Telcs Ede szobrászművész Baján született 1872. május 12. - kén. Már kamaszkorától kezdve festőnek készült. Gimnázium után szobrászinas volt Budapesten Maász Kálmánnál, aki egy sírkőtelepen volt eladó. Párhuzamosan a Vasadi Ferenc iparrajziskolájába járt. 1888-tól a bécsi Edmund von Hoffmann szobrász műtermében folytatta tanulmányait, aki felfedezte tehetségét és 16 évesen felvette az Akadémiára. Később Gaspar Clemens von Zumbusch mesteriskolájában tanult. Már elsőévesként elnyerte az iskola 300 forintos díját a Die zwei Durstigen mitológiai szoborcsoportjával. Későbbiekben ugyanezzel a szoborral szerepelt a 1893-s bécsi nemzetközi kiállításon, ill. Antwerpenben, ahol ezüstérmet kapott érte. E alkotásával mutatkozott be Budapesten is a Magyar Képzőművészek Társulatának 1893/94.
Legsikeresebb munkái közé tartoznak a Kecskemétén felállított Kossuth-szobor, az 1980-ban Kallós Edével közösen készített budapesti Vörösmarty-szobor, a telepesi Szilágyi Dezső-emlék, Alpár Ignác szobra a Városligetben, a Millenniumi emlékművön Szent László és III. Művészi pályafutása során több hazai és nemzetközi elismerést szerzett. Telcs Ede 1872. május 12-én Baján látta meg a napvilágot egy iparos családjában. A tizenkét gyermek közül ő volt a második fiúgyermek. Az elemi iskolai és gimnáziumi tanulmányait Szabadkán végezte, mivel családja 1874-ben ebbe városba költözött. Bár az ifjú Ede az iskolában nem volt mintatanuló, alkotói tehetsége már korán kitűnt. A történelem különösen érdekelte, gyűjtötte a régi pénzeket, és rengeteget olvasott.
Rajztanulmányait a Budapesti Székesfővárosi Iparrajziskolában folytatta. Nagy elhatározásra jutott tizenhat éves korában: kevéske pénzével Bécsbe utazott, ahol 1888 és 1892 között a Szépművészeti Akadémián képezte magát. A bécsi évei után hazatért, és Zala György (1858-1937) műtermében dolgozott egy esztendőn keresztül. Ezután önállósította magát. Telcs sokoldalú szobrászati tevékenységet folytatott. Ekkoriban már az éremművészet is foglalkoztatta. Körülbelül kétszázötven jelentősebb érmet és plakettet készített, köztük Görgei (Görgey) Artúr portréját is megmintázta. Munkácsy Mihály síremléke. Köztéri szobrokra is kapott megrendeléseket - ő alkotta meg a Millenniumi emlékművön Szent László és III. Károly királyok alakjait. Az utóbbi szobrot a II. világháború után politikai okokból eltávolították a Hősök terén álló emlékműről.
A művész különösen büszke volt a kecskeméti Kossuth-szoborra, amelyet legszebb alkotásainak egyikeként emlegetett. Szándéka szerint ez a szobor eltér a korszakban országszerte gomba módra szaporodó Kossuth-szobrok szokványos vonásaitól. A Kossuth-szobor felavatását országos ünnepség keretében a „Hírös város” főterén 1906. III. A szobrászművészről már a XX. század hajnalán is nagy elismeréssel írt a szaksajtó, a Lyka Károly művészettörténész által szerkesztett Művészet című folyóiratban Márkus László krítikus 1904-ben a következő értékelést fogalmazta meg: „Telcs Ede azt a szigorúan differenciálódott plasztikát képviseli, amely nemcsak az irodalmi tartalmat operálta ki magából, hanem a festőművészettől is élesen és teljes határozottsággal különvált.”
