Az eszperantóban a feltételes módot kizárólag az -us morféma képviseli, amely ugyanabban a pozícióban jelenik meg, mint a főnévi igenév -i végződése, vagyis azt mintegy felváltja. A sendi „küldeni” igéből így lesz: sendus „küldene”, „küldött volna”.
Az -us végződésnek önmagában nincs rögzített időértéke. A feltételes igealak jelenthet jelenre, jövőre vagy múltra vonatkozó feltételezést is, ezért az esemény idejét a szövegkörnyezet, az időhatározó vagy az összetett igealak pontosíthatja.
Az eszperantó igemódok rendszere
Az eszperantó nyelvtan 16 kivétel nélküli szabályból áll, amelyek a szükséges és elégséges alapelve szerint lehetővé teszik a teljes, élő és normálisan fejlődő nyelv működését. Az eszperantónak nincs szüksége többféle végződésre ugyanazon igeidő kifejezésére.
| Alak | Végződés | Példa | Jelentés |
|---|---|---|---|
| Főnévi igenév | -i | vivi | élni |
| Jelen idő | -as | vivas | él |
| Múlt idő | -is | vivis | élt |
| Jövő idő | -os | vivos | élni fog |
| Feltételes mód | -us | vivus | élne |
| Felszólító mód | -u | vivu | éljen |
A személyes névmás fejezi ki, hogy ki cselekszik, az ige végződése pedig minden személyben ugyanaz ugyanabban az időben vagy módban. Ezért például a legi „olvasni” ige feltételes alakja minden személyben a legus tőalakra épül.
A feltételes mód egyszerű alakja
A kondicionalo az eszperantó feltételes módja. Egyszerű alakban a cselekvő igetőhöz az -us végződés kapcsolódik: mi legus „olvasnék”, vi legus „olvasnál”, li legus „olvasna”, ni legus „olvasnánk”, ili legus „olvasnának”.
| Személy | Eszperantó | Magyar jelentés |
|---|---|---|
| mi | mi legus | olvasnék |
| vi | vi legus | olvasnál, olvasna, olvasnátok, olvasnának |
| li / ŝi / ĝi | li / ŝi / ĝi legus | olvasna |
| ni | ni legus | olvasnánk |
| ili | ili legus | olvasnának |
A vi névmás egyaránt jelentheti az „ön”, „te”, „önök” vagy „ti” személyt, ezért az igealak magyar fordítása a mondat környezetétől függ.
Feltételes mondatok az eszperantóban
A feltételes mondatok mellékmondatait általában a se „ha” szó vezeti be. A mellékmondat tartalma határozza meg azt a körülményt, amelytől a főmondatban kifejezett esemény megvalósulása függ.
A magyar nyelvben szemantikailag megkülönböztetünk lehetséges és lehetetlen, valamint jelenre, jövőre és múltra vonatkozó feltételes módot. Az eszperantóban ezeknek a különbségeknek egy része nem külön egyszerű igeidővel, hanem a szövegkörnyezetből vagy összetett igealakokból derül ki.
Lehetséges feltétel
Lehetséges feltételről akkor beszélünk, amikor a feltétel a beszélő szerint fennállhat vagy a jövőben teljesülhet. Az eszperantóban ilyenkor a se után gyakran jelen idejű vagy jövő idejű ige, a főmondatban pedig szintén a helyzetnek megfelelő igealak áll.
A magyar példák különbséget tesznek a biztosabb és a bizonytalanabb feltétel között: „Ha eljössz, örülni fogok” és „Ha eljönnél, örülnék”. Az eszperantóban a feltételes módú alak önmagában nem jelöli kötelezően, hogy a feltétel lehetetlen lenne.
Jelenre vagy jövőre vonatkozó feltétel
Az -us alak jelenlegi vagy jövőbeli feltételes helyzetet is kifejezhet. A Se vi venus venontjare, ni ĝojus venontjare jelentése: „Ha jövőre jönnél, akkor jövőre örülnénk.”
Az ilyen mondatban a venus és a ĝojus egyaránt -us végződésű, mégis a venontjare és a szövegkörnyezet jelöli, hogy az esemény jövőre vonatkozik.
Múltra vonatkozó, meg nem valósult feltétel
A múltbeli, meg nem valósult feltétel pontosabban az esti „lenni” ige feltételes alakjával és a főige befejezett melléknévi igenévi alakjával fejezhető ki: estus + -inta.
