Az alsó tagozatos nyelvoktatás követelményei

Az alsó tagozatos idegennyelv-oktatás alapvető követelménye, hogy a tanulók életkori sajátosságaihoz igazodó, játékos, kommunikációközpontú és biztonságos tanulási környezetben találkozzanak a célnyelvvel. Ebben az életkorban nem a nyelvtani szabályok és a nagy mennyiségű írásbeli számonkérés elsődleges, hanem a nyelv megszerettetése, a beszédértés és a megszólalási bátorság kialakítása.

Az alsó tagozatos nyelvtanítás minőségéhez ezért nem elegendő önmagában a nyelvtudás: a pedagógusnak ismernie kell a 6-12 éves korosztály fizikai, pszichológiai, szociális és kognitív jellemzőit, valamint az életkorhoz illeszkedő módszereket és technikákat. A nyelvoktatás célja ebben a szakaszban egyszerre a közvetlen nyelvi fejlődés, az általános készségfejlesztés, a társas kompetenciák erősítése és a későbbi nyelvtanulást megalapozó pozitív attitűd kialakítása.

Mit jelent az alsó tagozatos nyelvoktatás sajátossága?

A kisiskolások idegennyelv-tanulásának alapvetően más az atmoszférája: szőnyegen kuporgó gyerekek mesét hallgatnak, vagy körjátékot, társasjátékot játszanak, gyurmáznak, kivágnak, ragasztanak, a tanteremben szabadon mozogva keresnek meg elrejtett tárgyakat, miközben a kommunikáció nyelve szinte kizárólag a célnyelv.

A kisgyermekkori nyelvtanítás módszertana különbözik az írni-olvasni-tanulni már tudó idősebb nyelvtanulók oktatásától - de a tanárok mintha nem érzékelnék ezt. A kisiskolások fejlődésüknek abban a szakaszában vannak, amikor gondolkodásuk jellege és korlátai még nem teszik lehetővé számukra, hogy elvont nyelvtani fogalmakat értelmezzenek, ugyanakkor a világ megismerésének számos, életkor-specifikus módját sikerrel alkalmazzák.

Az idegen nyelv alapvetően készségtárgy, ha nem sikerül mindjárt az elején megszerettetni, akkor elvesztettük a gyereket. Nem kíséri figyelemmel a folyamatot elejétől a végéig, nem látja, hogy ez készségtárgy, amelyben nagyon apró lépésekkel lehet előrehaladni.

Az alsó tagozatos nyelvoktatás fő céljai

Az alsó tagozatos nyelvoktatás céljait a következőkben látja:

• A nyelvtanulásnak az általános nevelési célokkal összhangban, a gyermek fogalmi gondolkodásának kialakításához kell segítséget nyújtania.
• A nyelvtanulás az általános készségfejlesztés (írás-olvasás, számolás, nyelvi tudatosság), valamint a társadalmi készségek (a gyermeket körülvevő világ iránti kíváncsiság felkeltése) fejlesztésében játszik fontos szerepet.
• A nyelvtanulás iránti pozitív attitűd kialakulása nagyban hozzájárul a későbbi sikerekhez, amikor is a nyelvelsajátítás nem tudatos módszerei után már a tudatos nyelvtanulás időszaka következik.
• Végül, de nem utolsósorban, a nyelvtanulás közvetlen nyelvi eredménnyel jár, hiszen a tanulók bizonyos nyelvi formákat elsajátítanak a nyelvtanulás során.

Cél a tantárgyakkal szemben kialakult gátak, negatív hozzáállás és frusztráció csökkentése, megszüntetése, és így -a lehetőségek szerint,- igyekszünk segíteni a nyelvekhez való pozitív viszony kialakítását. A kommunikációs készségek fejlesztésekor nagy hangsúlyt helyezünk a személyiséget fejlesztő célokra is, miközben magát az elsajátítható tudást adjuk át.

A tanulók az órán különböző társas szituációkban, a mindennapi életükhöz közelálló helyzeteken keresztül gyakorolhatják az önkifejezés lehetséges formáit. Az órai társas helyzetek során a másokkal való együttműködés ösztönzi a diákok személyiségének fejlődését pl. az empátia, a kölcsönös odafigyelés területén.

