A volo jelentése: „akar”, „óhajt”, „szándékozik”. A latin igeidők és a ragozás megértéséhez az összefüggő kategóriák ismerete elengedhetetlen. A volo rendhagyó ige, ezért alakjait külön kell megtanulni.
A volo szótári alakja: volo, velle, volui. A latin igék szótári alakja a kijelentő mód, jelen idő, egyes szám, első személy cselekvő alakja. Után még 3 alak van a szótárban.
A latin ige jellemzői
A latin ragozott igealakot (verbum finitum) a hagyományos nyelvtanban hat igei kategóriával írhatjuk le. A latin igék jellemzői a következők:
- 3 mód: kijelentő, felszólító, kötő;
- 2 szám: egyes, többes;
- 3 személy: első, második, harmadik;
- 2 igeszemlélet: befejezett és befejezetlen;
- 2 igenem: cselekvő, szenvedő;
- 6 igeidő: jelen, befejezetlen múlt, egyszerű jövő, befejezett múlt, régmúlt, befejezett jövő.
Az egyes kategóriák egymással részben összefüggnek. A latin igealakok két fajtája van: ragozott igealak (verbum finitum), amely kifejezi ragokkal a cselekvő személyét és számát (ide tartoznak az igeidők), és a nem ragozott igealak vagy igenév (verbum infinitum), amely nem fejez ki pl. személyt és időt.
Megkülönböztetjük még az igéknek két típusát, a szabályos és rendhagyó igéket. A latin nyelv igeragozásának sajátossága, hogy nagyon kevés kivétellel rengeteg nyelvtani viszonyt csak szintetikus (egyetlen szóból álló, pl. angol: I went, német: Ich ging) módon fejez ki, amit a modern nyelvek általában inkább ún. analitikus alakkal (segédigével, több szóval, pl.
A latin igék szótári alakja
A latin igék szótári alakja a kijelentő mód, jelen idő, egyes szám, első személy cselekvő alakja. Után még 3 alak van a szótárban. A második a főnévi igenév jelen idejű cselekvő alakja. A harmadik a főnévi igenév múlt idejű cselekvő alakja. A másik két alakkal egyelőre nem foglalkozom ebben a részben.
Miért fontos a szótárban való három alapforma ismerete? Mert a 6 latin igeidőből egyelőre csak hármat tárgyalok, s e háromhoz csak az első két alak szükséges a szótárból. Az imperfectum-igeidők mind az ún. imperfectum igetőből képződnek, míg a perfectum-igeidők a perfectum igetőből.
A „zöldek” már szóba kerültek. A zöld a jelen tő (1. és 2. alak), a kék a múlt tő (3. alak), a piros pedig a supinum-tő (4. alak).
Az igeragozás öt paradigmája
Néhány rendhagyó igét leszámítva (ezeket tanuld meg külön!), az összes latin ige öt igeragozási paradigmába tartozik: I., II., III., III./i., IV.
A főnévi igenév végződése meghatározza, hogy az ige melyik ragozási csoportba tartozik.
| Ragozás | A főnévi igenév végződése | Példa |
|---|---|---|
| I. | -āre | |
| II. | -ēre | |
| III. | -ĕre | |
| IV. | -īre |
A két -ere végződés közül az elsőben hosszú ē, a másodikban rövid ĕ van. Az utóbbi csoportba (-ĕre) tartozó igék ún. mássalhangzó tövűek ill. i vagy u tövűek, míg a többi igét a főnévi igenév tőhangja (a, e vagy i) alapján határozzuk meg.
A fenti táblázatból látható, hogy a jelen idejű cselekvő főnévi igenév végződése az I., a II. és a IV. ragozásban -RE, míg a III. ragozásban -ERE. A végződés a szótő után következik közvetlenül, kivéve a III/i. ragozást, ahol a szótő utolsó -i- hangja kiesik az -ERE végződés előtt, a szótőből kieső hangot * jellel jelöltem.
Figyeljük meg, hogy az I., a II. és a IV. ragozásban a szótő mindig hosszú magánhangzóra végződik. Ezt megjegyezni különösen azért fontos, hogy ne keverjük össze a II. és a III. ragozás jelen idejű cselekvő főnévi igenevét: a II. ragozásban a végződés tehát nem -ĒRE, hanem -RE, mely a szótő utolsó -Ē- hangja után áll, míg a III. ragozásban a végződés -ERE.
Figyeljük meg szintén, hogy a szótő utolsó hangja a II. és a IV. ragozásban rövidül, míg az I. ragozásban teljesen el is tűnik. A röviddé váló szótői magánhangzót ! jellel jelöltem.
Tehát összegezve: Mindezt nagyon fontos jól megjegyezni, mert ezek után az egyes ragok megtanulása sokkal egyszerűbb lesz!
