Angol rockzene ABC: előadók, műfajok és a magyar rock nyugati áttörése

Az angol rockzene ABC-jében olyan meghatározó előadók és együttesek szerepelnek, mint az ABC, a The Animals, valamint számos, az angol nyelvű rockkultúrához kapcsolódó nemzetközi formáció. Az angol nyelv a rockzene, a hip-hop, a rap és általában a modern könnyűzene egyik legfontosabb nemzetközi nyelve.

Az ABC együtteset a karizmatikus énekes, Martin Fry vezette, és Sheffieldben alakult az 1980-as években. A zenekar a diszkó és a funk világát akarta ötvözni saját, egyedi new romantic és post-punk látásmódjával.

ABC - a new romantic és a táncos rockzene találkozása

Az ABC bemutatkozó albuma, a The Lexicon of Love az első helyig jutott, és több mint egymillió példányban kelt el. Az együttes eddig kilenc stúdióalbumot adott ki: The Lexicon Of Love (1982), Beauty Stab (1983), How To Be A Zillionaire (1985), Alphabet City (1987), Up (1989), Abracadabra (1991), Skyscraping (1997), Traffic (2008) és The Lexicon of Love II (2016).

Martin Fry színpadi jelenléte az ABC egyik legfontosabb sajátossága. Az ABC frontembere karizmatikus soulénekesként tűnik fel, aki ragyogó Vegas-glitter popot és uptown house-t ad elő elektromos kék lounge öltönyben.

Fry időtlen előadó, aki Bryan Ferry és Jarvis Cocker közötti hiányzó kapocsként jelenik meg. A „The Look of Love” ráadásához csillogó aranylamé öltözetben tér vissza.

Angol rockzenei ABC - előadók és együttesek

Az angol nyelv szerepe a rockzenében

A rockzene nyelve az angol. Csakis angol nyelven lehet a világpiacon érvényesülni.

Ez a megállapítás nem kizárólag a rockra vonatkozik, hanem a hip-hopra, a rapre és minden modern zenére is. Magyarországon kívül többnyire csak angol nyelven lehet nemzetközi sikereket elérni.

Kivétel azért van, például a Rammstein, de az egy különleges eset. Magyarországon a magyar nyelvnek van meghatározó szerepe, ugyanakkor a fiatalok körében egyre többen beszélnek angolul.

Meg kell őrizni a magyar kultúrát, de nem mindenáron. A fiatalok Magyarországon is egyre inkább elfogadják az angol nyelvet.

Ha egy zenekar számára hiteles az angol nyelv, akkor a közönség is elfogadja. A FreshFabrik például béna lenne magyarul.

Az angol anyanyelvű vagy angolul könnyebben fogalmazó zenészek számára az angol dalszöveg természetesebb kifejezési eszköz lehet. Az angolul írt szövegek könnyebben működhetnek olyan zenei műfajokban, amelyek eredetileg is az angol nyelvű kultúrkörből indultak.

Az angol rockzene és a magyar előadók nyugati útkeresése

Már a hatvanas évek végétől, a műfaj hazai gyerekkorától megindultak beat- és rockzenekaraink kalandozásai nyugat felé, ahonnan a műfaj származott. A külföldi utak nemcsak koncerteket, hanem médiamegjelenéseket és lemezeket is termettek.

A hanglemez meghatározó megjelenési forma volt, amely egy-egy előadó pályáján, ha eléggé eltérő feltételek mellett is, de nyugaton és keleten egyaránt mérföldkőnek számított. Megtörtént tehát a vasfüggöny áttörése.

Két különösen fontos történet mutatja meg, hogyan próbáltak magyar rockzenekarok bekapcsolódni a nyugati zeneiparba: az Omega 1968-as angliai lemeze a londoni Decca kiadónál, valamint a Locomotiv GT 1974-ben megjelent albuma az amerikai ABC Recordsnál.

Omega: az első nyugati magyar beatlemez

1968 júniusában az Omega együttesnek lehetősége nyílt Angliában koncertezni. Vendégszereplésük néhány hétig tartott, ezalatt Londonban és vidéki nagyvárosokban is felléptek.

A Decca lemezkiadó nagylemezszerződést ajánlott az egzotikumnak számító együttesnek, amely élt is a hirtelen jött lehetőséggel. A felvételekre a koncertek közötti háromnapos szünetben került sor.

Mivel a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat presztízsokokból meg akarta előzni a külföldi megjelenést, a hazatérő együttesnek egyből önálló lemezt ígértek. A Trombitás Frédi és a rettenetes emberek című LP 1968 augusztusában, míg az Omega Red Star from Hungary című lemez csak novemberben jelent meg.

