Meddőség: a leggyakoribb okok, figyelmeztető jelek, kivizsgálás és kezelési lehetőségek

Meddőségről akkor beszélünk, ha egy pár rendszeres, védekezés nélküli nemi élet mellett egy éven belül sem éri el a terhességet; ha a nő 35 éves vagy idősebb, ez az időtartam hat hónapra csökken. A meddőség nem kizárólag női probléma: az esetek körülbelül 40 százalékában férfi eredetű, további 40 százalékában női eredetű ok áll a háttérben, míg 20 százalékban mindkét fél érintett.

A meddőség hátterében hormonális eltérések, peteérési zavarok, petevezeték-elzáródás, endometriózis, genetikai eltérések, autoimmun és hematológiai betegségek, fertőzések, anyagcserezavarok, életmódbeli tényezők, fokozott stressz, pszichés problémák, valamint környezeti ártalmak is állhatnak. A legtöbb esetben az első lépés a pár mindkét tagjára kiterjedő, célzott kivizsgálás, amelyet az oknak megfelelő kezelés követhet.

Mikor beszélünk meddőségről?

Orvosi értelemben akkor beszélhetünk meddőségről, ha egy év folyamatos, védekezés nélküli próbálkozás sem eredményez várandósságot, vagy a terhesség létrejön ugyan, tehát a fogantatás megtörténik, de ez spontán vetéléssel végződik.

Med­dőségről azoknál a pároknál is beszélhetünk, akiknek már született korábban gyermekük, de a családbővítés fogantatási vagy kihordási komplikációkba ütközik. Esetükben másodlagos meddőség állhat fenn, ami gyakoribb, mint az elsődleges.

A primer meddőség azt jelenti, hogy még nem volt korábban terhesség. A másodlagos meddőség alatt egy vagy két terhességet követő terméketlenséget értjük.

A statisztikák szerint a párok körülbelül 15-20 százaléka szembesül meddőségi problémákkal. A meddőség a gyermeket vállaló párok mintegy 15-20%-át érinti, és a tendencia az elmúlt évtizedekben folyamatosan nő - elsősorban azért, mert a nők egyre idősebb korban próbálnak gyermeket vállalni.

A meddőségi kivizsgálás javasolt, amennyiben egy év rendszeres, fogamzásgátlás nélküli próbálkozás után sem jön létre terhesség, a nő 35 éves vagy idősebb, és 6 hónapos sikertelen próbálkozás után nem fogant meg, vagy bármely életkorban ismert olyan klinikai ok áll fenn, amely valószínűsíthetően nehezíti a teherbeesést.

A meddőség legfontosabb okcsoportjai

A meddőség okai között külső és belső tényezők is állhatnak. A női eredetű meddőség hátterében alapvetően két nagy csoportba sorolható ok állhat: endokrin, vagyis hormonális, valamint nőgyógyászati, anatómiai, azaz mechanikus eredetű elváltozások.

A két csoport gyakran együtt is előfordul. Egyebek mellett hormonális eltérések, valamint petevezeték elzáródás, endometriózis, genetikai eltérések, autoimmun és hematológiai betegségek, illetve fertőzések, és sajnos a fokozott stressz, a pszichés problémák, és a környezeti ártalmak is okozhatnak meddőséget.

Női meddőség: hormonális és peteérési okok

Peteérési zavarok

A peteérés megléte döntő jelentőségű. A meddőségi esetek körülbelül egynegyede ovulációs rendellenességek következménye, a hormonális rendszer kisfokú megbetegedése is befolyásolhatja a peteérést.

Az egyik leggyakoribb női meddőségi ok a hormonális egyensúly felborulása. Az ovuláció - vagyis a petesejt érése és kilökődése - egy precízen szabályozott hormonális folyamat eredménye; ha ez bármilyen módon sérül, a teherbeesés esélye jelentősen csökkenhet.

A peteérés elmaradása egyértelműen a női meddőség erőteljes oka, hiszen ebben az esetben hiába ép a petevezeték, hiába alkalmas a méh a beágyazódásra, nincs mit megtermékenyítsenek a spermiumok.

Az ovuláció elmaradása mögött állhat felborult hormonháztartás, PCOS, de akár menopauza is.

A hipotalamusz és az agyalapi mirigy működési zavara

Az agy ovulációt szabályozó területének rendellenes működése alacsony luteinizáló hormon (LH) és follikulus stimuláló hormon (FSH) szintet eredményezhet. Már a hormonális rendszer kisfokú megbetegedése is befolyásolhatja az ovulációt.

A hipotalamusz-hipofízis rendszer rendellenes működését okozhatja sérülés, daganatos megbetegedés, túlzott testedzés, illetve az éhezés is.