Szemüvege mögül egymásra tornyosuló formáknak látja a világot és művein konstatálható, hogy ő plasztikus és semmi más. Telcs Ede életművében kiemelt szerepet kaptak az Alpár Ignác építész (1855-1928) munkásságához kapcsolódó alkotások. A Fiumei Úti Nemzeti Sírkertben helyezték el Mechwart András (1834-1907) mérnök földi maradványait. A temető keleti falán, ahol a legtöbb síremlék a XIX. század második felében elterjedt egyiptomi obeliszkeket idézi, található a Mechwart-sztélé is, ennél az alkotásnál viszont az ókor másik nagy kultúrája, a görög művészet „köszön ránk”. A síremléket Alpár Ignác tervezte, míg szobrászati kialakítását Telcs Ede végezte. A domborművön két ember látható, az idősebb férfialak kalapácsot ad át a fiatalabbnak. Alpár és Telcs is a síremlékek megformálásakor gyakran alkalmazta az antikvitás formanyelvét. Mechwart András síremlékének megtervezésekor az építész és szobrász az ókori görög művészet sztéléit vette alapul. A fehérmárvány síremléken két kannelurázott pilaszter fogja közre a középen elhelyezett domborművet. A síremlék kialakításában a virágtartó vázák is komoly szerepet kaptak.
Alpár Ignác életművében két másik síremlék érdemes kiemelésre. Az első Ohrenstein Henrik és Redlich Sámuel síremléképülete 1902-ből a Kozma utcai zsidó temetőben, a második Wechselmann Ignác síremléképülete 1903-ból a Salgótarjáni utcai zsidó temetőben. Telcs Ede a műtermében Hüvelyk Matyi szobrának mintájával (Fotó: Színházi Élet, 1928. évi 38. Alpár Ignác 1928. április 28-án Zürichben hunyt el. Temetését 1928. május 3-án tartották Budapesten. Az építészt az általa tervezett, Szent Lászlónak - népszerű nevén Jáki kápolna - szentelt városligeti kápolnában ravatalozták fel, majd a gyászszertartás részeként hatalmas tömeg részvéte kísérte a Fiumei Úti Nemzeti Sírkertbe, ahol az építész hamvait végső nyugalomra a temető kiemelt pontján, az árkádos síremlékek közelében helyezték el. Alpár Ignác síremlékét halála után egy évvel, 1929. A Telcs Ede és Kotál Henrik pár évvel később is közösen dolgoztak együtt, amikor elkészítették Alpár Ignác egész alakos szobrát, és a szobor talpazatát.
Telcs szobra Alpárról több szempontból figyelemreméltó. Alpár Ignácot egy középkori építészcéh vezetőjeként, céhmesteri ruhában jeleníti meg. A Kotál Henrik építésszel közösen megtalált szoborelhelyezés optimálisnak mondható. E szobron Alpár büszkén tekint alkotására, amely a magyar építészetnek a Kárpát-medence különböző pontjain más-más időben és stílusban felépült alkotásait egy épületkomplexumban egyesíti. Az Alpár-portéban megjelenő építészalakkal könnyen tudott azonosulni az 1930-as évek elején a „Csonka-Magyarország” bármely településéről vagy az elszakított országrészekről a Városligetbe érkező magyar ember. Alpár Ignác megjelenítésében láthatta, hogy sok tragédia után is „önérzetesen fel lehet emelni a fejét a magyarságnak”. Az ezeréves, Kárpát-medencei kultúrára szerves egységként, azon belül az építészeti örökségre a magyar identitástudat erősítésének lehetőségére lehet tekinteni. A műalkotásnak - ebben a tágabb felfogású értelmezésében - lehetőség nyílik Telcs Ede szobrát az 1920-as évek kiemelkedő jelentőségű politikusa, Klebelsberg Kunó (1875-1932) előbb belügy-, majd 1922 és 1931 között vallás- és közoktatásügyi miniszter által megfogalmazott gondolatokkal összevetni. Az Alpár-szobor 1931. október 18-án történt felavatásáról a filmhíradó is készített felvételt.
Telcs Ede Budapesten több teréz-, majd erzsébetvárosi ingatlant bérelt műteremként. A végső, 1924-től 1948-ig használt műtermes házat a XII. kerületben, az Alkotás utca 41. Emléktábla a XII. kerületi Alkotás utca 41. A szobrászművész hetvenhét éves életévében számos művészi elismerés birtokosaként 1948. július 18-án hunyt el. A Szabadság téren álló kút emléktábláján az a jelenet látható, amikor Seilern Crescence elülteti a pesti sétatér első fáját. Nyitókép: Telcs Ede a műtermében (Fotó: Színházi Élet, 1928. évi 38.).
