Az amerikai futball szaknyelve: a legfontosabb kifejezések, posztok és játékszituációk

Az amerikai futball szaknyelve elsősorban angol kifejezésekből áll, amelyek a játékmenet, a pontszerzés, a támadó- és védekező posztok, a rúgások, a büntetések, valamint a taktikai döntések megértését segítik. Az amerikai futballban a stratégia legalább olyan szerephez jut, mint a játékosok fizikai adottságai, ezért egyáltalán nem mindegy, hogy ki dönt arról, hogy a pályán milyen játékvariációt hajtsanak végre a játékosok akár támadó-, akár védőoldalon.

Az amerikai futball - amelyet az Egyesült Államokban egyszerűen csak futballnak neveznek - egy rendkívül kemény, sokszor durvának látszó játék, amely felvonultatja a sport összes szépségét: gyors futások, agresszivitás, taktikai fegyelem, nyers erő, pontos dobások, ütközések. Mindezek egyetlen célt szolgálnak: eljuttatni a labdát az ellenfél célterületére. Ez a cikk segítséget nyújt a sportág alapjainak és legfontosabb szaknyelvének megértésében, hogy mindenki élvezhesse ezt a taktikai mélységű, fizikális játékot.

Mi az amerikai futball?

Amerikai futballnak nevezik, azt a játékot, mely taktikára és a nyers erőre épül, miközben ez a játék is egy labda körül forog, mégis különbözik a labdarúgástól. Már itt rögtön megmutatkozik a különbség a két játék között, hisz az amerikai focit egy tojás alakú labdával játszák, amit nem csak rugdosnak, sokkal inkább szorosan átölelve, dobva próbálják eljuttatni az ellenfél térfelére.

Az amerikai és az európai foci nem sok hasonlóságot mutat, de természetesen azért akadnak átfedések. Mindkét sportág gyökerei Angliába nyúlnak vissza, hiszen az amerikai futball tulajdonképpen a britek egyik kedvenc játékából, a rögbiből származtatható.

Az amerikai és az európai foci igazából nem sok hasonlóság van, de azért mégis akad. Például mindkettő Angilából indult, hiszen az amerikai futball tulajdonképpen a britek egyik kedvenc játékából, a rögbiből származik.

Az amerikai futball egyértelműen szabályos verekedésekből fejlődött ki, míg a rögbi a fair play egyik legerősebb bástyájának számít. A tizenkilencedik században az egyetemisták egyesítették a futball és a rögbi szabályait, bár pontosabb lenne azt mondani, hogy szinte alig voltak szabályok.

Az amerikai futball rövid története

Angol futballváltozatokból egyetemi sport

Mindkét játék gyökerei a 19. század közepén Nagy-Britanniában játszott különféle futballváltozatokhoz vezethetők vissza, ahol a cél az volt, hogy a labdát a kapuba vagy egy meghatározott vonalon túlra juttassák. Ezek a változatok az angol állami iskolák futballjátékain alapultak.

Az 1800-as években az amerikai egyetemek is elkezdtek egymás ellen játszani, bár mindegyik intézmény a saját, adaptált futballstílusát gyakorolta, eltérő szabályokkal. Egyes iskolák közelebb álltak az európai focihoz, míg mások a rögbihez.

Az egyetemek közötti játékok népszerűsége nyomán a sport fokozatosan szabványosabbá vált: csökkent a játékosok száma és a pálya mérete is. Valójában az egyetemközi játékok fektették le az amerikai foci szabályainak alapjait.

A „bostoni játék” és a hibrid szabályok

A mai futball és rögbi is ebben az időszakban alakult ki, és ezekkel együtt számos hibrid játék is, mint például a „bostoni játék”. Akkoriban két általános futballtípus terjedt el: a „rugdosó” játékok (mint amilyet a Cambridge-i Egyetemen játszottak), amelyek később, 1863-ban, a Football Association (foci) szabályainak alapjául szolgáltak.

A másik típus a „futós” vagy „hordozós” játékok voltak, amelyek az 1871-ben megalapított Rugby Football Union szabályait ihlették. Ezek hibrid változatát, az úgynevezett „bostoni játékot”, először az Oneida Football Club nevű csapat játszotta.

Ezt a klubot, amelyet egyes történészek az Egyesült Államok első hivatalos amerikai futballklubjának tekintenek, 1862-ben alapították a bostoni elit előkészítő iskoláiból kikerült diákok. A pörgős, vad sport gyorsan felkeltette a sajtó figyelmét, így a „bostoni játék” népszerűsége az 1860-as években tovább terjedt.

Az egyetemközi mérkőzések szerepe

Az Oneida Football Club állítólag soha nem veszített mérkőzést 1862 és 1865 között. A játék az 1860-as évek végén kezdett visszatérni a campusokra, ahol a Yale, a Princeton, a Rutgers és a Brown Egyetemek mind elkezdték játszani a népszerű „rúgdosó” játékot.