Kommunikációközpontú nyelvoktatás

A nyelvoktatás célja a kommunikatív kompetenciák kialakítása és fejlesztése. A kommunikatív nyelvi kompetenciák fogalma az adott szituációnak megfelelő nyelvhasználati képességet jelenti a négy alapkészség (beszédkészség, beszédértés, olvasásértés és írás) területén.

A kommunikatív nyelvtanítás célja a hatékony kommunikáció; a hangsúly a tartalmon, a mondanivalón van. Cél a kommunikatív kompetencia valamennyi összetevőjének harmonikus fejlesztése.

A kommunikatív kompetencia fejlesztését elősegíti, ha a tanulók valós feladatok megoldásához, valós szituációkban használják a nyelvet, vagyis eszközként használják saját kommunikációs céljaik eléréséhez. Ugyanilyen fontos, hogy minél több lehetőségük adódjon arra, hogy autentikus nyelvi mintákkal találkozzanak a tanulás során.

A gyakorlásra fordított idő sokszorosára növelhető az óra céljainak megfelelő változatos interakciós formák alkalmazásával. A nyelvórán a csoport- és pármunka fokozott hangsúlyt kap; előtérbe kerül a tanárnak a tanulási folyamatot segítő szerepe.

A nyelvi kommunikáció természetéből adódóan alapvető a résztvevők együttműködése. Ez a korosztály látványosabb tempóban képes haladni az előző évfolyamokon jellemzőnél, ezért reálisan elvárható, hogy a második idegen nyelvből a 11. tanév végére az A2/B1 szintet elérje.

Az életkori sajátosságokhoz igazodó módszertan

Az alsó tagozatos nyelvoktatásban a gyermek áll a középpontban, nem az elsajátítandó nyelvtani rendszer. A program a két életkor-specifikus szaktárgy, a tantárgypedagógia és a gyermekirodalom tantervének megfogalmazásakor arra alapozott, hogy a nyelvoktatás speciális területére képez olyan szakembereket, akik elsősorban a gyereket tanítják és nem a nyelvet.

Ezzel szemben a kisiskolások idegennyelv-tanulásának alapvetően más az atmoszférája: szőnyegen kuporgó gyerekek mesét hallgatnak, vagy körjátékot, társasjátékot játszanak, gyurmáznak, kivágnak, ragasztanak, a tanteremben szabadon mozogva keresnek meg elrejtett tárgyakat, miközben a kommunikáció nyelve szinte kizárólag a célnyelv.

A képzett tanítók járatosak ezekben az oktatási formákban, de a „hagyományosan” képzett nyelvtanárok számára ez új szakma megtanulását jelentené, amely legalább olyan nagy ugrás, mintha egy képzett tanító veszi a fejébe azt, hogy megtanul egy nyelvet.

Más szóval: nemcsak az jelent minőségi változást, ha egy tanító nyelvtanító akar lenni, hanem az is, ha a nyelvtanár nyelvtanító akar lenni, amihez formális képzésben kell részesülnie, hiszen ez utóbbi esetben a fókuszban nem az idegen nyelvnek, hanem a tanítandó gyereknek kell lennie.

Játék, mese, mozgás és cselekvés

A mese, a tánc, a játék, a bábozás, a modellezés stb. képezi a nyelvoktatás módszertani alapjait, másrészt mindezeket formális nyelvoktatás helyett témaközpontú oktatási formában kell közvetíteni.

A tanulók a célnyelvvel olyan tevékenységeken keresztül találkoznak, amelyek természetes módon kötik össze a megértést, a mozgást, az utánzást, a közös játékot és a kommunikációt. A cél nem az, hogy a gyermek szabályokat soroljon fel, hanem hogy a nyelvet cselekvés közben kezdje használni és értelmezni.

Kompetensebb tudást eredményezne a kezdetben csak játékos, anyanyelvi módszerek (sok-sok mondóka, mese, rajzfilmek megnézése, majd abból párbeszédek gyakorlása) később pedig kisfilmek, interaktív játékok, sok-sok párbeszédes szituáció eljátszása, helyzetgyakorlatok.

A célnyelv használata

A hallás utáni értés és az interakciós készség fejlesztésének elengedhetetlen eszköze a célnyelvi óravezetés és kommunikáció. A célnyelv használata azonban csak akkor szolgálja a tanulást, ha a gyermekek számára érthető, szemléltetett, ismétlődő és cselekvésekhez kapcsolódó módon jelenik meg.

