A Czuczor-Fogarasi-féle A magyar nyelv szótára a magyar szókincs első tudományos igényű, teljes körű leltározásának monumentális vállalkozása: hat kötetben, 1862 és 1874 között jelent meg, és a magyar nyelv szavait értelmező, történeti, etimológiai, tájnyelvi és frazeológiai szempontból egyaránt feldolgozta.
A kétszerzős Czuczor-Fogarasi a mai napig a legnagyobb magyar értelmező szótár. A magyar szótárirodalom eddigi legnagyobb és legvitatottabb befejezett alkotása Czuczor Gergely és Fogarasi János hatkötetes munkája, A magyar nyelv szótára. (Rövidítése: CzF.)
A szótár helye a magyar szótárirodalomban
Kisebb népek esetében a nyelv ez egyik legfontosabb nemzetmegtartó erő. Így van ez a magyar nyelv esetében is. Ezért volt az elmúlt évszázadokban központi kérdés a magyar nyelv tanulmányozása, ápolása, rendszerének időről időre korszerű grammatikákban való leírása és építőelemeinek, a szavaknak szakszerű szótárakban való leltározása.
Azonban a több mint 450 éves múltra visszatekintő magyar szótárirodalom, hatalmas és kiemelkedő teljesítményekkel büszkélkedhet, azonban sajnos mind a mai napig jó néhány hiányossága is van. A magyar nyomtatott szótárirodalom a 16. században három kiemelkedő alkotással indul.
Az első magyar nyomtatott szótárt Pesti Gábor jelentette meg 1538-ban Bécsben. Ez egy hat nyelvet (latin, olasz, francia, cseh (bohemicae), magyar és német) feldolgozó fogalomköri szótár.
A polihisztor Verantius Faustus a latin szavak szerint ábécébe rendezett 5 nyelvű (latin, olasz, német, horvát, magyar), mintegy 4500 címszót tartalmazó szótárát Velencében nyomtatta ki 1595-ben. A szótár érdekessége, hogy függelékében 400 szópárt közöl, melyek alakja a horvát és a magyar nyelvben hasonló, így ez az első magyar etimológiai szótár kezdeményezés.
Baranyi Decsi János 1598-ben bocsátotta közre Rotterdami Erasmus nyomán kisalakú, 5000 közmondást latinul, görögül és magyarul tartalmazó szótárát. Mai értelemben vett kétnyelvű szótár úttörő szerkesztését először a bibliafordító és zsoltárfordító Szenci Molnár Albert végezte el és bocsátotta közre 1604-ben.
Természetszerűleg szótára latin-magyar és magyar-latin részből áll. A szótár magyar-latin részének összeállítása volt a nehezebb feladat, hiszen az ideig nem leltározták és sorolták fel ábécé rendben a magyar szavakat.
A Magyar Tudományos Akadémia nem sokkal megalakulása után, 1830-tól legfontosabb feladatának tartotta a magyar nyelv ápolását, korszerű nyelvtanok és szótárak elkészítését. Így készülhetett el 1832-ben a vékony első magyar helyesírási szótár.
Ekkor a latin nyelv mellett a magyar kultúrában már igen jelentős szerepet játszott a német nyelv. Így néhány előzmény után ugyancsak az Akadémia bocsátotta közre 1835-ben német-magyar és 1838-ban magyar-német zsebszótárát.
Az akadémiai nagyszótár terve
Az akadémiai előkészületek egy nagyszótár létrehozására már 1839-ben megindultak. A tagok 1840-ben kapták meg az utasítást munkálataik megkezdésére.
A nagy magyar szótár belső rendszerének, s kidolgozásának tervét gróf Teleki József akadémiai elnök hagyta jóvá.
„A magyar szótár alkotásának, nyelvünk természete szerint, némely főbb szabályokat kivéve, különbözőnek kell lenni minden egyéb nyelvek szótárainak alkatától, valamint az eddig készült magyar szókönyvekétől is. Végre mivel e szótárban idegen nyelv nem vétethetik segédül, minden egyes szóról el kell mondani mindazt, mit róla nyelvtudósnak tudnia lehet, és kell.”
Czuczor Gergely és Fogarasi János a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából, több évtizedes munkával készítette el az első tudományos magyar értelmező szótárt, amelynek hat kötete közül az első 1862-ben jelent meg.
A Tudós Társaság, a későbbi Magyar Tudományos Akadémia megalakulásakor tervezett szótár harminc év alatt készült el, és 1862-1874 között jelent meg.
