Angol polgárháború érettségi feladatsor: okok, események és következmények

Az angol polgárháború és az 1640-1660 közötti angol forradalom lényege, hogy az abszolutizmusra törekvő Stuart uralkodók és a parlament között kibontakozó konfliktus előbb alkotmányos küzdelemmé, majd polgárháborúvá és köztársasági kísérletté alakult. A folyamat I. Károly kivégzéséhez, Cromwell katonai diktatúrájához, majd a Stuart-restaurációhoz vezetett.

A korszak érettségi szempontból legfontosabb összefüggése: az angol gazdaság és társadalom átalakulása megerősítette a polgárságot és a gentryt, miközben a Stuartok adóztatással, monopóliumokkal és az anglikán egyház támogatásával abszolutista módon próbáltak kormányozni. Az 1688-1689-es dicsőséges forradalom és a Jognyilatkozat végül megteremtette az alkotmányos monarchia alapjait.

A korszak elnevezései és történelmi értelmezése

Az 1640 és 1660 közötti korszakot a kortársak „Anglia gondjai” (England’s Troubles) néven emlegették. Ha királypártiak voltak, a „nagy lázadásról” vagy „interregnumról” beszéltek, ha a parlament hívei, akkor „az Ügy”-ként idézték fel a történteket.

Mivel az 1689-90-es politikai fordulatokat „dicsőséges forradalomnak” nevezték el, Cromwell kora az „angol polgárháború” nevet kapta - figyelmen kívül hagyva az ír és skót problémákat. Egyes történészek „a parlamentek válságait” emlegették, mások „brit polgárháborúkat”, ami azonban anakronisztikus, hiszen a Nagy-Britannia nevet csak 1707-től használták.

Talán a leghosszabb elnevezés a legpontosabb: „a három királyság háborúi”. A „forradalom” elnevezés azonban használható, ha mindössze annyit értünk rajta, hogy 1640 és 1660 között megsemmisült a monarchikus berendezkedés, számtalan politikai újítással kísérleteztek, és egyes radikálisok az emberi természet megváltoztatásáról álmodoztak.

Anglia gazdasági és társadalmi átalakulása

A 16. században Anglia gazdasági és társadalmi szerkezete jelentősen átalakult. A Tudorok alatt az ország periférikus államból nagyhatalommá vált, bekapcsolódott a világkereskedelembe, fejlesztette hajóflottáját, és gyors tőkés fejlődés indult meg.

Angliában kialakultak a manufaktúrák, fejlődött a posztóipar, megjelentek a kereskedelmi monopóliumok és a részvénytársaságok. Az export háromnegyede a textiliparból származott. A mezőgazdaságban az önellátó gazdálkodást fokozatosan felváltotta a piacra termelő gazdaság, a jobbágy helyett pedig egyre inkább fizetett munkaerőt alkalmaztak.

A 17. század elejére Anglia vezető nagyhatalommá vált. Fejlődött a manufaktúra és a bedolgozásos rendszer, a nemesség jelentős része áttért az árutermelésre, a parasztság többsége pedig kisbérlővé vagy bérmunkássá vált.

A bekerítések következtében sok parasztot megfosztottak korábbi megélhetési lehetőségeitől, és bérmunkássá váltak. A szökés megakadályozására úgynevezett véres törvényeket vezettek be.

A társadalmi rétegek

Az angol társadalomban néhány tucat arisztokrata család mellett jelentős middle class alakult ki, amely a társadalom mintegy 40 százalékát tette ki. A gentryhez tartoztak a helyi tisztségviselők és a tőkés gazdaságba bekapcsolódó nemesek.

A yeoman szabad birtokos vagy jómódú bérlő volt, míg a városi polgárság a kereskedelemben és az iparban szerzett egyre nagyobb gazdasági súlyt. A polgárság és a gentry érdekeltté vált a szabad kereskedelemben, a tulajdon biztonságában és a kiszámítható jogi környezetben.