Nyelvórán nem beszélnek magyarul, csak a tanult idegen nyelven. A célnyelvű óravezetés, a feladat- és szövegtípusok, munkaformák és követelmények már ismertek.

A négy nyelvi alapkészség fejlesztése

A kommunikatív nyelvi kompetencia fogalma azonos a használható nyelvtudással. Az adott szituációnak megfelelő nyelvhasználati képességet jelentik, melyek mérése és értékelése a négy nyelvi alapkészségen (hallás, beszéd, olvasás és írás) keresztül lehetséges.

A való életben a nyelvi készségek általában nem izoláltan fordulnak elő a különböző tevékenységek során: egy levélre szóban válaszolunk, vagy egy újságcikkre, rádióműsorra írásban reagálunk stb. Éppen ezért fontos, hogy a nyelvi készségeket a tanórán is lehetőleg integráltan fejlesszük.

Hallás utáni értés és beszédkészség

A beszédértés és a beszédkészség egymással szorosan összefüggnek, és egymást kiegészítik. A természetes interakcióban a kommunikáció résztvevője az egyik pillanatban beszélő, a másikban hallgató Ezt figyelembe véve a két készséget integráltan kell fejleszteni.

Egyaránt törekedni kell arra, hogy a tanulók a beszélgetésekben részt tudjanak venni, azaz néhány szóval, egy-két mondattal be tudjanak kapcsolódni, reagálni tudjanak és arra, hogy egy összefüggő esemény- vagy gondolatsort megértsenek, illetve folyamatos beszédben kifejtsenek (különböző játékos feladatok, rögtönzések, szerepjátékok, kiselőadások, problémamegoldó feladatok, kötetlen beszélgetések és viták).

A különböző típusú magnós és videós szövegek hallgatása egyaránt fontos részei a hallott szövegértés fejlesztésének. A szöveghallgatás mindig legyen előkészített, a feladatok legyenek változatosak és segítsenek a figyelem irányításában, a lényeg kiszűrésében (pl. vizuális és hallott információ összevetése, információk sorrendbe rakása, igaz-hamis válaszok, táblázatkitöltés stb.)

A beszédértés területén ki kell fejleszteni azokat a stratégiákat, amelyek segítségével a tanulók ki tudják szűrni egy hosszabb közlés lényegét, megtalálják a keresett információt, követni tudnak hosszabb, összefüggő szövegeket, esetleges vizuális információk fölhasználásával.

Olvasott szöveg értése

Az olvasásának sokféle célja van, a szövegértésnek sokféle módja. Ennek megfelelően sokféle szövegfajtával kell megismerkedni.

Már kezdő szinttől szorgalmazni kell a globális és a részletes szövegértést segítő feladatok végzését. Minél magasabb szintre jutnak el a tanulók a nyelvtanulásban, annál nagyobb jelentősége van az olvasásának.

Íráskészség

Az íráskészség fejlesztése során valós feladatok megvalósítására van szükség (rövid üzenetek, utasítások, üdvözletek, levelek írása stb.).

Lényeges, hogy a témák megfeleljenek az életkornak, nyelvi szintnek és egyéni érdeklődésnek és ne csak a tanárnak, hanem valódi olvasóközönségnek szóljanak (levelezőpartner, faliújság stb.).

Fontos, hogy a tanulók koherens szövegeket tudjanak alkotni, tudják alkalmazni a megfelelő stílust, és eleget tegyenek a helyesírás, nyelvhelyesség, külalak követelményeinek.

A nyelvtan szerepe az alsó tagozaton

Az alsó tagozatos nyelvoktatásban a nyelvtan nem tűnik el, de nem lehet az oktatás kizárólagos vagy meghatározó szervezőelve. A tanulók először jelentéssel bíró helyzetekben, mondókákban, mesékben, játékokban és párbeszédekben találkoznak a nyelvi mintákkal.

A tanár úgy érzi, hogy a gyereknek tökéletes mondatokat kell mondania, holott tudjuk, hogy a kommunikatív nyelvoktatás nem erről szól. A nyelvtanárok sajnos nem érzik a nyelv készségtárgy jellegét, és nem tudják, hogy mire tegyék bizonyos életkorban a hangsúlyt.

Az általános iskolában a tanár bünteti a gyereket, ha nyelvtani hibát vét, például az egyes szám harmadik személyben az s-t nem mondja ki az angolban. A tanárnak figyelembe kell vennie, hogy a hibázás a nyelvi fejlődés természetes része, a kommunikációs szándék és a megszólalási bátorság pedig ebben a szakaszban különösen fontos.