A szerzők és a munkálatok időtartama
Czuczor Gergely bencés szerzetes, teológus, tanár (1800-1866) és Fogarasi János ügyvéd, bíró (1801-1878) korszakos munkáját már születésekor viták kereszttüzében állt.
A magyar nyelv első, tudományos igényű leltározását Czuczor Gergely és Fogarassi János végezte el hatkötetes, 122.000 címszót tartalmazó értelmező szótárában, amely 1862 és 1874 között jelent meg.
A szótár hat kötete több, digitálisan is hozzáférhető részben készült el:
- 1. kötet, 1. rész: A - BEFONDOLÓDZIK;
- 1. kötet, 2. rész: BEFONT - DSUNK;
- 2. kötet, 1. rész: E - FOGADOTT;
- 2. kötet, 2. rész: FOGADVÁNY - HYM;
- 3. kötet, 1. rész: I - KÍMÉLYES;
- 3. kötet, 2. rész: KIMÉLYÍT - LYÜKI;
- 4. kötet, 1. rész: M - MUNKÁLATI;
- 4. kötet, 2. rész: MUNKÁLATLAN - ŐZVADÁSZAT;
- 5. kötet, 1. rész: P - PIPEREVÁGY;
- 5. kötet, 2. rész: PIPERÉZ - RÉMÜLETÉSSÉG;
- 5. kötet, 3. rész: RÉMVADÁSZ - SASFA;
- 5. kötet, 4. rész: SASFÉSZEK - SZAKÁJ;
- 5. kötet, 5. rész: SZAKAJT - SZENT-ANDRÁS;
- 5. kötet, 6. rész: SZENTANDRÁSHAVA - SZŰZVIRÁG;
- 6. kötet, 1. rész: T - TÉRDSZORÍTÓ;
- 6. kötet, 2. rész: TÉRDVÁNKOS - TÚLNYOMÓ;
- 6. kötet, 3. rész: TÚLNYOMÓLAG - VACSORÁLIK;
- 6. kötet, 4. rész: VACSORÁLÓ - VÉRÉSKACSA;
- 6. kötet, 5. rész: VÉRÉSKÁPOSZTA - VITORLASOR;
- 6. kötet, 6. rész: VITORLÁSZ - ZSÜZSÖK.
A Czuczor-Fogarasi-szótár típusa
XIX. századi monumentális nagyszótár: értelmező és etimológiai szótár egyben, amelyet azóta sem követett hasonló.
A CzF. a nyelvtudomány kezdeti időszakának gondolkodásmódjában, a romantika áramában gyökerezik. Ez a nyelvtudomány a nyelvet egészében, mai szóval holisztikus, egészleges módon vizsgálta.
A szótár nem csupán a címszavak jelentését közölte, hanem a magyar nyelv belső szerkezetét, a szavak jelentéskapcsolatait, a szócsaládokat, a hangalak és jelentés viszonyát, a történeti adatokat, a tájnyelvi használatot és a különböző rokonítási lehetőségeket is vizsgálta.
| Szempont | A Czuczor-Fogarasi-szótár jellemzője |
|---|---|
| Szótártípus | értelmező és etimológiai szótár egyben |
| Megjelenés | 1862-1874 |
| Kötetek száma | hat kötet |
| Címszavak száma | 122.000 címszó |
| Elméleti alap | gyökelmélet, hangszimbolika, belhasonlítás |
| Feldolgozási irány | a magyar nyelv belső fejlődésének és szókapcsolatainak vizsgálata |
A gyökelmélet
Etimológiában a gyökelméletet vallották. A XIX. század közepéig a kutatók természetes módon beszéltek a szavak gyökeiről, így például Kresznerics Ferenc, Kassai József, Engel József - Bolyai János háziorvosa! -, Nagy János, Imre Sándor és Kun Géza.
Azóta ezt nem említik, a szavaknak csak tövük van. Mi a különbség? A szótő leíró szempontból a szó rekonstruálható töve.
A gyökök viszont elvont alapszótövek, mássalhangzós vázszerkezetek, amelyek különféle mássalhangzókkal kiegészülve, és persze további szabályszerű módosulások által egymásból fejlődő jelentésű szavakat hoznak létre.
A mai etimológia a gyökök létét nem fogadja el, azonban beszél olyan - a kutatások során egyre távolabbra nyúló - szócsaládokról (tőcsaládokról), amelyek voltaképpen már teljesítik a gyökök kritériumait.
