Angol tétel a NATO és az Európai Unió témájáról

A NATO és az Európai Unió együttműködése az európai biztonság egyik legfontosabb eleme, mert a két szervezet hasonló fenyegetésekkel szembesül, miközben eltérő feladatokkal, eszközökkel és döntéshozatali rendszerrel rendelkezik. A NATO elsősorban a kollektív védelem alapja, az Európai Unió pedig politikai, gazdasági, jogi, civil és katonai eszközökkel is hozzájárulhat a válságkezeléshez, a védelemhez és az ellenálló képesség erősítéséhez.

A partnerség fő területei közé tartozik a katonai képességek fejlesztése, a katonai mobilitás, a hibrid és kiberfenyegetések elleni fellépés, a kritikus infrastruktúra védelme, a terrorizmus elleni küzdelem, a válságkezelés, a tengeri biztonság, a védelmi ipar és kutatás, valamint Ukrajna támogatása. A fejlődés ellenére a politikai nézeteltérések, az információmegosztás nehézségei, Törökország és Ciprus konfliktusa, illetve az intézményi rivalizálás továbbra is akadályozza a teljesen hatékony stratégiai együttműködést.

A NATO és az Európai Unió eltérő szerepe

A NATO-t 1949-ben hozták létre azzal a kettős céllal, hogy fenntartsa a békét a szövetségesek között, valamint biztonsági szövetséget biztosítson a Szovjetunióval szemben. A NATO és az EU eredetileg eltérő célokkal jött létre: a NATO kollektív védelemmel, az Európai Unió pedig gazdasági és társadalmi együttműködéssel foglalkozott.

A Szovjetunió 1991-es bukása után azonban megváltozott az európai biztonsági környezet, és felmerült a kérdés, hogy mi legyen a NATO új szerepe, illetve hogyan osszák meg a védelmi feladatokat az Egyesült Államok és Európa között. A hidegháború utáni időszakban az Európai Unió politikai unióvá vált, 1993-ban a Maastrichti Szerződésben bevezette a közös kül- és biztonságpolitikát, majd a 2000-es évek közepétől keleti irányban is bővült.

A NATO és az Európai Unió természetükből adódóan különböző szervezetek, mégis kiegészíthetik egymást, különösen azért, mert számos szövetséges és uniós tagállam egyre inkább közös fenyegetésérzékeléssel rendelkezik. A kollektív védelem szempontjából a NATO marad a legtöbb uniós tagállam elsődleges kerete, miközben az EU a válságkezelés szélesebb spektrumát fedi le a Nyugat-Balkánon, Ukrajnában és Afrikában, különösen a Száhel-övezetben.

Az EU olyan biztonsági kérdések kezelésében is különösen alkalmas, amelyek nem igényelnek hagyományos katonai elemet, például a szabályozás, a gazdasági szankciók vagy a védelmi beruházások területén. Az Európai Uniónak fontos szerepe lehet abban, hogy ösztönözze a tagállamokat a védelmi kutatásban, fejlesztésben és beszerzésben folytatott együttműködésre, ami a NATO számára is előnyös.

Az együttműködés történelmi kialakulása

A második világháború után több európai szervezet próbálta összehangolni az európai védelmi politikát. Ezek közé tartozott egy francia javaslat alapján létrehozandó Európai Védelmi Közösség 1954-es, sikertelen kísérlete, valamint annak alternatívája, a Nyugat-európai Unió, amely az Egyesült Királyság, Franciaország, Belgium, Luxemburg és Hollandia katonai szövetsége volt.

Az Európai Közösség elődje, az Európai Közösség kezdetben nem helyezte napirendjére a biztonsági kérdéseket. A Maastrichti Szerződést követően, az 1990-es évek közepén azonban az újonnan megerősödött Európai Unió megkezdte saját közös kül- és biztonságpolitikájának kialakítását, és ezzel a NATO-val fennálló kapcsolata is megváltozott.

A NATO már korábban is jól működő kapcsolatot alakított ki a Nyugat-európai Unióval, de 1996-ban egyre fontosabbá vált az a törekvés, hogy a Nyugat-európai Unió intézményi hídként szolgáljon az EU és a NATO között. Amíg az Európai Uniónak nem volt védelmi eleme a közös biztonságpolitika támogatására, addig kevés szüksége volt katonai kapcsolatok kialakítására a NATO-val.

Az 1990-es évek végén azonban egyes uniós tagállamok már önálló uniós védelmi és biztonsági eszköz létrehozását kezdték fontolgatni. Az Egyesült Királyság és Franciaország 1998-as Saint-Malo-i közös csúcstalálkozója után hivatalosan is megkezdődött az uniós biztonság- és védelempolitika kialakításának folyamata, amelyet később közös biztonság- és védelempolitikának neveztek.

Miután az Európai Unió hivatalosan átvette a Nyugat-európai Unió úgynevezett Petersbergi feladatait, amelyek meghatározták, milyen feltételek mellett lehet katonai erőket bevetni, az EU és a NATO kapcsolata az informális találkozók szintjéről intézményesebb együttműködéssé vált. 1999-re megkezdődött a hivatalos bizottságok és struktúrák kialakítása.