A beszédkészség erosítesenek hiányát. Illetve a nyelvtani hibák túlhangsúlyozását.

Motiváció, biztonság és sikerélmény

Részcélok érdeklődés felkeltése az idegen nyelv iránt, illetve a nyelvhez való pozitív viszony kialakítása a nyelvvel kapcsolatban fennálló félelmek, frusztrációk és gátak csökkentése a felszabadult, bátorító, és biztonságos légkör megteremtésével, amely lehetővé teszi, hogy a tanuló meg merjen szólalni, és gondolatait spontán kifejezze a célnyelv használatával különböző kommunikatív eszközök használatának inspirálása, utat adva a tanulók kreativitásának, és fejlesztve ezzel önálló problémamegoldó képességeiket

A tanuló minél többet szembesüljön a nyelv használatának szükségességével, s ne úgy tekintse a nyelvet, mint egy tantárgyat, hanem mint az emberek közti értékes kommunikáció eszközét.

Az alsó tagozatos nyelvoktatás egyik legfontosabb követelménye, hogy a gyermeknek legyen lehetősége gyakran és következmények nélküli hibázással megszólalni. A túlzott javítás, a folyamatos számonkérés és a nyelvtani hibák büntetése könnyen elveheti a kedvét a nyelvtanulástól.

„Maximálisan emberséges és jó a tanárnő, szeretik a gyerekek, így a nyelvtanulást is kedvelik.” „A jó tanár, aki megkeresi és megtartja a gyerekben a motivációt, bátorítja, és dicséri, ha valamit tud”

Életkorhoz illeszkedő tananyag és feladatok

A témáknak a tanulók életéhez, érdeklődéséhez és tapasztalataihoz kell kapcsolódniuk. Ahhoz, hogy a fenti célkitűzések megvalósulhassanak, figyelni kell a tanuló személyiségére, érdeklődésére valamint élettapasztalataira.

Biztosítani kell számára, hogy a nyelvtanulás során valós problémákkal szembesülhessen, önálló véleményt alkothasson és nyilváníthasson, valós élethelyzetekben próbálhassa ki magát, ill. önálló tanulási és életstratégiákat dolgozhasson ki.

„Elavult módszerek. Felkészületlen, motiválatlan tanár. Nem praktikus tananyag. Pl: svéd hosszúházakról tanul, de a mindennapi szókészlet hiányos.”

„Gyermekem alsó tagozatos, míg a tanítási módszerek a középiskolai oktatáshoz igazodnak. A lényegi elemek: a nyelvtan, az írásbeli tananyag leadása, és a rengeteg írásbeli számonkérés miatt szinte egyáltalán nem jut idő a szóbeli kommunikációra.”

„Életkorilag nem megfelelő módszerek alkalmazása, tankönyv- és tanárcentrikus szemlélet, életidegenség, sok írás és kevés beszéd az órákon, sok számonkérés kevés sikerélmény-lehetőséggel.”

Differenciálás és egyéni fejlődési utak

Az alsó tagozatos csoportokban eltérő nyelvi tapasztalattal, képességekkel, tempóval és tanulási szükségletekkel rendelkező gyermekek tanulnak együtt. A pedagógusnak ezért differenciált egyéni- és csoportprogramok készítésére és lebonyolítására kell képesnek lennie.

A fejlődés különböző állomásain differenciált egyéni- és csoportprogramok készítésére és lebonyolítására; együttműködésre szak- és társintézményekkel; együttműködésre családokkal, krízishelyzetek kezelésére

„Nincs egyénre szabott foglalkozás,számonkérési lehetőség.” „Azt látom a legnagyobb nehézségnek, hogy nem differenciálják a különböző képességű gyerekeket. Pl. a jobbaknak nem adnak külön feladatokat, nem biztosítanak részükre fejlődési lehetőséget. A nyelvet beszélni kell, erre szinte egyáltalán nem fordítanak figyelmet.”

„A pedagógusok nincsenek felkészülve a differenciált nyelvoktatásra, illetve a diszlexiásokat, diszgráfiásokat egyáltalán nem megfelelően oktatják!”

