A cambridge-i King’s College kápolnája a kollégium területén fennmaradt legrégebbi épület, és Cambridge egyik legikonikusabb építménye. Építése mindössze öt évvel azután kezdődött, hogy VI. Henrik 1441-ben megalapította a King’s College-ot.
A kápolna alapkövét 1446. július 25-én tették le, az épület azonban csak 1515-ben készült el. A munkálatok három fő szakaszban zajlottak: az első 1446 és 1461, a második 1476 és 1485, a harmadik pedig 1508 és 1515 között.
A kollégium korai története és VI. Henrik tervei
A kollégium eredetileg a mai kápolnától északra helyezkedett el. Ez viszonylag szerény terület volt, amely 12 ösztöndíjasnak és egy rektornak biztosított helyet.
Röviddel 1443. július 10. után a prépost és az ösztöndíjasok nagyobb területért folyamodtak, és ugyanazon év augusztus 26-án megszerezték a kápolnától délre fekvő új telket.
VI. Henrik 1445-ben megfogalmazott végrendelete már sokkal ambiciózusabb elképzeléseket tartalmazott a The King's College of Our Lady and Saint Nicholas in Cambridge, vagyis a cambridge-i Miasszonyunk és Szent Miklós Királyi Kollégiuma számára.
A király kívánsága szerint a kollégiumnak 70 ösztöndíjas számára kellett helyet biztosítania, egy zárt udvarban, az eredeti udvartól délre.
Az eredeti területet 1828-ig használták a diákok elhelyezésére, amikor elkészült a Wilkins Building. Az Old Court néven ismert régi udvart 1829-ben eladták a Cambridge-i Egyetemnek.
1836-ban az épületegyüttes nagy részét lebontották, és az Old Courtból mára csak a befejezetlen kapuzat maradt fenn.
A kápolna előzményei
A jelenlegi kápolna 1515-ig nem készült el, a kollégiumnak azonban már jóval korábban is volt istentiszteleti helye.
A mai kápolna északi oldala, valamint az Old Court déli oldala között állt egy „ideiglenes kápolna”, amely 1537-ben, alapkövének letétele után 96 évvel összeomlott.
A VI. Henrik végrendeletében meghatározott építkezésnek elsőként a jelenlegi kápolna felelt meg. Az épületet a király által előírt méretek szerint kezdték kialakítani.
A kápolna a legtöbb szempontból megfelel az alapító tervének, egy fontos különbséggel azonban számolni kell: a jelenleg mindkét oldalon kilenc-kilenc mellékkápolna helyett eredetileg csak három-három, az északi és déli előcsarnokoktól közvetlenül keletre elhelyezkedő mellékkápolnát terveztek.
Ez a változtatás még VI. Henrik uralkodása alatt történt, ezért valószínű, hogy a király jóváhagyta.
A kápolna méretei és alaprajza
A King’s College Chapel egyhajós, 90 méter hosszú és 12,5 méter széles tér. A teret támpillérek tagolják, amelyek között 10-10 kisebb kápolna foglal helyet.
Az épület a perpendicularis, vagyis merőleges gótika stílusának jellegzetességeit hordozza. A hosszú, keskeny falszakaszok a látogató tekintetét a boltozat felé vezetik.
Az oldalfalak csak a lábazati részen zártak, a felsőbb szinteken teljes ablakokká alakulnak.
| Jellemző | Adat |
|---|---|
| Alapítás | 1441 |
| Az alapkő letétele | 1446. július 25. |
| Az építkezés befejezése | 1515 |
| Hosszúság | 90 méter |
| Szélesség | 12.5 méter |
| Építési szakaszok | 1446-1461, 1476-1485, 1508-1515 |
Az első építési szakasz: 1446-1461
VI. Henrik befolyása
A jelenlegi kápolna első építési szakaszát erőteljesen meghatározta VI. Henrik, mind a tervezés, mind az alkalmazott anyagok tekintetében.
Ésszerű feltételezni, hogy a király nagyszabású, de díszítésében egyszerű kápolnát kívánt létrehozni.