A Se vi estus veninta pasintjare, ni ĝojus pasintjare mondat jelentése: „Ha az elmúlt évben jöttél volna, akkor örültünk volna.” A venus alak önmagában is használható, ha a múltbeliséget a szövegkörnyezet egyértelműen jelzi.
Az -us végződés időértéke
Az eszperantó feltételes módjának egyik fontos sajátossága, hogy az -us morféma nem hordoz eleve rögzített időértéket. A feltételes alak jelenre, jövőre vagy múltra vonatkozhat.
Az eszperantó ige paradigmáját 1887-ben Ludoviko Lazaro Zamenhof adta meg. A feltételes módot az eszperantóban kizárólag az -us morféma képviseli, amely ugyanabban a pozícióban jelenik meg, mint a főnévi igenév -i végződése.
| Eszperantó | Magyar | Időbeli érték |
|---|---|---|
| mi legus | olvasnék | általában jelen vagy jövő |
| mi estus leganta | éppen olvasnék | folyamatos feltételes esemény |
| mi estus leginta | olvastam volna | múltbeli, befejezett feltételes esemény |
| mi estus legonta | olvasni készülnék | tervezett vagy közeli feltételes esemény |
A melléknévi igenevek az eszperantóban morfológiai módon előidejűséget, egyidejűséget és utóidejűséget is kifejeznek, így a feltételes módú kopulával lehetővé teszik az eseményidő pontosabb kijelölését.
A feltételes mód három összetett alakja
Az összetett feltételes alakok az esti „lenni” ige feltételes alakjából és a főige megfelelő melléknévi igenévi alakjából állnak. Három változat különíthető el: folyamatos, befejezett és beálló feltételes alak.
Folyamatos feltételes alak
A folyamatos feltételes alak képlete: estus + -anta. A mi estus leganta jelentése: „olvasnék éppen”, illetve „éppen olvasnék”.
| Eszperantó | Magyar jelentés |
|---|---|
| mi estus leganta | éppen olvasnék |
| vi estus leganta | éppen olvasnál |
| li / ŝi / ĝi estus leganta | éppen olvasna |
| ni estus legantaj | éppen olvasnánk |
| ili estus legantaj | éppen olvasnának |
Többes számban a melléknévi igenév is felveszi a -j végződést: ni estus legantaj, ili estus legantaj.
Befejezett feltételes alak
A befejezett feltételes alak képlete: estus + -inta. A mi estus leginta jelentése: „olvastam volna”, szó szerint „olvasott lennék”.
| Eszperantó | Magyar jelentés |
|---|---|
| mi estus leginta | olvastam volna |
| vi estus leginta | olvastál volna |
| li / ŝi / ĝi estus leginta | olvasott volna |
| ni estus legintaj | olvastunk volna |
| ili estus legintaj | olvastak volna |
A magyar feltételes múlt idő eszperantó megfelelője gyakran ez a szerkezet. A magyar „vásároltam volna” kifejezéshez hasonlóan az eszperantóban is külön elem fejezheti ki a feltételességet és a múltbeli befejezettséget.
A magyar „Ha lett volna pénzem, vásároltam volna egy szép házat” eszperantóul például így fejezhető ki: Se mi havus monon, mi estus aĉetinta belan domon. Egy mondaton belül nem szép, ha kétszer szerepel ugyanaz a teljes összetett szerkezet, ezért ilyenkor az egyik tag egyszerű feltételes móddal is kifejezhető.
Beálló feltételes alak
A beálló feltételes alak képlete: estus + -onta. A mi estus legonta olyan feltételes helyzetet jelöl, amelyben a cselekvő olvasni készülne vagy olvasni fogna.
A beálló szemlélet magyarra leginkább a „készül” igével fordítható: jelen időben „készülök tenni valamit”, múlt időben „készültem tenni valamit”, jövő időben pedig „készülni fogok tenni valamit”.
| Eszperantó | Magyar értelmezés |
|---|---|
| mi estus legonta | olvasni készülnék |
| vi estus legonta | olvasni készülnél |
| li / ŝi / ĝi estus legonta | olvasni készülne |
| ni estus legontaj | olvasni készülnénk |
| ili estus legontaj | olvasni készülnének |
A feltételes mód és a melléknévi igenevek
Az eszperantóban a melléknévi igenevek a cselekvő és a szenvedő jelentést, valamint a folyamatos, befejezett és beálló szemléletet is megkülönböztetik.
| Szemlélet | Cselekvő | Szenvedő | Jelentés |
|---|---|---|---|
| Folyamatos | -anta | -ata | éppen cselekvő vagy elszenvedett |
| Befejezett | -inta | -ita | korábban végzett vagy elszenvedett |
| Beálló | -onta | -ota | később végzendő vagy elszenvedendő |
A legi „olvasni” ige cselekvő melléknévi igenevei: leganta „olvasó”, leginta „az, aki olvasott”, legonta „az, aki olvasni fog” vagy „az, aki olvasni készül”.