1867-ben a Princeton labdajátéka a Londoni Labdarúgó Szövetség szabályain alapult, míg a kanadai Montreal Football Club 1868-ban átvette a rögbire emlékeztető „futójátékot”. Ezek a mérkőzések legendásak voltak, mivel nem lehetett tudni, mikor lesz a következő.

1870-ben a Princeton és a Rutgers Egyetem játszott egymás ellen, és a Princeton 6-0-ra legyőzte Rutgers-t. A játék erőszakossága olyan közfelháborodást váltott ki, hogy a következő évben egyáltalán nem rendeztek mérkőzéseket.

Az egyetemek közötti mérkőzésekre jellemző volt, hogy az egyik nap az egyik csapat, a visszavágón pedig a másik csapat szabályai szerint játszottak. E szabályok néha csak apró eltéréseket jelentettek, például volt-e szabadrúgás vagy sem, máskor viszont jelentős különbségekhez vezettek.

Walter Camp és a modern amerikai futball

Majdnem minden híres iskola hozzájárult a mai szabályok kialakításához, de a legfontosabb ötleteket a Yale-es Walter Camp hozta, akit később az „amerikai futball atyjaként” emlegettek.

Camp, amíg a Yale hallgatója volt, olyan szabályokat vezetett be, amelyek alapjaiban határozták meg a modern futballt, beleértve a játékosok számának 15-ről 11-re való csökkentését.

A McGill és a Harvard egyetemek közötti mérkőzés során bekerült a köztudatba a „try” fogalma, amely lehetőséget adott a csapatnak, hogy az ellenfél gólvonalának elérésével mezőnygólt szerezzen. Ez később a touchdown-ig fejlődött.

Az utolsó és kétségkívül legfontosabb újítás, amely az amerikai focit végül egyedülállóan „amerikaivá” tette, az interferencia, vagyis a blokkolás legalizálása volt. Ez a taktika a rögbi szabályai szerint szigorúan tilos volt, de az amerikai fociban engedélyezetté vált, és ezzel alapvetően megváltoztatta a játék dinamikáját.

Brutalitás, reformok és szabályozás

Az 1900-as évek elején maga a játék még halálosan brutális volt. A játékosok tömeges, zárt formációkba tömörültek és sisak nélküli fejüket faltörő kosként használták. A labdával szaladókat gyakran az akár összesen fél tonnát nyomó védelem szinte teljesen összepréselte.

Sporttörténészek szerint a túlzott brutalitás következtében 1905-ben jelentős változás történt, amikor a legmagasabb szintről avatkoztak be. Theodore Roosevelt elnök, aki maga is nagy focirajongó volt, és akinek fiai is játszottak, több egyetemi futballedzőt hívott meg a Fehér Házba.

Roosevelt figyelmeztette őket, hogy ha nem tisztítják meg a sportot az erőszaktól, betiltja. A Chicago Tribune „halálaratásnak” nevezte a 19 halálesetet és 137 súlyos sérülést hozó 1905-ös évadot.

Az egyetemközi konferencián - amely a National Collegiate Athletic Association (NCAA) előfutára lett - végül meghozták a hőn áhított módosításokat. Lehetővé tették az előre passzot, eltörölték a veszélyes tömegformációkat és egy semleges zónát hoztak létre a védők és a támadók között.

Az új szabályok nem szüntették meg ugyan a sport veszélyeit, de a halálesetek száma csökkent: az 1906-os és 1907-es évadban egyaránt 11-11 esetet regisztráltak, miközben a sérülések száma meredeken zuhant. Az 1909-ben meghozott újabb reformok tovább szigorították a szabályokat, megteremtve ezzel a modern sport alapjait.

A regionális sporttól a nemzeti jelenségig

Eleinte a „bostoni játék” kifejezés kizárólag a keleti parti magánegyetemek körében volt használatos, különösen a Harvardra utalva. Az idő előrehaladtával a rivalizáló egyetemek közötti egyeztetések révén közös szabályrendszerek születtek.

Idővel csatlakoztak a nyugati parti és déli intézmények is, míg a középnyugati kisebb egyetemek számára presztízskérdéssé vált, hogy legalább ebben legyőzzék a híres Ivy-ligás egyetemeket - ami gyakran sikerült is nekik.

Az egyetemi futball végül átterjedt a munkásnegyedekre és városrészekre is, ami hozzájárult ahhoz, hogy főként az Egyesült Államok középnyugati ipari városainak sportjaként a professzionális labdarúgás nemzeti jelenséggé váljon.

Hosszú ideig a baseball volt a nemzet sportja. Az amerikai közmegegyezés szerint az NFL elismert kiindulópontja az úgynevezett „Greatest Game Ever Played”, a Baltimore Colts és a New York Giants 1958-as bajnoki mérkőzése volt.

Nagy jelentőséggel bírt, hogy a televízió közvetítette a mérkőzést, amely legendás párharcot hozott. 1965-ben a The Harris Poll megállapította, hogy a profi futball átvette a baseball helyét az ország kedvenc sportjaként.

A pálya és a játék alapjai

Az amerikai futballt egy labdarúgó pályához hasonló méretű játéktéren játsszák. A pálya hossza 120 yard (110 méter), szélessége 53 1/3 yard (49 méter).

