A brit és az amerikai angol összehasonlítása szakdolgozathoz

A brit és az amerikai angol ugyanannak a világnyelvnek két meghatározó változata, amelyek között a kiejtésben, a szókincsben, a helyesírásban és kisebb mértékben a nyelvtanban is vannak különbségek. A különbségek azonban általában nem olyan nagyok, hogy egy brit és egy amerikai angol anyanyelvű ne értené meg egymást.

Egy nyelvtanulónak alacsonyabb és középszinten még nem feltétlenül szükséges részletesen foglalkoznia a két változat minden eltérésével. A magasabb szinteken viszont az árnyalatok és hangulatbeli különbségek is szerepet játszanak, ezért érdemes tudatosan megismerni legalább a főbb eltéréseket, majd lehetőség szerint következetesen használni a választott nyelvváltozatot.

Az angol nyelv történeti háttere

Több mint 1400 évvel ezelőtt egy kis szigeten vette kezdetét az angol nyelv története, amely ma már vitathatatlanul az első számú közvetítő nyelv a világon. Az angol a kínai és a spanyol után a harmadik legelterjedtebb nyelv, a használat helyétől függően viszont jelentős különbségek mutatkozhatnak a beszéd, helyesírás, kiejtés, terminológia és jelentés terén egyaránt.

A nyelv legkorábbi változatai az ötödik században kerültek Britanniába angolszász telepesek révén. Anglia 1066-ban bekövetkező normannok általi meghódítása után a francia nyelv komoly hatással volt az angol nyelv fejlődésére.

Ezt követően a késő 15. században alakult ki a korai modern angol, miután feltalálták a nyomdagépet és megjelent a Jakab-király féle Biblia (King James Bible). A Brit Birodalom későbbi terjeszkedésével az angol nyelv a következő évszázadok során világszerte elterjedt.

Az amerikai angol a brit gyarmatosítók nyelvéből alakult ki, amely az évszázadok során különböző nyelvtani, szókincsbeli és kiejtési szabályokat vett fel. A két változat nagyjából 250 évvel ezelőtt szétvált egymástól, és azóta is újabb és újabb eltérések jelentkeznek, hiszen új szavakat és kifejezéseket használnak a különböző területeken.

Mennyire értik meg egymást a britek és az amerikaiak?

Bár az amerikaiak, britek és ausztrálok relatíve könnyen tudnak kommunikálni egymással, az angol nyelv olyan fejlődésen ment keresztül, hogy egymástól jelentősen eltérő változatai jöttek létre. Fontos azonban tudni, hogy az egészen extrém eseteket kivéve (pl. a skót-felföldi öregember és a fokvárosi rapper találkozása), az angol anyanyelvűek tökéletesen megértik egymást.

A különbségek nem elég számottevőek ahhoz, hogy ne értse egymást egy brit és egy amerikai. Természetesen az akcentusról és a szóhasználatról könnyedén felismerik egymást, de a kölcsönös megértésben ezek nem okoznak gondot.

Az lehet, hogy mosolyt csal az arcukra, ahogy a másik egyes szavakat használ vagy kiejt, de ettől még ugyanazt a nyelvet beszélik. Ideális esetben tehát téged is meg fog érteni egy ausztrál is és egy bombay-i is, akár az amerikai, akár a brit angol mellett döntesz.

Sokan kérdezik, vajon viccesnek hangzik-e a brit dialektus az amerikaiaknak és fordítva. A válasz az hogy néha, bár ha valaki tudatosan szeretné kifigurázni valamelyiket, a britet talán könnyebb…

Melyik angol változatot érdemes választani?

Ez attól függ, hogy mi a célod az angollal. A munkahelyeden kell angolul tárgyalnod? Utazni szeretnél? Vagy csak informálódni és szórakozni szeretnél angolul - híreket olvasni, filmeket nézni eredetiben?

Ezekre a kérdésekre válaszolva valószínűleg kikristályosodik, melyik angol a hasznosabb neked. A fent említett szempont mellett el kell döntened melyik nép áll közelebb hozzád.

Gyakorlati szempontból viszont az angol tanárok tudják: általában véve a brit angolt nehezebb megérteni, míg az amerikai angolt beszélni nagyobb kihívás (a nehezebb kiejtési rendszer miatt). A legtöbb ember számára az amerikai tűnik a kisebbik kihívásnak: egyszerűbben beszélnek, a kiejtés könnyebben érthető és elsajátítható, ráadásul a filmek és a zeneszámok nagy százaléka is ‘amerikaiul’ van.