Az Eton College kápolnájáról, amelyet VI. Henrik a King’s College-zsal egy időben alapított, a király ezt írta: „And I wol that the edification of my said College of Eton procede in large fourme, clene and substancial, wel replenysshed with goodely wyndowes and vautes leyng a parte superfluite of to grete curiouse werkes of entaille and besy moldyng.”
Az alapító kívánságainak megfelelően az első korszak faragványai jellegzetesen egyszerűek és vallásos témájúak.
Az ebből az időszakból származó angyalokat a hajuk alapján lehet felismerni, amely rendszerint tekercsekbe rendeződik.
Willis és Clark 1886-ban megfigyelte, hogy az első korszak munkái könnyen azonosíthatók az akkor használt kő jellegzetes színkülönbsége miatt.
Az építőanyagok
A kápolna építéséhez a király két yorkshire-i, fehér magnéziumos mészkövet adó kőbányát biztosított.
1460-ban további követ szereztek be a Northamptonshire-ben található King’s Cliffe-ből, ezért a kő színe alapján levont következtetések nem minden esetben tekinthetők teljesen biztosnak.
A kőanyag vizsgálata azonban azt mutatja, hogy a kápolna teljes alaprajzát még az alapító életében kijelölték, beleértve a később hozzáadott mellékkápolnákat is.
A fehér magnéziumos mészkő a délkeleti toronynál az ablakív vállvonalánál valamivel magasabbra emelkedik, nyugatabbra azonban csak a mellékkápolnák ablakai alatti párkány szintjéig ér, a nyugati végén pedig mindössze a lépcsők szintjét éri el.
Ez alapján a néhai John Saltmarsh, a King’s College 1926-os tagja, történésze és alprépostja úgy vélte, hogy a nyugat felé lépcsőzetesen lejjebb ereszkedő átlós kősorrétegek természetes lépcsőt biztosítottak a munkások számára.
Reginald Ely
A kápolna első kőművesmestere Reginald Ely volt.
Amikor az alapító letette a kápolna alapkövét, Ely már megépítette a Peterhouse College középkori udvarának nyugati oldalán álló újel-lépcsőt.
Úgy vélik, hogy ő lehetett a King’s College Old Courtjának kőművesmestere is, amint azt egy 1443-as építési beszámoló és az Old Court kaputornyával végzett stíluskritikai összehasonlítás is mutatja.
Elynek tulajdonítják a kórus oldalsó ajtónyílásainak, valamint az északi oldalon található legkeletibb mellékkápolna-párnak a tervezését és valószínűleg befejezését is.
Ezek a részek a későbbi kápolnarészekben alkalmazott legyezőboltozatokkal szemben lierne-boltozatukkal tűnnek ki.
Az építkezés leállása
1461 márciusában, amikor a kőművesek megtudták, hogy a trónjától megfosztott VI. Henriket legyőzték a yorkshire-i Towtonnál, a rózsák háborújában, a legenda szerint nem volt lelkük befejezni a munkát.
Ezért otthagyták a kápolna udvarán, a mai Front Courton megmunkálás alatt álló követ.
A kő 1724-ig maradt ott, majd Gibbs épületének alapköveként használták fel.
Ezt egy metszet is alátámasztja, amelyen az elhagyott kő a reprodukció jobb alsó sarkának közelében látható.
Az 1461 és a második építési szakasz 1476-os kezdete között végzett munkák csak szakaszosak lehettek, és magánadományokból finanszírozták őket.
Az azonban biztos, hogy 1470-re, az alapító halálának évére, legalább két mellékkápolnát istentiszteleti használatra alkalmassá tettek.
A második építési szakasz: 1476-1485
A munkálatok folytatása
A munka 1476-ban lassan újraindult, John Worlich második kőművesmester vezetésével.
Egy 1443-ból származó építési beszámoló szerint Worlich az első szakaszban Reginald Ely irányítása alatt dolgozó közönséges kőművesek között szerepelt.
Ez arra utal, hogy kinevezésében éppúgy szerepet játszhatott Ely elképzeléseinek ismerete, mint saját kőművesi tehetsége.
1480-ban IV. Edward 1000 márkával járult hozzá a kápolna építéséhez, ami lehetővé tette a munkálatok gyorsabb folytatását.