A Berlin Plus megállapodás

A két szervezet közötti együttműködés fontos mérföldköve a Berlin Plus megállapodás, amelyet 1999 és 2002 között tárgyaltak meg. Ez lett az a keretmegállapodás, amely lehetővé tette az Európai Unió számára, hogy saját műveleteihez hozzáférjen azokhoz a NATO-eszközökhöz, képességekhez és tervezési lehetőségekhez, amelyekkel maga nem rendelkezett.

A NATO és az Európai Unió közötti együttműködés több mint két évtizedre tekint vissza. 2001 januárjában a NATO főtitkára és az EU soros elnöksége közötti levélváltás meghatározta a biztonsági kérdésekben folytatott együttműködés hatókörét és a konzultációk módját.

2002 decemberében aláírták az Európai Biztonsági és Védelempolitikáról szóló NATO-EU nyilatkozatot, amely megerősítette, hogy az Európai Unió hozzáférhet a NATO tervezési képességeihez saját katonai műveletei számára. 2003 márciusában létrehozták az együttműködés részletes keretét.

A Berlin Plus rendelkezései alapján az EU vezette katonai műveletek felhasználhatják a NATO kollektív eszközeit és képességeit, beleértve a parancsnoki rendszereket és az operatív tervezéshez nyújtott segítséget. Ilyen művelet volt az Európai Unió által vezetett ALTHEA művelet Bosznia-Hercegovinában.

A Berlin Plus megállapodás biztonsági megállapodást is létrehozott, amely lehetővé tette a nem NATO-tagok számára a minősített NATO-dokumentumokhoz való hozzáférést. A gyakorlatban azonban az EU és a NATO ma sokkal többet működik együtt a hivatalos Berlin Plus kapcsolaton kívül, mint annak keretein belül.

A tagság és az intézményi kapcsolatok

A NATO és az Európai Unió huszonhárom közös taggal rendelkezik: Belgium, Bulgária, Horvátország, Csehország, Dánia, Észtország, Finnország, Franciaország, Németország, Görögország, Magyarország, Olaszország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Hollandia, Lengyelország, Portugália, Románia, Szlovákia, Szlovénia, Spanyolország és Svédország.

2000-re az Egyesült Államok és Franciaország is leküzdötte kezdeti fenntartásainak jelentős részét, ezért megkezdődhetett a közös NATO-EU-bizottságok létrehozása. Ezek a bizottságok különböző közös biztonsági kihívásokkal foglalkoztak.

Rendszeres politikai egyeztetések kezdődtek az Európai Unió Politikai és Biztonsági Bizottsága, valamint a NATO Észak-atlanti Tanácsa között. A NATO és az EU különböző szinteken találkozik: a külügy- és védelmi miniszterek, a nagykövetek, a katonai képviselők és a védelmi tanácsadók szintjén is.

Rendszeres szakértői egyeztetések zajlanak a NATO Nemzetközi Törzse és Nemzetközi Katonai Törzse, valamint az Európai Külügyi Szolgálat, az Európai Bizottság, az Európai Védelmi Ügynökség és az Európai Parlament megfelelő szervezeti egységei között.

Az operatív szintű együttműködés megkönnyítésére állandó katonai összekötői rendszereket hoztak létre. 2005 novembere óta NATO-összekötő csoport működik az EU Katonai Törzsénél, 2006 márciusában pedig uniós csoportot állítottak fel a NATO belgiumi mons-i műveleti stratégiai parancsnokságán.

A NATO főtitkára és az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, aki egyben az Európai Bizottság alelnöke, rendszeresen beszámol a NATO-tagállamoknak és az uniós tagállamoknak az együttműködés fejlődéséről. Az EU-n kívüli európai NATO-szövetségesek jelentősen hozzájárulnak az uniós védelmi erőfeszítésekhez, ezért teljes körű bevonásuk elengedhetetlen a stratégiai partnerséghez.

A politikai párbeszéd és a közös fenyegetések

A NATO és az EU közötti politikai párbeszéd az elmúlt években jelentősen kiszélesedett. Napirenden vannak az Oroszország és Kína által jelentett stratégiai kihívások, a Nyugat-Balkán és a Közel-Kelet biztonsági helyzete, az ellenálló képesség erősítése, valamint a kiber-, hibrid és információs fenyegetések elleni fellépés.

A jelenlegi biztonsági környezetben mindkét szervezet és tagállamai hasonló fenyegetésekkel és kihívásokkal szembesülnek keleten és délen. Oroszország Krím elleni, 2014-es illegális annexiója, majd Ukrajna 2022-ben megindított teljes körű inváziója óta a NATO és az Európai Unió világosan kifejezte politikai egységét, valamint Ukrajna támogatása iránti elkötelezettségét.

A Közel-Kelet instabilitása, a terrorizmus, a kibertámadások, a dezinformáció, a hibrid hadviselés, a klímaváltozás biztonsági következményei, a kritikus infrastruktúra sebezhetősége és az Oroszország által jelentett katonai fenyegetés egyaránt fokozza az együttműködés szükségességét.

A legutóbbi, 2023. január 10-én aláírt közös nyilatkozatban a NATO főtitkára, az Európai Tanács elnöke és az Európai Bizottság elnöke vállalta, hogy foglalkoznak a növekvő geopolitikai versennyel, az ellenálló képesség kérdéseivel és a kritikus infrastruktúra védelmével.

