A „Tanulj, tinó, ökör lesz belőled!” közmondás tréfás formában utal arra, hogy a fiatalnak fejlődnie és tapasztalatot szereznie kell ahhoz, hogy később önállóan helytálljon. A tinó, vagyis a fiatalon ivartalanított bikaborjú természetesen felnőtt korára ökör lesz, akkor is, ha nem tanul. Ahhoz azonban, hogy az ökör feladatát el tudja látni, és több legyen egyszerű húsmarhánál, bizony tanulnia kell.
Amíg nem léteztek teherautó, kamionok, és nem volt kiépített vasúthálózat sem, addig a teherszállítás, sőt, még a személyforgalom nagy részét is ökrös szekéren bonyolították, és ezek az állatok húzták az ekét is szántáskor a földeken. Ahhoz azonban, hogy akár csak két, egyenként közel tízmázsás magyar szürke ökröt irányítani lehessen, hozzá kellett szoktatni őket a járomhoz, és betanítani a különféle vezényszavakra.
Az ökör pedig nem is olyan buta állat, mint amennyire hajlamosak lebecsülni azok, akik nem tudnak róla sokat: a tinó korában megjegyzett utasításoknak felnőttként is eleget tesz.
Tanulás agy nélkül
Minden állat képes tanulni, még a legegyszerűbbek is. A parányi egysejtű, amelynek agya sincs, bizonyos ingerekre összerándul, ám ha az inger gyakran ismétlődik, és nem jár semmilyen kellemetlenséggel rá nézve, akkor megszokja, és az összerándulások elmaradnak: az apró élőlény megtanulja, hogy ez az inger nem jelent veszélyt.
Természetesen minél egyszerűbb egy állat testfelépítése, és ezzel együtt az idegrendszere, annál kevesebb szerepet tölt be az életében a tanulás. Egy ízeltlábúnak általában nemigen kell tanulnia: úgy jön világra, hogy mindent tud, amire szüksége lehet, minden a génjeiben van beprogramozva.
Ha átalakulással fejlődik, akkor a lárvakorban megtanultaknak kifejlett korban nem is sok hasznát venné, hiszen teljesen más közegben él, más táplálékot fogyaszt. Ráadásul imágóként az élete is általában igen rövid.
Ösztön és tapasztalat a gerinceseknél
A gerinces állatok fejlettebb agya és hosszabb élettartama már több lehetőséget biztosít a tanulásra. Ám azok a fajok, amelyeknél nincs ivadékgondozás vagy társas élet, a nőstény a lerakott petéket, tojásokat sorsukra hagyja, és utódaival sosem találkozik, nemigen tanulhatnak a szüleiktől vagy a fajtársaiktól: saját magukra vannak utalva.
Ez egyben azt is jelenti, hogy kezdettől fogva ösztönösen képesnek kell lenniük az önellátásra. Ennek ellenére tapasztalataikból képesek tanulni, és sokszor taníthatók is.
Cápa az iskolában
A terráriumban felnevelt kígyók például megjegyzik a táplálékul kapott állatok szagát, és mást nem is fogadnak el, újfajta táplálékra csak fokozatos szoktatással (vagyis tanulással) állíthatók át. A hüllők nagy része kézhez szoktatható, némelyik megismeri a gondozóját, a krokodilokat vagy a cápákat pedig még bizonyos produkciók végrehajtására is be lehet tanítani.
Zárt és nyitott genetikai programok
A fejlett ivadékgondozással rendelkező, társas életet élő állatoknál egyre nagyobb teret kapnak a tanult magatartásformák az ösztönösek mellett. Még itt sem elhanyagolhatók azonban a genetikai programok, amelyek lehetnek zártak vagy nyitottak.
A zárt programok olyan viselkedésformák, amelyek mindenképpen kialakulnak az állatban, akár tanulja vagy látja ezt a fajtársaitól, akár nem. A kiskacsák például azonnal tudnak úszni, amint kikeltek a tojásból, a kan kutyák pedig hat hónapos koruk körül elkezdenek felemelt lábbal vizelni, akkor is, ha soha nem láttak másik kutyát így tenni.
A madarak fészekrakása sem tanult viselkedésforma, bármilyen nehéz is elhinni, hogy azt a bonyolult módon összerakott építményt a madár teljesen ösztönösen hozza létre. Tanulás nélkül is tudja, milyen anyagot keressen hozzá, hol kezdjen neki az építésnek, és a rigó még véletlenül sem rak fecskefészket, vagy fordítva.