Angliában erősödött a városiasodás, London pedig mintegy 300 000 lakosú kereskedelmi központtá vált. A társadalmat egyszerre jellemezte a gazdasági racionalitás, az üzleties szellem és a konzervatív hagyománytisztelet.

Az angol vallási viszonyok

Az anglikán egyház kálvini hitelveket követett, de katolikus jellegű, hierarchikus egyházszervezettel működött. Az egyház élén püspökök álltak, és a vallási életet fényűző szertartások jellemezték.

A puritánok az anglikán egyházat akarták megtisztítani a katolikus vonásoktól. A puritanizmus az angol polgárság mozgalmait vallási formában fejezte ki, és összefogta a feudális abszolutizmussal szembekerülő, de ellentétes érdekű társadalmi rétegeket.

A puritánok egyik irányzata a presbiteriánus mozgalom volt. A presbiteriánusok a püspöki rendszer helyett választott testületekre, presbitériumokra akarták bízni az egyház vezetését.

Az independensek a független helyi vallási gyülekezeteket támogatták, elvetették az egységes egyházi hierarchiát, és teljes vallásszabadságot kívántak. A puritánok követelései között szerepelt a teljes személyi és vagyonbiztonság, a katolikus külsőségek eltávolítása, valamint az, hogy az egyház vezetését ne arisztokrata püspökök, hanem választott testületek gyakorolják.

A Stuartok abszolutista törekvései

A 17. század első felében Európa több országában is megerősödött a királyi hatalom. A Brit-szigeteken ezzel ellentétes folyamat játszódott le: az előző száz év történelméből az angol társadalom azt a következtetést vonta le, hogy a király tulajdonképpen a parlament két házával közösen kormányoz.

Anglia, Skócia és Írország uralkodójának nem volt sem állandó hadserege, sem jelentősebb jövedelme. A háborúzáshoz a képviselők által megszavazott adóra volt szükség, és minél több adót kért az uralkodó, a parlament annál nagyobb beleszólást követelt a politikai élet irányításába.

I. Erzsébet még egyensúlyt tartott a királyi hatalom, a parlament és a társadalmi csoportok között. Halála után azonban a Stuart-dinasztia uralkodói egyre inkább abszolutista módszerekkel próbáltak kormányozni.

I. Jakab 1603 és 1625 között uralkodott, őt fia, I. Károly követte, aki 1625 és 1649 között volt király. I. Jakab az anglikán államegyházra támaszkodva abszolutizmusra tört, míg a polgárság és az új nemesség a megnövelt hatáskörű parlamentben látta érdekei védelmét.

I. Károly személyes uralma

I. Károly az anglikán egyház merev erőltetésével próbálta megerősíteni hatalmát, mivel a püspökökre támaszkodhatott. A kálvinista puritánokat üldözte, ezért közülük sokan kivándoroltak.

Az angol tőkés gazdaság igényei ellentétben álltak a Stuart-királyok abszolutista uralkodási módszereivel. A polgárság és az új nemesség egyre nagyobb politikai súlyra tett szert, ezért nem fogadta el az önkényes adóztatást és a kereskedelmi monopóliumokat.

1629-től I. Károly nem hívott össze parlamentet, és tizenegy éven át parlament nélkül uralkodott. Ezt az időszakot személyes uralomnak is nevezik.

A király önkényes adókat vetett ki, és kereskedelmi monopóliumokat osztott ki mintegy 700 cikkre. Ez különösen a kálvinista polgárság és a vállalkozó újnemesség ellenállását váltotta ki.

A Jogok kérvénye és az alkotmányos konfliktus

1628-ban a parlament elfogadta a Jogok kérvényét. Ennek értelmében adót csak a parlament szavazhatott meg, megtiltották a monopóliumok kiadását, és vádemelés nélkül senkit sem lehetett letartóztatni.

A Jogok kérvénye azt fejezte ki, hogy az uralkodó hatalma nem lehet korlátlan. A parlament a királyi önkény megszüntetését, a felelős kormányt, a szabad kereskedelmet és a presbiteriánus egyházszervezetet követelte.