Az FSH és az LH egyensúlyának felborulását extrém fizikai vagy pszichikai terhelés, elhízás vagy kóros soványság, hirtelen súlyvesztés vagy súlygyarapodás is kiválthatja, tünete a szabálytalan vagy elmaradó ciklus.

Policisztás ovárium szindróma

A policisztás ovárium szindróma, vagy PCOS, az egyik leggyakoribb, az ovulációt befolyásoló rendellenesség: apró ciszták alakulnak ki a petefészkekben.

A PCOS a hormonháztartás felborulásával járó betegség, amelyben a női szervezet túl sok androgén hormont termel, befolyásolva az ovulációt. A peteérés ciklikussága felborulhat, súlyosabb helyzetben pedig teljesen le is állhat.

Zavart szenved a peteérés, emiatt rendszertelen, ritka a menstruáció vagy teljesen kimarad; zsíros, pattanásos lesz az arcbőr; fokozott szőrnövekedés és hajhullás jelentkezhet.

A tünetek - rendszertelen menstruáció, magas vércukorszint, hajhullás, hasi elhízás, zsíros bőr, stb. - azonban nagyon különbözőek lehetnek, ezért a felismerés rendszerint nem egyszerű.

Gyakori, hogy a PCOS-t nagyon sok apró ciszta megjelenése kíséri a petefészekben, de ezek együttesen, a hormonális egyensúly felborulásával egyetemben képesek kezelés nélkül - egyfajta szövődményként - előidézni a meddőséget.

A legfontosabb a PCOS szövődményeinek, így a cukorbetegség, a metabolikus szindróma megelőzése. A kiegyensúlyozott táplálkozás, rendszeres testmozgás, szükség esetén a gyógyszeres kezelés hármasával a PCOS kezelhető, és idővel sikeres lehet a teherbeesés.

A kezelés magában foglalhat olyan gyógyszerek alkalmazását is, amelyek segítenek az ovuláció ösztönzésében.

Emelkedett prolaktinszint

A prolaktin hormon serkenti az anyatej termelődését, de hatással van az ovulációra is. Amennyiben magas a szintje, gátolja a petesejt érését, csökkent ösztrogéntermeléshez, így sajnos meddőséghez vezethet.

A magas prolaktinszint csökkenti az ösztrogénszintet, így befolyásolja negatívan a petefészkek normális működését. Ritka menstruáció vagy a menstruáció teljes hiánya jellemzi.

A megemelkedett prolaktinszint oka lehet az agyalapi mirigy nem megfelelő működése, hipofízis-adenoma, illetve bizonyos gyógyszerek is megemelhetik ezt a szintet.

A férfiak esetében a tesztoszteronképződés csökkenését okozhatja, ha magas a prolaktinszint.

Pajzsmirigybetegségek

A pajzsmirigy hormontermelésének zavara, akár alul- vagy túlműködése, felborítva a menstruációs ciklust, kihatással lehet a fogamzóképességre.

A pajzsmirigy betegségei - akár alul-, akár túlműködése, gyulladása - felboríthatják a menstruációs ciklust és meddőséghez vezethetnek.

Gyakran áll a meddőség hátterében pajzsmirigy-alulműködés, amelynek fáradékonyság, vérzészavar, hajhullás, száraz bőr, és sajnos a túlsúly tartozik a tünetei közé.

Általában gyógyszeres pajzsmirigy-hormonpótlás szükséges.

Korai petefészek-kimerülés és korai menopauza

Szintén gyakori probléma a korai petefészek-kimerülés, vagy POI, ami a petefészkek működésének csökkenésével jár együtt. Ez a változókorban teljesen természetes, ha azonban korábban, 40 éves kor előtt kerül rá sor, már kóros állapotról beszélhetünk.

POI esetében a petefészek még termel hormonokat, de már nem megfelelő mértékben, ez pedig akadálya lehet a teherbeesésnek.

Amikor 35 éves kor előtt olyan tüneteket észlel magán a fiatal nő, mintha változókorban lenne, ráadásul rendszertelenné válik a menzesze, hőhullámok, hangulatingadozások gyötrik, korai menopauzáról beszélhetünk.

Korai menopauzáról akkor beszélünk, ha 40 éves kor előtt elmarad a menstruáció és visszafordíthatatlanul megszűnik a peteérés.

Különböző immunbetegségek, sugár- vagy kemoterápiás kezelés, dohányzás - ezek mind-mind kapcsolatba hozhatóak a korai klimax-szal.

A háttérben autoimmun betegségek, genetikai eltérések, a sugár- vagy kemoterápiás kezelés, a dohányzás vagy más toxikus hatások, valamint az alultápláltság is állhat.