A volo jelen idejű ragozása
A volo, velle, volui rendhagyó ige. Jelen idejű alakjaiban nem a szokásos ragozási paradigmák valamelyikét követi.
| Személy | Latin alak | Jelentés |
|---|---|---|
| Egyes szám 1. személy | volo | akarok |
| Egyes szám 2. személy | vis | akarsz |
| Egyes szám 3. személy | vult | akar |
| Többes szám 1. személy | volumus | akarunk |
| Többes szám 2. személy | vultis | akartok |
| Többes szám 3. személy | volunt | akarnak |
A volo praesens imperfectuma: volo, vis, vult, volumus, vultis, volunt. A volo jelentése „akar”, „óhajt”, „szándékozik”.
A latin első három igeidő
Lássuk most az első három igeidőt a hatból!
- kijelentő mód, jelen idő;
- kijelentő mód, befejezetlen múlt idő;
- kijelentő mód, egyszerű jövő idő.
A jelen idő a beszéd idejével egybeeső cselekvést vagy állapotot jelöl. A befejezetlen múlt idő múltbeli folyamatos vagy ismétlődő cselekvést fejez ki. Az egyszerű jövő idő a később bekövetkező cselekvést jelöli.
A volo befejezetlen múlt ideje
A volo praeteritum imperfectuma: volebam, volebas, volebat, volebamus, volebatis, volebant. A volo úgy viselkedik, mintha III. coniugatiós lenne.
| Személy | Latin alak | Jelentés |
|---|---|---|
| Egyes szám 1. személy | volebam | akartam |
| Egyes szám 2. személy | volebas | akartál |
| Egyes szám 3. személy | volebat | akart |
| Többes szám 1. személy | volebamus | akartunk |
| Többes szám 2. személy | volebatis | akartatok |
| Többes szám 3. személy | volebant | akartak |
A praeteritum imperfectum képzése
A praeteritum imperfectum a múltbeli folyamatos vagy ismétlődő cselekvés kifejezésére szolgáló igeidő. Képzése: imperfectum tő + időjel + személyrag.
Az időjel az I. és a II. coniugatióban -ba-, a III. és a IV. coniugatióban -eba-. Az egyes szám 1. személy személyragja itt: -m.
| Ragozás | Egyes szám | Többes szám |
|---|---|---|
| I. | clama-ba-m, clama-ba-s, clama-ba-t | clama-ba-mus, clama-ba-tis, clama-ba-nt |
| II. | tene-ba-m, tene-ba-s, tene-ba-t | tene-ba-mus, tene-ba-tis, tene-ba-nt |
| III. | trah-eba-m, trah-eba-s, trah-eba-t | trah-eba-mus, trah-eba-tis, trah-eba-nt |
| IV. | capi-eba-m, capi-eba-s, capi-eba-t | capi-eba-mus, capi-eba-tis, capi-eba-nt |
A venio imperfectuma: veni-ba-m, veni-ba-s, veni-ba-t, veni-ba-mus, veni-ba-tis, veni-ba-nt. A létige praeteritum imperfectuma: eram, eras, erat, eramus, eratis, erant.
A volo befejezett múlt ideje és régmúltja
A volo praeteritum perfectuma, mint a többi igéé: volueram, volueras, voluerat stb. A létige praeteritum perfectuma is szabályosan: fueram, fueras, fuerat stb.
A praeteritum perfectum viszonyított (tehát önállóan, önmagában igen ritkán alkalmazható) igeidő, mely azt fejezi ki, hogy a cselekvés egy másik múlt időhöz (tehát praeteritum imperfectumhoz vagy praesens perfectumhoz) viszonyítva még korábban történt.
Magyarra múlt idővel fordítjuk, az előidejűség érzékeltetésére határozószót használhatunk: „előbb, korábban” stb. Képzése: perfectum tő + -eram, -eras, -erat, -eramus, -eratis, -erant.
| Személy | A volo alakja |
|---|---|
| Egyes szám 1. személy | volueram |
| Egyes szám 2. személy | volueras |
| Egyes szám 3. személy | voluerat |
| Többes szám 1. személy | volueramus |
| Többes szám 2. személy | volueratis |
| Többes szám 3. személy | voluerant |
A volo és a possum kapcsolata
A possum, posse, potui (tud, képes) ige ragozása. Az indicativus imperfectum alakjai esetében a possum ragozása a létigéét követi: a létige megfelelő alakja elé magánhangzós (e-) szókezdet esetén pot- előtag kerül (est - potest, eram - poteram), amely mássalhangzós szókezdet (s-) előtt a hasonulás miatt pos- alakban jelenik meg (sum - possum).
A possum praesens imperfectuma: possum, potes, potest, possumus, potestis, possunt. Praeteritum imperfectuma: poteram, poteras, poterat stb. Az ige perfectum alakjai szabályosak.
A volo és a possum gyakran főnévi igenévvel áll: volo + infinitivus „akarok valamit tenni”, possum + infinitivus „képes vagyok valamit tenni”.
