Telcs Ede olyan szobrász- és éremművész volt, akinek alkotásaival Budapest számos pontján találkozhatunk: a Hősök terén, a Városmajorban, a Szabadság téren, a Fiumei úti sírkertben és ikonikus épületeinken. Monumentális emlékszobrai, épületdíszei, síremlékei, portréi, kisplasztikái, érmei és plakettjei egyaránt hozzájárultak a főváros művészeti arculatához.
Ő alkotta a Millenniumi emlékművön Szent László szobrát, készítette Hüvelyk Matyi városmajori alakját, valamint többek között a Zeneakadémia, a Gellért fürdő, a Széchenyi fürdő és a Gresham-palota szobrászati díszeit. A Fiumei Úti Nemzeti Sírkertben olyan jelentős személyiségek síremlékei kapcsolódnak a nevéhez, mint Barabás Miklós, Munkácsy Mihály és Mechwart András.
Bajától Budapestig
Telcs Ede 1872. május 12-én Baján született egy sokgyermekes zsidó családban, apja cipészmester volt. A tizenkét gyermek közül ő volt a második fiúgyermek. Telcs másfél évvel volt idősebb, mint Budapest: a főváros 1873 novemberében született, a szobrász pedig 1872 májusában, Baján.
Apai nagyapja sírkövek vésésével és címfestéssel foglalkozott, a kis Ede az ő tehetségét örökölte. Már gyerekként is rengeteget rajzolt - például apai nagyanyját, aki 115 évesen hunyt el -, és festő szeretett volna lenni.
A család 1874-ben Szabadkára költözött. Telcs itt végezte el az általános iskolát és a gimnáziumot, majd Szabadkán érettségizett. Bár az ifjú Ede az iskolában nem volt mintatanuló, alkotói tehetsége már korán kitűnt.
Sajátos, hogy egy alkalommal még rajzból is megbukott - a kötelező, száraz rajzfeladatoknál ugyanis sokkal jobban szerette a magyarság nagyjainak arcképeit rajzolgatni. A történelem különösen érdekelte, gyűjtötte a régi pénzeket, és rengeteget olvasott.
Tanulmányok és a bécsi évek
Közben inaskodott egy sírkőtelepen dolgozó szobrász mellett, majd ezt követően és első ízben Pestre került: a Budapesti Székesfővárosi Iparrajziskolában fejlesztette magát. Rajztanulmányait a Budapesti Székesfővárosi Iparrajziskolában folytatta.
A tanulás sosem kötötte le Telcs figyelmét, inkább a gyakorlatban, a munkában hitt. Naphosszat csak rajzolt, elsősorban a magyar történelem fontos alakjait, merthogy a rajzolás mellett a történelem is nagyon érdekelte.
Az iparrajziskolában tanult, de 15 évesen abbahagyta az épületszobrászi tanulmányokat, s hazament Szabadkára. Nagy elhatározásra jutott tizenhat éves korában: kevéske pénzével Bécsbe utazott, ahol 1888 és 1892 között a Szépművészeti Akadémián képezte magát.
1888-tól a bécsi Akadémián tanult Edmund von Hellmer növendékeként, két év múlva pedig Gaspar Clemens von Zumbuschnak, a bécsi szobrászok „fejedelmének” mesteriskolájában tanult tovább. Mesterei közé tartozott a „császárváros” kiemelkedő szobrásza, Carl von Zumbusch is.
Az akadémia után bekerült Caspar von Zumbusch mesteriskolájába is, ami akkoriban a szobrászképzés legmagasabb státusszal bíró csúcsintézménye volt. Ide csak a legtündöklőbb tehetségeket vették fel.
Telcs pedig itt is bizonyított: még csak elsőéves volt, amikor egy mitológiai szoborcsoportjával megnyerte a mesteriskola legnívósabb díját. Két bornemissza című mitológiai szoborcsoportjával elnyerte a mesteriskola 300 Ft-os díját.
Az antwerpeni nemzetközi kiállításon ezüstérmet nyert ezzel a művével, s ezzel debütált Budapesten, a Magyar Képzőművészek Társulatának 1893/94. évi tárlatán is. Ez, illetve később a Góliát című szobra Magyarországon is ráirányította a figyelmet az ifjú szobrásztehetségre.