Mindenesetre az Omega angliai nagylemeze lett az első nyugati magyar beatlemez. A Decca-lemez címe kétszeresen is utalt a zenekar hovatartozására: a névbe illesztett szocialista vörös csillag miatt „Omega Red Star” lett, az országot pedig a „from Hungary” toldat azonosította.

Az első borítón a szentendrei Fő tér melletti egyik sikátorban, népies-pszichedelikus öltözékben láthatóak a zenészek. A korszak lemezborítóin gyakoriak voltak a részletes ismertetőjegyzetek, így az Omegát is a hátsó borító jó részét elfoglaló tájékoztató szöveg mutatta be a közönségnek.

Visszaemlékezések szerint a felvételek nem zajlottak túl jó hangulatban. Tony Clarke, a munkálatokban kezdetben részt vevő zenei rendező rövid idő után felállt arra hivatkozva, hogy Amerikában akadt dolga a The Moody Blues együttessel, és egy kollégája fejezte be az albumot.

Egyikük neve sincs jelezve a borítón, emellett a hangmérnök, a borító tervezője és a fényképész sem jelennek meg. Akkoriban ezeket a közreműködőket rendszeresen feltüntették, ezért ezek az apró jelek arra utalnak, hogy a kiadó túl sok figyelmet nem fordított a kiadványra.

A lemezt nem támogatta meg kislemezmegjelenés, és a zenekar sem tudott érdemben lemezbemutató koncerteket adni, noha 1968 novemberében rövid időre ismét eljutottak Angliába.

A Decca ekkoriban főleg komolyzenei kiadó volt, de egészen a hetvenes évek végéig pop-rock repertoárja is tekintélyes volt. Évente százas nagyságrendben jelentek meg könnyűzenei nagy- és kislemezek is a cégnél, legismertebb sztárjaik a The Rolling Stones és John Mayall voltak.

Ennek alapján érthető, ha egy-egy nem kiemelten kezelt kiadványuk elsikkadt a kor zenei dömpingjében. Az Omega lemeze egyébként két változatban, monó és sztereó lemezként is megjelent, állítólag fajtánként négyezer példányban.

A lemezek mára ritkaságnak számítanak. Az angliai kaland az Omega későbbi karrierjének fontos alapja lett, Laux József menedzseri ambícióinak pedig hasznos táptalajul szolgáltak a nyers kapitalizmus közegében szerzett tapasztalatok.

Locomotiv GT: áttörés az amerikai rockpiacon

Öt évvel később, 1973 őszén kezdődött a Locomotiv GT angliai és amerikai „kalandsorozata”, amelynek középpontjában a zenekar nevét viselő angol nyelvű nagylemez állt. A két ügyet nemcsak Laux József és Presser Gábor személye köti össze, akik az Omegát elhagyva alapították meg a zenekart.

Párhuzamba állítható az is, hogy ismét egy nagy lemezcég vállalt fel egy magyar zenekart. A lemezcég ezúttal az amerikai ABC Records volt.

Amerikának Jimmy Miller producer fedezte fel az LGT-t. Neve igen jól csengett a szakmában, hiszen a The Rolling Stonest menedzselte ez idő tájt.

A zenekar az akkori szocialista szabályozás miatt a monopolhelyzetű hazai Interkoncerttel, másik nevén Nemzetközi Koncertigazgatósággal szerződött, amely a Jimmy Miller Productionszel és a Gombos Zoltán vezette, amerikai székhelyű Pannonia Enterpriseszal állt szerződésben.

1973 októberében és novemberében Londonban vették fel az angol nyelvű LP-t, amely az aktuális koncertműsorból válogatott és címe egyszerűen a zenekar neve volt. A lemez számait a hazai közönség már ismerte és szerette a Bummm! és a Ringasd el magad című lemezekről, valamint kislemezekről.

A nagylemez 1974 tavaszán jelent meg, Angliában CBS/EPIC márkanév alatt, Amerikában pedig az ABC Records saját logója alatt. A felvételek elkészültekor Londonban megtartott sajtótájékoztatón elhangzott, hogy a lemez induló példányszáma tizennyolcezer volt.

Az LGT amerikai koncertkörútja

A zenekar 1974 júniusától amerikai koncertkörúton vett részt. Visszaemlékezéstől függően huszonöt és negyven közötti számban adtak koncerteket, három fesztiválon vettek részt.

A fesztiválokat nem számítva az előadások nézőszáma háromezer és tizenötezer között volt. Az LGT nem jellemzően főzenekarként lépett fel, hiszen olyan már befutott sztárok előtt játszottak, mint a Grand Funk Railroad, Aerosmith, Chicago, Eagles és ZZ Top.