A melléknévi igenevek formailag melléknevek, hiszen -a végűek, ezért jelzőként is használhatók: la leganta homo „az olvasó ember”, la leginta homo „az az ember, aki olvasott”, la legonta homo „az az ember, aki olvasni fog”.
A folyamatos melléknévi igenév
A folyamatos melléknévi igenevek magyarul általában -ó vagy -ő végűek, és leggyakrabban azt fejezik ki, hogy „valamit csináló”. Eszperantóul ezeket rendszerint a szógyök után álló -anta végződéssel fejezzük ki.
- futó ember = kuranta homo
- beszélő szónok = parolanta oratoro
- guruló labda = ruliĝanta pilko
- sétáló házaspár = promenantaj geedzoj
A befejezett melléknévi igenév
A befejezett melléknévi igenevek magyarul gyakran egy vagy két -t-re végződnek, és sokszor azt fejezik ki, hogy a jelzett dolog korábban valamely cselekvés tárgya volt. Eszperantóul ezt rendszerint a -ita végződés fejezi ki.
- főtt vagy főzött étel = kuirita manĝaĵo
- sült hús = fritita viando
- írott szöveg = skribita teksto
- festett kép = pentrita bildo
A beálló melléknévi igenév
A beálló melléknévi igenév a jövőben bekövetkező vagy végrehajtandó eseményre utal. A venonta jaro „jövő év”, vagyis „az az év, amely a jövőben jönni fog”.
A szenvedő beálló alak jelentése azonban nem mindig azonos a magyar „-andó, -endő” jelentésével. A „tanulandó tantárgy” jelenlegi magyar nyelvszokás szerint inkább olyan tantárgyat jelent, amelyet meg kell tanulni; ezt eszperantóul nem melléknévi igenévvel, hanem az -enda képzővel létrehozott melléknévvel fejezzük ki: lernenda studobjekto.
A feltételes múlt: estus + -inta
A magyar nyelvben a feltételes múlt idő tulajdonképpen összetett igeidő, amely két igével fejezhető ki. A „vásároltam volna” alakban a főige jelzi a cselekvést és a múlt időt, a „volna” pedig a feltételes módot.
Az eszperantó megoldása hasonló, csak rendszerint más a sorrend: a létige feltételes alakja, az estus kerül előre, a múlt időt pedig a befejezett melléknévi igenév fejezi ki.
A múlt idejű feltételes mód sémája: estus + -inta. Például: Se mi estus lerninta „Ha tanultam volna”, illetve Se mi estus aĉetinta belan domon „Ha szép házat vásároltam volna”.
Az eszperantóban ez a szerkezet mindig mellőzhető, ha a múlt idő a szövegkörnyezetből vagy egy időhatározó által világosan érthető. Ilyenkor elegendő az egyszerű feltételes mód: Se antaŭ unu jaro mi havus monon „Ha egy éve lett volna pénzem”.
A feltételes mód és a „kellene volna” jelentése
A magyar „kellett volna” szerkezetben a jelentés a mondatszerkezettől függően változhat. A „Ha el kellett volna mennem, elmentem volna” mondatban a „kellett” szóhoz kapcsolódó negatív előfeltevés érvényesül: valójában nem kellett elmennem.
Az „El kellett volna mennem” mondatban a negatív előfeltevés inkább a főnévi igenév tartalmára vonatkozik: valójában nem mentem el, akármennyire kellett is.
Az eszperantóban a norma szerint hasonló különbség figyelhető meg: a kijelentő módú Mi devis foriri „el kellett mennem” tényleges elmenést implikál, míg a Mi devus esti foririnta „El kellett volna mennem” tényleges el nem menést implikál.
Feltételes mód és cselekvő vagy szenvedő jelentés
Az eszperantóban a cselekvő feltételes alakok egyszerű vagy összetett formában is használhatók. A szenvedő feltételes alak eleve összetett, mert az esti igéből és a főige szenvedő melléknévi igenévéből épül fel.