Inzulinrezisztencia és cukorbetegség

Az inzulinrezisztencia és a cukorbetegség a nőknél a peteérést gátolhatja, a férfiaknál károsíthatják a sperma minőségét, merevedési zavar alakulhat ki.

A 2-es típusú diabéteszt, azaz a cukorbetegséget megelőző inzulinrezisztencia a hasnyálmirigy fokozott inzulintermelését jelenti. Ez rendkívüli módon képes károsítani bizonyos szerveket, többek között a petefészkeket is.

A diabétesz gyakran megelőzhető az életmód megváltoztatásával, a dohányzás, az egészségtelen táplálkozási szokások elhagyásával, rendszeres testmozgással.

Nőgyógyászati és anatómiai okok

Petevezeték-elzáródás vagy petevezeték-károsodás

A petesejt és a spermium a petevezetékben találkozik, érthető tehát, hogy a terület problémái következtében a megtermékenyülés is akadályokba ütközhet.

A petevezeték károsodását elsősorban a petevezeték gyulladásos megbetegedése eredményezi. A hátterében a nemi úton terjedő Chlamydia-fertőzés is állhat, ami sokszor észrevétlen marad.

Amennyiben akadályozott a petevezetők átjárhatósága, a megtermékenyített petesejt nem képes a petevezetéken keresztül eljutni a méhbe.

A sérült vagy elzáródott petevezetőkön a spermiumok nem tudnak feljutni a petesejthez, esetleg a megtermékenyült petesejt nem tud lejutni a méhbe.

A petevezeték károsodása nemi úton terjedő fertőzések, például chlamydia okozta gyulladás következtében is kialakulhat, esetenként pedig a területen végzett műtétek utáni hegesedés vezethet ehhez a problémához.

Az egyszeri gyulladás is megzavarhatja a megtermékenyülést, az ismétlődő vagy krónikus gyulladás azonban növeli a kockázatot. A méhen kívüli terhesség kockázata is nő minden egyes petevezeték-gyulladással.

Szexuális úton terjedő fertőzések

A gonorrea, azaz a kankó hátterében baktériumok állnak. A fertőzés a nemi szervek és a húgyutak gyulladását idézi elő.

Chlamydia és gonorrea - mindkét betegség okozhat terméketlenséget, ráadásul egyik sem ritka a húszas éveikben lévő nők körében.

A Chlamydia-fertőzés gyakran egyáltalán nem okoz tünetet, a petevezetékben azonban tartós károsodást, gyulladást és később elzáródást okozhat.

A fertőzés legfontosabb tünetei között szerepelhet az alhasi fájdalom és a láz. Ilyen jelek esetén azonnal nőgyógyászhoz kell fordulni, hiszen a petevezeték- vagy más kismedencei gyulladás nem csupán a meddőség, de a méhen kívüli terhesség kockázatát is növeli.

Ezért is nagyon fontos, hogy mindig kizárólag megfelelő védekezés mellett éljünk nemi életet.

Endometriózis

A fogamzóképes nők körülbelül 10 százalékát érinti az endometriózis, amelynek lényege, hogy a méhtest nyálkahártyájával azonos szövet, az endometrium rendellenesen jelenik meg más szervekben, így a petefészkekben, a kismedencében, a hashártya felszínén.

Ezen kívül kialakulhatnak méhszalagokon, a végbél és a méh közötti üregben, a húgyhólyagon. A külsőtől megkülönböztetjük a belső endometriózist, amikor a méh izomzatában található a méhnyálkahártya-részlet.

A rendellenesen elhelyezkedő szövetrészek ugyanúgy követik a menstruációs ciklust, mint a méh, emiatt gyulladásokat okoznak.

Amennyiben ez a szövet a méhen kívül is megjelenik, a folyamat itt is megindul, az eltávozásra azonban nincs lehetőség, így a szövet idővel felszaporodik, ez pedig ingerelheti a környezetét, és ciszták, összenövések, hegesedések alakulhatnak ki.

Az endometriózis a kellemetlen, fájdalmas tünetek mellett akár meddőséghez is vezethet. A méhnyálkahártya a méhen kívül leggyakrabban a petefészekben, a hashártyában, ritkábban pedig a méhfalban jelenik meg.

Az endometriózis sokféle módon okozhat meddőségi problémát: a méhben a megváltozott környezet miatt a beágyazódás elmaradhat, a petevezetőn burjánzó szövet akadályozhatja a megtermékenyülést, romolhat a petesejtek és a spermiumok minősége is.

Jellemzői a fájdalmas menstruáció, fokozott vérzés, ismeretlen eredetű kismedencei fájdalom, és az ezekkel összefüggő fájdalmas szexuális együttlét.

