Az EU-ismeretek angol nyelvvizsgára való elsajátításához az európai integráció történetét, politikai és biztonságpolitikai szervezeteit, gazdasági összefonódásának fokozatait, valamint az ESZAK, az Euratom és az Európai Gazdasági Közösség létrejöttét érdemes rendszerezve áttekinteni.
A nyelvkönyv az angol nyelv uniós közegben való használathoz és alapvető EU-ismeretek angol nyelven való elsajátításához kínál segítséget B2-es szinten. A könyv fő koncepciója, hogy ötvözi a szakmai tartalmat és a nyelvi és szakmai készségfejlesztést.
1. Újkori európai integrációs elméletek és törekvések a második világháborúig
Kezdettől fogva léteztek integrációs törekvések, melyek az újkorban kibővültek az önálló európai államok kisebb-nagyobb mérvű közjogi integrálását célzó kezdeményezésekkel. Az európai béke és biztonság kérdése előtérbe kerül.
Történelmi háttér
- nemzetállamok kialakulása,
- állami szuverenitás eszméjének megerősödése;
- háborúk és változó szövetségi rendszerek.
William Penn európai konföderációs terve - 1693
30 éves vallásháború következményei vezették a vallási tolerancia, a béke és a köztársaság eszméinek szolgálatára. Pennsylvania Amerikai Köztársaság néven a „tolerancia és a biztonság” államának megszervezésére törekedett.
1693: Megjelentetett egy tanulmányt „Európa jelen és jövendő békéje felé egy európai parlament létrehozásával” címmel. Lényege: a kereskedelemnek és a gazdasági jólétnek a béke az alapja.
A kollektív biztonságot az összes európai állam konföderációjával lehet csak elérni, ami azt jelenti, hogy:
- a szuverén uralkodóknak kollektív normáknak kell alávetniük magukat,
- az uralkodók közötti konfliktusokat a megoldásuk érdekében Gyűlésük elé kell vinni,
- közös katonai fellépés a fegyveres erőszakra, ill. a döntések be nem tartása esetére,
- a döntéshozatal szavazással történne (90 szavazat, az egyes államok gazdasági ereje szerint súlyozva).
Általában minősített többséget irányoz elő, de kisebb ügyekben egyszerű többség is elegendő.
Friedrich List vámuniós terve - 1840
Német közgazdász prof. A német Bund számára a jövőt a kontinens szervezése jelenti.
Gazdasági integrációt javasol a politikai elképzelések helyett. Az új amerikai védővám mozgalom mintájára német államok vámunióját képzelte el.
1840: Fő műve „A politikai gazdaságtan nemzeti rendszere” c. tanulmány.
Lényege: átmeneti időre a fejlődésben hátrább tartó országok számára „nevelő vámok” elismerését szorgalmazta. Az eltérő fejlettségű gazdaságok egységen belüli kiegyenlítése szükséges.
Ilyen vámuniót képzelt el a tágabb értelemben vett Közép-Európa számára, az Északi tengertől az Adriáig, Dániától Magyarországig, Hollandia csatlakozását is számításba véve. A magyar textilipar védelme érdekében Kossuth sem zárkózott el a terv elől.
A Benelux gazdasági unió kialakulása
1921: Belgium és Luxemburg: gazdasági unió létrejötte. 1944: Belgium, Luxemburg és Hollandia vámuniójának létrejötte Londonban (1948-ban lépett hatályba).
Az EK-t alapító szerződés a fenti integrációt elismeri azzal, hogy kimondja, a rendelkezései a regionális uniók fennállását és végrehajtását nem akadályozzák, amennyiben azok nem sértik az EK szerződés alkalmazását.
Benelux unió érvényesül pl a védjegy területén (közös védjegy hivatal). A Benelux államok mindenben beintegrálódtak az Európai Közösségbe.
A Páneurópai Unió mozgalma
1923: Richard Coudenhove-Kalergi osztrák gróf „Páneurópa” c. megjelent kiadványában európai államszövetség és vámunió létesítését szorgalmazta.