A közös nyilatkozat további kiemelt területei közé tartoznak a kialakuló és felforgató technológiák, az űrrel kapcsolatos kérdések, a klímaváltozás biztonsági következményei, valamint a külföldi információmanipuláció és beavatkozás elleni fellépés.

A közös nyilatkozatok és a 74 együttműködési javaslat

A NATO és az EU együttműködése az elmúlt években három közös nyilatkozatra épült, amelyeket 2016-ban, 2018-ban és 2023-ban fogadtak el. Ezeket kiegészítette a NATO 2022-es Stratégiai Koncepciója és az Európai Unió 2022-es Stratégiai Iránytűje.

2016 decemberében a NATO külügyminiszterei 42 konkrét intézkedést hagytak jóvá annak előmozdítására, hogy a NATO és az EU hét közös érdeklődési területen hatékonyabban dolgozzon együtt: a hibrid fenyegetések elleni fellépés, a műveleti együttműködés, ezen belül a tengeri együttműködés, a kiberbiztonság és kibervédelem, a védelmi képességek fejlesztése, a védelmi ipar és kutatás, a gyakorlatok, valamint a partnerek védelmi és biztonsági kapacitásépítése.

2017 decemberében további 32 intézkedéssel bővítették az együttműködést. Ezek között szerepelt a katonai mobilitás, amely megkönnyíti az erők és felszerelések Európán belüli mozgatását, az információmegosztás a terrorizmus elleni küzdelemben, a partnerországok terrorizmusellenes támogatásának összehangolása, valamint a nők békében és biztonságban betöltött szerepének erősítése.

2016-ban és 2017-ben összesen 74 közös NATO-EU-javaslatot határoztak meg hét együttműködési területen. A NATO és az Európai Unió közötti együttműködés ma 74 olyan projektet foglal magában, amelyek az európai biztonságot, a kapacitásépítést, a válságkezelést és a kiképzést támogatják.

Védelmi képességek és a „single set of forces” elve

A NATO és az Európai Unió huszonhárom közös tagállama véges erőforrásokkal és egyetlen haderőkészlettel rendelkezik. Ezért mindkét szervezet számára elsődleges cél a NATO és az EU védelmi képességeinek interoperabilitása, vagyis az, hogy az erők és rendszerek együttműködőképesek legyenek.

Az egyik legfontosabb alapelv az úgynevezett „single set of forces”, vagyis az egyetlen közös haderőkészlet elve. Ez azt jelenti, hogy a közös tagállamoknak nem két különálló képességkövetelmény-rendszert kell létrehozniuk, hanem ugyanazokat az erőket kell úgy fejleszteniük és felkészíteniük, hogy azok mindkét szervezet céljait szolgálhassák.

A NATO és az Európai Unió munkatársai együtt dolgoznak a képességfejlesztésen az uniós védelmi kezdeményezésekben és a NATO multinacionális, kiemelt láthatóságú projektjeiben. Oroszország Ukrajna elleni háborúja miatt sürgetőbbé vált az együttműködés a lőszerek, különösen a szárazföldi és légi területek, valamint a készletek feltöltése terén.

Az EU Képességfejlesztési Tervének, a Főcél-folyamatnak és a Koordinált Éves Védelmi Felülvizsgálatnak összhangban kell lennie a NATO Védelmi Tervezési Folyamatával és a Partnerség a Békéért Tervezési és Felülvizsgálati Folyamatával. Ezt a találkozókon való kölcsönös részvétel és a szakértői egyeztetés támogatja.

A NATO és az EU Stratégiai Koncepciója, illetve Stratégiai Iránytűje is az együttműködés megerősítését irányozza elő. A két szervezetnek nem elsősorban azt kell hangsúlyoznia, hogy miben különböznek egymástól, hanem arra kell összpontosítania, hogyan tudnak kiegészítő módon együttműködni.

A NATO elsődleges szerepe a kollektív védelemben

A 2023-as közös nyilatkozat a NATO-t a kollektív védelem alapjaként és az euroatlanti biztonság nélkülözhetetlen elemének nevezte. Miközben a NATO és az Európai Unió közösen elismerte az Unió növekvő biztonsági és védelmi szerepét, hangsúlyozta a NATO elsődlegességét a kontinens védelmének sarokköveként.

A NATO és az EU együttműködésekor figyelembe kell venni, hogy a két szervezet eltérő célokkal rendelkezik. A NATO a kollektív védelem elsődleges kerete, míg az Európai Unió politikai, gazdasági, jogi, civil és katonai eszközök kombinációjával járulhat hozzá az európai biztonsághoz.

A két szervezet közötti együttműködés nem sértheti azoknak az uniós tagállamoknak a biztonság- és védelempolitikáját, amelyek nem tagjai a NATO-nak. Ezért az EU és a NATO kapcsolatának a kiegészítő jelleg, a szinergia, az intézményi keretek tisztelete, a befogadás és a két szervezet döntési autonómiájának tiszteletben tartása alapján kell fejlődnie.

