A szókincs bővülése külső és belső szóalkotással

A szókészlet egy adott nyelv szavainak és szóértékű kifejezéseinek összessége, míg a szókincs az egyes ember által ismert és használt szavak összessége. A magyar nyelv szókészlete nem statikus, hanem folyamatosan változó, dinamikus rendszer, amely tükrözi népünk történelmét, kultúráját és a világhoz való viszonyát.

A szókincs bővülése két nagy forrásból történik: belső keletkezéssel, amikor a nyelv saját elemeiből vagy teljesen új hangsorokból hoz létre szavakat, illetve külső forrásból, amikor más nyelvekből vesz át szavakat. A mai magyar nyelv legnagyobbrészt magyar szavakból áll, mert a belső szóteremtés és szóalkotás erősebb, így viszonylag kevés benne a jövevény- vagy idegen szó.

A szókészlet és a szókincs fogalma

Az egy nyelvet beszélő nyelvközösség vagy nyelvréteg szavainak és szó értékű kifejezéseinek összességét nevezzük szókészletnek. Szókincsnek pedig az egyes ember által ismert és használt szavak összességét nevezzük, mely lehet aktív, illetve passzív.

A szókészlet elemei a lexémák és a frazémák. A lexémák, vagyis a szavak, lehetnek tőmorfémák, mint például az alma, képzett szavak: almás, és összetett szavak, mint az almakompót.

Az egy tőből kialakított képzett és összetett szavak szócsaládokat alkotnak. A lexémákon kívül a szókészletben találod az állandósult szókapcsolatokat, más néven frazémákat.

Ide tartoznak az olyan szokványos kifejezések, mint a „Hogy vagy?”, ”Mi újság?” vagy a szólások és a közmondások, mint a „bal lábbal kelt fel” vagy „Addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik”, illetve a „Gondolkodom, tehát vagyok” típusú szállóigék.

A szókészlet változásának okai

A nyelvek szókészlete hosszú idő alatt, korszakról korszakra alakul ki és növekszik. A nyelv fejlődése leginkább a szókincs változásában figyelhető meg. Történelmünk fordulatai közvetlenül tükröződnek a szókincsben.

Egy nép életében bekövetkező változások az általa beszélt nyelv szókincsében tükröződnek legközvetlenebbül. A szókincs bővülésének okai: a társadalom, a politikai viszonyok, a gazdaság fejlődése, az emberi gondolkodásmód változása, a tudományok, a művészetek fejlődése.

A szókészlet változásának külső okai közé tartozik a környezet változása, az életmód megváltozása és új eszközök megismerése. Belső okok a nyelvi természetű változások.

A nyelvi és a társadalmi változások a beszédben indulnak el: először kisebb közösség, majd szélesebb körök nyelvhasználatában jelennek meg. Az újító egyéni szóhasználat akkor lesz nyelvi tény, ha az egész társadalomban elterjed.

Régen ez ösztönösebb folyamat volt, ma a szótárak, a köznyelvi norma és a nyelvtan miatt szabályozottabban megy végbe. A szókincs nyitott rendszer: a nyelv folyamatosan képes új szavakat befogadni, miközben egyes elemek kikopnak a használatból.

Kisebb mértékben folyik egyes szavak kiveszése, elavulása, de a bővülés sokkal jelentősebb. A nyelv tehát nemcsak a világot írja le, hanem alkalmazkodik is ahhoz a világhoz, amelyben beszélői élnek.

A szókincs bővülésének két fő módja

Eredet szerint megkülönböztetjük az ősi, alapnyelvi szavakat; az idegen szavakat; illetve a belső keletkezésű szavakat. Egy nyelvközösség belső erőből két módon szokott nevet adni egy új dolognak vagy jelenségnek: szóteremtéssel, illetve szóalkotással.

Belső szóteremtés

Szóteremtéssel előzmény nélkül hozunk létre új hangsort. A szóteremtés ösztönös nyelvi tevékenység: egy hangsor önálló jelentést kap.

Ide tartoznak az indulatszavak, a hangutánzó és a hangulatfestő szavak, mint például a dadog, cincog, baktat, bandukol. Az így keletkezett szavak írásban csak később és ritkábban jelennek meg, szerepük gazdag érzelemtartalmuk miatt a szépirodalomban nagy.

A hangutánzó és hangulatfestő szavak szolgálhatnak sok más szó tövéül is: a for- tőhöz kapcsolódik például a forog, fordít, fordul, forr, forgalom, forgatag, förgeteg, fürge, ferde és fetreng.