Figyelembe kell venni azt is, hogy az esetek 10 százalékában nem okoz tüneteket.

Méhüregi eltérések, mióma, polipok és összenövések

Jóindulatú polipok, miómák, összenövések csökkenthetik a megtermékenyülés és a beágyazódás esélyét.

A mióma a méh falában kialakuló jóindulatú daganat. Az esetek többségében nem okoz termékenységi problémát és nem mindig igényel kezelést, de száma, mérete és elhelyezkedése függvényében eredményezhet meddőséget.

A miómák akadályozhatják a megtermékenyített petesejt beágyazódását, elzárhatják a petevezetékeket, vagy ronthatják a méh vérellátását. Amennyiben létrejön a terhesség, korai vetélést is okozhatnak.

A hüvelyben, méhben, petevezetékekben vagy petefészkekben kialakuló rosszindulatú daganatok, miómák, ciszták és polipok is okozhatnak meddőséget.

A kismedencei összenövések valamilyen kismedencei gyulladás, esetleg hasi vagy kismedencei műtét után, a kismedencei szervek körül kialakuló hegszövet következtében jöhetnek létre.

Ezek a hegszövetek akadályozhatják a női nemi szervek átjárhatóságát, mozgását, megfelelő oxigénellátását, ezáltal a terhesség létrejöttét vagy a beágyazódást.

Veleszületett rendellenességek

A női meddőség feltárásakor a szaporító szervek fejlődési rendellenességeit is számba kell venni: ilyen például az abnormális alak, osztott méhüreg, a petefészkek eltérő mérete és elhelyezkedése, valamint a szűkült méhnyak.

A méh születési rendellenességei, például az abnormális alak vagy az osztott méhüreg, szintén akadályozhatják a beágyazódást.

Az életkor szerepe a termékenységben

A kor előrehaladtával a petesejtek mennyisége folyamatosan, egyre gyorsabban csökken, sőt, a minőségük is romlik, ezért 35 éves kor felett jelentősen alacsonyabb a spontán teherbeesés esélye.

A teherbeesés esélye a 30. életévtől fokozatosan, majd a 30-as évek végétől felgyorsulva csökken, 45 éves kor felett pedig már csak minimális.

Az életkor előrehaladtával nemcsak a petesejtek száma, hanem különösen a minőségük is csökken. Az idősebb életkorban kialakuló női meddőség hátterében a petesejt öregedésének eredményeként kialakuló kromoszómarendellenességek is állhatnak.

A kor előrehaladtával a vetélés kockázata is nő, és idősebb korban gyakoribbak a termékenységet befolyásoló betegségek is.

Férfi meddőség: leggyakoribb okok

Spermaképzési problémák

A férfi meddőség egyik leggyakoribb oka a nem megfelelő mennyiségű vagy minőségű spermium; a spermiumszám, a mozgékonyság és a morfológia, vagyis az alak, mind befolyásolják a megtermékenyítő képességet.

Az oligospermia a spermiumszám csökkenését jelenti, melyet előidézhetnek genetikai problémák, hormonális zavarok, a heréket ért sérülés, de olyan életmódbeli döntések is, mint a dohányzás.

Azoospermia esetében a spermiumok teljesen hiányoznak az ejakulátumból - ez azonban nem jelenti azt, hogy a herékben nem történik spermiumképződés.

Végül a teratozoospermia a spermiumok abnormális formáját jelenti, ami szintén csökkentheti a megtermékenyítés esélyét.

Hormonális okok

A hormonrendszer a férfiak nemi működésére is komoly hatással van. Elsősorban a tesztoszteront termelő szervek működésében merülhetnek fel problémák, melyek következtében az egyensúly megbomlik, ennek pedig akár sterilitás is lehet a következménye.

Előfordulhat, hogy az agyalapi mirigy diszfunkcionális működése miatt a herék egyszerűen nem termelnek spermiumot.

Hereproblémák

A spermiumok a herék csatornáiban termelődnek, így a szerv betegségei és sérülései könnyen előidézhetik a férfi meddőséget.

Előfordulhat, hogy a testhőmérséklet túlságosan magas a herék megfelelő működéséhez: ez lehet a probléma oka rejtettheréjűség esetén, amikor a here nem a herezacskóban, hanem a hasüregben található.

A herék és a mellékherék gyulladásai is meddőséget okozhatnak, például nemi betegség következményeként, és a területen kialakuló daganatok is hasonló hatást idézhetnek elő.

Fertőzések

A nemi betegségek és más fertőzések nem csupán a nőknél járhatnak meddőséggel. Az ivarcsatorna-fertőzés és a prosztatagyulladás ondó-rendellenességet, vagy akár a spermiumok hiányát is okozhatja.