A pálya hosszanti határvonalát az európai focinál megszokott módon oldalvonalnak (sideline), a keresztirányú határát pedig alapvonalnak (end line) nevezzük. A játék a pálya középső 100 yardján zajlik, két végén egy-egy 10 yard hosszúságú célterület (végzóna vagy end zone) található.

A játékteret 5 yardonként egyenes vonalak keresztezik, és minden yardot úgynevezett hashmarks jelöl, ami a labda pontos elhelyezéséhez szükséges. A félpályát jelző vonal és az end zone határát jelölő vonal (goal line) közötti távolság 10 yardonként számozva van.

A két end line közepén egy-egy fordított villára emlékeztető kapu van felállítva (régen a kapuk a goal line közepén helyezkedtek el, de később hátra vitték őket az alapvonalra, mert a játékosok sokszor nekiütköztek, amikor befutottak a célterületre).

A játék menete

Az amerikai futballt két, egyenként 11 főből álló csapat játssza. A játék célja egyszerű: több pontot szerezni, mint az ellenfél.

Minden csapat három egységből áll: támadók (offense), védők (defense), speciális csapatrész (special team). A mérkőzések négy, egyenként 15 perces negyedből állnak az NFL-ben. A második negyed után félidő következik.

Fontos megjegyezni, hogy a magyar mérkőzések negyedei 12 percesek, szemben az NFL 15 perces játékrészeivel, ebben az NCAA szabályoktól is különbözik az európai és egyéb nemzetközi összecsapások játékideje.

A játékidő mérése leginkább a futóórás és tiszta játékidő keverékeként érthető meg. Az óra több esetben is megáll: támadási jog átadása esetén, ha a labda passzt követően földet ér, és az utolsó negyedben, ha a játékos a játékterületen kívülre viszi a labdát.

A támadó csapatnak 40 másodperce van a támadás indítására, ha a bíró nem állítja meg az órát. Amennyiben technikai okok miatt (pl. sérülés, büntetés stb.) megállították az órát, akkor a bíró óra-újraindítási jelétől számítva 25 másodperc van a kezdésre.

Amennyiben a támadó csapat az adott időn belül nem kezdi meg a támadását, büntetést kap, melyet Delay of Game-nek neveznek. A támadások közötti időt és a játék indításának módját a játékhívás, a huddle, az irányító döntése és az ellenfél védekezésének felismerése határozza meg.

Kickoff és a támadás kezdete

A mérkőzés mindkét félideje kezdőrúgással (kickoff) indul, ilyenkor mindkét küzdő fél részéről az ún. speciális csapatrész van a pályán.

A rúgó játékos saját térfelének 30 yardos vonaláról lövi el a földre állított labdát, igyekezve azt mélyen az ellenfél térfelére juttatni. Ha a labda az end zone-ban esik le vagy elhagyja azt, akkor a fogadó (returner) csapat 20 yardos vonalától indulhat a támadás (touchback).

Ha a rúgás oldalirányban hagyja el a játékteret mielőtt bárki hozzáérne, akkor saját 40 yardos vonaláról támadhat a labdát fogadó alakulat. Ha egy jól elvégzett kickoff-ot követően nem lesz touchback, akkor a fogadó csapat visszahordó embere (kick returner) megpróbál a lehető legtovább visszafutni a labdával, így hozva kedvező támadási pozícióba csapatát.

Miután szerelték, a speciális csapatok elhagyják a pályát, átadva helyüket egyik oldalról a támadó, másik oldalról pedig a védekező csapatnak.

Down, first down és a területszerzés

A pályára lépő támadó csapatnak a célja a pontszerzés (touchdown vagy field goal), amiben az ellenfél védekező alakulata természetesen igyekszik őket megakadályozni.

A támadóknak négy lehetőségük (down) van legalább 10 yardot előre haladni. Ha ez sikerül, akkor ismét megkapják az első kísérlet jogát (first down), és megint négyszer próbálkozhatnak a minimum 10 yardos előrehaladással (1st & 10).

Így juthatnak egyre közelebb az áhított pontszerzéshez. Az amerikai futball tehát a területszerzés játéka, ennek megfelelően a szabálytalanságokért területvesztéssel kell bűnhődnie a vétkes csapatnak.

Az akció snappel kezdődik, ilyenkor a center az irányító (quarterback) kezébe adja a labdát. Fontos, hogy előrefelé passzolni csak egyetlen egyszer lehet egy akció során, mégpedig csak azon vonal mögül, ahonnan a labda elindul az akció elején.

Pontozási lehetőségek

Touchdown

Touchdown (TD) (6 pont): Akkor következik be, ha valaki a játékosok közül az ellenfél célterületére viszi be a labdát, vagy az irányító a célterületen álló társának dobja a labdát, aki mindkét lábával érinti a földet, az elkapott labdával a kezében.

TD-t elérhet a védő és a támadócsapat is. A védő labdaszerzés után közvetlenül, a támadó pedig egy akciósorozat végén (lehet passz vagy futás eredménye is).