Belső szóalkotás

Az új szavak nagy részét a már meglévő elemek felhasználásával hozzuk létre, ezt az eljárást szóalkotásnak nevezzük. A szóalkotás tudatos nyelvi tevékenység: meglévő nyelvi elemek összekapcsolásával vagy átalakításával hozunk létre új lexémákat.

A szókészlet belső forrásból többféle módon bővülhet: szóképzéssel, szóösszetétellel, ragszilárdulással, szórövidüléssel, elvonással, szóvegyüléssel, mozaikszó-alkotással, köznevesüléssel és tulajdonnevesüléssel.

Szóképzés

A szóképzés olyan szóalkotási művelet, amikor egy alapszóhoz képzőt illesztünk. A képző megváltoztatja a szó jelentését, gyakran új szótári szót hoz létre.

Az így létrejött szó szerkezete a következő: alapszó + képző = képzett szó. Így keletkezett például a vad szóból a vadász és a vadászat szavunk.

A képzett szó szófaja szerint beszélhetünk igeképzésről és névszóképzésről. A képző biztosíthatja a szó mondatbeli felhasználhatóságát, módosíthatja az alapszó jelentését, illetve a képzett szó gyakran szintagmatikus szerkezetet sűrít magába.

A képzők kicsinyítő, gyakorító, igenem- és igenévképző szerepet is betölthetnek. A képzett szavak a sokféle képző révén teljesen új tartalommal is rendelkezhetnek: dob, dobál, dobálgat, dobálódzik.

A képzők történeti változása

A legrégibb időktől a mai napig fontos módszer a szóképzés. Már a rokon népekkel való együttélés idején is voltak képzett szavaink, például a lélek, lehel, alom és alszik.

A honfoglalás korában már körülbelül 50 képzőnk volt, például a -t, -d, -l és -s. A nyelv önálló életének idején ezek bővültek és változtak, úgynevezett képzőbokrok alakultak ki.

A honfoglalás idején körülbelül 50 elemi, többfunkciós képzőnk volt. A -d lehetett igeképző, mint a mozog-mozdul esetében, kicsinyítő képző, mint az Árpa-Árpád párban, illetve településnévképző, mint a Szeg-Szeged kapcsolatban.

A képzők lehetnek azonos alakúak, többjelentésűek, rokon- és ellentétes értelműek. Az -s képző például valamivel való ellátottságot jelölhet a vizes szóban, foglalkozásnevet a fazekas szóban, gyűjtőnevet a nádas szóban és számnevet a tízes szóban.

Több képző önálló szóból alakult ki, elvesztette önállóságát és módosult. A képzőbokrok kialakulásakor elhalványul a képző jelentése, és így még egy képző csatlakozik hozzá.

A képzők aktivitása koronként változik. Ma ilyen termékeny képzők például az igenévképzők, valamint az -ás, -és, -hat és -het képzők.

Vannak olyan képzők, amelyek még jól felismerhetők, de új szavak képzésére már nem használhatók, például az álldogál szóban. Elavult képző az, amit nyelvérzékünk már nem ismer föl képzőnek, például a lélek, titok és tipor szavakban.

Szóösszetétel

A szóösszetétel két vagy több szó összekapcsolásával hoz létre új szót. Szerkezete: előtag + utótag = összetett szó.

Az így keletkező új szó jelentése eltérhet az összetevő tagok együttes jelentésétől, olykor egészen távol esik attól. Például: tyúk + szem = tyúkszem, illetve ökör + nyál = ökörnyál.

Az összetett szó szófaját mindig az utótag szabja meg. Többszörösen összetett szó akkor keletkezik, ha az előtag vagy az utótag már maga is összetett szó, például a divatlapszerkesztő.

A szóösszetétel ősi eszköz, már a finnugor korban is létezett. Példák a korai összetételekre: nő + fi = nép, orr + száj = orca, öt + tíz = ötven.

A szóösszetételek úgy alakulnak ki, hogy a mondatban gyakran egymás mellett álló szintagmatikus kapcsolat elemei összeforrnak, például a hófödte, fagyálló és semmitmondó szavakban.

A szóösszetétel lehet természetes, vagyis szinte észrevétlen folyamat eredménye, illetve mesterséges, tudatosan létrehozott szóalkotás. Némely időszakokban megnő a mesterséges szóalkotások száma, például a nyelvújítás korában vagy napjaink gyors tudományos fejlődése következtében.

Alárendelő szóösszetételek

Az alárendelő összetételben az előtag az utótag valamilyen bővítménye. Aszerint, hogy az előtag milyen mondatrészviszonyt fejez ki, megkülönböztetünk alanyos, tárgyas, határozós és jelzős összetett szavakat.