I. Károly azonban nem mondott le abszolutista törekvéseiről. A parlament feloszlatása és a parlament nélküli kormányzás tovább mélyítette a politikai válságot.

A skót kérdés és a parlament összehívása

A közvetlen kiváltó ok a skót kérdés volt. I. Károly meg akarta szüntetni a skót egyház önállóságát, és az anglikán egyházat akarta ráerőltetni a kálvinista skótokra.

1638-ban a skótok fegyvert fogtak hitük és önállóságuk védelmében. A skót felkelők hat északi angol megyét is megszálltak, ezért a királynak pénzre és hadseregre volt szüksége.

A háború költségeinek fedezése érdekében I. Károly 1640-ben összehívta a parlamentet. A Rövid Parlament azonban nem adót szavazott meg, hanem jogokat követelt, ezért a király két hét, illetve más megfogalmazás szerint három hét után feloszlatta.

1640 őszén I. Károly újra összehívta a parlamentet. A Hosszú Parlament 1640-től 1653-ig működött, és csak maga mondhatta ki feloszlatását.

A Rövid és a Hosszú Parlament

A Hosszú Parlament fellépett az abszolutizmus ellen. A király legfontosabb tanácsadóit felelősségre vonták, és a kancellár, valamint Laud canterburyi érsek fejét vették.

A parlament eltörölte az addigi abszolutisztikus intézkedéseket, felszámolta a királyi prerogatív bíróságokat, és törvénybe iktatta a parlament rendszeres összehívását. Az önkényes adóztatás megszüntetése szintén a legfontosabb követelések közé tartozott.

A parlament a királyi tanácsadók felelősségre vonását, a rendszeres parlamenti ülésezést, az önkényes adóztatás megszüntetését és a királyi önkény korlátozását kívánta elérni. Megfogalmazták a „19 propozíciót” is.

A polgárháború kirobbanása

1642-ben I. Károly le akarta tartóztatni a puritán vezetőket, de kudarcot vallott. A király kénytelen volt északra menekülni, és ezzel kezdetét vette a polgárháború.

A királypárti nemeseket gavalléroknak nevezték, míg a parlament hívei a kerekfejűek voltak. A „kerekfejű” elnevezés rövid hajukra utalt.

A gavallérokat az anglikán egyház és a királyhű nemesség támogatta. A kerekfejűek mögött a puritánok, a parlament alsóházának többsége, a polgárság és a gentry jelentős része állt.

A két tábor területi és társadalmi háttere

A parlamentet az iparilag fejlett déli és délkeleti országrészek, a virágzó városok és a hajóhad támogatták. A király mögött a kevésbé fejlett nyugati és északi területek nemessége, az anglikán államegyház, valamint felesége révén némi francia támogatás állt.

A konfliktus tehát egyszerre volt politikai, vallási, társadalmi és gazdasági küzdelem. A királyi abszolutizmus ellenfelei a kálvini reformációt saját követeléseiknek megfelelően alakították át, és a puritanizmusban fejezték ki politikai céljaikat.

Cromwell és az új típusú hadsereg

A háború első szakaszában a gavallérok sikereket értek el. 1643-ban azonban Oliver Cromwell hadseregreformot hajtott végre, és létrehozta az „új típusú hadsereget”, vagyis a New Model Armyt.

Cromwell „vasbordájúi” vértes lovasegységekből álltak. A katonák kiképzettek voltak, és a puritanizmus vallási céljaival fanatizált jómódú újnemesek és parasztok alkották jelentős részét.

Cromwell seregét mély vallásos hit jellemezte. Jelmondatuk így hangzott: „Bízzál Istenben és tartsd szárazon a puskaport!”

Az új típusú hadsereg kezdetben sikertelenségeket szenvedett, később azonban fényes győzelmeket aratott a királyi seregek felett. A parlamentiek fontos győzelmet arattak Marston Moornál 1644-ben, majd Nasebynél 1645-ben.