Alacsonyabb és közép szinteken még nem olyan fontos ez a téma. Magasabb szinteken érdemes elkötelezni magad az egyik iránt.

Ha tényleg folyékony nyelvtudással szeretnél büszkélkedni, kicsit furcsán hangzik ha kevered a kettőt. S mivel a különbségek nem hatalmasak, úgy is dönthetsz, hogy mind a két módozatot tudatosítod, esetleg elsajátítod és alkalmazod.

Napjainkban Európában, Ázsiában és Afrikában jellemzően a brit angolt oktatják, míg az amerikai kontinensen az amerikai angol oktatása és használata a megszokott. Az EU-ban ugyanakkor természetesen a brit angol a hivatalos, a legtöbb itthon is elérhető tanfolyam a British Englisht tanítja.

Ezt a tendenciát erősíti az is, hogy a nemzetközi üzleti világban az amerikai dominancia erősebb, s az akadémiai közegben is terjeszkedik az amerikai, egyre nagyobb tért hódítva el a brittől.

A brit és az amerikai kiejtés főbb különbségei

Amiről egyértelműen felismerhető az amerikai és a brit angol közötti különbség, az természetesen az akcentus. A brit akcentus meglehetősen jellegzetes, míg az amerikai letisztultabb, egyszerűbb kiejtési formákat alkalmaz (ez nem jelenti azt, hogy fonetikusan kellene kiejteni).

A brit angol ugyebár elhagyja az r betűket sok esetben, a t-ket viszont az amerikai nem szereti. A magánhangzók nagyon problémásak és talán a legtöbb szóban különböznek.

A brit angol formálisabbnak tűnhet, míg az amerikai angol lazább, és gyakran gyorsabb beszédtempóval párosul. Például egy brit tárgyaláson a „schedule” szó [ʃɛdjuːl] kiejtésű lehet, míg egy amerikai kolléga [ˈskɛdʒuːl]-ként ejtené.

Az amerikaiak azt mondják, a briteknek van furcsa akcentusok és a saját kiejtésük a normális és a britek pedig pont fordítva, az amerikai angol kiejtést tekintik furcsának.

A kiejtés különbségeit talán nagy-vonalakban mindenki ismeri. Ennek a cikknek meghaladja a kereteit ez a téma.

Helyesírási különbségek

Az amerikai helyesírás egyszerűbb, mint az angol. Azt hihetnénk, hogy ez organikusan, a használaton keresztül alakult így, azonban ez nem így van.

Amerika az 1800-as években kezdte el meghatározni a saját verzióját, köszönhetően Noah Webster szótárszerkesztőnek és nyelvújítónak. Az általa megírt American Dictionary of the English Language (Az angol nyelv amerikai szótára) úttörő jelentőségű műnek számít, amelynek célja az amerikai nyelv egységesítése volt.

Webster állítólag az amerikai kulturális függetlenség hangsúlyozása érdekében változtatta meg bizonyos angol szavak helyesírását. Szerinte az angol helyesírási szabályok túlzottan összetettek voltak, így bevezette az „ahogy ejtjük, úgy írjuk” módszert.

A mozgalom ugyanakkor túlmutatott a nyelvészet határain: a különbségtétel egyben állásfoglalás is volt: az USA Nagy-Britanniától való függetlenségét is kifejezte.

-re és -er végződés

Az angolban -tre, -bre végződésű latin, görög, francia eredetű főneveket az amerikaiban -ter, -ber végződéssel írják.

A -cre, -gre és egyéb -re végződésű szavak változatlanok maradnak Amerikában is (massacre, lucre). Az egyéb eredetű -er végződésű, illetve a képzős szavakat pedig a britek sem írják -re végződéssel (water, brother, lover, painter stb.).

-our és -or végződés

Az amerikai angolban ilyen főnevek esetében többnyire kihagyják az -u-t.

Kivételt jelentenek azok a szavak, melyeket a magyarhoz hasonlóan -úr végződéssel (vagy ahhoz közelítően) ejtenek. Ezeket az amerikai angolban is -our végződéssel írják (pl. contour, troubadour).

-ise és -ize végződés

A brit angolban jellemzően -ise véggel használt igék az amerikaira -ize végződést kapnak.