Csak a további alapos kutatás és szemléletmód-váltás függvénye, hogy összeér-e a CzF. 2250 feltételezett szógyöke a mai etimológiai kutatások egyre terebélyesedő szócsaládjaival.
A belhasonlítás módszere
A gyökelméletből szorosan következik a CzF.-ék alapvető módszere: a belhasonlítás. Ennek lényege, hogy a nyelvi változatokat nyelven belül keressük, a változásokat a nyelven belül magyarázzuk.
A belhasonlítás nyilvánvalóan olyan nyelvek esetében üdvözítő, amelyek nagymértékben „befelé” fordultak, nem estek szét az érthetetlenségig nyelvjárásokra, más nyelvekre.
A magyar nyelv ilyen. Az ilyen nyelvekben a belhasonlítás különösen hasznos lehet, míg egy kevert vagy neonyelvben a belhasonlítás nem vezet eredményre.
Hangszimbolika és ikonicitás
A modern szemiotikában és a kognitív nyelvtudományban ikonicitásnak nevezzük azt a jelenséget, amely arra utal, hogy a nyelv leképezi, utánozza a valóság elemeit.
Czuczor és Fogarasi mindezt nemcsak látta, hanem alkalmazta is. A hangalak és a jelentés kapcsolatát nem pusztán véletlenszerűnek tekintették, hanem a nyelv belső fejlődésének és képszerű működésének egyik fontos elemét keresték benne.
Gáldi László elismerő hangon szólt arról, hogy a szótárírók helyesen ismerték fel a „nyelvünk belső fejlődését irányító sajátosan magyar, sőt finnugor szellemű homo ludens-t, vagyis azt az énünket, mely szinte a költői nyelv szuggesztív eszközeihez folyamodva a gondolat minél plasztikusabb megelevenítésére törekszik: belső keletkezésű, hangalakjuk révén képszerűen indokolt szavak segítségével mintegy szembeszáll azzal a túlságosan intellektualizált nyelvészeti felfogással, mely szerint fogalom és szókép viszonya feltétlenül esetleges és tetszőleges”.
A rokonítás és az összehasonlítás kérdése
A CzF. legtöbbet kritizált része: a rokonítás. A CzF. rokonítási módszere is holisztikus: prekoncepció vagy elkötelezett rokonságelmélet nélkül vizsgáltak minden szóba jöhető nyelvet, a szanszkrittól a finnen át az angolig, s így szóhasonlításaik valóban sokszínűek.
Azon az állásponton voltak, hogy valamilyen szinten a nyelvek mind rokonai egymásnak. Modern kifejezéssel azt is mondhatnánk, hogy interkulturális kapcsolatokat kerestek.
Sokféle, esetleg egymást kizáró kapcsolatot is találtak, rábízva egy későbbi bölcs utókorra a további kutatást. Ami eddig késett.
A szótár körüli viták
A Czuczor-Fogarasi-féle A magyar nyelv szótára, ez a máig megosztó alapmű a születésétől csatározásokat generált. Nevetségesnek, áltudományosnak nevezték a finnugoristák, mégis fennmaradt, csakúgy, mint a szellemiség, mely létre hívta.
A magyar szótárirodalom eddigi legnagyobb és legvitatottabb befejezett alkotása Czuczor Gergely és Fogarasi János hatkötetes munkája, A magyar nyelv szótára.
A magyar nyelv szótárának elvi alapjait és munkamódszerét (az ún. hang- vagy nyelvmetafizikai irányzatot, az ebből fakadó gyökelméletet, az ún. „belhasonlítást”, valamint a nemcsak rokon nyelveket figyelembe vevő szótörténeti vizsgálódást) Hunfalvy Pál már 1851-ben megtámadta, „naivnak” ítélte.
Méltánytalan támadásokban később is volt részük. Módszerüket Hunfalvy „szódrincselésnek” (szavak darálása, szeletelése) tartotta, és kifogásolta, hogy nem a finnugor elmélet alapján rokonítanak.
Szarvas Gábor (szobra az MTA előtt áll) eleinte csak varázslóknak, csodatevőknek, később őrülteknek nevezte a szerzőket. Megkérdőjelezte tudásukat, s végső soron elmebetegnek tartja őket: „Tudományt keresni egy olyan műben, a melynek lapjai, a mint alkalmunk volt meggyőződni róla, lépten-nyomon az ép, egészséges érzékek hiányáról, a helyes, józan gondolkodás fogyatékáról tanúskodnak, előre láthatólag hiába való, kárba veszett fáradság volna.”