A nasebyi csata a parlamentiek döntő győzelmét hozta. A király serege vereséget szenvedett, I. Károly pedig fogságba esett.

A győztesek közötti ellentétek

A királyi seregek veresége után a parlament oldalán is kiéleződtek az ellentétek. A presbiteriánusok a nagypolgári és nagybirtokosi rétegeket képviselték, és a háború lezárását, valamint a királlyal való megegyezést akarták.

Az independensek a kis- és középpolgárság, illetve a gentry középrétegeinek érdekeit képviselték. Nem akartak megalkuvást a királlyal, és köztársaságpárti álláspontot foglaltak el.

A radikálisabb irányzatok közé tartoztak a levellerek és a diggerek. A levellerek, vagyis egyenlősítők, a kistulajdonosok érdekeit fejezték ki, és mindenkinek egyenlő jogokat követeltek.

A diggerek földnélküliek voltak, akik kommunisztikus törekvéseket fogalmaztak meg. Egyes radikálisok az emberi természet megváltoztatásáról is álmodoztak.

A második polgárháború és I. Károly kivégzése

I. Károly szökése után a skótok egy része ismét mellé állt. Cromwell legyőzte a királyt támogató skótokat Prestonnál, és ezt követően Skóciát is Angliához csatolták.

A második polgárháború 1648 és 1649 között zajlott. A skótokkal szövetkező király újabb vereséget szenvedett, miközben a hadsereg radikalizálódása, az independensek előretörése és a presbiteriánusok háttérbe szorulása jellemezte az időszakot.

A parlament megosztottá vált. A presbiteriánusok a hadsereg feloszlatását és a királlyal való megegyezést akarták, míg az independensek a köztársaság létrehozását támogatták.

A Csonka Parlament és a monarchia felszámolása

1648-ban Cromwell kizáratta a presbiteriánusokat a parlamentből. Mintegy 500 képviselőből csak körülbelül 100 maradt, ezért ezt a testületet Csonka Parlamentnek nevezték.

A Csonka Parlament a hadsereg támogatásával működött. Cromwell 1649-ben a levellerekkel összefogva bevonult Londonba, majd dragonyosok segítségével eltávolította a presbiteriánusokat.

A felsőházat feloszlatták, I. Károlyt pedig bíróság elé állították. A király perbe fogásával és kivégzésével a polgárháborús szakasz 1649-ben lezárult.

I. Károlyt 1649. január 30-án kivégezték. Anglia köztársasággá alakult, eltörölték a monarchiát és a Lordok Házát, valamint kikiáltották a Commonwealth-et, vagyis a köztársaságot.

A köztársaság időszaka, 1649-1653

A köztársaság korában megszűntek a nemesi előjogok. A végrehajtó hatalmat a 41 fős Államtanács gyakorolta, amelyben katonai agitátorok kaptak szerepet, míg a törvényhozó hatalom a Csonka Parlament kezében összpontosult.

A köztársaság idején megerősödött a polgárság gazdasági és politikai hatalma. Leverték a katolikus írek felkelését, Írországot és Skóciát pedig erőszakosan Angliához csatolták.

Cromwell agresszív nagyhatalmi politikát folytatott. Erőltetett ütemben fejlesztette a flottát, és Anglia tengeri hatalmának megerősítésére törekedett.

A Hajózási törvény

1651-ben elfogadták a Hajózási törvényt, vagyis a Navigation Actet. A törvény értelmében idegen hajó csak a saját országa áruját szállíthatta, illetve Angliába árut angol vagy az előállító ország hajója hozhatott.

A törvény célja Hollandia tengeri hatalmának és kereskedelmének megtörése volt. 1652 és 1654 között háború zajlott Anglia és Hollandia között, amelynek végén Hollandia elismerte a törvényeket.

A Csonka Parlament feloszlatása és a „szentek parlamentje”

1653 áprilisában Cromwell szétkergette a Csonka Parlamentet, mert a politikai vitákat meddőnek tartotta. Ezt követően létrejött a „szentek parlamentje”.