Alanyi alárendelés például a napsütötte. Tárgyi alárendelés a favágó. A jelzős szóösszetételek minőséget, mennyiséget vagy birtokviszonyt fejezhetnek ki.

Az alárendelő összetett szavak lehetnek jelöltek vagy jelöletlenek aszerint, hogy tartalmaznak-e mondatrészviszonyt kifejező ragot, mint például a napraforgó és a favágó.

A jelentéssűrítő szóösszetételek jelentéstartalma csak hosszabb szerkezettel adható vissza, például a gyermekorvos olyan orvos, aki gyermekeket gyógyít.

Mellérendelő szóösszetételek

A mellérendelő összetett szavak tagjai egyenrangúak és azonos szófajúak. A mellérendelő összetétel lehet kapcsolatos, mint a búbánat, illetve ellentétes, mint a jöttment.

Fajtái a valódi mellérendelés, amelynek jelentése lehet hasonló vagy ellentétes, a szóismétlés és a hasonló hangzású ikerszók.

A szóösszetétel történeti szerepe

Az összetételek száma fokozatosan emelkedett, de döntővé csak a 19. század végére vált. A magyar nyelv egyik legtermékenyebb alkotási módja a szóösszetétel.

Az összetételek segítségével a nyelv új fogalmakat nevezhet meg anélkül, hogy feltétlenül idegen szavakat kellene átvennie. A már meglévő magyar szavak összekapcsolása különösen alkalmas a tudomány, a technika és a társadalmi élet új jelenségeinek megnevezésére.

Egyéb belső szóalkotási módok

Ragszilárdulás

A ragszilárdulás a határozószók kialakulásának jellegzetes és gyakori módja. A tő és a rag kapcsolata idővel elhomályosul, és olyan szorossá válik, hogy a nyelvérzék alapszónak érzi a korábban ragozott szót.

Ilyen például a táv-ol-ról, illetve a rögt-ön, tú-l és i-tt alak. A ragszilárdulás során a korábbi ragos szerkezet önálló lexikai egységgé válik.

Elvonás

Elvonáskor a nyelvérzék egy-egy szó végét képzőként értelmezi, majd ennek elhagyásával új szót alkot. Ezt negatív szóképzésnek is nevezik.

Például a perel szóból a per, a kapál szóból a kapa, a parancsol szóból pedig a parancs alakult. Az elvonás főleg idegen nyelvből átvett szavak esetében gyakori.

Szórövidülés

Szórövidüléskor hosszabb szavak rövidebb alakot kapnak. Régen elsősorban beceneveknél fordult elő, például Petrus - Pet, Pető, Peti.

A szórövidülés később a köznyelvi szókincsben is elterjedt, például a mozi, troli és presszó szavakban, illetve a laboratórium - labor kapcsolatban.

Szóvegyülés és szóösszerántás

Szóvegyüléskor két szó jelentése vagy hangalakja összeolvad. Például a csavar és a tekeredik együttes hatására jött létre a csavarodik.

A szóösszerántás során két szó részleteiből keletkezik új szó. A szóalakvegyülés, a szóösszerántás és a szóvegyülés ritkább szóalkotási módok.

Mozaikszók

A mozaikszó-alkotás szóösszetétellel rokon eljárás. Betűszók esetében a kifejezés tagjainak első betűiből jön létre az új szó, például ELTE, MTA, MÁV, OTP, UFO, USA és AIDS.

A szóösszevonások több szó részleteiből alakulnak ki, például OFOTÉRT és MÉLYÉPTERV. A mozaikszó általában tulajdonnévként vagy szakmai elnevezésként keletkezik, de néha átmegy a közhasználatba, mint a tévé, közért, meó, vb és gyes.

Köznevesülés és tulajdonnevesülés

A szókincs köznevesüléssel, illetve tulajdonnévvé válással is bővül. Ilyenkor egy korábban más nyelvi szerepű vagy sajátos névként használt elem új szófaji vagy jelentésbeli szerepet kap.

A belső keletkezés arányának történeti változása

Mai szavaink legnagyobb része belső keletkezésű, és nyelvrokonainktól való elválásunk után keletkezett ősi vagy idegen tövekből összetétellel, szóteremtéssel vagy más szóalkotási eljárással.

Ezen módok mindegyike részt vesz az új szavak keletkezésében, de arányuk koronként változik. Az ősmagyar korban és a középkorban a szóképzés volt a leggyakoribb, az összetételek száma pedig fokozatosan emelkedett.

A 19. század végére az összetételek szerepe döntővé vált. A nyelvújítás korában, illetve napjaink gyors tudományos és technikai fejlődése következtében a tudatos, mesterséges szóalkotások száma is megnőtt.