Extra point és kétpontos kísérlet

Extra pont/jutalomrúgás (1 pont): Szintén TD után van rá lehetőség. Ez az általános választás. Egy 20 yardos field goal kísérlet a kapuval szemben.

Kétpontos kísérlet (Two Point Conversion) (2 pont): Úgynevezett kétpontos kísérlet, TD után van rá lehetőség. A két pontért át kell vinni újra a labdát a gólvonalon, az NFL-ben a 2 yardos vonalról indulva, 1 kísérletből, hasonlóan a Touchdownhoz.

Amennyiben ezen játék vagy az XP rúgás során a védelem megkaparintja a labdát és beviszik azt ellenfelük célterületére, akkor ők gazdagodnak két ponttal.

Field goal

Mezőnygól (Field Goal - FG) (3 pont): Ezt csak a támadó csapat speciális egysége szerezhet. Akkor kerül rá sor, ha a támadó csapat három kísérletből nem tesz meg 10 yardot és negyedikre a kapura lövést választják.

Akkor sikeres, ha az U alakú kapu szárai közt megy be az U keresztszára fölött.

Safety

Safety (2 pont): A védőcsapat akkor éri el, ha a támadóegység labdás emberét annak saját célterületén szerelik. Ez ráadásul a támadási jog átadásával (kickoff) is jár.

Bár igen-igen ritka, elméleti szinten létezik az egypontos safety is.

Az amerikai futball csapategységei és posztjai

Egy amerikai futballcsapat három egységből áll: a támadó-, a védő- és a speciális egységből, melyek közül csapatonként egyszerre egy van a pályán. A támadók fő célja a pontszerzés, a védőké a támadók megállítása, a speciális csapat (special team) pedig különleges szituációkban (punt, mezőnygól, kezdőrúgás) kerül a pályára.

Egy csapat játékoskerete az NFL-ben 53 főből áll, és az egyes csapatrészeken belül minden játékosnak megvan a maga speciális feladata. A pályán lévő két, tizenegy tagú csapat az adott akcióban támadó- vagy védekező feladatot lát el.

Támadó egység - Offense

Quarterback (QB) - irányító

A QB (quarterback) a legfontosabb játékos, az offense vezetője. Szinte az összes figura úgy indul, hogy a labda a QB kezébe vándorol, és ő vagy leadja a running back-nek vagy más futó játékosnak (ezek a futó figurák) vagy a kezében tartja a labdát, aztán passzolni próbál (ezeket hívják passing playnek).

Néha ha nem talál játékost elég idő alatt, megpróbál futni a labdával előre. Jó helyzetfelismerő képeséggel kell rendelkeznie.

A legfontosabb feladata hogy átlássa a pályát, tudja mikor, kinek dobhat, mikor ne kockáztasson. kulcsfigura.

Running back (RB) és fullback (FB)

Az RB/FB (running back, fullback) a futójátékosok csoportja. A QB a kezükbe nyomja a labdát és a legfontosabb feladatuk, hogy előre haladva annyit fussanak a labdával amennyit csak tudnak.

Az RB, a running back, az alaphelyzetben bevetett futójátékos, az FB, a fullback testesebb, nagyobb darab játékos, ritkábban használják őket, főleg akkor, ha rövid távolságot kell megtenni, vagy blokkolásra.

Néha a védők elleni blokkolásra is használják őket. Gyakran előfordul, hogy két futójátékos is van a pályán, ilyenkor megeshet, hogy az egyik blokkol a másiknak, ezzel segítve a másikat egy nagyobb távolságú futás elérésében.

Rengeteg más elnevezést is használnak, tailback, halfback, stb. A lényeg a back szócska, ami azt jelenti, hogy ezek a futójátékosok az offensive line mögött sorakoznak fel.

Wide receiver (WR) - elkapó

A WR (wide receiver) azok a játékosok, akiknek általában a quarterback passzolni szándékozik. Bár a running back, lineman vagy a tight end is elkaphatja a passzokat, ált. a wide receiverek a legnépszerűbb célpontok.

Gyorsak, fordulékonyak, és ők a legnépszerűbb célpontok a passzjátéknál. Csomó változatuk, elnevezésük van: split end, flanker, slot receiver, wideout, de ez mind a wide receivereket takarja.

Tight end (TE)

A TE (tight end) tulajdonképpen egyfajta wide receiver, de a különbség annyi, hogy míg a wide receiver a támadó faljátékosoktól (offensive line) távolabbra sorakoznak fel, akár a partvonal mentén is ácsoroghatnak, addig a tight end a fal legszélsőbb tagja.

Nagyobb termetű, mint a wide receiver, kisebb, mint egy falember, és több funkcióra is használható: passzok elkapására és blokkolásra is.

Ha a QB passing play-t játszik, akkor a tight end passzokat kaphat el, ha pedig running play van, akkor a futójátékosnak segít blokkolni.

Offensive line (OL) - támadófal

Az Offensive Line (OL) (Center, Guard, Tackle) a támadófal játékosainak összessége, akiknek feladata a QB védelme és az útvonal nyitása a futóknak.

