Gyermekek szókincsének vizsgálata és fejlesztése

A gyermekek szókincsének vizsgálata azért fontos, mert a nyelv használatának fejlettsége a gyermek intellektuális képességének első és legjobb mutatója, amelyet később a problémamegoldó képesség megfigyelésével tehetünk még szemléletesebbé. A kisebb, gyengébb szókinccsel rendelkező tanulók nehezebben tanulnak meg olvasni, ami a későbbi tanulmányaik során lemaradást okozhat.

A megbízható vizsgálatnak ki kell térnie a receptív, vagyis a megértett, valamint az expresszív, vagyis az aktívan használt szókincsre, továbbá figyelembe kell vennie a gyermek életkorát, beszédfejlődését, kommunikációs környezetét és az olvasással való kapcsolatát. Fontos ezért a szegényesebb szókinccsel rendelkező diákok diagnosztizálása, a lemaradás okainak feltárása, és célzott fejlesztésük.

A szókincs és a nyelvi fejlődés kapcsolata

A gyermekek fejlődése születésüktől kezdődően összetett folyamat, amely részben a mozgásfejlődésből (ezen belül is a nagy- és a finom mozgások fejlődéséből), a nyelvi, a kognitív (gondolkodásmódbeli) és a pszichoszociális fejlődésből áll. A legtöbb szakkönyv a gyermekkori fejlődést részeire bontja, természetesen ezek egy időben, egymásra épülve mennek végbe.

A gyermekek beszédkészségének fejlődése részben a felfogó (ezt nevezik receptív készségnek), részben a kifejező készség (expresszív készség) fejlődésével jellemezhető. Amennyiben a külvilág érzékelésének zavara áll fenn, természetesen a beszéd fejlődésének elmaradásával számolnunk kell.

A legtöbb szót életünk folyamán úgy tanuljuk meg, hogy a környezetünk kommunikál velünk, illetve mi a környezetünkkel. A kommunikáció természetesen sokféle lehet, mi most két fő ágat különböztetünk meg: találkozás a szóbeliséggel, illetve az írásbeliséggel.

Az új szavak tanulásának folyamata kisgyermekkorban kezdődik, és a teljes felnőtt életben folytatódik. A szókincs változása nem egyszerűen a szavak számának növekedését jelenti, hanem a szójelentések differenciálódását, elmélyülését és a szavak közötti kapcsolatok gazdagodását is.

Életkori támpontok a szókincs vizsgálatához

A beszéd előtti periódus: születéstől tíz hónapos korig

Egészséges csecsemőkben 10 hónapos korig beszéd ritkán fordul elő, de már a 3 hónaposnál fiatalabb csecsemő is egyre jobban lokalizálja a hangok forrását, arra összerezzenéssel, pozitív ingerre gügyögéssel reagál. 3 hónapos kortól kezdődően észleljük, hogy a csecsemő felnőtt hangra reagálva hangokat próbál képezni, amit 6 hónapos korban már hangzóképzéssel is kiegészít.

8 hónapos korra érhető el leggyakrabban az, hogy a csecsemők egészséges fejlődés esetén a nevükre figyelnek. Természetesen a külvilág ingerszegénysége esetén a fejlődés ezen szakaszai elhúzódóvá válhatnak.

A szakirodalom a születéstől 10 hónapos korig tartó időszakot a beszéd előtti periódusnak nevezi, amit a későbbiekben a megnevezési periódus vált fel (10-18 hónapos kor). Ebben a szakaszban a szókincs közvetlen vizsgálata helyett elsősorban a hangadás, a hangutánzás, a hangforrás lokalizálása, a névre figyelés és a kommunikációs reakciók figyelhetők meg.

A megnevezési periódus: tíz-tizennyolc hónapos kor

Ebben az időszakban az idősebb csecsemők és fiatal kisdedek felismerik környezetüket, bizalmatlanná válnak az ismeretlen külvilággal szemben, de adekvátan elkülönítik az apa és anya személyét, használja a papa és mama kifejezést, megtanulják kimondani a nevüket és megismerkednek a „nem” jelentésével.