Külső szóalkotás és szóátvétel

A történelem során találkozó népek nyelvei is érintkeznek. Ennek során szavak kerülnek át egyik nyelvből a másikba, és lassan meghonosodnak.

A magyar nép történelme során számos idegen néppel és nyelvvel került kapcsolatba, és ez mind nyomot hagyott a szókincsben. A jövevényszavak forrásai népünk vándorlásainak helyszínei, valamint a különböző népekkel kialakult együttélési kapcsolatok.

A külső forrásból származó szavak között találhatók bizonytalan eredetűek, ismeretlen eredetűek, nemzetközi vándorszavak, jövevényszavak és idegen szavak.

Jövevényszavak és idegen szavak

A jövevényszavak és az idegen szavak határa nem minden esetben egyértelmű. Mindkettő idegen eredetű lehet, de a beilleszkedés mértékében különböznek egymástól.

Jövevényszavak

A jövevényszavak idegen eredetű szavak, amelyek a magyar nyelv hangzásvilágához és nyelvtani rendszeréhez alkalmazkodtak. Hangrendileg illeszkedtek a magyar nyelvhez, meghonosodtak, és ma már nem érezzük őket idegennek.

A jövevényszavak ma már alaktanilag is nyelvünk részei, és képzett vagy összetett szavak alapjai lehetnek. A szláv szliva például a magyarban sziliva, majd szilva alakban honosodott meg.

Azok válnak idegen szóból jövevényszóvá, amelyek beilleszkednek a magyar nyelvi rendszerbe, és amelyeknek nincs pontos magyar megfelelőjük. A jövevényszavak eredetének megállapítása körültekintő kutatómunkát igényel.

Idegen szavak

Az idegen szavak nem illeszkednek be teljesen a magyar nyelv szókészletébe. Idegen voltukat elárulhatja az idegenszerű hangalak, a szóeleji mássalhangzó-torlódás, a nyelvtani elemezhetetlenség és a rokontalanság.

Nyelvtani elemezhetetlenség esetén nem tudjuk megállapítani, hogy hol végződik a szótő és hol kezdődik a képző. Rokontalan az olyan szó, amelynek tövéből nem alkothatunk új szavakat, például a sofőr.

Az idegen szavak jelentékeny hányada a közelmúltban került a magyar nyelvbe. Néhányuk azonban már meghonosodott, és szinte jövevényszónak tekinthető, például a film, a rádió és a tévé.

Az idegen szó használata akkor felesleges, ha jelentésében és stílusában azonos magyar szó kínálkozik helyette, például a kontaktus helyett a kapcsolat, az iteráció helyett pedig az együttműködés.

Az idegen szavak és magyar megfelelőjük között hangulatbeli vagy stílusbeli különbség lehet. Ha ugyanazt jelentik, felcserélhetők, és idővel az egyik kiszoríthatja a másikat.

A jövevényszavak és az idegen szavak összehasonlítása

Tükörszavak

A tükörszavak esetében az átvevő nyelv saját hangalakjával fejez ki egy kölcsönvett idegen tartalmat. Egy idegen szó elő- és utótagját lefordítjuk, így kapjuk meg az átültetett értelmet.

A hangalak magyar, de a két szó közötti viszony idegen jellegű, például a Tiergarten - állatkert és az aufschneiden - fölvág kapcsolatban.

Tükörszóként említhető az anyag - matéria, mater, illetve az egyetem - universitas, uni kapcsolata is.

A magyar szókészlet történeti rétegei

A magyar szókészlet rétegei több korból tevődnek össze. Ősi örökségként az uráli, finnugor és ugor korból maradt fenn, a jövevényszavak pedig a vándorlások és együttélések során kerültek be a nyelvbe.

A korai időkben az iráni és a török kapcsolatok, majd a honfoglalástól kezdve a szlávsággal való érintkezés, később pedig a latin kultúra, a német kultúra hatása, a francia és olasz kapcsolatok, valamint a román és más nyelvek kölcsönzései formálták a magyar szókészletet.

Ősi örökség

Az ősi örökség az uráli, finnugor és ugor korból fennmaradt szókészleti réteg. Mintegy 700 ősi szóelem a finnugor korból, míg 70-70 az uráli és ugor korból származik.

Az ősi szókincs az élet alapvető jelenségeire, a testrészekre, a rokonságra, a természetre és a mindennapi tevékenységekre vonatkozik. Ezek a szavak alkotják a magyar nyelv legmélyebb rétegét.