Center (C)

A C (center) fontos szerepet tölt be, az offensive line központi alakja. Ő az, aki a labdát tartja, aztán a lábai közt hátradugja/dobja a QB-nek.

Blokkolnia kell, amit és akit csak lehet, valamint figyel a védekező játékosok mozgásaira és leadja az információt a QB-nek.

Guard (G)

A G (guard, lehet right/left guard) a center két oldalán álló hasonlóan nagydarab blokkoló játékos. A feladatuk kettős, egyrészt feltartani a rájuk rohamozó védőket és megóvni a QB-t a ledöntéstől, másrészt ha running play-t játszik a csapat, és a RB belül próbál meg futni, akkor lyukat kell nyitni a védőfalon.

Ezt általában úgy érik el, hogy ide-oda lökdösik a velük szemben álló védőfal tagjait, és előbb-utóbb valahol lesz helye a futóknak átjutni.

Tackle (T)

A T (tackles: right tackle, left tackle, offensive tackles) a guardok külső oldalán foglal helyet, értelemszerűen kettő van belőlük is.

A védőfal szélső játékosai, esetleg a TE állhat mellettük. A feladatuk hasonló, mint a guardok-é: megakadályozni, hogy oldalról bárki is mögéjük kerüljön és a QB-t ledöntse, valamint lyukat nyitni a védőfalban a futójátékos számára.

Védekező egység - Defense

Attól függően hogy milyen védelmi felállása van a csapatnak (3-4, 4-3, nickel, stb.) a pozíciók változhatnak és nem biztos, hogy mindig minden pozíció meg van töltve.

Nose tackle (NT)

Az NT a 3-4 defense alapköve, 3 linemen, 4 linebacker alkotja az első két védősort. A nose tackle a centerrel áll szemben és feladata, hogy részint blokkolja a centert, másrészt megakadályozza, hogy a támadócsapat futójátékosa valahol középen átfuthasson.

Az úgynevezett „A” futó-utakat blokkolja, melyek a center bal és jobb oldalát jelentik. A NT passing play-nél ritkán akar meg sack-et is szerezhet (QB földre döntése).

Defensive tackle (DT)

A DT (defensive tackle) kettő van belőlük, és gyakorlatilag szemben állnak a guardokkal. A 4-3-defenseben alkalmazzák őket (4 linemen, 3 linebacker).

A feladatuk ugyanaz, mint amit a nose tackle csinál: blokkolni az offensive line-t és blokkolni az „A” és „B” futóutakat. Néha ők is szerezhetnek egy-két sack-et.

Defensive end (DE)

A DE (defensive end) párosan áll, a védőfal szélén foglal helyet, az offensive fal tackle-jeivel szemben.

Feladatuk körbefutni vagy valahogy kicselezni a velük szemben álló, őket lökdöső védőjátékosokat és ledönteni a QB-t. Ha a futójátékos megpróbál az ő irányukba futni, akkor persze őt kell szerelniük.

Linebacker (LB)

Az LB-kből 3 vagy 4 van, attól függően, hogy milyen a defense felállása. Ha 3 van, akkor így nevezik őket sorjában: strong-side linebacker (sam), middle linebacker (mike), weak-side linebacker (will).

A strong-side az, ahol a TE (tight end) áll a fal mellett, és ő a célpont, akire gyakran ráküldik a strong-side LB-t. A weak-side LB a másik oldalon van, a middle LB értelemszerűen középen.

Ha 4 akad belőlük a felállásban, akkor két inside LB és két outside LB van a csapatban. Sokrétű a LB-k feladata: futójátékost megállítani, TE-t megállítani, QB-t sackelni, rövid passz ellen védekezni.

Lehet, hogy csak ún. spy-nak állítják be egyiküket, ez azt jelenti, hogy ő csak a QB mozdulatait lesi, és megpróbálja kitalálni, hogy az irányító hova akar dobni, ekkor a LB megpróbálja blokkolni a dobást.

A LB-k alkotják a második védőfalat; kisebbek, de ezáltal mozgékonyabbak is mint az első védőfal emberei.

Cornerback (CB)

A Cornerback (CB) a hátsó alakulat része, általában a wide receiverek ellen vetik be emberfogásban, elsődleges feladata a passzjáték levédése.

Safety: strong safety és free safety

A Safety (SS - Strong Safety, FS - Free Safety) a védelem utolsó bástyája, a leghátsó területeket védi.

A Strong Safety általában valamivel előrébb helyezkedik el az erős oldalon, míg társa, a Free Safety a leghátsó területeket védi. Nagyon ritkán léteznek ún. safety-blitzek is, ilyenkor a safety rohamozza meg a QB-t.

Speciális egység - Special Team

Kicker (K)

A Kicker (K) a földről elvégzett rúgásokért (mezőnygól, extra pont, kezdőrúgás) felelős.

Punter (P)

A Punter (P) a kézből elvégzett rúgásokért (punt) felelős.

Returner

A Returner (KR - Kick Returner, PR - Punt Returner) feladata a kezdőrúgás és a punt elkapása, majd a labda visszahordása.