Sajnos számos kivétel van, ahol mindkét angolban az -ise végződés használatos (pl. advise, compromise, revise, surprise stb.). Az -yse / -yze végű igék esetében hasonló jellegű a különbség.

A brit angolban több esetben mindkét forma elfogadott, például az apologize-apologise, organize-organise és recognize-recognise alakok, az amerikai angolban azonban csak az -ize végződés számít helyesnek.

-ogue és -og, valamint -oe és -ae

Az írott amerikai angolban utóbbi, tehát az -og végződés gyakoribb.

Az amerikai írásmód egyszerűsít azokban az esetekben, ahol a brit változat -oe- vagy -ae- kettőst tartalmaz.

Kivételt képeznek többek között a nevek, tehát Julius Caesar-ból nem lesz Cesar; illetve az -oe végű "valódi" angol szavak (shoe, toe).

Dupla „l” és szimpla „l”

A brit angol képzős szavak esetében gyakran megkettőzi a szótő végén található "l" mássalhangzót; az amerikai pedig nem.

Míg az angolok a magánhangzó+’l’- re végződő igék ‘l’-jét megduplázzák a hangsúlytalan szótag után álló toldalékok előtt (TRA-vel: travelling, travelled, traveller), addig az amerikaiak nem (traveling, traveled, traveler).

A hangsúlyos szótagok végén álló ‘l’ az amerikaiban is duplázódik (re-PEL: repelling).

Egyéb eltérő írásmódú szavak

Számos szót minden különösebb szabály nélkül, egyszerűen máshogy írnak itt és ott.

Szókincsbeli különbségek

A leggyakoribb különbség az amerikai (AmE) és a brit (BrE) angol között a szóhasználat. Ezen nincs mit csodálkozni, az egyes dolgok megnevezései még egy országon belül, régiónként is eltérhetnek.

Valójában nem beszélhetünk külön amerikai vagy brit angol szókincsről, hiszen a teljes angol szókészlet csupán egy alacsony százaléka tér el a brit és az amerikai angolban.

Valójában ez pont úgy igaz, mint itt Erdélyben, ahol jelenleg élek. Amikor ide költöztem, meg kellett tanuljak „székelyül”, ami szintén magyarul van, de bizonyos szavakat teljesen máshogy használnak itt, mint mondjuk Magyarországon.

És a példákat és hasonló szituációkat hosszasan sorolhatnám, vannak köztük nagyon viccesek is, de mivel nem „székely nyelvtanfolyamról” írok, ezért ezt csak egy párhuzamnak szántam, hogy lásd, hogy a brit és az amerikai angol közt pontosan ilyen jellegű különbségek vannak bizonyos szavak esetében.

Itt egy hasonló példa az angolból: amíg a brit angolban a ’pants’ ’férfi alsónadrágot’ jelent és erre használják, addig az amerikai angolban ez ’nadrágot’ jelent, és NEM ’alsónadrágot’.

Ezeket és a hasonló szókincseltéréseket mindenképpen érdemes tudnod, ha mondjuk Amerikában szeretnél élni, vagy fordítva, mondjuk az egyesült Királyság területén.

Mindennapi szavak három változatban

Mindazonáltal akad számos közös ausztrál és amerikai szó is. Az olyan szavak, mint pl. cobber (barát), battler (nélkülöző ember) és bludger (élősködő ember) mind egyedi ausztrál szavak, melyeket máshol nem hallunk.

Mégis találunk néhány olyan hétköznapi szót és kifejezést, amely mindhárom dialektusban különbözik.

Ételnevek és jelentéskülönbségek

Cilantro vagy coriander? Észak-Amerikában a cilantro a növény szárára és leveleire utal, míg a növény szárított magvaira a coriander kifejezést használják.

Ezzel szemben a világ többi részén a coriander a növény szárát és leveleit jelenti, a magvakra pedig a coriander seeds használatos.

Az olyan szavak, mint például a zucchini (cukkini) az Amerikába és Ausztráliába bevándorló olaszoknak köszönhetünk, míg a britek megmaradtak a franciáktól átvett courgette szónál.

Amerikában és Ausztráliában találkozhatunk az eggplant (padlizsán) kifejezéssel, amelyet Angliában aubergine-nek hívnak.

Azonban ez ne tévesszen meg senkit, mivel nem minden elnevezés azonos Ausztráliában: az Amerikában használatos cilantro (koriander) helyett még mindig a coriander-t, az arugula helyett pedig a rocket szót használják a borsmustárra.