A fenti keretek komoly bemutatkozási lehetőséget jelentettek, és azt mutatták, hogy az együttest egyáltalán nem mint furcsa egzotikumot igyekeztek a közönség elé tárni, hanem nagyon is aktuális, sztárjelölt produkcióként.

Az Egyesült Államok rockpiacán tulajdonképpen az LGT volt az első szocialista országból érkezett előadó. A lemez és a turné promóciója ezt a körülményt említette ugyan, de nem helyezte középpontba, helyesen mérve fel, hogy nem feltétlenül széles körben vevő a különlegességekre az amerikai közönség.

A megszólalás viszont éppen telibe találta az akkori főáramlatú, bluesos alapú rockot kedvelő közönséget, így a zenekar és a menedzsment is joggal remélhettek komoly sikert.

Az LGT-lemez borítói és kiadásai

Egy ezüstszínű miniatűr gőzmozdony volt az album első borítójára fényképezve, amint szembejövet éppen áthatol egy alufólia falon. Játékos utalás ez a zenekarra, amely a maga valójában is éppen áttörte a vasfüggönyt.

A hátsó borító meglehetősen egyszerűre sikerült, a sima fehér felület közepére helyezett fekete-fehér zenekari fotó alatt két hasábon sorakoztak a lemez adatai. A lemezborító tervezője és fotósa most is ismeretlenek maradtak.

Az együttesnek ez a borító nem tetszett, és ez irányú reklamációjuk a kiadónál sikerrel járt. Újratervezték a borítót, egy profilból látszó gőzmozdony robog előre az új változaton.

A mindkét oldalt elfoglaló grafikán egy - a tengerentúlon csak kevesek által értett - „Muzsika” és egy „17” feliratú tábla látható. Míg az alufóliás fénykép mind Amerikában, mind pedig Angliában forgalomba került, addig a módosított változat csak az amerikai piacon bukkant fel.

Kislemezek és promóciós példányok

Amerikában két kislemez is megtámogatta a nagylemezt, Angliában azonban csak az LP jelent meg. A kislemezek A oldalain a Ringasd el magad, illetve az Ő még csak most 14 című dalok angol változatai szerepeltek, B oldalaikon pedig sorrendben a Szerenád - szerelmemnek, ha lenne és a Szabadíts meg angol változatai.

A kislemezek külső megjelenésével a kiadó nem foglalkozott különösebben. Bevett amerikai szokásnak megfelelően egyszerű, kiadói emblémás tasakokban kerültek forgalomba, így az összes adatuk a címkéken volt olvasható.

Promóciós példányok is készültek az Egyesült Államokban megjelent lemezekből. Ezeket az ottani, decentralizált kereskedelmi rádiózási rendszer indokolta.

Országszerte százszámra működtek kis rádióadók, többnyire hálózatba szervezve, de lényegében saját műsorpolitikával. Eképpen a zenei adásaikat az adók maguk szerkesztették, így mindegyikhez el kellett juttatni a kiadók részéről az aktuális felvételeket.

Már a 78-as fordulatú gramofonlemezek korában kialakult a reklámlemezek gyakorlata. Hogy ezekből a lemezekből ne lehessen pénzt csinálni, eltérő kivitelben készültek, jellemzően elváltoztatott lemezcímkével, valamint a címkén és a borítón egyaránt „nem eladó - reklámpéldány” („Not For Sale - Promotional Copy”) nyomattal vagy matricával.

Az LGT reklámlemezei fehér alapon fekete szövegű címkéket kaptak. A promóciós LP zenéje megegyezett a nyilvánosan terjesztett lemezével.

A kislemezeken viszont mindkét kiadvány esetében csak az A oldal száma szerepelt, mégpedig az egyik oldalon monó, a másik oldalon sztereó keverésben. Érdekesség, hogy az A oldali számok mind a promóciós, mind a nyilvánosan terjesztett kislemezeken egy-másfél perccel megkurtítva, úgynevezett rádióbarát változatban szerepelnek, csak a B oldali számok egyeznek meg az LP felvételeivel.

Az amerikai együttműködés megszakadása

Noha a kiadó az egész világon rendelkezett licencpartnerekkel, végül csak egyetlen további kiadás jelent meg az elkészült lemezekből. 1976-ban a zágrábi Suzy lemezcég a nagylemezt licencelte a CBS/Epic-től, amelyet saját, jugoszláv gyártmányként, az „alufóliás” borítóval árusítottak néhány éven át.

Magyarországra ebből is csak szűk körű magánimport révén jutottak el példányok. Amikor még a koncertsorozat alatt kiderült, hogy a kiadó folytatni szeretné az együttműködést, és egy második lemezt is kért a csapattól, úgy tűnt, hogy a történet fordulóponthoz érkezett.