Mivel ezen a poszton kiemelkedő gyorsaságra és irányváltásokra van szükség, ezért általában Running Backek, Cornerbackek vagy Wide Receiverek töltik be a szerepkört.

A legfontosabb játékkifejezések

Play

A play egy adott kísérleten belül alkalmazott játékvariáció, vagy az az idő, amíg a labda a földről elindul, és újra földet ér.

Drive

A drive egy támadássorozat, ameddig a támadó csapat birtokolja a labdát.

First down

A first down kifejezést akkor használják, ha egy csapat a neki járó legfeljebb 4 kísérletből eléri a minimális célt, a 10 yardot, ami természetesen lehet több is.

Rushing play

Rushing play-ről beszélünk, ha az irányító nem passzol, hanem valamelyik futó kezébe adja a labdát, és ő a földön próbál meg területet nyerni.

Passing play

Passing play esetén az irányító rövid (10 yardnál rövidebb), vagy hosszú (10 yardnál hosszabb) passzal próbál területet nyerni.

Huddle

A huddle a játékosok rövid megbeszélése a következő akció előtt. Ez a gyűlés akkor alakult ki, amikor az irányító minden egyes játék után odaszaladt az oldalvonalon álló edzőhöz, meghallgatta, mi a választás, majd visszarohant a pályára, és a köré gyűlő játékosoknak is elmondta, mit kell csinálni.

Snap

Az akció snappel kezdődik, ilyenkor a center az irányító (quarterback) kezébe adja a labdát.

Line of scrimmage

A line of scrimmage az a képzeletbeli vonal, amelynél az akció kezdődik, és amely mögül az előrepassz végrehajtható.

Labdavesztés és labdaszerzés

Tackle

A tackle a védő(k) által szabályosan végrehajtott szerelés, a támadás megállítása.

Sack

Sack akkor következik be, amikor az irányítót (Quarterback) a védő(k) azelőtt állítják meg, hogy a labdát játékba tudta volna hozni.

Akkor is sack lesz az eredmény, ha egy előre passz alatt fumble-t kényszerít ki a védő, vagy ha a labdás a scrimmage vonala mögött kimegy a pályáról.

Fumble

Fumble akkor történik, amikor a labdás játékos elejti a labdát. Történhet védői ráhatásra, vagy egyszerű technikai hibából kifolyólag.

Alapfeltétel, hogy birtokolni kell a labdát. Nem beszélünk fumble-ről, ha például a fogó nem tudja megfogni a passzt. Az így „szabaddá” váló labdát bármelyik csapat megszerezheti.

Fumble lost

Fumble lost a labdaejtés következtében történő labdavesztés. Következménye lehet támadáscsere, vagy ha a labdát megszerző védő eljut a célterületig, Touchdown.

Interception

Interception (IT) akkor történik, ha védő kaparintja meg a Quarterback (QB) által előre passzolt labdát.

Következménye támadáscsere, vagy ha a labdát megszerző védő eljut a célterületig, Touchdown. Ilyenkor interception return touchdownról beszélünk.

Rúgások és speciális szituációk

Punt

Punt általában akkor kerül rá sor, ha az edző úgy ítéli meg három kísérlet után, hogy nincs esély a First Down-ra vagy a Field Goal-ra, és inkább az önkéntes támadási jog átadást választják.

A játék során a támadócsapat rúgója a lehető legmesszebb próbálja rúgni a labdát, ezzel minél kedvezőtlenebb mezőnypozícióba kényszerítve az ellenfél támadóit.

Punt return

Punt return során a punt során elrúgott labdát próbálja a másik csapat a lehető legtovább visszavinni.

Kickoff

A kickoff kezdőrúgás. A két félidő elején, és Touchdown vagy Field Goal után történik.

Kickoff return

Kickoff return során a kickoff alkalmával elrúgott labdát próbálja a másik csapat a lehető legtovább visszavinni.

Touchback

Touchback akkor történik, amikor a játékos a labdát a saját End Zone-ban szerzi meg, és letérdel vele. Ilyenkor a támadás a 20 yard-os vonalról indul (pl. Kickoff, punt, Interception, fumble után lehetséges).

Edzői döntések és kommunikáció

Challenge

A Challenge a bírói ítélet felülvizsgálatának kérése. Az edzőknek (Head Coach) egy félidőben kétszer van lehetőségük a bírói ítélet felülvizsgálatát kérni.

A Challenge kérését egy piros kendő pályára való bedobásával jelzik az edzők. Ilyenkor a vezető bíró egy külön erre a célra felállított TV-n többféle kameraállásból visszanézi a vitás szituációt.

Ha nincs igazuk, elveszítenek egy időkérést (Timeout), ha igazuk van, a bírók felülbírálják saját ítéletüket. Nem kérhetnek Challenge-et az első és második félidő utolsó 2 percében, ellenben a bírók ezen időszakban minden vitás esetet automatikusan visszanéznek.

Timeout

A Timeout időkérés. Egy csapatnak félidőnként 3 időkérésre van módja, az időkérés alatt a játékidő áll.