A megértő képességük egyre inkább egyértelművé válik. Abban az esetben, ha nem is beszélnek, bár már kb. 50 szót megértenek, kommunikációra képesek, ehhez a metakommunikációt (gesztusok, grimaszok, bólintás, cselekedetek) is használják.

Általános tapasztalat, hogy a csecsemők az első születésnapjuk előtt már legalább egy szót biztonsággal kimondanak. Ebben az életkorban azonban még természetesen is előfordul a felnőttek számára érthetetlen, látszólag értelmetlen, de sajátos dallamú és folyamatos, esetleg betűfelcseréléssel kimondott szavak használata.

Másfél-két éves kor

Másfél éves korukra a gyerekek a megértett 50 szóból 20-25-öt megfelelően használni is tudnak. A vizsgálat során ezért célszerű külön rögzíteni, hogy a gyermek hány szót ért meg, és hány szót használ önállóan.

A következő - 18-24 hónapos kor - időszakban a szavak megfelelő sorrendbe helyezése és azok segítségével, legtöbbször nyelvtanilag még helytelenül, de külső hallgató - nem családtag - számára is érthető módon a gondolatainak kifejezése következik be.

Ebben az életkorban a mondatok még rövidek, távirati stílusúak. A szókincsvizsgálat ezért nemcsak az egyes szavak felismerésére és megnevezésére terjedhet ki, hanem arra is, hogy a gyermek képes-e a szavakat rövid közlésekben összekapcsolni.

Hároméves kor

Három éves korra a gyermekek szókincse tovább bővül, amihez hozzájárul a környezet is. A döntően felnőttek között élő gyermekek szókincse, tartalmi hátterének ismerete nélkül, inkább a felnőttekre jellemző, míg a bölcsődei-óvodai környezetben növekvő gyermekek az ő mikroviláguk szavait ismerik jobban.

A tudatuk és énképük fejlődésével együtt megtanulják életkorukat, nemüket is ismerik és adott esetben a családjukra és a lakóhelyükre vonatkozóan is tudással rendelkeznek. Egyre többször használnak többes számot, teljes mondatokban beszélnek és a világ jobb megismerésére egyre többször teszik fel a „miért?” kérdést.

Ebben az életkorban a vizsgálatban érdemes megfigyelni a tárgyak és személyek megnevezését, az egyszerű kérdések megértését, a többes szám használatát, a mondatalkotást, valamint a gyermek saját élményeiről és környezetéről szóló beszédét.

Négy-öt éves kor

Négy éves korra a miért korszak kiteljesedik, a gyermekek érdeklődőek, szeretnénk egyre több információt szerezni a világukról. 4-5 szavas mondatokat alkotnak, a múlt időt elkülönítik és használják, emellett ismerik családi nevüket is.

Szívesen beszélgetnek, bár ehhez a személyiségükre jellemző nyitottság is szükséges. Amennyiben az otthoni vagy a tágabb környezet nem megfelelő, a gyermekek, beszédkészségük ellenére visszahúzódóakká válhatnak.

Öt év felett és iskolakezdéskor

A nagycsoportos óvodás, 5 év feletti gyermekek már a beszéd teljes palettáját használják, ismerik a múlt idő mellett a jövő időt, beállítottságuktól és a szülők, gondozók odafigyelésétől is függően tízig számolni tudnak, megismerik az ABC betűit, annak ellenére, hogy egyszerűbb, nagybetűs szavakat olvasni csak azok a gyermekek tudnak, akikkel többet foglalkoznak ilyen szinten.

A beszédfejlődés természetesen adott körülmények között egyedien módosulhat. Az életkori támpontok nem merev határértékek, hanem a fejlődés megfigyelését és a további vizsgálat szükségességének mérlegelését segítő szempontok.