A tanár felkészültségének követelményei

A tanár felkészültségét az alábbiakban határozhatjuk meg:

1. Nyelvtudás, amelynek tartalma eltér a más fokon tanító nyelvtanárétól, mivel sokkal praktikusabb, gyakorlatiasabb szókincset tartalmaz, hasonlóan az anyanyelvi órák szókincséhez.
2. Tantárgy-pedagógiai ismeretek, amelyek alapvetően mások, mint az oktatási rendszer többi pontján, hiszen egyrészt a mese, a tánc, a játék, a bábozás, a modellezés stb. képezi a nyelvoktatás módszertani alapjait, másrészt mindezeket formális nyelvoktatás helyett témaközpontú oktatási formában kell közvetíteni.

Az angol nyelv tanítása az általános iskola 1-6. osztályában szakirányú továbbképzési szakképzettség birtokában a végzettek legyenek képesek felsőfokon beszélni az angol nyelvet azaz: az angol nyelv írásban és szóban történő használatára a felsőfokú C típusú nyelvvizsgának megfelelő szinten;

Az angol nyelv és az angol nyelvű országok és népek kultúrájának átfogó ismeretére; általános szövegek alapszintű fordítására; Magyarország és az adott célnyelvi országok társadalmi, gazdasági, környezeti problémáinak ismeretében megszerzett tudásuk közvetítésére és hivatásuk gyakorlása során;

Elsajátítani az idegen nyelv struktúráját, jellemzőit, helyét a többi idegen nyelv között; elsajátítani azokat a módszereket és technikákat, amelyek alkalmazhatók a korcsoport (6-12. év) leghatékonyabb, kommunikatív idegen nyelvtanításában

Legyenek alkalmasak megismerni önmaguk személyes adottságait: erősségeiket és korlátaikat; megismerni a tanított korcsoport fejlődésbeli fizikai, pszichológiai, szociális és kognitív jellemzőit; a megismert módszerek és technikák megfelelő használatára;

Legyenek alkalmasak felismerni a már alkalmazott korai nyelvoktatási módszerek és technikák előnyeit és hátrányait; a folyamatos önképzésre; idegen (angol) nyelven tanítani az idegen nyelvet;

A tanítási órán/foglalkozáson kívüli nevelési feladatok ellátására, önálló továbbtanulással és szervezett továbbképzések segítségével meglévő képességek fejlesztésére, és olyan új kompetenciák elsajátítására, amelyek segítségével alkalmassá válhatnak felelősségteljes munkakör vállalására.

A tanító és a nyelvtanár szerepe

A kvalifikáció alapfeltétele, hogy a programban részt vevő hallgató általános tanítói stúdiumokat is folytasson, és mintegy azt kiegészítve - számolva ennek plusznehézségeivel - folytasson nyelvtanári tanulmányokat.

Természetesen ennek előfeltételeként legalább középszintű nyelvtudással kell rendelkeznie. Nem a nyelvvizsga a követelmény, hanem az ennek megfelelő nyelvi szint; ezt fejlesztjük tovább, hiszen a nyelvtanítói tanulmányok az első perctől kezdve a célnyelven folynak, anyanyelvi és magyar oktatók irányításával.

Nem véletlenül beszélek nyelvtanítói és nem nyelvi tanulmányokról, ugyanis a mi programunk kezdettől deklaráltan nyelvtanítói képzés, nem pedig nyelvi képzés, ettől elkülönülő módszertan és egyéb stúdiumok.

A tanárképzést élethosszig tartó folyamatként kell felfogni. A pedagógusnak folyamatosan fejlesztenie kell nyelvtudását, módszertani ismereteit és a gyermekek fejlődésével kapcsolatos szakmai tudását.

A képzett pedagógus feladatai

A képzett pedagógusnak képesnek kell lennie a nevelő-oktató munka tervezésére, szervezésére, a tanulási folyamatok irányítására a tanulási alapképességek fejlesztésére, multi- és interkulturális nevelésre, a tanítási órán/foglalkozáson kívüli nevelési feladatok ellátására.