Ezek a panaszok javarészt antibiotikumos kezeléssel megszüntethetők.

Merevedési zavarok

Előfordulhat az is, hogy a spermák egészségesek, erekció hiányában azonban nem kerülhet sor ejakulációra sem, így a megtermékenyítés sem lehetséges.

A merevedési zavarok lehetnek szervi vagy lelki eredetűek is, de kiválthatja a stressz, az alkoholfogyasztás és a dohányzás is.

Veleszületett genetikai eltérések

A férfiakat érintő fejlődési rendellenességek közül érdemes kiemelni a Klinefelter-szindrómát, amelyben a férfiak minimum eggyel több X-kromoszómával rendelkeznek, ami negatívan befolyásolja a megtermékenyítő-képességüket.

Ismert olyan rendellenesség is, mely során a herékből hiányzó csírasejteket termelő hám okoz meddőséget.

Mindkét nemet érintő okok és kockázati tényezők

Genetikai eltérések

A sejtosztódás során előfordulhat, hogy hibás kromoszóma-állománnyal rendelkező sejtek képződnek, a sikertelen gyermekvállalás hátterében ez is meghúzódhat.

A kóros ivarsejtek nem alkalmasak a megtermékenyülésre vagy a megtermékenyítésre, vagy a megtermékenyített petesejtből nem tud életképes embrió fejlődni.

A genetikai rendellenességek a sikertelen terhességi kísérletekben és az ismételt vetélésekben is megnyilvánulhatnak.

Hematológiai és véralvadási betegségek

A meddőség hátterében különböző hematológiai okok, a vérképző- és a nyirokszervek betegségei is megtalálhatóak.

Ilyen eltérés lehet például az V. véralvadási faktor Leiden-mutációja, az antithrombin III defektusa, valamint a protein C- és protein S-hiány.

Bizonyos génhibák magas trombózishajlammal járhatnak, ez pedig könnyedén vezethet spontán vetéléshez.

Autoimmun betegségek

Ritkán előforduló autoimmun kórképek is okozhatnak gondot a megtermékenyüléssel. Ilyen ok lehet, amikor a méhnyaknyákban spermiumellenes antitestek termelődnek, illetve az autoimmun eredetű korai menopauza.

Az autoimmun pajzsmirigy-gyulladás vagy a szisztémás autoimmun betegségek nehezíthetik a teherbe esést, de nem teszik lehetetlenné.

Krónikus betegségek és gyógyszerek

A meddőséget befolyásolhatják krónikus belgyógyászati betegségek, például a cukorbetegség, a magas vérnyomás, az autoimmun kórképek és a véralvadási zavarok.

Bizonyos gyógyszerek is befolyásolhatják a fogamzóképességet és az embrió beágyazódását. Ide tartozhatnak hormonális készítmények, antibiotikumok, vérnyomáscsökkentők, egyes fájdalomcsillapítók, antidepresszánsok és hallucinogén hatású szerek.

Bizonyos gyógyszerek átmeneti vagy tartós terméketlenséget okozhatnak. Súlyos esetben a sugár- és a kemoterápiának is lehet ilyen mellékhatása.

A gyógyszerek szerepét minden esetben kezelőorvossal kell értékelni, azok elhagyásáról vagy módosításáról önállóan nem szabad dönteni.

Lisztérzékenység és egyéb betegségek

Fontos beszélnünk a lisztérzékenységről, vagyis a gluténérzékenységről és a cöliákiáról, amely a vékonybél bolyhainak pusztulásával jár, gyomor-bélrendszeren kívüli tünetekkel társul.

Az autoimmun betegség élethosszig megmarad, azonban jól kezelhető, odafigyelve a táplálkozásra.

A lisztérzékenység következtében fellépő hiánybetegségek szintén nehezíthetik a teherbe esést.

A késői nemi éréssel járó, illetve a menstruáció elmaradását okozó betegségek, a sarlósejtes anémia, a HIV/AIDS, a vesebetegségek és a cukorbetegség szintén befolyásolhatják a nők fogamzóképességét.

Életmódbeli tényezők

Súlyproblémák, étkezési zavarok, túlzott alkoholfogyasztás - ezek a kockázati tényezők mindkét nem esetében fennállhatnak.

Mind a túlsúly, mind a túl alacsony testsúly jelentősen csökkentheti a teherbeesés esélyét már a fiatal nőknél is.

Az extrém túlsúly vagy soványság negatívan befolyásolja a menstruációs ciklust. A normális testsúly segíthet rendezni a menstruációs ciklust, ezzel növelve a fogamzás esélyét.

A dohányzás jelentősen csökkenti a férfiak nemzőképességét, a spermiumok érésére gyakorolt negatív hatása révén, ám a nők esetén sem marad következmények nélkül a nikotin és a dohányfüst, esetükben akár korai menopauzát is eredményezhet.