Cél: újabb háborúk megelőzése.
1926: Anglia európai vámunióban való részvételét javasolja. Ezzel létrejött a Páneurópa Unió nemzetközi mozgalom, melynek számos nemzeti létesítménye a mai napig működik, köztük az 1990-ben újjáalakult Magyar Páneurópa Unió.
1929: Aristide Briand fr. külügyminiszter Európai Föderáció tervet dolgozott ki és terjesztett a Nemzetek Szövetsége (1919) elé.
Javaslata: Európai Konferencia, állandó Politikai Bizottság és Titkárság létrehozása, közös európai pénz bevezetése.
2. A második világháború utáni európai és euro-atlanti politikai, illetve biztonságpolitikai integráció
A második világháború után kettészakadt Európa. Az újabb háborúk megelőzése érdekében előtérbe kerül Európa politikai és védelmi integrációjának kérdése.
1946: Churchill egyfajta Európai Egyesül Államok gondolatát és megfelelő szervezet létrehozását vetette fel.
Ennek okai:
- nyugati demokráciák és a szovjet rendszer közötti hidegháborúk,
- fel kellett oldani a történelmileg elmélyült francia-német ellentétet,
- csak integrált erővel szólhat bele Európa a globalizálódó világ problémáinak megoldásába.
Az Európa Tanács
1949: Összeurópai kormányközi szervezetként Londonban megalakul az Európa Tanács, Strasbourg székhellyel.
Célja: Az európai államok szorosabb egységbe kovácsolása a gazdasági és társadalmi fejlődés előmozdítása végett.
Minden európai ország számára nyitott, amely biztosítja a jogállamiságot és az emberi jogok és szabadságok tiszteletét. A tagállamok száma ma több, mint 40, Magyarország 1990 óta tagja.
Fő szervei:
- Miniszterek Bizottsága
- Parlamentáris Közgyűlés (293 képviselő)
- Emberi Jogok Európai Bírósága
A Nyugati Unió és a NATO
1948: Benelux Államok, Nagy-Britannia és Franciaország Brüsszelben „Nyugati Uniót” létesítettek, biztonságpolitikai célból.
1949: Washingtonban megalakul az Észak-atlanti Szerződés Szervezete, a NATO.
A NATO célja:
- A szervezethez tartozó államok területének védelme,
- Veszélyeztetés esetén való fellépés,
- Békefenntartás,
- Válságok megelőzése, illetve leküzdése.
Fő politikai szerve: az Észak-Atlanti Tanács.
Különleges békepartnerségi viszony létesült az Orosz Föderációval (külön NATO-Oroszország tanács van) és Ukrajnával („különleges partnerségi karta”).
A Varsói Szövetség
1955: A Szovjetunió létrehozta a megszállása alatt álló országok Varsói Szövetségét amelyből Magyarország 1956-ban Nagy Imre alatt kilépett, tagsága a forradalom leverésével helyreállt.
1991ben felszámolásra került.
Az Európai Védelmi Közösség és a Nyugat-Európai Unió
1952: A Nyugati Unió továbbfejlesztéseként Franciaország Európai Védelmi Közösség tervet készített, közös védelmi hatósággal és hadsereggel. A tervet a francia parlament meghiúsította.
1954: Létrejött a Nyugat-Európai Unió (NYEU) brüsszeli székhellyel.
A NYEU eddig csupán biztonságpolitikai konzultációs fórum maradt. Magyarország 1999 óta társult tag.
1992: az EUSZ (Maastricht) az Unió szerves részévé nyilvánította a NYEU-t.
1997: Amszterdami felülvizsgálat során a NYEU az Unió hadműveleti lehetőségeit biztosítja, így:
- humanitárius és evakuációs,
- békefenntartási és
- válságkezelési feladatok ellátására, beleértve a békekikényszerítést is.