Hazatérés és önálló műterem
Telcs egyelőre még nem tért haza, hanem befejezte az iskoláit, majd tett egy utazást Olaszországban, elsősorban is Velencében. Ezt követően utazott haza, és meg sem állt Budapestig, ahol letelepedett.
A bécsi évei után hazatért, és Zala György műtermében dolgozott egy esztendőn keresztül. Az Epreskertben Zala György mellett dolgozott egy évig, majd szépen önállósította magát.
1895-ben tért vissza Bécsből Magyarországra, és Zala György epreskerti műtermében jelentkezett Hellmer ajánlólevelével. Bevonult katonának, őrmesterként szerelt le.
Az önállóságot úgy sikerült elérnie Telcsnek, hogy saját műtermet nyitott, amit abból tudott megfinanszírozni, hogy az 1896-os millenniumi kiállításon jó pénzért eladta két művét.
A már említett Góliátot a magyar állam vásárolta meg tőle, míg a Két bornemissza című szobrot pedig nem más, mint maga az uralkodó, Ferenc József, akivel ebből az alkalomból személyesen is találkozott.
Amíg katonáskodott, egyes műveit kiállították a millenniumi tárlaton, némelyik el is kelt, s az így befolyt pénzen önálló műtermet tudott bérelni. Telcs Ede Budapesten több teréz-, majd erzsébetvárosi ingatlant bérelt műteremként.
A végső, 1924-től 1948-ig használt műtermes házat a XII. kerületben, az Alkotás utca 41. számú épületnél sikerült kialakítania.
Stílusa és művészi szemlélete
A Bécsben elsajátított akadémikus neobarokk és naturalisztikus hatásoktól való eltávolodás után hamar rátalált a saját útjára. Jó értelemben vett konzervativizmusa távol tartotta a kortárs szecesszió stilizálásától és az izmusok formalizmusától.
Telcs Ede köztéri és funerális alkotásaira az ő életét megelőző korstílusok erős tisztelete jellemző, de konkrét szobraiban a múltba tekintés mellett mindig megtalálta az egyéni hangot. Kezdeti munkái magyar típusú zsánerfigurák, életképek és portrék voltak.
Telcs hosszú, sikeres életpályát mondhatott magáénak. Nem tartozott a nagy újítók közé, de hivatásszeretete, derűs lénye, munkája iránti alázata alkalmassá tette arra, hogy minden hivatalos háttér nélkül iskolát teremtsen.
A szobrászművészről már a XX. század hajnalán is nagy elismeréssel írt a szaksajtó. A korabeli értékelés szerint Telcs „a leginkarnátusabb szobrász”, aki a témákat zárt tömegekben és tömör formákban ragadta meg, majd sajátosan plasztikus stílussal rögzítette őket maradandó anyagban.
Épületdíszek és építészeti együttműködések
Telcs architektonikus műveket, díszítőszobrokat mintázott nagyobb középületekre, plasztikai díszítéseket is tervezett. Olyan épületekhez készített díszítőszobrokat, mint a Zeneakadémia, a Széchenyi fürdő, a Gellért fürdő, a Gresham-palota és az egykori Magyar Általános Hitelbank, amely ma a Pénzügyminisztérium.
Épületszobrászati munkái közé tartozott az Adria Biztosító, a Gresham-palota, a Gellért fürdő, a Hitelbank-palota, az Igazságügyi Palota, a Széchenyi fürdő és a Zeneakadémia díszítése is.
A Zeneakadémia épületén a zene történetét ábrázoló domborművek tervei is Telcs munkásságához kapcsolódnak. Az épületen látható domborművek között gyermekfigurákat is készített.
Telcs Ede életművében kiemelt szerepet kaptak az Alpár Ignác építész munkásságához kapcsolódó alkotások. Telcs, barátjával Alpárral közösen készítette el 1910 körül Mechwart András síremlékét, majd 1925-ben az ünnepelt építész hetvenedik születésnapja tiszteletére a Mezőgazdasági Múzeum épületének falába helyezett nagy méretű Alpár-portrét tartalmazó domborművet.