Ismeretek önálló, kritikus megfogalmazására, nevelési helyzetek, problémák elemzésére, konfliktushelyzetek megoldására, problémamegoldó technikák hatékony alkalmazására

A többi oktatóval hatékonyan együttműködni egy kompetenciafejlesztő, több területen átívelő, „intercurriculáris” iskolai programban; hatékonyan közreműködni a közoktatási rendszerben felmerülő pedagógiai feladatok ellátásában;

A szakterületi kutatási eredmények értelmezésére és gyakorlati alkalmazására; bekapcsolódni a közigazgatás oktatással kapcsolatos feladatainak ellátásába; iskolarendszerű és iskolarendszeren kívüli oktatási és nevelési feladatok ellátásának hatékony segítésére;

A nevelés rendszerében mutatkozó tendenciák és problémák szakszerű átlátására és az intézményi fejlesztésben való közreműködésre; szakképzettségüknek megfelelő speciális pedagógiai szolgáltatások szakszerű végzésére;

Interkulturális és tantárgyközi tanulás

Idegen nyelvek tanulása elképzelhetetlen az adott népek kultúrájának és hagyományainak megismerése nélkül. Ezért érdekes, mindennapi életből vett anyagokkal igyekszünk felkelteni és fenntartani a diákok érdeklődését, valamint bővíteni tudásukat, rálátásukat a célnyelvi ország kultúrájára.

A kulturális kompetencia fejlesztése. A nyelvtanulás során a tanuló betekintést nyer más kultúrákba, ami hozzájárul az interkulturális tudatossághoz, készségekhez.

A tanuló nyitottabbá válik egy más kultúra új élményeinek befogadására, aminek segítségével, gazdagabb, összetettebb személyiséggé fejlődhet

Kívánatos, hogy a diákok betekintést kapjanak a célország(ok) mindennapjaiba, irodalmába, művészetébe, történelmébe, jelenkori problémáiba, megismerkedjenek a fontosabb régiókkal, intézményekkel, híres emberekkel, stb.

Fontos az is, hogy a tanulók saját kultúrájukba is betekintést tudjanak nyújtani. Az interkulturális készség a tanuló azon készségét jelenti, hogy képes más kultúrák tagjaival sikeres kapcsolatot felvenni, ápolni és megtartani.

A nyelvoktatás során az interdiszciplináris elveket figyelembe véve igyekszünk a más tárgyaknál tanított anyagokat integrálni a nyelvórákba.

A kéttannyelvű oktatás lehetősége

A fentiek értelmében talán az is indokoltnak látszik, hogy az alsó tagozaton elkezdett kéttannyelvű oktatási forma miért lehet a hagyományos nyelvoktatás sikeres alternatívája.

A tartalom- vagy témaközpontú nyelvtanulástól csak egy lépés a tantárgyközpontú nyelvtanulás, melynek során a tanulók tantárgyi tartalmakat sajátítanak el a célnyelven.

Ez azért lehetséges, mert a kisiskolások fejlődésüknek abban a szakaszában vannak, amikor gondolkodásuk jellege és korlátai még nem teszik lehetővé számukra, hogy elvont nyelvtani fogalmakat értelmezzenek, ugyanakkor a világ megismerésének számos, életkor-specifikus módját sikerrel alkalmazzák.

Ilyen például a nyelvoktatás során a már említett téma- és tartalomközpontú oktatás, amely a megértést nagymértékben segítő beszédszituációkat teremt.

A kéttannyelvű általános iskolák példája is azt bizonyítja, hogy ennek a korosztálynak alapvetően eltérnek a nyelvoktatási igényei a többi korcsoportétól, és speciális igényeik kielégítésére speciális képzésben részesült pedagógusokra van szükség.

Óraszám, csoportlétszám és tárgyi feltételek

Az általános iskola felső tagozatán heti három óra kevés, gimnáziumban sem túl sok. Ha valamelyik gyerek nem túl tehetséges és nem túl ambiciózus, akkor ilyen alacsony óraszám mellett nehezen fog megtanulni beszélhető szinten egy idegen nyelvet.

Az alsó tagozatos nyelvoktatásban is meghatározó a rendszeresség, az elegendő gyakorlási idő és a megfelelő csoportlétszám. A túl nagy csoportban csökken az egy tanulóra jutó beszédidő, nehezebb a differenciálás, és kevesebb lehetőség jut a játékos interakciókra.

A nyelvoktatás feltételrenszerében sokszor gondot jelent a túl nagy létszám (csoportbontás hiánya), az alacsony óraszám, de emelett komoly problémát jelez az is, hogy több helyen tanárhiányról panaszkodnak, vagy ha van is tanár, egyes helyeken nem szaktanár tanít, másutt a tanárok folyamatosan cserélődnek.