• Gyakori igék: van, lesz, marad, él, hal, szül, megy, áll, alszik, iszik, lát, játszik, ad, visz, hagy, fon, köt, varr, mos.
• Testrészek: kéz, láb, köröm, szem, fej, homlok, száj.
• Rokonsági kifejezések: anya, apa, fiú, nő, rokon, árva.
• Vallási és természeti kifejezések: ég, menny, éj, hajnal, villám.
• Tulajdonságot jelölő melléknevek: ó, új, agy, vén, lágy, vékony.
• Mennyiséget jelölő szavak: egy, kettő, három, négy, öt, hat, húsz, száz.
• Névmások: én, te, ő, mi, ti, ki, mi, ez, az.

Iráni eredetű jövevényszavak

Az ősmagyar korban iráni népekkel is kapcsolatba kerültünk. Az iráni eredetű jövevényszavak a vándorlás és a korai érintkezések emlékei.

Ide tartozik például a tehén, tej, tíz, vám, vásár, ing és asszony. Az alán kapcsolatokhoz köthető az asszony és a híd szó.

Török kapcsolatok

A honfoglalás előtt a magyarok szoros kapcsolatban álltak török népekkel. Ez a kapcsolat műveltségváltással járt, amelynek nyomai az átvett szavak jelentésköreiben is megfigyelhetők.

A török eredetű jövevényszavak között sok az állattartással, a mezőgazdasággal, az öltözködéssel, a lakóhellyel, a társadalmi és szellemi tevékenységgel kapcsolatos szó.

Ótörök és csuvasos török hatás

Az ótörök, illetve csuvasos török réteg körülbelül 300 szót tartalmaz. Ezek a szavak a magyarok életének fontos területeit nevezték meg.

• Állattartás és mezőgazdaság: bika, borjú, disznó, tyúk, búza, eke, bor, gyümölcs, szőlő, ökör, túró, kantár.
• Öltözködés: gyöngy, gyűrű, saru.
• Hiedelmek: igéz, boszorkány, sárkány, bájol.
• Tudomány és műveltség: betű, ige, ír, tolmács, szám.

A török eredetű szavak azt mutatják, hogy a kapcsolat nem egyszerű szomszédságot jelentett, hanem a gazdálkodás és az életmód több területét érintő műveltségi hatást.

Oszmán-török hatás

A középmagyar korban az oszmán-török uralom idején újabb török eredetű szavak kerültek a magyarba. Ezek között ismeretlen tárgyak és új kulturális jelenségek nevei találhatók.

Az oszmán-török réteg körülbelül 30 szót tartalmaz, például dívány, findzsa, pamut, dolmány, mamusz és harács.

A török uralom alatt az öltözködés és az étkezés szókincse is gazdagodott: pamut, papucs, dolmány, bogrács, pite, tarhonya, tepsi és kávé.

Szláv hatás

A szlávokkal való érintkezés a honfoglalás előtt kezdődött, és körülbelül napjainkig tart. A magyar nyelvben több ezer szláv kölcsönszó található, amelyek különböző szláv nyelvekből kerültek át.

A szláv eredetű szavak a honfoglalás és a letelepedés után főként az állami élethez, a közigazgatáshoz, a gazdálkodáshoz, a valláshoz és a mindennapi élethez kapcsolódtak.

• Állami élet és közigazgatás: király, ispán, megye, tiszt, pénz, pecsét, perel, szolga, barát.
• Időszámítás: szerda, csütörtök, péntek, szombat.
• Gazdálkodás és növénytermesztés: rozs, zab, gabona, cseresznye, barack, málna.
• Vallás: kereszt, szent, malaszt, pap, apáca, zarándok, karácsony, pünkösd.
• Mindennapi élet: asztal, udvar, mocsár, palota, csésze, galuska, kasza, malac.

A szláv hatás jelentősége abban is megmutatkozik, hogy a magyar állami, vallási és gazdasági élet számos alapfogalma szláv eredetű szóval vált megnevezhetővé.

A latin kultúra hatása

A latin jövevényszavak főként a középkori latinból kerültek a magyarba. Sok közöttük az egyházi élethez, az iskolai élethez, a tudományhoz, az orvosláshoz és az időszámításhoz kapcsolódó szó.

A latin volt az egyház, az iskola és a tudomány fontos közvetítő nyelve. Ezért a latin eredetű szavak a kereszténység felvételével és a középkori műveltség kialakulásával kerültek nagy számban a magyar nyelvbe.

• Egyházi élet: káptalan, mise, pápa, eklézsia, kolostor, apostol, fráter, paradicsom, angyal, templom, sekrestye, ostya, gyehenna.
• Iskola és tudomány: iskola, kollégium, rektor, professzor, kántor, lecke, tinta, penna, tábla.
• Anyagi és növényi kultúra: papiros, akác, citrom, patika.