Szent László és III. Károly a Hősök terén
A XX. század elejétől olyan kiemelkedő alkotások kerültek ki a keze alól, mint a Kallós Edével közösen mintázott Vörösmarty-emlékmű, a Millenniumi emlékmű Szent László- és III. Károly királyszobra, a Zeneakadémia domborművének gyermekfigurái és Alpár Ignác szobra a Városligetben.
Ő alkotta meg a Millenniumi emlékművön Szent László és III. Károly királyok alakjait. A Hősök terén álló emlékművön Szent László szobra ma is látható.
III. Károly szobra 1908-ban készült. Ezt a szobrot a II. világháború után politikai okokból eltávolították a Hősök terén álló emlékműről.
Az utóbbi szobrot a II. világháború után politikai okokból eltávolították a Hősök terén álló emlékműről. A háborúban súlyos sérüléseket szenvedett, és a politika nem akarta, hogy helyreállítsák, a helyén most Bethlen Gábor áll.
Vörösmarty Mihály emlékműve
Telcs elkészítette Vörösmarty Mihály emlékművét is, ezt Kallós Edével közösen mintázta a költőről elnevezett téren. A Vörösmarty téren álló emlékmű a magyar költészet egyik jelentős alakjának állít emléket.
A Vörösmarty-emlékmű a szobrász fővárosi köztéri megbízásainak egyik fontos darabja volt. Telcs más budapesti alkotásaihoz hasonlóan ezen is érzékelhető a történelmi és nemzeti témák iránti érdeklődése.
Alpár Ignác emlékezete
Telcs és Alpár több alkalommal dolgozott együtt. A Mechwart András-síremlék, az Alpár-portré és később az Alpár Ignác-emlékmű is olyan művek közé tartozik, amelyekben a szobrászat és az építészet szorosan összekapcsolódik.
Alpár Ignác síremlékét halála után egy évvel, 1929. április 28-án avatták fel. A császárkori Római Birodalom kedvelt funerális típusát, a szarkofágot idéző alkotás Telcs Ede és Kotál Henrik építész közös alkotása.
Telcs három, bronzból öntött domborművet készített a síremlék részére, amelyek Alpár Ignác leghíresebb budapesti alkotásait ábrázolják: a Mezőgazdasági Múzeumot, az egykori Tőzsdepalotának épült Szabadság téren álló hatalmas irodaépületet, valamint a szintén e téren található Nemzeti Bankot.
A Telcs Ede és Kotál Henrik pár évvel később is közösen dolgoztak együtt, amikor elkészítették Alpár Ignác egész alakos szobrát és a szobor talapzatát. A Városligetben, Alpár Ignác fő művéhez közel, a Mezőgazdasági Múzeum szomszédságában helyezték el az Alpár Ignácot megörökítő monumentumot.
Telcs szobra Alpárról több szempontból figyelemreméltó. Alpár Ignácot egy középkori építészcéh vezetőjeként, céhmesteri ruhában jeleníti meg.
Alpár büszkén tekint alkotására, amely a magyar építészetnek a Kárpát-medence különböző pontjain más-más időben és stílusban felépült alkotásait egy épületkomplexumban egyesíti.
Az Alpár-szobor 1931. október 18-án történt felavatásáról a filmhíradó is készített felvételt. A monumentum talapzatán a következő feliratok olvashatók: „ALPÁR IGNÁC / 1855-1928”, másik oldalon: „A történelmi / emlékcsoport megalkotásával / nemzeti dicsőségünket tette maradandóvá”.
Mechwart András síremléke a Fiumei úti sírkertben
A Fiumei Úti Nemzeti Sírkertben helyezték el Mechwart András mérnök földi maradványait. A temető keleti falán, ahol a legtöbb síremlék a XIX. század második felében elterjedt egyiptomi obeliszkeket idézi, található a Mechwart-sztélé.
Ennél az alkotásnál viszont az ókor másik nagy kultúrája, a görög művészet „köszön ránk”. A síremléket Alpár Ignác tervezte, míg szobrászati kialakítását Telcs Ede végezte.
A domborművön két ember látható, az idősebb férfialak kalapácsot ad át a fiatalabbnak. Az allegória a hagyományt és a haladást jelképezi.
Alpár és Telcs is a síremlékek megformálásakor gyakran alkalmazta az antikvitás formanyelvét. Mechwart András síremlékének megtervezésekor az építész és szobrász az ókori görög művészet sztéléit vette alapul.