A dohányzás akár 15 százalékkal is csökkentheti a spermakép minőségét, ráadásul a spermiumok nehezebben találnak el a petesejthez.

Az alkohol negatív hatással van mindkét nem esetében: a férfiaknál a herék, a nők esetén a petesejtek normális működésére hat hátrányosan.

A mozgás hiánya és az extrém sport vagy fizikai terhelés is okozhat zavart a menstruációs ciklusban.

Környezeti terhelés

A környezeti szennyezés általánosságban a teljes népesség termékenységét rontja, így a reproduktív korú férfiakét is.

Kiderült: minél inkább ki volt téve egy résztvevő a kisebb részecskéjű levegőszennyezettségnek, annál alacsonyabb volt mind a progresszív, mind pedig a teljes spermium-mobilitás, vagyis mozgékonyság.

A meddőség lelki és pszichés tényezői

Előfordulhat, hogy szervi eltérés nem mutatható ki, azonban mégsem jön létre a kívánt terhesség. A stressz, a kimerültség vagy éppen a depresszió mind-mind negatívan befolyásolja a teherbeesést.

A stressz, a szorongás és a fel nem oldott érzelmi traumák hatással lehetnek a hormonháztartásra, a nemi működésre és az általános egészségi állapotra is.

A több hónapos sikertelen próbálkozás kiválthat nagyfokú stresszt, teljesítménykényszert és szorongást, ezek pedig mind megakadályozhatják a peteérést vagy épp a spermiumtermelődést, a libidócsökkenésről már nem is beszélve.

A nőket rendszerint jobban nyomasztja a teljesítménykényszer, különösen idősebb korban. A nők esetében korábbi vetélések, szexuális traumák és párkapcsolati feszültségek is okozhatnak gátakat.

A férfiak esetében a teljesítménnyel kapcsolatos szorongás okozhat problémákat. A feszültségek és a munkahelyi nyomás miatt merevedési zavarok, libidócsökkenés is jelentkezhet, ami tovább nehezíti a fogantatást.

Ilyenkor a lelki problémák megoldása a kulcs pszichológus szakember segítségével. A pszichés támogatás a meddőség és a hosszadalmas kivizsgálási, kezelési folyamat jelentős terhe miatt indokolt lehet.

A meddőség figyelmeztető jelei

A meddőségnek nem mindig vannak egyértelmű, önálló tünetei. Gyakran maga a sikertelen fogamzás a legfontosabb jel, máskor azonban már a próbálkozás előtt felismerhetők olyan panaszok, amelyek kivizsgálást indokolnak.

• Védekezés nélkül, 12 hónap elteltével sem sikerült a teherbeesés.
• A fogantatás sikerült ugyan, de legalább kétszer történt spontán vetélés.
• A havi ciklus hosszabb ideje szabálytalan, ritkább vagy elmarad.
• A menstruációs vérzés erőteljesebb a megszokottnál vagy alvadékos.
• Fokozott alhasi fájdalmak és görcsök jelentkeznek.
• Az együttlétek alatt ismeretlen eredetű fájdalom tapasztalható.
• Az otthoni ovulációs tesztek egyike sem mutat tüszőrepedést.
• Merevedési zavar áll fenn.
• Korábbi vagy fennálló, lappangó nemi betegség ismert.
• Inzulinrezisztencia, cukorbetegség vagy PCOS áll fenn.
• Hosszabb ideje tartó stresszes életmód vagy káros szenvedélyek vannak jelen.
• Hirtelen fogyás vagy hízás, illetve jelentős súlyprobléma jelentkezik.

Ha egy pár még nem próbál teherbe esni, a szabálytalan vagy a teljesen kimaradt menstruációs ciklus az ovulációval kapcsolatos problémákra utalhat.

A nagyon fájdalmas menstruáció vagy a közösülés közbeni fájdalom szintén problémát jelenthet, mert endometriózis vagy más nőgyógyászati probléma jele lehet.

Hogyan történik a meddőség kivizsgálása?

Amennyiben meddőség gyanúja áll fenn, fontos, hogy a pár mindkét tagja kivizsgáltassa magát, hiszen csakis így lehet teljes körűen feltárni a meddőség okát vagy okait.

A meddőségi vizsgálat minden esetben az anamnézis, vagyis a kórelőzmény felvételével történik, mely során korábbi betegségekre, műtétekre és fertőzésekre is ki kell térni.

Sor kerül az életvitel és az életmód pontos ismertetésére is, mert fontos, hogy a meddőségi szakember teljes képet kapjon.