Az összeget eredetileg három év alatt kellett volna kifizetni, a kollégium azonban megvesztegetést fizetett azért, hogy hamarabb megkaphassa, annyira sürgetőnek érezték az építkezés újraindítását.
Provost Field elszámolásában ez áll: „Regardo dato Egidio Dawebeney armigero pro Corpore Regis predicti, et Johanni Bignell Armigero, pro accelaracione M. marcarum de dono Regis Edwardi quarti in tribus Annis habend’ lxvjli xiijs. iiijd”.
Ennek fordítása: „Afőzött király testőrének, Giles Dawbeney esküdtnek és John Bignell esküdtnek adott kifizetés az IV. Edward király ajándékából származó 1000 márka előrehozásáért, amelyet három év alatt kellett volna megkapnunk: 66 font 13 shilling 4 penny.”
Simon Clerk szerepe
George Gilbert Scott az 1881-ben megjelent Essay on the History of English Architecture című művében Worlichnek tulajdonította azt a döntést, hogy a főkápolnában legyezőboltozatot építsenek, valamint az ehhez szükséges valamennyi változtatást.
Scott úgy vélte, hogy Worlich 1485-ig volt kőművesmester, valójában azonban Simon Clerk már 1477 nyarán megkezdte munkáját.
Arthur Oswald az 1954-ben megjelent English Mediaeval Architects című kötetben azt állította, hogy Worlich közreműködése csak korlátozott volt, és Simon Clerk volt a kápolna tényleges második kőművesmestere.
Clerk szerepéről ezt írta: „Simon Clerk can have been responsible for little in the design of the chapel as it stands, but the tracery of the east window is probably due to him. He may also have designed the internal stone panel-work above the windows and it is not unreasonable to suppose that he made drawings for the high vault, to which Wastell [master mason of the third period] may have owed something.”
Oswald azt a feltételezését, hogy Clerk rajzokat készített, azzal támasztotta alá, hogy 1480 májusában „forel” vagy „forale”, vagyis vékony, sima pergamen érkezett a fő kőműves és Martin Prentice, a főács számára.
Martin Prentice és a tetőszerkezet
Bár sokat tudunk a kápolna építésében részt vevő kézművesekről, nem utolsósorban Arthur Oswald és John Saltmarsh munkájának köszönhetően, a legtöbb figyelem a kőművesmesterekre irányul.
Érdemes azonban megvizsgálni az egyik főács munkáját is.
A második korszak főácsaként Martin Prentice készítette azt az ólommal fedett tölgyfa tetőt, amely alatt később a legyezőboltozat első öt keleti boltszakaszát kialakították.
A tető fennmaradó részét harminc évvel később Richard Russell, a harmadik korszak ácsmestere építette meg Prentice terve alapján.
Prentice tervében állítólag a csökkentett vállú csapok legkorábbi példái találhatók.
A harmadik építési szakasz: 1508-1515
VII. Henrik támogatása
A magánadományok mellett 1508-ban ismét királyi támogatás érkezett. 1509 márciusában, mindössze néhány héttel halála előtt VII. Henrik 5000 fontot adományozott, és meghagyta végrehajtóinak, hogy biztosítsák a kápolna befejezéséhez szükséges teljes összeget.
A kápolnában ma is kiállítva látható az a nagy láda, amelyet ekkora összeg tárolására készítettek; erős fémpántokkal és több lakattal ellátott záróelemmel rendelkezik.
VII. Henrik végrendeletében azt is rögzítette, hogy „perfourme and end al the warkes that is not yet doon in the said chirche”, vagyis fejezzék be és teljesítsék mindazokat a munkákat, amelyeket a templomban még nem végeztek el.
A végrendelet értelmében a végrehajtók 5000 fonttal járultak hozzá a kápolna boltozatának elkészítéséhez.
John Wastell
A King’s College Chapel építésének harmadik korszakában John Wastell volt a kőművesmester.
Arthur Oswald Thomas Clyff, az építkezés hivatalnoka által vezetett naplókönyvre hivatkozva felvetette, hogy John Wastell Simon Clerk partnereként dolgozhatott.
