptológiához
Nagyon érdekli az egyiptológia, de például a Királyok Völgyének sírjairól csak angolul olvashat és nézhet videókat, ezért most az a fő motivációja, hogy minél többet megtudjon erről a korról.
A nyelvtanulás így már nem önmagáért való feladatként jelenik meg számára. Az angol hozzáférést ad olyan témákhoz és tartalmakhoz, amelyek különösen érdeklik.
A bakancslistáján még van néhány kártyacsomag, amelyeket szeretne megszerezni. Kíváncsian várja, mi lesz a következő.
A kedvenc kártyacsomagok és a gyakorlati használat
Amikor kézhez kap egy kártyacsomagot, az elsőtől az utolsóig kapásból végigolvassa. Először kiválasztja a kedvenceit, majd azokat, amelyekre biztosan szüksége lesz.
Kivétel volt a Holiday csomag, amelyet minden külföldi útjára magával visz. Olyan gyakorlati információkhoz jut vele, mint glutén- és laktózmentes ételek rendelése az étteremben, vásárlás az üzletben, szállodába bejelentkezés, az orvosi rendelő vagy a gyógyszertár megtalálása, a reggeli időpontjának megkérdezése vagy hidegcsomag rendelése.
A Holiday-t azoknak is ajánlaná, akik nem beszélnek angolul, de külföldre utaznak. Ezekkel a kártyákkal és egy kis activityvel biztos, hogy bárki elboldogulna bármelyik országban.
Kedvencei az Everyday Jokes apró, vicces történetei angolul és magyarul, hanganyaggal, az Everyday Quotes idézetei, szintén angolul és magyarul, hanganyaggal, továbbá az Instant Kikavaró a gyakran eltévesztett angol szavakból, jelentéssel és használattal.
Az Instant Filmstars filmsztárok életéből vett szomorú, vidám és vicces példákat sorol fel, szintén hanganyaggal. Az anyagokban szerinte mindig vidámság, játékosság és kedvesség uralkodik.
Tanulás történeteken és játékon keresztül
A Story kártyák nagy kedvencei. Olyan vicces történeteken keresztül lehet tanulni, mint például az, hogy beidéztek egy kutyát a bíróságra, s mivel többször nem jelent meg, börtönbe kellett vonulnia.
Vagy egy tehén olyan féltékeny volt a gazdájára, hogy amikor az megnősült, dühösen bőgött.
Bár most játéknak tűnhet az egész, ebben a tanulásban is komoly munka van. A humor azonban megkönnyíti, hogy a mondatokhoz érzelmi és képi emlék társuljon.
Ez különösen fontos lehet annak, aki a hagyományos szómagolást egyhangúnak vagy nehezen fenntarthatónak érzi. Egy furcsa vagy vicces történet könnyebben felidézhető, mint egy elszigetelt szólista.
Amikor a nyelvtudás valódi helyzetben is működik
Számtalan esetben vette hasznát a kártyáknak. Egyik külföldi útja során Tunéziában kifogott egy esős időszakot, vennie kellett egy cipőt, amelynek a címkéje szerint vízállónak kellett volna lennie.
Sajnos nem volt az, ezért visszavitte a boltba, és az Abroad kártyáknak hála nem okozott gondot a reklamáció és a csere.
Ez a helyzet azért jelentett fontos visszajelzést, mert a tanult angol nem maradt meg a füzetek és gyakorlófeladatok világában. Egy konkrét, váratlan élethelyzetben is használhatóvá vált.
A mindennapos angolgyakorlás felépítése
Reggelente negyed órával korábban kel fel, és meghallgat egy minisztorit vagy néhány mondatot. Munkába menet és hazafelé jövet is angolt hallgat.
Igyekszik minél többet magával hangosan beszélni, mert ez segít, hogy hozzászoktassa magát a saját hangjához angolul is.
Gyakran néz TED-előadásokat, és nagyon szereti a VOA Learning English oldalt is. Változatlanul olvasni szeret a legjobban.
A rendszeresség itt nem hosszú, ritka tanulási alkalmakat jelent, hanem rövid, ismétlődő kapcsolatot az angollal. A hallgatás, a hangos beszéd, az olvasás és a kártyák használata egymást erősítő tevékenységekké váltak.
Olvasási célok és további fejlődés
Kedvenc írója neki is John Grisham, mint Gabinak. Közeli terve, hogy a könnyített olvasmányok után eredetiben olvashassa a műveit.
Kicsit távolabbi célja Roberto Saviano dokumentumregényeinek olvasása.
A célok fokozatosan épülnek egymásra: először a tanulóbarát szövegek, később az eredeti regények, majd a nagyobb nyelvi kihívást jelentő dokumentumregények kerülhetnek sorra.
Mit tanít Etelka története a nyelvtanulásról?
Az általa megismert módszernek is köszönheti, hogy megtanulta szeretni magát a tanulás folyamatát. Ez lett a motivációja.
Ma már szórakozás és szenvedély számára az angoltanulás. Kihívásként tekint rá, és igyekszik minél inkább kiélni a játékszenvedélyét.
A története arra is rávilágít, hogy a „nincs nyelvérzékem” vagy „túl elfoglalt vagyok” típusú gondolatok nem feltétlenül írják le pontosan a lehetőségeinket. Határozottan igen, meg lehet tanulni angolul munka, gyerek és háztartás mellett is.
A nyelvérzék nem egy villanykapcsoló, hanem fejleszthető képesség. Az erőlködés két fő forrásból jöhet, egyrészt a rossz tanulási módszerekből, másrészt abból, ha a tanulás nem kapcsolódik valódi célokhoz és személyes érdeklődéshez.
Etelka esetében a fordulópontot az jelentette, amikor az angol már nem pusztán egy kötelező nyelv lett, hanem eszköz a munkához, az utazáshoz, a tartalmak megértéséhez, az egyiptológia tanulásához és az eredeti könyvek olvasásához.