A latin hatás később is folytatódott, különösen a tudományos és hivatali nyelvben. A nemzetközi műveltségszavak jelentős része görög vagy latin eredetű, és nagy világnyelvek közvetítésével jutott el sok más nyelvbe is.

A német kultúra hatása

A német nyelvi hatás a városiasodás, a kereskedelem, a mesterségek, a főúri társaság és a kulturális kapcsolatok révén erősödött meg.

A korai németből átvett szavak között vannak városokkal, kereskedelemmel, étkezéssel, katonai nyelvhasználattal és kultúrnövényekkel összefüggő kifejezések.

A német eredetű szavak közül különösen fontosak a polgár, püspök és herceg szavak. A német hatás a városlakó életmód szókincsében is megfigyelhető, például a gróf, erkély, torony, kályha, márvány és kristály szavakban.

• Városi élet és lakberendezés: erkély, torony, kályha, márvány, kristály.
• Mesterségek és kereskedelem: borbély, kalmár, pék, bognár.
• Mindennapi élet: farsang, zokni, zsemlye, tánc, kancsó.

A német közvetítő szerepe a modern nemzetközi szavak esetében is jelentős volt, különösen a felvilágosodás korától.

Francia és olasz kapcsolatok

A francia szavak főként a 18-19. században kerültek a magyar nyelvbe. A francia hatás többek között a divat, a társadalmi élet és a kulturális kapcsolatok területén érvényesült.

Francia eredetű például a címer, kilincs és tárgy, valamint a trikó, parfüm, bross, bizsu, rúzs és dekoltázs.

Kevés olasz jövevényszó is bekerült a magyarba. Ezek katonai, színházi, zenei, kereskedelmi és reneszánsz műveltségi szavak.

Olasz eredetű például a kastély, rizs, táska, torzsa és dús, valamint a trombita, mandula és gondola. Az olasz hatás különösen a reneszánsz kultúra és a művészetek szókincsében volt erős.

Román, cigány és jiddis eredetű szavak

A magyar szókészletbe román jövevényszavak is bekerültek, például a cimbora, poronty, ficsúr, mokány, tokány és pulya.

A cigány nyelvi hatás az együttélés során érvényesült. Cigány eredetű vagy cigány közvetítésű szavak például a csaj, csávó, csór, csóró, góré, kajál, kaja, kéró, dilis és duma.

Jiddis eredetű szavak például a gój, jampec, jatt és kóser. Ezek a szavak elsősorban bizonyos társadalmi és kulturális érintkezési helyzetekben terjedtek el.

Nemzetközi műveltségszavak és vándorszavak

A nemzetközi műveltségszavak nagy világnyelvek közvetítésével terjednek el, elsősorban a tudományos és kulturális körökben. Forrásuk általában a görög és a latin.

A vándorszavak több nyelven keresztül jutnak el egyik nyelvből a másikba, és régi kultúrák elemeit nevezik meg. Ilyenkor eredetül a közvetlenül átadó nyelvet tekintjük, nem feltétlenül azt a nyelvet, amelyben a szó legkorábban megjelent.

A paprika például India, perzsa, török, újgörög és szerb-horvát nyelvi útvonalon keresztül jutott el hozzánk. A nyugat-európai nyelvekben ezt magyar jövevényszónak tekintik.

• Görög: szimbólum.
• Azték: csokoládé.
• Angol: gól.
• Spanyol: sombrero.
• Olasz: pizza.
• Orosz: vodka.

Magyar szavak is bekerültek más nyelvekbe, például a kocsi, gulyás, bacon, betyár, paprika, csárda, hajdú és huszár.

Modern nemzetközi szavak és anglicizmusok

A modern nemzetközi szavak a felvilágosodás korától terjednek, gyakran német közvetítéssel, később pedig egyre inkább az angol nyelv hatására.

Amikor új technológia jelenik meg, a nyelvnek szüksége van az azt leíró fogalmakra. Így keletkeznek az angolból átvett jövevényszavak, például a posztol, lájkol és streamel.

A nyelvtanilag még nem teljesen beilleszkedett szavak közé tartozik a cyber-, web, login és pendrive. Ezek idegen jellegét gyakran hangalakjuk és nyelvtani rokontalanságuk is jelzi.

Az idegen szavak közé soroljuk az úgynevezett nemzetközi szavakat is, amelyek majdnem minden más nyelvben megtalálhatók, például az oxigén, kemping, taxi, expressz, hotel, atom és miniszter.

A nyelvújítás szerepe

A 18-19. század fordulóján a nyelvújítás mozgalma tudatosan törekedett a szókincs bővítésére. Kazinczy Ferenc és kortársai nemcsak idegen szavakat vettek át, hanem rengeteg magyar szóalkotással is gazdagították a nyelvet.

