Az olasz igeidők egyeztetése egy sajátos szabályrendszer. Ez nekünk elsőre bonyolultnak tűnhet, de nem kell megijedni tőle! Ezek az igék jelen időben állnak. Azonban tényleg jelen időt fejeznek ki?
Láttam, hogy fut a nyúl. Most fut a nyúl? Nem most, hanem amikor láttam, akkor futott. Azt mondta, nincs idejük. Mikor nincs idejük, most, ezt mondta? Nem most, hanem akkor nem volt idejük éppen, amikor mondta. Azt hittem, jön a busz. A jelenre vonatkozik, hogy jön? Nem most, hanem amikor hittem.
Kifejezhetjük a múlt időt az olaszban is így a jelennel, mint a magyarban?
Nem! Pensavo che veniva l’autobus - Azt hittem, jön a busz. A főmondat igéje (láttam, mondta, hittem) múlt időben áll. Ha ilyenkor a főmondattal egyidejűséget akarunk kifejezni a mellékmondatban, akkor arra az imperfettót kell használni. A mellékmondat igeidejét tehát a főmondat idejéhez kell igazítani.
1. 2. Az igeidő a mellékmondatban „visszacsúszik” a múltba a jelenből (brilla → brillava). A mellékmondat idejét tehát egyeztetni kell a főmondat idejével. Dov’è il libro? A múlt idejű cselekvést az olaszban tehát nem fejezzük ki jelen idővel, a magyarral ellentétben.
A jelen idő és a múlt idő viszonya a magyar és az olasz nyelvben
Van olyan eset is, amikor tényleg jelen időt fejez ki a magyarban a múlt idejű főmondat mellett álló jelen idő. Azért, mert még nem zárult le az időszak, melyről beszélünk.
Nézzük a következő szituációt: „Pár napja érkezett. Nem tudtuk, meddig marad még. Megkérdeztük tőle. Azt mondta, még marad, csak holnap után fog elmenni. Természetesen lehet olyan szituáció is, hogy az egész időszak lezárult. Például: „Tavaly nálunk volt egy hetet. Egyik nap megkérdeztük tőle, mikor megy haza. Azt mondta, még marad“.
Egyetlen mondatból tehát nem derül ki egyértelműen, mikorra is vonatkozik, lezárult-e már az adott időszak. Itt a „Föld kering a Nap körül” kijelentés most is aktuális, ezért nem kell a „kering” szót az olaszban imperfettóba tenni. Vannak tehát olyan cselekvések, történések, melyek a múltban is igazak voltak és a jelenben is igazak. Ezek leginkább fizikai törvényszerűségek.
Nyelvi keretek és történeti háttér
1. Alakítsuk át a mondatokat úgy, hogy eléjük tesszük az “Azt mondta, hogy” (Ha detto che) kifejezést! 2. Fordítsuk olaszra! Azt kérdezte, hol vannak a bútorok. Említettük (menzionare), hogy nem lehet használni a számítógépet. Mondtad, hogy nincs senki a szobában. Azonnal megértettem, hogy enni akar valamit. (Kratzer János Ágoston: Új Német Grammatika… 1787.
2. maradásul a történeti rövid dokumentumokban is gyakran felbukkanó jellegzetesség lesz az időegyeztetés, amely a mellékmondat igeidejét a főmondat idejéhez igazítja. A magyar és az olasz nyelvi példák gyakran kiindulási pontként szolgálnak ehhez a megértéshez.
A nyelvtörténeti áttekintés rövid összegzése
A XVIII-XIX. századi nyelvtudományi beszámolók összegzése szerint a latin-német modell hatással volt a horvát és a magyar grammatika fejlődésére. A tankönyvek és grammatikák gyakran egyszerű, gyakorlati megközelítést adtak, de a mellékmondat-idejék egyeztetése összetett jelenség volt, amelyet a nyelvi praxissal igyekeztek közvetíteni. A Lanosović nyelvtan három nagyobb részből állt, köztük a beszédrészekről szóló fejezet és a szófelépítés, amely a nyelvhasználat gyakorlati oldalát hangsúlyozza.
Jelentős megállapítások az igeidők egyeztetéséről
Az igeidők egyeztetése alapvetően arról szól, hogy a főmondat igeideje meghatározza a mellékmondat idejét. A magyarban előfordulhat olyan helyzet, amikor a mellékmondat jelen ideje valójában a múlt eseményét jelöli, míg az angolban ez a jelenség rendhagyóbb, mert a mellékmondat igeidejét a főmondathoz igazítják különböző szabályok szerint. A példák szerint a jelen idő a magyarban néha a múlt eseményét is kifejezheti, míg az olaszban inkább a mellékmondat idejében tükröződik a múlt vagy a jelen relációja.
Az olasz példák gyakran mutatják, hogy a főmondat múlt ideje esetén a mellékmondat igeideje imperfettóba kerül, ha a cselekvés egyidejű a főmondatban leírt eseménnyel. Ez a jelenség speciális módon, a mondat kontextusától függően különbségeket mutathat.
Összegzés
Összefoglalva: az igeidők egyeztetése nyelvi rendszer, amely különböző nyelvekben eltérő megközelítést igényel. A magyar és az olasz példák rávilágítanak arra, hogy a mellékmondat ideje gyakran követi a főmondat idejét, de a nyelvek között jelentős különbségek lehetnek a kifejezési módokban. A pozitív megfigyelés az, hogy a nyelvi gyakorlatban a contextus és a beszédidő segíti a megfejtést.
tags: #als #igeido #egyeztetes