Mit jelent a receptív és az expresszív szókincs?

A receptív szókincs azoknak a szavaknak az összessége, amelyeket a gyermek felismer és megért, még akkor is, ha önállóan nem használja őket. Az expresszív szókincs azokat a szavakat foglalja magában, amelyeket a gyermek beszédében aktívan alkalmaz.

A két szókincsterület fejlődése nem feltétlenül azonos ütemű. A gyermek gyakran több szót ért meg, mint amennyit kimond, ezért a vizsgálat során nem elegendő kizárólag a spontán beszédben megjelenő szavakat számba venni.

Mind az expresszív, mind a receptív szókincs mérésére hét tesztet azonosítottak, és nyolc-nyolc a vizuális, illetve a verbális módszereket használó mérőanyag. A tesztek leggyakrabban a főnevek, igék, melléknevek ismeretét vizsgálják.

A gyermekek szókincsének vizsgálati módszerei

Spontán beszéd megfigyelése

A spontán beszéd megfigyelése természetes kommunikációs helyzetben történik. A vizsgálat során rögzíthető, hogy a gyermek milyen gyakran kezdeményez beszélgetést, milyen szavakat használ, mennyire változatos a szókincse, hogyan alkot mondatokat, és képes-e eseményeket időrendben elmondani.

A beszédkészség megítélésében fontos szerepe van a gyermek személyiségének és környezetének is. A visszahúzódó gyermek szókincse nem feltétlenül szegényes, ugyanakkor a kevés beszéd miatt spontán megfigyeléssel nehezebb felmérni.

Képes megnevezés

A képes megnevezés során a gyermeknek képeken ábrázolt tárgyakat, személyeket, állatokat vagy cselekvéseket kell megneveznie. Ez elsősorban az expresszív szókincs mérésére alkalmas.

A vizsgálat értékelésekor figyelni kell arra is, hogy a gyermek pontosan vagy körülírással nevezi-e meg a képet, milyen hangalakot használ, és felismeri-e a szó jelentését akkor is, ha maga nem tudja kimondani.

Verbális megértési feladatok

A receptív szókincs vizsgálatakor a gyermeknek szóbeli utasításokat, kérdéseket vagy meghatározásokat kell megértenie. A vizsgálat megmutathatja, hogy a gyermek felismeri-e az egyes szavakat, megérti-e a cselekvéseket kifejező igéket, valamint képes-e a jelentésbeli különbségek felismerésére.

A megértés vizsgálatában a gyermek válasza nem feltétlenül verbális. A rámutatás, a tárgy kiválasztása, a mozdulat vagy a megfelelő cselekvés szintén jelezheti, hogy a gyermek megértette a közlést.

Vizuális és verbális mérőanyagok

A vizuális módszerek képeket, tárgyakat vagy más szemléltető eszközöket alkalmaznak, míg a verbális módszerek szóbeli kérdésekre, definíciókra, mondatkiegészítésre vagy szóbeli utasításokra épülnek.

A vizsgálat céljától függ, hogy melyik módszer bizonyul megfelelőbbnek. A vizuális eljárások csökkenthetik a feladatmegértés nyelvi terhét, míg a verbális feladatok árnyaltabban mérhetik a szójelentések és a nyelvi kapcsolatok megértését.

Szófajok és jelentésviszonyok vizsgálata

A tesztek leggyakrabban a főnevek, igék, melléknevek ismeretét vizsgálják. A főnevek a személyek, tárgyak és élőlények megnevezéséről, az igék a cselekvések és történések kifejezéséről, a melléknevek pedig a tulajdonságok megnevezéséről adhatnak képet.

A fejlettebb szókincsvizsgálat kiterjedhet az ellentétes jelentésű szavakra, a rokon értelmű kifejezésekre, a többjelentésű szavakra, a szócsaládokra, valamint arra is, hogy a gyermek képes-e egy szót különböző mondatkörnyezetekben helyesen használni.