A NATO és az EU egyaránt át akarja alakítani működését annak érdekében, hogy jobban elrettentse az újabb agressziót, és hatékonyabban kezelje a jelenlegi fenyegetéseket és kihívásokat. Az együttműködésnek nem szabad versengéssé válnia, mert a párhuzamos képességek kiépítése felesleges kiadásokat és erőforrás-veszteséget okozhat.

Katonai mobilitás

A katonai mobilitás az EU és a NATO együttműködésének egyik legfontosabb területe. Mindkét szervezet arra törekszik, hogy megközelítéseik összhangban legyenek, és ahol lehetséges, kihasználják az együttműködésből származó szinergiákat.

A 2018-ban létrehozott strukturált párbeszéd a katonai mobilitásról lehetővé teszi, hogy a két szervezet szakértői közösen tárgyalják meg a katonai követelményeket, a közlekedési infrastruktúrát, a veszélyes áruk szállítását, a vámeljárásokat, a határokon átnyúló mozgások engedélyezését és a kapcsolódó gyakorlatokat.

A katonai erők és felszerelések gyors európai mozgatásához egyszerűsített határátlépési eljárásokra és megfelelő infrastruktúrára van szükség. A jogalkotási intézkedések, az eljárások egyszerűsítése és a diplomáciai engedélyek lehetővé teszik a szárazföldi, légi és tengeri határátlépést békeidőben, válságban vagy fegyveres konfliktusban.

A NATO hozzájárul az Európai Unió katonai mobilitással kapcsolatos követelményeinek kialakításához és frissítéséhez az EU területén belül és azon kívül is, különösen a kritikus közlekedési infrastruktúra tekintetében. A katonai mobilitás Oroszország teljes körű ukrajnai inváziója óta még fontosabbá vált.

Hibrid fenyegetések és dezinformáció

A NATO és az Európai Unió folyamatosan javítja együttműködését a hibrid fenyegetések elleni küzdelemben. A szakértői egyeztetések intenzívebbé váltak annak érdekében, hogy a két szervezet munkája kiegészítse egymást és elkerülje a párhuzamosságokat.

A Helsinkiben működő Európai Kiválósági Központ a Hibrid Fenyegetések Elleni Küzdelemért fórumot biztosít a NATO és az EU közötti információcseréhez, és közelebb hozza egymáshoz a két szervezetet.

A NATO és az EU a dezinformáció elleni fellépésben is szorosan együttműködik. A két szervezetet és tagállamaikat rosszindulatú szereplők próbálják megosztani, illetve demokratikus rendszereiket aláásni.

Ezért a NATO és az Európai Unió információkat és tapasztalatokat oszt meg egymással a dezinformáció azonosítása, megfigyelése és leleplezése érdekében. Válsághelyzetben a hiteles tájékoztatás és a pontos információk közlése életeket menthet.

Kiberbiztonság és kibervédelem

A NATO és az Európai Unió szakértői rendszeresen egyeztetnek a kiberbiztonsági és kibervédelmi politikát érintő fejleményekről annak érdekében, hogy közös helyzetértékeléssel rendelkezzenek. A kiberesemények kezeléséről, a válságkezelési és válaszmechanizmusokról, valamint a partnerországok kiberkapacitásának fejlesztéséről is folytatnak megbeszéléseket.

A NATO és az EU szakértői megfigyelik és támogatják egymás kiberbiztonsági gyakorlatait. Ilyenek a NATO Együttműködési Kiber Védelmi Kiválósági Központja által Tallinnban szervezett gyakorlatok, valamint az EU és a NATO saját válságkezelési és kiberhadviselési gyakorlatai.

A kiberbiztonsági együttműködés alapját egy technikai megállapodás biztosítja a NATO számítógépes incidenskezelési képessége és az uniós intézmények, szervek és ügynökségek számítógépes vészhelyzeti reagáló csoportja között. Ez a keret lehetővé teszi az információk és a bevált gyakorlatok megosztását.

A kiberterületen folytatott együttműködéshez hozzátartozik a koncepciók és doktrínák összehangolása, valamint a kiképzés és az oktatás. A párhuzamos és összehangolt gyakorlatok javítják a NATO és az EU kölcsönös ismereteit, és segítik a két szervezet munkamódszereinek összehangolását.

Ellenálló képesség és kritikus infrastruktúra

A jelenlegi biztonsági környezet újra előtérbe helyezte a civil felkészültséget és az ellenálló képességet. A modern társadalmak összetett, egymással összekapcsolt és kölcsönösen függő ágazatokból és alapvető szolgáltatásokból állnak.

A társadalmak olyan kritikus infrastruktúrákra támaszkodnak, mint az energiaellátás vagy az internetalapú kommunikáció. A nagyfokú összekapcsoltság hatékonyabbá teszi a működést, ugyanakkor egy zavar esetén növeli a láncreakciószerű következmények kockázatát.

A kritikus infrastruktúra ezért vonzó célpontot jelent a hibrid taktikák számára. A NATO és az Európai Unió fokozta együttműködését a kritikus infrastruktúra sebezhetőségeinek kezelésére, valamint a katonai mobilitás közlekedési és szabályozási feltételeinek javítására.