A Locomotiv GT produkciója a kőkemény amerikai versenyben is megállt a saját lábán. Emiatt számít a lemez története mindmáig a legnagyobb amerikai sikernek egy magyar zenekar számára.

Sajnos a folytatás kudarcba fulladt. 1974 augusztusában-szeptemberében megírták és fel is vették a második lemezt, All Aboard címmel.

Amikor a zenekar amerikai ideje szeptemberben lejárt, az elutazás idején derült ki, hogy az épp akkor zajló lemezcégbeli vezetőségváltásra hivatkozással nincs, aki kifizesse őket. A gázsijuk legnagyobb részét ugyanis még várták a kiadótól, illetve a vele kapcsolatban álló koncertszervezőktől.

Tulajdonképpen valakik a még ki nem fizetett összeget elsikkasztották, egyben csúnyán visszaéltek a magyar zenészek kiszolgáltatottságával, azzal a körülménnyel, hogy az itthoni szocialista körülmények között nem volt esélyük jogi vitát kezdeni és azt a kinti illetékesekkel szemben sikeresen végigvinni.

A zenekar letiltotta a második LP megjelenését, a lemezcég pedig a már megkötött szerződés lejáratáig, 1979-ig nem engedte el az LGT-t. További együttműködés a felek között már nem történt.

Jóval később, 1987-ben Magyarországon jelent csak meg az All Aboard, kissé átszerkesztve, Locomotiv GT ’74 USA cím alatt. Az amerikai kaland végén Barta Tamás kint maradt, azaz kivándorolt, maga helyett Karácsony Jánost javasolta új tagnak.

A félbeszakadt karrier kudarcát az együttes nagyon rosszul élte meg, hiszen joggal érezhették úgy, hogy amiért megdolgoztak, az mások aljassága miatt hiúsult meg.

Az Omega és a Locomotiv GT nyugati lemezeinek utóélete

Ma sem számítanak az amerikai LGT-kiadványok ritkaságnak az antikvár lemezek között, mivel a kiadó annak idején jól megdolgozta a piacot. A lemezek és a promóciós változatok a gyűjtők számára is különböző típusú kiadványokat jelentenek.

Előfordulnak fóliázott, bontatlan LGT-albumok is, amelyek idestova negyvenöt éve lejátszatlanul várják hallgatójukat. A két történetben különös párhuzamot ad a zenekar és kiadója közötti kapcsolat, illetve annak kifutása.

Jelentéktelen epizód maradt az Omega lemeze a Decca cégnél, de fontos, előrevivő tapasztalatot jelentett a zenekar számára. A Locomotiv GT albuma pedig már nemcsak az együttesnek, hanem a kiadónak is fontos volt, de a kapcsolat külső körülmények miatt szerencsétlen véget ért, és az itthon tovább működő zenekar számára rossz emlékké vált.

Az ABC betűdala és a magyar Zengő ABC

Az angol és az angolt tanuló gyerekek is kedvelt dala az ABC dal. A zárójelben lévő akkordok a videón lévő hangnemet követik.

A dal egyszerű, ismétlődő szerkezete az angol ábécé betűit sorolja fel, majd a közös éneklésre hívó sorokkal zárul:

• C(A) F(D) C(A) A - B - C - D - E - F - G
• F(D) C(A) G7(E7) C(A) H - I - J - K - LMNO - P
• C(A) F(D) C(A) G(E) Q - R - S - T - U - V
• C(A) F(D) C(A) G(E) W - X - Y and Z
• C(A) G(E) F(D) C(A) Now I know my ABC's
• F(D) C(A) G7(E) C(A) next time won't you sing with me.

A magyar nyelvű párhuzam Móra Ferenc Zengő ABC című verse, amely szintén az ábécé betűire épül:

Aranyalma ághegyen. Bari bég a zöld gyepen. Cirmos cica egerész. Csengős csikó heverész.

Dongó darázs döngicsél. Esik eső, fúj a szél. Füsti fecske ficsereg. Gerle, galamb kesereg.

Gyom között gyors gyík szalad. Harmatos hajnal hasad. Itt van már a zivatar! Jó az anya, jót akar.

Kivirít a kikelet. Leveles lesz a liget. Lyukas fazék fekete. Mese, mese, meskete…

Nádat a szél legyezi. Nyúl a fülét hegyezi. Orgonafán méhike. Összerezzen őzike.

Patakparton pipitér. Róka szava kicsit ér. Susog a sok sasmadár. Szilvafára szarka száll.

Tücsök tarlón hegedül. Tyúk az árkon átrepül. Uccu, csípd meg, hóha, hó! Ürgét fogott a Sajó.

Vércse vijjog délelőtt. Zörgetik a vasfedőt. Zsindelyezik a tetőt.

tags: #angol #rockos #abc