Az Anglikán Közösség (angolul Anglican Communion) egy világméretű keresztény egyházi közösség, a nemzeti anglikán egyházak nemzetközi társulása. Nem létezik egy „Anglikán Egyház” a nemzeti vagy regionális egyházak felett, amelyek teljes autonómiát élveznek.
Az Anglikán Közösséghez tartozó tagegyházak nevükben őrzik anglikán eredetüket vagy Más neveket választottak, például az Amerikai Egyesült Államok Episzkopális Egyháza, a Skót Episzkopális Egyház vagy a Church of Ireland („Írország Egyháza”).
Önazonosság és liturgia
Minden tagegyháznak megvan a saját dogmatikája és liturgiája, a legtöbb esetben a Church of England hagyományaira támaszkodva. Canterbury érseke, az anyaegyház feje nem rendelkezik hivatalos hatalommal saját egyházán kívül, a Közösség azonban szimbolikus vezetőjének tekinti.
Az Anglikán Közösség az Egy, Szent, Katolikus és Apostoli Egyház (Notae ecclesiae) részének tekinti magát, egyszerre katolikusnak és reformáltnak. Követői egy része pápa nélküli katolicizmusként tekint rá, mások számára egy fajta protestantizmus, de domináns alapító alak nélkül, mint amilyen Luther, Knox, Kálvin, Zwingli vagy Wesley voltak. Megint mások számára az anglikanizmus a kettő egyfajta ötvözete.
Jog és szervezet
Jogi értelemben nem létezik Anglikán Közösség, nincsenek vezetői sem, akik hatalmat gyakorolhatnának a tagegyházak felett. A canterburyi érsek égisze alatt van egy Anglikán Közösségi Iroda Londonban, de ennek csak támogató, szervező szerepe van.
A kommunió összetartásában három közös alapelv viszi a főszerepet. Az egyik a tagegyházak hasonló struktúrája, amely az episzkopális (püspöki) hierarchiára, az apostoli utódlás elvére és a zsinati kormányzásra épül. A második az Isten imádásában kifejeződő vetett hit, amely fontosságot tulajdonít az elfogadott imakönyveknek és szövegeiknek. A Rómától való elszakadást követően hamar az Anglikán Egyház angol nyelvű imakönyvet fejlesztett ki (Book of Common Prayer), amely nagy jelentőségre tett szert.
Teológia és történeti kiindulópontok
Más tradícióktól eltérően, az anglikán egyházat nem irányította tanítóhivatal, alapító teológus, vagy a Credo feletti dogmagyűjtemény, mint a Presbiteriánus Egyház Westminsteri Hitvallása. Ehelyett az anglikánok a teológiát és vallásgyakorlatot illetően tipikusan a Book of Common Prayerre és utódaira támaszkodnak.
Historikus fejlődés és ökumenikus kísérletek
A 17. században az egyik oldalon a radikálisabb protestánsokkal, a másik oldalon a pápát elismerő katolikusokkal való elhúzódó konfliktusok közelebb vonták egymáshoz azokat az egyházakat, amelyek szándékosan nem voltak dogmatikailag szigorúak, ugyanakkor bátrak voltak a megengedhető eltérések paramétereinek kidolgozásában. Ezeket artikulálták az egymást követő imakönyvek kiemelései és az 1563-as Harminckilenc Cikkely a Vallásról.
A Brit Birodalom növekedésével az anglikanizmus Nagy-Britannián és Írországon kívül is egyre több helyen vert gyökeret, így a Közösség az egység új eszközeinek megteremtésén fáradozott. E törekvés első jelentős kifejeződése volt a püspökök lambethi konferenciáinak hagyománya, amely a Charles Longley canterburyi érsek által először 1867-ben összehívott találkozóval vette kezdetét. E konferenciák korai határozatai közül az egyik tartós hatású a Chicago-Lambeth-négyszög volt, amely az anglikán identitás paramétereit formálta.
A Közösségnek jogilag nincs nemzetközi szervezete. A canterburyi érsek személye egyesítő, de csak szigorúan szimbolikus értelemben. A Közösség három nemzetközi szervezete konzultációs jellegű, határozataiknak nincs kötelező érvénye a Közösség tartományaira. Ezek a szervezetek az Anglikán Konzultációs Tanácsot, a Lambeth Conference-t és más, 1968-as határozat által létrejött formációkat jelentik. Ezek az eszközök szolgálják a közösség egységének megőrzését és határvonalaik kijelölését, bár jogi kötelezettség nélkül.
A legfontosabb modern kihívások közé tartozik a különböző tartomások közötti viták kezelése, például a homoszexuálisok szerepe és a házasságügyek terén. A tiltakozók a Szentírással ellenkezőnek, egyoldalúnak mondták ezeket, olyan lépéseknek, amelyek a Közösség előzetes egyeztetése nélkül történtek.