Ha nem szalad, nem üldözi
A nyitott program által meghatározott viselkedésformák beindításához viszont általában kell valamilyen kulcsinger, és befolyásolja őket a környezet. Általában ilyen a ragadozók zsákmányszerző viselkedése.
Maga az ösztön mindegyikükben megvan. Ám a kis gepárd, ha antilopborjúra bukkan, csak kíváncsian nézegeti, de nem próbálja meg zsákmányul ejteni, amíg az el nem kezd menekülni.
A menekülés váltja ki belőle az üldözési reflexet, és ennek során tanulja meg felismerni a másik állatban a táplálékot. Az állatkertben született ragadozók visszatelepítése a vadonba többnyire éppen azért ütközik akadályba, mert a zsákmányszerzésnek csak az ösztöne van meg bennük, a tanult fortélyok hiányoznak, ezért képtelenek az önellátásra.
Azt viszont megtanulták, hogy az ember jelenléte élelmet jelent, ezért szabadon engedve keresni fogják, és akár veszélyessé is válhatnak.
Mit fütyül a kanári?
Vannak ugyanakkor olyan dolgok, amelyekről nem is gondolnánk, hogy az állatnak tanulnia kell, pedig így van. Ilyen például a madárdal.
Az énekesmadár-fiókák az apjuktól tanulják a strófákat, és ha idegen környezetben nőnek fel, ahol más madárfajok énekét hallják, akkor nem az „anyanyelvükön” fognak énekelni, vagy legalábbis erős „akcentussal” dalolnak.
A kanáritenyésztők ki is használják ezt, és különféle dallamokat hallgattatnak folyamatosan a növendék madarakkal, amelyeket azok megtanulnak és visszafütyülnek.
A tanulás családi mintái
A vidrakölyköknek sem veleszületett képessége az úszás: eleinte félnek is a víztől, ám az anyjuk szelíd erőszakkal belekényszeríti őket, és vigyáz rájuk, nehogy elsüllyedjenek első próbálkozásaik során.
Az emberszabású majmok nőstényei az anyjuktól tanulják az ivadékgondozás fortélyait: figyelik, ahogy kisebb testvérüket ellátja, s időnként be is segítenek neki.
A közhiedelemmel ellentétben a madárfiókákat nem a szüleik tanítják meg repülni. A repülés zárt program náluk: amikor kinőnek az evezőtollaik, és fizikailag képesek lesznek rá, maguktól is a levegőbe emelkednek.
A cumisüvegnek nem fáj
A társas érintkezés és kommunikáció szabályait az állatok a falkában, csordában egymástól tanulják meg: ha a többiektől elszigetelve nevelik őket, nem fognak tudni beilleszkedni fajtársaik közösségébe.
Sok szakembernek feltűnt, hogy a mesterségesen, cumisüveggel felnevelt kiskutyák nehezen kezelhető, erőszakos felnőttekké válnak. Sikerült is megfejteni, hogy miért.
Amikor kinőnek a hegyes tejfogai, a kölyökkutya szopás közben rágja az anyja emlőjét, amivel fájdalmat okoz neki. Az anya ezért megbünteti: odakap, ellöki, és hasra fekszik, megtagadva tőle a tejet.
A kölyök így tanulja meg, hogy bizonyos határokat nem léphet át, tekintettel kell lennie másokra, és nem okozhat fájdalmat. Mivel a cumisüvegnek nem fáj a harapdálás, a mesterségesen nevelt kölyköknél ez a tanulási szakasz kimarad.
Szobatisztaság és környezet
A szobatisztaságot egy állat sosem az ember kedvéért tanulja meg, hanem mert ösztönös késztetése van rá: csak a lehetőséget kell megadni neki.
Az üregi nyúl például megtanulja, a ló vagy a csimpánz viszont sosem: nem azért, mert butább a nyúlnál, hanem mert sosem lakott barlangban, amelynek a tisztaságára vigyáznia kellett volna.
Játék, hibák és kommunikáció
A vándorpatkány tanulási képessége legendás: az emberen kívül ez az egyik olyan faj, amely képes tanulni a saját hibáiból is.
Az életre való felkészülés egyik legfontosabb eszköze a játék. A játék során az állatkölykök testvéreikkel, falkatársaikkal „elgyakorolják” azokat a mozdulatokat, amelyekre később szükségük lesz.
Számos állat az emberrel való kommunikációt is meg tudja tanulni, és más jelzéseket használ velünk szemben, mint fajtársaival. A kutyák vagy a macskák például egymással általában nem ugatva vagy nyávogva beszélgetnek: ezeket a hangjelzéseket nekünk tartják fenn, mert ezzel jobban fel tudják hívni magukra a figyelmünket.