Nyelvtani különbségek

A nyelvtani különbségek talán kevésbé egyértelműek, és nem jelentősek, hiszen a nyelvtani szabályok többségében ugyanazok a kétféle angolban. Az angolt magas szinten beszélők talán jobban észreveszik ezeket az apróbb különbségeket, és szokás kérdése, hogy mit mond az ember ezekben a szituációkban.

Gyűjtőnevek és egyeztetés

A brit angolban a gyűjtőneveknél (amelyek egyének egy csoportjára utalnak) egyes vagy többes számot egyaránt használhatunk.

Ennek megfelelően a brit angolban teljesen egyenértékűek a következők: the class are attending the football game és the class is attending the football game (magyarul mindkettő jelentése: az osztály elmegy a focimeccsre).

Ezzel szemben az amerikaiak a gyűjtőneveket mindig egyes számban használják: the band is on time és nem the band are on time (magyarul mindkettő jelentése: az együttes pontosan kezd).

Az amerikai angol gyakran egyszerűbb nyelvtant használ, míg a brit angol formálisabb marad.

Az igeidők használata

Az igeidők használatában is van némi különbség, például befejezett cselekvéseknél a brit angolban használhatjuk a Present Perfect-et, ha a cselekvésnek még mindig van hatása vagy eredménye a jelenben.

Az amerikai angolban ezzel szemben ilyenkor a Past Simple-t használják.

A present és past perfectet gyakran kidobhatjuk az ablakon. Ennek örülhetnek a magyar nyelvtanulók, hisz ezek egy magyar anyanyelvűnek nagyon nagy kihívást jelentenek (mivel a magyarban nem léteznek).

Amerikai angolt beszélhetünk kicsit magyarosabban, tehát csak egyszerű múltidőben és jelenidőben beszélve.

Segédigék és hétköznapi szerkezetek

A segédigéknél a britek jellemzően olyan kifejezéseket választanak, mint pl. a shall, míg az amerikaiak a kevésbé formális alakokat részesítik előnyben (pl. should).

Ennek megfelelően azt, hogy „igyunk meg egy csésze teát!”, a britek inkább úgy mondják, hogy shall we have a cup of tea?, míg az amerikaiak inkább úgy, hogy should we have a cup of tea?.

Míg a brit angol sok esetben a have szót használja tevékenységeknél, például: have a shower, have a nap, have a bath, addig az amerikai angolban a take igét használják ezekhez: take a shower, take a nap, take a bath.

Ezen kívül az elöljárószavak használata is különbözik. A brit angolban azt mondjuk: at the weekend, míg az amerikaiban azt, hogy: on the weekend.

Rendhagyó igék

Egy másik nyelvtani különbséget fedezhetünk fel a rendhagyó igék múlt idejű alakjában. Vegyük például a to learn (tanulni) igét.

A brit angolban a múlt idejű alak learnt és learned egyaránt lehet, míg amerikai angolban csak a learned forma használatos. Ugyanez a szabály jónéhány egyéb igére is vonatkozik, pl. to dream (álmodni), to burn (égni/égetni) vagy to lean (hajolni, dőlni).

A befejezett melléknévi igeneveknél (past participle) is van eltérés, ezeknél az alakoknál ugyanis rendhagyó igék esetében az amerikai angolban az -en végződés a jellemző (I’ve never forgotten my Dad’s birthday), míg ennél a példánál maradva a briteknél gyakran inkább a következő verzió fordul elő: I have never forgot my Dad’s birthday (magyarul mindkettő jelentése: Sosem felejtettem el édesapám születésnapját).

Üzleti és akadémiai kommunikáció

Az angol nyelv világnyelv, amelyet világszerte használnak az üzleti életben, de két fő változata - a brit és az amerikai angol - között jelentős különbségek vannak.

Ha nemzetközi környezetben dolgozol, fontos tudnod, hogy ezek az eltérések hogyan befolyásolhatják a kommunikációt és az üzleti sikeredet. Az üzleti környezetben ezeket a különbségeket gyakran figyelembe kell venni, különösen nemzetközi tárgyalások, e-mailek és szerződések során.

Üzleti szókincs

Számos üzleti kifejezés eltérően hangzik a két nyelvben, ami félreértéseket is okozhat.