Kettejük között csaknem negyedszázadnyi korkülönbség volt, de Clerk hatással lehetett erre a „tehetséges, feltörekvő fiatal kőművesre”.
Oswald szerint „a királyi kőművesmesterek sorain kívül John Wastell talán az angliai gótikus építészet utolsó korszakának legjelentősebb alakja”.
Wastellnek tulajdonított további munkák közé tartozik a canterburyi katedrális Bell Harry-tornya, a buryi Szent Jakab-templom és a Peterborough-i katedrális retrochora.
Ha kétség merül is fel azzal kapcsolatban, hogy ki tervezte a legyezőboltozatot, annak kivitelezésében Wastell szerepe aligha vitatható.
Wastell legyezőboltozatainak jellegzetes elemei közé tartoznak a kis nyíláspárok, amelyek közelről is láthatók.
Wastell készítette a kápolna fiatornyait, tornyait és pártázatait is, amelyekre 1513-ban kapott megbízást.
A legyezőboltozat szerkezete
A kápolna legyezőboltozata elforgatott kúpokból áll, amelyek a záradékokon illeszkednek egymáshoz.
A kúpok mérműegységekből épülnek fel, amelyek az oszlopok irányába egyre keskenyebbé válnak.
A sűrűn elhelyezkedő, áttört kődíszítmények sora csipkeszerű hatást kelt.
A boltozat szerkezetét hevederívekkel erősítették meg.
A legyezőboltozat kialakítása nem csupán látványos építészeti megoldás, hanem a kápolna belső terének meghatározó szerkezeti és vizuális eleme is.
A díszítés változása
Az alapító végrendelete azt sugallta, hogy VI. Henrik az egyszerűséget részesítette előnyben, a harmadik korszak munkái azonban jóval gazdagabb és világi jellegű díszítésükről ismerhetők fel.
A korszak számos visszatérő motívuma a Tudor királyi ház heraldikai emblémája.
John Saltmarsh a Tudorokról ezt jegyezte meg: „Úgy tűnik, tudatos büszkeséggel jelölték meg munkáikat, nem pusztán ornamentikával, hanem összetett világi díszítéssel is: az evilági pompa, hatalom és dicsőség jelképeivel.”
A faragványok
A harmadik korszak fő faragómestere Thomas Stockton volt.
Az olyan figurális szobrászati munkákat, mint a kápolna előcsarnokában ismétlődően megjelenő sárkányok és agarak, amelyek különféle testhelyzetekben VI. Henrik címerét hordozzák, Ralph Bowmannak tulajdonítják.
Az első korszak egyszerű, vallásos faragványaival szemben a későbbi díszítésben egyre hangsúlyosabbá váltak a királyi hatalomhoz, a Tudor-dinasztiához és a világi reprezentációhoz kapcsolódó motívumok.
Az üvegablakok és a belső tér
A felső falszakaszok teljes ablakokká alakulnak, így a kápolna belsejét nagyméretű üvegfelületek határozzák meg.
A 24 ólomablak flamand művészek alkotása.
A gazdagon díszített ablakok, a karcsú falszakaszok és a csipkeszerű kőornamentika együtt erősítik a tér vertikális hatását.
A hosszú, keskeny tér a tekintetet természetes módon a magasba, a boltozat mérműveihez és a kápolna keleti része felé irányítja.
A főoltár
A főoltárt Rubens Háromkirályok című alkotása díszíti.
A festmény a kápolna későbbi belső berendezésének egyik kiemelkedő eleme, amely a gótikus építészeti térben a képzőművészeti díszítés hangsúlyos részeként jelenik meg.
A kápolna elkészülése
VII. Henrik támogatása után 1508-tól ismét nagy ütemben folytak a munkálatok.
Az utolsó évek építkezése John Wastell vezetésével zajlott.
Az épület végül VIII. Henrik uralkodása alatt, 1515-ben fejeződött be.
A King’s College Chapel így több uralkodó korszakán átívelő építkezés eredménye lett: VI. Henrik határozta meg az alapvető tervet és a kezdeti anyaghasználatot, IV. Edward támogatása tette lehetővé a második szakasz felgyorsítását, VII. Henrik pedig jelentős adományával biztosította a befejezést.