Playbook és play call

A playbook a stratégiát tartalmazó könyv, amelyben a csapat játékvariációi szerepelnek. A play, illetve a játékhívás olyan információ, amely megadja, milyen játékot kell végrehajtani a pályán.

A játékhívások furcsa evolúción mentek át: hidegháborús kémkedésnek látszó fejlesztések, sisakokba szerelt fülhallgatók, mozdulatokra vagy jelekre lefejlesztett külön nyelvek is megjelentek.

A kezdetekben ez meglehetősen egyszerű módon történt: nagyjából ötven évvel ezelőttig nem voltak annyira bonyolult stratégiai könyvek az amerikaifutballban, a kevés variációs lehetőség mellett leginkább a pályán tartózkodó irányítókra bízták a kulcsfontosságú döntést, és ők határoztak arról, hogy milyen játékot hívnak következőnek.

Az 1950-es években Paul Brown ragaszkodott hozzá, hogy minden támadójátékról ő döntsön. A kódneveket először az irányító közvetítette a pályán lévő játékosoknak, később pedig cserejátékosok vitték be a játékhívást.

Kommunikáció a sisakban

Az 1956-os szezon előtt Paul Brown megbízott egy elektronikai eszközöket áruló ügynököt, hogy fejlesszen neki egy rádiókommunikációs rendszert, amivel távolról is kapcsolatba léphet a pályán játszó embereivel.

Sarles munkáját a General Electricnél mérnökként dolgozó John Cambell is segítette, ők dolgozták ki az 1956-hoz mérten bőven futurisztikusnak ható rendszert, amiben egy fülhallgatót szereltek egy sisakba, ami rádiókommunikációs összeköttetésben állt az oldalvonal álló Brownnal, vagyis az edző távolról mondhatta a mondanivalóját a pályára.

A Giants végül 21-9-re nyert, majd pár napra rá az NFL főnöke, Bert Bell betiltotta a hasonló rádiókommunikációs eszközök használatát, a Browns pedig visszatért a guardcserés megoldáshoz.

A sisakokba szerelt fülhallgatót 1994-ben engedélyezte később a liga, 2008-ban pedig a védelmek számára is bevezették ezt a lehetőséget, amit Brown jó 40-50 évvel korábban kitalált már.

Jelzések, táblák és wrist coach

A védelmek addig, illetve bizonyos esetben még manapság is kézjellel kapták, kapják a játékhívást. Az NCAA-ben kellett valami módszer, amivel ki lehet váltani a rádiókommunikációt, illetve az oldalvonalra rohangálást.

Az első ilyen elterjedt megoldás az lett, hogy a gyakran több száz játékvariációból álló playbookot lefordították egyfajta jelnyelvre, amiben a kódot testtartások és kézmozdulatok adták ki.

A kézmozdulatokra kódolás lényege a gyorsítás: lényegében két legyet ütnek vele egycsapásra, hiszen nem kell senkinek befutnia a kóddal a pályára, sem pedig azt utána közölni a másik 10 játékossal a huddle-ben.

Erre az egyik módszer, hogy úgynevezett wrist coachot használ az irányító - egy csuklópántot, amiben kihajtogatható lapokon vannak egymás alá felírva a támadójátékok kódjai.

Az edző csak annyit mond mondjuk, hogy „kék 7”, az irányító pedig gyorsan továbbadja mindenkinek a kék oszlop/lap 7-es száma mögötti játék kódját, és mehet is a támadás.

No-huddle offense

Az oldalvonalon mutogatják a kódot, mind a 11 játékos egyszerre kapja meg a játékhívást tartalmazó információt, vagyis létrejöhet az úgynevezett no-huddle offense, vagy no-huddle támadás, amiben a támadócsapat rettentő gyors egymásutánban tudja indítani a támadójátékait, a lehető legkevesebb pihenőt, illetve gondolkodást hagyva a védelemnek.

Erre komplett támadófelfogást lehet építeni az egyetemi bajnokságban, ahol azért jelentősebb tudásbeli különbség lehet a pályán levő játékosok között, az NFL-ben viszont elég ritka, inkább eseti jellegű, hogy egy-egy csapat látványosan felpörgesse a saját támadási sebességét.

Vizuális kódrendszerek

2008-ban az Oklahoma State egyetemi csapata akart valami új módszert a kézmozdulatok mellé. Glen Elarbee egy nagy kártyás módszerrel rukkolt elő, amiben laminált lapokat váltogatva tudják távolról közölni a kódolt információt a pályán levő játékosokkal.

2010-ben az Oregon Ducksnál bukkant fel a rendszer továbbfejlesztett változata Chip Kelly vezetése alatt. Kelly a szupergyors támadójáték megszállottja volt, és az Oklahoma State rendszerét látva rájött, hogy a kézjelek helyett, illetve azokat kiegészítve vizuális kódrendszert használva még gyorsabbak lehetnek úgy, hogy négy képbe rejtik el a játékhívás információit.

A tábla mind a négy sarkában látható kép hordoz valami információt a játékosok számára, ebből derül ki nekik a felállás formációja, maga a játék, amit végre kell hajtani a pályán, illetve hogy hányadik kulcsszóra (számolásra) kell indítani a játékot, vagyis a labdát.