„28-an vannak az órán mivel tanár hiány van.” „Az évenkénti (félévenkénti) tanárcsere - szakszerűtlen helyettesítések - az állandóság, rendszeresség, következetesség hiánya”

A taneszközöknek támogatniuk kell a hallás utáni értést, a beszédet, a mozgást, a szemléltetést és az önálló felfedezést. A tankönyv önmagában nem pótolja a változatos kommunikációs helyzeteket, a játékot és az autentikus nyelvi mintákat.

A kérdőív külön rákérdezett arra is, hogy mennyire elégedettek a szülők a nyelvoktatási eszközök (tankönyv, audio-vizuális eszközök) színvonalával. Az 1-től 5-ös skálán az eredmények hasonlóak az első kérdéshez, az átlag 2,59.

Még ahol egyébként a szülők elégedettek is a nyelvoktatással és 4-es vagy 5-ös értékelést adtak, ott is a tankönyvek és egyéb eszközök csak 3,75-ös átlagértékelést kaptak, mutatva ezzel, hogy van még fejlődési lehetőség, és jelenleg a jó minőségű oktatás nem a tankönyveken és egyéb eszközökön múlik.

A szülői visszajelzések tanulságai

Összességében gyengének ítélik a szülők az iskolai nyelvoktatást: a valós szituációkban alkalmazható szóbeli és írásbeli kommunikációra való felkészítést 1-től 5-ig tartó skálán 2,57-es átlagra értékelték.

A Szülői Hang májusban online kérdőíves felmérést végzett a szülők körében, melyben 305-en vettek részt és a kérdőív kitöltése mellett a kifejthető kérdésekre 663 szöveges visszajelzést is adtak.

Bár a számszerű eredmények nem tekinthetőek reprezentatívnak (szinte egészen biztosan alulreprezentáltak a hátrányos helyzetű gyermekek), jól megjelenítik a pozitívumokat és negatívumokat egyaránt, hiszen az oktatás és a nyelvtanulás iránt kifejezetten érdeklődő szülők vettek benne részt.

Az eredmények jelentősen szórnak: a válaszadók közel negyede (23%) többé-kevésbé elégedett az iskolai nyelvoktatással, és 4-es vagy 5-ös minősítést ad, míg a válaszadók fele (50%) elégedetlen, és 1-es vagy 2-es minősítést adna.

A legnagyobb problémát leggyakrabban a rossz tanítási módszertanra utaló problémák jelentik: sokan jelezték, hogy az oktatás túl elméleti, és nem készít fel a valós életben alkalmazható valódi szóbeli kommunikációra (ez volt a leggyakrabban jelzett probléma, a válaszadók 19%-ánál) és nem is motivál kellően, ezzel szemben viszont szükségtelenül nagy hangsúlyt fektet a nyelvtanra, egyes visszajelzések szerint a szükségtelen magolásra.

A válaszadók 17%-a jelezte a rossz módszertant általában mint problémát, illetve a rossz koncepció, tanterv is megjelenik. Többen kiemelték, hogy nem kellően differenciált az oktatás, és a módszerek nem alkalmazkodnak a gyermekek életkorához.

A válaszadók 16%-a jelezte, hogy a tanárral elégedetlen, közülük 29% a tanár hozzáállását és személyiségét, 42% a tanár felkészültségét, 6% a nyelvtudását, kiejtését emelte ki külön problémának.

„Nem készítik fel a gyerekeket gyakorlatias, valós szituációkban alkalmazható szóbeli és írásbeli kommunikációra.” „Módszertan rossz. Szódolgozatokat írnak, és nem beszélnek.”

„Keveset beszélnek szóban, sokkal több az írásbeli, kevés szituációs gyakorlatuk van.” „Túl feszített a tempó, nincs idő az alapok elmélyítésére. Nem a mai «modern kor gyermekeinek» igényeihez alkalmazkodik az oktatás. Kevés audio-vizuális anyag. Unalmas, hibás tankönyv. Kevés gyakorlás. Túl sok írás, kevés beszéd.”

Az iskolai és az iskolán kívüli nyelvtanulás kapcsolata

A szülők 58%-a úgy látja, hogy a gyermek nem a tudásszintjének megfelelő képzésben részesül. A nagy többség (79%) szerint a megfelelő nyelvtudás elérése érdekében szükséges iskolán kívüli, piaci alapú nyelvtanulási lehetőségeket is igénybe venni, ezt azonban csak a nyilatkozó szülők kb. fele engedheti meg magának.