Az eo ige mint rendhagyó példa
Az eo, ire, ivi (ii), itum („menni”) ige ragozása. A tő egyetlen hang: e-, de csak akkor, ha utána mély hangrendű magánhangzó következik, egyébként i-.
| Idő | Alakok |
|---|---|
| Praesens imperfectum | eo, is, it, imus, itis, eunt |
| Praeteritum imperfectum | ibam, ibas, ibat, ibamus, ibatis, ibant |
| Perfectum | ivi, ivisti, ivit stb. |
| Plusquamperfectum | iveram, iveras stb. |
A perfectumok képzése szabályos (az iv- perfectum tő mellett létezik i- is): ivi, ivisti, ivit stb. Az i- perfectum tő esetén bizonyos összevonásokra kerül sor.
A felszólító mód
A felszólító módot csak két személyben lehet képezni: egyes szám második és többes szám második személyben.
Úgy képezzük, hogy az egyes számban mind a 4 coniugatióban az infinitivusból levágjuk a -re képzőt. Azaz az egyes számú imperativus az I., II. és IV. coniugatióban megegyezik az imperfectum tővel, a III.-ban a mássalhangzós (vagy -u-) tő után, ill. az -i- tő helyére egy -e módjel kerül.
Többes számban a képzése: imperfectum tő + -te, a III. coniugatióban a mássalhangzós és -u- tövűeknél + -ite.
| Szótári alak | Egyes szám | Többes szám |
|---|---|---|
| praesto 1 | praesta! | praestate! |
| video 2 | vide! | videte! |
| venio 4 | veni! | venite! |
| descendo 3 | descende! | descendite! |
| capio 3 | cape! | capite! |
Néhány ige egyes számban rendhagyó, rövid imperativus alakot képez: dico 3, dixi, dictum - dic! dicite!; duco 3, duxi, ductum - duc! ducite!; facio 3 - fac! facite!; fero, ferre - fer! ferte!.
A létige imperativusa: es! este!. A volo nem tartozik az itt felsorolt rendhagyó imperativusi példák közé.
Az adverbiumok képzése
A melléknevekből adverbiumot, határozószót képezhetünk: hosszú - hosszan; rövid - röviden; szerencsés - szerencsésen.
Az I-II. declinatióban ragozódó latin melléknevek -e, a III. declinatióban ragozódók pedig -iter adverbiumképzőt kapnak a sing. gen. ragja helyére: pl. longus 3 - longe, pulcher, pulchra, pulchrum - pulchre, brevis 2 - breviter, felix (felicis) - feliciter.
Kivételt képeznek a participiumi eredetű -ns végű melléknevek, melyeknél -ter képző van, előtte a -t- kiesik: prudens [okos], gen.: prudent|is, adverbiuma: pruden|ter.
Az adverbiumok fokozásáról (hosszú - hosszan, hosszabban, leghosszabban) később lesz szó. A bonus 3 melléknév adverbium alakja: bene (jól), a malus 3-é male (rosszul).
Szövegpélda a latin igeidők használatára
Hostes Ungri per loca nostra non simul ibant, sed turmatim.
Quia nemo restiterat, ei urbes villasque invaserant et concremaverant, civesque imparatos insiliebant.
Erat autem tunc inter nostrates frater fatuus, qui in monasterio deserto Ungros solus exspectabat.
Ille vir duo vasa vinaria plena tamen callide servare poterat, quia Ungris omnia diruentibus haec dixit: „Sinite ista, viri boni! Quid bibemus, postquam abieritis?”.
A szövegben a ibant, insiliebant, erat, exspectabat és poterat befejezetlen múlt idejű alakok. A restiterat, invaserant és concremaverant régmúlt idejű alakok. Az abieritis jövő időre, a bibemus pedig egyszerű jövőre utal.
Fontos szavak a szövegből
| Latin szó | Jelentés |
|---|---|
| abeo, -ire, -ivi / -ii, -itum | elmegy |
| bibo 3, bibi | iszik |
| invo, 3, -vasi, -vasum | megtámad, rátámad |
| resisto 3, restiti | ellenáll, ellenszegül |
| servō 1, -avi, -atum | megőriz, megment |
| sino 3, sivi, situm | hagy, enged |
| volo, velle, volui | akar, óhajt, szándékozik |
| possum, posse, potui | tud, képes, -hat, -het |
Gyakorlási szempontok
A latin igealakok felismerésekor először az igetövet és az időjelet kell megvizsgálni, majd a személyrag alapján lehet meghatározni a számot és a személyt. A volo alakjait azonban külön kell megjegyezni, mert jelen időben és imperfectumban sem a szokásos szabályos mintákat követik teljesen.
A volo jelen idejű alakjai: volo, vis, vult, volumus, vultis, volunt. A befejezetlen múlt idejű alakjai: volebam, volebas, volebat, volebamus, volebatis, volebant. A régmúlt alakjai a perfectum tőből és az -eram típusú elemekből képződnek: volueram, volueras, voluerat stb.