Szerzői nem nevezhetők „tudósoknak”, képtelenségeket írtak. Aki ezt a szótárt készítette, „enyhén itélve azt kell mondanunk, hogy beszámíthatatlan állapotban írta le szavait” - ítélkezett Szarvas Gábor
A későbbi értékelések
A méltatlan támadások miatt a XIX. század közepi Czuczor-Fogarasi-féle nyelvtudományi hagyomány megszakadt, s a magyar nyelvtudomány egészen más irányt vett.
Ennek következménye a száraz, mert a magyar nyelv sajátos és fontos jelenségeire nem ügyelő nyelvtan(oktatás), a magyar szavak történeti vizsgálatának szűkre szabottsága, végső soron kultúránk, identitásunk legfontosabb jellemzőjének, a magyar nyelvnek nem kellő kutatása, ismerete.
Csak száz évvel később csillapodtak az indulatok. Kiss Lajos ugyan még a régi szokás szerint ítélte el a szótárt, úgy vélte: Czuczorék elavult koncepciót alkalmaztak, etimológiai célokra rengeteg anyagot összehordtak, de alig van benne köszönet.
Bárczi Géza kiemelte, hogy a szótárban számos használható ötlet, meglátás rejlik. Ezzel a módszerrel Pais Dezső számos új, belső keletkezésű szót tárt fel - értékelt Balázs János, s mindez azt bizonyítja, hogy „Czuczorék zseniális szófejtő kísérletei megihlették korunk magyar etimológusait is”.
A Czuczor-Fogarasi-szótár és a modern nyelvészet
Nos, ami Czuczor és Fogarasi „koruk nyelvészetének színvonalától elmaradó tájékozottságát” illeti, a budaörsi konferencián Marácz László nyelvész, az Amszterdami Egyetem tanára nemcsak e nemzedékek óta hangoztatott vád képtelenségét bizonyította, hanem azt is, hogy éppen ellenkezőleg, e két magyar nyelvész sok tekintetben nemzetközileg is megelőzte korát.
És ezt erősítették meg közvetve a tanácskozás külföldi vendégei is, akik a Czuczor-Fogarasi Nagyszótár nyelvszemléletének szellemében vizsgálták oly különböző anyanyelveiket.
A német, japán, baszk, kazak, türk és azerbajdzsáni nyelvekkel foglalkozó előadások többek között a hangszimbolikát, a mimetikus igéket, a hangfestő szavakat, a gyököket és a párhuzamos szóalakokat vizsgálták.
A konferencia fő témái között szerepelt a magyar nyelv gyökrendszere, a magyar gyökök egyszótagúsága, a gyök meghatározásának és elhatárolásának kérdése, az altáji nyelvek párhuzamos igéi és gyökei, valamint a türk nyelvek egy magánhangzós gyökei.
A szótár használata az oktatásban
A vasárnap délelőttöt a gyöknyelvészeti és hangszimbolikai alapú oktatás ismertetésének és gyakorlati bemutatásának szentelték a tanácskozás szakmai szervezői, és egyben e részének főszereplői.
A tanításfejlesztéssel foglalkozó budaörsi házaspár - Molnárné Czeglédi Cecília és Molnár Zsolt - érdeme, hogy néhány éve lefektették, tankönyvbe és szakkönyvekbe foglalták, mindenekelőtt pedig gyakorlatba ültették az iskolába lépő kisdiákok élményszerű, a magyar nyelv természetének leginkább megfelelő anyanyelvi oktatását, játékos és mégis alapos ismerkedésüket a beszédhangokkal, majd a betűkkel, illetve a jelentésekkel és a szóalkotással.
Jelenleg három iskolában - Budaörsön, Mezőörsön és Biatorbágyon - tanítják a legkisebbeknek ezzel a módszerrel a magyar nyelvet, a megszabott tanterv kiegészítéseként.
Csak remélni lehet, hogy ez a kör szélesedni fog, abban az értelemben is, hogy idővel a nagyobb diákok számára is érthetőbbé és érdekesebbé teszi majd a nyelvtanórákat.
A szótár kapcsolata a magyar szótárirodalom későbbi történetével
A 19. század második fele, máig is kézikönyvként forgatott három kiemelkedő egynyelvű szótárral gazdagította a magyar szótárirodalmat.
A magyar nyelv szavainak történeti szótárát Szarvas Gábor és Simonyi Zsigmond bocsátotta közre 1890 és 1893 között három kötetben. A szótár sokak számára csalódás volt, dilettantizmussal, pontatlanságokkal vádolták a szerzőpárost.