2023 januárjában a NATO főtitkára és az Európai Bizottság elnöke megállapodott egy, az ellenálló képességgel és a kritikus infrastruktúra védelmével foglalkozó munkacsoport létrehozásáról. A munkacsoport az energiával, a közlekedéssel, a digitális infrastruktúrával és az űrrel kapcsolatos biztonsági kihívásokat vizsgálta.

A munkacsoport 2023 júniusában tette közzé záróértékelését. Ajánlásai között szerepelt az információcsere elmélyítése, alternatív közlekedési útvonalak azonosítása a civil és katonai mobilitás számára, valamint a biztonsági kutatások területén fennálló kapcsolatok szorosabbá tétele.

Válságkezelési gyakorlatok

A NATO és az Európai Unió megerősítette együttműködését a válságkezelési gyakorlatok területén. Ezek a gyakorlatok javítják mindkét szervezet ellenálló képességét és felkészültségét, valamint segítik a különböző eljárások kölcsönös megértését.

2022 és 2023 között a NATO és az EU a Párhuzamos és Összehangolt Gyakorlatok Végrehajtási Tervét alkalmazta. A NATO munkatársai részt vettek az EU Integrated Resolve gyakorlatának megfelelő tervezési és végrehajtási szakaszaiban.

Fordított irányban az Európai Bizottság, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Külügyi Szolgálat munkatársai részt vettek a NATO 2023-as válságkezelési gyakorlatának tervezésében és végrehajtásában. A 2024-2025-ös párhuzamos és összehangolt gyakorlatok tervét 2024 februárjában fogadták el.

A gyakorlatok a hagyományos hadviseléstől a kibertámadásokig és a hibrid fenyegetésekig különböző helyzetekre készítik fel a szervezeteket. A NATO és az EU munkatársainak kölcsönös részvétele javítja a válságokra adott válaszok összehangolását.

Terrorizmus és tömegpusztító fegyverek

A NATO és az Európai Unió egyaránt elkötelezett a terrorizmus és a tömegpusztító fegyverek elterjedése elleni küzdelem mellett. A két szervezet információkat osztott meg a polgári lakosság vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris támadásokkal szembeni védelméről.

A terrorizmus elleni fellépéshez hozzátartozik az információcsere, a partnerországok támogatásának összehangolása, a határbiztonság, a civil felkészültség, valamint a katonai és nem katonai eszközök kombinált alkalmazása.

Egészségügyi válságok és polgári támogatás

A NATO és az Európai Unió közötti együttműködés a COVID-19-pandémia idején is fontosnak bizonyult. A válság megmutatta a katonai és civil eszközök együttes alkalmazásának szükségességét, valamint azt, hogy a NATO mechanizmusai milyen szerepet tölthetnek be a segítségnyújtás összehangolásában.

A NATO és az EU országaiban a nemzeti fegyveres erők támogatták a civil védekezést, katonai egészségügyi személyzetet küldtek túlterhelt civil intézményekbe, tábori kórházakat építettek, betegeket evakuáltak, állampolgárokat szállítottak haza, határokat biztosítottak, valamint részt vettek a tesztelésben és az egészségügyi felszerelések szállításában.

A világjárvány idején a NATO és az EU közötti egészségügyi koordináció különösen fontossá vált. 2019-ben létrehozták a Többnemzetiségű Egészségügyi Koordinációs Központot és az Európai Egészségügyi Parancsnokságot, amely hidat képez a NATO, az EU és a tagállamok civil és katonai egészségügyi szakértői között.

A NATO Euroatlanti Katasztrófaelhárítási Koordinációs Központja szoros kapcsolatban maradt az Európai Bizottság humanitárius segítségnyújtással és polgári védelemmel foglalkozó főigazgatóságával, valamint a Vészhelyzeti Reagálási Koordinációs Központtal. Ez biztosította, hogy a tevékenységek összehangoltak, kiegészítő jellegűek és átláthatók maradjanak.

A NATO sürgősen szükséges eszközök beszerzésére szolgáló vagyonkezelő alapot és egészségügyi készletet is létrehozott. Az alapból több NATO-tagállam részesült, és több mint 1,5 millió euró értékű egészségügyi felszerelést juttattak Albániának, Csehországnak, Montenegrónak és Észak-Macedóniának.

Tengeri biztonság és emberkereskedelem

A NATO védelmi miniszterei 2016. február 11-én döntöttek az Égei-tengeri NATO-tevékenység elindításáról. A szövetség hajókat vezényelt az Égei-tengerre, hogy támogassa Görögországot, Törökországot és az Európai Unió határvédelmi ügynökségét, a Frontexet a menekült- és migrációs válság kezelésében.

A NATO második állandó tengeri csoportja felderítést, megfigyelést és ellenőrzést végez Görögország és Törökország felségvizein, valamint nemzetközi vizeken. A művelet célja az emberkereskedelem és az illegális migráció útvonalainak felszámolását célzó nemzetközi erőfeszítések támogatása.

A NATO hajói valós idejű információkat továbbítanak Görögország és Törökország parti őrségeinek és illetékes nemzeti hatóságainak, valamint a Frontexnek. Ez segíti az érintett szervezeteket a tengeri helyzet megfigyelésében és a válság kezelésében.