A nyelvújítás célja az volt, hogy a magyar nyelv alkalmassá váljon a tudomány és a szépirodalom művelésére. A korszakban idegen eredetű szavak, például az ideológia és a fanatikus is elterjedtek, ugyanakkor belső szóalkotással keletkezett a hölgy, az évszak és a dugó.

A nyelvújítás jól példázza, hogy a külső szóátvétel és a belső szóalkotás nem egymást kizáró folyamatok. Egy nyelv egyszerre vehet át idegen elemeket és hozhat létre saját szerkezetű új szavakat.

Bizonytalan és ismeretlen eredetű szavak

A külső forrásból származó szavak eredete nem minden esetben állapítható meg teljes bizonyossággal.

• Bizonytalan eredetű szavak: vannak elképzelések az eredetre, de a bizonyítékok nem elegendőek.
• Ismeretlen eredetű szavak: a rendelkezésre álló információk feltevésekhez sem elegendőek.
• Nemzetközi vándorszavak: több nyelven keresztül vándoroltak, és számos nyelvben hasonló alakban találhatók meg.

A jövevényszavak és az idegen szavak eredetének megállapítása körültekintő kutatómunkát igényel, mert a szavak gyakran több nyelven keresztül vándoroltak.

A szókincs rétegződése használati kör szerint

A szókészlet elemeit nemcsak eredetük szerint csoportosíthatjuk, hanem jelentésük, szófajuk, gyakoriságuk és használati körük alapján is.

A jelenkori, szinkrón nyelvi helyzetben fontos szempont a közömbösség, a területiség, a társadalmiság, a témakör, a kommunikáció módja, a nyelvi magatartás, az életkor és a gyakoriság.

• Közömbösség: szavaink nagy részét kötöttség nélkül használjuk.
• Igényszint: irodalmi nyelv, köznyelv vagy kevésbé igényes beszédmód.
• Területiség: földrajzi és táji szempont, vagyis nyelvjárások.
• Társadalmiság: foglalkozás, társadalmi csoport és kortársi közösség szerinti nyelvhasználat.
• Témakör: szakmai, tudományos, művészeti, politikai vagy hivatalos szókincs.
• Kommunikáció módja: szóbeliség vagy írásbeliség.
• Nyelvi magatartás: trágár, durva, bizalmas, semleges, választékos vagy ünnepélyes használat.
• Életkor: például ifjúsági nyelv.
• Gyakoriság: gyakran használt vagy ritka szavak.

Aktív és passzív szókincs

Az aktív szókincs azokból a szavakból áll, amelyeket mindennapi beszédünkben és írásunkban rendszeresen használunk. A passzív szókincs azokat a szavakat tartalmazza, amelyeket ismerünk, de ritkán vagy soha nem használunk.

A passzív szókincsbe tartozhatnak az archaikus szavak és a szakkifejezések. Egyéni szókincsünk életkorunktól, műveltségünktől, foglalkozásunktól és kommunikációs környezetünktől is függ.

A gyerekeknek folyamatosan bővül a szókincsük, ahogy új ismeretekre tesznek szert az óvodában és az iskolában. A szókincs bővítése tudatosan is végezhető megfelelő kommunikációval, játékos nyelvi feladatokkal és meséléssel.

A nyelvváltozatok rendszere

Idiolektus

Az idiolektus, vagyis az egyénre jellemző nyelvhasználat, magában foglalja a kedvelt kifejezéseket, szólásokat, szerkezeteket és szövegtípusokat.

Familiáris és családi nyelvhasználat

A familiáris, családi nyelvhasználatban a gyermek első próbálkozásai, tévesztései, szófordulatai és a családon belül használt sajátos kifejezések is a szókincs részévé válhatnak.

Szociolektus és csoportnyelv

A szociolektus társadalmi nyelvváltozat. A nyelvhasználatot meghatározhatja a foglalkozás, a munkahely, a kortárscsoport, a szabadidős tevékenység és a nem.

Ide sorolható a hobbi- és sportnyelv, a politikai nyelvhasználat, a divatnyelv, az ifjúsági- és diáknyelv, valamint a szleng is.

Szaknyelv, zsargon és argó

A szaknyelv egy adott tudományág vagy mesterség sajátos szókincse, például az asztrofizika vagy a forrasztópáka szókincse.

A zsargon a legszűkebb szakmai nyelv, amelyben sok idegen nyelvi elem található. Az argó tolvajnyelv.

Nyelvjárások

A nyelvjárási szavak egy adott tájegységre jellemző kifejezések, például a csutak és a pityóka. A magyar nyelvjárások kincsesbányái a magyar szókincsnek.