Tanulás az emberi világban
Ha ködösen is, de talán még mindannyiunkban dereng a kép a diákéveinkről, az iskolapadról és persze a számadás pillanatáról, a vizsgadrukkról. Annál is inkább, mert a munkakeresés és karrierépítés során is gyakran találkozunk a különböző tesztmunkákkal, továbbképzésekkel, tréningekkel.
Naprakész tudás a legújabb fejlesztésekről és technikákról a területen, ahol dolgozunk vagy akár ismereteket szerezni egy teljesen új területen mindig hasznos. Nem is beszélve arról, hogy a különböző eljárási technikák Európa különböző országaiban gyakran eltérőek.
Ilyenkor jól jön az, ha az ember egy rövid tréningen vehet részt, mielőtt beleveti magát a munkába az adott országban.
Elmélet és gyakorlat
Orsi: Mindig is a vizuális típus voltam, akit jobban vonzott a fizikai megtapasztalás mint pusztán az elméleti oktatás. Illetve akkor tudtam a megszerzett információt a leginkább elsajátítani, ha azt a gyakorlatban is láthattam vagy a saját bőrömön is megtapasztalhattam.
Ezért is örültem annak, hogy részt vehettem egy gyorstalpaló tréningen és belekóstolhattam abba, hogy milyen is lehet egy nap a napelemszerelésben. A tréning egy rövid, ámde lényegretörő, leegyszerűsített elméleti áttekintéssel kezdődött, mely azok számára is érthető, akik nem születettek fizikusnak.
Elmagyarázta a napenergia felhasználását illetve a napelemek felépítését és működését, a szerelés alapjait és az erre vonatkozó alapinformációkat illetve biztonsági tudnivalókat. A prezentáció végén megtekintettünk egy oktató videót arról, hogy hogyan kell megfelelően állványzatot építeni.
how to install frame with unistrut for solar panel
Martijn, az oktatónk, aztán ki is adta egyből az ukászt: Rajta lányok! Építsétek fel az állványzatot, míg iszom egy kávét! Rendicsek! Haha De láss csodát, 25-30 perc múlva (nem röhög, először csináltuk) kész voltunk a két szintes állványzattal, így miután a védőkorlátot is rögzítettük a házra, már vonulhattunk is büszkén a tetőre.
Ott aztán elleshettük a trükköt, hogy hogyan toljuk el a tetőcserepeket anékül, hogy ehhez nehézsúlyemelő múltra lenne szükség, felszereltük a kampókat, hogy a tartósínt is rögzíthessük, illetve kipróbáltuk azt is, hogy hogyan lehet magasabbra jutni magán a tetőn.
Mindent egybevetve személy szerint nagyon praktikusnak találtam a tréninget, ez szerintem egy olyan szakma, amit könnyen meg lehet tanulni, de tényleg jó állóképesség, erőnlét kell ahhoz, hogy a tempót illetve a napelemszereléssel járó fizikai munkát minden nap teljesíteni tudjuk.
Tanulni a bizonytalanságból
Anna: Bevallom, nem voltam teljesen nyugodt a tréninget illetően: Mit fogunk pontosan csinálni? Milyen magasan kell majd dolgozni? Vajon elég magabiztosan tudok mozogni a tetőn a nem túl kényelmes munkavédelmi cipőben?
Végül bebizonyosodott, hogy - bár a tető tényleg magasan van, az edzetlen kezeknek pedig jól jön egy pár kesztyű - aggodalomra nem volt semmi ok. A napot elméleti résszel kezdtük, aztán jött az első kihívás: az állványzat helyes összeszerelése.
Előbb, de inkább utóbb sikeresen véghezvittük. Szerintem, ha az ember ezt napi szinten, rutin szerűen csinálja, akkor akár csukott szemmel is működhet.
A tetőn való mozgás is könnyebb volt a valóságban, mint képzeleteimben - vélhetően a védőkorlátnak köszönhetően. Összességében egy nagyon izgalmas nap volt és örülök, hogy néhány óra erejéig napelemszerelő tanonc lehettem.
A tanulás könyvekből és emberektől
A „Tanulj, tinó!” gondolata nemcsak az állatok viselkedésére alkalmazható. A tanulás sokszor nem kizárólag tankönyvekből vagy intézményekben történik, hanem tapasztalatokból, gyakorlati helyzetekből és más emberektől is.
Monty és barátai elkezdik látogatni a csatornatöltelék Simont, olyan dolgokat tanulnak tőle, amit egyetlen egyetemen se tanítanak.