2016 októberében a védelmi miniszterek meghosszabbították a NATO Égei-tengeri jelenlétét. Azt is elhatározták, hogy a NATO új Sea Guardian művelete hajókkal és repülőgépekkel támogatja az EU Sophia műveletét a Földközi-tenger középső részén, hogy javítsa az EU helyzetismeretét és logisztikai támogatást nyújtson.

A Sophia művelet 2020. március 31-én véget ért. A tengeri együttműködés azonban továbbra is fontos maradt a migráció, az emberkereskedelem, a határvédelem és a Földközi-tenger biztonsága szempontjából.

Együttműködés a Nyugat-Balkánon

2003 júliusában az Európai Unió és a NATO közzétette a Nyugat-Balkánra vonatkozó összehangolt megközelítését. A közösen kidolgozott dokumentum meghatározza az együttműködés fő területeit, és hangsúlyozza, hogy a két szervezet közös jövőképpel és közös eltökéltséggel rendelkezik a térség stabilizálására.

Észak-Macedónia

2003. március 31-én az EU által vezetett Concordia művelet átvette a NATO által vezetett Allied Harmony művelet feladatait az akkor Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságának nevezett országban. A 2003 decemberében befejeződött misszió volt az első Berlin Plus művelet, amelyben NATO-eszközöket bocsátottak az Európai Unió rendelkezésére.

Bosznia-Hercegovina

A Concordia művelet eredményeire építve, valamint a NATO Stabilizációs Erőinek bosznia-hercegovinai misszióját követően az Európai Unió 2004. december 2-án új műveletet indított, az ALTHEA-t.

Az EUFOR a Berlin Plus megállapodás alapján működik, és a NATO tervezési szakértelmére, valamint a szövetség egyéb eszközeire és képességeire támaszkodik. Az ALTHEA művelet parancsnoka a NATO mons-i műveleti stratégiai parancsnokságának vezérkari főnökhelyettese, az uniós műveleti parancsnokság pedig ugyanitt található.

Koszovó

A NATO 1999 óta vezet békefenntartó erőt Koszovóban. Az Európai Unió hosszú éveken át civil eszközökkel járult hozzá az ENSZ koszovói missziójához, és megállapodott arról, hogy átveszi az ENSZ-misszió rendőri komponensét.

Az Európai Unió koszovói jogállamisági missziója 2008 decemberében indult, és a közös biztonság- és védelempolitika keretében valaha létrehozott legnagyobb civil misszió. Fő célja a koszovói hatóságok támogatása a jogállamiság területén, különösen a rendőrség, az igazságszolgáltatás és a vámhatóságok működésében.

Az EULEX szorosan együttműködik a KFOR-ral a terepen. Ez jól mutatja, hogy a NATO katonai jelenléte és az EU civil, jogi és rendészeti eszközei egymást kiegészítve képesek támogatni a stabilitást.

Ukrajna támogatása

Oroszország Krím elleni illegális annexiója és Ukrajna elleni teljes körű háborúja jelentősen közelebb hozta egymáshoz a NATO-t és az Európai Uniót. Mindkét szervezet politikai egységet és szolidaritást mutatott Ukrajnával, valamint támogatást nyújtott az ország biztonságához és ellenálló képességéhez.

A NATO átvette a biztonsági támogatás és az Ukrajnának nyújtott kiképzés koordinációjának felelősségét az Ukrajnai NATO Biztonsági Támogatási és Kiképzési Programján keresztül. Az Európai Unió az ukrán fegyveres erők fő kiképzőjévé vált saját katonai segítségnyújtási missziója révén.

A NATO és az EU a partnerországokkal folytatott munkájukról is információkat cserél. Az együttműködésben nyolc partnerország szerepel: Bosznia-Hercegovina, Grúzia, Jordánia, Irak, Mauritánia, Moldova, Tunézia és Ukrajna.

Az ukrajnai háború megmutatta, hogy az európai védelem katonai képességeinek megerősítése elsősorban a NATO-n keresztül történő elrettentést, míg az Európai Unió különböző képességfejlesztési és védelmi eszközei ennek támogatását jelentheti.

Védelmi ipar, kutatás és finanszírozás

Az Európai Bizottság olyan eszközöket javasolt, amelyek segítségével az Európai Unió gazdasági erejét mozgósíthatja, támogathatja a NATO képességigényeinek kielégítését, és hozzájárulhat a szövetség védelmi terveinek megvalósításához.

Ezek az eszközök ösztönözhetik az uniós tagállamok védelmi beruházásait és a magánszektor mozgósítását. Ide tartozik az Európai Védelmi Ipari Stratégia és Program, az európai biztonsági támogatási eszköz, a költségvetési szabályok rugalmasabb alkalmazása, a kohéziós források átcsoportosítása és az Európai Beruházási Bank szabályainak rugalmasabbá tétele.

Más megoldások, például közös európai kötvények vagy a következő uniós költségvetésben a védelmi kiadások növelése is szóba kerülhet. Ezek az intézkedések közvetlenül is befolyásolhatják, hogy a NATO-tagállamok képesek-e megvalósítani az új védelmi kiadási célokat.

