Az ókori Római Birodalomnak sokat köszönhetünk. Nagy hatással volt az európai civilizációra, kultúrára és művészetre. Az országban használatos hivatalos nyelvből, a latinból alakultak ki az újlatin nyelvek. Sokan nem tudják, de a latin ábécéből származnak a római számok is!
Miért fontosak a római számok és mi az alapfelépítésük?
Miért a CM jelöli a 900-at? Mert a római számok lényege, hogy a fix számok kombinációjával írjuk le a többi számot! Ezért: M + CM + LXXX + VI => 1000 + 900 + 80 + 6 = 1986. A számjegyeket csökkenő sorrendben kell leírni egymás után! Az I csak V és X előtt állhat! Tehát az 1999-et nem úgy írjuk le, hogy IM, hanem MCMXCIX!
Az I állhat a V és X előtt, ekkor IV=4 és IX=9. A kettőt úgy jelöljük, hogy II (1+1). A tizenhatot úgy írjuk, hogy XVI (10+5+1). A római számoknál nem használják a nullát. A legnagyobb szám, amit római számokkal leírhatunk, az a 3999. 4000 feletti számok esetén felülvonással jelölték az ezreseket. Egy jel maximum háromszor írható le egymás mellé.
A római számok egy olyan számjelölési rendszer tagjai, melyek eredete az Ókori Róma előtti időszakra vezethető vissza. A számokat betűk jelölik, ezért a római számírás alfabetikus számjelölési rendszer. Az ókorban, a Római Birodalom civilizációja használta ezt a számjelölési rendszert, melyet az etruszkoktól vehettek át. A számok jelölésére betűket használtak bizonyos szabályok szerint. Európában a 14. századig elterjedt, majd a középkorban kerültek csak arab számok a római számok helyére. Napjainkban a római számok alig használatosak, főleg paragrafusok és fejezetek sorszámát jelölik velük.
Hogyan írjuk le a római számokat és mik a fő szabályok?
A római számok betűi a következők: I, V, X, L, C, D, M. A D-t |Ɔ, az M-t C|Ɔ alakra is át lehet írni, a Vinculum használható nagy számoknál. A C a latin centum (száz) kezdőbetűje, az M a latin mille (ezer) kezdőbetűje. A V, X, L idegen eredetű lehet. A görögöknek is van saját számírásuk, a görög betűk alapján.
Az alapszabály az, hogy a 10-es és 5-ös értékű jelek viszonyításán alapulnak. A nagyobb számoknál a százak, tízesek és egységek sorrendje csökkenő legyen. Például: 68-at gyakran a 60 alá írjuk, vagyis LXVIII. A 4-et pedig az 5-ből vonják ki, azaz IV. A 40-et XL, a 90-et XC formában írhatjuk, mivel X a L vagy C előtt áll, így -10-et jelent. A „kisebb” számok logikájától némileg eltérő jelölések is előfordulhatnak nagy számoknál mint például a vinculum a fölé írás jelölésével.
Érdekesség: A római számoknál az 5-höz és a 10-hez viszonyítunk. A tízeseknél az 50-hez (L) és a 100-hoz (C) viszonyítunk. A dátumokban és éveknél évszámokat is lehet írni római számokkal, és gyakran találkozunk évszámokkal, amelyekban nem ismert az arab rendszerben megszokott 0.
Hol találkozhatunk manapság római számokkal?
A 14. századtól kezdve egyre jobban háttérbe szorultak a római számok. Helyét az arab számírás vette át. Hol találkozhatunk római számokkal manapság? Bizonyos óralapokon nem arab számokkal, hanem római számokkal találkozhatunk. Régi épületeken a bejáratok fölé római számokkal vésték bele az átadás évét. Uralkodói dinasztiáknál is római számokkal jelölik az uralkodókat! Római számokat használnak a törvények sorszámának jelöléséhez is. Általános iskola alsós matematikai tananyag része a római számok! Gyermeked megfelelően elsajátította az anyagot? Ha problémát okoz a római számok helyes felírása, forduljatok a Tantakihoz! Játékos tanulás és érthető magyarázat = siker kulcsa!
Az egyes példák és magyarázatok követik a klasszikus szabályrendszert: II=2, XVI=16, XL=40, XC=90, MCMXCIX=1999, és 3999-ig terjedő felírás. A római számírás gyakorlati alkalmazásai közé tartozik az évszámok, évfordulók, helyi érdekességek és hivatalos jelölések megjelenítése is a történelem és a modern élet különböző területein.