Bár a köznyelv törekszik az egységességre, a nyelvjárásokban megőrzött archaikus szavak és sajátos képzési módok folyamatosan gazdagítják a sztenderd nyelvváltozatot.

Sok olyan szavunk van, amely eredetileg valamelyik tájegységhez kötődött, de mára az egész nemzet által használt köznyelvi szóvá vált. A nyelvjárások ezért a szinonimák gazdag forrásai.

Stilisztikai rétegek

A szavakat stílusértékük szerint is csoportosíthatjuk. A használati kör és a beszélői szándék meghatározza, hogy egy szó semleges, bizalmas, választékos, ünnepélyes, durva vagy trágár hatású-e.

• Szaknyelvi szavak: egy adott tudományág vagy mesterség szókincse.
• Csoportnyelvi szavak: bizonyos társadalmi csoportok sajátos szókincse.
• Nyelvjárási szavak: egy adott tájegységre jellemző kifejezések.
• Archaizmusok: elavult vagy régies szavak.
• Neologizmusok: újonnan alkotott vagy átvett szavak.
• Feltűnő neologizmusok: gyakran új idegen szavak.

A szókincs rétegződése nem éles határvonalakkal történik. Egy szó tartozhat egyszerre több kategóriába is.

Egy régi szakmai kifejezés ma már archaizmusnak számíthat, vagy egy nyelvjárási szó bekerülhet a köznyelvbe. A nyelvi rétegek ezért folyamatosan érintkeznek és változnak.

Archaizmusok és neologizmusok

Az archaizmusok a régi, elavult vagy régies szavak. A neologizmusok újonnan alkotott vagy átvett szavak, amelyek még újszerűnek hatnak.

A történeti változásokra utaló tényezők közé tartoznak az élőnyelvi szavak, az archaizmusok és a neologizmusok. A feltűnő neologizmusok gyakran idegen szavak.

A szókészlet folyamatos változása miatt egy új szó idővel köznyelvivé válhat, egy korábban gyakori kifejezés pedig passzív vagy archaikus szóvá alakulhat.

A szókincs bővülése és a társadalmi változások

A szókészlet bővülése a társadalmi és gazdasági változások tükrében történik. A nyelvi készlet megjelenése és fejlődése egyszerre forrása és következménye a történelemnek.

A társadalmi tabuk változása is hatással van a szókincsre. Egyes szavak, amelyek korábban elfogadottak voltak, ma sértőnek számíthatnak, míg mások, amelyek korábban tiltottak voltak, ma már a közbeszéd részét képezik.

Az új technológiák, a tudomány fejlődése és a kommunikációs szokások átalakulása új megnevezéseket tesz szükségessé. A belső szóalkotás és a külső szóátvétel egyaránt szerepet játszik az új fogalmak elnevezésében.

A szókincs bővülése a nyelvtanulásban

A szókincs szerepe megkerülhetetlen és megkérdőjelezhetetlen az idegen nyelv elsajátításában. A gyakoriság segítségünkre lehet abban, hogy a nyelvtanulás során mikor milyen szavakra lesz szükségünk.

A szókincs növelése érdekében fontos az aktív és passzív szókincs egyensúlya, a gyakoriság és a kontextus figyelembevétele, valamint a szókészlet különböző rétegzettségeinek megértése a nyelvi változások tükrében.

A digitális eszközök elterjedésével újabb és újabb lehetőségek jelennek meg, amelyek segítik a nyelvoktatást és a nyelvtanulást. A nyelvtanulásban a jövevényszavak és az idegen szavak megkülönböztetése is hasznos, hiszen beilleszkedésük módja és időzítése befolyásolja a nyelvi használatot.

A belső és külső szóalkotás összefüggése

A magyar nyelv szókészletének gazdagsága az ősi örökség, a belső kreativitás és a más népekkel való érintkezés együttes eredménye. A finnugor alapszókincs biztosítja a nyelv legmélyebb rétegét, a belső szóalkotás folyamatosan új magyar szavakat hoz létre, a jövevényszavak pedig a történelmi és kulturális kapcsolatokat őrzik.

A belső és külső forrásból származó elemek között nincs merev határ. Egy idegen eredetű szó jövevényszóvá válhat, a jövevényszó pedig újabb képzett és összetett szavak alapjává lehet.

A magyar nyelv története az ősi finnugor alapoktól a modern anglicizmusokig terjedő, folyamatosan változó rendszer. A szókincs bővülésének vizsgálata ezért egyszerre nyelvészeti, történeti és kulturális kérdés.

tags: #a #szokincs #bovulese #kulso #es #belso