Az első strukturált párbeszédet a védelmi iparról azért indították el, hogy összehangolják a NATO és az EU céljait, elősegítsék az interoperabilitást, elkerüljék a párhuzamosságokat, valamint az Ukrajnát támogató és Oroszországot elrettentő képességek fejlesztésére fordítsák a rendelkezésre álló erőforrásokat.

Az együttműködés egyik vitatott kérdése, hogy az uniós finanszírozás gyakran európai preferenciához kötött. Ez azt jelenti, hogy a felszerelések vagy szolgáltatások beszerzésének együttműködésen kell alapulnia, és főként Európában kell történnie.

Ez a feltétel az Európai Unión belül is vitákat vált ki, de még nagyobb problémát jelenthet akkor, ha az EU-n kívüli NATO-szövetségeseket kizárja. Az Egyesült Államok, amely jelentős védelmi ipari előnyöket vár az európai védelmi kiadások növekedésétől, már kifogásolta ezt a megközelítést.

Az űr, az új technológiák és a jövőbeli képességek

Az űr a NATO legfiatalabb műveleti területe. Bár a NATO és az Európai Unió külön-külön vizsgálja az űrben rejlő lehetőségeket és védelmi alkalmazásokat, az együttműködés ezen a területen jelenleg még korlátozott.

Az űr területén azonban jelentős lehetőség van a szinergiák kialakítására. A NATO és az EU egyre inkább foglalkozik a mesterséges intelligenciával, a kvantumtechnológiával, a biotechnológiával, az űrrel és más kialakuló, illetve felforgató technológiákkal.

Az új technológiák fejlesztésében különösen fontos az interoperabilitás, az információbiztonság, a kutatási eredmények megosztása és annak elkerülése, hogy a két szervezet egymástól függetlenül, párhuzamos képességeket építsen ki.

A COVID-19-pandémia és a civil-katonai együttműködés

A NATO és az Európai Unió közötti együttműködés a COVID-19-válság idején az átfogó válságkezelés fontos példájává vált. A pandémia megmutatta, hogy a katonai képességek jelentős segítséget nyújthatnak a civil erőfeszítésekhez.

A NATO biztosította katonai készenléti rendszerét, miközben a tagállamok fegyveres erői részt vettek az egészségügyi ellátásban, a szállításban, a határvédelemben és a lakosság támogatásában. A NATO Rapid Air Mobility kezdeményezése több száz repülést tett lehetővé kritikus egészségügyi felszerelések szállítására.

Az érintett szövetséges repülőgépek NATO-hívójelet használtak, és elsőbbségi légiforgalmi irányítást kaptak Európában. Ezt a szoros együttműködés tette lehetővé az EUROCONTROL-lal, amely Európa légiforgalmának áramlását kezeli.

A pandémia idején a NATO és az EU együttműködése arra is rámutatott, hogy a válságkezelés nem kizárólag katonai feladat. A katonai, civil, egészségügyi, logisztikai és kommunikációs képességek összehangolása nélkül a komplex válságokra adott válasz kevésbé lehet hatékony.

Konkrét közös képesség: a többfeladatú légi utántöltés

A NATO és az Európai Unió több közös projektben is együttműködik a képességek hatékonyabb felhasználása érdekében. Az egyik jelentős példa a többfeladatú légi utántöltő és szállító képesség.

A többfeladatú légi utántöltő képességet hat NATO-szövetséges hozta létre: Belgium, Csehország, Németország, Luxemburg, Hollandia és Norvégia. Norvégia kivételével valamennyi résztvevő uniós tagállam.

A projekt lehetővé tette, hogy az országok közösen szerezzék be és közösen üzemeltessék az Airbus A330 többfeladatú légi utántöltő repülőgépeket. Ez a példa jól szemlélteti a párhuzamosságok elkerülését és a rendelkezésre álló erőforrások maximalizálását.

A politikai és intézményi akadályok

A NATO és az EU közötti kapcsolatot intézményi és nemzeti rivalizálás, a résztvevők problémája, valamint az együttműködés megfelelő hatóköréről és céljáról folytatott viták nehezítik. Az együttműködés összehangolását gyakran a politikai környezet és a két szervezet közötti versengés is akadályozza.

A NATO a hidegháborúból örökölt szigorú biztonsági rendszerrel működik, míg az Európai Unió nyitott és átlátható szervezetként alakult ki. Az uniós biztonsági keretrendszert részben a NATO modellje alapján alakították át, miközben a közös tagállamok magas száma megkönnyítette az intézményi közeledést.

A hivatalos NATO-EU kapcsolatok legfontosabb akadálya Törökország és Ciprus folyamatos konfliktusa. Törökország NATO-tag, de nem EU-tag, Ciprus pedig EU-tag, de nem NATO-tag.

Törökország 2004-ben közvetlenül akadályozta a hivatalos NATO-EU együttműködést az ALTHEA művelet keretein túl. A hivatalos találkozókat felfüggesztették, mert Törökország kifogásolta Ciprus részvételét azokon a megbeszéléseken, amelyeken Ciprusnak nem volt NATO-biztonsági megállapodása.

Törökország továbbra sem engedi, hogy Ciprus részt vegyen ezeken a találkozókon. Informális megbeszélések ugyan zajlanak, de ezek kevésbé eredményesek és kevésbé ösztönzőek, mint a teljes körű hivatalos együttműködés.