A fehérmárvány síremléken két kannelurázott pilaszter fogja közre a középen elhelyezett domborművet. A síremlék kialakításában a virágtartó vázák is komoly szerepet kaptak.
Síremlékek a Fiumei úti sírkertben
Végül ne menjünk el azok mellett a csodás alkotások mellett sem, melyek a Fiumei úti sírkertben láthatók. Olyan nagy formátumú emberek síremlékét készítette el többek között, mint Barabás Miklós, Munkácsy Mihály vagy Mechwart András, ezt Alpár Ignáccal közösen.
Telcs készítette többek között Barabás Miklós, Munkácsy Mihály és Lánczy Leó síremlékét, valamint a Zeneakadémia és az Adria-palota szobrászati díszeit.
Munkácsy Mihály síremléke 1911-ből származik. A Fiumei úti sírkertben látható funerális alkotások Telcs életművének azt a vonását is megmutatják, amelyben az emlékezés, az antik formakincs és a modern magyar nemzeti kultúra egyaránt szerepet kap.
Hüvelyk Matyi a Városmajorban
A szobrász akkor is nagyot és kifejezőt alkotott, amikor valami kis csacskaságot formázott meg, mint amilyen Hüvelyk Matyi szobra a Városmajorban. A mű azt mutatja, hogy Telcs nemcsak monumentális történelmi és emlékműszobrokban tudott gondolkodni.
Hüvelyk Matyi szobra eredetileg díszkúttal együtt állt a Városmajorban. Később a szobrot áthelyezték, és napjainkban már a díszkút nélkül látható.
Baján a Kölcsey utcában látható kedves kis szobra, a Hüvelyk Matyi másolata, amely a mesebeli legénykét hétmérföldes csizmában, árvalányhajas kalappal a fején ábrázolja.
A Szabadság téri díszkút
Telcs 1930-ban állította fel a Szabadság téren azt a díszkutat, ami Széchenyi István felesége, Crescence előtt tiszteleg. A kút Telcs Ede szobrászművész és Mészáros András építőművész alkotása.
Az asszony 1846-ban egy platánfát ültetett el a téren - és az a mai napig ott is áll, akárcsak Telcs Ede díszkútja. A Szabadság téren álló kút emléktábláján az a jelenet látható, amikor Seilern Crescence elülteti a pesti sétatér első fáját.
Az érem- és plakettművész
Az érmészet és plakettművészet egész életén át foglalkoztatta. Berán Lajossal és Beck Ö. Fülöppel közösen megújítója volt a magyar érme- és plakettművészetnek, közös érdemük e műfaj európai rangúvá emelése.
Telcs sokoldalú szobrászati tevékenységet folytatott. Ekkoriban már az éremművészet is foglalkoztatta.
Körülbelül kétszázötven jelentősebb érmet és plakettet készített, köztük Görgei, illetve Görgey Artúr portréját is megmintázta. Monumentális emlékszobrai és kisplasztikái, valamint plakettjei kiemelkedő szakmai tudásról és formaérzékről tanúskodtak.
Az 1900-as évek elején műtermében érmészeti iskolát alakított ki, ahol tanítványait megismertette az új francia éremstílussal. Munkássága így nemcsak saját alkotásaiban, hanem a következő művésznemzedékek fejlődésében is tovább élt.
Telcs Ede tanítványai
A fiatalabb művésznemzedék tagjai mesterüknek tekintették. Tanítványaiból - Reményi József, Szentgyörgyi István, Lux Elek és Kisfaludy Stróbl Zsigmond - híres művészek lettek.
Telcs hivatásszeretete, derűs lénye és munkája iránti alázata alkalmassá tette arra, hogy minden hivatalos háttér nélkül iskolát teremtsen. Érmészeti műhelyében és szobrászi környezetében a szakmai tudás átadása éppúgy fontos volt, mint a hagyományos formanyelv továbbfejlesztése.
Szobrok Budapesten kívül
Budapesten kívül köztéri szobra áll több más városban is. Ilyen Kossuth Lajos szobra Kecskeméten, Erzsébet királyné emlékműve Szabadkán vagy a jászkiséri Hősi emlékmű.