A „szentek parlamentje” az állam és az egyház szétválasztását, a törvény előtti egyenlőséget, a tized eltörlését és a boszorkányégetés megszüntetését támogatta. Elképzelései a polgári demokratikus rendszer alapjainak lerakását célozták.

Cromwell azonban nem ezt az irányt akarta követni. 1653 végén feloszlatta a „szentek parlamentjét”, és maga vette át a hatalmat.

A protektorátus és Cromwell katonai diktatúrája, 1653-1658

1653-ban Cromwell Lord Protector, vagyis az állam védnöke lett. A hadseregre támaszkodva diktatorikus hatalmat gyakorolt, és nyílt katonai diktatúrát vezetett be.

Az országot tizenegy katonai körzetre osztották. Cromwell szigorú puritán erkölcsöket tett kötelezővé, betiltották a búcsúkat, a versenyeket, a színházat és a bordélyházakat.

A katonai diktatúra és a puritán erkölcsi szabályok nem tették népszerűvé Cromwell uralmát. A köztársaság támogatóinak száma csökkent, miközben a társadalom különböző rétegei egyre több jogot követeltek.

Cromwell ugyanakkor sikeres külpolitikát folytatott, és megerősítette Anglia nagyhatalmi pozícióját. Anglia a korszak végére a világ vezető tengeri hatalmai közé emelkedett.

A restauráció előkészítése és II. Károly trónra lépése

1658-ban meghalt Cromwell. Fia, Richard Cromwell alkalmatlannak bizonyult a vezetésre, a hadsereg és a különböző politikai csoportok közötti ellentétek pedig kiéleződtek.

Cromwell halála után a katonai diktatúra tömegbázis híján összeomlott. A parasztok és a kézművesek több jogot követeltek, ezért a gazdag polgárok és a kereskedő nemesek kénytelenek voltak beleegyezni abba, hogy újra király álljon Anglia élére.

George Monck tábornok vezetésével megkezdődött a Stuart-restauráció előkészítése. 1660-ban II. Károly néven I. Károly fiát koronázták királlyá.

A restauráció feltétele az amnesztia, a vallásszabadság és a háború alatt szerzett földek legitimitása volt. A monarchia visszaállítása azonban nem jelentette a korábbi abszolutizmus teljes visszatérését.

A restauráció és az új politikai pártok

II. Károly 1660 és 1685 között uralkodott. Uralkodása alatt kialakultak az angol politikai pártok elődei: a whigek és a toryk.

A whigek elsősorban a polgári, radikálisabb politikai irányzatot képviselték, míg a toryk a földbirtokos, lojális és hagyománytisztelő csoportokhoz kötődtek.

II. Károly uralkodásának utolsó négy évében ismét abszolutisztikus törekvések jelentek meg, és whig politikusokat börtönöztek be. Utóda öccse, II. Jakab lett.

II. Jakab uralkodása és a dicsőséges forradalom

II. Jakab 1685 és 1688 között uralkodott. Katolikus volt, a franciákkal szövetséget keresett, és ismét megpróbálta háttérbe szorítani a parlamentet.

1688-ban megszületett a trónörökös, ezért attól lehetett tartani, hogy tartósan katolikus és abszolutista dinasztia kerül hatalomra. A parlament ezért II. Jakab lányának férjét, Orániai Vilmost, Hollandia kormányzóját hívta meg a trónra.

1688-ban Vilmos seregével partra szállt Angliában. II. Jakab Franciaországba menekült, így a hatalomátvétel vérontás nélkül ment végbe.

Az 1688-1689-es eseményeket dicsőséges forradalomnak nevezték. A parlament fellépése azt jelezte, hogy az uralkodó csak a parlamenttel együtt, annak jogait tiszteletben tartva kormányozhat.

A Jognyilatkozat és az alkotmányos monarchia

III. Vilmos uralkodása alatt 1689-ben elfogadták a Jognyilatkozatot, vagyis a Bill of Rightsot. Ezzel megszületett az alkotmányos monarchia rendszere.

