Feltételes mód: formák, értelmezések és nyelvi funkciók

A feltételes mód jele -n, nem pedig a hagyományos nyelvtanokban említett -na/-ne, -ná/-né. Ezt a várna-várná, kérne-kérné alakok szembenállása mutatja. Ezek az alakpárok ugyanis mindenben megegyeznek, csak a tárgyasság tekintetében térnek el. S mivel a várna-várná, illetőleg a kérne-kérné pár az a-á, illetőleg az e-é elemekben tér el, őket kell a különbség hordozójának tekintenünk, és mint önálló szegmentumot leválasztanunk.

A fennmaradó várn-, illetőleg kérn- alakokból természetesen megint leválaszthatjuk az igetövet: vár, kér. A megmaradó n elem tehát szükségképpen önálló morfémát testesít meg. Más szóval, az n a feltételes mód jele, s ami utána következik, az a személyrag. A Strukturális magyar nyelvtan 3. kötete a magyar alaktant tárgyalja. A magyar alaktan rendkívül gazdag, és számos, elméletileg is érdekes kérdést vet fel. Tudott dolog, hogy az alaktan és a mondattan bonyolultsági foka között fordított viszony áll fenn: minél bonyolultabb valamely nyelv mondattana, annál szegényebb alaktana, és minél gazdagabb alaktana, annál egyszerűbb mondattana. A magyar nyelv is sok olyan szerkezeti tulajdonságot kódol morfológiailag, amelyet más nyelv szintaktikailag fejez ki.

Az alapvető fogalmak kapcsolata - A Strukturális magyar nyelvtan korábbi köteteihez hasonlóan az alaktani kötet is arra törekszik, hogy egy adott elméleti keretben részletesen bemutassa a magyar alaktan legfontosabb sajátosságait. Az elméleti tárgyalás nagyszámú, empirikusan is új megfigyelést tett lehetővé. A kötetet ezért az is haszonnal forgathatja, akit az elméleti kérdésfeltevések kevésbé érdekelnek.

Az alaktan nem csak elméleti szereppel bír; a mindennapi nyelvhasználatban is megjelennek a feltételes mód különböző formái, és ezek megértése hozzájárul a mondatok értelmezéséhez. A magyar alaktan nemcsak az elméleti morfológiában foglal el különleges helyet, hanem az alkalmazott kutatásokban is.

Modalitás és nyelvi viszonyulások - A feltételes mód egyik alapvető sajátossága, hogy olyan igemód, amely azt fejezi ki, hogy egy adott cselekvés, történés megvalósulása, illetve valaminek a létezése, állapota valamilyen feltételtől függ. Nyelvtani jele a -na, -ne, -ná, né toldalék. A főmondatban leírt esemény akkor következne be, ha a mellékmondatban szereplő körülmény fennállna. A jelen/jövő idejű feltételes mondatok mellékmondataiban alaktanilag általában a kijelentő mód jelen vagy jövő ideje, a főmondatban a kijelentő mód jövő ideje áll.

Az érthetőség kedvéért minden nyelv specifikus modalitásrendszerét külön érdemes megvizsgálni, hiszen a feltételes mód jelölése és használata nyelvenként változik. A magyar példákon keresztül jól látható, hogy a modalitás nemcsak a mondatrészek viszonyát, hanem a mondat egészének értelmét is alakítja. Előfordulhat, hogy ugyanaz a toldalék többféle értelmet is felvehet attól függően, hogyan kapcsolódik a mondat többi részéhez.

Az irreálisznak és tényszerűnek nevezett viszonyok viszonylag komplexek: a feltételes mód és egyéb modalitások között gyakran találhatók finom különbségek, amelyek a hangulati és szemantikai árnyalatokat hordozzák. A nyelvtudományban ezek a kategóriák gyakran összemosódhatnak, de a magyar nyelvtanban a -hat/-het toldalékhoz társított értelmezések természetesen elemzést igényelnek. A nyelvi realitásról, a valóság és alternatív világok viszonyáról szóló fejtegetések rámutatnak arra is, hogy a feltételes mód többnyire olyan eseményeket vagy állapotokat ír le, amelyek adott feltétel jelenlétében vagy hiányában lehetségesek lehetnek.

A felszólító és a kötőmód viszonya a magyar nyelvben tehát különös figyelmet érdemel: miközben a feltételes mód sokszor kapcsolódik komoly morfológiai és szemantikai összefüggésekhez, a nyelvi terminológiában a különböző neveket és kategóriákat a nyelvtudományi hagyomány szerint használják. Például a „kötőmód” elnevezést csak a nyelvészek használják, nem pedig az igealakok végződéseire utalva általánosabb kifejezésként. A példamondat, amelyben a szerkezet fontos része az igekötő megelőzi az ige tövét, míg felszólításokban követi: Kelj(en) fel!, is ezt mutatja, hogy a formák és a mondatstruktúrák hogyan adhatják ki a modalitás különböző fajtáit.

feltételes mód ábrázolása morfológia

tags: #felteteles #modban #beszel