A szavak történetének vizsgálata és a köznyelv szavainak szinkrón értelmezése mellett a nép nyelvének tanulmányozása, vizsgálata is előtérbe került a 19. század második felében.
Az Erdélyi Szótörténeti Tár a tájszótár és a történeti szótár sajátos, együttes megvalósulása. Már most is a legnagyobb magyar szótár.
A nagyszótári munkálatok későbbi folytatása
A magyar szótárirodalom legfájdalmasabb hiánya, hogy nem készült el a Magyar Nagyszótár. Annak ellenér, hogy több mint 150 éve megszületett az Akadémiai határozat megalkotására, a munkálatok ma sem haladnak megfelelő gyorsasággal.
A kezdeti lelkesedés létrehozott érdekes és hasznos segédanyagokat, például az úgynevezett Czímszó-jegyzéket. Ezt 1898-ban publikálták és az addig megjelent 7 nagyobb szótár címszavait fésülték egybe, 122.000 bejegyzést tartalmaz.
A 19. század második felében és a 20. század elején 6 millió cédulányi példamondatot gyűjtöttek a szerkesztők. Ezek ma 1500 dobozban férnek el.
A nagyszótári munkálatokba 1985-től számítógépeket és felépített nagy gépi szövegkorpuszokat is bevontak.
2006-ban jelent meg az Itzés Nóra főszerkesztésben az A betűs szavakat tartalmazó első kötet, és egy bibliográfiai adatokat tartalmazó kísérőkötet.
A több mint 70 éve tervezett, napjainkban a 7. kötetnél és E betűnél járó ún. Nagyszótár (A magyar nyelv nagyszótára) még évtizedekig nem lesz teljes.
A szótár újrakiadásai és digitális hozzáférése
A szótár korszerű értékeléséhez szükség volt az újbóli megjelentetésre. A Miskolci Bölcsész Egyesület 1999-ben kiadta az első két kötetet.
2010-2014-ben a Pytheas Könyvmanufaktúra reprintben jelentette meg a Czuczor-Fogarasi szótár hat kötetét.
A Tinta Könyvkiadó egykötetes válogatása, az Etimológiák, szóelemzések a Czuczor-Fogarasi szótárból (2010) azokat a részeket adja közre a hat kötetből, amelyek szavak, szóelemek, szógyökök történetével, eredeztetésével foglalkoznak.
Örvendetesen sajátos színt képvisel a magyar szótár kiadásban az elektronikus szótárkiadás területén az Arcanum Adatbázis Kft. Az elmúlt néhány évben számtalan régebbi szótárt adott ki korszerű formában, és nem szólva arról, hogy a gépesített szótárakban a keresés magasabb szinten lehetséges mint a papír alapú gyűjteményekben, ahol csak az ábécébe sorolt címszavak szerint haladhatunk
Arcanum termékek Finály Henrik Latin - magyar szótára 1896-ból, Czuczor Gergely és Fogarasi János 6 kötetes magyar értelmező szótára 1872-ből, 3 magyar 19. századi magyar szólásszótár együttes kiadása, és nem utolsó sorban az 1959-1962 között megjelent hétkötetes Magyar nyelv értelmező szótára.
A Czuczor-Fogarasi-szótár mai jelentősége
Ezek a szótárak nem csak a felhasználók szempontjából hasznosak, hanem inspirálólag hatnak újszerűségükkel a korunk szótárszerkesztőire is.
Alig néhány éve, Magyarországon zajló nemzetközi nyelvésztanácskozáson hangzott el németül, majd jelent meg nyomtatásban is egy magyar tudós előadása a Nagyszótárról.
Idézet a szövegből: [Több évtizedes munka után] „…megjelent 1862 és 1874 között egy kisebb értelmező szótár hat kötetben (25 cm) [saját kiemelés]: A magyar nyelv szótára (…) Körülbelül 110.000 címszót tartalmaz, amelyek között viszonylag sok a hely- és személynév és a (gyakran tévesen) rekonstruált gyök [saját kiemelés].”
A Czuczor-Fogarasi-szótár értéke ezért több rétegben ragadható meg: egyszerre nyelvi adattár, értelmező szótár, etimológiai kísérlet, történeti dokumentum, művelődéstörténeti emlék és a magyar nyelvről való gondolkodás egyik legfontosabb 19. századi lenyomata.
Czuczor Gergelynek 2000-ben állítottak szobrot Győrben, Fogarasi Jánosé még várat magára.