A magyarországi szókincstesztekkel kapcsolatos tapasztalatok

A kutatás célja, hogy feltérképezze, hogy milyen szókincsmérő tesztek állnak rendelkezésre hazánkban az iskolába kerülő és iskolás gyerekek részére, és ezek milyen módszereket használnak elsősorban.

A szisztematikus irodalomfeldolgozás eredményeként összesen 14, hazánkban alkalmazott szókincstesztet azonosítottak. A feltárt mérőanyagok között egyaránt megtalálhatók a receptív és expresszív szókincset vizsgáló, valamint a vizuális és verbális módszereket alkalmazó eljárások.

Sajnos a tesztek többsége csak gyógypedagógai diagnosztika céljából, illetve csak pszichológus általi felhasználásra engedélyezett, azonban fontos lenne, hogy a pedagógusok is ismerjék ezeket, valamint részükre is rendelkezésre álljanak olyan, osztálytermi környezetben diagnosztikai céllal használható mérőanyagok, amelyek megbízhatóan segíthetik a szegényebb szókinccsel rendelkező gyermekek beazonosítását, ezzel segítve célzott fejlesztésüket.

A vizsgálatok eredményeit mindig az életkor, az általános fejlődés, a családi és intézményi környezet, valamint az esetleges érzékelési vagy kommunikációs nehézségek figyelembevételével kell értelmezni.

A családi háttér és a kommunikációs környezet szerepe

Számos kutatási eredmény bizonyítja, hogy a családi háttér jelentősen befolyásolja az iskolába érkező gyermekek szókincsét. A gyermek szókincsére hatással van a vele folytatott beszélgetések mennyisége és minősége, a felolvasás gyakorisága, a közös játék, valamint az, hogy milyen változatos nyelvi és tapasztalati környezetben él.

A döntően felnőttek között élő gyermekek szókincse, tartalmi hátterének ismerete nélkül, inkább a felnőttekre jellemző, míg a bölcsődei-óvodai környezetben növekvő gyermekek az ő mikroviláguk szavait ismerik jobban. Ezért a szókincs mennyisége mellett annak összetételét és használati köreit is vizsgálni kell.

A kétévesek legkönnyebben más gyerekektől tanultak, a 8-10 éves korosztálytól sajátítottak el legkönnyebben új szavakat. A közös játék nemcsak szórakoztató, de a beszédfejlődéshez is hozzájárul.

A beszélő sajátosságaira való érzékenység összefügg a beszédfeldolgozással és a nyelvi fejlődéssel. A társas kommunikáció tehát nemcsak a szókincs gyakorlását teszi lehetővé, hanem a beszéd feldolgozását és a jelentések társas helyzetben történő értelmezését is támogatja.

Az olvasás és a szókincs kapcsolata

Az írott nyelv struktúrája, szókincse jelentős mértékben eltér a beszélt nyelvétől. Az írott szöveg lexikailag gazdagabb, nyelvtanilag komplexebb.

A szóbeli kommunikáció jellemzően kisebb szókészletet használ az írásbeli közlésnél. Az írott szövegek sokkal több ritkább szót tartalmaznak, mint a szóbeliek.

Olvasás közben az egyénnek sokkal nagyobb az esélye arra, hogy a meglévő szókészletébe még nem tartozó, ismeretlen szóval találkozzon. Az írott szöveg sajátossága ezért fontos szerepet játszik a szókincs folyamatos bővülésében.

Az írás és a beszéd abban is különböznek, hogy a szereplőktől különböző időgazdálkodást igényelnek. A társalgásban az elhangzottakra többnyire gyorsan kell reagálni, írásban van idő kifejteni a gondolatokat.

Ezekből következően írásban a komplexebb nyelvtani szerkezetek is gyakoribbak, mint szóban. Köztudomású, hogy a beszéd sokkal jobban beágyazódik a kontextusba, nonverbális és egyéb kiegészítőkkel segíti a gyors megértést.