Ezek a feladatok a NYEU elé tűzött „petersbergi feladatok” megjelöléssel váltak ismertté.
A NYEU EU-ba integrálása folyamatban van; 2003-ig 50-60 ezer fős többnemzetiségű, gyors bevetésre alkalmas katonai egységet kell felállítania arra az esetre, ha a NATO nem avatkozna be, de mindenképpen a NATO-val együttműködve.
Az EBESZ
1975: A hidegháború enyhülésének idején Helsinkiben 33 európai állam (köztük a Szovjetunió), valamint az Egyesült Államok és Kanada részvételével megalakult az Európai Biztonság és Együttműködés Értekezlete (EBESZ).
Regionális kormányközi szervezetként működik 1994 óta.
Célját a Helsinki Záróokmány 5 kosárba rendezte:
- biztonság kérdése,
- összeurópai gazdasági,
- humanitárius és emberi jog,
- tudományos és technikai együttműködés.
1990: Az állam- és kormányfői értekezleten aláírták „Párizsi Charta az új Európáért” címmel az együttműködés új dokumentumát.
Az EBESZ bizalomépítő és konfliktusmegelőző értekezletek keretszervezete, önálló vitarendező és békefenntartó hatáskörrel.
Fő szervei:
- az állam- és kormányfők legalább évenkénti csúcsértekezlete
- Prágában székelő Magas Tanács
- a bécsi Konfliktusmegelőző Központ
3. A gazdasági összefonódás alapvető alakzatai
A Marshall-terv, az OEEC és az OECD
1947: George Marshall (Egyesült Államok külügyminisztere) előterjeszti a „Marshall tervet”, Európa megsegítésére.
Feltételként szabta: a segély elosztását az európai országoknak maguknak kell megszervezniük.
A javaslat egész Európának szólt, 16 ország jelentkezett.
1948: A Terv végrehajtására létrejön az Európai Gazdasági Együttműködés Szervezete (OEEC), amely 1960-ban az USA és Kanada részvételével a Gazdasági Együttműködés és Fejlesztés Szervezetévé (OECD) bővült.
Lényegében a fejlett ipari országoknak a „fenntartható fejlődés” biztosítását szolgáló fóruma.
Fenntartható fejlődés: olyan gazdasági fejlődés, amely a környezetvédelem feltételeinek megfelelően valósítható meg (ENSZ állásfoglalás).
Az integráció fokozatai
| Integrációs forma | Lényege |
|---|---|
| Kereskedelmi megállapodás | Két- vagy többoldalú államközi szerződés az árucsere növelésére. |
| Szabadkereskedelmi övezet | Az egymás közötti vámok és más kereskedelmi korlátozások leépítése. |
| Vámunió | Belső vámlebontás, közös külső vámok és közös vámigazgatás. |
| Pénzügyi unió | Közös valuta vagy rögzített árfolyamok és központosított monetáris politika. |
Kereskedelmi megállapodás
Olyan két- vagy többoldalú államközi szerződés, amely az árucsere növelése érdekében, a határokon átnyúló áruforgalmazással kapcsolatosan meghatározott kérdéseket szabályoz.
Például:
- fizetések,
- vámkedvezmények,
- kontingensek,
- kettős adózás kiküszöbölése,
- telephelyek létesítésének, beruházások védelmének rendezést, stb.
Nincs külön szervezet a végrehajtására.
A GATT és a WTO
Létrejött az Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) az ENSZ égisze alatt, többoldalú kereskedelmi szerződés.
Alapelvei:
- liberalizálás (vámok és mennyiségi korlátozások lebontása),
- kölcsönösség (az előnyök egyenértékűsége),
- legnagyobb kedvezmény elve (a kedvezmény automatikusan a többi szerződő államra is kiterjed).
Az egyezményt fordulóknak nevezett konferencia sorozatok útján fejlesztették.