Ezek az eltérések nem csak a mindennapi kommunikációban jelennek meg, hanem szerződések, prezentációk és e-mailek szövegében is, ezért különösen fontos, hogy pontosan értsd és használd őket.

Üzleti helyesírás

Az üzleti levelezés és dokumentumok során a helyesírás is eltérő lehet. Az amerikai angol egyszerűbb helyesírást alkalmaz, míg a brit angol formálisabb maradt.

Ezek az eltérések különösen akkor lényegesek, ha hivatalos szerződéseket, ajánlatokat vagy jelentéseket írsz nemzetközi ügyfelek számára.

Hivatalos kommunikáció és udvariasság

A brit üzleti etikett általában formálisabb, és nagyobb hangsúlyt fektet az udvariasságra.

Ha ügyfeleiddel beszélsz, vagy prezentációt tartasz, érdemes a hallgatóság nyelvi szokásaihoz igazítani a kiejtésedet.

Például egy brit üzleti találkozón gyakrabban hallasz olyan mondatokat, mint: „Would you mind if we discussed this further?” Ezzel szemben egy amerikai kolléga valószínűleg egyenesebben fogalmaz: „Can we talk about this further?”

Az eltérő kommunikációs stílusok ismerete segíthet a hatékonyabb együttműködésben.

Dátumok megadása

Az eltérő formátumok különösen hivatalos levelezésben, szerződésekben és nemzetközi üzleti kommunikációban fontosak lehetnek.

Az, hogy melyik nyelvváltozatot érdemes használni, az ügyfeleid és partnereid földrajzi elhelyezkedésétől függ. Ha amerikai vállalatokkal dolgozol, az amerikai angol a megfelelőbb, míg brit vagy európai partnerek esetén a brit angolt érdemes előnyben részesíteni.

A legjobb azonban, ha mindkét változatot megérted, és a helyzethez igazodsz.

Brit, amerikai és ausztrál angol

Az ausztrál angol mind helyesírásban, mind mondatszerkezetben leginkább a brit angolra hasonlít, viszont kiejtésben és szókincsben nagy eltérések mutatkoznak.

A 19-20. század fordulóján Ausztráliában még az amerikai helyesírás volt érvényben (pl. az Australian Labor Party „Labor” szavában nincs „u” betű, tehát nem a brit „labour” szót használják), azonban az 1920-as évektől kezdve már a Concise Oxford English Dictionary (Oxford egynyelvű angol kéziszótár) által diktált brit helyesírást tekintik követendőnek.

Ez alapján a labour szót „u”-val írják, míg a párt nevéből ez hiányzik. Ausztrália is kialakította saját terjedelmes szójegyzékét, hiszen az ausztrál őslakosok új elnevezéseket használtak a növény- és állatvilág terén, pl. kangaroo (kenguru) és dingo (dingó).

Az ausztrál kimondottan rugalmas népség, az óceán mindkét oldaláról szívesen fogadják a szavakat. A benzinre használják a gas és a petrol szavakat is, a rendelt étel lehet náluk takeout és takeaway egyaránt, nem fordítanak túlzott figyelmet a különbségre.

Kanadai angol

Érdekes módon a kanadai angol az amerikai angol, a brit angol, a québec-i francia és a Kanadára jellemző kifejezések keveréke.

A kanadaiak jellemzően a brit angol helyesírás szerint használják a szavakat, pl. colour, travelled, a kiejtésük mégis az amerikaira hasonlít.

A célközönség szerepe

Ha különböző nemzetközi célcsoportokat szeretnénk megszólítani, akkor mindezt nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Nem feltételezhetjük azt, hogy ami az egyik országban működik, az egy másikban is rendben lesz - bár a nyelv ugyanúgy angol, a jelentés eltérhet.

Tartalomgyártásnál mindig a célközönséget kell szem előtt tartani, máskülönben negatív visszajelzéseket kapunk.

Mindhárom ország egy nyelvet beszél, azonban minden angol nyelvű országban könnyen felfedezhetőek a nyelvi sajátosságok, az egyedi szókincs és a nyilvánvaló különbségek.

Nemzetközi kommunikációban ezért célszerű előre eldönteni, hogy brit vagy amerikai helyesírást, szókincset és nyelvtani mintákat használunk, majd a teljes szövegben következetesen alkalmazni a választott változatot.

tags: #brit #angol #amerikai #angol #szakdolgozat