A királyság megmaradt, de a legfontosabb törvényhozó és ellenőrző hatalmat a parlamentnek felelős kormány gyakorolta. A korszak alapelve így foglalható össze: „király uralkodik, de nem kormányoz”.

A törvényeket a választott parlament hozta, a hadi és pénzügyekben pedig a parlament döntött. A király nem szedhetett adót és nem tarthatott fenn hadsereget a parlament hozzájárulása nélkül.

A király joga maradt, hogy választások után a többségi párt tagjai közül nevezze ki a minisztereket, de a kormány a parlamentnek tartozott felelősséggel.

Jogok és intézmények

Kiépültek a királytól és a parlamenttől független bíróságok. A független bírák csak a parlament hozzájárulásával voltak elmozdíthatók.

A képviselőket mentelmi jog illette meg, vagyis felszólalásaikért nem vonhatták őket felelősségre. 1693 és 1696 között kialakult a miniszteri felelősség elve.

A polgári szabadságjogok közé tartozott a gyülekezési, sajtó- és szólásszabadság. Magas cenzusos választójog működött, vagyis a választásban csak megfelelő vagyonnal rendelkezők vehettek részt.

Új büntetőtörvénykönyvet vezettek be. Letartóztatni csak letartóztatási parancs alapján lehetett, és az érintettet húsz napon belül bíróság elé kellett állítani.

1695-től megszűnt a cenzúra, a sajtóvétségeket pedig utólag büntették. Vallásszabadság is érvényesült, de a katolikusok nem vállalhattak állami tisztségeket.

Az angol polgári forradalom fő szakaszai

1. Alkotmányos szakasz, 1640-1642: a Rövid és a Hosszú Parlament összehívása, az önkényes adóztatás és a királyi önkény korlátozásának követelése.
2. Polgárháborús szakasz, 1642-1649: a királypártiak és a parlament híveinek fegyveres küzdelme, Cromwell hadseregreformja és I. Károly kivégzése.
3. Köztársasági időszak, 1649-1653: a monarchia és a Lordok Háza eltörlése, a Commonwealth létrehozása, Írország és Skócia leverése, valamint a Hajózási törvény elfogadása.
4. Protektorátus, 1653-1658: Cromwell katonai diktatúrája, a Lord Protector intézménye és az ország katonai körzetekre osztása.
5. Restauráció előkészítése, 1658-1660: Cromwell halála, a katonai diktatúra összeomlása és II. Károly trónra lépése.

Az angol polgári forradalom jelentősége

Az angol polgári forradalom a világtörténelem egyik meghatározó eseménysorozata volt, amely alapjaiban változtatta meg Anglia politikai és társadalmi berendezkedését. A folyamat 1640-től 1660-ig tartott, és több, jól elkülöníthető szakaszra osztható.

A feudalizmus és a feudális abszolutizmus utolsó maradványainak eltűnésével elhárultak az akadályok a tőkés fejlődés elől. Megindulhatott a gazdasági fejlődés, és ennek következtében megváltozott az életkörülmény és a társadalom szerkezete.

Létrejött a tőkés gazdaságnak megfelelő polgári társadalom és állam. A polgárok és a földbirtokosok nagyobb személyi és vagyonbiztonságot élveztek, miközben a társadalom szegényebb rétegei nem tudták teljes körűen elismertetni jogaikat.

Megszilárdult az alkotmányos monarchia rendszere, megerősödött a parlament szerepe, felgyorsult a kapitalista fejlődés, és Anglia a világ vezető tengeri hatalmává vált. Az angol példa mintául szolgált más országok polgári átalakulásához.

A restaurációval látszólag visszarendeződés történt, valójában azonban alapvető változások maradtak fenn az angol társadalom és állam életében. A dicsőséges forradalom véglegesen megszilárdította ezeket a változásokat, és létrehozta a modern parlamentáris monarchia alapjait.