A szobrászművész különösen büszke volt a kecskeméti Kossuth-szoborra, amelyet legszebb alkotásainak egyikeként emlegetett. Szándéka szerint ez a szobor eltér a korszakban országszerte gomba módra szaporodó Kossuth-szobrok szokványos vonásaitól.
A Kossuth-szobor felavatását országos ünnepség keretében a „Hírös város” főterén 1906. július 1-én tartották. Telcs számos pályázaton, bel- és külföldi kiállításon szerepelt, nyert első díjat vagy előkelő helyezést.
Utazások és hollandiai évei
Telcs anyagi biztonságban élt, sok megbízással a háta mögött, így rengeteget utazott is. Bejárta egész Európát: Olaszországot, Németországot, Franciaországot, és két évet eltöltött Hollandiában is.
Sokat utazott: számos országot járt be, és megismerkedett az országok művészeti központjaival. Olaszországban néhány év leforgása alatt közel negyven alkalommal járt.
Az első világháború után, 1920-ban még egyszer elhagyta Magyarországot. Családjával együtt a hollandiai Utrechtben élt, ahol egy ezüstműves gyár művészeti vezetője volt.
Munkájához műtermet, megrendeléseket biztosítottak, és kiállításokon is részt vehetett. Talán levegőváltozásra is szüksége volt: a háború évei alatt súlyosan megbetegedett, majdnem ott is maradt, állítólag Kosztolányi Dezső már megírta a nekrológját is, amire végül nem volt szükség.
1920-ban családjával együtt Hollandiába költözött, ahol egy ezüstműves gyár művészeti vezetője lett. Két év után hazatért Budapestre, és az Alkotás utcában nyitott műtermet.
Család és magánélet
Telcs Edének több felesége is volt. Az első fiatalon, mindössze 10 év házasság után hunyt el vesetuberkulózisban.
Telcs annyira összetört a tragédia miatt, hogy hosszú időre szanatóriumi kezelésre szorult. Gyerekeire addig az egyik tanítványa vigyázott, akit aztán felépülve el is vett feleségül.
Tőle a hollandiai évek után vált el, hogy nem sokkal később ismét megnősüljön. A 3 nőtől összesen 5 gyereke született.
A háború és az utolsó évek
Bár Telcs Ede zsidó családból származott, azonban mind a koncentrációs tábort, mind a munkaszolgálatot elkerülte. Mentesítő iratot kapott, és a nyilasok tombolása, valamint Budapest ostroma alatt egy svéd követségi oltalom alatt álló házban élt a nejével Pesten.
Más források szerint viszont hamis papírokkal vészelte át a borzalmakat. A lényeg, hogy a háborút szerencsésen túlélte, majd utána a feleségével együtt visszaköltözött budai műtermébe.
Budapest ostroma után megmaradt szobrait, makettjeit, festményeit még életében szülővárosának ajándékozta. Az ostrom során épségben megmaradt szobrait, plakettjeit, festményeit, fényképeit és minden dokumentumát szülővárosára, Bajára hagyta.
Pár évvel később, 1948-ban hunyt el Budapesten. A szobrászművész hetvenhetedik életévében, számos művészi elismerés birtokosaként 1948. július 18-án hunyt el.
Síremléke, amit saját maga készített, a Farkasréti temetőben áll. Szülőházán Baja városa emléktáblát helyezett el, az utcát 1958-ban róla nevezték el.
Telcs Ede budapesti öröksége
Telcs Ede munkássága egyszerre kapcsolódik a történelmi emlékezethez, az építészethez, a temetőművészethez, a portrészobrászathoz, a kisplasztikához és az éremművészethez. Alkotásai között egyaránt megtalálhatók a közterek monumentális szobrai, a középületek díszítőelemei, a személyes hangú portrék és a játékos kisplasztikák.
Budapest mai arculata nehezen lenne elképzelhető mindazon művek nélkül, amelyeket Telcs Ede készített a város számára. A Hősök terének történelmi alakjai, a városmajori Hüvelyk Matyi, a Szabadság téri díszkút, a Vörösmarty-emlékmű, az épületdíszek és a síremlékek különböző léptékben, de ugyanahhoz a sokoldalú életműhöz tartoznak.