1994: a marokkói Marrakeshben zárult Uruguay forduló a GATT utódjául létrehozta a Világkereskedelmi Szervezetet (WTO), melynek 130 állam a részese, köztük az EK is.
Nemzetközi szerződésen alapuló kormányközi szervezet.
Fő szervei:
- Miniszteri Konferencia
- Szakértők Általános Tanácsa
Szabadkereskedelmi övezet
Az övezetből származó áruk vonatkozásában az egymás viszonylatában a vámokat és más kereskedelmi korlátozásokat leépítését vállalják.
Nemzetközi szerződéssel jön létre.
Harmadik államok irányában minden szerződő állam fenntartja magának a jogot saját vám- és kereskedelempolitikát folytatására.
Az EFTA és az Európai Gazdasági Térség
1960: Stockholmban az EK-n kívüli 7 ország (Ausztria, Dánia, Norvégia, Svájc, Portugália, Svédország és az Egyesült Királyság) Európai Szabadkereskedelmi Társulást (EFTA) hoztak létre.
Székhelye Genf. Célja: gazdasági növekedés és foglalkoztatottság biztosítása volt.
1961-ban Finnország társult az EFTA-hoz.
1994: Izland, Liechtenstein és Norvégia szabadkereskedelmi megállapodásra léptek az EK-val; létrejött az Európai gazdasági térség (EGT).
A volt EFTA országok vállalták az EK áruk, szolgáltatások, személyek és tőke szabad mozgása, valamint a versenyjog szabályait, de az EK közös agrárpolitikája nem terjed ki az EGT-re.
Együttműködés irányoz elő a szerződés:
- a szociális politika,
- a tudomány és fejlesztés,
- az oktatás,
- és a környezetvédelem terén.
A volt EFTA országok külön EGT Tanácsot alapítottak, valamint az EU parlamenti képviselőiből álló közös Parlamenti Bizottságot, valamint külön EFTA Bíróságot (Luxemburg).
1991: az EK és Magyarország között szabadkereskedelmi térség jött létre.
Vámunió
A vámunió az integráció magasabb fokát jelenti. Nemcsak egymás viszonylatában építik le a vámokat és az áruforgalom egyéb korlátait, hanem egyúttal közös külső vámok és közös vámigazgatás alkalmaznak.
Tagállami illetékességek közös szervre ruházását vonja maga után.
Pl.: 1931 évi német-osztrák vámunió.
A vámunió képezi az európai közös piac alapját.
Pénzügyi unió
Az államok közös valutában állapodnak meg (lásd EURO bevezetése), vagy sávhatárok nélkül rögzített árfolyamokat alkalmaznak egymás valutái vonatkozásában, központosított monetáris politikát folytatva.
EK-n belül pl. a Gazdasági és Monetáris Unió.
4. Az ESZAK, az Euratom és az Európai Gazdasági Közösség létrejötte
A francia-német megbékélés és a Schuman-nyilatkozat
A második világháború után a szénbányászat és acélipar zöme a francia-német Ruhr vidéken történt, a szövetséges hatalmak ellenőrzése alatt.
Kulcskérdés: A Nemzetközi Ruhr Hatóság (1949) felszámolása, és Nyugat-Németországnak az euro-atlanti együttműködésbe történő bevonása úgy, hogy a szén- és acéltermelés feletti egyoldalú német ellenőrzés elkerülhető legyen, mert ez veszélyeztetné a békés együttműködést.
1950: Robert Schuman fr. km, illetve Jean Monnet tett javaslata, hogy az érintett államok elsőként behatárolt területen állapodjanak meg közös döntéshozatali mechanizmus létrehozásáról.
1950 május 9: Schuman és Adenauer (német szöv.kanc) a francia-német szén- és acéltermelés közös főhatóság alá helyezésének egy olyan szervezet keretében megvalósítandó tervét fogadták el, amelyhez Európa többi országai is csatlakoznának.
Francia-német megbékélés = Schuman Nyilatkozat - Május 9-e Európanap.