A női kivizsgálás főbb elemei

A nőgyógyászati kivizsgálás általános nőgyógyászati vizsgálattal és transzvaginális ultrahanggal kezdődhet, amelyek a méh és a petefészkek állapotának felmérését szolgálják.

A kismedence ultrahangos vizsgálatának segítségével feltérképezhető a petefészek és a méh állapota, megmutatható a ciszták jelenléte, és az endometriózis diagnózisa is felállítható.

Az ovuláció igazolása luteális fázisban mért progeszteronszinttel, alaphőmérséklet-görbével, vizelet LH-teszttel vagy ismételt ultrahangos follikulometriával történhet.

A női meddőség okainak feltárásához szükség lehet hormonvizsgálatra, amely során többek között az FSH, LH, ösztradiol, AMH, prolaktin és TSH szintjét vizsgálják.

A petefészek-rezerv vizsgálata a ciklus 2-4. napján mért FSH-, LH- és ösztradiolszintet, valamint az anti-Müllerian hormon (AMH) és az antrális tüszőszám ultrahangos meghatározását foglalhatja magában.

Fontos lehet még a genetikai teszt, valamint az immunológiai vizsgálat is - ezek alapján jó eséllyel felderíthetőek a meddőség okai.

A petevezetékek és a méh vizsgálata

Átjárhatósági vizsgálat is szóba jöhet, ekkor a petevezeték állapotát ellenőrzik.

A petevezetékek átjárhatósági vizsgálatára HSG-röntgen kontrasztanyaggal, Echovist ultrahangos kontrasztanyaggal, HyCoSy-vizsgálattal vagy szükség esetén laparoscopiával kerülhet sor.

A laparoscopia, azaz hastükrözés során feltárhatóak a kismedencei anatómiai viszonyok. Amennyiben laparoscopiára kerül sor, ezzel egy időben általában hysteroscopiát, vagyis méhtükrözést is végeznek.

A méhtükrözés a méh üregének vizsgálatát jelenti, és segítségével kimutathatók az esetleges fejlődési rendellenességek, polipok, összenövések és más méhüregi eltérések.

Otthoni ovulációkövetés

A peteérési, ovulációs vizsgálatra otthon is sor kerülhet: menstruációs naptár vezetésével, hőmérőzéssel és a hüvelyváladék ellenőrzésével.

Ezek ismeretében, a peteérés környékén follikulometriával, hüvelyi ultrahanggal ellenőrzik a petesejt méretét, valamint a méhnyálkahártya vastagságát, ezzel is tovább finomítva a kezelést.

A férfi kivizsgálása

A férfiak meddőségi vizsgálatának módszere némileg eltér, de sok átfedés is található: itt is sor kerülhet immunológiai, genetikai és hormonális vizsgálatokra.

A férfi kivizsgálása során gyakran végeznek spermatogram-vizsgálatot, ondótenyésztést, DNS- és andrológiai teszteket.

Fontos az egy ejakuláció során távozó ondó mennyisége, pH-ja, a benne fellelhető hímivarsejtek mennyisége, alakja és a mozgó sejtek száma.

A kivizsgálás során tanácsos már az első lépésben tisztázni a férfiak részéről felmerülő okokat.

Célzott vizsgálatok

Az alapvizsgálatok mellett - az anamnézis és az addigi eredmények alapján - szükség lehet immunológiai vizsgálatokra, genetikai vizsgálatra és belgyógyászati kivizsgálásra.

Ismétlődő vetélés esetén szóba jöhet antifoszfolipid-antitestek vizsgálata és thrombophilia-szűrés. Genetikai vizsgálat indokolt lehet ismétlődő vetélés, ismert családi genetikai betegség vagy több sikertelen kezelés esetén.

A meddőség kezelési lehetőségei

A meddőség kezelése mindig az okok ismeretében lehetséges. A meddőség lehetséges okainak felkutatása után az oki problémát kezelik.

A meddőség a gátló körülmény kikezelésével vagy megszüntetésével együtt szűnhet meg: októl függően a PCOS kezelésével, a hormonegyensúly helyreállításával vagy a mechanikai akadályok szakorvosi rendbetételével.

Életmódbeli változtatások

Sok esetben már önmagában is javítja a fogamzás esélyét a testsúly normalizálása, a megfelelő étrend és mozgás beállítása, a dohányzás és az alkoholfogyasztás elhagyása, a stressz csökkentése, valamint az ovulációs időszak pontos azonosítása.

Fontos a változatos, rendszeres étkezés, a vitamin- és ásványianyag-pótlás, valamint a túlzottan megszorító diéták kerülése.

A megfelelő testmozgás segíthet rendezni a ciklust és jó megoldás lehet a stresszkezelésre is.