Ezért különösen fontos, hogy az alsó tagozatos nyelvoktatás ne építsen automatikusan a családok fizetős lehetőségeire. Az iskolának olyan alapokat kell nyújtania, amelyekhez minden gyermek hozzáférhet, társadalmi és anyagi helyzetétől függetlenül.

„Abszolút elégedetlen vagyok. Ahhoz, hogy a gyerek nyelvvizsgázhasson, külön fizetős nyelvórára kell járatni.”

A szülő és az iskola együttműködése

Öveges Enikő, az ELTE adjunktusa azt javasolja, hogy a szülők év elején kezdeményezzenek a nyelvtanárral egy informális beszélgetést, ahol átbeszélhetik azokat az aspektusokat, amiket problémaként felvetettek.

Mondja el a tanár nekik a tanévre meghatározott célokat, a szóbeli kommunikáció helyét/szerepét, a fő órai tevékenységeket, az értékelés módját, az órán kívüli nyelvtanulási lehetőségeket és mindenképpen azokat a lépéseket, amelyeket a gyerekek önálló nyelvtanulóvá való felkészítése céljából tesznek (pl. (online) szótárak használata, szótanulási stratégiák, nyelvtanuló applikációk megismertetése, stb.).

Mindez tudatosítja a tanárban azt, hogy ez egy kiemelten fontos tantárgy és gondosabb tervezésre készteti. Nem kritika a cél, hanem jogos „fogyasztói” elvárás, hiszen a 2020-as követelmény nem terv, hanem érvénybe lépett szabályozás.

Az iskolai nyelvoktatás lehetséges eredményei

Meg lehet tanítani egy nyelvet, hogy mennyire, az attól függ, hogy éppen milyenek a körülmények. Aki iskolába jár, azt meg lehet tanítani kommunikálni egy idegen nyelven.

A mostani tanítványaimról is elmondhatom, hogy nyolcadik osztályos korukban már minden érzelmüket, gondolatukat el tudják mondani angolul. Persze a mondataikban van egy-két nyelvtani hiba, de tökéletesen kommunikatívak.

A válaszom tehát a kérdésre az, hogy igen, ezt el lehet várni, meg lehet csinálni, nem ördöngős dolog. Van erre egy kommunikatív módszer, ismert, le van írva, oktatják.

Az alsó tagozatos oktatás feladata nem az, hogy rövid idő alatt vizsgára készítsen fel, hanem hogy a gyermek a későbbi nyelvtanulás számára biztos alapokat kapjon: értse a gyakran használt nyelvi mintákat, merjen megszólalni, legyen képes egyszerű helyzetekben kommunikálni, és a nyelvhez pozitív viszonyt alakítson ki.

Az alsó tagozatos nyelvoktatás követelményeinek összefoglalása

• Életkorhoz igazodó, játékos és cselekvésközpontú módszerek alkalmazása.
• A célnyelv rendszeres és érthető használata az óravezetésben.
• A beszédértés, a beszédkészség, az olvasásértés és az írás integrált fejlesztése.
• A kommunikációs szándék és a mondanivaló előtérbe helyezése a hibátlan nyelvtani formával szemben.
• A mese, a játék, a mozgás, a zene, a bábozás és a szerepjáték módszertani alkalmazása.
• Valós élethelyzetekhez és a gyermekek érdeklődéséhez kapcsolódó témák használata.
• Differenciált feladatadás az eltérő képességű és eltérő tempóban haladó tanulók számára.
• A diszlexiás és diszgráfiás tanulók szükségleteinek figyelembevétele.
• Biztonságos, bátorító légkör kialakítása, amelyben a gyermek mer hibázni és megszólalni.
• A motiváció, a sikerélmény és a nyelv iránti pozitív attitűd tudatos fejlesztése.
• Megfelelően felkészült, a 6-12 éves korosztály sajátosságait ismerő pedagógus alkalmazása.
• A családdal, a kollégákkal és az intézményekkel való együttműködés.
• Autentikus nyelvi és kulturális tartalmak bevonása.
• A tanulók önálló tanulási stratégiáinak fokozatos kialakítása.
• A tárgyi feltételek, a csoportlétszám és az óraszám olyan biztosítása, amely lehetővé teszi a rendszeres gyakorlást és a kommunikációt.

tags: #alsos #nyelvoktatas #kovetelmenyek