A szenvedő alakban az esti megfelelően ragozott formája fejezi ki az igeidőt és a módot, a melléknévi igenév pedig a szenvedő szerkezetre és a szemléletre utal.
| Szemlélet | Cselekvő példa | Szenvedő példa |
|---|---|---|
| Folyamatos | estus leganta | estus legata |
| Befejezett | estus leginta | estus legita |
| Beálló | estus legonta | estus legota |
Az igenévben a szenvedő szerkezetet az n hiánya fejezi ki: faranta cselekvő, farata szenvedő. A szemléletet az igenévben az a, i, illetve o tőhangzó jelöli: farata, farita, farota.
Szenvedő folyamatos feltételes alak
A mi estus amata jelentése: „szeretve lennék”, illetve „éppen szeretve lennék”. Többes számban a melléknévi igenév felveszi a -j végződést: ni estus amataj, ili estus amataj.
Szenvedő befejezett feltételes alak
A mi estus amita jelentése: „szeretve lettem volna”, illetve „szerettek volna”. Ez a szenvedő befejezett feltételes alak képlete: estus + -ita.
Szenvedő beálló feltételes alak
A mi estus amota olyan feltételes helyzetet jelöl, amelyben a cselekvő később szeretve lenne vagy szeretetben részesülne. Ez a szerkezet ritkább, de szabályosan képezhető: estus + -ota.
A feltételes mód főnévi igenévi alakjai
A főnévi igenév egyszerű alakja a legi „olvasni”. Az összetett főnévi igenevek az esti ige főnévi igenévi alakjából és a főige megfelelő melléknévi igenevéből állnak.
| Alak | Eszperantó | Magyar jelentés |
|---|---|---|
| Egyszerű | legi | olvasni |
| Folyamatos | esti leganta | éppen olvasni |
| Befejezett | esti leginta | olvasott lenni, olvasni már |
| Beálló | esti legonta | olvasni készülni |
| Szenvedő folyamatos | esti legata | éppen olvasva lenni |
| Szenvedő befejezett | esti legita | elolvasva lenni |
| Szenvedő beálló | esti legota | elolvasandónak lenni |
A feltételes mód összehasonlítása a magyar rendszerrel
A magyar feltételes módnak külön jelen és múlt idejű alakja van, miközben az eszperantó -us végződése nem határoz meg önálló múlt időt. Az eszperantóban a múltbeli feltételességet szükség esetén az estus + -inta szerkezet pontosítja.
A magyar feltételes múlt morfológiailag összetett, mert ugyanazon igealakhoz nem kapcsolható egyszerre a múlt és a feltételes mód jele. Az eszperantó ezt úgy oldja meg, hogy a feltételes módot az estus alak, a befejezettséget pedig az -inta igenévi végződés jelöli.
Az eszperantó beszélői különféle mértékben élnek az összetett alakokkal. A Se vi venus pasintjare és a Se vi estus veninta pasintjare mondatok bizonyos esetekben fakultatív változatoknak tekinthetők, ha az időhatározó egyértelművé teszi a múltbeli értelmezést.
Az igeragozás egyszerűsége
Az eszperantóban minden személyben ugyanaz a végződés jelöli ugyanazt az időt vagy módot. A személyes névmás elegendő annak kifejezésére, hogy ki cselekszik, ezért nincs szükség személy és szám szerint változó igevégződésekre.
Az összetett igeidők rendszere ugyanolyan logikus: az egyetlen esti „lenni” segédigével és a szenvedő vagy cselekvő melléknévi igenévvel az eszperantóban számos jelentésárnyalat kifejezhető.
A jellemző végződések miatt az igéhez kapcsolódó alapkifejezések tisztán megkülönböztethetők, ami a nyelvtanuláshoz és az anyanyelvi tudás megszilárdításához is segítséget ad.
Gyakori minták
- Se mi havus tempon, mi legus. - Ha lenne időm, olvasnék.
- Se vi venus, mi ĝojus. - Ha eljönnél, örülnék.
- Se mi estus lerninta, mi pli bone komprenus. - Ha tanultam volna, jobban érteném.
- Mi estus leganta. - Éppen olvasnék.
- Mi estus leginta. - Olvastam volna.
- Mi estus legonta. - Olvasni készülnék.
- La letero estus skribita. - A levél meg lenne írva.
A feltételes mód helyes értelmezésében ezért mindig együtt kell vizsgálni az -us végződést, az esetleges se kötőszót, a melléknévi igenév alakját, az időhatározókat és a teljes mondat jelentését.
tags: #eszperanto #felteteles #mod