Gyógyszeres kezelés

Hormonháztartási zavar esetén gyógyszeres kezelés alkalmazható, például a megemelkedett prolaktinszint vagy a pajzsmirigy-működési zavarok korrekciójára.

Ovulációindukció, vagyis a peteérés gyógyszeres serkentése leggyakrabban PCOS vagy egyéb ovulációs zavar esetén jön szóba.

A PCOS kezelése életmódváltással, inzulinérzékenyítő szerekkel, vagy szükség esetén ovulációindukcióval kombinálható.

Gyulladásos folyamatok esetén gyulladáscsökkentő, illetve a kiváltó fertőzés célzott kezelése szükséges.

Sebészi megoldások

Bizonyos mechanikus akadályok, például méhüregi polip, mióma, súlyosabb endometriózis, petevezeték-elváltozások és kismedencei összenövések szakorvosi, sebészi úton korrigálhatók.

A petevezetékek átjárhatóságának akadályozottsága esetén műtéti úton lehet esély az elzáródás megszüntetésére. A műtét azonban nem minden esetben lehetséges, súlyos anatómiai elváltozások vagy hiány esetén nincs mód a helyreállításra.

Intrauterin inszemináció

Az intrauterin inszemináció, vagyis az ondóbeültetés enyhébb fokú ovulációs zavarok, enyhébb férfi eredetű probléma, korai stádiumú endometriózis vagy ismeretlen eredetű meddőség esetén javasolt eljárás.

Az eljárás során az előkészített spermiumokat közvetlenül a méhüregbe juttatják, jellemzően a peteérés idejéhez igazítva, szükség esetén gyógyszeres stimulációval kombinálva.

Az inszeminációt elsősorban akkor alkalmazzák, ha az ondó minősége nem teszi lehetővé a spontán teherbeesést.

Asszisztált reprodukciós eljárások

Amennyiben az egyszerűbb módszerek nem vezetnek eredményre, vagy a háttérben olyan ok áll, amely ezt indokolja, szervezeten kívüli megtermékenyítés, vagyis IVF jöhet szóba.

Az IVF szükség esetén intracytoplazmatikus spermiuminjekcióval, vagyis ICSI-vel kombinálható, különösen súlyos férfi eredetű meddőség esetén.

Az eljárás lépései a petefészek-stimulációtól a petesejtleszívásig, megtermékenyítésig és embrióbeültetésig tartanak.

Indokolt esetben kiegészülhet a felesleges embriók lefagyasztásával, vagyis krioprezervációval.

Speciális lehetőségek

Bizonyos, ritkábban előforduló esetekben, például súlyos férfi eredetű meddőség, a petefészek teljes kimerülése vagy ismert súlyos genetikai eltérés esetén donor ivarsejt felhasználása is szóba jöhet.

Daganatos betegség kezelése előtt vagy fertilitásmegőrzés céljából petesejt-fagyasztásra is lehetőség nyílhat.

Pszichológiai támogatás

A fizikai okok kezelése mellett indokolt esetben pszichológiai támogatás is hozzájárulhat a kezelés sikeréhez.

A lelki problémák feltárása és kezelése különösen akkor fontos, ha alapos kivizsgálás után sem azonosítható egyértelmű szervi ok, vagy a meddőségi folyamat jelentős szorongást, depressziót és párkapcsolati feszültséget okoz.

A meddőség megelőzését segítő lépések

• Normális testsúly megtartása vagy elérése.
• A dohányzás abbahagyása és a passzív dohányzás kerülése.
• Az alkoholfogyasztás kontrollálása.
• Változatos, rendszeres és kiegyensúlyozott táplálkozás.
• Rendszeres, de nem túlzásba vitt testmozgás.
• A szexuális úton terjedő fertőzések megelőzése és időben történő kezelése.
• A menstruációs ciklus és az ovulációs jelek nyomon követése.
• A stressz csökkentése és kezelése.
• A lelki és pszichés háttér feltérképezése szakember segítségével.
• Ismert hormonális, anyagcsere-, autoimmun vagy véralvadási betegség megfelelő gondozása.

Általában nem szabad túlságosan aggódni, ha nem sikerül azonnal teherbe esni. Ha egy évnél kevesebb telt el a próbálkozással és nincs ismert kockázati tényező, még nem kell aggódni, a fontos, hogy odafigyeljen egészségére és egészséges életet éljen.

Ha azonban a próbálkozás eléri az egy évet, a nő 35 éves vagy idősebb, ismétlődő vetélés történt, vagy már korábban is ismert nőgyógyászati, hormonális, fertőzéses vagy férfi eredetű probléma áll fenn, nem érdemes tovább várni a kivizsgálással.

tags: #meddiig #nem #idohatarozo