Az írásban ezzel szemben az írónak explicit utalásokkal, vonatkoztatásokkal kell segítenie a megértést. Az írott szövegek megértésével, az értő olvasással sajátítjuk el tudásunk jelentős részét.

A felolvasás szerepe a szókincs fejlődésében

Annak érdekében, hogy a gyermek szókincse növekedjen, a szakirodalom - és a hétköznapi tapasztalatok alapján is - érdemes lehetőségeket teremteni arra, hogy olyan szavakkal is találkozzon, amelyek mások, mint a napi környezetében rendszeresen hallottak.

Ennek, mint láttuk, legjobb módja az olvasás. Mivel hatéves kora előtt viszonylag kevés gyerek tud olvasni, ezért a felolvasás és a megbeszélés tűnik a leghatékonyabb fejlesztésnek.

A felolvasás (meseolvasás), különösen iskoláskor előtt, mindig is az egyik fontos és ajánlott eljárásnak számított a korai fejlesztés, ezen belül a nyelvfejlesztés területén.

A vonatkozó kutatási eredmények és a hétköznapi tapasztalatok szerint is, ha a szülők kisgyermeküknek rendszeresen - többnyire mesét - olvasnak fel, akkor az együtt töltött idő örömén túl nagyon sokat segítenek abban is, hogy a gyerek a dekódolás elsajátítása után kortársainál előbb, egyedül is képes legyen olvasni, az új szavak jelentésére következtetni, így az olvasás révén önállóan tanulni is.

Mintegy 1,4 millióval több szót hallanak ötéves korukig azok a gyerekek, akiknek szülei naponta öt könyvet is felolvasnak, mint azok, akiknek soha nem olvasnak mesét.

Az írásbeliséggel való korai találkozás

Tehát, ha azt szeretnénk, hogy a gyerekek minél hatékonyabban tanuljanak meg olvasni, fontos lenne arról gondoskodni, hogy minél előbb találkozzanak az írott nyelvvel is. Már akkor is, amikor még nem tudnak olvasni, vagyis iskoláskor előtt is.

Ahhoz, hogy a gyerekek megértsék az írásbeliség természetét, először olyan globális ismérveket kell felfedezniük, mint például az, hogy a leírt szó átalakulhat beszéddé, vagy, hogy a szavak sorrendje a szövegben nem önkényes.

A következő lépés az, hogy megértsék, az olvasás csak meghatározott sorrendben lehetséges (balról jobbra, sorról sorra lefelé). Végül az, hogy felismerjék a szavakat, majd azt is, hogy azok is kisebb részekből állnak.

A szókincs alakulásának becslései

Szókincskutatók úgy becsülik, hogy egy tizennyolc hónapos kisgyermek körülbelül naponta 5 új szót tanul meg, így iskolakezdésre átlagosan 8 ezer szó körüli a szókincse. Egy átlagos, középiskolát befejező tanuló körülbelül 40 ezer szót ismer.

Ha ezek a becslések megközelítik a valóságot, akkor a közoktatás időszaka alatt (6-18 éves kor között) a gyerekek átlagosan naponta 7 új szót tanulnak meg.

Az adatok becslések, ezért nem egyéni teljesítményhatárként vagy kötelező fejlődési normaként értelmezendők. A gyermekek szókincse a nyelvi környezettől, az olvasási tapasztalatoktól, az előzetes tudástól, az intézményi neveléstől és az egyéni fejlődési sajátosságoktól is függ.

Szótanulás szövegkörnyezetben

Stahl kutatásában arra a kérdésre keresett választ, hogy az ifjú olvasók egy körülbelül 1000 szavas szöveg elolvasása után mennyi új szót sajátítottak el a kontextus segítségével. Az ő vizsgálatai szerint szövegkörnyezetben jobb a tanulási hatékonyság, mint kontextus nélkül.

Az írott nyelvvel való találkozás alkalmával minden életkorban, minden képességszinten lévő gyermek tanul új szavakat. A szövegkörnyezet a szó jelentésének kikövetkeztetését és a szó belső lexikonba történő beillesztését is segítheti.