Az információmegosztás továbbra is problémát jelent, különösen a képességfejlesztésben. A hatékony tervezéshez a lehető legtöbb információt, szükség esetén minősített információt is meg kellene osztani az Európai Védelmi Ügynökség és a NATO tervezői között.

Az EU és a NATO közötti lehetséges munkamegosztás

Az európai biztonsági helyzetet Oroszország teljes körű ukrajnai inváziója ismét átrendezte. Ma széles körű, bár nem hivatalos egyetértés alakult ki arról, hogy Európa elsődleges feladata katonai képességeinek megerősítése, hogy a NATO-n keresztül elrettentse az Oroszország által jelentett katonai fenyegetést.

Ebben a munkamegosztásban az Európai Unió különböző képességfejlesztési és védelmi eszközeivel támogathatja a NATO katonai céljait. Az EU gazdasági, ipari, szabályozási és pénzügyi eszközei hozzájárulhatnak a NATO képességhiányainak pótlásához.

Az Európai Unió politikai keretet adhat az európai politikai és stratégiai érdekek meghatározásához, míg a NATO-EU együttműködés a közös érdekek megvalósításának mechanizmusa lehet. Ehhez világosan meg kell határozni, mit szeretne elérni a két szervezet, és mely célokat tudják közösen végrehajtani.

A NATO Védelmi Tervezési Folyamata, az EU Képességfejlesztési Terve, a Főcél-folyamat és a Koordinált Éves Védelmi Felülvizsgálat közötti koherencia nélkül a munkamegosztás nem lehet hatékony.

Az EU és a NATO erő- és képességfelajánlásainak is összhangban kell lenniük. A NATO megnövelt készenléti kezdeményezései nem csökkenthetik automatikusan az uniós kezdeményezésekhez való hozzájárulás lehetőségét.

A NATO Erőmodellje és az EU Gyors Bevetési Képessége közötti összhang azt jelenti, hogy a két szervezetnek ugyanazt az egyetlen haderőkészletet kell kiegészítő módon felhasználnia. A NATO vállalta, hogy kibővíti a harcképes erők állományát, beleértve a magas készenléti szintű alakulatokat.

A Berlin Plus felülvizsgálatának gondolata

Az európai védelem egyik lehetséges megoldása nem feltétlenül egy közös hadsereg vagy új együttműködések létrehozása, hanem az lehet, hogy válsághelyzetben az Európai Unió igénybe veszi a NATO vezetési struktúráját és logisztikai képességeit az uniós szempontból fontos katonai műveletek koordinálására.

Elméletileg erre már most is lehetőség van, de az állami érdekek könnyen megakadályozhatják az együttműködést. Ezért olyan megoldást keresnek, amely lehetővé teszi a közös fellépést akkor is, ha a teljes politikai összhang nem áll fenn.

Az Európai Unió Katonai Bizottságának vezetése egy belső tanácsadói feljegyzésben javasolta a NATO-val kötött kulcsfontosságú megállapodás, a Berlin Plus esetleges felülvizsgálatát. A módosítás hatékonyabbá tehetné az európai védelmet, különösen a válsághelyzetekben történő EU-NATO-koordináció javításával.

A Berlin Plus rendszerének felülvizsgálata azonban nem oldaná meg automatikusan a politikai nézeteltéréseket. Az együttműködéshez továbbra is szükség lenne a tagállamok döntéseire, a minősített információk megosztására, az intézményi befogadásra és az eltérő nemzeti érdekek összehangolására.

A stratégiai partnerség jövője

A NATO és az Európai Unió közötti együttműködésnek az elmúlt években kézzelfogható eredményei voltak. Erősödött a politikai párbeszéd, a katonai törzsek közötti kapcsolat, a kibervédelmi együttműködés, a katonai mobilitás, a gyakorlatok összehangolása, a hibrid fenyegetések elleni fellépés és a kritikus infrastruktúra védelme.

A két szervezet közötti találkozók száma jelentősen nőtt. A 2016-os közös nyilatkozat aláírása óta több mint 325 kölcsönös tájékoztatót tartottak különböző uniós és NATO-bizottságokban, illetve munkacsoportokban.

A politikai párbeszéd mellett a katonai törzsek közötti kapcsolat is fejlődött. Kölcsönös tájékoztatók zajlanak a NATO és az EU Katonai Bizottságában, a két szervezet katonai vezetőinek ülésein pedig kölcsönös részvételre kerül sor.

A NATO és az Európai Unió egyre inkább hasonló fenyegetésértékeléssel rendelkezik, de a teljes körű stratégiai partnerséghez még szükség van a politikai akadályok lebontására. Ha a szövetségesek és a partnerek nem képesek zökkenőmentesen együtt dolgozni, az potenciális ellenfeleik számára erősítő tényezővé válhat.

A jelenlegi körülmények történelmi lehetőséget teremtenek arra, hogy az Európai Unió és a NATO egyesítse erőfeszítéseit, miközben tiszteletben tartja sajátos jellegét és döntési autonómiáját. Az együttműködés további fejlődésének kulcsa elsősorban a tagállamok fővárosaiban meghozott politikai döntésekben rejlik.

tags: #nato #and #eu #angol #tetel