William Mastrosimone forgatókönyve a klasszikus érzelmes vígjátékok mezsgyéjén halad, amit olyan kiváló író-rendezők, mint John Hughes, Chris Colombus vagy épp Rob Reiner csizmája taposott simára az utóbbi évtizedekben.
A With Honors tökéletes példa arra, hogy egészen földhözragadt, másoknak talán érdektelennek tűnő témákat is át lehet ültetni a mozgókép nyelvére; és hogy az olyan örökzöld témák, mint a szeretet, a barátság, a tisztelet, a megbánás és a becsület legalább olyan fontosak a filmvásznon, mint a való életben.
Oxford: ahol a tanulás a város része
Oxford története ugyanis nem az egyetemmel kezdődik, hanem az ökrökkel, majd a normannokkal és Matilddal folytatódik. Oxford a Temze, valamint annak néhány holtága és kisebb mellékfolyója által szabdalt területen fekszik.
A környék egy nagyobb marhahajtási útvonal útjába esett a középkorban, és néhol a sekély gázlóknak köszönhetően lehetőséget biztosított az átkelésre: oxen’s ford Þ oxenford = ökrök gázlója Þ Oxford.
A gázlók mellett város alakult ki, hogy kiszolgálja a marhahajtókat, kereskedőket. A diákok csak néhány száz évvel később, részben kényszerből érkeztek a városba.
Én elvesztem közöttük, nem csupán azért, mert közel negyvenen vannak, hanem mert valamennyi college nyitott kapuja hívogatott. Az utca túloldaláról is érezni lehetett az erőt, amely a harsányan zöld pázsit által odakapott tekintet után megragadta a lelkem és ezekbe a különleges oktatási intézményekbe invitált.
Nem az előadások - amelyek ma már nem is itt zajlanak - azok, amelyek miatt elsősorban oxfordi diák lennék, hanem ezek a college-ok, az a struktúra, ahogy itt a különböző szakokra járó diákok együtt tanulnak, gondolkodnak.
A könyvtárban - a legtöbb college-nak van sajátja -, valamint a szemináriumi termekben zajlik a tanulás néhány fős csoportokban, egy magasabb évfolyamba járó másik diák vagy egy oktató vezetésével.
S ott a sport, az evezés, ami már hagyomány, ahogy a más egyetemekkel együtt rendezett versenyek is.
Könyvek és könyvtárak
Ahol egyetem van, ott könyv és könyvtár is van, de Oxfordban igazi könyv- és könyvtárkultusz van. Hogyne lenne egy ilyen helyen, amely közel 800 éve az oktatás és a tanulás fellegvára és ahol a legfőbb tudás alapját az évszázadok alatt papírra vetett tapasztalatok képezik.
A könyves élmények közül az egyik meghatározó a Bodleian könyvtárban tett látogatás volt. Az épület egyes részei közel 600 évesek.
Európa legrégebbi könyvtárai között tartják számon, és Nagy-Britanniában méretét tekintve csak a British Library előzi meg. Összesen több mint 13 millió nyomtatott dokumentumot őriznek itt.
Vezetett túra keretében látogatható, ugyanis ma is tanulnak, kutatnak ott oxfordi diákok és tanárok, de aki látta a Harry Pottert vagy a szerintem kicsit hígra sikerült Az oxfordi évem című romantikus filmet, akkor az már bepillanthatott ide egy kicsit.
Így lett mára 13 milliós gyűjteménye, amelyet részben egy új könyvtárban, részben a két könyvtárat összekötő föld alatti raktárakban tárolnak.
A tanulás nem mindig egyenes út
Monty Kessler (Brendan Fraser) a világ egyik legnevesebb felsőoktatási intézményének, a Harvard egyetemnek végzős joghallgatója. Már csak egy dolog van hátra számára az egyetemből, a szakdologzat leadása, amikor utoléri minden dolgozatíró rémálma: a számítógépe elszáll, és vele több hónap munkája.
Szerencséjére van egy kinyomtatott példány, és ezzel boldogan vágtat a fénymásoló felé. Ekkor éri a legnagyobb csapás: az irományt véletlenül beleejti a csatornába.
Monty alászáll, hogy dolgozatát visszaszerezze, és az alagsori alagutakban rábukkan a hajléktalan Simonra (Joe Pesci), akinek az ölébe hullott az írás. Ám a becsületes megtaláló csak oldalanként némi ennivalóért cserébe hajlandó visszaadni a dolgozatot szerzőjének.
Kezdeti érdekkapcsolatuk az idő múlásával egyre személyesebbé válik, míg végül Monty-nak be kell látnia: bizonyos dolgokat nem lehet könyvekből megtanulni.