Ha a gyermek csak egyszer találkozik a szövegben az adott, elsajátítandó új szavakkal, akkor 20 új szóból átlagosan egyet tanul meg. Egy átlagos ötödik osztályos az olvasás révén évente 1000 új szót is elsajátíthat.

Természetesen az új szavak elsajátításának hatékonyságát nagymértékben befolyásolhatják az alábbi faktorok: a szöveg nehézsége, az olvasó olvasási képességének fejlettsége, illetve az olvasónak a tárgyra vonatkozó előismeretei.

A szöveg nehézségét sokféle tényező befolyásolja, amelyek részletezésére ebben az írásban nem térhetünk ki, csak megemlítjük, hogy az ismeretlen szavak (esetleg szakszavak) jelenlétén túl a nyelvtani szerkezetek nehézsége, illetve a szöveg műfaja is fontos ismérv.

Amennyiben narratíva (valamilyen elbeszélés vagy mese) volt a kísérleti szöveg, a tanulók minden életkorban és minden képességszinten szignifikánsan jobb eredményeket értek el, mint például magyarázó, kifejtő szövegek megértése terén.

A szókincs szerepe az olvasásmegértésben

Az olvasásmegértés eredményessége nagymértékben függ a szókincs nagyságától és összetételétől. A szövegértés fő összetevői: a dekódolás minősége, a szókincs nagysága és összetétele, valamint az olvasó előzetes tudása.

Csak a jó színvonalon, megértő módon olvasó személyek képesek az olvasás révén önállóan tanulni. A megértő olvasás egyik alapfeltétele az olvasás technikai alapkészségeinek (a dekódolásnak) az elsajátítása és optimális begyakorlása, a másik előfeltétel a megfelelő szó- és „világtudás”.

A szókincs iskolai fejlesztése tehát fontos eleme az olvasás tanításának, de az úgynevezett szaktantárgyak tanulása is megköveteli az adott tudásterület szó- és fogalomkincsének ismeretét.

Az olvasási képesség fejlődése, a pontos és gyors dekódolás (a hangok felismerése és összeolvasása) elsajátítása után még hosszú folyamat, amíg az egyén képessé válik arra, hogy a modern társadalomban létezéshez, az önálló tanuláshoz és munkához szükséges fejlettséget elérje.

A szókincs fejlesztése iskoláskorban

A szókincs folyamatos gyarapodása, a szavak jelentésének differenciálódása, elmélyülése az iskolai tanítás és tanulás alapfeladata.

Nem lehet azonban tudni, vagy legalábbis nehéz pontosan megállapítani, hogy egy-egy nyelv végtelen nagyságú szókészletéből melyek azok a szavak, amelyeket érdemes az iskolában tanítani.

A szavak kiválasztásában segítenek a különböző típusú gyakorisági szótárak, de oktatáselméleti, tantárgy-pedagógiai megfontolások is szükségesek.

A szókincs kiválasztott elemeinek a tanítása lehetővé teszi, hogy a tanár figyelemmel kísérje, segítse az adott szó − adott szövegkontextusban korrekt − jelentésének megértését és a tanuló saját belső lexikonjába történő beillesztését.

A szavak közvetlen, direkt tanítása megalapozza a későbbi, szövegekből történő önálló tanulásukat is. Általában érvényes az a szabály, hogy minden iskolai tantárgy esetében érdemesebb kevesebb új szót tanítani − viszont azokat minél többféle kontextusban −, mint több szót, kevesebb kontextusban.

Szótudatosság és szócsaládok

A gyerekeknek tanítják az úgynevezett „szótudatosságot”, vagyis azt, hogy különböző részei vannak a szavaknak, azok hogyan jönnek létre, hogyan tartozhatnak össze és származtathatóak egymásból a jelentéseik (például: szép, szépség, szépséges, szépséget stb.).