Ránézésre mind a 11 pályán levő játékos tudja, mi a dolga. A dolog lényege, hogy a vizuális információt (a képek mögötti asszociációs megfejtést) gyorsabban dolgozza fel az agy, mint ahogy egy mozdulatsort értelmeznek.

Szabálytalanságok és büntetések

A pályán lévő 7 bíró, ha szabálytalanságot lát, akkor eldobja a sárga kendőt. Fontos, hogy a büntetés minden esetben területvesztéssel jár.

False start

False start esetén a támadóegységből valaki a labda megindulása előtt bemozdul. A büntetés 5 yard.

Offside

Offside esetén a védőegységből valaki a labda megindulása előtt bemozdul. A büntetés 5 yard.

Offensive holding

Offensive holding akkor történik, amikor egy Play során a támadó egység valamely tagja szabálytalan blokkolással segíti a labdás embert. A büntetés 10 yard.

Defensive holding

Defensive holding esetén egy Play során a védő egység valamely tagja szabálytalan blokkolást hajt végre. Nem feltétlenül a labdás emberen.

A büntetés automatikusan First Down a támadó egységnek, és még plusz 10 yard-t mehetnek előre.

Pass interference

Offensive/Defensive Pass Interference passz esetén történik, amikor a fogó játékost előbb támadja a védője, illetve a védővel szemben szabálytalankodik a fogó, mint hogy a labdát megkapná.

A támadó hibájánál 15 yard a büntetés, a védő szabálytalansága esetén a szabálytalanság helyéről indulhat a támadásban lévő csapat automatikusan First Down-nal.

Roughing the passer és roughing the kicker

Running into / Roughing the Passer, Kicker a passz vagy rúgás utáni szándékos támadása a passzolónak vagy rúgónak. A büntetés 5, illetve súlyosabb esetekben 15 yard.

Facemask

Facemask az ellenfél arcmaszkjába való kapaszkodás. A büntetés 5, illetve súlyosabb esetekben 15 yard.

Delay of Game

Delay of Game esetén a támadó csapat nem sikerül elindítania a támadást a megadott támadó idő alatt. A büntetés 5 yard.

NFL, NCAA és európai szabálykülönbségek

Európában alapvetően az egyetemi futball szabályai (NCAA) szerint folyik a játék, ami néhány részletben különbözik az NFL szabályoktól. Akadnak lényegesebb eltérések is a szabályrendszerek között, olyan szituációk, melyek gyakoriak a mérkőzéseken.

• Az elkapó játékosnak a nálunk használt rendszerben elég egy lábát leérintenie a pályán belül elkapáskor, míg az NFL-ben mindkét lábbal érintetnie kell az érvényes területet az érvényes elkapáshoz, mielőtt elhagyja a pályát.
• Ha a labdás játékosnak érinti a talajt a kézfején és talpán kívül egyéb testrésze is, a hazai rendszerben véget ér a játék. Az NFL-ben viszont csak akkor, ha azt megelőzte az ellenfél játékosával való érintkezés.
• Az elkapó játékosokat az NFL-ben 5 yardon túl már nem lökhetik/üthetik meg a védők, míg nálunk egészen addig megtehetik ezt, míg az irányító nem dobta el a labdát.
• A magyar mérkőzések negyedei 12 percesek, szemben az NFL 15 perces játékrészeivel.

Az NFL és a sport népszerűsége

A National Football League (NFL) a legnagyobb amerikaifutball-szövetség az USA-ban. 1920-ban alakult meg American Professional Football Association néven. Mai nevét 1922. június 24-én vette fel.

Az NFL az amerikai profi futball liga, amelyet jelenleg 32 csapat alkot. A 32 csapat két konferenciába sorolható, ezek az AFC (American Football Conference) és az NFC (National Football Conference).

A két konferenciában található 16-16 gárda négy-négy csoportot alkot, ezeket földrajzi elhelyezkedésük okán az égtájakról neveztek el (kelet, észak, dél, nyugat).

A szezon csúcsa az utolsó bajnoki játék, a Super Bowl, amelyet a két legjobb csapat játszik. A Super Bowl egy olyan esemény, amelyet az amerikai háztartásoknak több mint a fele néz, baráti társaságok készülnek rá, hatalmas szurkolós bulik szerveződnek köré, és amelyet világszerte mintegy 150 nemzet sugároz.

Az amerikai foci minden szinten dominálja a sportvilágot, miközben számos kihívással néz szembe, amelyek veszélyeztetik a jövőjét: a játékosok magánéletében gyakran felmerülő családon belüli erőszak kérdésétől kezdve az agyrázkódási válságon át (CTE- chronic traumatic encephalopathy) egészen a hagyományos televíziózástól elforduló, interneten ingyenesen meccset néző közönségig.

Ennek ellenére az NFL és egyetemi szintű változata továbbra is rendkívül népszerű, nemre, fajra, életkorra, társadalmi osztályra és politikai nézetekre való tekintet nélkül.

tags: #az #amerikai #football #szaknyelve