Az Európai Szén- és Acélközösség
1950: kormányközi konferencia Párizsban.
1951. április 18: az ESZAK (Montánunió) létrejötte a 6 ny-eu-i ország: Benelux-államok + Franciaország + Németország + Olaszország ratifikációjával.
Luxemburg 1952. július 27: hatályba lépésének napja, 50 évre szólóan.
Nemzetközi szerződésen alapuló, szupranacionális jogkörrel felruházott európai szervezet. Jogi személy.
Eredeti intézményei:
- Főhatóság (legfőbb szerve; a mai Bizottság elődje)
- Különleges Minisztertanács (nincs döntéshozó jogköre; a mai Tanács)
- Közös Gyűlés (a mai Európai Parlament magva)
- Bíróság (a mai Európai Bíróság)
Célja: a világbéke biztosítása és a népek közötti szélesebb és mélyebb közösség alapjainak lefektetése.
A GATT-tal ellentétben külön mentesítésről kellett gondoskodni, nem vonja automatikusan maga után a vámunió v. szabadkereskedelmi övezet létesítését.
A szén- és acéltermelés területén szabályozza:
- a közösség piacának ellátását,
- egyenlő hozzáférhetőség feltételeinek biztosítását,
- árképzés feletti ellenőrzést.
Szerződéses törvény (traité loi).
2002 júliusában megszűnt, jogutód: az Európai Közösség (Nizzai Szerződés VII. melléklete).
A Spaak-jelentés
1955: az ESZAK országok Messinában szakértői bizottságot alakítottak a további gazdasági integráció vizsgálatára.
Vezetője: Paul-Henri Spaak.
1956: Spaak-jelentés: Euratom és EGK születése.
Az Európai Atomenergia Közösség
1957: Rómában az ESZAK létrehozói megalakították az EURATOM-ot, amely 1958. január 1-én lépett életbe.
Nemzetközi szerződésen alapuló, szupranacionális jogkörökkel rendelkező európai szervezet.
Határozatlan időre létesült.
Intézményei:
- Gyűlés (a későbbi Európai Parlament)
- Tanács (döntéshozó jogkörrel)
- Bizottság
- Bíróság (a későbbi Európai Bíróság)
- Gazdasági és Szociális Bizottság
5. Szupranacionalitás és az EU-ismeretek angol nyelvi feldolgozása
A szupranacionális szervezet nemzetközi szerződésen alapul, és a tagállamok bizonyos hatásköreiket közös intézményekre ruházzák.
A nyelvkönyv az uniós terminológia elsajátításához és az EU többnyelvű működésének megértéséhez is segédeszközt kínál.
A nyelvhelyességet fejlesztő feladatokat kiválóan egészíti ki a kiadvány végén található nyelvtani összefoglaló s a hozzá kapcsolódó gyakorlatok.
A könyv az uniós terminológia sajátosságait s buktatóit példatárban mutatja be.
A glosszárium tartalmazza az angol uniós szakkifejezések lektorált magyar megfelelőit, felhívja a figyelmet a zsargonra, a francia szakkifejezésekre, a helytelen használatra.
Mind csoportos oktatásra, mind önálló tanulásra kiválóan alkalmas, hiszen számos gyakorló feladatot és megoldókulcsot is tartalmaz.
A könyv használatával a nyelvtanulók számos írásbeli és szóbeli, hivatalos és kötetlenebb műfajban szerezhetnek jártasságot.
Komplex készségfejlesztés: fejleszti azokat a nyelvi készségeket, amelyek azok számára fontosak, akik EU intézményekben vagy azokkal együttműködve dolgoznak vagy nyelvvizsgára készülnek.
EPSO vizsgafeladatok: EPSO felvételi vizsgafeladat-típusok, érvelés és következtetés, tények/vélemények bemutatása, interkulturális kommunikációs készségek, állásinterjúra való felkészülés.
tags: #eu #ismeretek #temakor #angol #nyelvvizsgara