Érettségi feladatsor

1. Fogalompárosítás

Párosítsd a fogalmakat a hozzájuk tartozó meghatározásokkal!

1. Gavallérok
2. Kerekfejűek
3. Presbiteriánusok
4. Independensek
5. Lord Protector
6. Hajózási törvény
7. Jognyilatkozat

• A) A királlyal való megegyezést kereső, nagypolgári és nagybirtokosi hátterű irányzat.
• B) A királypárti nemesek és az anglikán egyház támogatói.
• C) Cromwell állami tisztsége és katonai diktatúrájának vezetői szerepe.
• D) A parlament hívei, akik között puritánok, polgárok és gentryk is voltak.
• E) A helyi vallási gyülekezetek önállóságát és a hierarchia elvetését támogató irányzat.
• F) A holland tengeri kereskedelem gyengítését célzó 1651-es törvény.
• G) Az 1689-ben elfogadott dokumentum, amely az alkotmányos monarchia alapjait rögzítette.

2. Időrendi feladat

Állítsd időrendbe az eseményeket!

• A Jognyilatkozat elfogadása.
• I. Károly kivégzése.
• A Rövid Parlament összehívása.
• A Hajózási törvény elfogadása.
• Cromwell Lord Protector lesz.
• II. Károly restaurációja.
• A skót felkelés.

3. Rövid válaszokat igénylő kérdések

1. Miért volt szüksége I. Károlynak 1640-ben a parlament összehívására?
2. Miért váltott ki ellenállást az anglikán egyház erőltetése?
3. Mi volt a Jogok kérvényének egyik legfontosabb követelése?
4. Kik voltak a gavallérok?
5. Kik voltak a kerekfejűek?
6. Miért bizonyult döntőnek Cromwell hadseregreformja?
7. Milyen társadalmi csoportokat képviseltek a presbiteriánusok?
8. Mit akartak elérni az independensek?
9. Mikor és hogyan alakult köztársasággá Anglia?
10. Mi volt a Hajózási törvény célja?
11. Mit jelentett a Lord Protector tisztsége?
12. Miért omlott össze Cromwell katonai diktatúrája?
13. Miért nevezték dicsőséges forradalomnak az 1688-1689-es hatalomátvételt?
14. Milyen politikai rendszert hozott létre az 1689-es Jognyilatkozat?

4. Forráselemző feladat

„A király nem szedhet adót, nem tarthat hadsereget, a törvényeket a választott parlament hozza, és a kormány a parlamentnek tartozik felelősséggel.”

1. Melyik történelmi folyamat eredményeit foglalja össze a forrás?
2. Melyik 1689-es dokumentumhoz kapcsolható a szöveg?
3. Hogyan változott meg a király és a parlament viszonya?
4. Miért tekinthető ez az alkotmányos monarchia alapjának?

5. Esszévázlat

Feladat: Mutasd be az angol polgári forradalom okait, főbb szakaszait és következményeit!

Lehetséges vázlat:

1. Anglia gazdasági fejlődése: manufaktúrák, posztóipar, világkereskedelem, hajózás.
2. A gentry és a polgárság megerősödése.
3. A puritanizmus és az anglikán egyház közötti ellentét.
4. A Stuartok abszolutista törekvései és I. Károly személyes uralma.
5. A skót felkelés és a parlament összehívása 1640-ben.
6. A Rövid és a Hosszú Parlament működése.
7. A polgárháború, a gavallérok és a kerekfejűek küzdelme.
8. Cromwell új típusú hadserege és a parlament győzelme.
9. I. Károly kivégzése és a köztársaság létrejötte.
10. A protektorátus és a katonai diktatúra.
11. A restauráció és II. Károly trónra lépése.
12. A dicsőséges forradalom és a Jognyilatkozat.
13. Az alkotmányos monarchia, a parlamenti kormányzás és a kapitalista fejlődés megszilárdulása.

tags: #angol #polgarhaboru #erettsegi #feladatsorban