A szócsaládok vizsgálata és tanítása segíti annak felismerését, hogy a szavak alakja és jelentése között rendszeres kapcsolatok lehetnek. Ez az ismeret támogatja az új szavak jelentésének kikövetkeztetését és a nyelvi szerkezetek átlátását.

Olvasás és direkt tanítás együtt

A kutatások szerint azonban a legtöbb szót akkor tanuljuk meg, amikor egyszerűen csak olvasunk. Tehát az értő, jó színvonalú olvasáshoz sok szót kell ismernünk, ugyanakkor minél több szót ismerünk, annál könnyebben értjük meg a szövegeket.

A közvetlen tanítás és a szövegkörnyezetben történő találkozás egymást erősíti. A szó jelentésének tudatos tisztázása után a gyermek többféle mondatban, szövegben és beszédhelyzetben is találkozhat ugyanazzal a szóval.

A szókincshiány felismerése és a további vizsgálat szükségessége

Amennyiben a várható fejlődéshez képest eltérést észlelünk, mindenképpen érdemes specialista segítségét igénybe venni, kezdetben a szervi eltérések kizárására a korábban említett fül-orr-gégész, gyermekgyógyász, neurológus szakorvosét, később a pszichológus vagy a logopédus felkeresése segíthet az előforduló problémák orvoslásában.

Abban az esetben, ha ez nem történik meg, felmerül a hallás zavara, ami lehet idegi vagy perifériás eredetű. Minden esetben, amennyiben újszülöttkorban nem történt meg a hallásvizsgálat, fül-orr-gégészeti vizsgálat, szükség esetén neurológus konzílium és képalkotó vizsgálat elvégzése indokolt, a probléma hátterének tisztázására.

A szókincs elmaradása önmagában nem feltétlenül jelent egyetlen meghatározott problémát. A háttérben állhat érzékelési nehézség, a nyelvi környezet ingerszegénysége, kommunikációs nehézség, általános fejlődési eltérés vagy más, szakember által tisztázandó ok.

Amennyiben a megértés segítségével egyértelmű a kapcsolatteremtés, biztosak lehetünk, hogy az érzékeléssel nincs problémája gyermekünknek. Ugyanakkor a fejlődés pontos megítéléséhez szükség lehet célzott vizsgálatra és több szakember együttműködésére.

A gyermekek szókincsének vizsgálatakor figyelembe veendő szempontok

• A receptív és az expresszív szókincset külön kell vizsgálni.
• Az életkori támpontokat fejlődési irányként, nem merev határértékként kell értelmezni.
• Figyelembe kell venni a gyermek beszédkedvét, személyiségét és aktuális kommunikációs helyzetét.
• Érdemes külön vizsgálni a főnevek, igék és melléknevek ismeretét.
• A képes és a verbális feladatok eltérő nyelvi terhelést jelentenek.
• A szó jelentésének megértését többféle kontextusban is célszerű ellenőrizni.
• Fontos a szóhasználat, a mondatalkotás és a beszéd koherenciájának megfigyelése.
• Az eredményeket a családi, bölcsődei, óvodai és iskolai környezet ismeretében kell értékelni.
• Az olvasási tapasztalat és az előzetes tudás jelentősen befolyásolhatja a szövegértést.
• Eltérés esetén indokolt lehet a hallás, a beszédszervek, az idegrendszeri működés és a pszichés tényezők szakértői vizsgálata.

A gyermek szókincsének vizsgálata akkor ad használható képet, ha a szavak számán túl a megértést, az aktív használatot, a jelentéskapcsolatokat, a mondatalkotást és a társas kommunikációt is figyelembe veszi. A rendszeres beszélgetés, a közös játék, a felolvasás, a szövegek megbeszélése és az életkorhoz illeszkedő, többféle kontextusban megvalósuló szókincsfejlesztés egyaránt támogatja a nyelvi fejlődést.

tags: #gyermekek #szokincs #vizsgalata